Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-12 / 100. szám
A K-200-as tehénistálló jó, de .. Megjelel az épület szélessége? Nem kellene me /hosszabbítani az állásokat? Gépesítik majd az alom szállítását is? Miért nem számolnak az előtérrel? Ilyen és hasonló kérdéseket tettek a Mezőgazdasági Épületfejlesztő és Tipizáló Állami Intézet műszaki tanácsa tagjainak. Ez azért történhetett meg, mivel a műszaki tanács gyűlését a tuchomé^'cei szövetkezetbe hívták össze, ahol egv ilven tehénistállót már felépítettek és a gyűlésre meghívták a szövetkezetek és állami gazdasáaok képviselőit is. A tanácskozásnak az volt a célia, hogv az éDÜ- lettervezetet a gyakorlati taoaszta- Iatok tükrében értékeliék, s csak azután adiák be a íavaslatot a típusterv kidolgozására. Természetesen ilven széleskörű gyakorlati meobeszélés sok hozás7Ólást eredményezett. A leatöbb bírálat a tehénistálló szélességét érintette. A tuchoméricei szövetkezet tanasztalatai szerint az épület mostani 18 m-es szélessége nem elégséges. Ugvanis ígv a tehénállások ioen rövidek és a falak mentén húzódó tráovafolvosó igen keskeny A rövid állás a teheneknek árt, a szűk folyosó viszont az állatgondozók munkáiét nehezíti. Azt iavasolták honv az énületet 19,5 méterre szélesítsék. Ezzel nemcsak a 235 cm-es tehénállást valósíthatiák meg, He mepiavítiák a munkafeltételeket A tehénls+SHó-tínusnak több változata lesz. A gyakorlati dolgozók csaknem kivétel nélkül kérték, hogy az épülettípusnak különböző módozatai legyenek. Például módozatok szükségesek a takarmányozási munkavonal tervezetében. Habár a gereblyés mozgóvályúk sokkal előnyösebbek a takarmányszállítás többi módszereinél, ennek ellenére a teknős mozgóválvúk a tuchoméricei. sestajovici szövetkezetek és a Lány-i Állami Gazdaság állatgondozóinak véleménye szerint még ezeknél is előnyösebbek. Lehetővé teszik ugyanis a folyékony takarmányok használatát. Mért ne adnának lehetőséget a tervek a kettő közötti választásra? A tanácskozás ideje alatt sok hozzászólás hangzott el például a trágyalécsatornára, valamint a középső sorban elhelyezett tehenek kifutóba való hajtására szolgáló átjárókkal kapcsolatban, továbbá az önitatók víztartályának elhelyezésére és a szellőztető berendezésre vonatkozóan. Ezenkívül kérték, hogv a K—200-as tehénistálló típustervébe belefoglalják a tejcsövön át folyó tej mérésére szolgáló készülék használatát is. Amikor megkérdeztük E. Klasny élvtársat az állami intézet igazgatóját, hogy figyelembe veszik-e a gyakorlati dolgozók hozzászólásait, azt’ válaszolta, hogy az épület szélességének módosítására és a takarmányszállítók közötti választás lehetőségére vonatkozó javaslatokon kívül figyelembe veszik az Összes elhangzott javaslatot. Megtudtuk azonban, hogy ennek ellenére a tehénállásokat mégis meghosszabbítják. A szükséges néhány centiméternyi helyet a középen futó takarmányos folyosó szűkítésével nyerik, ahol a mozgóvályú működik. Másrészt — amint Klasny élvtárs mondotta — az épülettervezők örömmel fogadnák, ha az épületelemgyártó üzemek eleget tennének a gyakorlati követelményeknek és a szükségnek megfelelően 12,9 m, sietve 20 m szélességű istálló építéséhez szükséges épületelemeket is gyártanának. Ami a takarmányszállítók közötti választás lehetőségét illeti, ez valóban bonyolult kérdést jelent. Igaz, hogy a teknős mozgóvályúk az összes típusok közül a legjobban beváltak, a gyakorlatban sikerrel alkalmazzák őket és követelik is azok gyártását, ennek ellenére egv bizonyos ideig még nem juthatnak hozzá. Ennek okairól a Mezőgazdasági Műszaki Vállalattól kellene kérni tájékoztatást. Ugyanis ha új tehénistállót tervezünk a tíDustervezet számára, akkor ennél az épületnél minden rendelkezésünkre álló Iegiobb megoldást érvényesítenünk kellene A teknős mozgővályú nedig valóban a legjobb megoldások közé tartozik. Amint a Mezőgazdasági Épületfejlesztő és Tipizáló Állami Intézetben kapott táiékoztatás alapján megtudtuk. a K—200-as tehénistálló tervezetét az alábbi tulajdonságokkal terjesztik jóváhagyásra: Az üzemeltetés technológiája A tehénistálló négysoros, két gereblyés mozgóvályúval. három trágyafolvosóval és két körhenfutó trágvaszállító berendezéssel, valamint trágvak'hordóval. A taka-mánvelőkészítő az énület első részén foglal helyet. A teheneket láncokkal kötik a vályúkhoz. fejjel egymással szemben és közöttük mozog a végtelenített gereblyés mozgővályú. A tejházat a tehénistálló oldalán helyezték el. Az épület végén találjuk az alomszalma raktározására szolgáló helyiséget. A fejés természetesen ebben az épületben teljesen automatizált. A szellőztetés a „Richter“ típusú automatikus szabályozó segítségével történik. A takarmány és az alom szállítása A zöldtakarmányt nyáron éppen úgy, mint télen nagy befogadóképességű teherkocsikkal egyenesen a szecskázógéptől szállítják. A fölszecskázott takarmányszalmát szintén ugyanezzel a teherkocsival szállítják majd, vagy pedig fúvóberendezéssel juttatják a takarmányelőkészítőbe. A silótakarmányt naponként szállítják az épület szomszédságában lévő silógödrökből vagy sílótornyokból. Az abrakot a kézi raktárból vételezik, amely tíznapi szükségletet fedező abrakmennyiséget fogad be. A felszecskázott alomszalmát is a kézi raktárból vételezik és szállítják. Hogyan készítik el a takarmányt? Ennél az épülettipusnál az állatgondozók főként a takarmányelőkészítés előnyeit értékelik majd. Egyszerű és abból áll, hogy a speciális, nagy befogadóképességű teherkocsival a takarmányt a takarmányelökészítőbe szántják, ahol önkirakó berendezéssel és keverőberendezéssel egyenesen a mozgóvályúba juttatják. Az állatgondozó az egyes tehenek takarmányadagját pótadag hozzáadásával is feljavíthatja, mivel minden állatnak megvan a maga számozott vályúrésze. Az említett nagy befogadóképességű és önkirakó berendezéssel ellátott teherkocsiba azonban csak kétféle takarmányt lehet szállítani. Ha a silótakarmányon kívül takarmányszalmát is etetünk az állatokkal, akkor első réteget a szalma képezze. A zöldtakarmányt külön szállítjuk. Ez természetesen az egyes üzemek takarmányozási technikájától függ. , Az abraktakarmányt a kozépso takarmányos folyosón át adagolják az állatoknak különleges takarmányoskocsik segítségével. Az épület előnye, hogy két trágya- | kitakarítóval rendelkezik: a közéoen elhelvezett merőlegesen futó szállítóhoz az istálló mindkét felén önállóan működő körbenfutó trágyaszállító berendezés hordja a trágyát. Ez a megoldás kiküszöböli a kitakarító berendezés túlterhelésének és a gyakori üzemzavaroknak a lehetőségét. A trágvakitakaritást mindig a középen merőlegesen elhelvezett szállító bekancsolásával kezdjük, s csak azután kapcsoljuk be az istálló mindkét felén önállóan működő körbenfutó tráovaszállító berendezéseket. A gének leállításakor fordított sorrendben kancsoliuk ki a géDeket. vagyis először kikaocsoljuk a két körbenfutó trágvaszállítót és csak azután a merőlegesen elhelyezett szállítót. Feltétlenül szükséges hogv az almozásra szecskázott szalmát használjunk. Fejés Ebbe a tehénistálló típusba a DA— 100-as feiőkombáin két körfolyamát szerelik be. A tej csöveken keresztül a teiházba kerül, ahol a CM—500-as tartályokban lehűtik. A tejházat 2000 liter tej befogadására tervezték azzal a feltétellel hogv a teíet naponként egyszer tartálykocsival elszállítják. Ha az istálló kapacitását teljesen kihasználják, akkor gazdaságossági okokból számolnak azzal hogy az épület közvetlen közelében a terimés takarmányok tárolására 6310 m3-es raktárát, az alomszalma tárolására 852 m3-e^ befogadóképességű raktárhelyiséget és 2478 m3-es silótérséget építenek. Milyen lesz az új istállótípus üzemeltetésének munkaigényessége ? Ezt a kérdést egészen biztosan felvetette nemegy állatgondozó vagy zootechnikus. Tíz állatgondozót foglalkoztatnak az istállóban s így az első, reggeli műszakra nyáron 61,4 óra, télen pedig 63,6 óra jut; a második, délutáni műszakban dolgozó öt emberre az állatgondozásra, takarmányozásra és fe.jésre (beleértve az előre nem látható munkákat is) ugyanannyi munkaidő jut. Ha ezt összehasonlítjuk a többi tehénistálló típusok munkaigényességével, akkor határozottan az új istállótípus előnyösebb. A költségek is előnyösebben alakulnak abban az esetben is, ha nagyobb építési költségeket könyvelünk el, mint a K—174—8-as tehénistállőtípus esetében. Ugyanis ez a típus 1 631 318,94 Kcs-be kerül, a K—200-as tehénistálló-típus viszont 1 703 003 19 Kcsbe, ellenben az egy tehénre eső istállózási költségek az első esetben 9375,3 Kcs-t, a második esetben pedig csak 8515 Kcs-t tettek ki. Ha a K—200-as tehénistállót besorolják az új típusépületek közé, akkor mezőgazdasági üzemeink ismét egy olyan új épülettípussal gazdagodnak, amely megkívánja a szakképzett munkaerőt. Az említett gépekkel felszerelt épületet el sem lehet képzelni olyan gépesítő nélkül, aki egyedül hivatott az épületben működő gépi berendezések javítására és karbantartására. Helyes az épülettervezők kezdeményezése, hogy a jóváhagyásra benyújtandó épülettervezetet előzőleg megbíráltatják a gyakorlatban dolgozó emberekkel. Ha ez a munkamódszer állandósul és a jövőben tiszteletben tartják majd a gyakorlati emberek javaslatait, akkor minden feltétel megvan adva, hogy mezőgazdasági üzemeink jó gazdasági épületeket kapjanak. Karel Bures ANKÉT KI HOGY LÁTJA? A tejtermelés érdekében is láttam. Nagyszerűes dolgozik a masina. Persze a tejtermelés tekintetében a mieinknek sem kel! szégyenkezniük. Hiszen november végéig 316 ezer 806 litert adtunk piacra. Ez azt bizonyítja, hogy eddig is mindent elkövettünk a tejtermelés érdekében. Silófélékböl, kukoricából akad bőven, répaszelet és takarmányrépa is van elegendő télire, s minden előfeltétel megvan arra, hogy állataink erőnlétét, és a tejtermelés színvonalát meatartsuk. Az újbodvai szövetkezet fejőnője vagyok már nyolc esztendeje. Negyedik éve az EFSZ ellenőrző bizottságában, s 12 éve a HNB tagjaként szerepelek. Szeretem az állatokat, különösen a teheneket. Ahol a tejtermelés emelésének lehetőségéről van szó, mindenütt megjelenek, és az elsajátítottakat körülményeinkhez mérten igyekszem alkalmazni. Szövetkezetünk vezetősége húsz tehén gondozását, fejését bízta rám. Közülük jelenleg 17-et fejek, a többi szárazon áll. lói tejelő állatok ezek, s megvagyok elégedve termelésükkel. Hornyák Erzsébet, fejőnő (Ojbodva) A „Vadászat Hónapjának“ mérlege A vadászat népszerűsítését célzó ismeretterjesztő hadjárat idén immár hatodik éve nyert méltó befejezést a „Vadászat Hónapjában“. A Csehszlovákiai Vadászok Szövetsége és a vadászeovesületek Szlovákéban is serénv munkát végeztek. Számos vitaértekezletet tartottak a nyilvánosság számára, az iskolákban a pionírszervezetek, a felnőttek és az ifjúság oktatására vetítettek filmeket. Százával helyeztek el tanulmányos szakcikkeket a helyi, járási és kerületi lapokban, felvilágosító előadásokat tartottak a rádióban, a falusi, városi és üzemi hangszórók közvetítésével. Összesen 146 kisebb-nagvobb kiállítást rendeztek, gondoskodtak a faliújságok, kirakat- és faliszekrények karbantartásáról. Csaknem 1000 különféle népszerűsítő anyagot készítettek és terjesztettek, lényegesen emelték a vadászati akciók számát. Az októberben megtartott ülésen a Csehszlovákiai Vadászok Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöksége nagyra értékelte szervezeteinek tevékenységét és megelégedéssel vette tudomásul az elért eredményeket. Nyugat-Szlovákiában legjobbnak bizonyult a trnavai, lévai és trené'ni járás, elmaradtak Bratislava-városa. Dunaszerdahelv, Komárom. Érsekújvár és Nyitra. Közép-Szlovákiában kitűnt Losonc. Banská Bystrica és Nováky körzete, keleten pedig Kassa. A szép eredménvek a szervezési előkészületek és az irányító munka javulásának tudhatok be. Mindamellett ma is léteznek még olyan vadászegvesületek, amelyek bizony édeskeveset vagy éppenséggel semmit jiem tettek a vadászat fellendítése érdekében. A Csehszlovákiai Vadászok Szövetsége lankadatlanul azon fáradozik, hogy színvonalasabbá tegye tagjainak munkáját. Egyúttal kampányt indít eddigi tevékenységének értékelésére, amelynek eredményét Csehszlovákia felszabadulása 20. évfordulójának megünneplése alkalmával szándékszik nvilvánosságra hozni A kamnánv keretében egyúttal kitüntetésben részesülnek a szövetség érdemdús tagjai. Magyar ajkú vadásztársaink bizonyára megelégedéssel veszik tudomásul. hogv a Richter és Ruman szerkesztette. a vadászat alapismereteit tárgvaló szakkönyv a jövő év elején előreláthatóan magyar fordításban is megjelenik. Ugyanakkor jeles szakemberek és nyelvészek ellenőrzik a már meghonosodott vadászati szakkifejezések helyességét amelyekből újabb szakmabeli jelszavak pótlásával szlovák nyelvű vadászati tanácsadó szakszótárt szerkesztenek. Melyik veszélyesebb? Az apróvadak számára nemcsak a puskával járó ember jelenti a veszélyt. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy inkább retteghetnek a puska nélküli vadászoktól, akik hálót húznak. Ez annál is inkább veszélyes, mivel zaj nélkül történik, így a meglepetés villámcsapásként éri a vadat. A Gaiántai Állami Gazdaság mellett működő vadásztársaság csúcsmunkában van az élővad befogással. Tavaly szlovákiai méretben az első helyre kerültek az élő apróvadak eladásában, s idén sem akarnak lemaradni. Erre vonatkozólag megkérdeztük V á I k y Jánost, a vadásztársaság elnökét, hogyan kedvez a szerencse a hálózásban. — Eddig 500 foglyot fogtunk és adtunk el a vágsellyei kamarázó állomásnak. Tervünk szerint 120 élönyulat adunk el, de előreláthatólag 400— 500 lesz belőle. — Kaptak valamit a tavalyi elsőség jogán? — Igen. Az elismerő oklevélen kívül 3000 korona pénzjutalom ütötte a markunkat. Krajcsovics Ferdinand (Galánta) Jól sikerült a nyúlvadászat A környéken november 15-én elsőként rendezett körvadászatot a dunaradványi vadásztársaság. Bíztató eredményre volt kilátás, mivel a vadásztársaság hat tagja élükön Tücsök Sándor elnökkel és Rajos Ferenc vadászgazdával az év folyamán állandóan gondoskodtak a vadak etetéséről, nyugalmáról. Télen rendszeresen etettek, ugyanakor állandóan irtották a ragadozókat. Kaszálás alkalmából, a traktorosokkal megegyezve riasztókészüléket szereltek a kaszálógépekre, hogy az apró vad kitérjen az éles kasza fogai elől. Természetes, hogy körvadászat alkalmából a traktorosok meg is kapták jutalmukat. Terv szerint 914 hektárt akartak a vadászok lehajtani, de a bő nyúlállomány révén 500 hektárról kilőtték a tervezett mennyiséget. A körvadászatot közös vacsora, majd vadászbál követte. A finom nyúlpaprikásra csúszott a jó borocska, talpaié valóról pedig Chovan László helyi zenekara gondoskodott. Trenka Tibor (Dunaradvány) Üléseztek a mézszüretelők Ha nem is hangyabolyhoz, de megbolygatott méhrajhoz hasonlított november végén a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának csarnoka. Ott nyüzsgött-mozgott, zsongott-bongott 700 méhész Szlovákia minden tájáról, ott zajlott le a szlovákiai mézszüretelők II. országos gyűlése. A méhészek járási és alapszervezeteinek küldöttjein kívül a CSKP Központi Bizottsága, a Nemzeti Front, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági főosztálya, a főiskolák és a tudományos intézetek is képviseltették magukat a felette tanulságos összejövetelen. Sőt a távoli cseh országrészekből is érkeztek méhészvendégek. A jelenlévők értékelték az elmúlt idény eredményeit, méltatták a szervezetek, együttesek és egyéni méhészek munkateljesítményét. Valaménynyien a tervfeladatok magas túlszárnyalásával büszkélkedhettek. November 1-ig Szlovákia méhészei csaknem 2,5 millió kiló mézet adtak el. Mivel egyre érkeznek a szállítmányok, feltehető, hogy az év végéig 200 százalékra teljesítik a mézeladás tervét. Két járás kivételével valamennyien példásan eleget tettek kötelezettségüknek. Erre még nem volt példa a méhészet történetében. Hála a kiváló eredményeknek 900 tonna mézet adhatunk el a nyugati államoknak, neve-= zetesen a Német Szövetségi Köztársaságnak, Ausztriának, Franciaországé nak stb. $ Élénk tevékenységet fejtettek ki az elmúlt idényben a vándorméhészek. Több mint 90 000 méhcsaláddal vonul-' tak ki nektárdús mézforrások felke-' resésére. Emellett nem feledkeztek meg népművelési és felvilágosító tevékenységük gyakorlásáról sem: nemegy járási szervezet elismerő oklevelet kapott, a bratislavai alapszervezet' pedig a legjobbak közé tartozik. Szóhoz jutottak a méhész feltalálók, az újítók és a népi kísérletezők, akik főleg a magukkal hozott dokumentációs anyaggal és a kiállított makettekkel arattak nagy sikert a helybeli és idegen látogatók soraiban. A magas színvonalú szakértekezlet végén sor került a szövetkezetek, állami gazdaságok és erdőgazdaságok méhészversenyeinek értékelésére, a gazdasági eredmények méltatására. Ennek során tárgyi és pénzjutalom*mai egybekötött 15 elismerő ojdevelet osztott ki a bizottság. Mindent egybevetve bízvást állíthatjuk, hogy Szlovákia méhészei idén csúcsteljesítményt értek el minden viszonylatban. K. E. Hasznos, követendő kezdeményezés 1964. december 12. Jelenleg öten fejünk egy istállóban. Mindannyian kipróbált, régi fejők vagyunk. Azt tartjuk, hogy a tejtermelésnél mind a tisztaság, mind pedig a pontosság nagyon fontosak. Fejés előtt lemossuk a tőgyét, majd megmasszírozzuk, és utána fejünk. Az állatok ennyi év után már a hangunkat is ismerik. Szerintem ez is fontos. Az állat ismerje meg gondozóját, tőgyén markolata tapintását, így aztán leadja a tejet Nálunk ugyanis még csak kézzel fejünk. Bizony jó lenne a gép. A szomszéd EFSZ-ben már gépet használnak a fejősnél. Magam
