Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-01 / 62. szám

Ezekben a napokban a napilapok külpolitika) rovatait mindenekelőtt Butler brit külügyminiszter és U Thant ENSZ-főtitkár moszkvai, valamint Alekszej Adzsubejnek az Izvesztyija főszerkesztőjének Erhard nyugatnémet kancellárnál tett látogatása foglalkoztatja, de még mindig nem térhetnek napirendre az állandóan forrongó Ciprus és az Egyesült Államok lakosságát és kormányát egyaránt nyugtalanító néger-probléma fölött sem.

Butler Moszkvában

néhány illetékes közéleti személyiséggel, köztük Willy Brandt és Fritz Erler szociáldemokrata politikusokkal, továbbá Mende alkancellárral. Az Izvesztyija főszerkesztőjét kedden Erhard kancellár is fogadta.

A látogatás után egy sajtóértekezleten von Haase, a nyugatnémet kormány hivatalos képviselője az összegyűlt újságírók előtt kijelentette, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnökhajlandóságot mutat egy Erhard kancellárral megtartandó személyes megbeszélésre, aki egy ilyen találkozást ugyancsak hasznosnak tart. Erhard elképzeléseit e találkozóról Adzsubej tolmácsolja majd Hruscsovnak.

Bonni diplomáciai körök számolnak azzal, hogy a két államférfi esetleg még ez év őszén találkozik. Annak idején, amikor 1953-ben Adenauer exkancellár Moszkvában járt, meghívta a szovjet kormányfőt a Szövetségi Köztársaságba, és ez a meghívás ma sem vesztette érvényét. A „Frankfurter Allgemeine“, az NSZK egyik legbefolyásosabb lapja, annak a reményének adott kifejezést, hogy a két állam legmagasabb képviselőinek megbeszélésén bizonyára felvetődik majd a két Németország egyesítésének kérdése Is, amely folyamán tatán a vitás nézetekben sor kerülhet közeledésre. A „Neues Ruhr Zeitung" szerint több olyan pont létezik, amelyről a két fél tárgyalhat és meg is egyezhet egymással.

Az északi vidékeken a néger kérdésnek az alapját nem is annyira a polgári jogok elismerése, mint inkább gazdaságpolitikai háttér képezi. A nagy iparközpontokban élő színes lakosság nagy része munkanélküli és többékevésbé ők az áldozatai az egyre inkább tért hódító ipari automatizációnak. Rochesterben (New York állam) a hét elején 700 embert tartóztattak le és az éjszakai kijárási tilalmat majdnem egy hét után csak két nappal ezelőtt függesztették fel.

Lord Rüssel, az ismert békeharcos, egy pártatlan bizottság megalakítását követeli, amely kivizsgálná a rendőrség túlkapásait a néger lakosság ellen. „Véget kell már egyszer vetni a rabszolga-tartásnak, kegyetlenségeknek és a nyomornak, azaz egy egész faj gyarmati megaláztatásának. A fajproblémát csak akkor oldhatjuk meg, ha Igazságosan bánunk a négerekkel és lehetőséget nyújtunk számukra, hogy aktiv részt vállaljanak hazájuk politikai életében."

Alekszej Adzsubej nyugatnémetországi útja során több közéleti személyiséggel tárgyalt

Közvetlen azelőtt mielőtt Butler angol külügyminiszter és kísérete megérkezett Moszkvába hozták nyilvánosságra a szovjet kormány üzenetét, mely újra nemzetközi konferencia összehívásét javasolja augusztusra a laoszi kérdés tisztázása érdekében. Miután a laoszi semlegesség két fő szavatolója a Szovjetunió és Nagy- Britannia, jó benyomást keltett az a hír, hogy Londonban is egyetértenek egy Ilyen konferencia összehívásával, annál is inkább, mivel az angolok ezen az értekezleten a vietnami kérdést is vita tárgyává óhajtják tenni, Az angol külügyminiszter moszkvai megbeszéléseinek jelentősége azáltal is fokozódik, miután ugyanakkor Moszkvában tartózkodik Ú Thant ENSZ-fötitkár is, aki ugyancsak békés úton szeretné megoldottnak látni Délkelet- Ázsia problémáit.

Butiér, az angol konzervatív kormány 92 éves külügyminisztere először tárgyal Moszkvában Hruscsov miniszterelnökkel és Gromiko külügyminiszterrel.

A laoszi ügyben a szovjet kormány elsőként támogatta Norodom Szihanuk kambodzsai államfő javaslatát, hogy ismét összeüljenek a Laoszről tárgyaló 14-hatalmi képviselők. A szovjet kormány azt javasolta, hogy ez a konferencia még ez év júniusában tárgyaljon Genfben. Az USA azonban néhány más állam kormányának támogatásával szabotálta ezt a javaslatot, és több kifogással ellenezte a Lengyel Népköztársaságnak arra irányuló ajánlatát is, hogy a laoszi három politikai irányzat képviselőinek részvételével újabb nagy nemzetközi értekezletet készítsenek elő. A szovjet kormány az új genfi tárgyalások megkezdését augusztus 14-re javasolja.

A brit külügyminiszter különben a Szovjetunió fővárosában az újságíróknak kijelentette, hogy igen megtisztelőnek és hasznosnak tartja a szovjet államférfiakkal folytatott személyes megbeszéléseit, továbbá, hogy csodálattal és elismeréssel győződhetett meg a szovjet népgazdaság sikereiről. Nyugati sajtóirodák szerint angol körökben is „nagyon hasznosnak" tartják külügyminiszterük moszkvai tárgyalásait.

Az USA-ban

polgárháború réme fenyeget

A moszkvai Pravda tegnap közölte pekingi különtudősitójának cikkét, amely szerint a kínai sajtó az utóbbi időben még csak fokozza uszító hadjáratát a kommunista vflágmozgalom és a kommunista államok közössége ellen. A Kínai Népköztársaság vezető lapja, a Zsen Min-Zs’pao február 16-a és július 21-e között mintegy ötszáz cikkben támadta az SZKP-t és a többi marx-lenini politikai pártot, sőt nem átaltotta a legdurvább módon beavatkozni a szocialista országok belügyelbe.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak a nép életszínvonala érdekében hozott intézkedéseit, tehát a lakásépítéseket, életszUkségletl cikkek gyártásának fokozását, a kulturális követelmények általános kielégítését, a béremeléseket, valamint a szociális biztosítások tökéletesítését, a kínai cikkek Írói durván támadják és mindezeket az intézkedéseket úgy értékelik, hogy ezek a szovjet nép „elpolgárosodását" szolgálják.

A kínai vezető tényezők sajtójukban rágalmazást kampányt vezetnek ellenünk és ezáltal őket terheli a felelősség a szocialista országok és a kommunista világmozgalom egységének bomiasztásáért, s a kínai és szovjet nép barátságának megzavarásáért.

S. M.

nyalnak fenn kell tartani kapcsolataikat Kubával és el kell utasítaniuk Washingtonnak a Fidel Castro kormánya ellen irányuló politikáját.

• Az angol alsóház ünnepélyes ülésen búcsúzott el Winston Churchill volt miniszterelnöktől, aki 90. születésnapja előtt 64-évi parlamenti tagságáról lemondott. A parlament egyhangúlag hozott határozatban mondott köszönetét a politikai élettől most már hivatalosan is végképp visszavonuló agg államférfinek. Az angol parlamentarizmusban hasonló megtiszteltetésben csak Wellington, Napoleon waterloi legyőzője részesült 1814-ben.

• Az USA floridai rakéta-telepéről,

Cap Kennedy-ről kedden elindított holdrakétár.ak, a Ranger-7-nek az a rendeltetése, hogy pénteken, július 31-án becsapódjon a Hold felszínébe, de előzőleg több ezer fényképfelvételt készítsen különböző magasságokból. Az előzetes számítások szerint a rádió útján továbbítandó felvételek 1790 kilométer és 600 méter közötti távolságban készülnek a Holdról. Az utolsó jelentések szerint sikerült a pályájáról eltérő rakétát a földről megfelelő irányba terelni.

A Folytatódik a terror Dél-Afrikában. A Dél-Afrikai Köztársaság rendőrsége még mindig folytatja a négerek tömeges letartóztatását. A prétórial börtönbe hurcolt foglyokkal még ügyvédeik sem beszélhetnek. Az igazságügyi miniszter nem hajlandó közölni a sajtó képviselőivel a letartóztatottak számét.

• De Gaulle, francia köztársasági

elnök egy órás megbeszélést tartott Ion Gheorghe Maurer-rel, a Román Minisztertanács Párizsban tartózkodó elnökével. De Gaulle kijelentette, hogy a két ország politikai rendszerében fennálló eltérések ellenére is lehetőségek nyílnak a kapcsolatok fejlesztésére és ezek a kapcsolatok a béke ügyét segítenék elő.

• Moszkvában meghalt Wanda Waszilewszka lengyel származású szovjet írónő. Wanda Waszilewszka 1939-ben költözött a Szovjetunióba, s a háború alatt részt vett a szovjet hadsereg ütközeteiben. Ebben az időben Irta „Szivárvány" című nagysikerű regényét. '

4) Polinézia lakossága tiltakozik a franciák hidrogénbomba-kisérlete ellen. A francia kormány a Tahiti szigetcsoporttól mintegy 1200 kilométernyire délkeletre fekvő korallzátonyt szemelte ki a robbantás helyéül. Tahiti fővárosában Jacques Tuara, a helyi tartományi gyűlés elnöke az oda érkezett Pompidou francia miniszterelnök fogadása alkalmából elmondott beszédében említést tett a szigetek lakóinak ellenállásáról a francia kormány tervével szemben, A tabitiak attól félnek, hogy a robbantások megfertőzik a polinéziai térség levegőjét.

• Az Amerikai Államok Szervezete

az Egyesült Államok érdekeit védik — hangoztatta Luis Corbalan, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára egy Santiago de Chilében megtartott tömeggyűlésen. Chile, Uruguay, Mexiko és Bolívia kormá-Egy Hryscsov—Erhard találkozó lehetősége

A terjeszkedés legújabb formája

Tavasszal, akárcsak ősszel

Franciaországban a Dericoure en Cau melletti Louismain tanyán olyan

dráma játszódott le, amely nemcsak a környékbeliek lelki egyensúlyát rázta meg, hanem egész Franciaországban feltűnést keltett. Louis Issaac 60 éves paraszt felgyújtotta a gazdaságát, majd a tűzbe vetette magát. Megégett. Azok, akik ismerték Issaacot, azt mondják, adósságai miatt lett öngyilkos. Évek óta küzdött az adósságaival és nem bírt megszabadulni hitelezőitől.

A „La Terre" (A Föld) c. mezőgazdasági lap, amely a tragédiáról hírt adott, felvilágosításképpen megjegyzi, hogy az utóbb! tíz évben a spekulánsok és agrárkapltalisték csupán Felső- Vienne megyében 3000 parasztgazdaságot kaparintottak meg, amelyek a megye szántóterületének egyharmadát teszik ki. A parasztokat kiuzsorézták ezekből a gazdaságokból, s azok így olcsó napszámosokká váltak. Az elhagyott gazdaságok — jegyzi meg a lap — a pusztulás néma tanúi, s arra intenek, hogy a francia vidék más területeire is hasonló sors vár, ahol a parasztgazdaságok pusztulásra vannak Ítélve.

Bizony ez a kép nem az a bizonyítvány, amivel Franciaország dicsekedhetne. De a De Gaulle kormány megátalkodott módon mezőaazdasáai do-Svájcban ez az Invázió olyan méreteket ölt, hogy a kormány intézkedéseket léptet életbe idegen állampolgárok földvásárlásának megakadályozáséra. A svájci kormány egyik tagja meg is jegyezte: a föld elveszíti mezőgazdasági értékét, mert a parasztok nem tudják azt olyan árért megvásárolni, amely lehetővé tenné ökonőmikus megmunkálását.

Az írek szintén nyugtalankodva néznek ezekre a terjeszkedésekre. Leginkább az háborítja fel őket, hogy az új tulajdonosok földjeiket rögtön bekerítik és táblát helyeznek el „Eintritt verboten“ (Tilos a belépés) felirattal. S mivel a nyugatnémetek főleg a tengerpart mentén vásárolják a telkeket, az őslakosokat megfosztják a tengerre való kijárás lehetőségétől. Olyan tömeges jelenségről van szó, hogy a kormány itt is ellenintézkedéseket akar alkalmazni. Lassanként az egész ír tengerpart nyugatnémet tulajdonba megy át. Egy ir közéleti személy ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem állunk útjába annak, ha itt-ott Idegen vásárol földet, de egészen más a helyzet, ha az új tulajdonosok egész serege lepi el tengerpartunkat. Ennek az az eredménye, hogy lakosaink kénytelenek hazájukból kivándorolni."

A nyugatnémet „hódítókat" állítólag a spanyol burzsoázia fogadja legbarátságoBabban. Franco arisztokráciája ugyanis hálás a spanyol polgárháborúban nyújtott fasiszta segítségért. Az elszegényedett spanyol nemesség örömmel adja el nekik földjeit. A nép azonban Unja őket. Egy német tulajdonban lévő szálloda spanyol Igazgatója ki Is jelentette, hogy pár évvel ezelőtt illedelmes németek jártak hozzájuk, ma azonban arrogánsak, kihívóan viselkednek, nem respektálják a spanyol nép jogait, mindenbe beleavatkoznak és legszívesebben mindent kisajátítanának maguknak. S ezért a lakosságnak ellenszenvesek. „Ha mindent rendetlennek, mocskosnak látnak nálunk, minek özönlenek hozzánk?“

a t.

1964. augusztus 1.

ítikájénak ezt a keserű piluláját „a nezőgazdaség korszerűsítésének" nevezi ún. harmadik terve keretében.

S terv alapján évente több mint 100 szer embernek kel! elhagynia a mezőgazdaságot. És nehogy az elüldözüttek valaha arra gondoljanak, hogy majd sgyszer visszatérnek földjükre, a francia kormány az elmúlt napokban felemelte a földbérletek árát. így aztán még a legbátrabbak is felhagynak minden reményükkel, hogy még egyszer visszatérjenek földjükre.

De Gaulle-ék az agrártőkésekre bízták a föld legnagyobb részét és a termelést, s mezőgazdasági politikájukat kíméletlenül s maradéktalanul ezlrányban folytatják. A kormány a mezőgazdasági gépesítés vonalán már elérte azt, hogy a kis- és középparasztok a kombájnokat, traktorokat és arató-kötözőgépeket csak nehezen szerezhetik meg, míg ellenben a vidéki burzsoázia mezőgazdasági Üzemeiben a gépesítés a kormány sokoldalú támogatáséval a szükséges mértékén felül folyik. Mezőgazdasági gépek vásárlására állami hitelt C3ak a nagygazdaságok kapnak Egy 15 lóerős traktor vásárlására csak az kap hitelt, akinek legkevesebb 19 hektár földterülete van. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy Franciaország nagygazdaságainak 5%-a átlagosan 2—5 traktorral rendelkezik, míg az 1 millió 100 000 kisparasztnak mindössze lova van. f

A francia parasztságot ilyen állapotban találta ez az év tavasza, s ez

a „tavasz" jellemző az Európai Gazdasági Közösség több országa parasztságának helyzetére Is. Ez a szomorú tény az illető kormányok politikájának gyümölcse, miután az agrármonopóliumok érdekeit szolgálva tönkre teszik a parasztságot. Az „Integrációt“ hirdető EGK politikája mint a legkártevőbb bacillus felemészti a kis- és középgazdaságokat,

Amikor az elmúlt év őszén a francia, az olasz és a nyugatnémet vidék ismételten lázadozott kormányaik integrációs mezőgazdasági politikája ellen, a közös agrár-piac megteremtői azt ígérték, hogy 1964-ben a Gazdasági Közösség tagállamainak megnyugvására elsimulnak az ellentétek, Ami azonban nem következett be. Az év első napjaiban Franciaországban és Olaszországban nagy parasztmegmozdulások zajlottak le, mialatt Brüsszelben, a Közös Piac főhadiszállásán az Európai Közös Piac miniszterei a nagy egyismeretlenű egyenletnek, a gabona közös árának hiába igyekeztek közös nevezőt találni.

Akárhogy is vesszük. 1964 tavasza a nyügateurópai mezőgazdaságban nem különbözik 1963 őszétől. Nyugat- Európa többszázezer parasztját az a veszély fenyegeti, hogy kicsúszik a talaj a lába alól. Közben az EGK miniszterei és agrármonopoliumai azon marakodnak, ki kapjon több hasznot. Azonban tudomásul kell venniük azt is, hogy Nyugat-Európában nem minden paraszt hagyja el oly módon a csatateret, mint Louis Issaac.

A német Imperializmus keletkezésétől fogva programjába vette terjeszkedését Kelet felé. A „Drang nach Osten“ jelszó jól ismert vezényszava a német birodalmi vezérkarnak. Hitler szintén ezt a mottót tűzte zászlajára. A német nagyburzsoázia erről a szándékáról még az 1945 májusban létrejött fegyverletétel után sem mondott le. Az amerikai töke segítségével lábra kapott nyugat-német burzsoázia más taktikát folytatva akarja elérni kitűzött célját. A háborús mellékízű Kelet felé való terjeszkedés gondolata mellett más irányba is igyekeznek terjeszkedni. Jelenleg a semleges államokban és Dél-Eurőpa országaiban akarják megvetni lábukat.

A Hamburgban megjelenő „Die Welt" c. lap nemrég terjedelmes hirdetést közölt, amely szerint Dél-Franciaországban a Földközi tenger napsütötte partja mentén villákat és épitőtelkeket kínál megvételre. Az érdeklődőket még azzal is csalogatja, hogy az új tulajdonosok a villák felépítésének tartama alatt Irunban ingyen tölthetik a szabadságukat.

A nyugat-német burzsoázia, amely a második világháború után a „gazdasági csoda“ következtében jelentősen meggazdagodott, most Németországon kívül fekvő ingatlanok iránt érdeklődik. Nyolcvan millió dollárt fizetnek ki évente telekvételek elmén. Ezek a spekulációk főleg Dél-Irországra, Spanyolországra, Svájcra, Dél- Franciaországra, Olaszországra és Ausztriára terjednek ki.

Az olaszországi Lago dl Como, Lago dl Maggiore tavak környékét egyre gyakrabban látogatják a nyugatnémetek. A helyi lakosság nem szívesen látja őket, túlságosan emlékszik még a második világháború alatt szerzett kellemetlen tapasztalataira. Viselkedésük miatt sáskahadnak nevezik a nyugat-német turistákat.

Az ausztriai Wörther-See vidékét a szövetségi köztársaságból származó új tulajdonosok ezrei lepik el úgy, hogy az osztrákok új „Anschluss"-ról kezdenek beszélni.

A moszkvai Pravda a kínaiak szovjet-ellenes uszításáról

Az elmúlt napok folyamán az Egyesült Államokban Ijesztő arányokat öltöttek már az állandóan más helyeken kirobbanó ellentétek a fajgyűlölő reakciós fehér lakosok és a jogaikért küzdő színes polgárság között. James Baldwin, az ismert néger író Hamburgban nem titkolt aggodalommal szántóit be a helyzet elfajulásáról és kijelentette, hogy ma már az U5A-ban a polgárháború lehetősége sincs kizárva. Baldwin élesen birálta az FBI- nek (politikai rendőrség) különösen a déli államokban megnyilvánuló magatartását, azonkívül a szövetségi rendőrséget, amely ezeken a vidékeken — tehát Loulsiánában, Észak- és Dél- Karolinában, Virginiában, Mississipiben, Texasban stb. — semmit sem követ el a rend fenntartása és a néger lakosság polgári jogainak védelme érdekében. „Természetesen nem kereshetik a merénylőket, hiszen maguk is a merénylők házaiban élnek!“ — jellemezte ezt a rendőrséget Baldwin, majd így folytatta: „A reakció azonban könnyen elszámfthatja magát, mert a húsz milliót kitevő színes lakosság képes ma már megbénítani az USA népgazdaságát."

Amint mér említettük, A. Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője, aki már néhány nap óta Nyugat-Németországban tartózkodik, miután több nagy Rajna- és Ruhr-vidékl ipartelepet látogatott meg, eszmecserét folytatott