Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-22 / 59. szám
Néhány újságíró az elmúlt hónapokban ellátogatott Angliába. A dús, zöldellő legelők és nagy tejelékenységú tehenek láttán így sóhajtottak fel: — Bárcsak nálunk is ilyen „tejszökőkutak“, vagyis naponta 20—30 liter tejet adó tehenek lennének! Valljuk be, bárki közülünk az ő helyükbe ugyanígy gondolkodott volna. Pedig minden tőlünk, vagyis az emberek céltudatos tenyészmunkájától és az állatok mindennapi gondozásának és pontos táblázatot készített arról, hogy a járás szövetkezeteiben átlagban milyen hosszú ideig hagyják a teheneket leborjazás után üresen. Mint ismeretes, minél hosszabb idő telik el a leborjazás és az újrafedeztetés között, annál jobban csökken a-Ez tőben az ímelyi szövetkezet legelőit megtrágyázták, s ezért az állatok dús legelőkön legelhetnek. Nem is győzik lelegelni a gazdag termést, melynek egy részét betakarítják. színvonalától függ. Mert a tenyészmunka és a tejelékenység elválaszthatatlan egységet alkot. Például ha valahol nagyon alacsony a tejhozam és megvizsgáljuk mennyi ideig hagyják fedeztetés nélkül a leborjazott teheneket, akkor a legtöbb esetben itt találjuk meg az alacsony tejtermelés okát. A komáromi járás az év eleje óta 167 %-ra teljesíti tejeladási tervét. Több mint 755 500 liter tejet adott el terven felül. Az első félévben a szarvasmarhaállomány minden kategóriájában gyarapodás tapasztalható. Igaz, hogy a tehénállomány átmenetileg csökkent, de a tehenenkénti negyedévi átlagos tejhozam ennek ellenére 321 literről 450 literre növekedett. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a komáromi járásban aránylag belterjes szarvasmarhatenyésztést folytatnak. Ilyen az általános helyzet. Ám ha az egyes szövetkezetek szarvasmarhatenyésztését boncolgatjuk, akkor változatos kép tárul fel előttünk. A tejeladási terv teljesítése pontos műszerként jelzi a felmerülő hibákat. Például megállapíthatjuk, hogy a tanyi szövetkezet eddig 44 000 literrel, az ímelyi szövetkezet pádig közel 40 ezer literrel teljesítette túl tejeladási tervét. Ezzel szemben az alsópéteri szövetkezet eddig már 26 500 literrel maradt adós a közellátásnak. Hogyan lehetséges megközelítően azonos termelési feltételek között ilyen eltérő eredményekkel gazdálkodni? A feleletet itt is a tenyésztés színvonala közötti különbség adta meg. Dr. Michalovic Miklós járási állatorvos nem sajnálta a fáradtságot tehén tejtermelése. Ez természetes biológiai folyamat. A táblázat nagyon érdekes tényeket tárt fel. Bebizonyosodott, hogy a tejeladás tervét túlszárnyaló ímelyi szövetkezetben — az utolsó három év átlagát számítva — 3 hónapig és 16 napig állnak üresen a tehenek, a tejeladási feladatát nem teljesítő alsópéteri szövetkezetben pedig 6 hónapig és 6 napig, sőt 1965- ban ez az időszak átlagban 10 hónapra és 17 napra nyúlt! Ez a jelenség gyors beavatkozást követelt. Az alsópéteri szövetkezetben lefektetett jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy a bizottságok egymásnak adták a kilincset. S amikor ennyi vizsgálat után az újságíró is a szövetkezetbe A nehezen hozzáférhető helyeken növő füvet juhokkal legeltetik le, s így valóban felhasználnak minden takarmányt. Az ímelyi szövetkezet ez évben is 1165 juhot tart, amely most is 320 ezer korona értékű gyapjút adott. megy, nem Is esodülkozftat azon, hogy nem fogadják valami nagy lelkesedéssel. Közben a főzootechnikus (egyébként képzett ember) más szövetkezetbe ment dolgozni, s még senki sem vette át a munkakörét. A két segédzootechnikus látja el ideiglenesen a munkáját. S mégis a rendezetlen viszonyok ellenére ma már kevésbé lehangolóak az eredmények. Ami a legfontosabb, rájöttek a hiba okára, és ennek következtében megtalálták a hibák kiküszöbölésének módját is. Az alsópéteri szövetkezetben — a komáromi járásban meghonosodott jó szokás szerint — a szövetkezet egyik tagját, K r n á c s Jánost képezték ki inszeminátornak. A szarvasmarha-tenyésztés hanyatlását mégis a rosszul végzett mesterséges termékenyítés okozta. Az átlagban csaknem egy évig megtermékenyítetlenül álló tehenek napi fejési átlaga 2.9 literre csökkent, ami igazán siralmas eredményt jelent. Ennél még egy jó kecske is több tejet termel. A fordulatot két bika megvétele jelentette. Tehát a teheneket ma már természetes módon fedeztetik, a meddő teheneket — ha lehetséges — gyógykezelik, a gyógvíthatatlanokat pedig kiselejtezik. Sokan arra a megállapításra juthatnának, hogy a mestersénes megtermékenyítésben van a hiba Apáink és nagyapáink természetesen fedeztették a teheneket és ment minden, mint a karikacsapás. — Mi a véleménye erről? — fordultunk ezzel a kérdéssel Vrábel Károlyhoz, az ímelyi szövetkezet zooteehnikusához. — Az inszemináció hasznos dolog. Nekünk is saját inszeminátorunk van, aki egyúttal a szarvasmarhatenyésztés irányítója is. Mint minden vezető az állatszaporulattól ő is anyagilag érdekelve van, mert ha nem teljesítjük a tervet, akkor év végén ő sem kapja meg a fizetése 15 %-ának megfelelő prémiumét. Így sikerült Imelyen 100 tehéntől évente 84—86 borjút felnevelni. A teheneket ellés után 8 hétre mesterségesen termékenyítik. Gümőkóros tehénállományuk van, s ezért a borjakat 4—5 napos korukban elválasztják az anyjuktól. Szabadtartásos istállókban, a Nyitra folyón túli legelőkön nevelik őket, ahová a fertőzött állatok nem juthatnak el. Egy állatgondozó nyáron 50, télen 35 üszőt gondoz. A járás szövetkezeteit ez a szövetkezet látja el egészséges, előrehaladott vemhességú üszőkkel. Idén is 130 vemhes üszőt adtak el. Jól járnak ók is s az üszőket vásárló szövetkezetek is. Még nem fordult elő, hogy az ímelyi szövetkezetből vásárolt üsző pozitiven reagált volna a tuberkulin-próbára. A komáromi járásban szép munkát végeztek a marhatenyésztési adatok rendszerezésében. Ez az áttekintés komoly alapot nyújt a szarvasmarhatenyésztés további céltudatos irányítására és fejlesztésére, hogy a látogatók ne csak Angliában, de nálunk is szép, nagy tejelékenységú tehéncsordákban gyönyörködhessenek. Gajdács Irén Bőven lesz takarmány A megtisztított tejeskannákat reggeltől estig süti a nap. A Feledi Állami Gazdaság korláti udvara olyan „eldugott“ helyen van, hogy alig találni oda. Köröskörül hegyekkel határolt, csak éppen az egyik oldalon, a bejáratnál nyitott a völgy. A falu mögött pár méterre már kezdődik az erdő, s így jóformán szántóföldre alig van hely. Igaz, az egész határ nem több mint 366 hektár és ebből is 110 hektár legelő, 39 hektár pedig rét. A falu lakosainak nagy része az iparban dolgozik. A kis gazdaság nem is nyújtana mindenkinek megfelelő munkát. A 12 férfi és 10 nő az itt adódó munkákat nyugodtan elvégzi. A csúcsmunkákhoz 18 — 20 brigádosuk van minden évben, így fennakadás ezen a téren nincsen. A szénabegyűjtéskor, aratáskor még arra is van idejük, hogy a szomszédos udvarnak, a balogfalaiak. nak segítsenek. A határ fekvése azt mutatja, hogy itt inkább állattenyésztéssel, mint növénytermesztéssel érdemes foglalkozni. Hiszen az erdők közötti tisztás, a hegyoldal jó legelőt nyújt az állatállománynak. A korlátiak ki is használják ezt a lehetőséget, mert a 47 tehén és a 10 növendékállat tavasztól őszig a legelőt járja. Az olyan részeket pedig, amelyek a szarvasmarháknak nem nyújtanak kellő takarmányt — a juhok legelik. A 247 juh be sem jár a faluban az egész idő alatt. Kint a legelőn van a szállásuk, amíg csak le nem esik az első hó. Takarmányproblémájuk tehát nincs a korlátiaknak. A szarvasmarhák reggeli és esti etetését, valamint a téli takarmányozási időszakot megoldja a réti széna, a lucerna, a lóhere és a silótakarmány. Az idei takarmányt eddig sikerült jól s a legkisebb veszteséggel betakarítani. A szénát gépi kaszálás mellett kézi erővel szedték össze s hideg levegővel szárították. Ugyancsak ventillátorok szárítják a 40 hektárról betakarított lóherét is. Az első terméssel elégedettek, s most a másodszori kaszálásnál sem panaszkodhatnak, sőt ez az elsőnél még jobbnak ígérkezik, mert a nagy szárazság után éppen akkor kapták az esőt, amikor a növénynek a legnagyobb szüksége volt rá. Ez évben 1540 mázsa siló készítését tervezték. Eddig már 740 mázsát lesilóztak — 200 mázsát lucernából, 540 mázsát pedig i keverékekből. A silótérséget mindem évben megtöltik, s ez a mennyiség az itteni állatállomány szükségletét bőven kielégíti. A tehénállomány TBC-s. Nagyobb méretű selejtezésre csak ősszel kerül sor. Mindamellett a teheneket már most sem fedeztetik. A fejési átlagon megmutatkozik, hogy az állatok megkapják a szükséges takarmánymennyáséget. Jelenleg egy tehéntől a napi átlag 8,45 liter. De ez a szám állandóan emelkedik. Sokat segített a tejtermelés emelésében a takarmányozás céljára kapott burgonya, mely jó kiegészítője lett a zöldtakarmánynak. Kevés helyen látni olyan tisztaságot az istállókban, mint Korláton. Kitakarított, szellőztetett istálló várja haza minden este a legelőről a teheneket. A tejeskannák tisztántartására is nagy gondot fordítanak. Katonás sorban minden nap ott száradnak a jól kimosott kannák az istálló mellett. Nem kell félni, hogy valamilyen fertőzés történhet, ahol ilyen nagy súlyt fektetnek a tisztaságra. Nemrégen bevezették a gépi fejést. A fejők munkája az eddiginél könynyebbé vált. Kevesebb munkával, jobb fejési átlagnál megkeresik a havi 800— 900 koronát is, mert kifejt 100 liter tej után 20,50 koronát kapnak. A két tehéngondozó is jól keres. Minden 100 liter tej után 11,40 korona és darabonként a gondozásért 1,32 korona jár. Persze, ebben már benne van az egésznapi gondozás, vagyis a legeltetés is. Ilyen jutalmazás mellett havi 2000 koronára is kijönnek. Azok a korláti emberek, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, szépen meg tudnak élni a keresetükből. A havi fizetés mellett még földet is kapnak, mely elég arra, hogy a családot egész éven át ellássa friss zöldséggel. Egy állandó férfi dolgozó 10 ár földre egy nő pedig 8 árra jogosult. Ilyen viszonyok között, szorgalmas munka mellett nem panaszkodhatnak a mezőgazdaságban dolgozók. Zsebik Sarolta Tarlóhántás Pató Pál úr módjára? Ha a mezőgazdaság Petőfi Sándor idejében fejlettebb lett volna, akkor ő a Pató Pálról írt versében bizonyára kigúnyolja a tarlóhántással késlelkedöket is. Úgy látszik, sok agronómusunk azt tartja, amit Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!...“, mert több helyen hiába várja a tarló, hogy alábuktassák. Amíg vannak hetekig hántatlan tarlóink, addig ne fitogtassuk „haladó gazda“ mivoltunkat, ne tetszelegjünk az élenjáró, a közösség javáért dolgozó szerepében, mert sárgító tarló szégyenfoltjaink ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Minden gépesítés, iskoláztatás, felvilágosító mozgalom ellenére képtelenek vagyunk a kasza utáni azonnali tarlóforgatás kérdését megoldani. Mi ennek az oka? Tudatlanság, nemtörődömség, ügyefogyottság, vagy nincsenek jó gépeink? Igaz, hogy géptervező technikusaink egyelőre még adósok az egyszerre kaszáló és tarlót hántó gépegység megszerkesztésével, a két és fél, háromszakaszos betakarítás még csak kísérleti stádiumban van. A kétmenetes betakarítás pedig kizárja a tarló azonnali hántását, a szalma betakarítása és így a tarló felszabadítása is eléggé körülményes, még elég sok kézi munkaerőt igényel. De vajon bele kell-e nyugodnunk abba, hogy a tarló talaja nyáron mindig kiszáradjon, le kell-e mondanunk a korai tarlóhántás egyéb előnyeiről, bele kell nyugodnunk a megváltoztathatatlanba? Nem! Ha a kévekötő aratógép korában a kaszálás után következő napon fel tudtuk szántani a tarlót, sőt még arra is képesek voltunk, hogy a keresztek helyét már összerakásuk előtt felhántsuk, akkor miért kell a kombájnok idején visszafelé kanyarodnunk és aratás után heteket várnunk a tarlóhántással? Ha nincs még egyetemes gépünk, segítsünk magunkon a meglevő gépeinkkel úgy, ahogy tudunk. Nem üres mondás, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Bizonyára akad olyan, aki fitymálólag gondolja, amikor e sorokat olvassa: „Leírni könnyű, de végrehajtani nehéz ...“ Igazán olyan nehéz lenne ? Ahol szalmafelszedő prés van, ott a cséplőkombájn után az azonnali szalmabetakarítás és tarlóhántás — ha az időjárás csak egy kicsit is kedvez — nem egetverő probléma. Szalmakocsi haszaálata esetén is azonnal követheti a kombájnt a tarlóhántó és henger. Ha a kombájnosokban van annyi figyelem, hogy a szalmarakásokat lehetőleg egy sorban rakják le, akkor a szalma letakarítása után a rakások helyén hántatlan tarlót utólag, nagyobb költség nélkül fel lehet hánfani. E megoldás ugyan nem ideális, nagyobb figyelmet igényel, de még mindig sokkal előnyösebb, mint esetleg hetekig szántatlanul hagyni az egész tarlót. Mert a tarlóhántással az elövetemény tcnyészideje alatt megtömődött talajban létrejött hajszálcsövességet megszakítjuk és így megakadályozzuk a talajnedvességnek a talaj felületére való szivárgását, elpárolgását. A megszántott porhanyó talajréteg a nagy melegben rövid időn belül kiszárad, a talajt beárnyékolja, a nap hősugaraitól elszigeteli, így az alatta levő talajréteg nem melegszik fel, ennek következtében a benne levő nedvesség sem párolog olyan erősen. Szárazabb viszonyok között mélyebb (10 cm) tartlóhántás szükséges, mert a sekélyen szántott talajréteg nem eléggé hőszigetelő. A talajnedvesség a növényeknek és a talajbaktériumoknak fontos életfeltétele. A természetes talajnedvesség tehát nagy érték. Megőrzésének egyik leghathatósabb módja a korai tarlóhántás. Miért az a nagy sietség ? Amíg a gabona lábán áll, addig „fogja a szelet“, ilyenkor közvetlenül a talaj felett sokkal kisebb a légmozgás, az elpárolgás, a talaj kiszáradása, mint a gabona learatása után. A tarló talajának kaszáláskori nedvessége két nap alatt felénél kevesebbre csökkenhet. Ezért kell a tarlóhántást mielőbb, éspedig nem napokkal, hanem órákkal a kaszálás után elvégezni! Sok növénytermesztő nem tudja, hogy milyen nagy értéket ment meg ezáltal. A hántott talaj az esőt befogadja, az esővíz nem folyik el, a talaj jobban átázik. A tarlót eső után könnyen fel - fogasolhatjuk: ezáltal a nyári esőből eredő nedvességet is meg tudjuk menteni, ami a hántatlan tarlón viszont menthetetlenül elpárolog. Felmerülhet a kérdés: hogyha annyira sürgős a tarlóhántás, ennek érdekében nem kellene felhagynunk a kétmenetes betakarítási móddal? Ezt nem tehetjük meg. Előszöris az ezzel járó előnyök (a gabona mérsékelt utánérése, az aratás koraibb megkezdhetősége és elvégezhetősége, szélkár, besülés veszélyének csökkenése, gépesítés kiszélesítése, az amúgy is kevés kézi munkaerővel való takarékoskodás, a betakarítási költségek lényeges csökkentése stb.) kényszerítenek bennünket a kétmenetes aratásra. Másodszor: a talaj kiszáradását a beárnyékoló rendek mérséklik, valamint az a körülmény, hogy a rendek szintén csökkentik a közöttük levő légmozgást. így még mindig jelentős talajnedvesség marad, amit a második menet elvégzése utáni azonnali tarlóhántással megmenthetünk. Újabban vannak, akik a tarlóhántás gyomirtó hatását lebecsülik, mondván, hogy az a vegyszeres gyomirtás elterjedésével elvesztette jelentőségét. Ez a kérdés még vita tárgyát képezi. Addig azonban, amíg a védekező szerek gyártását annyira ki nem szélesítik, hogy nem lesz bennük hiány, amíg a vegyszerek nem lesznek olcsóbbak és amíg általánosan be nem vezetik a specializált gazdálkodást, addig a gyomot irtanunk kell minden eszközzel, így a tarlóhántással is. A gyommag biztosabban kikel, ha nedves altalajra kerül, tehát, ha mielőbb elvégezzük a tarlóhántást. Ha elég a talajnedvesség, ami nálunk ritka eset, akkor előnyösebb a sekélyebb 6 cm-es tarlóhántás (mert a gyommag keléséhez levegő is kell), szárazabb viszonyok között 10 — 12 cm mélyre kell hántani. Ennél nagyobb tarlóhántás csak száraz homoktalajon szükséges (hogy legyen elég nedvesség még a tarló elkorhadásához is), tarlóvetés előtt (amikor egyúttal vetőszántás is), valamint a betonszerüleg összeálló kavicstalajokon azért, mert későbben nem lehetne mélyebben szántani. Esetleg még akkor, amikor a kártevők elpusztítása miatt szükséges a tarló mély alászántása. A felszántott talajt egyidejűleg hengerezzük le, hogy a gyommagvakat az alsó talajréteghez odanyomjuk. Ha pedig túl nedves a talaj, akkor egy kis száradás után indítsuk a hengert. Tarlót ne szántsuk nagy eketestú, hosszú gerendélyű ekével. Ha ősziek alá készítjük a talajt, amikor fontos a tarló mielőbbi elkorhadása, akkor a jobban forgató ekével buktassuk alá a tarlót, tavasziak alá azonban (főleg kapások, takarmányok alá), amikor nem ez a körülmény fontos, hanem a talajnedvesség megmentése, akkor a gyorsabban és olcsóbban dolgozó tárcsával hántsunk. Schuster György mérnök 1964. július 22.
