Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-09 / 99. szám
VIII. ÉVFOLYAM • 49. SZÄM. 1964. december 9. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAK MELLÉKLETE r ^ TARTALOM GYÜMÖLCSÉSZET Ligeti Lajos gépészmérnök: Gépesítés, munkaerő-megtakarítás a gyümölcsösökben . 193 VADÁSZAT Dr. Nagy Emil: A fácán gyárszerű tenyésztéséről .... 194 gépesítés Prokes Stanislav: A DA-100 jelű fejőautomaták helyes felszerelése, kezelése és karbantartása .................................... ige v.__________J Gépesítés, munkaerő-megtakarítás a gyümölcsösökben r Érdekes külföldi statisztikai adatok számolnak be arról, hogy a jól gépesített gabonabetakarítás átlagban ma már kb. 6—7 munkaóra ráfordítást igényel hektáronként a legújabb gépek birtokában, míg a különféle gyümölcsösök kézi munkaigénye 180 óra hektáronként. Ezek az adatok elmondják például, hogy az USA-ban 1959- ben 1,1 milliárd dollár értéket képviselt a fán termett gyümölcs és a termesztési költségeknek nem kevesebb, mint 50 %-át fordították a gyümölcs leszedésére és utókezelésére. Ez a probléma felvetette a gyümölcsbetakarítás és tárolás gépesítésének gyors és gazdaságos megoldásával kapcsolatos kérdéseket. A SZEDÉS GÉPESÍTÉSÉNEK KIALAKULÁSA A betakarítás költségeinek jelentős részét a szedés munkája jelenti, és ezért elsősorban ezt a munkát kellett gépesíteni. A következő lépés a jobb hatásfokú szállítóeszközök, pl. speciális szállítókocsik és vontatóeszközök kialakítása volt. A szedés gépesítésének kezdeti fokán kerekeken gördülő létrákat, hidraulikusan emelhetősüllyesztheíő platókat, önjáró szedőfülkéket' alkalmaztak. Az ilyen rendszerű gépek használata azonban nem volt kifizetődő, mert a nagy beruházási költségeken kívül változatlanul sok kézi munkaerőt is igényelt. Egy új amerikai cseresznyeszedő gép már a kézi munka messzemenő csökkentését' tűzte ki célul és állítólag Vs-ára csökkenteni a szedési költségeket. A gép megrázza a fát, a gyümölcsöt a fa köré vont' ponyva fogja fel. Teljesítményét tekintve 80 kéziszedőt pótol. A fejlesztés további szakaszában szedőrudakkal, szedőcsövekkel kísérleteztek. A csőben vákuumot állítottak elő, amely az ágról „leszívta“ a gyümölcsöt. A csövön végiggördülö gyümölcs tartályba került. A kezelés nehézkessége miatt gyakorlatilag jelentős eredményt ez a módszer azonban nem nyújtott. A munkaerőfelhasználást az elmondott módszerek sem csökkentették jelentősen, ezért alapjában új technikai eljárások alkalmazása vált szükségessé. RÁZÖGÉPEK Az újabb betakarítási eljárások közös elve változatlanul az, hogy célszerűen kialakított rázógép lökésekkel rázza a fát. A lehulló gyümölcs felfogó készülékre jut, amely rendszerint szállító szerkezethez kapcsolódik. A felfogó szerkezetre hulló gyümölcs az ütközés miatt torzulást, sérülést szenvedhet. A gyümölcsfák mechanikai .tulajdonságait ezért azzal a céllal vizsgálták, hogy meghatározzák a sérülései, torzulással szembeni ellenállóképességüket. A mechanikai sérülések fokmérője például a gyümölcshéj alatti sejtek színváltozása, barnulása lehet. Hasonló módon vizsgálták a különféle érettségű és eltérő tárolási időtartamú almafajtákat. A mérés azután rávilágított arra, hogy a beérés foka szerint az alma veszít rugalmasságából, ezért érzékennyé válik a gépi szedésnél fellépő egyirányú erőhatásokkal szemben. Az alma a sérülésekkel szemben a betakarítás utáni 1—2 héttel a legérzékenyebb. Az alma a tárolási idő hoszabbodásával változtatja a kezelésnél fellépő erőkkel szembeni ellenállóképességét. Reform MKW-10 A hazánkba idén nagyobb mennyiségben behozott osztrák gyártmányú Reform- 158 jelzésű kézi kaszálógép alvázára többek közö't szénaforgató és qvüjtőberendezés is szerelhető, melynek munkaszélessége 1,60 m. A szénaforgatót Reform MKW-10 jelzéssel hozták forgalomba és jó szolgálatot tenne a nagyobb gépekkel nehezen hozzáférhető helyeken, például a gyümölcsösben, lejtős területeken stb. Marková D., mérnöknő MILYEN LEGYEN A GYÜMÖLCSSZEDŐGÉP? Az Egyesült Államokban a diónak és az olajbogyónak rázással végzett betakarítása alkalmával szerzett tapasztalatok alapján kialakult betakarítási módot lehet alkalmazni az ütődésre érzékeny gyümölcsfajták szedésekor is. Ilyen módszerekkel takarították be 1961-ben Kaliforniában a szilva-, a sárgabarack és az őszibarack termés 8—10 %-át. A fát, vagy a fa egy részét rázószerkezet rázza, ami által a gyümölcs lengésbe jön. A váltakozó irányú igénybevétel hatására a fellépő erők a gyümölcs leválását eredményezik. A leváláshoz szükséges erő nagyságát megfelelő vegyi beavatkozással is csökkenteni lehet. A fa koronáját a gépi rázásnak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy a leeső gyümölcs az alacsonyabban levő gallyakba ne ütközzék. Sőt, ezen túlmenőleg, a gyümölcsöt úgy kell felfogni, hogy az ütéskor fellépő igénybevétel megengedhető határon belül legyen. Néhány gyümölcsféle esetén pl. a feldolgozásra kerülő szilva szedésekor elegendő egy merev felfogó felület, egyéb gyümölcs szedésekor falma, sárgabarack, őszibarack) az ütközés csillapítására a felfogó felület fölé rugalmas szalagokat kell kifeszíteni. Ezeknek egyrészt ütközést gátló szerepük van. másrészt a gyümölcsök egymáshoz ütődését is megakadályozzák. Az új, korszerű gyümölcsszedőgépeket a műszaki tökéletesítések egész sora jellemzi, így például a legtöbb esetben a gyümölccsel együtt gally, levél, vagy egyéb szennyeződés is található. Ezeket a szállítószalagokról ventillátorral fejlesztett légáram távolítja el. A betakarító gépeket már eleve úgy szerkesztik, hogy lejtős területen is könnyen mozgathatók, szállíthatók legyenek. Nincs messze már az az idő, amikor egyre több szorgos gép segít a gyümölcsösökben és nem okoz többé gondot a gyors érés. Ligeti Lajos, gépészmérnök (Budapest)
