Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-12 / 100. szám

2 Kétségtelen, hogy a szocialista országok diplomáciájának békés kezdeményezései alkotják az utóbbi napok fontosabb nemzetközi vonatkoí zású eseményeit. Elsősorban Gromiko külügyminiszter által az ENSZ közgyűlésén előterjesztett szovjet emlékirat, valamint Václav David csehszlovák külügyminiszternek ugyancsak a világszervezet legfelsőbb' fónjmán elmondott beszéde érdemel figyelmet.

Nagy jelentőséggel bír tóvábbá a szovjet parlament ülése is, amely a jövő évi népgazdaságfejlesztési terv megvitatása kapcsán foglalkozik a Szovjetunió külpolitikájának és védelmi politikájának időszerű kérdéseivel is.

A jugoszláv kommunisták tanácskozásának fontossága jóval túlhalad az ország határain, különös tekintettel Tito elvtárs főbeszámolójára, amely igen fontos nemzetközi kérdéseket 'is érintett.

Űjcibb szovjet békejavaslatok

Gromiko külügyminiszter, a Szovjetunió ENSZ-küldöttségének vezetője nagy érdeklődéssel kísért beszédet mondott a világszervezet idei 19. közgyűlésén New York-ban. A külügyminiszter bevezetőül rámutatott arr3, hogy a Szovjetunió a lenini békepolitikával jött a közgyűlésre, azzal a politikával, amely védelembe veszi a népeknek a független és szabad fejlődéshez való jogát. Felszólította az ülésszak részvevőit, hogy behatóan vitassák meg a legfontosabb nemzetközi problémákat és dolgozzák ki azok megoldásának módjait.

A népek aggodalmát elsősorban a mindezideig példa nélkül álló fegyverkezési verseny idézi elő — hangsúlyozta Gromiko külügyminiszter és felszólította a nyugati államok vezetőit: közeledjenek sokkal reálisabban ehhez a problémához.

A Szovjetuniónak arról a készségéről szóval, hogy hajlandó megegyezést kötni az általános és teljes leszerelésről, Gromiko hangsúlyozta, hogy kormánya kész síkraszállr.i olyan intézkedésekért is, amelyek kezdettől fogva fékeznék a fegyverkezési versenyt, s ezzel egyidőben csökkentenék a katonai kiadások Összegét.

Gromiko kijelentette: a szovjet kormány bármilyen fórumon és bármilyen szinten, beleértve a legmagasabb szintet, kész részt venni az általános és teljes leszerelés, az atomfegyverek betiltása és megsemmisítése, valamint a fegyverkezési verseny korlátozását célzó intézkedések kérdéseinek megvitatásában. A szovjet külügyminiszter ezután megjegyezte, hogy az elmúlt másfél évet a nemzetközi feszültség határozott enyhülése jellemzi. Rámutatott azonban arra is, hogy hatnak még a világban olyan erők, amelyek konokul ellenállnak a vitás kérdések békés rendezésének.

Gromiko külügyminiszter ezután előterjesztette kormányának emlékiratát a nemzetközi feszültség további enyhítésért, a fegyverkezési hajsza korlátozásáért teendő intézkedésekről.

A szovjet kormány indítványozza,

hogy:

— az államok 10—15 %-kal csökkentsék katonai költségvetéseiket,

— kössenek egyezményt, amelynek értelmében valamennyi külföldi csapatot visszavonnak saját országaik határai mögé.

— szüntessék meg az idegen területen levő katonai támaszpontokat,

— kössenek nemzetközi egyezményt arra vonatkozólag, hogy nem terjesztik tovább a nukleáris fegyvereket,

— létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket,

— kössenek megnemtámadási szerződést a NATO-ban és a Varsói Szerződésben részvevő államok között, s végül

— tegyenek intézkedéseket a váratlan támadás meggátlására és a hadsereg általános létszámának csökkentésére.

A Szovjetunió emlékirata óriási visszhangot keltett világszerte. Még a jobboldali nyugati sajtó is elismeri, hogy Gromiko beszéde a közgyűlés vitájának fontos alapját képezi.

A béke költségvetése

A Szovjetunió kormányának meg nem alkuvó békepolitikáját bizonyítja a szovjet parlament ülése is, amely a jövő évi népgazdaságfejlesztési tervet vitatja meg. Koszigin miniszterelnök előadói beszédében részletesen kitért a szovjet ipar és mezőgazdaság idei eredményeire és külön hangsúlyozta, hogy a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a termékek minőségére.

Külpolitikai kérdésekről szólva a miniszterelnök sürgette a vitás nemzetközi kérdések megoldását és síkra szállt a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, amely, mint mondotta, továbbra is alapját képezi a Szovjetunió külpolitikájának.

Felhívta a nagyhatalmakat, hogy törekedjenek a leszerelés mielőbbi

♦

megvalósítására, mert a katonai kiadások óriási terhet jelentenek még a fejlett államokra is. Koszigln miniszterelnök bejelentette, hogy a Szovjetunió a jövő évben 500 millió rubellel csökkenti katonai kiadásait, s ezzel is példát akar mutatni a többi nagyhatalomnak.

Csehszlovák felszólalás az ENSZ-ben

Hazánk ENSZ-küldöttsége nevében Václav David külügyminiszter mondott beszédet a világszervezet idei közgyűlésén. Megelégedéssel nyugtázta, hogy az utóbbi években pozitív eredményeket értünk el a nemzetközi feszültség enyhítésében. Többek között megemlítette a moszkvai részleges atomcsendről szóló, valamint a világűr atommentesítéséröl kötött egyezményt, a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártásának korlátozását slb.

David külügyminiszter az időszerű nemzetközi kérdésekről szólva nagyon veszélyes jellegűnek minősítette az USA fegyveres beavatkozását Dél- Vietnamban és Kongóban.

A német-kérdésről szólva hazánk külügyminisztere kijelentette: különösen nagy veszélyt jelent számunkra a bonni kormány igyekezete, hogy nukleáris fegyverekhez jusson. Kétségtelen, hogy a sokoldalú NATO atomhaderő megvalósítása megnehezíti a leszerelésről, az atomklub bővítésének megakadályozásáról, az európai és világbiztonság megszilárdításáról és más nyílt kérdésekről folytatott további tárgyalásokat.

David külügyminiszter hangsúlyozta: meggyőződésünk, hogy a német probléma békés megoldása és az európai helyzet rendezése csak akkor lehetséges, ha felszámolják a második világháború maradványait azzal, hogy egyezményt írnak alá mindkét önálló német állammal.

Hazánk kormányának nevében ezután David külügyminiszter több javaslatot terjesztett elő a fennálló vitás nemzetközi kérdések békés úton történő rendezésére. Hangoztatta: Csehszlovákia népe, amely jövőre ünnepli felszabadulásának 20. évfordulóját, saját tapasztalatból tudja, mit jelent a háború, s ezért teljes mértékben a békét, a különböző országok békés egymásmelleit élését tekinti az egyedüli járható útnak. Kormányunk attól a törekvéstől vezérelve, hogy a világ valamennyi népe békében éljen, hajlandó hozzájárulni az ENSZ megszilárdításához és hatásosságának fokozásához.

A világszervezet feladatai és gondjai

Az ENSZ XIX. közgyűlése válsághangulatban kezdte meg működését. A kompromisszum ugyanis, ami lehetővé tette, hogy a közgyűlés összeüljön, s ha már összeült, nyomban el ne napolják, olyan természetű, hogy nem teszi könnyűvé a komoly munkát. Arról van szó, hogy egyelőre csak olyan kérdések kerülnek napirendre, amelyekben nem kell szavazást elrendelni. Ezzel ugyan sikerül megkerülni a válság középpontját, de az ENSZ körül tornyosuló nehézségek nem szűntek meg.

A legfontosabb kérdés, ami az ENSZ közgyűlés munkája elé emelkedik, talán így fogalmazható meg a legtömörebben: sikerül-e megoldani a válságot, vagypedig egy hosszú válság-sorozat nyitányáról van szó. Ebben a megfogalmazásban kétségkívül van egy jóadag pesszimizmus, hiszen az ENSZ-válság megoldását — a pozitív együttműködés szellemében —, számításba sem veszi. Nehéz

Vagyon ütött-kopott már ez a „szavazó gep", talán nem is üzemképes. Az amerikai diplomáciának legalább van egy új keletű múzeum-tárgya az ENSZ számára .,.

lenne megmondani, hogy mennyire indokolt ez a pesszimizmus, de az a helyzet, hogy általában senki sem bízik a válság gyors és gyökeres feloldásában és inkább csak abban reménykednek, hogy mindig akad egyegy áthidaló kompromisszum, amivel el lehet kerülni a végső konzekvenciók levonását.

A világsajtónak ez a meglehetősen általános értékelése feltűnő ellentétben van azzal a hivatalos nyugati fogalmazással, amely a világszervezet „pénzügyi válságát“ emlegeti. Egyoldalúan interpretálják a szovjet álláspontot akkor is, amikor csak arról beszélnek, hogy a Szovjetunió az ENSZ úgynevezett rendfenntartó akcióinak (a közép-keleti és a kongói beavatkozás) költségeivel kapcsolatban emelt kifogást. A vitás kérdésnek ez csak a formális oldala. A dolog lényege az, hogy a közép-keleti és még inkább a kongói beavatkozás nemcsak, hogy nem nevezhető békefenntartó akciónak — ahogy a nyugatiak nevezik —, hanem éppen ellenkezőleg; valójában olyan akció, amelyben a gyarmattartó hatalmak fegyveres erővel igyekeztek beavatkozni a felszabadult népek életébe és ehhez felhasználták a világszervezetet is.

Elképzelhetetlen, hogy a Szovjetunió, amely kezdettől fogva támogatta az elnyomott gyarmati népek szabadságtörekvéseit és energikusan szembeszállt minden olyan próbálkozással, hogy a gyarmati rendszert csupán új jelszavakkal cicomázzák fel, de a lényegét megtartsák, most mint az ENSZ tagja egy rendkívül kétes többségű mechanizmus döntése alapján megtagadja egész politikai vonalát.

Az ENSZ-válságggj kapcsolatban két dolgot kell szem előtt tartani. Az egyik az, hogy a válság alaptermészetét tekintve nem pénzügyi, s még csak nem is ügyrendi, hanem elvi. Alapvető elveket érint, a Szovjetunió politikáját csakúgy, mint az ENSZ

hivatását' tekintve. A másik, amit világosan látni kell: imperialista manőverről van szó, egy olyan helyzet következményeinek elhárítására, amelyben az erőviszonyok a nyugatiak hátrányára alakulnak az ENSZ közgyűlésben.

Egy másik oldalról is élénk, mondhatni leleplező fény hullik arra a manőverre, amelyet a nyugatiak most az ENSZ-ben elindítottak. A kongói beavatkozási politika, amit az ENSZ „rendfenntartó akciójának" neveznek, s ami súlyos milliókkal terhelte meg a világszervezet kiadásait, tulajdonképpen növelte a káoszt ebben a szerencsétlen országban. Tehát nemcsak törvénytelen volt a beavatkozás, hanem hatástalan is. De nem is lehetett más, hiszen a konszolidáció Kongóban csak úgy képzelhető el, ha a gyarmatosítók végleg visszavonulnak, fekete ügynökeikkel együtt. Az ENSZ kongói akciójának, amelynek költségei körül a jelenlegi vita kibontakozott, az volt az egyik következménye, hogy Kongóban véres káosz támadt, a másik következménye pedig az, hogy válságos helyzet alakult ki magában a világszervezotben is. Két ilyen súlyos következménnyel terhelt akcióért vállalni a felelősséget — anyagi vonatkozásban is — persze nem könnyű dolog. A felelősség súlya azonban növekedni fog, ha az amerikaiak és szövetségeseik olyan manőverbe bonyolódnak, amely megbéníthatja az ENSZ-közgyűlés munkáját.

A nyugatiak tisztában vannak azoknak a változásoknak a jelentőségével, amelyek a gyarmati rendszer fokozatos, de megállíthatatlan felbomlásával járnak együtt és érezhetővé váltak az ENSZ-ben is. Nagyon jól tudják, hogy a szavazógép, amelynek segítségével még néhány év előtt is saját céljaikra tudták felhasználni a világszervezetet, rövid időn belül végleg leáll. Már most annyira rozoga és ^bizonytalan állapotban van, hogy nem merik próbára tenni teherbíróképessegét. Az a reményük is szerte-Belga ejtőernyősök a stanleyville-i repülőtéren. Vajon ez is „bekelteto akció", miközben vérfürdőt rendeznek ebben a sokat szenvedett országban.

Jugoszlávia

a szocializmus erős bástyája

A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VIII. kongresszusa jelentős nemzetközi visszhangot keltett. Tito elvtárs főbeszámolóját világszerte igen behatóan taglalják.

Tito elvtárs bevezetőül a nemzetközi helyzet általános értékelésével és a nemzetközi munkásmozgalom helyzetével foglalkozott. Megállapította, hogy a párt előző kongresszusa óta a nemzetközi helyzetben komolyváltozások történtek a béke erői, a békére törekvő konstruktív politika javára.

A jugoszláv kommunisták főtitkára elítélte az imperialisták külföldi katonai támaszpont-rendszerének fenntartását, a dél-vietnami és kongói fegyveres beavatkozásokat és síkra szállt az atomfegyverek azonnali betiltása mellett.

Ezután Jugoszlávia támogatásáról biztosította a nemzeti felszabadulásukért küzdő népeket és hangsúlyozta, hogy a gyarmati rendszer teljes felszámolása már nincs messze.

Az ország belpolitikai problémáiról szólva megállapította, hogy az elmúlt kongresszus óta lényeges javulás állt be és hangoztatta a dolgozók anyagi érdekeltsége további növelésének szükségességét. A jugoszláv nemzeti jövedelem 1958 óta 9 V»-kal emelkedett. A mezőgazdaság legfőbb jellemzője, hogy bővült a szocialista szektor, s ugyanebben az időszakban a jugoszláv mezőgazdaság termelése 40 százalékkal emelkedett.

Angolszász csúcstalálkozó

Az új angol munkáspárti kormány választási győzelmének első pillanatától azon fáradozik, hogy megszüntesse azt a súlyos gazdaságpolitikái válságot, amelyet a konzervatívoktól örökölt. Mint ismeretes, a Wilson-kormány már számos intézkedést hozott az ország gazdasági helyzetének megjavítására, egyelőre azonban sovány eredménnyel.

Politikai szempontból Wilson egyik fö erélyeként tűnt, hogy ellenzi a nyugat-német hadsereg atomfelfcgyverzését. A Johnson elnökkel folytatott eszmecsere után azonban kitűnt, hogy a békére nézve igen súlyos terv csupán angol szempontból óhajtott módosításáról van szó, amely szerint Londonnak nagyobb, Bonnak viszont szerényebb szerep jutna a közös atomerőben. Bár mind az angol, mind az amerikai terv egyaránt veszélyes, egyelőre úgy tűnik, hogy a bonni kormány által egyre jobban sürgetett közös NATO-atomütőerő-terv (MLF) megvalósítása késik. Erre vall több befolyásos francia lap véleménye is, mely szerint Washington az „atlanti béke" érdekében esetleg nem erőlteti tovább az MLF tervet. Az angolszász csúcstalálkozó tehát egyelőre kevés eredménnyel kecsegtet a bonni politikusok számára, akik minél előbb érvényt szeretnének biztosítani bűnös tervüknek. (tg)

Szerdán összeült a csehszlovák Nemzetgyűlés, amely az 1965. évi népgazdaságfejlesztési állami terv- és költségvetés javaslatát vitatja meg.

Oldfich Cerník miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke előadói beszédében vázolta Csehszlovákia 1965 évre szóló népgazdafoszlott, hogy a kongói rémtörténetekkel sikerül lélektani alapot teremteni még egy gyors akcióhoz. Dé ki ellen és kinek az érdekében? Alighanem ezen a kérdésen futott zátonyra az amerikai manőver, pontosabban azon, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhetett. Ezért is idegeskednek az amerikaiak az ENSZ miatt, ezért beszélnek annyit a világszervezet „elavultságáról“, s ezért’ olvasható még jónevü publicisták tollából is olyan eszmefuttatás, hogy „az ENSZ kezd rohamosan kikopni a szerepéből“. Miért vált kényelmetlenné az ENSZ? Mert ez az a nemzetközi fórum, ahol a fennt említett kényes kérdések úgy vetődnek fel, hogy válaszolni kell rájuk.

Vitássá tenni a Szovjetunió szavazati jogát, gyakorlati következményeit tekintve egyértelmű a világszervezet megbénításával. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Az amerikaiak azt remélték, hogy a költséghozzájárulási vitában kényes helyzet elé állítják a Szovjetuniót. Ezzel szemben az történt, hogy az afrikai országoknak egy csoportja összehívatta a Biztonsági Tanácsot és az Egyesült Államokat állította kényes, sőt, több mint kényes helyzet elé. Felvetette a felelősség kérdését a Stanleyville-i térségben végrehajtott amerikai és belga fegyveres akció miatt, amelyet beavatkozásnak minősítenek. A válasz, amit az afrikaiak adtak, egyértelmű és világos.

Ügy látszik, ez volt' a fordulópont: az amerikaiak megértették, hogy a Szovjetunió megbélyegzésére — és az ENSZ megbénítására — irányuló manőver kudarcba fulladt', s ha elmennek a szavazásig az ENSZ közgyűlésen, az amerikai diplomáddá minden eddiginél látványosabb vereséget fog szenvedni. Sietve áttérték tehát egy olyan tárgyalási vonalra, amely esetleg hamarosan kivezet a zsákutcából. Minden esetre az ilyen kiélezett helyzeteket el kellene és el is lehetne kerülni, de ennek érdekében le kellene mondaniuk arról az egyre reménytolenbb törekvésről, hogy a világszervezetet az imperialista politika szolgálatába állítsák- P. F.

ságfejlesztési tervét és az állami kölíségvetés javaslatát.

A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy az állami költségvetés népgazdaságunk fejlesztésének ebben az esztendőben tapasztalt kedvező jelenségeire támaszkodik és számol azzal, hogy ez az irányzat 1965-ben megszilárdul. Az idén sikerült megújítanunk a társadalmi termelés növelését, jobban teljesítettük a beruházási építkezések tervét, többet szállítottunk a bel- és külkereskedelemnek, tökéletesítettük egyes minőségi mutatók teljesítését is.

Az előadó hangsúlyozta, hogy az elkövetkező évek életszínvonalának alakulását kizárólag a termelés jövedelmezőségének fokozására, a népgazdaság minden szakaszán a minőségi színvonal tökéletesítésére és a nagyobb takarékosságra fordított igyekezet határozza meg.

Az állami költségvetésben a bevételek meghaladják a kiadásokat. Mi azonban 1965-ben még gyorsabban kívánjuk fejleszteni gazdaságunkat, hogy pártunk határozatai értjeimében kialakítsuk a népgazdaság tökéletesebb irányítására való átmenet feltételeit és szilárd alapját.

(A Nemzetgyűlés költségvetési vitájára következő számunkban még visszatérünk.)

• Partizánsikerek Dél-Vietnamban.

Lapjelentések szerint Saigontól mintegy 350 kilométerre heves összetűzésre került sor a partizánok és a kormánycsapatok között. A partizánok sikeres támadást hajtottak végre, három páncél tehergépkocsit tettek tünkre és több amerikai és dél-vietnami katonát ejtettek foglyul.

0 Erősödő sztrájkmozgaíom Argentínában. A második legnagyobb délamerikai államban óriási mértékben terjed a sztrájkhullám. Rossario város kerámia-gyárának aon alkalmazottja elfoglalta üzemét. így tiltakoznak 45 társuk elbocsátása ellen. Hasonló sztrájkokról érkeznek jelentések Argentína más vidékeiről is.

• 80 ezer csehszlovák állampolgár nyaral a jövő évben az adriai tengerpart fürdőhelyein, a belgrádi Putnik utazási iroda és a prágai Cedok közös egyezménye alapján.

A Nemzetgyűlés plenáris üléséről