Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-25 / 60. szám
Látogatás egy NDK-beH „átlagos1“ mfoetkezetben következő években főleg tehéntartásra. sertéshizlalásra és juhtenyésztésre rendezkednek be. Ez résziben abból is adódik, hogy az aránylag kis létszámú szövetkezeti tagság (összesen, 130 munkaerő) nem tudna megbirkózni a több kézimunkát igénylő zöldségtermesztéssel. Az anyagi érdekeltséget komolyan veszik Nálunk nagyon sokat beszélünk arról, hogy számos esetben az anyagi érdekeltség hiánya fékezi mezőgazdasági termelésünk fellendítését. A grosslehnai szövetkezetben már régen, megoldották ezt a kérdést. A munka-egység értékének megállapításakor ugyanis elsősorban az anyagi érdekeltség fokozását tartják szem előtt. Abból indulnak ki, hogy a il,78 márka (35 korona) értékű munkaegység elérése különböző tényezőktől függ, még az állattenyésztésen belül is. így például pótmunkaegységgel jutalmazzák azokat a dolgozókat, akik üzemanyagmegtakarítással, jobb munkaszervezéssel, gondosabb ápolással más módon magasabb termelékenységet érnek el. Még a higiéniai előírások betartását is pontozzák, ami végösszegben szintéin kihat az összteljesítményre. Re nem lettem volna résztvevője az esetnek, talán él sem hinném: egy 15 tagú külföldi újságírócsoport „hívatlan vendégként“ kopogtatott be a Lipcsétől mintegy harminc kilométerre lévó grosslehnai szövetkezet ajtaján. Az történt ugyanis, hogy a vendéglátóink által különben oly gondosan elkészített programot időhiány miatt az utolsó pillanatban módosítanunk kellett. így aztán kezdetben csupán Hans Georg Koebsch főkönyvelő kalauzolt el bennünket, a kitűnő aszfalt-utakkal összekötött gazdasági épületek megtekintésére. Az 1953-ban megalakult szövetkezetben számunkra szokatlan jelenséggel találkoztunk. A valamivel több mint ezer hektáros közösben ugyanis 380 hektáron I. típusú, míg a többin III. típusú szövetkezeti gazdálkodás folyik. Ez a jelenség azonban több szövetkezetben is előfordul az NDK területén. A szakosítás nemcsak jelszó Grosslehna közelsége a nagyvároshoz elsősorban arra készteti a szövetkezet vezetőit és dolgozóit, hogy a lehető legnagyobb mértékben segítsék friss zöldséggel, tejtermékekkel és hússal ellátni a lipcsei piacot. így aztán a homokos talajon sok csapadékot A lengyel meiőgazdaság nagyarányú fejlődése Idén, július 22-én ünnepelte a Lengyel Népköztársaság fennállásánál: huszadik évfordulóját. A nagybirtokosok és nagyurak feldúlt országának romjain a nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetése mellett korszerű ipari országot épített fel. Ha figyelemmel kísérjük és gazdasági fejlődés szempontjából mérlegeljük az elmúlt 20 évet, meg kell állapítanunk, hogy a megújhodott Lengyelország ezalatt olyan eredményeket ért el, amelyekhez a mai fejlett tőkés államoknak évszázadokra volna szüksége. • A szövetkezet gazdasági épületeit kitűnő aszfaltutak kötik össze. Akaratlanul is kínálkozik egy kis összehasonlítás a mi szövetkezeteinkkel, amelyekben sokszor óriási sártenger fogadja az embert. igénylő gabonafélék helyett inkább belterjes gazdálkodást űznek. Még a zöldségtermesztés sem olyan jelentős náluk, mint az állattenyésztés. A kiválóan tejelő fekete-tarka tehenek kisebb-nagyobb csoportokban a gazdasági épületek körüli lucernás réteken legelnek. Naponta háromszor fejik őket. Egy liter tej termelési költsége 0,43 márka (1,29 Kcs), a marhahúsé 2,54, a sertéshúsé pedig 2,86 márka. Néhány év óta juhtenyésztéssel is foglalkoznak, ami szintén jelentős bevételt .biztosít a szövetkezetnek. Ottjártunkkor 360 juh pihent a tágas nyári kifutóban. A szövetkezet vezetősége tervet dolgozott ki a további szakosítás fokozására, amelynek értelmében az el-A szövetkezet juhásza például, aki az iparból jött a mezőgazdaságba, elsősorban a leadott gyapjú minősége és mennyisége, a hústermelés és végül a szaporulat szerint kapja a fizetését. Minden 100 kg gyapjú után 40 és minden négyhőnapos bárány után másfél munkaegységet kap. Tavaly naponta átlagosan két munkaegységet ért el. Az utánpótlás kérdése és a kultúra Beszélgetésünk során többször említették vendéglátóink, hogy átlagos szövetkezetről van szó. Tehát vannak gazdaságilag sokkal jobbak, de gyengébbek ifi, mint az övéké. • Karl Hans Deutsch a diplomamunka megvédése után elbúcsúzik Grosslehnától és szülővárosában, Erfurtban gyümölcsözteti az egyetemen szerzett ismereteit. A szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít arra is, hogy megjavítsa a jelenlegi átlagos 45 éves korösszetételt. Az idén például öt lakásegységet adnak át azoknak a fiataloknak, akik a szövetkezetben óhajtanak maradni. Érthető, hogy a nagyváros közelsége csábítőlag hat a fiatalokra, így aztán nehéz a munkaerő-pótlás. Ez a tény is sürgeti a mezőgazdasági termeiés további gépesítését, korszerűsítését, amiben német barátaink amúgyis jóval előttünk járnák. De ha már a fiataloknál tartunk, érdemes még megemlíteni, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági szakemberek elméleti és gyakorlati kiképzésére egyaránt. A lipcsei Agrártudomány Egyetem egyik végzős hallgatója, Karl Hans Deutsch, például épp az általunk meglátogatott szövetkezetben végezte egyéves gyakorlati tanulmányát. Diplomamunkáját is itt írta meg „Utak és gazdasági épületek korszerű építése a szövetkezetekben" címmel. Barátsági híd Grosslehna és Cegléd között A címben jelzett nevek önmagukíól beszélnek. Kari Liebhnecht német forradalmán nevét a grosslehnai szövetkezet viseli, amely szoros baráti kapcsolatokat tart fenn a Magyarországon levő Ceglédi Kossuth Lajos Termelőszövetkezettel. A kölcsönös látogatásokon és tapasztalatcserékenkívül különösen kulturális téren jelentős az együttműködés. A két szövetkezet legjobb dolgozói ugyanis évente ellátogatnak egymáshoz, ahol sokan szabadságukat is töltik. Az idén például 15 grosslehnai gyerek nyaral a Balatonnál, s ugyanennyi magyar úttörő vtölti nyári vakációját az NDK- ban. Mindjárt az elején említettem, hogy váratlan látogatást tettünk egy „átlagosának mondott NDK-beli szövetkezetben. Olvasóinkra bízzuk, hogy az általunk felsorolt módszereket és eredményeket hasQnlítsák össze egy szintén átlagosnak ítélt szövetkezet eredményeivel nálunk. Tóth Géza A burzsoá Lengyelország mezőgazdaságát egyrészt a döntő befolyással rendelkező nagybirtokosok és gazdag földesurak hatalmi pozíciója, másrészt a falusi lakosság határtalan nyomora jellemezték. Akkoriban például a két hektárnál kisebb földbirtokok 36 százalékát képezték az ország mezőgazdasági földterületének, de ebből csupán 6 százalék volt a szántóföld. A vidéki lakosság munkanélküliéinek száma 4,5—9 millió között ingadozott. A négy legfontosabb gabonafajta átlagos hektárhozama például 1934-től 1938-ig nem haladta meg a 11,4 métermázsát. Az egy lakosra eső mezőgazdasági össztermelés csupán 3,6 százalékkal emelkedett a nagybirtokosok húszévi basáskodása alatt. A lengyel mezőgazdaságot ért felmérhetetlen károk — főleg az állattenyésztés terén — a második világháború alatt azt eredményezték, hogy az új Lengyelország csak 1954-ben érte el mezőgazdasági termelésének háború előtti színvonalát! A beruházások növelésével és a., földművesek anyagellátásának javulásával azután a mezőgazdasági termelés is fellendült. Az 1961—1963-as években a négy főbb gabonafajta átlagos hektárhozama 17,2 mázsára emelkedett. Ugyanebben az időszakban több mint két és félszeresével gyarapodott a hústermelés, a tejtermelés pedig 45,6 százalékkal emelkedett fejenként az 1934—1938-as évekhez viszonyítva. A Lengyel Népköztársaságnak sikerült a földművesek szociális helyzetének és életszínvonalának alapvető problémáit megoldani, akiket azelőtt a munkanélküliség és az eladósodás réme fenyegetett. A felszabadulás utáni földreform kapcsán 6 millió hektár földet osztottak szét a földművesek között, alacsony ellenérték fejében és hosszú lejáratú törlesztésre. A népgazdaság fejlődésével párhuzamosan a mezőgazdasági beruházások hányada is emelkedett. így például 1950 és 1955 között 10 százalékot tett ki a mezőgazdasági beruházások arányszáma, 1956-tól 1960-ig 12,2, a jelen ötéves terv alatt pedig 14,8 százalékra emelkedik. A következő ötéves terv idejére a népgazdaságnak 18 százalékát fordítják mezőgazdasági beruházásokra, ami a kizárólag mezőgazdasági jellegű ipari beruházásokkal egyetemben 26 százalékát teszi ki az áliami összberuházásoknak. A mezőgazdasági gépek és gépi eszközök termelése 1963-ban nyolcszorosára emelkedett az 1938-as évvel szemben. Ugyancsak 1963-ban 96 ezer traktor dübörgött a földeken, a földművesek gazdaságainak 70, az állami gazdaságoknak pedig több mint 96 százalékát villamosították. 100 hektár földterületre átszámítva 65 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termelés az utolsó három év alatt a háború előtti színvonalhoz viszonyítva, 1 lakosra számítva pedig 48 százalékkal lett nagyobb. A nemzetgazdasági irányterv szerint az 1966—1970-es években további 14—15 százalékkal emelkedik majd a mezőgazdasági össztermelés az 1965. évi feltételezett termeléshez képest. Mindezek a számadatok beszédesen szemléltetik a lengyel mezőgazdaság nagy fellendülését. Egyúttal bebizonyítják azt az igazságot, hogy a kevésbé fejlett és magasan fejlett államok közti különbséget egyedül a szocialista építés képes ilyen rövid idd alatt behozni. A Lengyel Népköztársaság eltökélt szándéka, hogy tovább halad a megkezdett úton és tovább fejleszti szocialista mezőgazdasági termelését. Élénken bizonyítják ezt a Lengyel Egyesült Munkáspárt tételei, amelyek szerint a júniusban lezajlott IV. kongresszuson éppen a mezőgazdasági termelés fellendítésére és a szocialista faluépítés kérdésére fordítottak különleges gondot. (Ke) Amerikai traktortervezési elvek 1970-re Az amerikai Green Giant Co. cég tervei szerint egy olyan fődarabokból gyártható traktort kellene előállítani, amelynek fődarabjait egymáshoz képest oly módon lehetne cserélni, hogy ezáltal különféle célú traktorok, ill, magajáró munkagépek volnának azonos fődarabokból előállíthatok. A főbb részek a következők: szerszámhordozó gerenda, tengelymeghajtó erőátviteli fődarab, motoregység a sebességváltóval és differenciállal, a vezetőfülke. Az elképzelés szerint összekapcsolt tengelymeghajtó erőátviteli fődarab és a motoregységrészek esetén lényegileg négykerékhajtású járművet kapunk. Az amerikai tervezési irányzat egy másik megnyilvánulása az erőgépek haladási sebességének növelése gyakran a tehergépkocsi felső sebességhatáráig, hogy vándorló üzemeltetésnél, illetve a traktorok országúti haladásánál ne legyen az alacsony sebességekből kifolyólag késedelem. SK ét esztendővel ezelőtt törvényt hoztak a rabszolgaság eltörlésére. Ám az a néhány ezer királyi rabszolga, akikre a törvény vonatkozik, csak apró töredéke az országszerte rabságban sínylődő emberek tömegeinek. Mint ' a l’Express című párizsi lap Írja, Szaud-Arábia falvaiban és vidéki városkáiban zavartalanul folyik tovább az embervásárlás. Erről az embertelen embervásárlásről számol be a Der Stern című nyugatnémet folyóirat hasábjain Gordian Troeller filmoperatőr aki az Arabfélszigeteken filmezve kapcsolatba került a rabszolgakereskedőkkel. Alább néhány részletet közlünk az úti jegyzeteiből. LÁTTAM ŐKET ÉS BESZÉLTEM VELÜK Rabszolgák. Férfiak, nők — éppolyan tulajdonai a gazdának, akár a háziállatok Gyermekek, akiket éppúgy elválaszthatnak szüleiktől, mint holmi kölyökkutyákat — mert rabszolgának születtek. , Az Arab félsziget legtöbb országában törvény tiltja a rabszolgatartást. Hivatalosan még Szaud-Arábiában is végetvetettek a rabszolgaságnak. De Rabszolgavásár Mekránban 1964. július 25. ezek a törvények csak papíron élnek. Valójában éppúgy virágzik az emberkereskedelem, mint régen. Sőt még jobban, mert a tilalmi törvények fölverték az árakat. Tíz esztendővel ezelőtt körülbelül ezer márkába került egy egészséges rabszolga. A mai kereslet mellett öt-tízszeres árat is megfizetnek értük, ba az „áru“ épségbon eljut az Arab félszigetre. Iránban,' Irakban, Afganisztánban, vagy Pakisztánban régóta tilos a rabszolgatartás. A hatóságok azonban még ma sem képesek végetvetni az emberrablásoknak és az emberkereskedelemnek. A rabszíjra fűzött szerencsétleneket titkos karavánok szállítják a Perzsa-öböl partjaira, s ott hajóra rakják őket Szaud-Arábia, Oman vagy Bahrein felé. Magam is elkísértem egy ilyen karavánt. A történet Bender Abbasban, a Perzsa-öböl partvidékén kezdődött. Filmfelvételhez kerestem statisztákat. A tengerparton láttam egy ügyes, szemrevaló parasztgyermeket. Megkerestem az apját, s szóltam neki, hogy le szeretnénk filmezni a legénykét. Hamar megegyeztünk. Az öreg Intett Alinak, hogy velünk jöhet. A gyermek ránézett az apjára, aki még a tenyerében szorongatta a tőlünk kapott pénzt. Soha nem láttam még gyerntekarcon Hyen iszonyatot. A fiúcska reszketve hátrált, s szinte megbabonázva bámulta a pénzt az apja kezében. Azután megfordult és lélekszakadva elrohant... Később megtudtam, hogy Ali nemrégen még rabszolga volt. Az apja adta el. Az idős paraszt munka nélkül maradt, felesége betegen feküdt odahaza, a család napokon keresztül éhezett, amikor arrajárt égy ilyen karaván. Megálltak a viskó előtt, megnézték Alit, s rövid tanácskozás után 1000 tománt kínáltak érte. És Ali apja, beteg feleségéért és nyolc éhező gyermekéért — föláldozta a kilencediket. ACI TÖRTÉNETÉT HALLVA kíváncsi lettem, hogyan Is folyik az emberkereskedelem. Bender Abbasban azt mondták, hogy menjek fennebb, Észak felé, tlz-tizenkét kilométerre van egy kis falu, ott rendezik az embervásárlást. Itt ismertem meg Fakhrit. Szülei Észak-Iránban dolgoztak egy földesúr birtokán. A gazda majdnem az egész termésüket elvette haszonbér főjében, s hogy éhen ne haljanak, ugyancsak ő adott nekik uzsorakölcsönt. Az eladósodott parasztcsalád rabszolgasorba került. Persze, ezt nem mondták így ki, hiszen tilos a rabszolgatartás. De ingyen kellett dolgozniok a gazdának, míg csak le nem róják az adósságukat. Ez az adósság pedig nemhogy, csökkent volna, hanem évről évre nagyobb lett. Míg végül Fakhriék háza előtt Is megállt egy karaván. Háziszőttes szőnyegeket és — titokban — gyermekeket vásároltak. Fakhri anyjának volt hét szép szőnyege, eladta őket. De az adósságukból még mindig hiányzott 1200 tornán. A Fakhrit eladták, hogy az érte kapott pénzzel kiváltsák magukat a földesúr rabságából... Megismerkedtem a karaván főnökeivel. Beleegyeztek, hogy jőpénzért elkísérhessem őket. Csak azt kötötték ki, hogy el kell rejtőznöm, valahányszor egy-egy faluhoz közeledünk. — Rontaná az üzletünket — magyarázta az egyik kereskedő. — Ha az itteni ügynökök meglátják, még azt hiszik, hogy valami előkelő külföldinek kell az „áru“ és rögtön duplájára emelnék az árakat. Míg Mekránt, Irán leg elhagy atottabb tartományát jártuk, elbeszélgettem a kereskedőkkel. Elmondták, hogy erre a vidékre mindig ellátogatnak, mert ez „jó hely", Itt mindig tucatszámra vásárolják a gyermekeket. — Mit csinálnak, ha mégsem megy az üzlet? — kérdeztem. — Akkor? Hát muzsikálunk —> mondotta mosolyogva egyik kísérőm, s hátramutatott egy tevére, amely a csomagok közt néhány zeneszerszámot is cipelt. Aztán aprólékosan elmagyarázta, hogyan folyik ez a „muzsikálás“. — Letelepszünk a faluszélen, s zeneszóval meg néhány olcsó áruval, üveggyönggyel és színes kendőkkel, kicsalogatjuk a falusiakat is. Ha ez sikerül, egyszercsak fegyveres lovasoki törnek a falusiakra — egy-egy nomád törzs tagjai, akikkel előzőleg megegyeztünk — és elrabolják a gyermekeket meg a fiatal lányokat. M1 aztán megvásároljuk tőlük. Rendszerint még olcsóbban, mintha a szülőkkel kötnénk üzletet. — És mit csinálnak velük? — Mi semmit. Mi csak kereskedők vagyunk. Eladjuk más kereskedőknek, akik a túlsó partra szállítják az árut. A „TUL.SÖ PART“ Maszkát, Szaud-Arábia, Katar, s a környék többi szultánátusa. Ez a rabszolgakereskedők paradicsoma, Vagy Mekka, ahol — az ENSZ-hez érkezett jelentések szerint — a mai idők legvirágzóbb emberkereskedelme folyik. A világnak ebben az elhagyatott sarkában évszázadok őta mitsem változott az élet. A törvény csak papíron détezik, a valóságban ma is a középkor kegyetlen törvényei uralkodnak, amelyek megszokott jelenségnek tekintik a rabszolgaságot. FDN
