Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-18 / 58. szám
Az aratók mär hajnalban kint voltak a rozsföldön. Nagy, négyszögletes föld volt, James McDara nyugalmazott mérnök tulajdona, A domboldalon kezdődött és enyhe lejtéssel a tengerparti, homokos út felé tartott. Az ősz hajú, szürke tweed-ruhába öltözött idős Mc Dara a sövényen kívül álldogált a tengeri úton, botjával hadonászott és azzal a néhány emberrel beszélgetett, akik a hajnali óra ellenére már összegyűltek. Kicsattanó, piros arccal izgatottan integetett furkósbotjával, amint emelt hangon magyarázott a körülötte állóknak. — Tegnap felmértem, a lehető legigazsúgosabban. Szavamra, egy ujjnyi különbség sincs a három sáv között. Látják? Mérőszalagot fektettem végig a földeken, így nem téveszthetik el. Jöjjenek csak. majd megmutatom. Végigvezette az embereket a föld mentén és megmutatta, hogyan mérte föl három egyenlő részre, hogyan jelölte meg földre fektetett mérőszalaggal a sávokat. — Ennél igazságosabban nem is lehetne - kiabált az öregúr, olyan izgatottan, mint egy iskolás fiú. - Amint elsütöm a revolveremet, egyszerre indulnak, és amelyik pár elsőnek fejezi be a sávját, kap egy ötfontos bankjegyet. A parasztok bólintottak és komolyan néztek McDarára, bár mind arra gondoltak, milyen bolond, hogy öt fontot költ a földje aratására, amikor kettőért is levágathatná. De azért ők is majdnem úgy izgultak, mint maga McDara, hiszen egész Inverara-sziget három legjobb aratója jelentkezett a versenyre Már mindhárman ott voltak a domboldalon, a rozsföld legmagasabb pontján, indulásra készen. Minddel eljött a felesége, hogy markot szedjen, kévét kössön, enni- és innivalót hozzon. Sorsot vetettek a sávokért úgy, hogy három tengeri hínárt húztak ki McDara kalapjából. Elfoglalták helyüket a sávjukon és várták a jeladást. Bár a nap még nem melegítette fel a földet és hüs szél fújt a tengerről, mindegyik férfi ingújra vetkőzött. A mellükön nyitott ing újfát könyökön felül felgyürték. Szürke gyapjúinget viseltek. Derekuk köré tarka „crios"-t, hosszú, kötött tiszta gyapjú övét csavartak. Ez alatt fehér posztónadrág volt rajtuk, melynek végét a szélén hímzett gyapjúharisnyába gyűrték be. Lábukat nyers marhabőr cipő fedte. Sapkát egyik sem hordott. Az asszonyokon piros szoknya volt és kis sálat csavartak a fejűkre. B A Moszfilm Stúdióban augusztusban kezdik meg a Marx Károly életéről szőlő film forgatását. Marxot Igor Kvasa. fiatal szovjet színész alakítja, a kísérőzenét Dmitrij Sosztakovics komponálja. ■ Sidney Poitier, az idén Oscardljjal kitüntetett néger filmszínész színdarabot ír, amelyet jövőre mutatnak be a New York-i Broadwayn. A darab címe Hatszáz az egyhez, tárgya az automatizálás és a fiatal munkások problémája. ■ Twist Olivér után Münchhausen báró is musical comedy-hős lesz. A híres nagyotmondő történetéből Erich Kästner szövegével és Gerhard Wimberger zenéjével készül musical a müncheni Gärtnerplatz-Theater részére. II A Sarah Bernhardt Színházban péntek este ünnepélyesen kiosztották a Nemzetek Színháza fesztiváljának díjait. A nemzetközi vándorserleget Olaszország nyerte el a Hamlet bemutatásával. ■ Eggert Márta és Jan Kiepura a híres énekes házaspár újabb európai hangversenykörútra készül Amerikából. Az ősszel ellátogatnak Lengyelországba is. Újságírók kérdésére kijelentették, hogy ha csak egy módjuk lesz rá, Budapestet is útba ejtik, ahová annyi szép emlék fűzi őket... Bal oldalon várt Michael Gill és Susan, a felesége Michael magas, szívós férfi volt, homlokába hulló szőke hajjal, melyet a koponyáján tövig lenyiratott. Sasorra volt és csontos állkapcsa állandóan mozgott előre-hátra Apró kék szemeit a földre szegezte-, hosszú szempillái majdnem az arcát érintették, mintha aludna. Mozdulatlanul állt, sarlója jobb kezében: bal kezét az övébe dugta Ojra és újra felemelte szempilláít és az indítójelre figyelt. Felesége majdnem olyan magas volt, mint ő, de gömbölyded, rózsás arcú. A szófián asszony amíg ott várt, nyolchónapos fiára gondolt, akit otthon anyja gondjaira bízott. Középen Johnny Bodkin állt, karba tett kézzel, szétterpesztett lábbal: halk, komoly hangon beszélgetett a feleségével. Nagy darab etriber volt, izmos lábú és nyakú fekete haja már kopaszodót a homloka fölött. Homloka feltűnően fehér volt, arca pirospozsgás. Mindig összehúzta a szemét és fekete szemöldöke rángatózott. Mary, a felesége alacsony, sovány, fakó arcú asszony, kiálló fogakkal. Jobbról Pál Considine és felesége, Kate várakozott. Kate erősen testes és izmos volt, szeplős arcú, feltűnő bajuszkával Dús homokszínű göndör haja folyton lebomlott Nyers, erős, férfias hangon beszélt a férjével: pezsgett benne a jókedv. A férfi viszont apró emberke. kicsi, karcsú, arcán kezdődő ráncokkal, bár még negyvenéves sem volt. Arca valamikor élénkpiros lehetett, de már kezdett sápadni. Elöl majdnem minden foga kihullt. Könnyedén állt, McDarára mosolygott-, apró könnyed tartúsú, karcsú testében lapult az erő. Ekkor McDara intett a botjával. Felemelte a karját Lövés dördült: az aratóverseny megkezdődött. A három ember ugyanazzal a mozdulattal ereszkedett jobb térdre, mint katonák a szemlén, lövészgyakorlaton. Bal kezük egyforma mozdulattal markolta a rozskalászcsomót. A görbe sarlók megperdültek a levegőben, majd hersegö hang következett, ahogyan tavasszal az éhes tehenek tépik a friss, hvsszú füvet. Máris három vékony kis r'ozskalászcsomó hevert a sövény tövében a harmatos füvön, mindegyik arató behajlított bal lába mögött egy. A három asszony ideges csöndben várt az első kévére. A győzelem vagy a vereség fele lehet. Egy, két, három, négy csomó. Johnny Bodkin horkolva, mint egy dühös 16, majdnem megállás nélkül dobálta a csomókat. Hangos örömkiáltással emelte levegőbe a sarlóját és ráköpött: — Első kéve! — A felesége két kézzel vetette rá magát. Különválasztott egy kis kalászcsomót, a kéve fele köré csavarta, aztán elképesztő gyorsasággal megkötözte, miközben ujfai úgy mozogtak, mint a kötőtűk. Abban a dühödt tempóban dolgozva, ahogyan elkezdte, Bodkin hamarosan megelőzte vetélytársalt. Rendetlenül vágta a kötegeket és egyenetlen csapásai nyomán halmok maradtak mögötte a földön, de meglepő erővel és gyorsasággal haladt Nagy kezei nehézkesen forgatták a sarlót is fogták körül a csomót; teste úgy lódult előre, ahogyan az elefánt csörtet az erdőn át, de tagjainak szakadatlan mozgásában ritmus volt és bizonyos szépség. Mögötte ment a felesége, fürgén kötözve, kemény arcát komolyan ráncolta, mintha nagy elhatározáson törné a fejét. Considine és felesége következett a másodiknak. Considine így munka közben meglepő erőt és kecskeszerü mozgékonyságot mutatott Amint hosszú, szikár, csontos karjai megmozdultak a rozsvágáshoz, úgy ugrottak elő az izmok hajlott hátán mint amikor egy bonyolult kötélrendszert meghúznak. Valahányszor rázökkent jobb térdére, ahogyan haladt az aratás során, elfojtott nyögésszerü hangot adott ki. Felesége már jócskán izzadt, majdnem a sarkában járt. állandóan sürgette, nevetett és tréfált szokásos, erős, kedélyes hangján. Michael Gill és a felesége jött utolsónak. GUI olyan lassú, módszeres mozdulatokkal kezdett aratni, mint egy alacsony nyomású gép. Pontosan ugyanezzel a tempóval folytatta, sosem nézett föl, hogy megtudja, hol tartanak az ellenfelei Hosszú, vékony kezei nesztelenül mozogtak és csak aratósarlőfa fogainak éles hersegése hallatszott, amint belevágott a sárga rozsszárakra. Hosszú, lesütött szempilláit mindig arra . o pontra szegezte, ahová a sarlója vágott. Nem nézett hátra, hogy megtudja, elég csomója van-e már egy újabb kéve megkezdéséhez. Minden mozdulatát előre kiszámította, nyugodtan, egyhangúan, halálos pontossággal Még a lélegzése is egyenletes volt, az orrán keresztül, mind aki egészségesen alszik. Felesége ugyanígy mozgott mögötte, csinosan kötött meg minden kévét, erőfeszítés nélkül. Ahogy múlt a nap, mindenfelől emberek gyülekeztek, hogy az aratókat figyeljék. A nap feljebb emelkedett az égen. Kegyetlen hőség volt. Szellő sem rezdült: a rozsszárak már nem mozogtak. Tökéletes csendben álltak, kalászuk fehérnek, száruk aranysárgának látszott. Már nagy, folyton növekvő nyílás keletkezett a rozsföldben. Nem sokkal dél előtt, Botkin már levágta a sávja felét A fele távolsághoz jelzőkövet tettek, s amikor Botkin odaért, felemelkedett, kezében a kővel és felkiáltott: - Itt a bizonyíték — ordította — hogy még nem született olyan férfi Inverara szigetén, mint John Botkin. — A tömeg a sövénynél válaszul megéljenezte, de a föl megtermett Kate Considine tréfásan meglengetett egy kévét a feje felett és durva férfihangján így kiáltott: — Gyerekidő ez még, lágyhúsú Bodkin! - A tömeg harsogó nevetésbe tört ki és Bodkin füstölgött magában, de nem válaszolt. Nem volt túlságosan éles eszü. GUI és a felesége nem vett róluk tudomást. Föl sem emelték szemüket az aratásról. Bodkin felesége ment elsőnek az ebédért. Egy kanna hideg teát hozott, kemencében sült, fehér lisztből készült egész cipót, nagy szeletekben, vastagon megkenve vajjal. Négy keménytojást is hozott. Bodkinéknál nem volt gyerek, ezért megengedhették maguknak, hogy jól éljenek, legalábbis sokkal jobban mint a többi paraszt. Bodkin ledobta a sarlóját, falónkon behabzsolt három tojást, közben éppolyan éhes felesége megette a negyediket. Azután Bodkin elkezdte enni a vajaskenyeret, hideg teát ivott, olyan sietősen, ahogyan a rozsot aratta. Pontosan két és háromnegyed percig tartott, amíg a feleségével eltüntették a nagy halom enni- és innivalót. Gallegher doktor lent, a parti úton kíváncsiságból mérte az időt. Abban a pillanatban, amikor befejezték az evést, ugyanolyan dühödten estek neki a munkának, mint azelőtt. Considine utolérte Bodkint, pontosan, amikor Bodkin élkezdte újra a murikát, de ahelyett, hogy megpihentek volna étkezés közben, Considine és a felesége az inverarai parasztok ősi, ilyen versenyek közben szokásos módján evett. Kate vajas zabkenyérrel etette a férjét munka közben. Időnként odaadta neki a teáskannát és a férfi megállt, hogy húzzon egyet belőle. Így még mindig majdnem együtt haladt Bodkinnal, mire befejezte az evést. A nézőket nagyon izgatta Considine mohó sietsége és néhányon azt kezdték mondogatni, hogy ő fogja megnyerni a versenyt. Senki sem figyelt Gillre és a feleségére, bár egyszer sem álltak meg enni, és folyamatosan közelebb futottak ellenfeleikhez. Még mindig hátrább voltak, de egészen frissnek látszottak, pedig Botkin szemmel láthatóan kezdett kimerülni. Hátráltatta a nehéz ebéd; Considine már nyilvánvalóan tartalékerejét használta. Amikor aztán elérték a félutat jelző követ, GUI nyugodtan letette a sarlóját és szólt a feleségének, hozza a kosztott. Az asszony elhozta a sövénytől a vajas zabkenyeret és egy kancsó friss tejet, alján zabdarával. ■frSfrriBNw ettek is átésa tteslt lepihentek. Az emberek gúnyolódni kezdtek rajtuk, amikor látták, hogy pihennek, íe nem törődtek vele. KörülbeliU húsz pere múlva felkeltek és újra munkához láttak. Gúnyos éljenzés tört ki és egy öregember odakiáltott nekik: — Szégyent hozol a nevemre, Michael. — Ne törődj vele, apa, - odlaszolt Michael —, a versenynek még nines vége. — Megköpte a markát és újra megragadta a sarlóját. Ekkor aztán igazán egekig csapott az izgalom, mert a GUI házaspár nagyon fürgén látott munkához. Mozdulataik pontosan olyan gépiesek és szabályosak voltak, mint azelőtt, de majdnem kétszer olyan gyorsan dolgoztak. Az emberek kezdték biztatni őket. Az előkelő birtokosok fogadásokat kötöttek. Eddig nem volt túlságosan nagy az izgalom, mert eleve biztosnak látszott, hogy Bodkin nyer, hiszen annyi előnye van. Most azonban Bodkin elsősége veszélybe került. Még mindig jóval GUI előtt járt, de észrevehetően fáradtan mozgott, sarlója minduntalan félresiklott, hegye a földbe akadt. Bodkin csatakos volt az izzadságtól. Hátranézegetett GUI felé, zavarta az emberek kiáltozása. Éppen egy óra előtt Considine hirtelen összeesett, tökéletesen kimerülve. El kellett szállítani a sövényhez. A tömeg összegyűlt körülötte és Robertson plébános úr adott neki egy kortyot a konyakos fiaskójából, amitől magához tért. Megpróbált visszamenni a munkájához, de nem tudott felkelni. — Maradj ott — mondta mérgesen a felesége. — Kikészültél. Majd én folytatom. — Magasabbra tűrte fel kövér karján a ruhaujjat, visszament az aratósarlóért, és hangos kiáltással bőszen aratni kezdett. - Bravó — kiabált McDara — külön díjat fogok adni ennek az asszonynak. Gallagher - szólt, a doktor vállára csapva. — Azért.., az ír faj... tudja, mire gondolok... Ember ez, igen. De mindenki figyelme a Bodkin ét GUI között folyó harcra terelődött. A haragtól fütött Bodkin minden erejét megfeszítve újra teret nyert Hatalmas teste balról jobbra és újra vissza himbálódzott a során és mintha nyelte volna a hosszú sárga rozsszálakat, olyan gyorsan hulltak előtte. De amikor öt órakor Bodkin megállt, hogy egy pillantást vessen maga mögé, ott jött GUI, ijesztő szabályossággal. Bodkin hirtelen úgy érezte, erőt vesz rajta az egész nap fáradsága Először tikkasztó szomjúság tört ki rajta. Elküldte a feleségét a sövényhez a másik teáskannáért. Amikor visszajött vele, Bodkin elkezdett inni. De minél többet ivott, annál szomjasabb lett. Barátai a nézőtömegböl kiáltásokkal figyelmeztették, de a szomjúság megőrjítette. Tovább ivott. A tengerparti fal és a győzelem olyan közel van. Kábultan nézett arrafelé, míg a sarlóját forgatta. Ojra ivott. Érzékei kezdtek tompulni. Elálmosodott, mozdulatai majdnem öntudatlanná váltak. Csak a falat látta és tovább küzdött. Elkezdet magúban beszélni. Elérte a falat a sávja egyik végén. Csak a másik végéig kell még levágnia és befejezi. Három kéve még és akkor ... A legnagyszerűbb férfi Inverarában. Ötfontos bankó... De ekkor hangos éljenzés hatolt a fülébe és kiáltás hangzott a levegőben: — GUI nyert, — Bodkin nyögve összeesett. Fordította: Valkay Sarolta A reggeli nap még alig látszott, egy elkésett kakas nagyot kukorékolt. Aztán újra áhitatos csend szorult a tanya eresze alá. Az eresz alatti rozoga asztalon egy feketeruhás asszony cihelödött. Kopott táskájából holmikat rakosgatott ki, s be Rendezgetett. Szeme kl-klvágott az eresz alól a dombra, amelyen kékesszürke földi út Igyekezett felfelé. A dombon túl van — azt mondják — két kilométerre ide az a major, annak a termelőszövetkezetnek a központja, ahová az este igyekezett, de miután már a faluban elkéste az egyetlen buszt, elfáradt és nagyon utolérte a sötét, beiért ebbe az útszéll házba, szállást kért és kapott. — Jaj, úgy megijedtem — szaladt ki egy kisfiú a házból —, ahogy felébredtem, nem láttam a nénit, azt hittem, hogy már elment.,. — Megvek Is, gyerekem ... — Ne menjen! — rángatta szoknyáját a gyerek Az idegen asszony kezében ócska, divatjamúlt retikülféle volt. Kis tükröcskéí szedett ki belőle, nézegette magát. — Jaj, de rossz színben vagyok! .. Látszik, hogy egész éjszaka nem aludtam ... — Ni-ni — kiáltott a kisfiú —, az a ridikül meg éppen olyan, mint az édesanyámé volt Még meg is van sublótfiókban ... Megmutassam? Beszaladt a házba Sokára jött viszsza, és mosolyogva gyanakodva nézte az idegen asszonyt, s a táskát. — Nincs nem találom az anyuét.. De éppen ilyen volt az édesanyámé is ... — £s szorosan az idegen asz-Csurka Péter Az idegen asszony szony mellé bújt. — A haja is Ilyen volt az én édesanyámé, mint a nénié... Nyikorgott a kapuajtó, kicsapódott. Friss vágású herével megrakott, lekötözött targoncát tolt be rajta a gyerek apja. Köszönt. Az udvar közepén leengedte a targoncát, a talicskahámot lefejtette magáról, fellépett az eresz alá. — Na hiszen maga megjárta, hogy az este ide tért be hozzánk. Egész éjjel nem aludt... Ilyet én még nem is láttam... Kimosott... Kenyeret slitött... — Ki Is sült mér ... Most szedtem ki a kemencéből .. Két nagy kenyeret, és egy kis cipót a kisfiúnak ... — Na, aztán, hogy tudjam én ezt meghálálni magának? ... — Hálára nem tartok számot... De láttam az este, azt az asszony nélküli nagy elhagyatottságot, ezen megesett a szívem .. Először vissza akartam fordulni, mert mégiscsak, gondolja el, egy idegen nő, éjnek Idején ... egy asszonytalan házban ... De ez a gyerek Is attól fogva, hogy beléptem, le nem vette rólam a szemét... — Látom, készülődik ... Én ma nem megyek be a majorba ... Itt az ér melletti dűlőben ritkítom a tengerit... Máskülönben együtt mehetnénk .. vezetném, hogy el ne tévedjen ... De azt mondja meg, mivel tartozom... Legalább egyen valamit . — Már ettem Míg maga herét kaszált a háztájiban, megfejtein a tehenet, friss nyers tejet ittam. — Az csak tej ... Hozok kenyeret, szalonnát... Az Idegen asszony — akinek fél éve halt meg a férje, amit már meg is beszéltek az este, hogy mindketten özvegyek, — tiltakozott. Nem szokott szalonnáznl Ilyen Jókor reggel. Már majd csak délben eszik a bátyjánál. A bátyja hívta. Nézzen szét a tszben, s ha úgy tetszik, költözzön át ide abból a másikból, ne legyen testvértelenüi, idegenben egyedül. — Ha most elmegy a néni — furakodott közéjük kérdésével a gyerek — nem jön Ide többet vissza? A kérdés megzavarta himbálózó gondolataikat, melyekkel már ösztönösen egymást simogatták. Az idegen asszony szívbéli anyáskodással guggolt le a gyerek mellé. — Majd egyszer, ha erre lesz az utam, bejövök, sütök megint neked kiseipót... Kimosom a kis ingeeskédet... Jó lesz? ... — Jó lesz, de most se menjen már el!... — Csodálatos — csodálkozott a gyerek apja —. hogy megszerette magát egy pár óra leforgása alatt. Aztán cigarettára gyújtott, és az eresz alatt lebegő, elszálló kék füstben mintha nemrég elhalt felesége arca mosolygott volna reá A kapuban állt. Nézte a távolodó asszonyt, mellette pityergett a kisfia, apjának a nadrágkorcból kibuggyanó legét rángatta. Miért engedi elmenni a nénit? Äz apa alig vette észre a rúneigálást, mert nagy ütközetben állt a gondolataival. A domb tetején az asszony is megállt, visszafordult, integetett. De aztán ereszkedett lefelé, és kedves alakját elfogta a domb előlük. — Édesapám — szólt a gyerek vldámkodva —, édesanyám rldlküljét odaadta valakinek? — Miért kérded? — A nénié is éppen olyan, mint az édesanyámé ... Ml van ezzel a gyerekkel? De ml van velem? — döngették a kérdések az eresz alatt, bámul maga elé, pedig már javában ritkítani kellene a tengerit. Hasztalan várja a két asszony, a „brigád“, a két özvegyasszony, nincsen kire pislogniuk, pedig ha ott van, nagyon vetegetik reá szemüket. Ej, azért csak csonka így az élet, hiába van annyi asszony ezen a világon ... A kisfiú settenkedett mellé. Rongyos kis ingéből kilátszott mindene. Félve, bizonytalankodva kérdezte: — Ugye, hogy édesanyám járt itthon? A nagynak elborult a nézése. Mosl mit feleljen? összetörje a gyerek hitét? Felállott kiegyenesedett. Nagyon erősnek érezte magát. — Hallod, fiam, lehet, hogy anyád volt... A gyerek ugrándozni kezdett. Apja szépen felöltöztette Azután bezárt mindent. Kézen fogta a gyereket, s kapaszkodott fel vele a dombra. Szinte bizonyos, hogy este már hárman jönnek vissza...
