Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-12 / 100. szám

A K-200-as tehénistálló jó, de .. Megjelel az épület szé­lessége? Nem kellene me /hosszabbítani az állásokat? Gépesítik majd az alom szállítását is? Miért nem számolnak az előtér­rel? Ilyen és hasonló kérdéseket tettek a Mezőgazdasági Épületfejlesztő és Tipizáló Állami Intézet műszaki ta­nácsa tagjainak. Ez azért történhetett meg, mivel a műszaki tanács gyűlését a tuchomé^'cei szövetkezetbe hívták össze, ahol egv ilven tehénistállót már felépítettek és a gyűlésre meg­hívták a szövetkezetek és állami gaz­­dasáaok képviselőit is. A tanácsko­zásnak az volt a célia, hogv az éDÜ- lettervezetet a gyakorlati taoaszta- Iatok tükrében értékeliék, s csak az­után adiák be a íavaslatot a típusterv kidolgozására. Természetesen ilven széleskörű gyakorlati meobeszélés sok hozás7Ólást eredményezett. A leatöbb bírálat a tehénistálló szélességét érintette. A tuchoméricei szövetkezet tanasztalatai szerint az épület mostani 18 m-es szélessége nem elégséges. Ugvanis ígv a tehén­állások ioen rövidek és a falak men­tén húzódó tráovafolvosó igen kes­keny A rövid állás a teheneknek árt, a szűk folyosó viszont az állatgon­dozók munkáiét nehezíti. Azt iavasol­­ták honv az énületet 19,5 méterre szélesítsék. Ezzel nemcsak a 235 cm-es tehénállást valósíthatiák meg, He mepiavítiák a munkafeltételeket A tehénls+SHó-tínusnak több változata lesz. A gyakorlati dolgozók csaknem ki­vétel nélkül kérték, hogy az épület­típusnak különböző módozatai legye­nek. Például módozatok szükségesek a takarmányozási munkavonal terve­zetében. Habár a gereblyés mozgó­vályúk sokkal előnyösebbek a takar­mányszállítás többi módszereinél, en­nek ellenére a teknős mozgóválvúk a tuchoméricei. sestajovici szövetkeze­tek és a Lány-i Állami Gazdaság állat­­gondozóinak véleménye szerint még ezeknél is előnyösebbek. Lehetővé teszik ugyanis a folyékony takarmá­nyok használatát. Mért ne adnának lehetőséget a tervek a kettő közötti választásra? A tanácskozás ideje alatt sok hoz­zászólás hangzott el például a trágya­­lécsatornára, valamint a középső sor­ban elhelyezett tehenek kifutóba való hajtására szolgáló átjárókkal kapcso­latban, továbbá az önitatók víztartá­lyának elhelyezésére és a szellőztető berendezésre vonatkozóan. Ezenkívül kérték, hogv a K—200-as tehénistálló típustervébe belefoglalják a tejcsövön át folyó tej mérésére szolgáló készü­lék használatát is. Amikor megkérdeztük E. Klasny élvtársat az állami intézet igazgató­ját, hogy figyelembe veszik-e a gya­korlati dolgozók hozzászólásait, azt’ válaszolta, hogy az épület szélessé­gének módosítására és a takarmány­szállítók közötti választás lehetősé­gére vonatkozó javaslatokon kívül figyelembe veszik az Összes elhang­zott javaslatot. Megtudtuk azonban, hogy ennek ellenére a tehénállásokat mégis meghosszabbítják. A szükséges néhány centiméternyi helyet a közé­pen futó takarmányos folyosó szűkí­tésével nyerik, ahol a mozgóvályú működik. Másrészt — amint Klasny élvtárs mondotta — az épülettervezők öröm­mel fogadnák, ha az épületelem­gyártó üzemek eleget tennének a gyakorlati követelményeknek és a szükségnek megfelelően 12,9 m, sietve 20 m szélességű istálló építéséhez szükséges épületelemeket is gyárta­nának. Ami a takarmányszállítók kö­zötti választás lehetőségét illeti, ez valóban bonyolult kérdést jelent. Igaz, hogy a teknős mozgóvályúk az összes típusok közül a legjobban beváltak, a gyakorlatban sikerrel alkalmazzák őket és követelik is azok gyártását, ennek ellenére egv bizonyos ideig még nem juthatnak hozzá. Ennek okairól a Mezőgazdasági Műszaki Vállalattól kellene kérni tájékoztatást. Ugyanis ha új tehénistállót tervezünk a tíDustervezet számára, akkor ennél az épületnél minden rendelkezésünkre álló Iegiobb megoldást érvényesíte­nünk kellene A teknős mozgővályú nedig valóban a legjobb megoldások közé tartozik. Amint a Mezőgazdasági Épületfej­lesztő és Tipizáló Állami Intézetben kapott táiékoztatás alapján megtud­tuk. a K—200-as tehénistálló terveze­tét az alábbi tulajdonságokkal ter­jesztik jóváhagyásra: Az üzemeltetés technológiája A tehénistálló négysoros, két ge­reblyés mozgóvályúval. három trágya­­folvosóval és két körhenfutó trágva­­szállító berendezéssel, valamint trá­­gvak'hordóval. A taka-mánvelőkészítő az énület első részén foglal helyet. A teheneket láncokkal kötik a vá­lyúkhoz. fejjel egymással szemben és közöttük mozog a végtelenített ge­reblyés mozgővályú. A tejházat a tehénistálló oldalán helyezték el. Az épület végén találjuk az alomszalma raktározására szolgáló helyiséget. A fejés természetesen ebben az épü­letben teljesen automatizált. A szel­lőztetés a „Richter“ típusú automa­tikus szabályozó segítségével történik. A takarmány és az alom szállítása A zöldtakarmányt nyáron éppen úgy, mint télen nagy befogadóképes­ségű teherkocsikkal egyenesen a szecskázógéptől szállítják. A föl­szecskázott takarmányszalmát szin­tén ugyanezzel a teherkocsival szál­lítják majd, vagy pedig fúvóberende­zéssel juttatják a takarmányelőké­szítőbe. A silótakarmányt naponként szállítják az épület szomszédságában lévő silógödrökből vagy sílótornyok­­ból. Az abrakot a kézi raktárból vé­telezik, amely tíznapi szükségletet fedező abrakmennyiséget fogad be. A felszecskázott alomszalmát is a kézi raktárból vételezik és szállítják. Hogyan készítik el a takarmányt? Ennél az épülettipusnál az állat­­gondozók főként a takarmányelőké­szítés előnyeit értékelik majd. Egy­szerű és abból áll, hogy a speciális, nagy befogadóképességű teherkocsi­val a takarmányt a takarmányelöké­­szítőbe szántják, ahol önkirakó be­rendezéssel és keverőberendezéssel egyenesen a mozgóvályúba juttatják. Az állatgondozó az egyes tehenek takarmányadagját pótadag hozzáadá­sával is feljavíthatja, mivel minden állatnak megvan a maga számozott vályúrésze. Az említett nagy befoga­dóképességű és önkirakó berendezés­sel ellátott teherkocsiba azonban csak kétféle takarmányt lehet szállítani. Ha a silótakarmányon kívül takar­mányszalmát is etetünk az állatokkal, akkor első réteget a szalma képezze. A zöldtakarmányt külön szállítjuk. Ez természetesen az egyes üzemek takarmányozási technikájától függ. , Az abraktakarmányt a kozépso takar­mányos folyosón át adagolják az álla­toknak különleges takarmányosko­­csik segítségével. Az épület előnye, hogy két trágya- | kitakarítóval rendelkezik: a közéoen elhelvezett merőlegesen futó szállí­tóhoz az istálló mindkét felén ön­állóan működő körbenfutó trágya­szállító berendezés hordja a trágyát. Ez a megoldás kiküszöböli a kitakarító berendezés túlterhelésének és a gya­kori üzemzavaroknak a lehetőségét. A trágvakitakaritást mindig a közé­pen merőlegesen elhelvezett szállító bekancsolásával kezdjük, s csak az­után kapcsoljuk be az istálló mindkét felén önállóan működő körbenfutó tráovaszállító berendezéseket. A gé­nek leállításakor fordított sorrendben kancsoliuk ki a géDeket. vagyis elő­ször kikaocsoljuk a két körbenfutó trágvaszállítót és csak azután a me­rőlegesen elhelyezett szállítót. Feltét­lenül szükséges hogv az almozásra szecskázott szalmát használjunk. Fejés Ebbe a tehénistálló típusba a DA— 100-as feiőkombáin két körfolyamát szerelik be. A tej csöveken keresztül a teiházba kerül, ahol a CM—500-as tartályokban lehűtik. A tejházat 2000 liter tej befogadására tervezték azzal a feltétellel hogv a teíet naponként egyszer tartálykocsival elszállítják. Ha az istálló kapacitását teljesen kihasználják, akkor gazdaságossági okokból számolnak azzal hogy az épület közvetlen közelében a terimés takarmányok tárolására 6310 m3-es raktárát, az alomszalma tárolására 852 m3-e^ befogadóképességű raktár­helyiséget és 2478 m3-es silótérséget építenek. Milyen lesz az új istállótípus üzemeltetésének munkaigényessége ? Ezt a kérdést egészen biztosan fel­vetette nemegy állatgondozó vagy zootechnikus. Tíz állatgondozót fog­lalkoztatnak az istállóban s így az első, reggeli műszakra nyáron 61,4 óra, télen pedig 63,6 óra jut; a má­sodik, délutáni műszakban dolgozó öt emberre az állatgondozásra, takar­mányozásra és fe.jésre (beleértve az előre nem látható munkákat is) ugyanannyi munkaidő jut. Ha ezt összehasonlítjuk a többi tehénistálló típusok munkaigényességével, akkor határozottan az új istállótípus elő­nyösebb. A költségek is előnyösebben alakulnak abban az esetben is, ha nagyobb épí­tési költségeket könyvelünk el, mint a K—174—8-as tehénistállőtípus ese­tében. Ugyanis ez a típus 1 631 318,94 Kcs-be kerül, a K—200-as tehén­­istálló-típus viszont 1 703 003 19 Kcs­­be, ellenben az egy tehénre eső istál­­lózási költségek az első esetben 9375,3 Kcs-t, a második esetben pedig csak 8515 Kcs-t tettek ki. Ha a K—200-as tehénistállót beso­rolják az új típusépületek közé, ak­kor mezőgazdasági üzemeink ismét egy olyan új épülettípussal gazdagod­nak, amely megkívánja a szakképzett munkaerőt. Az említett gépekkel fel­szerelt épületet el sem lehet képzelni olyan gépesítő nélkül, aki egyedül hivatott az épületben működő gépi berendezések javítására és karban­tartására. Helyes az épülettervezők kezde­ményezése, hogy a jóváhagyásra be­nyújtandó épülettervezetet előzőleg megbíráltatják a gyakorlatban dolgozó emberekkel. Ha ez a munkamódszer állandósul és a jövőben tiszteletben tartják majd a gyakorlati emberek javaslatait, akkor minden feltétel megvan adva, hogy mezőgazdasági üzemeink jó gazdasági épületeket kapjanak. Karel Bures ANKÉT KI HOGY LÁTJA? A tejtermelés érdekében is láttam. Nagyszerűes dolgozik a masina. Persze a tejtermelés tekintetében a mieinknek sem kel! szégyenkez­niük. Hiszen november végéig 316 ezer 806 litert adtunk piacra. Ez azt bizonyítja, hogy eddig is mindent elkövettünk a tejtermelés érdeké­ben. Silófélékböl, kukoricából akad bőven, répaszelet és takarmányrépa is van elegendő télire, s minden előfeltétel megvan arra, hogy álla­taink erőnlétét, és a tejtermelés színvonalát meatartsuk. Az újbodvai szövetkezet fejőnője vagyok már nyolc esztendeje. Ne­gyedik éve az EFSZ ellenőrző bi­zottságában, s 12 éve a HNB tagja­ként szerepelek. Szeretem az álla­tokat, különösen a teheneket. Ahol a tejtermelés emelésének lehetősé­géről van szó, mindenütt megjele­nek, és az elsajátítottakat körülmé­nyeinkhez mérten igyekszem alkal­mazni. Szövetkezetünk vezetősége húsz tehén gondozását, fejését bízta rám. Közülük jelenleg 17-et fejek, a többi szárazon áll. lói tejelő állatok ezek, s megvagyok elégedve termelésük­kel. Hornyák Erzsébet, fejőnő (Ojbodva) A „Vadászat Hónapjának“ mérlege A vadászat népszerűsítését célzó ismeretterjesztő hadjárat idén immár hatodik éve nyert méltó befejezést a „Vadászat Hónapjában“. A Csehszlo­vákiai Vadászok Szövetsége és a va­­dászeovesületek Szlovákéban is se­­rénv munkát végeztek. Számos vita­értekezletet tartottak a nyilvánosság számára, az iskolákban a pionírszer­vezetek, a felnőttek és az ifjúság oktatására vetítettek filmeket. Szá­zával helyeztek el tanulmányos szak­cikkeket a helyi, járási és kerületi lapokban, felvilágosító előadásokat tartottak a rádióban, a falusi, városi és üzemi hangszórók közvetítésével. Összesen 146 kisebb-nagvobb kiállí­tást rendeztek, gondoskodtak a fali­újságok, kirakat- és faliszekrények karbantartásáról. Csaknem 1000 kü­lönféle népszerűsítő anyagot készí­tettek és terjesztettek, lényegesen emelték a vadászati akciók számát. Az októberben megtartott ülésen a Csehszlovákiai Vadászok Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöksége nagyra értékelte szervezeteinek tevé­kenységét és megelégedéssel vette tudomásul az elért eredményeket. Nyugat-Szlovákiában legjobbnak bizo­nyult a trnavai, lévai és trené'ni járás, elmaradtak Bratislava-városa. Duna­­szerdahelv, Komárom. Érsekújvár és Nyitra. Közép-Szlovákiában kitűnt Losonc. Banská Bystrica és Nováky körzete, keleten pedig Kassa. A szép eredménvek a szervezési előkészüle­tek és az irányító munka javulásának tudhatok be. Mindamellett ma is lé­teznek még olyan vadászegvesületek, amelyek bizony édeskeveset vagy éppenséggel semmit jiem tettek a vadászat fellendítése érdekében. A Csehszlovákiai Vadászok Szövet­sége lankadatlanul azon fáradozik, hogy színvonalasabbá tegye tagjainak munkáját. Egyúttal kampányt indít eddigi tevékenységének értékelésére, amelynek eredményét Csehszlovákia felszabadulása 20. évfordulójának megünneplése alkalmával szándékszik nvilvánosságra hozni A kamnánv ke­retében egyúttal kitüntetésben része­sülnek a szövetség érdemdús tagjai. Magyar ajkú vadásztársaink bizo­nyára megelégedéssel veszik tudomá­sul. hogv a Richter és Ruman szer­kesztette. a vadászat alapismereteit tárgvaló szakkönyv a jövő év elején előreláthatóan magyar fordításban is megjelenik. Ugyanakkor jeles szak­emberek és nyelvészek ellenőrzik a már meghonosodott vadászati szak­­kifejezések helyességét amelyekből újabb szakmabeli jelszavak pótlásá­val szlovák nyelvű vadászati tanács­adó szakszótárt szerkesztenek. Melyik veszélyesebb? Az apróvadak számára nemcsak a puskával járó ember jelenti a ve­szélyt. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy inkább retteghetnek a puska nélküli vadászoktól, akik hálót húz­nak. Ez annál is inkább veszélyes, mivel zaj nélkül történik, így a meg­lepetés villámcsapásként éri a vadat. A Gaiántai Állami Gazdaság mellett működő vadásztársaság csúcsmunká­ban van az élővad befogással. Tavaly szlovákiai méretben az első helyre kerültek az élő apróvadak eladásá­ban, s idén sem akarnak lemaradni. Erre vonatkozólag megkérdeztük V á I k y Jánost, a vadásztársaság el­nökét, hogyan kedvez a szerencse a hálózásban. — Eddig 500 foglyot fogtunk és ad­tunk el a vágsellyei kamarázó állo­másnak. Tervünk szerint 120 élönyu­­lat adunk el, de előreláthatólag 400— 500 lesz belőle. — Kaptak valamit a tavalyi elsőség jogán? — Igen. Az elismerő oklevélen kí­vül 3000 korona pénzjutalom ütötte a markunkat. Krajcsovics Ferdinand (Galánta) Jól sikerült a nyúlvadászat A környéken november 15-én első­ként rendezett körvadászatot a duna­­radványi vadásztársaság. Bíztató eredményre volt kilátás, mivel a va­dásztársaság hat tagja élükön Tücsök Sándor elnökkel és Rajos Ferenc va­dászgazdával az év folyamán állan­dóan gondoskodtak a vadak etetésé­ről, nyugalmáról. Télen rendszeresen etettek, ugyanakor állandóan irtották a ragadozókat. Kaszálás alkalmából, a traktorosokkal megegyezve riasztó­készüléket szereltek a kaszálógépek­re, hogy az apró vad kitérjen az éles kasza fogai elől. Természetes, hogy körvadászat alkalmából a traktorosok meg is kapták jutalmukat. Terv szerint 914 hektárt akartak a vadászok lehajtani, de a bő nyúlállo­­mány révén 500 hektárról kilőtték a tervezett mennyiséget. A körvadászatot közös vacsora, majd vadászbál követte. A finom nyúlpaprikásra csúszott a jó borocs­ka, talpaié valóról pedig Chovan László helyi zenekara gondoskodott. Trenka Tibor (Dunaradvány) Üléseztek a mézszüretelők Ha nem is hangyabolyhoz, de meg­bolygatott méhrajhoz hasonlított no­vember végén a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának csarnoka. Ott nyüzsgött-mozgott, zsongott-bongott 700 méhész Szlovákia minden tájáról, ott zajlott le a szlovákiai mézszüre­telők II. országos gyűlése. A méhé­szek járási és alapszervezeteinek kül­döttjein kívül a CSKP Központi Bi­zottsága, a Nemzeti Front, a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági fő­osztálya, a főiskolák és a tudomá­nyos intézetek is képviseltették ma­gukat a felette tanulságos összejöve­telen. Sőt a távoli cseh országrészek­ből is érkeztek méhészvendégek. A jelenlévők értékelték az elmúlt idény eredményeit, méltatták a szer­vezetek, együttesek és egyéni méhé­szek munkateljesítményét. Valamény­­nyien a tervfeladatok magas túlszár­nyalásával büszkélkedhettek. Novem­ber 1-ig Szlovákia méhészei csaknem 2,5 millió kiló mézet adtak el. Mivel egyre érkeznek a szállítmányok, fel­tehető, hogy az év végéig 200 száza­lékra teljesítik a mézeladás tervét. Két járás kivételével valamennyien példásan eleget tettek kötelezettsé­güknek. Erre még nem volt példa a méhészet történetében. Hála a kiváló eredményeknek 900 tonna mézet ad­hatunk el a nyugati államoknak, neve-= zetesen a Német Szövetségi Köztár­saságnak, Ausztriának, Franciaországé nak stb. $ Élénk tevékenységet fejtettek ki az elmúlt idényben a vándorméhészek. Több mint 90 000 méhcsaláddal vonul-' tak ki nektárdús mézforrások felke-' resésére. Emellett nem feledkeztek meg népművelési és felvilágosító te­vékenységük gyakorlásáról sem: nem­egy járási szervezet elismerő okleve­let kapott, a bratislavai alapszervezet' pedig a legjobbak közé tartozik. Szó­hoz jutottak a méhész feltalálók, az újítók és a népi kísérletezők, akik főleg a magukkal hozott dokumentá­ciós anyaggal és a kiállított maket­tekkel arattak nagy sikert a helybeli és idegen látogatók soraiban. A magas színvonalú szakértekezlet végén sor került a szövetkezetek, ál­lami gazdaságok és erdőgazdaságok méhészversenyeinek értékelésére, a gazdasági eredmények méltatására. Ennek során tárgyi és pénzjutalom*­­mai egybekötött 15 elismerő ojdevelet osztott ki a bizottság. Mindent egybe­vetve bízvást állíthatjuk, hogy Szlo­vákia méhészei idén csúcsteljesít­ményt értek el minden viszonylatban. K. E. Hasznos, követendő kezdeményezés 1964. december 12. Jelenleg öten fejünk egy istálló­ban. Mindannyian kipróbált, régi fejők vagyunk. Azt tartjuk, hogy a tejtermelésnél mind a tisztaság, mind pedig a pontosság nagyon fontosak. Fejés előtt lemossuk a tőgyét, majd megmasszírozzuk, és utána fejünk. Az állatok ennyi év után már a hangunkat is ismerik. Szerintem ez is fontos. Az állat is­merje meg gondozóját, tőgyén mar­kolata tapintását, így aztán leadja a tejet Nálunk ugyanis még csak kézzel fejünk. Bizony jó lenne a gép. A szomszéd EFSZ-ben már gé­pet használnak a fejősnél. Magam

Next

/
Thumbnails
Contents