Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-25 / 60. szám
Száz arató ebédje A higany szála 30 fok fölé lépett. Szinte izzik a levegő a szetei határban. Az emberek mégis helytállnak. Fönt a dombon erőteljesen búg a cséplőgép, a _ lejtőn Ondrusok István lánctalpassal szántja a tarlót. A kiadós eső után az eke után akasztott fogas könnyen málasztja a hantokat. A völgy alján a cséplőgép némán hallgat. Munkásai most a kévéket hordják félkeresztekbe. A brigádosok békét! enkednek. — Ha így megy tovább, lassan haladunk — mondja valamelyik. — Tán az ördög bújt ebbe a cséplőbe, olyan könnyen elromlik. Közben megkondul a harang, jelzi a délidöt. A munkában kiéhezett emberek a falu felé veszik útjukat. Máskor a konyhából a tarlóra hordják az ebédet, de most, mivel közel vannak a faluhoz, meg a gép is rossz, bent ebédelnek. A rögtönzött konyha szakácsnői hatalmas kanállal mérik a pikkelyesen csillogó levest. Nagy sütőkben ínycsiklandozó illatot árasztva pirosodnak a jókora fasírozott húsok. — Mennyi készül ezekből a jó falatokból? — kérdezzük Ambrózi Ételtől. — Száz lélekre számítunk. Csak jut mindenkinek. Még csak az hiányozna, hogy valaki éhes maradjon. Szedhetnénk a sátorfánkat. — Kétszáz darabot sütünk — magyarázza Balá2s István zootechnikus, s egyben a konyha fö-főellenőre, — mert mindenki két darab húst kap, nehogy szó érje a ház elejét. Közben a szedőkanál szaporán merül a levesbe és ki-ki megkapja porcióját. Az aratók jó étvággyal eszik a levest, amelyben majdnem több a tészta, mint a lé. A tányérok gyorsan ürülnek és a jobb étvágyúak máris jelentkeznek a következő adagért. Ojabb nagy kanál súrü babot kapnak, megtetézve két darab fasírthússal. Idősebb bácsi téb-lábol a kondér előtt. Tóth Mária főszakácsnő figyelmezteti Ambrózi nénit. — Nehogy megfeledkezzetek Horváth bácsiról. Neki is kijár a rendes adag. — Jó. jő. ne féltsetek engem — korholja őket jóindulatúan Horváth István bácsi. — Tudom én, hogy mi dukál. Elhúzódik félre az egyik fatönkre, és kanalazgatás közben néhány szót szűr fogai között. — Már a 78-ik évemet taposom. De nem tudok otthon maradni. Segítek én is körülkaszálni Azt tartom, addig él az ember, amíg dolgozik. — Első a kenyér — toldja meg Gyurovics Ferenc, aki mint építkezési munkás tölti a szövetkezet gabonamezőjén szabadságát. — Bizony az fiam — hagyja jóvá Horváth bácsi. — A kenyérért meg kell dolgozni mindenkinek. Az öreg is megeszi a kenyeret, dolgozzon is érte. No meg ahol ilyen jó ebédet főznek a mi szakácsnőink, jó kedvvel dr>lno7Ílr a7 pmhpr fgértfc, azt*n márts fSRrapaszkodnaí: a traktorra. Közben megérkezik a szövetkezet feje, Banda József és az agronómus, Celláké István. Általában elégedettek az aratással, persze, kisebb-nagyobb hibák, amint az ebéd alatti viccelődésből is ellestük, akadnak. Nem könnyű az aratás. Sok a domb, lejtő, ahol kévekötő-aratógépek dolgoznak és a cséplés elhúzódik. De segít 36 brigádos is. A szudánifű és a köles begyűjtése a hajnali és késő esti órákban a hamarosan érkező hat katonára vár. Küzdenek ahogy tudnak. A riporter lázasan jegyez, de a nagy sebességgel haladó tollat mégis le kell tenni, mert Tóth Mária nagy tányér levest tesz elé. Itt nem lehet tiltakozni, az utolsó kanálig meg kell enni. Az üzemi konyhához szokott városi gyomornak ugyancsak jólesett a finom falusi ebéd. Meg kell hagyni, jól főznek a szetei’ szövetkezet szakácsnői. De hát kell is az aratóknak! Mert holmiféle sovány koszton nem tudnának megbirkózni a nehéz munkával. Jó volt a száz arató ebédje, reméljük továbbra is hasonló jó étvággyal fogyasztják majd az ínyenc falatokat. Bállá József Irtsuk a burgonyabogarat! á növényvédelem mindnyájunk ügye Tóth Mária szakácsnő Tóth János A tányérjába helyezi az ízletes fasí-*®* rozottat. Ilyen megjegyzésektől híznak az ebéd készítői. Öregnek, fiatalnak egyaránt ízlik az asszonyok főztje. A ponyvázott ebédlő alatt Gyurovics Károly és Fábián Géza birkózik az ebéddel. Kévekötő-aratógépen dolgoznak. Eddig legtöbb a teljesítményük, de úgy látszik az ebéd kifog rajtuk. Végreis a segéd föladja a „harcot“ és az egyik húsdarabot papírba csavarja Nem is lehet tovább folytatni az ebédet, mert olykor-olykor torkukön akad a falat. — Hé, kenyérpusztítók! Enni azt tudtok — élcelödik az egyik atyafi. — De a kévék nagyrészt széthullnak. Azt mondják, a spárgát elrágták az egerek. A célzottak elpirosodnak, a többiek pedig harsányan nevetnek. — No, majd segítünk a bajon — A hosszantartó szárazság elősegítette a növényi kártevők elszaporodását. A burgonyabogár elterjedése Kelet-Szlovákia minden részén komoly veszélyt jelent ma is. Szinte egyszerre ütötte fel a fejét mindenütt. A folyamatban levő nyári munkálatok mellett az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani megsemmisítésükre. Egy technikus véleménye — A növényvédelmi szolgálat hálózata Kelet-Szlovákiában annyira kiépült, hogy nem érheti meglepetés a mezőgazdasági üzemek dolgozóit, akármilyen nagymértékben fenyegeti is a veszély — jelentette ki Máté Béni, a Központi növényvédelmi szolgálat kerületi dolgozója. Ma már minden ember ismeri a növényi kártevőket, főleg a burgonyabogarat és tudják, hogyan kell ellene védekezni. A veszély gyors elhárítása csupán az agronómusok ügyességén mülik. Mi a helyzet a rozsnyói járásban? A járás déli részén július 16-án kezdték a permetezést, de 2—3 nap elteltével a járás többi szövetkezeteiből is jelentették a kártevők elleni védekezés megkezdését, tájékoztatott bennünket Tóbisz László, a Rozsnyói Gépállomás növényvédelmi csoportjának vezetője. Összesen 50 permetezőgép van a járásban. A növényvédelmi munkálatokba azonban a gépállomás 14 permetezőjén kívül alig egynéhányat kapcsoltak be. Ez annak tudható be, hogy az első permetezést állami alapból fedezik, s így a szövetkezetek — néhány kivételével — a növényvédelmi szolgálatra támaszkodtak. — Miért permetezzünk mi magunk — érveltek egyes szövetkezeti vezetők —, mikór nekünk senki sem téríti meg a munkadíjat. A gépállomásnak minden hektár lepermetezéséért 45 koronát térít meg a mezőgazdasági termelési igazgatóság. Míg a gépállomás 2144 hektáron végezte el az első permetezést, addig a szövetkezetek és az állami gazdaságok saját gépeikkel csak 810 hektáron végezték el ezt a munkát. Itt-ott a vegyszerek hiánya is késlelkedést okozott. Az adott helyzetből kiindulva feltétlenül meg kell említenünk egyetmást. A szövetkezetek vezetői úgy gondolkodtak, hogy a növényvédelem költségeit az állam fedezi, tehát támaszkodjunk a gépállomásokra, majd elvégzi a munkát. Az nem jutott eszükbe, hogy a gépállomások képtelenek minden mezőgazdasági üzemben egyszerre eleget tenni a követelményeknek, akkor, amikor mindenütt veszélyben forgott a burgonyatermés. A szövetkezeteknek 22 permetezővel több van mint a gépállomásoknak. Persze, ezek szerint kihasználatlanul hevernek a gazdasági udvarban. Az említettekből arra lehet következtetni, hogy egyes szövetkezetekben még akkor sem lépnének közbe, ha a veszély tetőfokára hág és a növényvédelmi szolgálat nem tenné meg a kellő lépéseket. Az első folyamat utáni helyszíni szemle azt mutatja, hogy még mindig fennáll a veszély. Több mezőgazdasági üzemből jelentették, hogy szükséges lenne a másodszori permetezés végrehajtása. Amint meg tudtuk, vegyszerből van elegendő. A gépek aránya is megfelel a valóságnak. Az pedig, hogy burgonyatermésünket megvédjük a kártevőktől, mindnyájunk közös ügye. Jablonci Lajos A gépesítés előnyei a Párkányi Állami Gazdaságban Sokat hallottam már a Párkányi Állami Gazdaság állattenyésztéséről. Innen is, onnan is elismeréssel nyilatkoztak sertéstenyésztéséről és főleg gépesítéséről. Fábián Imre zootechnikus, mikor erről érdeklődtem, megemlítette, hogy a borjúnevelésben is szép eredményeket értek el az itatásos módszer alkalmazásával és most általában az állattenyésztés minden szakaszán javulást várnak. SZAKOSÍTJÁK' a TERMELÉSI RÉSZLEGEKET. Az átszervezés keretében az egyes termelési ágakat a szarvasmarha, sertés és baromfitenyészeteket különkiílön gazdasági udvarba összpontosítják. A sertéstenyésztés például — amely eddig hét helyen volt — az űjrnajori részlegre kerül. Jelenleg 2200 hízósertés van Ojmajoron, de a közeljövőben az anyákat is átszállítják ide. — Az összpontosítás következtében — fejezte ki nézetét Fábián elvtárs — lényegesen csökkennek szállítási költségeink, mivel hét helyett egy helyre visszük a takarmányt. Másodszor a malacnevelők és hizlalók közt az eddig gyakori súrlódásokat is A „gólya Szövetkezetek és állami gazdaságok kertészeinek figyelmébe Már most biztosítsák be, hogy a korai zöldséget jövőre dupla áron adhassák el A palántákat ültessék cserépbe A cserepeket mindennemű méretben készítjük, és korlátlan mennyiségben az alábbi címen lehet megrendelni: JRD S e n e c, okr. Bratislava-okolie. kiküszöböljük. Amilyen malacot nevelnek a részlegen, olyat hizlalnak és olyan lesz a haszon illetve a prémiumozás is. Amíg egy gazdasági udvarban többféle állatot, szarvasmarhát, baromfit stb. tartottak, megtörtént, hogy a saemestakarmányt elvonták az egyiktől, hogy a másiknak több jusson. Ennek helytelenségét nem is kell magyaráznunk. Továbbá az sem ritkaság, hogy az önköltség számításnál is részrehajloak voltak, „csúsztattak“ valamelyik ágazat javára. A jövőben az említett problémáktól tehát megszabadulnak, sőt a szakosítással azt is elérik, hogy a részlegvezetők nagyobb felelősséget éreznek munkájukért és tökéletesíthetik tudásukat, mivel csak egy termelési ág fejlesztésére kell gondolniuk. ETETÉS — GOMBNYOMÁSRA Ojmajoron, Levicsek János a részleg ökonómusa, egy kis barna könyvecskét nyújtott át. — Emlékkönyv. Ebbe írják a látogatók véleményüket gazdaságunkról, munkánkról — mondta. Belelapoztam. A számos szovjet, magyar és csehszlovák szakember bejegyzései, szinte kivétel nélkül dicsérték a célszerű gépesítést, az állatgondozók jó munkáját. Milyen is ✓ez a berendezés a valóságban? A 700 férőhelyes sertéshizlalda közepén lévő takarmányelőkészítőben hatalmas függesztett tartály áll. Alóla hosszú pléhvályú nyúlik az ól egyik felébe (kb. 50 méter) A vályút az ólban pléhtakaró fedi hogy amíg mozgásban van. az állatok ne férjenek hozzá. A vályú fölött közvetlen a tartály nyílása mellett kapott helyet a hideg és meleg vízcsap. Amikor a gondozó bekapcsolja a szerkezetet a vályún — villanymotor segítségével — lassan elindul, a tartályból a takarmánykeverék, a csapokból pedig víz ömlik bele. Mikor a vályú teljes hosszúságában elfoglalja a helyét az ól egyik felében és megtelt takarmánnyal, a pléhtakarót, . — külön e célból szerkesztett géppel — felemelik. Miután a sertések a keveréket elfogyasztották, a takarót leengedik és a vályút megindítják az ól másik felébe. Ott a folyamat megismétlődik. BIZONYÍTÁS SZÁMOKKAL Mi az előnye ennek a látszólag nagyon egyszerű szerkezetnek. Az első és legfontosabb talán az, hogy a kézi munkát — a trágyahordást kivéve — teljesen kiküszöböli. Míg 700 állatot azelőtt három ember gondozott, addig most egy elvégzi. A munkaköltségek is ennek megfelelően alakultak: 1960- ban 35 721 koronát fizettek a gondozásért és 1962-ben — amikor már az új berendezéssel dolgoztak — csak 16 424 koronát. A darabonkénti napi takarmányszükséglet pedig 2,82 kgról 2,47 kg-ra csökkent. Ez pénzben évi 109 620 korona megtakarítást jelent. A csökkent takarmányfogyasztással szemben a súlygyarapodás egy év alatt 94 004 kg-ról 97 178 kg-ra emelkedett. összegezve- a gépesítés évente 172 955 korona megtakarítását tette lehetővé. Egy kg hús előállítási költsége 10,62 koronáról 1962-ben 8.41 koronára csökkent és ebbő> 7,37 korona jutott a takarmányköltségekre. 1963-ban a 0,47 kg átlagos súlygyarapodás mellett 5,30 kg takarmányt fogyasztottak a hízók 1 kg hús előállításához. A s4árazdarával etetett hízók súlygyarapodása pedig 0,41 volt és 6,15 kg takarmányt használtak fel 1 kg hús előállításához. Ennyi talán elég is ahhoz, hogy meggyőződjünk a berendezés hasznosságáról. De mint általában mindennek, ennek is megvannak a maga hátrányai. Fábián elvtárs ezeket sem hallgatta el. A FEJLŐDÉS KÖVETELMÉNYE Mint mondotta a gépezet legkomolyabb hibája, hogy a takarmány és a víz keverése nem tökéletes. Gyakran híg a keverék és így rétegeződik. A nehezebb részek, például a borsó alulra kerül, a könnyebb részek pedig a felszínen maradnak. A második lényeges hibáját már említettük a trágvahordás kézzel történik. A padlózat a fal felé lejt. oda gyűjtik a trágyát, majd egy kis ajtón át kinyitják az ól elé és- onnan szállítják a gyűjtőhelyre — De Medovarsky Mihály, az igazgatónk és Szeverin elvtárs. a helyettese jóvoltából — muta’ Levicsek elvtárs a szomszédos ólra — már tökéletesebb berendezést, szerelünk. Az ő újításuk egyébként az első berendezés is. A másikon azonban a tapasztalatok alapján már kiküszöbölték a felsorolt hibákat Tehát igyekszünk betartani a fejlődés követelményeit. vagyis mindig többet, jobbat és olcsóbban termelni. A két ól között nagy tartályt építenek. Ebből csurog a keverék csöveken keresztül a takarmányelőkészítőbe. Az újonnan megépített ólban azonban nem rögtön a vályúba, hamem a keverőtartályba jut. Itt rúdra szerelt fogak segítségével egyenletesen elkeverik vízzel, utána elindítják a tartály végén lévő subert. Az nyomja a takarmányt a másik végébe, ahol egy nyíláson keresztül a vályúba ömlik. A vályú pedig elindul az ól egyik felébe. A további folyamat ugyanolyan, mint az első berendezésnél. Ebben az ólban a trágyahordás gépesítését is megoldják. Trágyahúzó láncot szerelnek be amely automatikusan elvégzi a munkákat és végül egy pótkocsira szállítja a trágyát Énnek működését nem szükséges részleteznünk. hiszen már nem újdonság. * * * Ez röviden a aárkányi sertéstenyésztés gépesítésének lényege, jelentősége. De talán ennyiből is kitűnik. mennyire gazdaságos és mennyire emeli a munka termelékenységét. Legnagyobb előnye azonban az. hogy megszabadítja a sertésgondozókat a takarmány kézi keverésétől széthordásától, egyszóval a megerőltető fizikai munkától. Kezes Éva Napról-napra esett az eső a losonci járás aeli reszeoen. t.zert a lervezerr kétmenetes aratás helyett a beért búzát kombájnnal aratják a záhorcei EFSZ-ben is. Mivel kevés a takarmány, nagy gondot fordítanak a szalma betakarítására. A kombájn után a szalmapréselő bálázza a szalmát. Pölyhös Károly, a fiatal mér nők agronómus a legtöbb idejét a kombájn körül tölti és árgus szemekkel figyeli nem nagy-e a szemveszteség. tt Az imelyi szövetkezetben a kazalozásban nagy segítséget jelent a szövetkezet műhelyében készült „gólya", amelyet a néhai papi birtokon használt, fából készült szerkezet mintájára fémből készítettek. Egy szekérnyi takarmányt 10— 12-szerre emelnek a kazalra egy pár ökör segítségével. A „gólya“ munkáját igen dicsérik. Népszerűségére vall az is, hogy a szövetkezetben már négy „gólyát" foglalkoztatnak a kazalozásban. .y 1964. július 25.
