Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-01 / 62. szám

Ezekben a napokban a napilapok külpolitika) rovatait mindenekelőtt Butler brit külügyminiszter és U Thant ENSZ-főtitkár moszkvai, valamint Alekszej Adzsubejnek az Izvesztyija főszerkesztőjének Erhard nyugatné­met kancellárnál tett látogatása foglalkoztatja, de még mindig nem tér­hetnek napirendre az állandóan forrongó Ciprus és az Egyesült Államok lakosságát és kormányát egyaránt nyugtalanító néger-probléma fölött sem. Butler Moszkvában néhány illetékes közéleti személyi­séggel, köztük Willy Brandt és Fritz Erler szociáldemokrata politikusok­kal, továbbá Mende alkancellárral. Az Izvesztyija főszerkesztőjét kedden Erhard kancellár is fogadta. A látogatás után egy sajtóértekez­leten von Haase, a nyugatnémet kor­mány hivatalos képviselője az össze­gyűlt újságírók előtt kijelentette, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök­­hajlandóságot mutat egy Erhard kan­cellárral megtartandó személyes meg­beszélésre, aki egy ilyen találkozást ugyancsak hasznosnak tart. Erhard elképzeléseit e találkozóról Adzsubej tolmácsolja majd Hruscsovnak. Bonni diplomáciai körök számolnak azzal, hogy a két államférfi esetleg még ez év őszén találkozik. Annak idején, amikor 1953-ben Adenauer exkancellár Moszkvában járt, meghív­ta a szovjet kormányfőt a Szövetségi Köztársaságba, és ez a meghívás ma sem vesztette érvényét. A „Frankfur­ter Allgemeine“, az NSZK egyik leg­befolyásosabb lapja, annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a két állam legmagasabb képviselőinek meg­beszélésén bizonyára felvetődik majd a két Németország egyesítésének kér­dése Is, amely folyamán tatán a vitás nézetekben sor kerülhet közeledésre. A „Neues Ruhr Zeitung" szerint több olyan pont létezik, amelyről a két fél tárgyalhat és meg is egyezhet egy­mással. Az északi vidékeken a néger kér­désnek az alapját nem is annyira a polgári jogok elismerése, mint inkább gazdaságpolitikai háttér képezi. A nagy iparközpontokban élő színes lakosság nagy része munkanélküli és többé­­kevésbé ők az áldozatai az egyre in­kább tért hódító ipari automatizáció­­nak. Rochesterben (New York állam) a hét elején 700 embert tartóztattak le és az éjszakai kijárási tilalmat majdnem egy hét után csak két nap­pal ezelőtt függesztették fel. Lord Rüssel, az ismert békeharcos, egy pártatlan bizottság megalakítását követeli, amely kivizsgálná a rendőr­ség túlkapásait a néger lakosság el­len. „Véget kell már egyszer vetni a rabszolga-tartásnak, kegyetlenségek­nek és a nyomornak, azaz egy egész faj gyarmati megaláztatásának. A faj­problémát csak akkor oldhatjuk meg, ha Igazságosan bánunk a négerekkel és lehetőséget nyújtunk számukra, hogy aktiv részt vállaljanak hazájuk politikai életében." Alekszej Adzsubej nyugatnémetországi útja során több közéleti személyiséggel tárgyalt Közvetlen azelőtt mielőtt Butler angol külügyminiszter és kísérete megérkezett Moszkvába hozták nyil­vánosságra a szovjet kormány üzene­tét, mely újra nemzetközi konferencia összehívásét javasolja augusztusra a laoszi kérdés tisztázása érdekében. Miután a laoszi semlegesség két fő szavatolója a Szovjetunió és Nagy- Britannia, jó benyomást keltett az a hír, hogy Londonban is egyetértenek egy Ilyen konferencia összehívásával, annál is inkább, mivel az angolok ezen az értekezleten a vietnami kérdést is vita tárgyává óhajtják tenni, Az angol külügyminiszter moszkvai megbeszé­léseinek jelentősége azáltal is foko­zódik, miután ugyanakkor Moszkvá­ban tartózkodik Ú Thant ENSZ-fötit­­kár is, aki ugyancsak békés úton sze­retné megoldottnak látni Délkelet- Ázsia problémáit. Butiér, az angol konzervatív kor­mány 92 éves külügyminisztere először tárgyal Moszkvában Hruscsov minisz­terelnökkel és Gromiko külügyminisz­terrel. A laoszi ügyben a szovjet kormány elsőként támogatta Norodom Szihanuk kambodzsai államfő javaslatát, hogy ismét összeüljenek a Laoszről tárgya­ló 14-hatalmi képviselők. A szovjet kormány azt javasolta, hogy ez a kon­ferencia még ez év júniusában tár­gyaljon Genfben. Az USA azonban né­hány más állam kormányának támo­gatásával szabotálta ezt a javaslatot, és több kifogással ellenezte a Lengyel Népköztársaságnak arra irányuló aján­latát is, hogy a laoszi három politikai irányzat képviselőinek részvételével újabb nagy nemzetközi értekezletet készítsenek elő. A szovjet kormány az új genfi tárgyalások megkezdését augusztus 14-re javasolja. A brit külügyminiszter különben a Szovjetunió fővárosában az újságírók­nak kijelentette, hogy igen megtisz­telőnek és hasznosnak tartja a szovjet államférfiakkal folytatott személyes megbeszéléseit, továbbá, hogy csodá­lattal és elismeréssel győződhetett meg a szovjet népgazdaság sikerei­ről. Nyugati sajtóirodák szerint angol körökben is „nagyon hasznosnak" tart­ják külügyminiszterük moszkvai tár­gyalásait. Az USA-ban polgárháború réme fenyeget A moszkvai Pravda tegnap közölte pekingi különtudősitójának cikkét, amely szerint a kínai sajtó az utóbbi időben még csak fokozza uszító had­járatát a kommunista vflágmozgalom és a kommunista államok közössége ellen. A Kínai Népköztársaság vezető lapja, a Zsen Min-Zs’pao február 16-a és július 21-e között mintegy ötszáz cikkben támadta az SZKP-t és a többi marx-lenini politikai pártot, sőt nem átaltotta a legdurvább módon beavat­kozni a szocialista országok belügyel­­be. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak és a szovjet kormánynak a nép életszínvonala érdekében hozott in­tézkedéseit, tehát a lakásépítéseket, életszUkségletl cikkek gyártásának fokozását, a kulturális követelmények általános kielégítését, a béremelése­ket, valamint a szociális biztosítások tökéletesítését, a kínai cikkek Írói durván támadják és mindezeket az intézkedéseket úgy értékelik, hogy ezek a szovjet nép „elpolgárosodását" szolgálják. A kínai vezető tényezők sajtójukban rágalmazást kampányt vezetnek elle­nünk és ezáltal őket terheli a fele­lősség a szocialista országok és a kommunista világmozgalom egységé­nek bomiasztásáért, s a kínai és szov­jet nép barátságának megzavarásáért. S. M. nyalnak fenn kell tartani kapcsolatai­kat Kubával és el kell utasítaniuk Washingtonnak a Fidel Castro kor­mánya ellen irányuló politikáját. • Az angol alsóház ünnepélyes ülé­sen búcsúzott el Winston Churchill volt miniszterelnöktől, aki 90. szüle­tésnapja előtt 64-évi parlamenti tag­ságáról lemondott. A parlament egy­hangúlag hozott határozatban mondott köszönetét a politikai élettől most már hivatalosan is végképp visszavonuló agg államférfinek. Az angol parlamen­tarizmusban hasonló megtiszteltetés­ben csak Wellington, Napoleon wa­­terloi legyőzője részesült 1814-ben. • Az USA floridai rakéta-telepéről, Cap Kennedy-ről kedden elindított holdrakétár.ak, a Ranger-7-nek az a rendeltetése, hogy pénteken, július 31-án becsapódjon a Hold felszínébe, de előzőleg több ezer fényképfelvételt készítsen különböző magasságokból. Az előzetes számítások szerint a rá­dió útján továbbítandó felvételek 1790 kilométer és 600 méter közötti távol­ságban készülnek a Holdról. Az utolsó jelentések szerint sikerült a pályájá­ról eltérő rakétát a földről megfelelő irányba terelni. A Folytatódik a terror Dél-Afriká­­ban. A Dél-Afrikai Köztársaság rend­őrsége még mindig folytatja a nége­rek tömeges letartóztatását. A pré­­tórial börtönbe hurcolt foglyokkal még ügyvédeik sem beszélhetnek. Az igazságügyi miniszter nem hajlandó közölni a sajtó képviselőivel a letar­tóztatottak számét. • De Gaulle, francia köztársasági elnök egy órás megbeszélést tartott Ion Gheorghe Maurer-rel, a Román Minisztertanács Párizsban tartózkodó elnökével. De Gaulle kijelentette, hogy a két ország politikai rendszerében fennálló eltérések ellenére is lehető­ségek nyílnak a kapcsolatok fejlesz­tésére és ezek a kapcsolatok a béke ügyét segítenék elő. • Moszkvában meghalt Wanda Wa­szilewszka lengyel származású szovjet írónő. Wanda Waszilewszka 1939-ben költözött a Szovjetunióba, s a háború alatt részt vett a szovjet hadsereg ütközeteiben. Ebben az időben Irta „Szivárvány" című nagysikerű regé­nyét. ' 4) Polinézia lakossága tiltakozik a franciák hidrogénbomba-kisérlete el­len. A francia kormány a Tahiti sziget­­csoporttól mintegy 1200 kilométer­nyire délkeletre fekvő korallzátonyt szemelte ki a robbantás helyéül. Ta­hiti fővárosában Jacques Tuara, a he­lyi tartományi gyűlés elnöke az oda érkezett Pompidou francia miniszter­­elnök fogadása alkalmából elmondott beszédében említést tett a szigetek lakóinak ellenállásáról a francia kor­mány tervével szemben, A tabitiak attól félnek, hogy a robbantások meg­fertőzik a polinéziai térség levegőjét. • Az Amerikai Államok Szervezete az Egyesült Államok érdekeit védik — hangoztatta Luis Corbalan, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkára egy Santiago de Chilé­ben megtartott tömeggyűlésen. Chile, Uruguay, Mexiko és Bolívia kormá-Egy Hryscsov—Erhard találkozó lehetősége A terjeszkedés legújabb formája Tavasszal, akárcsak ősszel Franciaországban a Dericoure en Cau melletti Louismain tanyán olyan dráma játszódott le, amely nemcsak a környékbeliek lelki egyensúlyát rázta meg, hanem egész Franciaországban feltűnést keltett. Louis Issaac 60 éves paraszt felgyújtotta a gazdaságát, majd a tűzbe vetette magát. Meg­égett. Azok, akik ismerték Issaacot, azt mondják, adósságai miatt lett ön­gyilkos. Évek óta küzdött az adóssá­gaival és nem bírt megszabadulni hitelezőitől. A „La Terre" (A Föld) c. mezőgaz­dasági lap, amely a tragédiáról hírt adott, felvilágosításképpen megjegyzi, hogy az utóbb! tíz évben a spekulán­sok és agrárkapltalisték csupán Felső- Vienne megyében 3000 parasztgazda­ságot kaparintottak meg, amelyek a megye szántóterületének egyharma­­dát teszik ki. A parasztokat kiuzso­­rézták ezekből a gazdaságokból, s azok így olcsó napszámosokká váltak. Az elhagyott gazdaságok — jegyzi meg a lap — a pusztulás néma tanúi, s arra intenek, hogy a francia vidék más területeire is hasonló sors vár, ahol a parasztgazdaságok pusztulásra van­nak Ítélve. Bizony ez a kép nem az a bizonyít­vány, amivel Franciaország dicseked­hetne. De a De Gaulle kormány meg­átalkodott módon mezőaazdasáai do-Svájcban ez az Invázió olyan mére­teket ölt, hogy a kormány intézkedé­seket léptet életbe idegen állampol­gárok földvásárlásának megakadályo­záséra. A svájci kormány egyik tagja meg is jegyezte: a föld elveszíti me­zőgazdasági értékét, mert a parasztok nem tudják azt olyan árért megvásá­rolni, amely lehetővé tenné ökonő­­mikus megmunkálását. Az írek szintén nyugtalankodva néz­nek ezekre a terjeszkedésekre. Leg­inkább az háborítja fel őket, hogy az új tulajdonosok földjeiket rögtön be­kerítik és táblát helyeznek el „Eintritt verboten“ (Tilos a belépés) felirattal. S mivel a nyugatnémetek főleg a ten­gerpart mentén vásárolják a telkeket, az őslakosokat megfosztják a tengerre való kijárás lehetőségétől. Olyan tö­meges jelenségről van szó, hogy a kormány itt is ellenintézkedéseket akar alkalmazni. Lassanként az egész ír tengerpart nyugatnémet tulajdonba megy át. Egy ir közéleti személy ez­zel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem állunk útjába annak, ha itt-ott Idegen vásárol földet, de egészen más a helyzet, ha az új tulajdonosok egész serege lepi el tengerpartunkat. En­nek az az eredménye, hogy lakosaink kénytelenek hazájukból kivándorolni." A nyugatnémet „hódítókat" állítólag a spanyol burzsoázia fogadja legba­­rátságoBabban. Franco arisztokráciája ugyanis hálás a spanyol polgárhá­borúban nyújtott fasiszta segítségért. Az elszegényedett spanyol nemesség örömmel adja el nekik földjeit. A nép azonban Unja őket. Egy német tulaj­donban lévő szálloda spanyol Igazga­tója ki Is jelentette, hogy pár évvel ezelőtt illedelmes németek jártak hoz­zájuk, ma azonban arrogánsak, kihí­vóan viselkednek, nem respektálják a spanyol nép jogait, mindenbe bele­avatkoznak és legszívesebben mindent kisajátítanának maguknak. S ezért a lakosságnak ellenszenvesek. „Ha min­dent rendetlennek, mocskosnak látnak nálunk, minek özönlenek hozzánk?“ a t. 1964. augusztus 1. ítikájénak ezt a keserű piluláját „a nezőgazdaség korszerűsítésének" ne­vezi ún. harmadik terve keretében. S terv alapján évente több mint 100 szer embernek kel! elhagynia a mező­­gazdaságot. És nehogy az elüldözüttek valaha arra gondoljanak, hogy majd sgyszer visszatérnek földjükre, a fran­cia kormány az elmúlt napokban fel­emelte a földbérletek árát. így aztán még a legbátrabbak is felhagynak minden reményükkel, hogy még egy­szer visszatérjenek földjükre. De Gaulle-ék az agrártőkésekre bízták a föld legnagyobb részét és a termelést, s mezőgazdasági politiká­jukat kíméletlenül s maradéktalanul ezlrányban folytatják. A kormány a mezőgazdasági gépesítés vonalán már elérte azt, hogy a kis- és középpa­rasztok a kombájnokat, traktorokat és arató-kötözőgépeket csak nehezen szerezhetik meg, míg ellenben a vidé­ki burzsoázia mezőgazdasági Üzemei­ben a gépesítés a kormány sokoldalú támogatáséval a szükséges mértékén felül folyik. Mezőgazdasági gépek vá­sárlására állami hitelt C3ak a nagy­­gazdaságok kapnak Egy 15 lóerős traktor vásárlására csak az kap hitelt, akinek legkevesebb 19 hektár földte­rülete van. Nem lehet tehát csodál­kozni azon, hogy Franciaország nagy­gazdaságainak 5%-a átlagosan 2—5 traktorral rendelkezik, míg az 1 millió 100 000 kisparasztnak mindössze lova van. f A francia parasztságot ilyen álla­potban találta ez az év tavasza, s ez a „tavasz" jellemző az Európai Gaz­dasági Közösség több országa paraszt­ságának helyzetére Is. Ez a szomorú tény az illető kormányok politikájá­nak gyümölcse, miután az agrármono­póliumok érdekeit szolgálva tönkre teszik a parasztságot. Az „Integrációt“ hirdető EGK politikája mint a legkár­­tevőbb bacillus felemészti a kis- és középgazdaságokat, Amikor az elmúlt év őszén a fran­cia, az olasz és a nyugatnémet vidék ismételten lázadozott kormányaik in­tegrációs mezőgazdasági politikája ellen, a közös agrár-piac megterem­tői azt ígérték, hogy 1964-ben a Gaz­dasági Közösség tagállamainak meg­nyugvására elsimulnak az ellentétek, Ami azonban nem következett be. Az év első napjaiban Franciaországban és Olaszországban nagy parasztmegmoz­dulások zajlottak le, mialatt Brüsszel­ben, a Közös Piac főhadiszállásán az Európai Közös Piac miniszterei a nagy egyismeretlenű egyenletnek, a gabona közös árának hiába igyekeztek közös nevezőt találni. Akárhogy is vesszük. 1964 tavasza a nyügateurópai mezőgazdaságban nem különbözik 1963 őszétől. Nyugat- Európa többszázezer parasztját az a veszély fenyegeti, hogy kicsúszik a talaj a lába alól. Közben az EGK mi­niszterei és agrármonopoliumai azon marakodnak, ki kapjon több hasznot. Azonban tudomásul kell venniük azt is, hogy Nyugat-Európában nem min­den paraszt hagyja el oly módon a csatateret, mint Louis Issaac. A német Imperializmus keletkezé­sétől fogva programjába vette ter­jeszkedését Kelet felé. A „Drang nach Osten“ jelszó jól ismert vezényszava a német birodalmi vezérkarnak. Hitler szintén ezt a mottót tűzte zászlajára. A német nagyburzsoázia erről a szán­dékáról még az 1945 májusban létre­jött fegyverletétel után sem mondott le. Az amerikai töke segítségével láb­ra kapott nyugat-német burzsoázia más taktikát folytatva akarja elérni kitűzött célját. A háborús mellékízű Kelet felé való terjeszkedés gondolata mellett más irányba is igyekeznek terjeszkedni. Jelenleg a semleges ál­lamokban és Dél-Eurőpa országaiban akarják megvetni lábukat. A Hamburgban megjelenő „Die Welt" c. lap nemrég terjedelmes hir­detést közölt, amely szerint Dél-Fran­­ciaországban a Földközi tenger nap­sütötte partja mentén villákat és épi­­tőtelkeket kínál megvételre. Az ér­deklődőket még azzal is csalogatja, hogy az új tulajdonosok a villák fel­építésének tartama alatt Irunban in­gyen tölthetik a szabadságukat. A nyugat-német burzsoázia, amely a második világháború után a „gaz­dasági csoda“ következtében jelentő­sen meggazdagodott, most Németor­szágon kívül fekvő ingatlanok iránt érdeklődik. Nyolcvan millió dollárt fizetnek ki évente telekvételek elmén. Ezek a spekulációk főleg Dél-Iror­­szágra, Spanyolországra, Svájcra, Dél- Franciaországra, Olaszországra és Ausztriára terjednek ki. Az olaszországi Lago dl Como, Lago dl Maggiore tavak környékét egyre gyakrabban látogatják a nyugat­németek. A helyi lakosság nem szíve­sen látja őket, túlságosan emlékszik még a második világháború alatt szer­zett kellemetlen tapasztalataira. Vi­selkedésük miatt sáskahadnak nevezik a nyugat-német turistákat. Az ausztriai Wörther-See vidékét a szövetségi köztársaságból származó új tulajdonosok ezrei lepik el úgy, hogy az osztrákok új „Anschluss"-ról kezdenek beszélni. A moszkvai Pravda a kínaiak szovjet-ellenes uszításáról Az elmúlt napok folyamán az Egye­sült Államokban Ijesztő arányokat öl­töttek már az állandóan más helyeken kirobbanó ellentétek a fajgyűlölő re­akciós fehér lakosok és a jogaikért küzdő színes polgárság között. James Baldwin, az ismert néger író Ham­burgban nem titkolt aggodalommal szántóit be a helyzet elfajulásáról és kijelentette, hogy ma már az U5A-ban a polgárháború lehetősége sincs ki­zárva. Baldwin élesen birálta az FBI- nek (politikai rendőrség) különösen a déli államokban megnyilvánuló maga­tartását, azonkívül a szövetségi rend­őrséget, amely ezeken a vidékeken — tehát Loulsiánában, Észak- és Dél- Karolinában, Virginiában, Mississipi­­ben, Texasban stb. — semmit sem kö­vet el a rend fenntartása és a néger lakosság polgári jogainak védelme ér­dekében. „Természetesen nem keres­hetik a merénylőket, hiszen maguk is a merénylők házaiban élnek!“ — jel­lemezte ezt a rendőrséget Baldwin, majd így folytatta: „A reakció azon­ban könnyen elszámfthatja magát, mert a húsz milliót kitevő színes la­kosság képes ma már megbénítani az USA népgazdaságát." Amint mér említettük, A. Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője, aki már néhány nap óta Nyugat-Németország­­ban tartózkodik, miután több nagy Rajna- és Ruhr-vidékl ipartelepet lá­togatott meg, eszmecserét folytatott

Next

/
Thumbnails
Contents