Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-29 / 61. szám
Az ÉrkőrösI Állami Gazdaság tapasztalataiból 4000 juhtól 8,6 kiló gyapjú átlagosan I A Máramaros (Románia) tartományi Erkőrösi Állami Gazdaság a merinó juhok {I belterjes tenyésztésére rendelkezett be és évről évre mind jobban kifejlesztette 11 ezt a szektort. Az évek során nemcsak juhállománya növekedett meg, hanem az \ I állatok minősége is állandóan javult. Amint természetes is, á gazdaság évről I évre növekvő mennyiségű finom gyapjút szállított és ennek megfelelően jelentős SI jövedelemre tett szert. Tavaly például 4021 juhtól juhonként átlag 8,6 kg gyap' i jút nyertünk, s az ebből a szektorból származó bevétel meghaladta az egy millió 1 * lejt. A KIVÁLOGATÁS SZEREPE Juhállományunk biológiai alapja az erdélyi merinőjuh, amelyet egészen Í954-ig tiszta állományban tenyésztettünk. Mint ismeretes azonban, ez a juh, jóllehet a gyapjú finomsága tekintetében, valamint ellenálló és alkalmazkodóképesség szempontjából kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, más szempontból nem felel meg 100 %-osan a követelményeknek. Aránylag kicsi a testsúlya, a gyapjú nem borítja egyenletesen a juh egész zást. így aztán a mesterséges megtermékenyítés! idény nem tart tovább 4—5 hétnél. A VEMES JUHOK GONDOZÁSA A vemhesség ideje alatt is különös súlyt helyezünk az anyajuhok gondozására és takarmányozására. A terhesség első időszakában az őszi legelőn zöldtakarmányt kapnak s ezt naponta juhonként 0,40—0,45 kiló abraktakarmány egészíti ki. A napi porció 1,35—1,40 takartestét és a tincsek sem elég hosszúak, a hozam sem kielégítő. A fenti fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében 1954- tól kezdve az erdélyi merinójuhokat nagyhozamú sztavropoli merinó kosokkal párosítottuk. 1958-ban és 1959-ben úgy találtuk, hogy meg kell ismételni a sztavropoli merinó kosokkal vaió keresztezést, hogy feljavítsuk a megmaradt állományt. I960 és 1961-ben pedig az első nemzedékü metiseket jellegzetességei rögzítése érdekében egymás között párosítottuk. 1962-től kezdve a gyapjú finomságának biztosítására, valamint a vér felfrissítése érdekében Groznyenszki és Paiszki meri nókosokat is alkalmaztunk. A cseppvérkeresztezést szigorú szelekcióval és megfelelő takarmányozással kapcsoltuk össze, s végül olyan juhtípust tenyésztettünk ki. amelyet fokozott gyapjúhozam nagy testsúly (a kosoknál átlag 80 kg, az anyajuhoknál pedig 46 kiló) a gyapjú kitűnő és egyenletes elosztása, a gyapjútincsek 7 cm-nél nagyobb hossza és jó moshatösága jellemez. Az egységes nyájak létrehozásának lényeges előfeltétele a fedeztetés ésszerű megszervezése, az anyajuhok és a kosok élőkészítése a szaporításra. A fedeztetést' idény megkezdése előtt küllemük és hozamuk szerint, valamint iesti állapotuk szerint csoportosítjuk az anyajuhokat, hogy az iiymódon alakított hyájak minél egységesebbek legyenek. A csoportosítás után az anyajuhok megfelelő táplálásával segítjük elő az ivarmányegységet és 130—140 gramm emészt, hető fehérjét tartalmaz. A vemhesség második szakában, amely egybeesik az istállóztatási időszakkal, az anyajuhokat a következő napi takarmányadaggal tápláljuk: egy kiló silókukorica, egy kiló pillangósszéna, egy kiló teriméstakarmány. 0,1 kiló kukoricadara, 0,1 kiló búzakorpa, 0,15 kiló dara, 0,15 kiló só. Ez az adag 1,48 takarmány egységet és 165 gramm emészthető fehérjét tartalmaz. A takarmányt naponta több részletben etetik fel, kivéve az abraktakarmányokat, amelyet inkább reggel adunk a juhoknak, valamint a teriméstakarmányokat, amelyeket este etetünk fel velük. Ügyelünk arra, hogy az anyajuhok ne kapjanak romlott, túl hideg vagy fagyott takarmányt, mert elvetélést okozhat. Tekintettel arra, hogy tapasztalataink szerint a külső környezet hatása befolyásolja a magzat fejlődését az anyaméhben, vigyázunk, hogy a vemhes juhok ne zsúfolódjanak össze, az akol elhagyásakor vagy a visszatéréskor ne érje őket léghuzat, ne végezzenek hosszú, fárasztó utakat. Szép téli napokon legelőre hajtjuk őket, ami kedvezően befolyásolja a juhok egészségi állapotát, fenntartja étvágyukat és elősegíti a magzat normális fejlődését Hozzá keli tennünk, hogy a legjobb minőségű lóhere és lucernaszénát félretesszük az anyajuhok és az újszülött bárányok számára. Egy-két héttel az ellés előtt elkészítjük a rekeszeket az anyajuhok ellésére. Ezzel egyidejűleg fertőtlenítjük az egész aklot és a használatban lévő szerszámokat is. Az ikerel lések számára, valamint azoknak a juhoknak, amelyek nem fogadják magukhoz bárányukat, külön rekeszeket létesítünk. Az elléseket állandóan ellenőrizzük é» a juhászok megfelelő gondozásban részesítik az anyajuhokat és a bárányokat. Néhány órával születése után a bárányt megmérik és törzskönyvezik. Ebben az időszakban, hogy a bárányok hozzászokjanak a szálas és abraktakarmányokhoz, az akol huzatmentes és világos helyein külön rekeszeket létesítünk a bárányok póttakarmányozására. Itt tetszésük szerint fogyaszthatnak a legjobb abraktakarmányokből és ihatnak is, amennyit akarnak. A dara-keverék 30 % zabból, 25 % kukoricából, 10 % borsóból és 30 % árpából áll. Ehhez hozzájön még 3 gramm kalcium és 2 gramm só. A szép téli napokon a bárányokat anyjukkal együtt egy-két órára a szabadba engedjük. Amikor a bárányok elérték a 7—8 hete* életkort, az anyajuhokat naponta egy-egy őrára elkülönítjük bárányaiktól. Április második felétől kezdve megkezdjük a juhaklok közelében vetett rozs és repce legeltetését. így az anyajuhok bárányaikkal együtt nem távoznak meszszire az akoltól, nem fáradnak el. Amikor a rozs elfogy, megkezdjük a legeltetést. A bárányok a legközelebbi és legjobb legelőparcellákat kapták, s ügyelünk arra, hogy n& kerüljenek alacsonyan fekvő nedves helyekre. A FIATAL ÁLLATOK IRÁNYÍTOTT NEVELÉSE A bárányok elválasztására 100—120 napos korukban kerül ser, amikor átlagsúlyuk meghaladja a 24 kilót. Az elválasztással egyidejűleg egyenként lemérjük és bonitáljuk a bárányokat. Azután nemük és tenyésztulajdonságaik szerint nyájakra osztjuk őket Minden nyáj 240— 260 bárányból áll és a legtapasztaltabb juhászok gondjaira van bízva. Az elválasztott bárány nyájaknak külön természetes legelőket, valamint lóherével, szarvaskereppel vagy lucernával bevetett területeket jelölünk ki. A legelő mellett a bárányok kezdetben 0,25 kg abraktakarmányt is kapnak, s ezt a meny. nyiséget hathónapos korukig 0,3 kilóra növelik. Az abraktakarmány-keverék kukorica- és árpadarából, korpából és darából áll. Nyáron az elválasztott bárányokat reggel 5 és 10 óra között, délután pedig 16 és 22 óra között legeltetjük. Napközben árnyékos helyen, erdőben vagy az akolban tartjuk őket, hogy megvédjük az égő napsütéstől. A juhászok naponta négyszeri itatásról gondoskodnak. Július-augusztustól kezdve alaposait kihasználjuk az alkalmi legelőket, később pedig áttérünk a zöld lóhere és a kukoricatarló legeltetésére. Szükség esetéa a legeltetést terimés és szálastakarmánynyal egészítjük ki, amelyet éjjel az akolban adunk a bárányoknak. A gyapjúhozam fokozása érdekében gazdaságunk nagy súlyt helyez az ürünevelésre is. Jelenleg például 3296 ürüvet rendelkezünk. Befejezésül hangsúlyozni szeretnénk, hogy gazdaságunk nem érhette volna el a fenti eredményeket, ha nem vezetne pontos nyilvántartást minden egyes állat származásáról, hozamáról és a nyírt gyap., jú minőségéről és mennyiségéről. Ez m műszaki nyilvántartás rendkívül érdeke» segítséget nyújt az állatok kiválogatásánál. Komáromi József, az Erkőrösi Állami Gazdaság mérnöke 1964. július 29.
