Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-07-22 / 59. szám

Bratislava, 1964. július 22. Ára 40 fillér XIV, évfolyam, 59. szám. • Lassú a gabonabetakarítás üteme • Felére csökkent a várt hektárhozam • Mielőbb kazlakba a szalmát • Használjuk Jd a kedvező időt a tarlóhántásra • Itt az ideje a tarlókeverékek vetésének • A Bodrogközben, a Latorca mentén már június végén, a szepsi síkságon és a Sajóvölgy déli részén július ele­jén megkezdték a gabona aratását. Azóta már közel három hét telt el, s az eredmények bizony nem kecseg­tetők. Az említett vidékeken alig 40— 45 százalékát takarították be a gabo­nának. Az ok: az új technológia mellőzése Legtöbb mezőgazdasági üzemben csak kévekötő aratógépekkel dolgoz­nak. Viszont több helyütt a kétmene­­tes módszert is lehetne alkalmazni. Élő példa erre a nagykóvesdi és a kisgéresi szövetkezetesek igyekezete, akik a gabonájuk két — illetve egy­­harmadát kétmenetesen takarítják be. Hasonló viszonyok közepette gaz­dálkodó szövetkezetek ragadják meg a lehetőségeket, ami a fokozottabb gépi aratást, az új technológia alkal­mazását illeti. Ezáltal a szűkös ter­més minélelőbbi fedél alá jutását se­gítik elő. A kevés még kevesebb lehet, ha ... Az eddigi cséplési eredmények szin­te elszomorítók. A hosszan tartó aszály csaknem megfelezte a termést: a hektárhozam átlag 10 mázsa körül lesz. Ezáltal Kelet-Szlovákiában mint­egy 21 000 tonna gabonával kevesebb kerül a mezőgazdasági üzemek, illetve az állam raktáraiba. Ám a veszteség még több lehet, ha a mezőgazdasági üzemek vezetőin a lehangoltság, a „nekünk már úgy is mindegy“ lesz úrrá. Még körültekin­tőbb szervezésre, józanabb állásfog­lalásra van szükség a termésbetakari­­tást illetően. Módosítsák a prémium­­rendszer a hektárhozamokhoz mérten, úgy, hogy az valamennyi dolgozót a szemveszteség csökkentésére ösztö­nözze. Minden szál szalmát kazalba! Csöppet sem lehetünk elégedettek a szalma összetakarításának és kaza­lozásának ütemével. A bálákba sajtolt szalma számos mezőgazdasági üzem­ben kint hever a tarlón. Pedig minden Már július vége felé járunk, s en­nek ellenére sok még a lábon álló ga­bona. Különösen a losonci és a rima­­szombati járásban, ahol az árpának és a búzának alig a felét aratták le. Igaz, itt később kezdték az aratást, Szlová­kia dél-nyugati járásaihoz viszonyítva. De nemcsak az említett ok játszott közre, hanem az időjárás is. Akkor, amikor nagyon kellett volna az eső, hétről hétre, hónapról hónapra nem esett. Most meg az eső veri ki lépten­­nyomon az aratókat a munkából. Ennélfogva, a rimaszombati járás­ban — a júliusi közepi adatok sze­rint — még 7462 hektár búza és árpa vár aratásra. A szalmát 534 hektárról gyűjtötték össze. Sok helyen viszont még a bálázott szalma elszállításra vár. Az egész járásban mindössze 1415 hektárnyi tarlót hántottak föl. Ettől valamivel több a tarlókeverékek vetés­­területe, mivel a kiszántott növények helyébe is keveréket vetettek. így a járás területén eddig 1675 hektárnyi a másodvetemény. A többi között a rimaszécsi szövet­kezetben is jártunk. Kolozsi István, az itteni szövetkezet fiatal garonómusa is az időjárást szapulja, mondván, nincsen olyan nap, hogy az eső ne késleltetné az aratást. Eddig százegy­­néhány hektár gabonát arattak le, s a felét csépelték ki. A szalma begyűj­tése is lassan halad, a tarlóhántásról nem is beszélve. Minden kicsépelt ga­bonát szárítani kell, mert a nedvesség­­tartalom meghaladja a 20 — 22 száza­lékot. Az említett járásban az abafalvi szövetkezet vezet az aratásban; az aratás mellett a szalma összetakarítá­­sa és a tarlóhántás üteme is kielégítő. Zachar János, a szövetkezet agronó­­musa olyképp vélekedik a szeszélyes, esős időjárásról, hogy: az egyik rész­ről veszteség, a másik részről nyere­ség. Ez utóbbit abban látja, hogy ned­­vessségben bővelkedő talajba kerülhet a tarlókeverék. A losonci járás nyugati részében már több helyütt felhántott tarlók barnálottak. A zahoreci szövetkezetben például a búzát arató kombájn nyo­mában haladt a szalmasajtoló; Kővá­ron kévekötő gépekkel aratták a ro­zsot, a kévék keresztberakása után azonnal hántották a tarlót. Ipolynyéken 14 napra tervezték a gabonabetakarítást, de az esős időjárás miatt egy héttel eltolódik a munka befejezése. A gabona nagy részét szá­rítják, hogy a felvásárló üzem hibát ne találjon benne. A tarlóból eddig több mint 100 hektárt hántottak föl, s ebből 25 hektárt takarmánykeverék­kel vetettek be. A napraforgó és a szu­­dáni fű már szépen kikelt. Összesen 50 hektár másodnövény vetését irá­nyozták elő, s ezt 15 hektárral meg­toldják. Az ipolynyéki agronómus, Csinger Sándor elmondotta, hogy az ezelőtti években éjjel végezték a tarlóhántást, de az idén csupán hosszabbított mű­szakban végzik, mivel könnyen bírnak vele. A losonci járásban az előirányzott 11500 hektárból eddig csak ötszáz­­hatszáz hektárról szedték össze a szal­mát, s a tarlóhántást csupán ezer hektáron végezték el — a terv közel 20 ezer hektárral számol. S mindössze 1500 hektárt vetettek be keverékkel. Ebben már beleszámít az aszálysúly­­totta növények kiszántása és keveré­kekkel való bevetése is. Tehát, komoly munka vár még mind a losonci, mind a rimaszombati járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozóira. Éppen ezért igyekezzenek minden le­hetőséget kihasználni a gabona beta­karítására. Becsüljék meg a föld ned­vességét, s mihamarabb vessenek tar­lókeverékeket ! Zsebík Sarolta szál szalmáér kár! Egy az, hogy a tavalyitól is jóval kevesebb idén a szalma, s még ezt a keveset sem be­csüljük eléggé; a másik, akadályozza a tarlóhántást, s ezen keresztül a tarlókeverékek vetését is. A szűkös takarmánytermés követ­keztében a szalma is takarmánynak számít. Oly nagy szükség lesz rá, mint a föld emberének a levegőre. Ha továbbra is változó, szeszélyes marad az időjárás, bizony kritikussá válhat a helyzet... A zsákban, raktárban nem nő tarlókeverék Minden józan gondolkodású ember tudja, milyen fontos a tarlóhántás elvégzése. Viszont eddig alig egyne­gyedét hántották fel a tarlóknak. Em­lékezzünk csak, mily szépen kiszí­nezték egyes mezőgazdasági üzemek vezetői az aratási felkészülésről adott jelentéseket, amelyeket a járási ter­melési igazgatóságnak küldtek. E je­lentések minden sora arról tájékozta­tott: teljes a felkészülés, minden a legnagyobb rendben van. S lám, ahogy a szólás-mondás tart­ja „Nem jó az ördögöt a falha feste­ni!“. Most, amikor itt a tarlóhántás ideje, nincs ember, aki a traktorra üljön; ha meg ember van is, az eke, vagy a traktor nem üzemképes. Gyor­san cselekedni kell az ilyen esetek­ben! A tanácstalanság, a fej vesztett - ség most sokszorosan visszaüt! Jól átázott talajba vessenek a szö­vetkezetek, állami gazdaságok tarló­keveréket. Vetőmagból nincs hiány. Bizonyos mértékben a takarmány­hiány ezáltal is enyhíthető. Tegyenek hát meg mindent úgy mint a csécsi szövetkezetesek, akik annyi tarlóke­veréket vetnek, hogy még zöldtrá­gyának is jut belőle. Jablonci Lajos Az apró uborka új árai Egy hónappal ezelőtt már figyel­meztették az illetékesek az ubor­­katermesztöket, hogy a konzerv­gyárak idén csak apróbb uborkát hajlandók felvásárolni. Ugyanis, a nagyobb méretű savanyított ubor­kákból még tartanak a készletek. Tehát, az apróbb uborka felvá­sárlási ára a következő: A Kornison-féle kilója 5 korona, az 5—7 cm nagyságú kilónként j 4,20 korona, a 7—9 cm-esért 3,40 koronát, 9—12 cm-esért 1,80 ko- ; rónát és 12—15 cm-esért 1,20 ko­ronát fizetnek. Ennél nagyobb, úgynevezett sa­lát auborkát csakis legfeljebb 55 mm átmérőjűt vásárolják fel, amely ipari feldolgozásra alkalmas. O A csécsi szövetkezetben is ha­marosan raktárba kerül a gabona. Dudás János agronómus szerint a gabonát nagyrészt kétmenetesen arat­ják. A szalma összetakarításában hat magasnyomású sajtológéppel báláz­nak. Mintegy 100 hektárnyi tarlót íelhántottak, s felébe tarlókeveréket vetettek. A kombájnosok minden ter­ven felül kicsépelt gabona mázsája­ként 30 fillér prémiumot kapnak. (Mató P., Kassa) # Nagyöiveden nyolc aratócséplö­­gép fogyasztja a gabonát. Mindvala­­hányt ügyeskezű ember vezeti. Sőt, a segédkombájnosok is talpraesett, hoz­záértő emberek. A kombájnok után a szalmát nagy­nyomású sajtolok takarítják be. A tar­lóhántás végeztével takarmánynak napraforgót, zöldtrágyának pedig mustárt és őszi repcét vetnek. (Pál M. — Veress V,) # Vasárnap is búgott a cséplőgép a Pusztafalusi Állami Gazdaságban. Tuskó Sándor és Gulyás László veze­tésével a helyi sportszervezet tagjai csépelték a rozsot, tisztították az árpát, s őszi repcét, valamint a kévé­ket rakták össze. (Belányi J., Egeg) Főleg a nyugat-szlovákiai kerületben gazdag gabonatermést takarítottak be mezőgazdasági üzemeink. Mint már évek óta, most is az első feladatok közé tartozik a leszerződött, eladásraszánt gabonát az állami raktárakba szállítani. Mint a képen látható, a pótkocsik, teherautók egész sara áll a oerebélyí raktár előtti útszakaszon. Bár éjt nappallá téve szorgoskodnak az átvevők, mégsem tudják megakadályozni a hasonló torlódásokat. Az ipolynyéki határban éjjel-nappal szántanak, hogy mielőbb földbe ke­rüljön a másodvetésre szánt mag. Kemcsak a szem, hanem a szalma is aranyat ér — tartják a kiskesziek. Ezért egy hat-tagú csoportnak az a gondja, hogy minél előbb kazalba ke­rüljenek a szétszórt bálák. A képen látható Laci bácsi jót húz a demizson­­ból, hogy azután újult erővel villázza a bálákat. A cséplőgép zúgó-búgó zenéjének ritmusára tempósan dolgoznak az ipoly­­nyékiek. Minden percet kihasználnak, mert igen gyakori vendég az eső mostanában. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA A szocialista mezőgazdaságért!

Next

/
Thumbnails
Contents