Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-25 / 60. szám
Lakásépítés a szocialista országokban A lakásépítkezés korunk égető, s egyik legfőbb gondja. Szerte a világon lakáshiánnyal küszködnek az államok, a növekvő lakosság az életkörülmények változása szinte mindenütt előidézi ezt a problémát, bárha megoldásához a társadalmi berendezkedéseknek megfelelően különbözőképpen nyúlnak az egyes országokban. A szocialista társadalom sem mentes ettől a gondtól. Barátaink a szocialista országok, átkos örökséget kaptak a múlttól: tömeges nyomortanyákat, emberekhez méltatlan lakóhelyiségek százezreit, s az igényeknek, követelményeknek nem lehet máról holnapra eleget tenni. Tény azonban, hogy főként az utóbbi években egyre növekvő erőfeszítésekkel próbáljuk gyorsítani az építkezések ütemét. A lakásépítkezés fokozása ma legtöbb szocialista országban napirendre került; nemcsak a számszerű gyarapítás, hanem a modern lakáskultúrának, a szocialista ember igényének a figyelembevétele is. ENNYIT ÉPÍTÜNK Az utolsó három esztendőt vizsgálva, a számadatok önmagukban is elárulják az építkezés erősödő ütemét a szocialista országokban. Bulgáriában az utóbbi esztendőkben átlag 2000-rel nőtt évente a lakásépítkezések száma jelenleg 42—45 000, Csehszlovákiában 1960—Í962 között 7000-rel nőtt s eléri az évi 86 000-et az NDK-ban ugyancsak 86—88 ezer lakás épül évente, Magyarországon kb. 50 000. Jugoszláviában ez a szám meghaladja a 140 ezret, Romániában mintegy 137 ezer lakás készül el évente. A Szovjetunióban több mint két és félmillió az újonnan létesített évi lakásszám. Itt érdekes összehasonlítás is kínálkozik: az Egyesült Államokban az évi lakásépítkezés — szemben a Szovjetunióval — nem haladja meg az évi másfél milliót. A lakásépítés adatai 1000 főre kivetítve Szovjetunió 12,4, Románia 7,8, Csehszlovákia 6,3, Jugoszlávia 5,5, NDK 5,3, Bulgária 5,1, Lengyelország 5,1 és Magyarország 1962-es adatot figyelembe véve — 5,4. Ugyanakkor a legsűrűbben lakott nyugati országok megfelelő arányszáma: Franciaország 6,9, Anglia 5,9, Olaszország 6,1, Belgium 5,8, Ausztria 5,5. Nagyobb az ütem a Német Szövetségi Köztársaságban: 10,1. Mindebből leszűrhető: a lakásépítkezés üteme világszerte lassú még, s a szocialista országok tervgazdálkodása is csupán 10—15 év alatt teszi lehetővé jelenlegi lakásgondjaink felszámolását. A mennyiségi növekedéssel viszont újabb kérdés jár együtt: milyen lakásokat kell építeni, mi az a gazdaságos alapterüle-t. struktúra, felszereltség, amely a ma és holnap embereinek — hiszen évtizedekre építünk — otthonigényét kielégíti. S e kérdés jó megválaszolásának szorosan össze kell hangolódnia a mennyiséggel, nem tehetünk engedményt. Voltak ugyan — s elszórtan vannak még — olyan lakásépítési tendenciák a szocialista országokban, hogy „sokat, ha a komfort rovására is“ — ezek azonban egyre jobban háttérbe szorulnak. TÖBB VAGY KEVESEBB LAKÓSZOBA? A fejlődés mindenekelőtt a lakóhelyiségek számában mutatkozik meg. Nyugaton régebbi idő óta törekszenek az építészek több kisebb szobából álló lakások kialakítására, figyelembe véve a pihenési követelményeket, a szabad idő kihasználását, a családtagok függetlenftését egymástól. Az európai országok többségében például több kisebb hálószobát, egy nagyobb közös tartózikodást szolgáló nappali helyiséget terveznek. Ez az irányzat az utóbbi években Magyarországon is kezd teret hódítani, s néhány baráti állam ugyancsak foglalkozik a kérdéssel. Jelenleg a következőképpen alakul országonként a lakóhelyiségek átlagos száma: Csehszlovákiában átlagosan 3,2 lakóhelyiség jut egy lakásra, Lengyelországban 3, az NDK-ban 2,9, Bulgáriában 2,2, Jugoszláviában 1,8, Magyarországon 2,6. (Megjegyezzük, hogy a nemzetközi lakásstatisztika a konyhát is lakóhelyiségnek tekinti.) A jelenlegi és az elkövetkező lakásépítési program is ennek megfelelően alakul a baráti államokban: csökken az egyszobás lakások száma, több a 2, 2,5, sót ennél több lakószobás építkezés. Csehszlovákiában például 12 százalék az egy. 65 a kétszobásak aránya, Lengyelországban 34—42 ez az arány, az NDK-ban többségükben 2,5 szobásakat építenek. Romániában 75 százalékban kétszobásakat, Magyarországon viszont ma még kedvezőtlenebb az arány: 41—55. A Szovjetunióban viszont 20—60-ra alakul ez a szám. A NORMÁL LAKÁSMÉRET Á lakásterület nagysága — ez az ugyancsak sokat vitatott kérdés — nagyjából kialakult már a baráti országokban, s lassan háttérbe szorul az a törekvés, amely tendenciózusan kisebbre csökkentette egy ideig a lakások alapterületét. Kialakulóban van egy nemzetközi norma, s ettől csak kisebb eltérések engedhetők meg. Milyen is a modern lakásók alapterülete? Csehszlovákiában / az összes lakások 40 százalékát építik állami erőforrásokból, a többit szövetkezeti, vállalati, illetve magántámogatással. Lengyelországban 47 százalék az állami, a többit építő szövetkezetekbe társu'va és saját anyagi forrásokból nyerik Érdekesek az NDK módszerei: itt túlnyomórészt — 56 százalékban — szövetkezeti építési forma érvényesül, mindössze 32 százalék az állami lakások aránya. Romániában ezzel szemben nincs szövetkezeti lakásépítés, a községekben magánerőből építkezik a lakosság, a városiak állami források felhasználásával készülnek. A Szovjetunióban a hétéves terv, 22 millió lakásából 15 millió állami erőből épül fel. Jugoszláviában 43 százalék állami és közületi lakás, szövetkezeti építkezés nincs, viszont nagy teret kap a magánépítkezés. Magyarországon körülbelül 50 százalék az állami erőforrásígéretes újrakezdés Vegyes érzelmekkel indultam el. Ütközben azon gondolkodtam, vajon történt-e változás a kulturális életben Felsőtúron. Tudtam ugyanis, hogy az 1049-ben alakult CSEMADOK helyi szervezete az utóbbi években csaknem teljesen felbomlott Ha a szétesés okait vizsgáljuk, rájövünk arra, hogy a szálak elágaznak — vagyis több negatív tényező játszott közre a felbomlásban. Minden bizonnyal hibát követett el a HNB volt titkára, mert nem ellenőrizte a CSEMADOK munkáját, nem támogatta őket — holott ez kötelessége. Tudvalevő ugyanis, hogy a tömegszervezetek munkájáért — a CSEMADOK munkájáért is — a HNB titkára szintén felelős. Másodsorban talán említhetnénk a szervezet vezetőségét — ha volt egyáltalán. Harmadsorban pedig magát a tagságot. Némelyik — úgy lehet — el is felejtette, hogy még ő is tagja volt valaha a CSEMADÖK- nak. Ez tehát a múlt. Most más a helyzet. Áz elmúlt évben új titkár került a falu élére, Stec Istyán személyében. Az AKI igazgatását Ágoston Lajosra bízták. Két munkakörbe új ember került. Egyáltalán nem tetszett nekik, hogy minden kis faluban működik a CSEMADOK helvi szervezete, csak az övékben nem. Összedugták a fejüket. Üj vezetőséget kell választani —, döntöttek végül. Megtörtént. Rendezték a tagdíjakat, új tagokat szervez-1964. július 25. tek be. Ez év tavaszán aztán megkezdődött a munka. A szervezés oroszlánrészét Ágoston Lajos igazgató vállalta magára. Ma ő a szervezet titkára, tehát a munka javarésze most is az ő vállán nyugszik. Igaz, most már segítséget is kapott Tóth Géza személyében, aki tagja a járási elnökségnek, tehát mint istruktor működik Felsőtúron. Kezdeményező, lelkes kultúrtárs, kinek nagy része van abban, hogy újraéledt a szervezet élete, tehát egyben a kulturális élet is. A tagok rájöttek arra, hogy nem hanyagolhatják el a tagsági illeték fizetését. Több tag javaslata alapján a vezetőség elhatározta, hogy vitaestet rendez a „Csillagszemű asszony“ című könyvről, melyre meghívja a szerzőt is. Nemrégiben aztán a vitaest megvalósult. Itt értesültem tulajdonképpen erről az ígéretes újrakezdésről. A vitaestet is jól megszervezték. Több mint százan jelentek meg, pedig a munka dandárja most van a határban. Voltak vitázók is bőven. Bíráltak, felvilágosítás^ kértek az írótól. S Lovicsek Béla mindent türelmesen, részletesen elmagyarázott. A sikeres vitaest után egy körzeti CSEMADOK- napot rendeztek, melyről szintén elmondhatjuk, hogy jól sikerült. A további kulturális felemelkedés záloga a nemrégiben megalakult szövetkezeti klub, amely rögtön filmvetítő készüléket vásárolt. Végezetül leszögezhetjük: az újrakezdés ígéretesnek mutatkozik. Üj emberek kerültek a falu élére, és a helyi szervezet élére is, kik szívügyüknek tekintik a népművelés kiterjesztését és fejlesztését falujukban. Tóth László, (Tompa) bői, illetve állami támogatással épülő lakásmennyiség. ELOSZTÁS Az elosztás formái is változók, de rájuk nyomja bélyegét a szocialista rendszer alapvető, humánus vonása: legelső sorban azoknak juttatni lakást, akik legjobban rászorulnak, vagy legjobban kiérdemelték. Általános irányelv, hogy a társadalmi ellenőrzést biztosítani kívánják az elosztásnál különböző formákban. Csehszlovákiában pontrendszer szerint történik, tanácsok dolgozzák ki saját hatáskörükben, és sorrendileg az egészségre ártalmas körülmények közt élők, a zsúfoltan lakók, távolról munkába járók, sokgyerekesek kerülnek az első helyekre. Lengyelországban állami bérlakást csak a rendkívül nehéz anyagi helyzetben élők kaphatnak. Bérlakás kiutalásához kéthavi jövedelemnek megfelelő óvadékot kell letenni, ennek célja a lakásberendezési tárgyak (gázkályha, fürdőkád stb.) részbeni költségtérítése, másrészt a közvagyon őrzésének biztosítása. Egy évre előre közzéteszik a besorolást, a nagyobb jövedelmű igénylőket szövetkezeti lakásépítésre ösztönzik. A lakásépítési elosztási módszerek képe tehát rendkívül változatos, sokoldalú, alkalmazkodik az adott országok anyagi helyzetéhez, iparának kapacitásához, lakosságának helyzetéhez és lehetőségeihez. Igaz, van még lakásgondunk, s nem szűnik meg egykét év múlva. De törekszünk a probléma megoldására s a szocialista országokban a lakásépítkezés az életszínvonal javításával kapcsolatos legfontosabb területek között szerepel. A Magas Tátra, Javorina üdülőjében a pincér már a harmadik pohár sört tette le a sarokban ülő, barátságosan beszélgető két férfi asztalára. — Odahaza egész évben nem iszom meg annyi sört, mint itt három hét alatt - mondta Varga Antal és akkorát nyelt, hogy a pohara megint csak félig lett. — Nekem is ízlik a sör — jelentette ki Basa Mátyás, egy csallóközi falu szövetkezeti raktárosa. Egy hete vannak az üdülőben. Mindjárt az első napon összebarátkoztak. — Itt olyan gyorsan múlnak a napok, hogy nemsokára vége lesz a rekreációnak. Ki tudja, mikor lesz alkalmam eljutni ilyen szép helyre?'. — sóhajtott fel Varga Antal. — Nálunk természetesen mindig mást jelöl, ki a szövetkezet vezetősége. — Én minden évben üdülök. Persze, a saját költségemen — mondja Basa Mátyás, dicsekvő hangon, majd hozzáteszi. — Nem olcsó dolog ez, de erre nem sajnálom a pénzt. Keresek én becsületes munkámmal annyit, hogy jut abból mindenre bőven — tette még hozzá, a becsületes szóra helyezve a hangsúlyt. Hm. Basa Mátyás valóban nagy lábon él. Oj családi háza, autója van. A lányának egy hete vett zongorát és magnetofont, mert a rádió, a televízió már nem érdekli. A felesége szintén dolgozik - magyaráz Basa tovább — a tojást szedi össze a szövetkezet tyúkfarmjábari. Mindennap több mint ezret. Antal már nem állhatta meg szó nélkül. — Különös szövetkezet lehet az, ahol a tagok fizetéséből ennyi mindenre jut. A mi szövetkezetünk sem rossz. Én is jól keresek a kertészetben, de ezt mégsem tudom megérteni. Nálatok minden szövetkezeti tag ilyen jól keres? — Természetesen. Vagyis a legtöbben jól keresünk. Senki sem panaszkodhat — mondta a fóraktáros kissé zavartan, és felhörpintette a sört. A pincér éppen odaérkezett. Egy újabb korsó sört tett az asztalra, majd illedelmesen meghajolva közölte Basa Mátyással, hogy két férfi keresi őt. — Itt az üdülőben? Hát ezek meg kik lehetnek?! — sápadozott Mátyás, majd nyugalmat erőltetve magára távozott. Az egyedül maradt Varga 'agyában ismét az előbbi kérdés villant fél: „Valóban lehet olyan szövetkezet, ahol minden tag ilyen rendkívülien jól keres. mint Basa Mátyás?" Bármennyire is akarta, nem tudta ezt elhinni. Elmélkedésében Mátyás, a „csodaszövetkezet" föraktárosa zavarta meg, aki visszajött, hogy elbúcsúzzon üdülőtársától. — De ilyen váratlanul?! Es hová kell menned? — kérdezte Antal meglepődve. , Basa csak legyintett. Vacsora után Varga az egyik üdülőtársától tudta meg, hogy Basa egy másik „üdülőhelyre" költözött. Ezúttal nem a saját költségén ... Fülöp Imre Az utóbbi időben sok bírálat hangzott el az építők munkájáról. Nos, a Bratislava melletti Zlaté Piesky-n felépült az első motel (motor + hotel összetételéből = szálloda motoros turistáknak). Dicséretükre válik, mert nem egészen három és fél hónap alatt felépítették és átadták rendeltetésének. A motelben 40 kétágyas szoba van és szükség esetén pótágy is beállítható. A kétágyas szobák éra 65 korona, a pótágyé + 15 Kcs egy napra. Természetesen minden szoba előtt fedett garázs is van. A korszerűen berendezett szobák mellékhelyiségeiben mosdó, zuhany hideg-meleg vízzel és más szociális berendezés található. A motel közvetlen közelében egy újszerű étterem s előtte lévő terraszon egy önkiszolgáló büfé áll a vendégek rendelkezésére. Ebben a korszerű étteremben étkeznek majd a motel vendégei. közvetlen közelében korszerűen berendezett konyha, zuhanyozó, vasaló-Piroska József, a bratislavai Építkezési Vállalat asztaloscsoportjának vezetője, nyolc tagú kollektívájával 4 nap alatt készítette el a motel vendéglátó részlegének a berendezését. A motelhez tartozik egy 150 gépkocsit befogadó autocamping, ahol saját és kölcsönzött sátrakban tartózkodhatnak a vendégek. A saját sátorért fürdő-belépőjeggyel 6 koronát, a kölcsönzöttért pedig 11 koronát fizetnek az átutazók. Természetesen a tábor Az asztalok mellett, a pult előtti széksoron ülhetnek majd a vendégek és fogyaszthatják az ízletes falatokat és frissítőket. helyiség és szociális berendezések állnak a vendégek rendelkezésére. Eddig hazánkban négy motel működik. A közeljövőben 15-re emelkedik a számuk és ebből hat épül Szlovákiában. A bevált motelek további építése lehetővé teszi, hogy az autókörűton levők szállást kapjanak és biztonságba helyezhessék gépkocsijukat. A megrendeléseken kívül (Csedok, Turista), a motelekben mindig lesznek fenntartott szobák a rendkívül érkezőknek. „Az én koromban...“ A cukrászdában, ahová rendszerint betérek barátaimmal a szokott feketére, mindennapos vendég egy magányos bácsika, aki ott fogyasztja uzsonna-kávéját. Közelebbit senki sem tud róla, de azért már nevet is adtunk neki, méghozzá meglehetősen hosszút: „Az én koromban másképp volt.“ így hívják őt a vendégek és a kiszolgálók egyaránt. Minden alkalommal tejeskávét rendel habbal, kiabálva, mert süket egy kicsit, s a csinos, szőke kiszolgálólány ugyanolyan hangosan válaszol. — Csak sima kávét adhatok és külön habot. Az öreg hasonló nagy hangon megkérdi, mibe kerül külön a hab, s erre a kiszolgálónő viszszakiabálja a hab árát — Nem kel’ külön hab. ha olyan drága — mondja bosszúsan a bácsika — Az én koromban bezzeg másképp volt. A kávét meg a habot együtt adták. Ez a rövid és hangos párbeszéd nap, mint nap, szóról szóra megismétlődött. Egy alkalommal aztán baj történt. A kiszolgálólány valamiért ideges lett, s mikor az öreg elkezdte szokott mondókáját, ingerülten rászólt: — Lehet hogy a bácsi korában másképp volt, de n>ost így van. A Vén ember csodálkozva nézett a lányra, s elhallgatott. Vagy fél óra múlva megint hívta a kiszolgálólányt, kedveskedve megsímogatta a kezét és a sarokasztal felé intett, ahol egy fiatal szerelmespár üldögélt meghitten öszszebújva. — Nézze kedves. — mondta az öreg engesztelő hangon — nézze csak, ez már az én koromban is így volt. Bereck József
