Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-25 / 60. szám
Az öntözéses gazdálkodásé • •• rr a jovo Irta: PAVOL MOLNÄR, a mezőgazdasági megbízott helyettese A hiányzó talajvíz pótlása Öntözőberendezések segítségével, lényegesen növelheti a mezőgazdasági termékek hektárhozamát. Ezért haladéktalanul szükséges, hogy hozzálássunk ennek az agrotechnikai „beavatkozásnak“ még szélesebbkörű elterjesztéséhez, annak ellenére is, hogy az utóbbi években lényeges javulás állott be e téren, főleg Szlovákia legtermékenyebb vidékein. Ez a javulás azonban nem azt jelenti, hogy sikerült teljes mértékben kihasználni meglévő öntözőberendezéseinket — amelyek 60 259 hektár öntözésére alkalmasak —, hiszen csak 47 077 hektárt öntöztünk velük. Ezt részben termelési-szervezési hiányosságok, részben pedig csapadékban gazdagabb időjárás okozta. Ilyen hiányosság volt például az, hogy a téli időszakban keveset törődtek a berendezések karbantartásával, és az •alkatrészhiány, mely által számos berendezést nem lehetett használni. Az alacsony kihasználási fokra hatással volt az is, hogy alacsony szakképzettségű emberekre bízták kezelésüket. Az elmúlt években főleg zöldség, cukorrépa, lucerna, korai burgonya és némely takarmánykeverék öntözését szorgalmaztuk. A felsorolt hiányosságok mellett, azonban, mint már mondtuk, figyelemreméltó* eredményeket értünk el az öntözött területeken. Az ekeli EFSZ egyik'50 hektáros cukorrépa tábláján például — a háromszori 45 mm-es öntözéssel — hektáronként 174 mázsával növelték a termést. Az öntözött burgonyájuk hektáronként 120 mázsát, míg a nem öntözött csak 65 mázsái adott. Ugyancsak szép eredményeket értek el a trebiáovl élelmiszerkombinát vojcicei gazdaságának dolgozói, akik öntözéssel hektáronként 190 mázsa silókukoricával, 100 mázsa lucernával takarítottak be többet. E gazdaság dolgozói az öntözött területeken a tenyészidő alatti túl sok csapadék ellenére is lényegesen magasabb hektárhozamokat értek el, mint az öntözetlen földeken. Cukorrépából hektáronként 355-ről 697-re, szemeskukoricából 64,3-ról 100,5-re, lucernából 83-ról 123-ra, korai burgonyából 142,9-ről 203,8-ra, takarmányrépából 982-ről 1088-ra, silókukoricából 345,6-ról 534-re, takarmánykeverékekből 217,4-ről 644-re, lucerna és herealávetésből pedig 18,2-ről 19,9 mázsára emelkedett a terméshozam. HOGYAN BIZTOSÍTJUK IDÉN AZ ÖNTÖZÉST öntözőberendezéseink gazdaságosabb kihasználására már az elmúlt év őszétől készülünk. Ezt bizonyltja, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági osztálya, karöltve az olomouci Petr Bezruő Vasgyár dolgozóival, még az elmúlt év őszén megkezdte a tavaly gyakran előforduló hiányosságok eltávolítását. A jótállási javításokat a gyár már végrehajtotta és az idén nemcsak további öntözőberendezéseket, hanem nagymennyiségű pótalkatrészt is szállít az érdekelteknek. A vasgyár ezenkívül megegyezett a szlovákiai kerületek illetékes mezőgazdasági szerveivel, hogy az öntözőberendezések 1964-re igényelt javítását és karbantartását — a gépállomások közvetítésével — elvégzik. A GTÁ-k segítségével szállítja majd az új öntözőberendezéseket is. Szlovákia számára az idén 238 olyan öntözőberendezést szállít, mellyel összesen 9535 hektár öntözhető tiszta vízzel és 86 olyant, mellyel 6220 hektár öntözhető hígított trágyalével. A most készülő öntözőberendezések építésének ütemtervét úgy állították össze, hogy ezek még az idén üzembe helyezhetők legyenek. Szlovákia EFSZ-einek és állami gazdaságainak birtokában' jelenleg 3Ö00 tiszta víz és 250 trágyaléöntöző berendezés van. Ezekkel, valamint a madunicei és a vágsellye—gútai öntözőrendszerrel együtt Szlovákiában az idén 58 514 hektár mezőgazdasági földterület öntözését tervezzük. Ebből 40 100 hektárt a nyugat-szlovákiai. 10 776 hektárt a közép-szlovákiai és 7638 hektárt a kelet-szlovákiai kerületben. Tapasztalataink szerint a nagyarányú öntözéses gazdálkodás megvalósításához a következő intézkedésekre van szükség: a) megfelelő vízforrások szabályozása és öntözésre előkészítése, b) az öntözőberendezések előkészítése és pótalkatrésze ellátása, c) szakképzett emberek alkalmazása. Mivel az elmúlt évben öntözéses gazdálkodásunk legnagyobb fogyatékossága megfelelő vízforrás-hiány volt, ezért az idén épp ennek kiküszöbölésére fordítottuk figyelmünket. A fogyatékosság eltávolítása során főleg a patakok, a kavicsbányák, a kutak, a vízlevezető kanálisok, a halastavak és más vízforrások-adta lehetőségek kihasználását fokozzuk. A rejtett víztartalékok feltárásának jelentős segítséget nyújtottak mezőgazdasági üzemeinknek a meliorációs szövetkezetek és a kerületi meliorációs vállalatok. A Spisská Nová Ves-i járás hrabusicei szövetkezetesei járási méretben a legnagyobb kiterjedésű trágyaleves öntözést valósítják meg, 86 hektár hegyi legelőn. Ezt a területet három részre osztották, amelyet rendszeresen, naponta öntöznek hígított trágyalével — a növények tápanyagszükségletének megfelelően. Az ilyformán öntözött réten gyorsan nő a jő minőségű fűállomány, az egész legeltetési időszak alatt A képen Jáp Bánás, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatója látható, aki öt hónapot tölt a fentemlített szövetkezetben, gyakorlatszerzés végett. (Foto: CTK— G. Bodnár) ÖNTÖZŐMESTEREK KÉPZÉSE Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az öntözés javítása érdekében szükséges állandó öntözőcsoportokat alakítani, melyeket olyan embereknek kell vezetni, akik tökéletesen ismerik az öntözés technikáját, a növények agrotechnikáját, de a szervezési kérdésekben is jártasak. Miután a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági osztálya értékelte az öntözőmunkások szakképzettségét és ennek növelésére irányuló intézkedéseket, hozzálátott — a kerületek mezőgazdasági termelési igazgatóságaival és mezőgazdasági műszaki vállalataival együttesen — az érdekeltek két-hámásodik felében elegendő csapadék van. Viszonyaink közt ugyanis ekkor a legnagyobb a szárazság és hőség (30—35 C°) Ebben az időszakban öntözéssel meggyorsíthatjuk a növények fejlődését. Az alávetéseket rögtön a gabona betakarítása után öntözzük. Befejezésül elmondhatjuk, hogy Szlovákiában az idén sokkal jobban felkészültek az öntözésre, mint tavaly. Most már csak az szükséges, hogy a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok minden lehetőséget használjanak fel (prémium, ellenőrzés, szocialista munkaverseny, annak értékelése stb.) az öntözőberendezések teljes kihasználása érdekében. Ford.: K. J. Közeledik a kamillavetés ideje Köztársaságunkban egyre többen foglalkoznak kamillatermesztéssel. Mivel a vadon termő növények menynyisége nem fedezi sem hazai, sem kiviteli szükségleteinket, nemcsak magánszemélyek, hanem egyes EFSZ- ek is tekintélyes mértékben hozzájárulnak a keresett gyógynövény nagybani termesztéséhez és értékesítéséhez. Köztudomású, hogy a jól bevált „háziszer“ fontos szerepet játszik ember es állat gyógykezelésében egyaránt. A kamilla egyéves növény, amely csaknem minden talajban megterem. Legmegfelelőbb a könnyű- és közepes, nem savanyú, tehát homokos agyagtalaj kellő mennyiségű mésztartalommal. Előnyösek a déli fekvésű, napos, de szélárnyékos helyek. Ne trágyázzuk istállótrágyával, a műtrágya mennyiségét pedig idomítsuk a föld tápértékéhez. Kamillát lehetőleg repce vagy más korai kapásnövény után, augusztus végétől szeptember végéig vetünk. A felszántott és boronáit földterületet akár 3 —4-szer is hengereljük, hogy a talaj felszíne sima legyen és kemény. Az őszi nedves időjárás a vetemény csírázását, begyökerezését segíti elő. Kisebb területen zöldségvetőgépet, nagyobb földterületen kanalas vetőgépet alkalmazunk, amely a magot egymástól kb. 50 cm távolságú sorokba, 2—3 cm magasságból szórja a talajra. A kamillamagot a talaj felszínére kell vetni, mert csírázásához világosságra van szüksége. Ha viszont nem hengereljük kellőképpen a talajt, áz apró magocskák az első eső után beszívódnak a földbe és nem kelnek ki. Bő terméshozamot kizárólag jó minőségű, megbízható csíraképességű vetőmaggal érhetünk el. A szakszerűen vetett kamilla 6-8 nap múlva kezd csírázni, 14 — 21 nap elteltével begyökeresedik és fejlődésnek indul. Jóval a virágok begyűjtése előtt azonban szárítóhelyiségről kell gondoskodnunk, amelynek tágasnak, tisztának, szellősnek és árnyékosnak kell lennie. A kamillavirág betakarítása általában május végétől szeptember végéig tart. A yirágok begyűjtéséhez legalkalmasabb az ún. virágfésü. Betakarításra szemeljünk ki napos, száraz időt, amikor legkisebb a levegő páratartalma. Ha a növény kivirágzik, ne késlekedjünk szedésével myatlen napot sem, különben hamar elvlrágzik, sárgulni és száradni, kezd. Gyakori begyűjtéssel tehát nemcsak károsodásnak vesszük elejét, hanem sűrűbb virágzásra is serkentjük a növényeket. A leszedett virágokat ne gyömöszöljük zsákba, hanem rakjuk dobozba, vagy kosárba, amelyet nyitva szállítunk a szárítóba. Teregessük ponyvára vagy papírra és szárítás közben ne forgassuk a virágokat. A kamilla beszáradási aránya 5:1, hektárhozama 200 és 500 kg között ingadozik, de 800—1000 kg is elérhető. Mesterséges szárításnál a levegő hőfoka ne haladja meg a 35 fok Celsiust. Egy kg szárított, kifogástalan minőségű kamilláért 60 koronát is elérhetünk a felvásárló vállalattól. Megbízhatóan jó minőségű, csíraképes kamillamagot a következő címen rendelhetünk: Lieéivé rastliny, n. p., semenárske oddelenie, Praha I, Parízska 10. Egy kilogramm ára 290 korona. Ugyanott megrendelhetjük 42 koronáért a virágfésüt is. A kamillatermesztés megkezdése előtt forduljunk részletes utasításért a következő címre: Liecivé rastliny, n. p., Bratislava, Hviezdoslavovo námestie 11. Magyar nyelvű érdeklődésre magyarul válaszol a felvásárló vállalat. — Sok sikert és bő termést! K. E. Mit kel! tudnunk a fogolyról FogolytenyésztésUnk az utóbbi évtizedekben Ijesztően hanyatlik. Amíg 1935-ben 6—7 millió darabot számoltunk, addig a íogolyéllomány 1963-ra egymillióra apadt. Ezen az áldatlan állapoton sürgősen segíteni kell, máskülönben fogolyállományunk teljesen kipusztul. Az alábbi írásunkban dióhéjban ismertetjük, mit kell tudnunk a fogolyról, hogy ezzel is hozzájáruljunk e hasznos vadunk életkörülményeinek megjavításához. • • • A fogoly a leghasznosabb vadfajunk egyike, mégis igen keveset tudunk róla. Csak néhány éve Ismerjük teljesen kotlási idejét, szaporodását, a párválasztás és a párba szakadás mozzanatait; stb. Még mindig sok a nyitott kérdés, amelyet nem tudunk, vagy bizonytalannak ismerünk, ezért nem árt, ha részletesen felsoroljuk a fogoly megfigyelésével kapcsolatos tudnivalókat. -Figyeljük meg és írjuk fel az egyes csoportokban levő foglyok párbaszakadásának idejét, továbbá, hogy az ott lévő környezeti tényezők között, hogyan oszlanak meg a fogolypárok és mekkora egy-egy fogolypár által a különböző időszakokban bejárt terület nagysága, a fogoly élőhelye. Fontos, hogy fészkelés idején milyen területet járnak be a szülök, mekkora az egyes fészkek közötti távolság, vagyis mekkora a fogoly által fészkelésre Igényelt terület. Fontos tudni, hogy a fölös kakasok milyen mértékben zavarják a fé6zkelést, a kotlást és esetleg a költést. Jegyezzük fel az egyes fészkek helyét és tüntessük fel jegyzeteinkben azt a növényzetet is, ahol a fészkek megfigyelése történt. Az egyes megfigyelt fészkeknél pontosan írjuk fel a tojásrakás megindulásának és befejezésének időpontját. A megfigyelést lehetőleg a késő délutáni órákban végezzük, amikor a foglyot kevésbé zavarjuk a tojásrakásban. Pontosan jegyezzük fel a kikelés idejét, majd az ott talált tojáshéjakból. valamint az esetleges terméketlen tojásokból - fészkenként —< jegyezzük föl a kikelés százalékos arányát. A fészkek, valamint a kotlás megfigyelésénél pontosan jegyezzük fel a kotlás kezdetét és végét, vagyis a kotlás időtartamát. A kikelés után is figyelemmel kell kísérnünk az egyes csapatok sorsát. Különösen lényeges feljegyezni azt az időpontot, amikor a csibék először repülnek. Amennyiben a megfigyelőhelyeken elhullott állatot (elsősorban csibét) találunk, úgy pontosan jegyezzük fel a megtalálás idejét, állapítsuk meg az elhullott egyedek súlyát, majd küldjük be a kutatóintézetbe, hogy az elhulllás okét megállapítsák. A fogolycsaládokat a nyár folyamán is kísérjük figyelemmel. Különösen fokozott megfigyelés szükséges ószszel, az egyes mezőgazdasági kultúrnövények betakarítása idején. Jegy^ zük fel az őszi csapatösszeverődeat is — ha tudjuk — annak okát is. Az őszi megfigyeléshez hasonlóan kísérjük figyelemmel a téli csapatokat is, külön tekintettel azok elhelyezkedésére és az azt befolyásoló növényzeti és egyéb hatásokra. A vad védő sűrű (csenderesek, remizek stb.) hatását — elsősorban szívóhatását — minden évszakban kísérjük figyelemmel. Azokon a megfigyelőhelyeken, ahol a foglyokat különböző takarmányokkal vagy takarmánykeverékekkel etetik, értékelnünk kell az egyes takarmányok hatá'sát is. írjuk fel azt is, hogy milyen mértékben és ütemben vették fel a foglyok a kiszórt takarmányt, mennyit fogyasztanak az egyes csapatok naponta, milyen takarmányféleséget vesznek fel szívesen vagy kevésbé szívesen, és milyen takarmánykeverékekkel sikerült legjob'ban átteleltetni a foglyokat. A tenyészanyag különböző időpontjában történt befogásának megfelelően jegyezzük fel a megfigyelési területre szállított foglyok odaérkezésének idejét, erőnlétét, valamint a különböző környezeti tényezők közötti viselkedését. Az egész évben történt megfigyelés szolgáljon tanulságul, s vadászaink ehhez igazodva, kövessenek el minden lehetőt, hogy fogolyállományunk apadását végérvényesen megakadályozzák. A híres magyar méz nyomában A magyar méhészkedés első nyomai a honfoglalás-kori Időkbe nyúlnak vissza. A László király idejéből származó latinnyelvű feljegyzésekből feltehető, hogy a magyarok keleti hazájukból hozták magukkal a méheket, s magát a méhészkedés mesterségét. És hogy az ősfoglalkozások — a vadászat, halászat mellett — mennyire ősfoglakozásuk volt a méhészkedés, ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jó pár város címerébe — a többi közt Kiskőrös város címerébe Is — mintegy hét évszázaddal ezelőtt belekerült a méhkas stilizált képe. Kiskőrösnek egyébként ma is virágzó méhész-kultúrája van. A csurranó, aranyló méz már a középkorban is a fejedelmi asztalok csemegéjének számított. És míg a cukorrépa meg nem jelent Európában, a nádcukor mellett a méz volt az egyedüli édesítő tápszer. Még másfél, két évszázaddal ezelőtt is drága, a patikában árusított tápszer volt a méz, hiszen a kasos rendszerű, elavult tartási mód mellett a méheket el kellett pusztítani, hogy tőlük a mézet elvegyék. A keretes kaptárak elterjedésével aztán rohamos fejlődésnek indult a méhészkedés és a méztermelés. A századfordulón alig néhány ezer kisember méhészkedett mintegy 70 ezer méhcsaláddal. A második világháború előtti utolsó békeévben, 1938- ban már 25 ezer méhész, kb. 410 ezer méhcsaládot mondhatott magáénak. Ez a szám 1945-ben erősen lecsökkent a háborús pusztítások következtében. Ekkor mintegy 260 ezer méhcsaládot számoltak össze. Jelenleg 50 ezer méhésj van az országban, közel 600 ezer méhcsaláddal. A századforduló után méhész-társadalmunk minden állami támogatás nélkül, Önerejére, tudására, szakértelmére utalva vívta ki a nemzetközi elismerést a magyar akácméznek. A felszabadulás előtti időben az évenkénti méz-kivitel 27—74 vagon között ingadozott. Az akácméz szinte a világ minden részébe eljutott, de főként Németország, Ausztria, Svájc, Anglia és Olaszország vásárolta, elsősorban Ize, kitűnő zamata, tetszetős színe és jó eltarthatósága miatt. Néhány tengerentúli állam saját mézének feljavítására is vásárolt bizonyos mennyiséget. Az 1961-es évben az utóbbi évtizedek leggyengébb méztermelő esztendeje lepte meg a méhészeket. A szokatlanul hűvös, csapadékos, szélsőséges időjárás szinte teljesen megbénította a méhek tevékenységét. A nehéz esztendő ellenére méhészeinket nem hagyta magára a forradalmi munkás-paraszt kormány. A nyugati államokból 16 vagon méhviaszt hozatott be a szükségletek kielégítésére. Emellett kereken 2000 db Nagyboconádl fekvőkeretes kétcsaládos kaptárt bocsátott a méhészek rendelkezésére, továbbá sokezer anyarácsot, rostaszövetet s egyéb méhészeti cikket, felszerelést. Minden szerződésben vállalt 100 kg méz után 500 Ft előleget adott a méhészeknek. Aki a szállítási kötelezettségét nem tudta teljesíteni abban a kedvezményben részesült, hogy ezt az előleget a következő év szept. 30-ig hitelezte az állam. Mindezideig az ország területe nem volt feltérképezve a méhlegelők szempontjából. Ez az igen fontos munka már elkészült. Egy szakbizottság közreműködésével feltérképezték az ország méhlegelőit. Az egyéb kedvezmények — mint pl. a kaptárak szállítása a vándoroltatásnál, stb. — mellett, rövidesen megoldódik a méhészek alsófokú oktatása, majd a középfokú oktatás is. összegezve: amíg a múltban a méhészettel foglalkozó kisemberek hordozták vállukon a méztermelés nehéz kérdéseit és emellett értékesítési nehézségeik voltak, ma a kormány hathatós segítségével és támogatásával bizakodva nézhetnek a méhészek a jövőbe. És amennyiben a minőségi előírásoknak megfelelő mézüket eladják az államnak, a külföldi piacokat megtartva tovább öregbítik a magyar akácméz világhírnevét. BlRÓ ANDRÄS (Budapest) romhetes iskolázásának megszerve- ] zéséhez. Az iskolázás tananyagát a Bratislava! Vízgazdálkodási Kutató Intézeft, a Poprád' Rét- és Legelő gazdálkodási Kutató Intézet' az Olomouci Petr Bezrué Vasgyár, a Bratislava! Kerületi Mezőgazdasági Tervező Intézet és az ugyancsak Bratislavai Mezőgazdasági Műszaki Vállalat szakembereiből álló kollektíva állította össze. A nyugat-szlovákia kerület számára eddig négy turnusban 105, a középszlovákiai kerület számára 63, a kelet-szlovákiai kerület számára pedig 113 embert képeztek öntözőmesterré. Nem öntözömesteri minősítésű munkások rövid, két-háromnapos tanfolyamon vettek részt a gépállomásokon. Ezenkívül az Uhrinévei Állattenyésztési Kutató Intézetben további tanfolyam nyílt a trágyaleves öntözőcsoportok vezetői számára. Annak érdekében, hogy az öntözök jobban kihasználják a gondjaikra bízott berendezéseket, a Bratislavai Mezőgazdasági Ökonómiai és Normaközpont — a Vízgazdálkodási Kutató Intézet adatai alapján — hozzáfogott egy új bérrendszer kidolgozásához. Az öntözőberendezések előkészítését és javítási ütemét a mezőgazdasági műszaki vállalatok kísérik figyelemmel. A javításokhoz szükséges pótalkatrészeket a kerületek igényelnek megfelelően kapták meg. A mezőgazdasági műszaki vállalatokban és a gépállomásokon külön javítószolgálat működik, mely kizárólag az új berendezéseken keletkező üzemzavarokat távolítja el. Ebben az évben a fő súlyt a cukorrépa, az évelő takarmányok, a kukorica és a tarlóvetések öntözésére kell helyezni. Mint azt az eddigi tapasztalatok, igazolják, a tarlóvetések csak akkor váltak be, amikor a tenyészidő 1964. július 25.
