Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-01 / 62. szám

Két szövetkezet - kétféle hektárhozam

• A damásdi szövetkezet már július 15-én befejezte az aratást és cséplést • Búzából 32,60 mázás csúcshozam • Négy vagon gabonát adtak terven felül • A garamvezekényiek átlagosan csak 21 mázsás hektárhozamot érnek el búzából • Lassan halad a tarlóhántás • Mért nem vetnek másodnövényt zöldtrágyázásra?

Aratás után két szomsézdos szövetkezetbe látogattunk el. Az egyik falu a másiktól alig egy kilométernyire fekszik. Termelési feltételeik majdnem teljesen azonosak. Már az első mondat is sejteti, hogy a munkaszervezésben óriási a különbség. Garamvezekényen még arattak, csépeltek, sok szalma volt szét a határban, lassan haladt a tarlóhántás, Damásdon viszont már július 15-én befejezték az aratást, cséplést. Pontot tettek a tarlóhántásra és a jó munka után nagyot vigadtak az aratóünnepélyen. No de nézzünk szét a két szövetkezet házatáján.

Mádéi Józsefet, a damásdi szövetkezet agronómusát széles jókedvében találjuk. Elégedetten kémleli a határt. Talán még egy évben sem ment így a munka. Gyönyörködik a szakszerűen berakott szalmakazlakban, a jó minőségűén végzett tarlóhántásban és elégedetten állapítja meg, hogy a 28 hektár tarlókeverék és 10 hektár mustár zöldtrágyázás céljára a földben van. Másodszor terem már a föld 45 hektáron, ahonnan jó pár vagon takarmányt gyűjtenek be. A gabonaterméssel is elégedetett, de azért kissé zsörtölődik.

— Magas hektárhozamban reménykedtünk, de megtréfált az idő. No de nem baj, így sem maradtunk utolsók. Búzából átlagosan 28,9 mázsát termeltünk hektáronként, a csúcshozam pedig 32,60 mázsa volt. Az árpa hektárja 30,87 mázsát adott. Ez az átkozott júniusi kánikula szorította meg a szemeket, meg a hideg idő sem használt a gabonának. Az eső már későn jött. A búza nagyra nőtt, sok a szalma, de kevés a szem.

A kiváló agronómust faggatjuk, melyik év gabonatermésével elégedett, mikor csordult legtöbb szem a raktárakba.

Kissé elgondolkozik, „visszalapozgat“ emlékezetébe és nyilatkozik.

— A gabona sokszor megörvendeztetett már. De a legjobb mégis az

1965-es év volt. Búzából 38 mázsát, árpából pedig 49,85 mázsát termeltünk hektáronként. Idén is megközelítő termésre számítottunk.

Beszélgetés közben kíváncsiskodunk, milyen módon érnek el minden évben magas hektárhozamot. Józsi bácsi elmosolyodik .

— Mit mondjak ? ... A magas hektárhozam titka elsősorban a jó talajmüvelés. talajerő. A szövetkezet megalakulása óta bőven trágyázzuk a földet. Örömmel mondhatom, hogy a mi határunkban a szél egyetlen pipacsot sem lenget.

Ezekután megadja a pontos receptet.

A múlt év augusztus közepén 25—28 cm mélyen szántották meg a földet búza alá. A műtrágyát szántás előtt szórták a földre, hogy mélyebbre kerüljön. Majd lehengerezték és pihenni hagyták a földet. A műtrágya további kétharmadát vetés előtt a földbe kultivátorozták. A talaj kémiai elemzésének megfelelően hektáronként átlagosan 5 mázsa műtrágyát adtak. Az arány legtöbbsaör a következőképpen oszlott meg: 2,5 q szuperfoszfát, 1 q kálisc és 1,5 q kénsavas ammonium.

— Mi a véleménye a nitratációról? — érdeklődünk.

— A 115 ha búzából csak 45 ha-t nitratáltunk. Herefélék után fölöslegesnek tartom a nitratációt, mert elég nitrogén van a földben. De ahol szükségesnek láttam, 80 kg szuperfoszfátot szórtam hektáronként.

Az árpa alá is gondosan készítik elő a talajt. Kukorica után a föld őszi mélyszántást kapott. Átlagosan 4 q műtrágyát adtak hektáronként. A simítót tavasszal fogas, műtrágya, kultivátor, ismét fogas, vetőgép, fogas és henger követte. A magot április

5—8-a közöt szórták a földbe. A gabonaféléket gyom ellen permetezték.

Az agronómus még egyszer hangsúlyozza:

— Ha magas hektárhozamokat akarunk elérni, mindenekelőtt törődjünk a talajműveléssel, talajerőfokozással és a lehetőséghez mérten tartsuk be az agrotechnikai határidőket. A humuszgazdag föld jobban tartja a nedvességet és a növény bírja a szárazságot. Búza és árpavetés előtt mindig kultivátorral juttassuk a földbe a műtrágyát. Véleményem szerint, ha a műtrágyát nem kultivátorozzuk a földbe és a föld felszínén marad, 50 százaléka is tönkremehet.

Szóbakerül a két szomszédos szövetkezet is. Lekér bírja a versenyt Damásddal. Hektárhozamaik megköze-Kitettek

magukért

Mádéi Józsi bácsi elégedetten mosolyog a nagyra nőtt szudánifűben.

lítőek, de Garamvezekény lemarad. Józsi bácsi elgondolkozva mondja:

— Én Garamvezekényen abban látom a hibát, hogy elhanyagolják a talajerőfokozást, a talajművelést. Vetés előtt nem kultivátoroznak eléggé. Földjeik gyomosak, mert félnek a gyomirtószerektől. Pedig azelőtt Damásdon jóval alacsonyabb volt a hektárhozam, mint Garamvezekényen. Most nem tudnak velünk egy szintre emelkedni. De legjobb lesz, ha körülnéznek a helyszínen.

Garamvezekényre könnyű átjutni, hisz közel a falu. Cesznak Fái agronómus épp bekapta az ebédet, és motorkerékpárjával eliramodni készül, amikor összeakadunk. Még javában aratnak, csépelnek, jóformán alig

a

Kiváló munkát végzett Dunaszerdahelyi Felvásárló Üzem

Az igazgató szeme felcsillant s egy iratköteget tett maga elé.

— Nem dicsekvésből mondom, de az elmúlt évek során ilyen szép eredményeket még nem sikerült elérnünk. Az első félévi tervet az üzem átlagosan 119,5 %-ra teljesítette. Sertéshúsból 101,5 %-ra teljesítettük a tervet, ami azt jelenti, hogy terven felül 770 mázsát adtunk a közellátásnak. A sertések felvásárlási átlagsúlya 110 kg volt. Szarvasmarhahúsból 121 %-ra teljesítettük a felvásárlás tervét. Ebből a fontos élelmiszerből 5800 mázsával adtak el szövetkezeteink többet a tervezettnél. A hízómarhák átiagsúlya 440 kg volt. Az utóbbi években e téren ez a legjobb eredmény. A baromfihús felvásárlási tervét az üzem 118 %-ra teljesítette. Öt vagon szárnyassal megtoldották a tervet. Tojásból 2 millió 700 ezer darabbal szárnyaltuk túl a tervet. Tejből 2 millió 500 ezer literrel vásároltunk fel többet, mint amennyit tervünk előírt. Ügy hiszem, ezek az eredmények nem szorulnak bővebb magyarázatra. A számok a szövetkezetesek jó munkáját dicsérik. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy a jó eredmények nem születtek magutkól. Takarmánykeverő üzemünk is mindent elkövetett, hogy a szövetkezetek az állatállományt kiváló minőségű keverékkel etethessék. Ugyanis tavaly a járási pártvezetőség behatóan foglalkozott a takarmánykeverő üzem munkájával. Ennek nyomán a keverékeket úgy állították öszsze, hogy abban a tejtermeléshez szükséges valamennyi tápanyag kellő mennyiségben és arányban meglegyen, így azután a siker nem maradt el.

— Továbbá üzemünk magára vállalta a takarmányélesztő gyártását. Ezt a munkát Bősön egy régi szeszgyárban keztük meg. Tervünket itt 162 %-ra teljesítettük. Ügy vélem, ezek az intézkedések a járás tejtermelésének fokozásához jelentősen hozzájárulhatnak. A jövőben a kevekezdték a fearlóhántást, van munka bőven.

— Bizony elég sok nehézséggel küzdünk — mondja az agronómus. — Kevés a munkaerő és tetejébe csak egy kombájn dolgozott rendesen. Sok szalma van még szét a határban, emiatt a tarlóhántás is lassan halad.

— Milyen hektárhozámra számítanak?

— Bizony nem dicsekedhetünk. Ügy becsüljük, a búza 21 mázsát ad. Az árpa sem jobb.

— Miben látja az alacsony hektárhozam okát?

— A kedvezőtlen időjárás is rossz hatással volt a gabonára. De igazuk van a damásdiaknak, rossz erőben van a talajunk. A szántóterületnek évente csak á 10—12 %-át istállótrágyázzuk. A szövetkezet sosem volt valami szilárd és a termelés helyett inkább személyeskedéssel foglalkoztak.

— Ha ilyen kevés az istállótrágyájuk, vetettek másodnövényt zöldtrágyázás céljára?

— Egy hektárt sem. Eddig nem sikerült, úgy gondoljuk, idén sem járnánk jobban.

— Gyomos a kukoricájuk. Miért nem használnak gyomirtószereket?

— A muhar ellen úgysem használ. Meg sokba kerül.

A néhány szóváltás is elárulta, hogy a garamvezekényeiek még mindig nem tértek a helyes gazdálkodás útjára. Maguk is elismerik, hogy az alacsony hektárhozam föoka a hiányos talajművelésben és a talajerő fokozásának elhanyagolásában rejlik. Több szaktudással kellene gazdálkodni. Például a burgonyát akkor öntözték, amikor nem kellett volna így a hektárhozam elég alacsony lett. Amíg hektáronként csak 105 mázsa korai burgonyát termeltek, a damásdiak 155 mázsát, egy 3 hektáros parcelláról pedig 280 mázsát takarítottak be. Talán el kellene gondolkozni a három szövetkezet egyesítésén is. A damásdi és lekéri szövetkezetben elég sok a munkaerő. Garamvezekény pedig munkaerőhiány, nyal küzd. Garamvezekényen mindössze 2—3 fiatal dolgozik, a lekéri szövetkezetben pedig 29. A faluba érkező nem is veszi észre, hogy három faluba érkezett, annyira közel van egyik község a másikhoz. Közös erővel jobb termelési eredményeket érhetnének el és a kulturális élet is feljebb lendülhetne.

A két szövetkezet példája bizonyítja, hogy nem mindig az időjárás az oka a gabonafélék alacsony hektárhozamának. A növények a jól gondozott talajban még mostoha körülmények között is magasabb hektárhozamot adnak, mint a sovány, rosszul művelt, humusszegény földben.

Balta József

rékek előállítási technológiáját javítani és bővíteni akarjuk.

— Van-e az üzemben munkaverseny, és ha igen, annak mely formáját alkalmazzák ?

— Minden dolgozó — legyen az kétkezi munkás, vagy szellemi tevékenységet kifejtő vezető — bekapcsolódott a munkaversenybe. Ez nem ment könnyen. Különösen az adminisztratív erők munkaversenybe történő bevonása volt nehéz feladat. Ezek a dolgozók azzal érveltek, hogy ők beosztásuknál fogva senkivei sem tudnak versenyezni. Meg kellett nekik magyaráznunk a munkaverseny feladatát és jelentőségét.

Az üzem valamennyi alkalmazottja a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettséget vállalt. Ennek a felajánlásnak tudható be, hogy Nagymegyeren az első félévben 3000 vagonnyi árút mozgattak meg a lehető legrövidebb idő alatt. A fekbér minimális összeget — teherkocsinként 6 fillért tett csak ki. Pénzügyi tervét az üzem 100 %-on felül teljesítette és a tehertételeket relatívan 97,3 %-ra merítették ki. Egy dolgozóra a munkatermelékenységet

112,9 %-ra teljesítették.

A felvásárló üzem azonban az elmúlt hónapokban több munkaszakaszon nehézségekkel küzdött. Megtörtént például, hogy a vasútigazgatóság az élő sertések szállítására vályú nélküli teherkocsikat adott az üzem rendelkezésére, holott az érvényben levő előírások pontosan leszögezik, ilyen esetekben a vagonokat hogyan kell ellátni. Az ilyen nehézségek leküzdése — természetesen — rengeteg boszszúsággal, futkosással, késedelemmel jár. De nem utolsósorban az ilyen hanyagság népgazdasági károkat is okoz, hiszen hosszabb út megtétele esetén a sertések víz hiányában el is hullhatnak.

Mindent összevetve, a Dunaszerdahelyi Járási Felvásárló Üzem az

1964-es év első felében kiváló munkát végzett. Ez mind az üzemvezetést, mind pedig a „sorkatonákat“ és nem utolsósorban a mezőgazdasági üzemek dolgozóit dicséri.

Molnár Ferenc

Végeznek

a

tarlóhántással

Csallóközben azt tartották a régi öregek, hogy ha Medárd napján esik, akkor 40 napig esni fog. Ügy látszik, az öregek jóslatában van valami igazság, mert a nagyke&zi szövetkezet tagságának az idén is sok gondot okozott az eső. Pedig a község határában több mint 500 ha gabona várt kaszára. A gondot még fokozta az is, hogy a szövetkezetnek mindössze egy SK—

4-es kombájn állt rendelkezésére, ami a legjobb körülmények között is esetleg csak 120—140 ha-nyi gabona veszteségmentes betakarítására képes. Igaz, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság ígérete szerint a szövetkezetnek kapnia kellett volna egy kombájnt, de ez a megadott határidőre nem érkezett meg. Pedig a gabona már ugyan csak megérett, s félő volt, hogy a megengedettnél nagyobb lesz a szemveszteség.

A szövetkezet kombájnosa Horváth Béla mindjárt a betakarítás kezdeténél emberfeletti munkát végzett. Amellett, hogy a vártnál jóval alacsonyabb szemveszteséget ért el. napi átlagtlejesítménye 300 mázsa körül mozgott.

Július 12-én a falu lakosságának nagy megelégedésére a szövetkezeti táblákra megérkezett Dusek Stanislav és Darola Vladislav-vezette SK—1-es kombájn. Ok is kiváló munkát végeztek. A napi teljesítményük 400 mázsa volt. A derék cseh szakemberek a szó legszorosabb értelmében éjt nappallá téve dolgoztak. Uymódon az aratás tizennégy napra tervezett időtartamát kilenc napra csökkentették. Július 18-án már az utolsó szem gabona is a raktárban volt. A szövetkezet az állam iránti kötelezettségét is 105%ra teljesítette.

A szövetkezet a vártnál valamivel alacsonyabb hektárhozamot ért el. Az aratás előtti nagy forróság ártott az árpának, így ennél a terménynél a hektárhozam csak 26,5 mázsa lett. Legjobb terméseredmény a búzánál mutatkozott. Ebből 30,2 mázsás hektárhozamot értek el.

A szövetkezetesek igyekezetét dicséri az is, hogy a gabonabetakarítással szinte egyidejűleg a szalmát is kazlakba rakták.

Minek köszönhető a nagykeszi szövetkezetesek szép eredménye?

A szövetkezet dolgozói mindig kitűntek a munkában Ez évben különösen Szabó László. Molnár Mihály és Kovács András munkacsoportja dolgozott jól. A szalmagyűjtésben átlagban 160 %-ra teljesítették a napi normát. A szövetkezet traktorosai is jó munkát végeznek, betartották a „kasza után ekét“, elvet. A 500 hektárnyi tarlóból rövidesen egyetlen árnyi sem lesz szántatlan. m

VASÁRNAPI MŰSZAKBAN

Az ipolyviski szövetkezetesek mindkét keze tele van munkával. Az aratás is elhúzódott, mert a kombájnok géphiba miatt gyakran álltak és tetejébe még a herebegyííjtés is sok munkaerőt igényelt. Fényes Sándor szövetkezeti elnök szerint az 50 hektár lóhere második kaszálása sokkal nagyobb termést adott, mint az első. Hogy ne vesszen kárba, vasárnap a reggeli órákban több mint 30 brigádos, köztük a szövetkezet vezetői, könyvelői és más üzemben dolgozó munkások gyűjtötték a lóherét. Képünkön Báli Géza rendsodróval gyűjti a herét.

(Bállá József felvétele)

1964. augusztus 1.

Ha valaki leszáll a dunaszerdahelyi vasútállomáson, figyelmét nem kerülheti el egy hatalmas épülettömb. Ez a járás felvásárló üzemének raktára, de nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a „fellegvára“. Különösen az elmúlt napokban nagy volt itt a forgalom. Teherautók, traktorok tucatjai gördültek be a nagykapun és sarbaállva várták, hogy életet adó terhüket átadják az állami raktárnak. Az üzem olyan, mint a megbolygatott méhkas, a nagy zaj miatt alig lehet szót érteni az emberekkel.

Szerencsém van, itthon találom az igazgatót — Tóth József elvtársat. Reggel hatkor már az üzemben van és nem megy ritkaságszámba, ha az éjfél veti haza. Éppen telefonált, mikor ajtót nyitottam rá.

Később elmondotta: — azért sikerült a gabona felvásárlását elsőnek teljesíteni az országban, mert idén a járás mezőgazdasági üzemei sokkal gyorsabban végeztek az aratással, mint az elmúlt években. De a felvásárló üzem és a szövetkezetek között is javult az együttműködés. Ezt a járás területén levő gabonaraktárak gépesítése nagyban elősegítette. A múlt években a gabona-szállítás lassú volt, a járművek sokat vesztegeltek az átadásnál. Miután jelentős menynyiségű felvonót és magfúvót állítottunk munkába, ezt a hiányoságot sikerült kiüszöbölnünk. Azonban már most ki kell jelentenem, hogy a szövetkezetek gépesítése gyorsabb ütemben halad, mint a felvásárló üzem raktárainak gépesítése. Egy kombájn például néhány évvel ezelőtt 100—120 mázsa magot csépelt egy-egy műszak alatt. Ma 400 mázsát is kicsépel naponta, 15—20 vagonnal is növekedett az átvevőhelyek forgalma. Ezt a munkát bizony már nehezen bírták a régi típusú felvonók elvégezni.

— Hogyan teljesítette a felvásárló üzem az első félévi tervet? — érdeklődöm Tóth elvtárstól.

Dél-Szlovákiában végefelé közeledik az aratás. A galántai járásban már végeztek is a gabona betakarítási munkákkal. Ez azért volt lehetséges, mert teljes mértékben kihasználták a betakarító gépeket. De nem utolsósorban köszönhető a fiataloknak is, akik a traktoron, illetve a kombájnon ülve teljes erőbedozással dolgoztak. Járási méretben 26 390 hektárról taakrították be a termést.

A CSISZ járási vezetősége még az aratás előtt mozgósította a tagokat az aratási munkálatokra. A járási vezetőség a járási nemzeti bizottsággal együttműködve kihirdette a legjobb fiatal kombájnosok versenyét. A versenybe 61 CSISZ tag jelentkezett. Ez a mozgalom szintén hozzájárult az aratás gyors befejezéséhez.

Fülöp Tibor, a taksonyi EFSZ kombájnosa 250 hektárról takarította be a gabonát a verseny keretében. Török Imre, a másik taksonyi kombájnos 280 hektárnyi gabona aratását végezte el.

Szalay Emánuel, a vágsellyei szövetkezetben 250 hektáron, Nagy Ferenc, a Kosúti Állatni Gazdaság kombájnosa 200 hektárról, Benkő Ferenc, a nádszegi EFSZ-ben szintén 200 hektárról, Sándor Ferenc, ugyancsak a nádszegi EFSZ-ben 220 hektár területről takarította be a termést.

A legjobb fiatal kombájnosok közé kell sorolni Recska Imre diószegi kombájnost, aki vállalta, hogy 250 hetkáron végez az aratással. Vasas András, a felsőszeli szövetkezetben 500, Vajda Rudolf, az alsőszeli EFSZ- ben 280 hektáron végezte el az aratást.

A CSISZ járási vezetőségének kezdeményezésére 50 fiatalból kombájnos csoport alakult. A fiatalokból összetevődött kombájnos munkacsoportok 6000 hektárról aratták le a gabonát. Sokat adtak a minőségi munkára és a szemveszteség elkerülésére.

A járásban több mint 5000 hektáron végzik el a fiatalok a szalma begyűjtését. E célra 25 tagú főleg traktorosokból álló munkacsoportot szerveztek. Ezek az ifjúsági munkacsoportok napi három műszakban, tehát éjjel is dolgoztak a szalma betakarításán. A fiatal segédkombájnosok ugyancsak jól megállták helyüket, közülük 55-en vállaltak kötelezettségeket az aratási munkákkal kapcsolatban.

A járásban levő üzemek fiataljai az EFSZ-ekben, állami gazdaságokban dolgozó fiatalok segítségére siettek és ugyanúgy megállták a helyüket a gabonaföldeken, mint az üzemekben, a gépek mellett.

B. I.