Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-31 / 103-104. szám
Ki ne emlékezne arra a szorongó érzésre, amikor az iskola padjaiból kilépve elsó munkahelyünkre kerültünk. Riadt őzike módjára vizsgálgattuk a környezetet, az emberek hangulatát, arckifejezését. Egyetlen mosoly el tudta oszlatni szorongásunkat, egyetlen durva sző vagy barátságtalan tekintet álmatlan éjszakákat, csüggedést váltott ki Hiába, az élet küszöbén az embernek szüksége van nemcsak segítő kézre, de jóindulatra is és éreznie kell, hogy bíznak benne. Mi bízunk a fiatal szakembereinkben — mondta Kiss János a járfalui szövetkezet őszüIq elnöke, amikor bemutatta a szövetkezet fiatal agronómusát. Sliva Tibor mérnök, a szövetkezet újdonsült agronómusa zavartan elpirult. A főiskola elvégzése után letöltötte a kötelező katonai szolgálatot és a járfalui szövetkezet élete első munkahelye lett. Még nem volt ideje megmelegedni sem az új helyen, de látszik rajta, hogy jólesik neki a jóindulatú szó és a beléje vetett bizalom. Nincs egyedül. 1962-től a szövetkezet négy fiatal szakembert vett fel és a munkában nyújtott segítségen kívül mindegyiküknek nagyon szép háromszobás lakást is biztosított az 1962-ban felépített egyemeletes szövetkezeti házban. üszvald Tibor szerény, sőt félénk természetű embernek látszik. Ki gondolná róla az elsó látásra, hogy ilyen megbecsülést szerzett munkájával a tapasztalt, idősebb földművesek körében. — A baromfitelepen eléggé rossz helyzet fogadott — mondta, miközben a kerékpárt maga előtt tolva a lakása felé vezetett. Meg akarta mutatni a szövetkezeti házat ahol a négy fiatal szakember él ésaládjával. — Többek között 5—6 éves öreg tyúkokkal volt tele a baromfitelep, amelyektől nem is várhattunk tojástermelést. Amikor azt javasoltam, hogy selejtezzük ki az öreg tyúkokat, sok volt az ellenvetés, de azért szabad kezet adtak a munkámban Amikor az első .300 tyúkból álló csoportot kiselejteztem, eladás előtt néhány napra elkülönítettem őket, hogy bebizonyítsam, milyen takarmánypazarlást jelent tartásuk. Az elkülönítés ideje alatt az 500 tyúk egyetlen tojást sem tojt! Természetesen a többi tyúk között ezt eddig nem lehetett megfigyelni. Ezekután mindenki belátta, hogy igazam van. Kidolgoztuk a baromíigondozók napi munkarendjét, élesztösitettük, dúsítottuk a takarmányadagot és reggel öttől este hét óráig a sötétedés idején erős villanykörtékkel világítottunk. így emelkedett a tojástermelés és a gondozók fizetése is. engedett át a szövetkezetnek, ő lett a szövetkezeti ház második háromszobás lakásaitok lakója. A harmadik lakásba egy fiatal automechanikus került, a negyedikbe pedig a nemrég érkezett fiatal agromérnök az édesanyjával. Jgy adott a szövetkezeti lakóház lehetőséget arra, hogy a szövetkezet fiatal, képzett szakemberekhez jusson. Önkénytelenül is felvetődik a kérdés, mit csinálnak most azok az emberek, akik a fiatalok megérkezése előtt a tisztségeket betöltötték? Mindegyik doloozik a képzettségének és gyakorlati tapasztalatainak legjobban megfelelő beosztásban. Például Varenvics István 11 éven át volt a szövetkezet megbecsült és köztiszteletben álló agronómusa. Képzettségének megfelelő, jó munkát végzett, de ö is úgy érezte, hogy az 1316 hektáros gazdaság szakképzettséget követel. Önzetlen, tiszta szívre és tiszteletet ébresztő egyenes jellemre vall, hogy a fiatal, új agronómusnak keserűség nélkül segítő kezet nyújt. Most a komplexbrigád vezetője, amely már három éve viseli a Szocialista munkabrigád címet. Agronómusi gyakorlata és tudása hozzájárul a gépesített brigád munkájának tökéletesítéséhez. Az őszi munkálatokat idén is, a mélyszántással együtt már november 10-ig befejeztek. A lánctalpas traktorok azóta a.szomszédos állami gazdaságnak segítségképpen 100 hektáron elvégezték a mélyszántást, a kerekes traktorok pedig segítettek a kukoricakóró betakarításában. A járfalui szövetkezeti lakóházban ez évben négy fiatal szakember ünnepli családi körben az újévet. A szép lakás, jó fizetés sokat jelent számukra. Am a beléjük vetett bizalom .mindennél többet ér. C. Gajdács Irén A csehszlovák-szovjet barátsági hónap folyamán számos szovjet küldöttség látogatott el hazánkba. Ez a megtisztelés érte Felsőszemeréd lakosságát is, amikor szovjet vendégek látogattak el a faluba. A kétszáz férőhelyes művelődési otthonban kedves ünnepségre került sor, ahol a falu lakosai és a szovjet vendégek barátsági gyűlésre jöttek össze. (Tóth László, Tupá) Mezőgazdasági dolgozók! A magyar nyelven megjelenő sajtótermékek családja az újesztendöben további taggal szaporodik. 1965 januárjától ugyanis havonta kézhez kaplatják a mezőgazdaságban tevékenykedők új szaklapját, a Mezőgazdasági Termelést. Az új szaklap harminchat oldalon foglalkozni kíván a földműveseinket érdeklő szakkérdésekkel a nagyüzemi állattenyésztés és növénytermesztés, a mezőgazdasági gépesítés és ökonómika, a gyümölcs és zöldségtermesztés, a talajerőfokozás, valamint a mezőgazdasági termelés többi ágazatának problémáival. Célja elősegíteni földműveseink szakmai továbbképzését, ismertetni a legújabb munkamódszereket és rámutatni az esetleges hiányosságokra. Egyúttal szeretne legalább részben olvasóinak szórakoztatásáról is gondoskodni. Az új, tanulságos cikkeket közlő mezőgazdasági szaklapot földműveseink figyelmébe ajánljuk. Megrendeléseket már most minden postahivatal és postai kézbesítő felvesz. Az új és a régi agronómus, amint a kép is mutatja, jól megértik egymást. Elsőként Oszvald Tibor jött' a szövetkezetbe. A járások összevonásáig a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán dolgozott. Amikor a járfalui szövetkezetbe került zootechnikusi minőségben, először a baromfitenyészetet bízták a gondjaira. Az elnök még ma is nevet, ha erre visszagondol. — Tudja, viccnek js jó, ahogyan én akkor póruljártam. Egyszer bejön hozzám ez á fiatalember és azt mondja nekem: mit ad nekem, elnök elvtárs, ha túlteljesítjük a tojás eladási tervét. Ezen akkor csak nevetni lehetett, hiszen a szövetkezet már nyolc éve nem tudta eladni az előírt tojásmennyiséget. Az előző években sohasem adtunk el 60—100 ezernél több tojást, s az akkori eladási terv 320 ezret irányzott elő. De nem akartam rontani a kedvét, s azt feleltem, hogy minden terven felül eladott tojásért kap egy fillért. S tudja, mi történt? 80 000 tojással lépték túl a tervet! így kapott a fiatal zootechnikus az első évben csupán a tojástermelésért 800 korona prémiumot. Ha a fiatal agronómusunk olyan jó munkát végez, mint ő, akkor meg leszünk vele elégedve. Az elnök egészíti ki az adatokat. Azóta minden évben legalább félmillió tojást termelnek. Javult a helyzet az állattenyésztés többi ágazatában is, Az utolsó három év alatt anyasertésenkónt átlagban 14—18 malacot választanak el. A baromfigondozók szocialista munkabrigádja megkapta az SZNF 20. évfordulója brigád címet. A sertéstenyésztésben is egy munkakollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. A mezőgazdasági középfokú szakiskolát végzett fiatal zootechnikus fizetését pediy elismerésképpen azóta 1400 koronáról 1900 koronára emelték. A yépjavítómühely éléré is fiatal ember került. Ő sem falubeli. Ugyanis hiába kerestek ebbe a beosztásba megfelelő embert a saját községük lakóiból. Pedig egyeseknek ígértek 2000 koronás havi fizetést is, mégis inkább a környező gyárakba mentek dolgozni. A szövetkezet vezetősége először apróhirdetés útján keresett megfelelő embert, s amikor nem sikerült, személyesen látogattak el a bratislavai Slovnaft üzembe. Előadták kérésüket, hivatkoztak a munkásparaszt szövetségre, s a gyár Závorsky elvtárs személyében valóban egy fiatal, ügyes és képzett szakembert Egy öreg halászmester naplójából A jó szervezés eredménye Az obycei szövetkezet azelőtt a járás legrosszabb szövetkezetei közé tartozott. Erői tanúskodnak az elmúlt évben elért termelési eredmények is, amikor több mint 8000 liter tejjel és 67 mázsa hússal maradt adós a közellátásnak. A tejhozam is igen alacsony volt. A napi tejelékenység tehenenként 3 liter körül mozgott. A növénytermesztés sem dicsekedhetet jobb eredményekkel, hiszen a gabonafélék átlagos hektárhozama alig haladta meg a 15 mázsát. Az obycei szövetkezetben uralkodó helyzetet az is jellrmzi, hogy 1962-ben a szabadtartásos istállóban 47 növendekmarha hiíllotl el. Ennek oka nemcsak az épület helytelen megoldása és az alacsony táplálóértékü takarmányadag volt, hanem elsősorban az állatgondozók gondatlansága és a szövetkezet vezetőségének hanyagsága. Ezt bizonyltja az a tény is, hogy a növendékmarhák 99 százaléka megkapta a tarlősömört. A fordulat tavaly ősszel következett be, amikor a szövetkezet élére Pavol Benus mérnök került. Ebben az évben lényegesen jobb takarmányalapot teremtettek mint tavaly és terimés takarmányokból a tavalyi tartalékot megkétszerezték. Abraktakarmányokból is önellátásra igyekeznek. Ebben az évben a gazdasági növények terméshozamai is lényegesen emelkedtek, őszi repcéből például rekordtermést értek el: 19,70 mázsás hektárhozamot! Lényegesen javult a helyzet az állattenyésztésben is. Erről tanúskodik az eladási terv sikeres teljesítése, továbbá az is, hogy az összes növendékmarhát és teheneket legelőn tartották és kiküszöbölték a tarlósömört. Szép eredményeket értekei a szarvasmarhaállomány egészségi állapotának feljavításában. Az Állami Biztosító Intézettől a gumókor- ős fertőzéses elvetélés-mentes állatállományért kitüntetést kaptak. Az obycei szövetkezet gazdálkodásának javulásában nagy szerepe volt a szövetkezeten belülf szocialista munkaversenynek és a prémiumrendszer bevezetésének. Marián Takác (Nyitra) Sokan mondják, hogy a telelteLöre csak télen van szükség. Ez igaz, de gondozni azokat egész éven át koll, mert a halak jó vagy rossz telelése a teleltetők minőségétől nagymértékben függ. A teleltetőket már úgy építik, hogy a víz befolyásától a lecsapoló zsilipig 50—60 cmresés legyen és a fenék egyenletes legyen, hogy a telelőt mindig könnyen lehalászhassuk, még akkor is, ha jég alól kell halászni. Tavasszal, mihelyt a telelő kiürül, azonnal hozzuk rendbe, hogy nyáron át a gyepesedésnek ne legyen akadálya, a fű gyökere megkössön. Különösen arra kell ügyelnünk, hogy a disznók bele ne szabaduljanak és fel ne túrják, ló vagy marha ne járhasson benne. A fűvet sűrűn kell kaszálni, hogy ne maradjon benne törzs. 11a marad, a hal könnyen kisebesedik az úszói alatt. Vastag, füves, mohás telelőben sokkal gyorsabban tetvesedik meg a hal. Ha a gödrös telelő-fenekeket csak ősszel tömik be és egyengetik el, feltöltéskor a frissen hányt föld fölázik, a halak kitörik s a fenék éppen olyan gödrös lesz, mint volt. Ha már hal is van a telelőben, az ellenőrzés különösen felelősségteljes munka. A tápláló víz mindig egyformán folyjék! Ne forduljon élő az, hogy'egyszer kevesebb a víz a szokottnál, máskor pedig kétháromszorannyi víz folyik be. Az ilyesmi nyugtalanítja a halat, a nyugtalan hal mozog, ez pedig komoly súlyvcszteségeí jelent. A zsilipek beállításakor erre gondolni kell. A teleltetőket minden reggel körül kell járni és először a víztáplálást kell szemügyre venni, nincs-e valami zavar, Utána megfigyelni minden nyomot, hogy mi járt az éjszaka folja', mán a telelőknél. Ezt a munkát korán reggel kell elvégeznünk, amíg harmat vagy dér van, hogy minden nyomot felvehessünk. Ha ember volt az éjszakai látogató, legkönnyebb megismerni. Van persze más ellenség is: házi macska, kutya, róka, vidra, Ezeknek a nyomát is könnyen megtaláljuk, különösen a vidráét, mert az ott hagyja a névjegyét, képes még a zsi.lipre is rápiszkitanl, de ha pocoktúrást talál a töltésen azt is megtiszteli. Ha ezeket idejekorán nem vesszük észre, tavasszal arra eszmélünk, hogy hatalmas hiány van a telelőkben. Meg kell azt' is vizsgálnunk, nem folyik-e valahol a töltés, mert azt könnyen átfúrhatja a vakond, a pocok, a pézsmapocok, vagy a patkány. Télen, ha befagynak a telelők, lehetőleg másutt ne lékeljünk, csak a befolyásnál és a kifolyó zsilipnél lehet egy-egy fél négyzetméteres ablak. Ha jég van a telelőn és hóesett rá, a telelő hosszában középen söpörjünk körülbelül egy méter széles utat, hogy a halai? világosságot Kapjanak. Vámosi István, ny. főhalászmester Ropogós pontyfalatok magyarosan Ilyen elnevezésű halétel a halászcsárdák egyikében sem szerepel az étlapon, bár nem is tartom kizártnak, hogy más is csinált már ilyesmit. A haltenyésztésre mind nagyobb gondot fordítunk, haltermésünk növekedésével számolhatunk. Üj fogyasztók toborzása nem mindig sikerül a megszokott „halászlé — rántott hal — roston sült hal" szűk körén belül. Újabb, vonzóbb tartalmú (egyedül az új név nem segít) halételekét kell közismertté tennünk. A kibővített választékban szerepelhet a fenti elnevezésű halétel is. Ponty- vagy harcsafiiét (a kimaradó részekből finom halászié vagy pompás citromos-tejfölös halleves készíthető és így semmi sem vész kárba..:) kockára vágunk és jól besózva vagy két órán át állni hagyjuk, — Liszí, erős paprika és örlött fekete bors, majdnem e'gyenlö arányú keverékét készítjük elő. A haldarabkákat ebbe megforgatjuk és forró zsírban sötétpirosra megsütjük. Forrón és folyamatosan adjuk fel (a zsírt lecsepegtetjük előbb), mert akár az igazi rántott halnál, itt is valakinek fel kelt áldoznia magát a többség ínyéért és nem készíthető el előre a hal azzal, hogy „a sütőben meleg marad úgy is". Akár borkorcsolyának, akár elövagy főételnek adjuk, minden formában megköveteli a megfelelő italt.. Adhatunk hozzá valami mártást is, ha az ízeket még halmozni akarjuk .. Tapasztalatom szerint akár belföldi gyomorba, akár külföldibe kerül, nem haragszanak reá és tüzet örömmel oltogatják . .(Piscifex) Nyáron történi. A csapod! 'halászbokor gazdag fehérhal-' zsákmánnyal tért vissza halászatból. — Mit csináljunk ezzel a rengeteg gyomhallal? Ilyen rekkenő hőségben a bárkában is „beadják a kulesot"; még ránk büdösödik ... — Hát mi a fenét csinálhatnánk, elődjük Tepertősön — érvelt a vezető. Egy-kettore fclpekották a szagos szállítmányt a koésifa. A kocsis a lovak közé eserdített, s hamarosan oda is értek. A póruljárt halárús — Halat vegyenek..., halat... — nyújtotta el öblös hangját a halas. Nagy dologidő lévén, csak a fehérnép tartózkodott otthon. Az egyik tányért, a másik tálat, a harmadik egyszerűen csak a kezeügyébe kerülő újságpapírt hozott magával, s abba mérette a halat. Valamennyi sietett, jóformán meg se nézte, mit vett. Ebédre sülten, vagy főve akarta látni... Mire a halárús a nagyközség utcáit végigjárta, a temérdek halból alig maradt... Jó lesz visszafordulni — gondolta —, ezt a keveset már útban hazafelé is elsütjük. Visszafordultak. A falu közepe táján a „halat-vegyenek“-re a becsapott asszonyok egynéhénya az utcára szaladt. — Hallja-e, kend! Miféle halat sózott a nyakunkba? — replikázott Kócián Vendelné. — Látszik, hogy nincs tisztába a halfajtákkal — hebegett-habogott a halas. — Hiszen ez a legfinomabb „Cseh“ márna ... — S miért fekete a bele? — dörrentett rájuk Patkósné. — Még ilyesmit kérdez. Hát nem tudja, hogy a dunai halak szénné! táplálkoznak és olajosvizet isznak? — füllentett a halárús. — Majd adok én nektek szenet, meg olajosvizet, bitangjai... S a félig bontott, büdös paducokat a kötényéből előhúzva a halárús képéhez vágta. (trenka) A toíva] kandúr A bizalom mindennél többel ér _____________ Halászat----------------------
