Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-25 / 60. szám
Az utolsó napok világpolitikai eseményei közül mindenekelőtt a szabad Lengyelország megalakulásának 20. évfordulója alkalmával Varsóban megjelent szocialista államvezetök, Hruscsov, Gomulka, Novotny és Ulbricht elvtársak megbeszéléseiről és nyilatkozatairól, továbá az amerikai négerek egyenjogúsítását szentesítő polgárjogi törvény árnyékában dúló elnökválasztási kampányról kell megemlékezni. Lengyelország és a német kérdés \ Hruscsov, Novotny és Ulbricht elvtérsak beszédeinek lényegesebb részeiről már lapunk más helyén számoltunk be. A nagy évforduló ünnepségének föszónoka Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egységes Munkáspárt elnöke a Kultúra és Tudomány varsói palotájának nagytermében megtartott beszédében visszaemlékezett a német fasizmus igájából felszabadult lengyel nép kezdeti súlyos nehézségeire, a burzsoá Lengyelországból hátramaradt ökonómiai elmaradottságra, amelyek leküzdését csakis a szocialista gazdaság- építés elveinek érvényesítésével tudták elérni. Az országot a hitleri megszállás borzalmai alól a szovjet hadsereg szabadította fel, lengyel egységekkel vállvetve, amelyeket a szovjet kormány támogatásával lengyel kommunisták szerveztek meg szovjet területen. Gomulka elvtárs az ország belső fejlődésének, impozáns népgazdasági előretörésének ecsetelése után részletesebben foglalkozott Európa politikai helyzetével és rámutatott az amerikai reakciós körök által támogatott, újra erőre kapó német militarizmus veszélyére. „Bár Nyugat-Németország és az USA érdekei gyakran nem is egyeznek, sőt, nemegyszer ellentétesek, abban agresszív militarista köreik mindenesetre találkoznak, hogy a nyugati világ politikáját a szocialista államokkal szemben az erő pozíciójával érvényesítse és ennek a politikának a legagresszívabb antikommunizmus az alapja. Bonn a szemünkre veti — mondotta Gomulka elvtárs —, hogy támogatjuk és teljes mértékben azonosítjuk magunkat a Német Demokratikus Köztársasággal, amelyet Nyugat-Németország be szeretne kebelezni, és igényeit az egész német nép fölötti uralomra össze akarja hasonlítani a lengyel nép hosszú éves harcával, felszabadulásáért és függetlensége kivívásáért. Annak idején Lengyelország elvesztette önálló állami létét. A jelenlegi Németországot azonban senki sem fosztotta meg függetlenségétől és szuverenitásától; a két független német állam, a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság, Bonn és szövetségesei politikájának következtében glakult ki. Mi, teljes mértékben támogattuk és támogatni is fogjuk az NDK-t, — hangsúlyozta Gomulka elvtárs — mivel mint baráti, békpszerető szocialista állam elismeri az Odera— gában az USA mérsékeltebb republikánus elemei közt is nagy megdöbbenést okozott. Bár választási esélyei Délen emelkedtek, mivel ott a négerfaló demokraták szavazatára is számíthat, Johnsonnal szemben minden valószínűség szerint alul marad, mert az új polgárjogi törvény szentesítése után az északi vidékeken és különösen a nagyipari központokban dolgozó és ott már polgári jogaikkal élő néger tömegek közül alig akad majd valaki, aki Goldwaterre szavazna. Drew Pearson, az ismert amerikai hírmagyarázó Goldwater személyével kapcsolatban a következőket írja a Washington Postban: „Goldwater a San Franciscó-1 nagy pártgyűlésen Morganéktól és Rockefelleréktöl, továbbá az arisztokrata értelmiségtől elragadta a Republikánus Párt ellenőrzését a nemrég megtollasodott türelmetlenül törtetők klikkje számára.“ Pearson szerint a San Franciscó-1 gyűlésen a reakciós jelszavakat üvöltöző, toporzékoló tömeg vészesen emlékeztetett a nácik egykori népgyűléseire. A New York Times pedig nyíltan leszögezi; „Goldwater nem az az ember, aki alkalmas lenne századunk problémáinak megoldására és nem lehet hivatott arra, hogy a következő négy évben döntsön az Egyesült Államok sorsáról.“ Időközben súlyos összeütközésekre került sor a négerek és a „fehér faj érdekeit“ védelmező amerikai rendőrség között. Haarlemben, New York néger negyedében, ahol egy rendőrtiszt állítólag önvédelemből agyonlőtt egy tizenötéves néger gyereket, az utolsó napok alatt súlyos harcok folytak le. A rendőrség lőfegyverét is használta és az elkeseredet haarlemiek kövekkel, üvegekkel védekeztek. Barrikádokat építettek és a harc még mindig nem ért véget. A néger lakosság követeli a gyilkos rendőrtiszt megbüntetését, amit e napokban Wagner, New York város főpolgármestere meg b Ígért beszédében, amelyet B elkeseredésében türelmét vesztett lakosság megnyugtatására mondott. A polgárjogi mozgalom vezetői a New York-i városházán James Powell gyilkosának megbüntetésén kívül követelték egy független vizsgáló bizottság megalakítását, a rendőrség túlkapásainak ellenőrzésére. Ismét Aldo Maro az olasz miniszterelnök ij Olaszországban Aldo Moro, a lemondott olasz kormány elnöke, 26 napig tartő fáradságos tárgyalások után szerdán este jelentette be új kormánya megalakítását, amely a parlamentben a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és szocialisták, továbbá a Köztársasági Párt szavazatira kíván támaszkodni. Pietro Nenni, a baloldali szocialisták vezetője újra helyettes miniszterelnök lett. Az afrikai egységért Kairóban befejeződött a Afrikai Egységszervezet csúcskonferenciája, amelynek leglényegesebb tárgyalásai a gyarmati uralom ellen önállóságukért küzdő népek, tehát Dél-Afrika, Dél-Rhodézia, Angola, Mocambique lakosainak megsegítésére irányultak. Kwame Nkrumah, Ghana elnöke kijelentette, hogy a NATO-államok hatalmas összegeket juttatnak Afrikába, a dél-afrikai és a portugál kormány megsegítésére, amelyek ezekért a pénzekért hadianyagot vásárolnak a bennszülött lakosság küzdelmének elfojtására. Jomo Kenyatta ugyancsak a nyugati hatalmakat vádolta, hogy támogatják a dél-afrikai kormányt. Kenya miniszterelnöke éppúgy, mint előtte Nasszer, követeli az imperialisták valamennyi támaszpontjának felszámolását Afrikában és az egész földrész atommentesítését. S. M. Neisse lengyel—német határvonalat, a két jó szomszédságba élő ország határát. A Német Demokratikus Köztársaság, a német és a lengyel nép helyesen értelmezett érdekei szellemében együtt küzd velünk a nyugatnémet militarizmus és a revansizmus ellen, az általános leszerelésért, minden szabadságáért küzdő nép függetlenségéért, a demokráciáért és a szocializmusért." Gomulka elvtárs azután hangsúlyozta, a szocialista országok egységének és a szövetséges országok munkásosztályai együttműködésének fontosságát, majd foglalkozott a kínai vezető kommunista funkcionáriusok bomlasztó nézeteivel is, amelyek természetesen nem járulnak hozzá a szocialista országok egységének megszilárdításához. „A szocialista országok és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom azonban már nem egy válságot vészelt át történetében, s ezekből még mindig szilárd egységben, megerősödve került ki.“ Az USA-ban a fasizmus szelleme kísért Amerikában az elnökválasztási kampány során a republikánus pártban Goldwater arizonai szenátor esélyéi mindinkább erősödtek Wallace, az ugyancsak reakciós elveket valló alabamai kormányzó visszalépése által, így most már tényleg nyitva áll az út Goldwater számára — a republikánus párt feletti'uralom felé. Mert arra, hogy novemberben megválasztanák elnöknek, maga Barry Goldwater sem számít. A handa-badázó szenátor előretörése nemcsak Európában, ahol talán csak Strauss volt nyugat-német hadügyminiszter személyében és hívei körében akadnak támogatói, de matt A Gaston Soumaliot vezetése alatt álló kongói forradalmárok hadserege folytatja előrenyomulását Kelet-Kongóban. Miután az elmúlt napokban az Albertvillétől délre fekvő Baudoinville várost elfoglalták, a Kiwu tartományban levő Kindu városát is megszállták. Kindu, az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontja. Soumaliót, a Nemzeti Felszabadítási Bizottság.főhadiszállásán egy sajtókonferencián kijelentette, hogy néphadserege a harcot az ország teljes felszabadításáig folytatja. # Papandreu, görög miniszterelnök Londonban Douglas Home, angol külügyminiszterrel és Buttler külügyminihszterrel, a ciprusi kérdésről tárgyalt. Nagy-Británnia közvetlen görög—török tárgyalásokat követel a kérdés megoldása érdekében, amire azonban a görögök nem hajlandók. Ugyanerről a problémáról tárgya! Párizsban De Gaulleval U Thant, az ENSZ vezértitkára. # Kétszázadik ülését tartja a genfi leszerelési értekezlet. Zarapkin szovjet küldött, a leszerelési bizottságban kialakult helyzetet elemezte és rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmak Czerkilencszáznegyvenötig három TM diktátor tartotta rémületben egész Európát. Kettő közülük letűnt az élet színpadáról, a harmadik, Franco még ma is uralkodik. A spanyol helyzetet jól ismerő hírmagyarázók szerint azonban ereje gyöngül, uralma nem tarthat már sokáig. A Pireneusokon átszivárgott hírek alapján a „Caudillo“ mögött a jövő politikai pártjainak csírái alakulnak ki, nagyméretű erőátcsopoitosulások észlelhetők. Franco jelenlegi hatalma a fallangista párton, az egyházon, a hadseregen és az állami igazgatás alatt álló szakszervezeten — a szindikátusokon nyugszik. Ügy tűnik, hogy ezek az alappillérek összeomlással fenyegetnek. Primo de Rivera, a spanyol fasiszta párt egykori vezető funkcionáriusa feltűnő cikket Irt. írásában, azt fejtegeti, hogy az ^ország lakosainak élete nem függhet egy ember akaratától. Kétkamarás parlamenti rendszert ajánl Spanyolországnak, amelyben a társadalom minden rétege részt venne. A cikk a liberális fallangisták újonnan megindított lapjában jelent meg. Ugyanabban az újságban több olyan cikket közöltek, amelyekért még néhány évvel ezelőtt súlyos börtönbüntetés járt volna. Gonzfiles, a fallangista párt befolyásos tagja tollából jellegzetes kritikai cikk jelent meg „Sem fasizmus, sem szekta, sem kiváltságos csoportok“ címmel. Eb-Megrendült Franco hatalma ben a szerző követeli, a Franco-kormány vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, s kritika tárgyává teszi a kormány gazdasági politikáját. „Ellenezzük az olyan kormányt — írja Gonzáles — amely az ország zilált gazdasági helyzetét a legnyomorultabb osztálynak még durvább kiszipolyozásával akarja rendezni.“ Más helyen pedig így ír: „ .. . lehetetlen állapot, hogy amíg az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország nagykövetségeket tart fenn Moszkvában, addig a mi kormányunk nincs ott képviselve.“ Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a mai Spanyolországban a sajtóban ilyen kijelentések lássanak napvilágot. A fasiszta államrend alapjai naprólnapra erősebben korhadnak és senki sem lepődik meg majd azon, ha az egész rendszer majd egyszerre omlik össze. A legérdekesebb azonban, hogy ezeket a cikkeket a fasiszta párt érdemes tagjai írták abban az országban, ahol a sajtóellenőrzés a legszigorúbb, ahol 20 év óta nem voltak választások, s ahol a gondolatszabadságot még halállal is büntetik. Ha ma a vezető funkcionáriusokban kételyek merülnek fel, akkor a fallangista párt fennállása is kétséges Ebben a pártban nemrég frakciós csoportok alakultak, például: Franco gárdája, a Régi Fallangisták gárdája, az ifjúsági front egykori tagjainak társasága, az Opus Dei. Természetesen valamennyien azúrkék inget viselnek és Franco jelenlétében a jól ismert jobbkar-felemelésével üdvözlik egymást, de első alkalommal merészelnek gondolkodni — mégpedig fennhangon. Új jelenségek mutatkoznak egyidejűleg az egyház kebelén belül is. Sok magas egyházi hivatalt betöltő egyénnek megváltozott a nézete. Asztúriában például számos püspök a sztrájkoló munkásokat támogató papokhoz csatlakozott. Az egyházi hierarchia képviselői közbenjárnak a béremelési harcokban. XXIII. János pápa „Pacem is Terris" c. ehcildikája annyira megrendítette a katolikus főpapságot, hogy Franco kénytelen kelletlen ébredt tudatára hatalma egykori legerősebb pillére megingásának. Hosszú éveken át a diktátorral való együttműködése miatt magát kompromittáló katolikus egyház tekintélyének süllyedését a Vatikánban is érzik. A főpapság egy része taktikájának változása azonban távolról sem azt jelenti, hogy az egyházi méltóságok egyszeriben a proletárok segítőtársaivá váltak volna De XXIII. János pápa állásfoglalása, Franco távozásának lehetősége — hiszen magas fokú érelmeszesedésben és Parkinson-betegségben szenved — és a hívők tetemes részének elvesztése is kényszeríti az egyházat taktikája megváltoztatására A katolikus egyház ki szeretné ragadni a zászlót, hogy visszaszerezze a dolgozók köreiben elveszített népszerűségét. Még kritikusabb jelenség a katonaság tétovázása. Az ezredesek első sztrájkja, nyolcuk, bebörtönözése, a parancsnokok közti versengés a régi gárda után maradt örökségért, az amerikai oktatókkal szemben kirobbant konfliktusok sem járulnak hozzá a diktátor nyugalmához. De a legerőteljesebb csapásokat a bányászok mérik a diktatúrára. A spanyol fasizmus sztrájkot nem ismer, azt zendülésnek minősíti. Azonban a sztrájkok az embertelen eljárások ellenére sem szűnnek meg, és a szociális követelményeken kívül a politikai jogok érvényesítése is előtérbe lép. A dolgozók követelik, a munkásokat és vállalkozókat magába tömörítő szindikátusok („szakszervezetek") átszervezését, amelyek csak a vállalkozókat és Franco uralmát szolgálják. E sztrájkok irányításában és vezetésében nagy szerepet játszanak az illegalitásban nehéz feltételek mellett működő kommunisták. Spanyolország tehát forr, a nép elégedetlen, de Franco úgy tesz, mintha észre sem venné az ellene irányuló időzített bombák robbanását, nem látná az egyre növekvő ellenzéket. A diktatúra kegyetlen nyomása ellenére is erős mozgolódás érezhető egész Spanyolországban és könnyen lehet, hogy ez a mozgolódás a spanyol nép életében csakhamar szerencsés fordulatot jelent. H. T. taktikázása gyakorlatilag nem viheti előbbre a bizottság munkáját. „Az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei csak az időt húzzák" jelentette ki Zarapkin. 8 Johnson elnök vizsgálatot rendelt el a New York-haarlemi zavargások okának felderítésére. A New York-i néger vezetők szerint további összeütközésekre lehet számítani, mivel a néger lakosság jogos követelései nem találnak meghallgatásra. Johnson maga, bár elítéli a néger tüntetéseket, annak a gyanújának is kifejezést adott, hogy a New York-i rendőrhatóságok megszegik a szövetségi törvényeket és Haarlemben túlkapások történtek. • Alekszander Adzsubej, az Izvesztija főszerkesztője, több nyugatnémet lap főszerkesztőjének meghívására Nyugat-Németországban tartózkodik és jelenleg a Ruhr-vidéki nagy ipartelepeket látogatja. Nyugatnémetországi látogatása folyamán Bonnba is ellátogat, ahol megbeszélést tart Erhard kancellárral. # Taddeo Concát, az Uniténak, az Olasz Kommunista Párt lapjának felelős szerkesztőjét a római bíróság tíz napi börtönbüntetésre ítélte azzal a váddal, hogy a lap megsértette az államfő tekintélyét. Az Unitá tiltakozott az önkényes ítélet ellen. • Zavargások törtek ki a hét elején Singaporeban, ahol a város maláji és kínai nemzetiségű lakosai csaptak össze. Az össztűzésnek több halálos áldozata van, A nagy kikötővárosban kijárási tilalmat rendeltek el. # Hamburgban, az egykori buchenwaldi koncentrációs tábor hamburgi tagjainak összejövetelén Ludwig Landwer azt követelte, hogy Alfred Berger és Wolfgang Otto SS-legényeket, akik Ernst Thälmann meggyilkolásában voltak részesek, állítsák bíróság elé. Az erre vonatkozó rezolúciót mintegy háromszáz hamburgi polgár hagyta jóvá. 9 Johnson—Goldwater találkozó a láthatáron. Barry Goldwater, a Köztársasági Párt elnökjelöltje, Csikágőban egy sajtókonferencián kijelentette: indítványozni fogja Johnson elnöknek, hogy hagyják ki a polgárjogi törvénykönyv ügyét az elnökválasztási kampányból, mivel nem akarja, hogy szavai, vagy akár mások szavai a feszültség további növekedéséhez járuljanak hozzá. Hozzáfűzte még, hogy nagyon örülne, ha személyesen tárgyalhatna ebben az ügyben az elnökkel. Röviddel e nyilatkozat után Reedy, a Fehér Ház sajtófőnöke közölte az újságírókkal, hogy Johnson elnök megfontolná Goldwater bármely hivatalos javaslatát, amelynek célja az lenne, hogy a választási kampányból kihagyják a polgárjogi törvény vitáját. „Az elnök, aki aláírta és életbe lépteti ezt a törvényt és sürgeti annak betartását, semmi olyat sem akar tenni, ami a feszültség fokozásához járulna hozzá. 1964. július 25.
