Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-31 / 103-104. szám

A jó gazda minden év végén visszatekint az óeszten­­dóre és számvetést tesz. Gondosan feljegyzi, hogy mi­lyen eredményeket ért el, hol végzett jó munkát s me­lyek azok a feladatok, amelyek az új esztendőben várnak rá. Ha kissé más értelemben is, de hasonló a m: feladatunk is. Bár a mai ember naponta olvas újságot', rádiót hallgat, vagy TV-t néz, mégsem árt, ha a külpo­litikai eseményekben oly gazdag 1964-es év főbb voná­sait ismét felelevenítjük magunkban. Elöljáróban mindjárt jó érzéssel nyugtázhatjuk, hogy békében eltelt óesztendőt búcsúztatunk. Megállapítá­sunk azonban egyoldalú lenne, ha nem tennénk hozzá, hogy földünk különböző részein mégis vért folyt a sza­badság, a nemzeti függetlenség, a felemelkedés kivívá­sáért. Elsősorban Dél-Vietnamra, Ciprusra és Kongóra gondolunk. Mindhárom esetben a gyarmatosítók talál­ták szemben magukat az illető országok nemzeti fel­szabadító erőivel szemben. Az 1964-es év eseményein mintegy vörös fonálként húzódik végig a vezető nyugati országok közti politikai, gazdasági és katonai ellentétek állandó elmélyülése. Az iún. atlanti egység falain az év folyamán ismét komoly rések támadtak, amelyek alapjában rendítették meg ezt az imperialista érdekszövetséget. Ezzel szemben a szocialista világrendszer országai tovább fokozták együttműködésüket az élet minden szakaszán. A nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomban felmerült nézeteltérések ellenére szoros poli­tikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok jöttek létre vagy mélyültek el a szocialista tábor nagy családjában. Külpolitikai szempontból továbbra is a lenini irányvonal, a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés egymás mellett élés gondolata ve­zérelte ezeket az országokat. JANUÁR — A világsajtó joggal nevezte el az év békenyitányának azt a szovjet kormányjavaslatot, amely mindjárt az év első napján látott napvilágot, A javaslat lényege az volt, hogy egyetlen ország kormánya sem forduljon az erőszak eszközéhez a fennálló határviszályok megoldásá­nál. Ennek kapcsán érdemes meg­említeni, hogy éppen ezt a szovjet hékejavaslatot megelőzően az NDK kormányának hozzájárulásával a ka­rácsonyi és újévi ünnepek során csaknem egy és negyed millió nyu­gat-berlini járt az NDK fővárosában élő rokonainál. Idén — hogy egy év­vel előbbre hozzuk az eseményeket — ismét sor kerül a berlini látogatá­sokra. A kezdeményezés tavaly is és az idén is az NDK kormányától szár­mazik és ismét azt bizonyítja, hogy az önálló és szuverén Német De­mokratikus Köztársaság kormányá­nak tevékeny résztvétele nélkül nem lehet előbbre jutni az egész világ békéje szempontjából oly fontos német probléma megoldásában. Az előbbiek alapján meglehetősen kedvező nemzetközi légkörben kezd­te meg munkáját a genfi 18-hatalmi értekezlet is, amelyen ismét nagy horderejű szovjet leszerelési javas­latok hangzottak el. , FEBRUÁR — Még az 1965. év ka­rácsonya előtt kitört ciprusi zavar­gások a következő év első hónapjai­ban rendkívül kiélezték a nemzetközi helyzetet. A görög és török lakosság közt kirobbant válságot a vezető imperialista hatalmak közép-keleti pozícióinak megerősítésére akarták felhasználni — a „rendcsinálás" leple alatt. A még azóta is megoldatlan ciprusi kérdés konszolidálásához nagyban hozzájárult a Szovjetunió és a többi szocialista ország határo­zott állásfoglalása, amelyek követel­ték a ciprusi nép függetlenségének és nemzeti önállóságának biztosítását. Közben a nyugati hatalmak közt az előző évből „örökölt“ torzsalkodás tovább fajult, niert de Gaulle meglepő lépésre szánta el magát: hivatalosan is elismerte a Kínai Népköztársasá­got. MÁRCIUS — A két angolszász nagyhatalom külpolitikájára egyaránt a bizonytalanság nyomta rá bélyegét. Mindkét országban választási év volt, és sem a különböző botrányok miatt megtépázott angol konzervatív párt hajóját irányító Home miniszterel­nök, sem Johnson, a Kennedy-gyil­­kosság után automatikusan hatalom­ra került elnök nem vállalkozott nagyobb próbálkozásra. A tények már ismertek; Home megbukott, Johnsonnak kijött a lépés. Közben az atlanti tábor országai­nak vezetői egymásnak adták a ki­lincset Bonnban, Washingtonban, Londonban, Párizsban, illetve Rómá­ban. A Fehér Ház mégsem talált támo­gatásra Kuba-ellenes politikájában, de Gaulle viszont Dél-Vietnam sem­legesítését követelte, mielőtt Angliát kiközösítette a Közös Piacból. Ösz­­szegezve: a nyugati nagyhatalmak sok esetben önmagukat keresztezik gazdasági, politikai és kereskedelmi politikájuk gyakorlati megvalósításá­ban. S bár az érdekellentétek óceán­jának hullámai szinte elnyelik a rea­litás és józanság kis hajóit, ezekben az országokban is egyre nagyobb teret hódít magának a megegyezésre való törekvés óhaja a szocialista tá­bor országaival. ÁPRILIS — A nemzetközi tárgya­lások Mekkájának elnevezett Géni­ben sikerrel folytatta munkáját az előző hónapban megnyílt világkeres­kedelmi és fejlesztési konferencia. Az értekezlet júniusig tartott, s igen nagyjelentőségű határozatokat hozott a nemzetközi kereskedelem, valamint a gazdaságilag kevésbé fejlett orszá­gok mielőbbi megsegítésére. Ugyanebben a hónapban jelentős aktivizálódás volt észlelhető az Egye­sült Államok külpolitikájában, amikor neves szenátorok a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való kapcsolatok kiszélesítésére, valamint a fegyverkezési hajsza csökkentésére sürgették az elnököt. L szokottnál enyhébb szavak pen­getése közben azonban Washington komoly válságba keveredett mind Dél-Vietnamban, mind Latin-Ameri­­kában. A még korábban kirobbant Panama-válság után Brazíliában is forróvá vált a talaj, ahol egyik ka­tonai puccs a másikat követte. Per­sze nem mindig a Fehér Ház szája íze szerint történtek a dolgok. A világ másik felében is felszínre kerültek az atlanti-politika válság­­pontjai. A támadó jellegű SEAIO, a NATO délkelet-ázsiai testvére meg­alakulásának 10. évfordulója a tag­államok közt dúló súlyos katona­­politikai ellentétek jegyében zajlott le. MÁJUS — A természet legszebb hónapjának első napjaiban nemcsak Csehszlovákia dolgozó népének leg­nagyobb ünnepéről, hanem a haladó emberiség százmillióinak nagy ünne­péről emlékeztünk meg világszerte. A második világháború befejezésének évfordulója, a győzelem napja ez­úttal is méltó figyelmeztetés volt arra a mérhetetlen sok pusztulásra, amelyet Európa népei szenvedtek el a második világháború idején. De éppen az idei májusi események bizonyították be, hogy a békéért folyó harc nem veszíthet erejéből, sőt an­nak fokozására van szükség. Cipru­son, Dél-Vietnamban, Laoszban, Adenbcn és a világ különböző részein főleg ezekben a napokban erősödött a szabadságért, a nemzeti független­ségért folyó harc, s a hazafiak leg­jobbjainak vére festette pirosra a történelem akkor íródott lapjait. S e véres események közepette a burzsoá sajtó szinte ijesztő csendben emlékezett meg a NATO megalakítá­sának 15. évfordulójáról. A jubilánsra célozva így írt egy angol újságíró: „A NATO egy, a diagnózus megálla­pítása nélkül műtőasztalra került beteghez hasonlít, akit csak az azon­nali beavatkozás menthet meg a biz­tos haláltól." Pillanatnyi helyzetkép: a műtét azóta is tart, a beteg álla­pota továbbra is igen súlyos . . . JUNIUS — Nehru indiai miniszter­­elnök halálával súlyos veszteség érte az egész egyetemes emberiséget. Az indiai miniszterelnök nagy egyéniség volt. Békére törekvő politikai irány­vonalának következetessége és meg nem alkuvása Ázsiában éppen úgy, mint Európában, valamint a tenge­rentúlon sok-sok millió hívett szer­zett számára. A szocialista világrendszer orszá­gai a lenini békés együttélés politi­kája gondolatát ezekben a hetekben is következetesen érvényesítik. Hrus­csov szovjet miniszterelnök három­hetes skandináviai útja azt bizonyí­totta, hogy a politikai és gazdasági téren különböző alapon élő államok megtalálhatják az együttéléshez, a kölcsönös kapcsolatok kiszélesítésé­hez vezető utat. JÚLIUS — A világ haladó közvéle­ménye ezekben a napokban emléke­zett meg egy jelentős évfordulóról, amely nemcsak egy ország sorsát, hanem korunk nagy problémájának, ** gyarmaturalom elleni harc szerves részét is képezi. Kongó népe négy évvel ezelőtt rázta le magáról a kül­földi igát, sajnos azonban az impe­rialisták jóvoltából, több mint négy ev eltelte után ismét viharfelhők tornyosulnak a fiatal afrikai köztár­saság felett. Ugyanebben a hónapban korszak­­alkotó esemény történt az amerikai parlamentben. Hosszú huza-vona után a törvényhozás jóváhagyta a négerek egyenjogúsításáról szóló polgárjogi törvényt. Bár azóta több kisebb­­nagyobb csorba esett a törvény gya­korlati megvalósításán, Lincoln hal­hatatlan eszméje mégis valósággá AUGUSZTUS — Fontos eseményről emlékeztünk meg ebben a hónapban. A moszkvai részleges atomcsend­­egyezmény aláírásának első évfor­dulója Keleten és Nyugaton egyaránt azt a szilárd meggyőződést juttatta kifejezésre, hogy az egyezmény alá­írása fontos lépés volt a vitás kér­dések megoldásának útján. Közben a dél-vietnami dráma újabb fejezettel bővült: Washington Taylor tábornok személyében új nagyköve­tet küldött Saigonba, aki azóta egé­szen napjainkig e feneketlen háború fokozásán, sót annak a Vietnam'! De­mokratikus Köztársaságra való kiter­jedésén fáradozik. SZEPTEMBER — A hónap első napján a második világháború kitö­résének 25. évfordulójáról emlékez­tek meg világszerte, amely szinte felmérhetetlen anyagi és emberi ál­dozatot követelt főleg Európa népei-Genf ismét jelentős nemzetközi esemény színhelye volt. Az atom­energia békés felhasználásával fog­lalkozó 3. nemzetközi ENSZ-értekez­­let az utóbbi évek nemzetközi tudo­mányos életének egyik legjelentő­sebb, legfontosabb összejövetelén több mint 2000 küldött vitatta meg ezt az égetően sürgős problémát. OKTÓBER — Ebben a hónapban is egy jelentős jubileumot ünnepeltünk: Ha vázlatosan is, úgy gondoljuk, a nemzetközi eseményeket, amelyel tendőben történteknek. Most, amiko is búcsúzik az óesztendőtől, azzal a fordítjuk át a naptár utolsó oldalál met és boldogságot hoz számunkrs dűlő poharak echoja az örök béke Kereskedelmi együttműködésünk a Szovjetunióval ■ A Szovjetunióba 80 vegyészeti gyár teljes berendezését szállítjuk ■ Az export kétharmadát gépiparunk termékei képezik majd ■ A csehszlovák külkereskedelem első számú partnere a Szovjetunió. A gép­ipar további szakosítása és a gyártott cikkek összehangolása mindkét ország gépiparának további fejlesztése során fontos tényezőként szerepel. Ez lehe­tővé teszi, s a javaslatok megvitatá­sáról folyó tárgyalások jelenlegi állása is azt mutatja, hogy az 1970-es évben a Szovjetunióba irányuló gépipari ex­portunk az 1960-as színvonalhoz vi­szonyítva 2,8-szor lesz nagyobb, és gépipari importunk a Szovjetunióból szintén a korábbinak két és félszere­sére emelkedik. A gépipari termékek Szovjetunióba irányuló exportja a tel­jes exportnak kétharmadát képezi majd a jelenlegi 47 4 %-kal szemben. egységet is szállítunk és a jelenlegi-* nél nagyobbra növeljük a golyóscsap­ágyak és sok más gépcsoport cseréjét. Másrészt mi a Szovjetgnióból sok­féle különleges gépet és berendezési hozunk be, melyeket magunk — te-' kintettel gépipari termelésünk egyéb-1 ként is széles választékára magunk már nem állíthatunk elő eléggé gaz« daságosan.' Közreműködés a kutatás és tervezés terén Mit viszünk ki és mit hozunk be ? A gépipari termékek rendkívül gaz­dag választékára való tekintettel a teljes exportot nem részletezhetjük, ezért csak néhány jellemző vonást említünk meg. A Moszkvában 1964. július 16-án megkötött szerződés ér­telmében a Szovjetunióba irányuló ex­portunk egyik legjelentősebb része vitathatatlanul a 80 korszerű vegyé­szeti gyár teljes berendezésének le­szállítása lesz. Ezen kívül még to­vábbi 400 vegyipari létesítmény és nyersolajfeldolgozó üzem berendezé­sét készítjük el a Szovjetunió számá­ra. A nehéz gépipar készítményeiből megemlíthetjük a kohászati berende­zéseket, Diesel-mozdonyokat, villamo­sokat, hajókat és hajómotorokat', áramfejlesztő generátorokat, A csehszlovák géokoesiipar a Szov­jetunióba mentőautókat, hűtőkocsikaf, 12 tonnás tehergépkocsikat, trolibu­szokat, 250—350 köbcentis motorke­rékpárokat stb. szállít. Építőipari gé­peket, mezőgazdasági erőgépeket is készítünk a Szovjetunió számára. Aránylag nagymennyiségű szer­számgépet, szövő-, fonó-, élelmiszer- és cipőipari gépeket, rádióelektronikai főhősén a Német Demokratikus Köztársaság fenállásának 15. évfordulóját. A szo­cialista világrendszer legnyugatibb bástyájának e nagy ünnepe az egész világ haladó emberiségének ünnepe volt; s egyben méltó válasz a bonni militaristák strucc-politikájára, akik az NDK-t „nem létező állam“-nak tekintik. Kairóban az el nem kötelezett or­szágok II. csúcsértekezlete (az első 1962-ben volt Belgrádban), lényegé­ben az égető világpolitikai kérdések békés megoldásának szükségességét mondta ki. NOVEMBER - A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évforduló­ját világszerte megünnepelték. Kétségtelen, hogy a hónap nagy eseménye az amerikai elnökválasztás kimenetele volt, amelyben a Ken­­nedy-örökségére hivatkozó Johnson óriási előnnyel győzött a szélső jobb­oldal vezére, Goldwaterre! szemben. Bár majdnem két hónap telt el John­son megválasztásától, az amerikai elnök számos fontos, kül- és belpoli­tikai kérdésben — ahogy mondják — még nem tette le a garast. A szocia­lista országokkal való kapcsolatok kiszélesítésében még eddig nem mu­tatott kezdeményezést. DECEMBER — Az évet bezáró hó­napról mi jellemzőbbet mondhatnánk, mint a nyugati tábor országai közti veszekedés időszaka. Párizsban a NATO szokásos évi közgyűlésére ke­rült sor, amelyen az idén is a régi nóta szerepelt: fokozni a katonai fegyverkezést, szorosabbra zárni a Nyugat egységét. A valóság: teljes a zűrzavar az egész atlanti táborban, különös tekintettel a közös legény­ségű NATO-atomflottára. nagyjából sikerült felsorolni azokat : gerincét képezték az 1964-es esz­­■ olvasóinkkal együtt a komentátor tudattal és .szilárd meggyőződéssel .hogy az új esztendő még több örö­­, s az új év köszöntésekor összecsen­­lesz. Tóth Géza A műszaki fejlődés szempontjábóf — a gépipari termékek közvetlen cse­­réjén kívül — igen nagy jelentősé** güek a kutató és konstrukciós mun­kálatok további összehangolásáról kő-' tött egyezmények, bizonyos csehszlo­­vák és szovjet gyárak közötti közvet­len tudományos-műszaki közreműkö­dés. A tárgyalások során megegyezés született egyes progresszív gépek gyártásának szakosításáról és a ko­operációról. Kölcsönösen kiszélesítjük néhány eddig a tőkés országokból im­portált gépek gyártását s több más olyan intézkedést is jóváhagytunk, melyek a műszaki színvonal, a gépek és berendezések minőségi mutatóinak további tökéletesítését szolgálják. Három .jelentős intézkedés a szállítás és közlekedés terén A külkereskedelem emelkedése és a kölcsönös árus^llítás már ma is szinte megszakadás nélküli kétirányú szállítási vonalat igényel a Szovjet­unió és Csehszlovákia között. Az 1970- es évig a-kölcsönös szállítások meny­­nyisége az eddiginek több mint félével emelkedik és súlyát tízmillió tonnák­ban jelölhetjük meg. E hatalmas mennyiségek továbbítását a mai szál-* lítási eszközökkel aligha valósíthat-* hánk meg, s ezért a közlekedés és áruszállítás szakaszán három külön-' legesen nagyjelentőségű intézkedés született. Ezek: 1. A széles nyomtávú vasút építése’ a szovjet—csehszlovák határtól Kas-* sáig az egy évvel ezelőtt aláírt szer-i ződés értelmében teljes iramban fo­lyik. 2. A több mint 500 kilométer hosz­­szúságú gázvezeték építése. (Ebből kb. 370 kilométer hazánk területén.) A vezeték Lvov várostól mintegy 100 kilométerré lévő dasavai körzetből in­dul ki és a Kárpátokon, valamint Ké- Íet-Szlovákián keresztül Sellyéig ve­zet. 3. A vasúthálózat fejlesztésénél a kormányok közötti egyezmény értel­mében a Szovjetunió a legközelebbi öt évben műszaki segítséget nyújt, elsősorban a szovjet vasútbiztonsági berendezések szerelésével, a műszaki dokumentáció átadásával, a tervező munkálatoknál műszaki tanácsokat ad és leszállítja a'szükséges berendezé­seket stb. Szorosabb tudományos-műszaki közreműködés A tudományos-műszaki fejlesztés és kutatómunka szakaszán az 1970-ig terjedő időszakban a szorosabb köz­reműködés számos probléma megol­dására vezethet. Az ilyen irányú köz­reműködés már eddig is gyümölcsöző eredményekre vezetett, hiszen a ta­pasztalatok átadásával nálunk és a Szovjetunióban is sokezer tudomá­nyos-műszaki megoldás született. A dokumentációs műszaki adatok cse­réje révén például 1949—1960 között az átadott 7583 adattár közül a Szov­jetunióban 3653, nálunk pedig 3930 valósult meg. Gazdasági tevékenységünkben és termelő munkánkban nehezen találunk olyan szakaszt, s általában életünkben sincá olyan megnyilvánulás, amelyre bizonyos mértékben ne hatnának ki a Szovjetunióval való közreműködés eredményei. Ez a hatás a következő években még inkább kifejezésre jut, hiszen az áldozatos, önzetlen közre­működés elmélyítésé és kiszélesítése a csehszlovák népgazdaság alapvető problémáinak megoldásában is sokat segít. Karol Martinka mérnök, KGST, Moszkva de Govlle . és így néz ki a valóságban A Szovjetunió népgazdaságfejlesztcsi tervében épülő hidak egyik büszkeség• a Bug déli folyásánál. • így képzeli el a közös legénységű NATO flottát;

Next

/
Thumbnails
Contents