Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-05 / 98. szám

A múlt év őszén adták át rendelte­tésének a királyfai művelődési ott­hont. Az évfordulón arról beszélget­tünk Écsi László tanítóval, a falu mű­velődésének irányítójával, hogy egy röpke év alatt milyen tevékenységet fejtettek ki a nagyobb lehetőségek közepette. — Az előttem lévő terv és annak értékelése arról tanúskodik, hogy a megnyitása óta 239 különböző akciót szerveztünk — állapítja meg a jóképű fiatalember. — Ezek a beszédes számok mit tan­karnak? — Ha sok az ideje, akár mind fel­sorolhatom — mosolyog magyaros bajusza alatt. — Kezdjük a leglénye­gesebbel! A szülők számára népi aka­démiát szerveztünk a nevelés legfon­tosabb kérdéseiről. Az egészségvédelem érdekében összefüggő sorozat kere­tében nyolc előadást tartottunk. A honismereti kör tagjai az Ismerd meg hazáidat címmel megrendezett esteken kilencszer találkoztak. De-ugyanennyi nagy‘érdeklődésnek örvendő tJKérdés­­felelet“ esten is vitatkoztunk. Mező­­gazdasági témájú előadásokból hár­mat szerveztünk. A színjátszás terén szintén gazdag volt az elmúlt évad. Dankó Pista, Számadó felesége és az Elveszett útlevél című művekkel sze­repeitek jónevü színjátszóink. — Ezek szerint nem igen szorultak kulturális műsor importálására. — Azt nem rrtondhatnánk. A MA­TESZ színtársulata nyolcszor látoga­tott el falunkba. De a bratislavai Tat­ra revue is bemutatkozott nálunk. Óriási volt az érdeklődés a galántai járás legjobbjaival megrendezett Ki mit tud? est iránt. Ugyancsak próbára tették a nagyterem befogadóképessé­gét. Közel hatszázan szorongtak az érdekésv színes járási rendezvényen. Amióta korszerű színpaddal rendelke­zünk, szívesen járnak hozzánk a hiva­tásos és természetesen a műkedvelő együttesek is. Tervünk a jövőre vo­natkozólag az, hogy még több kiváló együttest ismerjenek meg dolgozóink. — Észlelhető bizonyos fellendülés a tömegszervezeteknéi. amióta van hol tevékenykedni? — Ez csak természetes. A legtöbb akció az ö szervezésükben történik. Ma már nincs, ami kedvüket szegi. A CSEMADOK színjátszói azelőtt női itt, hol ott szoroskodtak. A CSISZ-tagok­nak csak a kocsma volt nyitva estén­ként. Most tiszta, fűtött otthon várja őket. Gyakrabban táncolhatnak és szórakozhatnak. Különben nézzünk körül birodalmunkban. — Ez itt az olvasóterem és könyv­tár — tessékel be egy szépen beren­dezett helyiségbe. Közel 4500 könyv sorakozik a polcokon. Van miből vá­— Nem könnyű, de öröm dolgozni a korszerű művelődési otthonban — állapítja meg Ecsi László, a lelkes kulturális dolgozd. lasztani. Amióta itt van elhelyezve a könyvtár, az olvasók száma állandóan gyarapodik. Folyóiratok, televízió és társasjátékok is rendelkezésükre áll­nak az érdeklődőknek. Ez a másik helyiség a tanácsterem. Itt folynak a különböző iskolázások és pionír-ta­nácskozások. A nagytermünk négy­száz személyt fogad be — vezet vé­gig a fő helyiségen. A tágas előcsar­nokot a ping-pong kedvelői használ­ják. De tornaterem hiányában más sportág kedvelői is itt készülnek fel. Mostanában nagy az érdeklődés a bir­kózás iránt. Az ilyen szakosztály meg­alakítása nagyon időszerű lenne. A nagyteremben hetente kétszer filmet is vetítenek. — A látogatottság? — Nem dicsekedhetünk. Amióta vannak televíziós készülékek, nagyon igényes a közönség. A magyar filme­ken (csak a kivételesen jókon) na­gyobb a látogatottság. — A múltkoriban erre jártam és ezt olvastam a kultúrház homlokza­tán: „Gyümölcs és zöldség kiállítás“. — Igen, a Helyi egyesület állította ki a község területén termelt gyü­mölcs és zöldségféléket. Nem is hin­né, milyen nagy volt az érdeklődés a jól megrendezett kiállítás iránt. — Kik a segítőtársai? — Héttagú tanács irányítja az ott­hon életét. — Kikből tevődnek össze a veze­tők? — Két tanító-kolléga működik köz­re, a többiek pedig a tömegszerveze­tek ügyszerető vezetőségi tagjai kö­zűi kerjiltek ki. — Anyagi lehetőség? — Küszködünk. Elég sok a fenntar­tási költség. A jövő évben talán köny­­nyebb lesz. A járástól kapunk 6100 korona tevékenységi hozzájárulást. A szövetkezetünk rendelkezésünkre bo­csátott száz mázsa szenet, 20 mázsa fát. A tömegszervezetek is segítenek. Mivel a jövedelmet jelentő fellépések számát emeljük, az is erősíti majd anyagi lehetőségeinket. — A terveik? — A közeljövőben egy nagyszabá­súnak ígérkező Madách-estet rende­zünk. Természetesen a múlt évi ta­pasztalatok alapján a bevált dia-film segítségével tesszük szemléletessé az estét. A testnevelési szervezet a Pék, a CSEMADOK pedig a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarab előadására készül. A közeljövőben meginduló páríiskolázást’ is nálunk rendezik. Több mint' valószínű a szö­vetkezeti dolgozók téli iskoláztatásai szintén itt tartják meg. Több, úgy­nevezett témanélküli estét is rende­zünk, ahol a résztvevők felvetett kér­désein vitatkozunk majd. Ezenkívül szeretnénk minden jelentősebb ese­ményre előadás keretében magyará­zatot adni. Egy megnyerő arcú fiatalember be­szél a rövid múltról és a közeljövő­ről. Munkáját jóformán köszönöm­­szépenért végzi, holott az ö gondja a színdarabok rendezése és sok más szak- és nem szaktevékenység, mivel őt. az épület lakóját mindig ott ta­lálják. Habár majd minden estéje foglalt, nem panaszkodik. Ha csüg­gedni kezd, mindig eszébe jutnak azok a keserves körülmények, amelyekkel alig egy évvel ezelőtt birkóztak. Korszerű művelődési otthon díszíti a falu közepét. Egy röpke év is a mű­velődés melegágyává tette a nagy­ablakos házat, mert olyan emberekre bízták az irányítást, akiknek szívügye a kétezer lakosú község polgárainak művelődése, szórakoztatása.­­Tóth Dezső Egy évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a falu közepén épített művelődési otthont. L-ovicsek Béla: A CSILLAGSZEMÜ ASSZONY Színmű két részben. Szereplők 5 fér­fi, 4 nő. Két díszlet. A Csillagszemű asszony nem drá­ma, nem is népszínmű, hanem olyan lélektani életkép, amelynek szocio­gráfiai képletében a Gaál család éle­tének egy szakaszát látjuk lezajlani az egyén és a társadalom vonatkozta­tásában. Rövid tartalma: Gaál Jolánka több­­esztendős házasság után elhagyja fér­jét és kisfiát, s új szerelmével, Gaál Pistával, férje öccsével Csehországba menekül. Ott döbben rá elhamarko­dott tettének szörnyű következmé­nyeire s ezért öngyilkosságot kísérel meg. A körülmények folytán Jolánka életben marad, visszaver falujába Gaál Jánosnak hites férjének és hőn sze­retett kisfiának családi körébe. A csendek és sóhajok ritmusa ez a dráma s a feltörő zokogások tom­pítják, .de egyben harsogják is a sok­sok család tragédiáját, amely a pa­raszti konokság és önzés féktelen és sivár individualizmusában gyökerezik valahol még napjainkban is. A kérdés csupán, hogy az ember, akinek ön-1 maga feletti ítélkezését ma már el­várja a társadalom, tudatosítja-e mindezt és képes lesz-e a Gaál család tévelygéséből olyan erkölcsi tökét kovácsolni önmaga számára, amely iránytűje lehet boldogabb jövőjének. Solovic Ján: ÖT PERC MÚLVA ÉJFÉL Kétrészes játék prológussal és be­fejező jelenettel. Jelzéses színpad. Szereplők: 11 férfi, 4 nő. Fordította Kardos Viktor. r Uj színdarabok A darab alapgondolata az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló közöm­bösséggel, egoizmussal foglalkozik, am'elyek a gyakorlatban szöges ellen­tétben állnak a szocialista társadalom humanista ideáljaival. Napjainkban ugyanis nem egyszer lehetünk tanúi annak, hogy a „mindent az emberért“ humanizmus ihlette gondolatát az életben elhanyagolják. Az Öt perc múlva éjfélt erkölcsi vádiratnak is nevezhetnénk. Vádirat a társadalom bürokratikus gépezete ellen, ahol élvész a közösségi szellem, az embertársért való, az embertárs fájdalmait, problémáit megértő fele­lősség. A vasúti szerencsétlenség, amelynek okait fejtegeti a darab, ki­áltó példája a fentebbi vád jogosult­ságának. Az emberek egymás közti viszonyában gyakorta csak annyi fi­gyelmesség és felelősség lelhető fel, amennyit a hivatali kötelezettség szab meg számukra, fgy aztán gyakran ha­talmas anyagi és erkölcsi károk ke­letkeznek. A szerző művében, nem holmi bű­nözőket állít elénk. A szereplők vala­mennyien egyszerű, mindennapi em­berek, akik — ha csak a paragrafust' nézzük — nem követtek el semmiféle törvénybe ütközőt' és nem is érzik magúkat' bűnösnek. A szerző a kö­zömbösségei, a felelősség hiányát ál­lítja mondanivalója középpontjába. Feladatunk az, hogy ezeket a fogya­tékosságokat mennél hamarabb kikü­szöböljük társadalmunk élétéből. Szabó Magda: LELEPLEZÉS Színjáték három felvonásban. Egy szobadíszlei. Szereplők: 3 férfi, 4 nő. Párhuzamos társadalmi kérdést vet fel a szerző, olykor lélektanilag is érdekes fejtegetése során. Simon, az illegális mozgalomban résztvett anti­fasiszta harcos szobrának leleplezése, nagyszerű alkalmat ad a fiatal orvos­­hős családjának arra, hogy ebből po­litikai tőkét kovácsoljon és ezzel po­zícióját is megerősítse. Etelka, a vér­tanú nővére, aki mint ápolónő Szege­dén dolgozik, helytelennek minősíti családjuk szégyenteljes viselkedését és mindent elkövet, hogy ezen a hely­zeten változtasson. Etelka udvarlóját' is a fasiszták gyilkolták meg. Sőt, ő maga is részt vett az ellenállási moz­galomban. Az a véleménye, hogy a hösök emlékét önző érdekből kihasz­nálni aljas cselekedet. Ezért úgy dönt, hogy fokozatosan leplezi lé a család valamennyi tagját, azok viszonyát és helytelen cselekvésüket. Leleplezi anyját is, aki könyörtelenül kergette el saját gyermekét és ezzel elősegí­tette fia halálát. Fényt' derít továbbá arra, hogy az orvos fiának özvegye hogyan bonyolódott erkölcstelen vi­szonyba sógorával. A „leszámolás“ hősévé a 17 éves Julika lesz, a megboldogult orvos leá­nya, akinek van már elegendő ereje ahhoz, hogy hátat fordítson annak a családnak, ahol mindig a nagymama szava a döntő. Egy olyan idős asz­­szonynak a diktatúrája, akinek hamis és álszent hazugságai semmiképpen sem képezhetik egy családnak irányí­tó módszerét. Julika szinte égy nap alatt' érik felnőtté, és Etelkával egye­temben költözik el ebből a környe­zetből. Vállalja, hogy saját erejéből él majd ezentúl, mert nem tud tovább élni egy olyan családban, ahol a ha­zug képmutatas kerekedik a huma­nizmus eszméje fölé. Megrendelhetők: DILIZA, Bratisla­va, Markusová 4, telefon: 543-94. Zakói Gyula, Keresztényi Katalin, Bugár Gáspár a színmű egyik jelenetében. KISMADÁR (Móricz színműve a MATESZ előadásában) „Én nem fantáziából írok, hanem az élet valóságából“ — vallotta mű­vészetéről Móricz Zsigmond. Ez a hit­vallást jelentő állásfoglalás a nagy magyar író egész munkásságában ér­vényesült. Nagy elődeihez — Jókai­hoz, Mikszáthoz — hasonlóan ő is a korabeli társadalom összefoglaló ké­pét vonultatja fel müveiben, a „re­­csegve-ropogva összedőlő régi vilá­got“ — ahogy a Rokonokban írja — tolta a múlt felé. Nincs a magyar irodalomnak még egy alakja, aki a magyar falu helyze­tét, embernyomorító szűkösségeit úgy ismerné, mint Móricz. A sötétség és tehetetlenség karmaiban vergődő ma­gyar falu sorsának tarthatatlanságait nemcsak leleplezi, de pályája utolsó szakaszán műveiben a megújító, tisz­tító forradalmat hívta és kereste. A „szegény emberek“, a szerencsét­len „boldog emberek“ világán keresz­tül vonultatja fel azt az erőt, emberi és erkölcsi tisztaságot, melyre a szü­lető új, felszabadult társadalom — a munkások új világa — számíthat és építhet. Bár négy évtizedes írói pályá­ján a drámaírás csak a második hely­re szorult, a nagy sikerrel játszott Nem élhetek muzsikaszó nélkül és a Légy jó mindhalálig című darabjai mellett éppen a Csibe és az Árvácska s nem utolsósorban a Kismadár is az elnyomott osztályokban formálódó, készülő új erőt tükrözi. Ez utóbbiban — melyet a MATESZ műsorára tűzött —. a felfelé törő pa­rasztlány drámája vonul fel előttünk. Nyáridőben, csépléskor játszódik a darab, Komáromi Boldizsár nagygazda udvarában. Böske, a fiatal zsellérlány lázadni akar a „szokások és törvé­nyek“ ellen, teljes bért követelne. A nagygazda színe e!é azonban senki sem merészkedik, még Böske vőlegé­nye is inkább a városbamenekülés út­ját választja. Böske követelését a nagygazda nem veszi komolyan, a tűz­ről pattant parasztlányon azonban megakad a szeme, s a kappankodó nagygazda asszonyául fogadja. A sze­génységből magasra jutott paraszt­lány elöbb-utóbb aztán belezavarodik sorsába, s a megvetés és lenézés ál­landóan kísértő szégyene végül is — a szegény sors útján — visszatéríti őt egy igazabb élet útjára. A paraszti sors — s ennek keretén belül az asszonysors — teljesebb élet­re vágyó útjait, lehetőségeit keresi az író ebben a darabjában is. Az Űri muri Rozijának az útja — a züllés útja. A Kismadár közvetlen előzmé­nyeit jelentő, az első világháború ide­jén íródó Pacsirtaszó — kisregény és színműváltozatban — viszont már a témával küszködés, a megoldáskere­sés tényét bizonyítja. A tiszta szere­lem szárnyán a semmiberepülö „kis­madár“ (kisregény változata!) nem elégíti ki Móriczot, tovább kísérlete­zik, s a színmű Pacsirtaszó igaztala­­nul suta megoldása (a fiatal hősnő a szegény-szerelem és a gazdagság válaszútján amolyan középutas meg­oldásként a megértő bíró nagygazdát választja, Miskának otthagyja Mercit, a húgát, végül is húsz év múlva a Csibe-novellák írásakor kristályosodik ki benne, a Kismadárban a Böske, a darab főhőse nem az idillt, vagy a számító megalkuvást választja, hanem a munkássá lett Tar Miska oldalán a proletársors tisztább, újhitű igazsá­gát. S ez az elfogadhatóbb, az igazabb, melyben már szóhoz jut Móricz osz­tályszemlélete: a szegénység és a gazdagság — kibékíthetetlen. Az itt felvonultatott parasztjai igazabbak, emberibbek a Sári-bíróéknál, s a téma harcosabb továbblépést jelent a népszínművekben feldolgozott (lásd Csepreghy: A piros bugyelláris) gaz­dagságba kényszerített szegény lány történeténél. A Kismadárnak ez a hosszú távú formálódása nemcsak azt tanúsítja. hogy a magyar színpadi hagyományok továbbfejlesztésének útjára lépő Mó­ricz osztályszemlélete hogyan válik egyre erősebbé, hanem fényt vet egy­ben a közönség ízlésére is, mely nem egyszer a siker útjában állt. Akarva­­nemakarva Móricznak ezzel is egyszer számolnia kellett. Ezért Móricz Virág szavai a Kismadárra is vonatkoznak: „Egyszer-másszo.r nagy ravaszul meg­alkudott az ügy érdekében és ha meg­bukott, a bölcs tanácsok következté­­ben megírta kedvére újra, magának, a jövőnek, ugyanazt a drámát.“ A Kismadár 1940-ben került bemu­tatásra s az akkori közönség megbot­­ránkozott a szegénység dicséretén, s a Horthy-Magyarországon ez a meg­botránkozás a darab bukását is jelen­tette. A felszabadulást követő évek-1 ben 1956-ban a kecskeméti Katona József színház újítja fel a darabot, 1958-ban pedig Égi madár címmel fil­met készítettek belőle. A hosszúra nyúlt bevezetővel nem­csak a darab születésének légkörét akartuk vázlatosan érinteni, hanem az előzmények révén bizonyos fokig per­lekedni a bemutató, pontosabban a rendezés nem minden esetben a drá­ma vonalán haladó felfogásával. Nincs szó a darab műsorratűzésének elma­rasztalásáról, hisz ez — felszabadu­lásunk 20. évfordulójára készülve — a múltat és a jelent felvonultató mű­sorterv-elképzelésbe beleülik. (Más lapra tartozik, hogy az évadkezdőnek szánt darab bemutatójának mostani sikere az előző bemutató gyengéit aligha enyhítheti). Konrád József egyébként igényes rendezésének azon­ban talán sarkalatos tévedése, hogy a műsorfüzetben megjelölt „vidám já­ték négy felvonásban“ felfogáshoz ra­gaszkodott. s ily módon a rendezés nem egységes stílusában a kétvonalú­­ság érződik. A drámai mag erőtelje­sebb érvényre juttatása helyett a da­rabban kevésbé jelenlevő „vígjáték“­­motívumra próbált építeni a rendező, s ezzel — a kor javára tett helyen­kénti írói engedménnyel élve — gyen­gíti a darab társadalombírálatának erejét. Sok esetben nem látja a drá­mai mondanivaló jelenlétét, s ezzel kilúgozza azokat a sötét színeket, melyekkel Móricz szándékosan szembe szegül a népélet régi, idillikus ábrá­zolásával. Fontos ezt hangsúlyoznunk azért is, mivel Móricz faluja — s ezt a Kismadárban is megrajzolta — nem különvilág, hartem — ahogy egyik ér­tékelője írja — „egy válságokai ter­hes, múlt és jelen küszöbén álló ma­gyarsors cselekvő és szenvedő része“. A színészi alakítások közül kiemel­kedő Ferenczy Anna Böskéje. Siposs Ernő nagygazdája gőgjében ugyan mértéktartó, számító ravaszságát azon­ban jól érzékelteti. Nádasdy Károly Miska alakítása szenvedélytől mentes, erőteljes figura, kissé azonban elfo­­gódottan közelíti meg szerepét. Vá­­rady Béla Atyusában bár még kísér­tenek az egyes előbb játszott szere­pek motívumai, sikeresen oldotta meg feladatát. A kisebb szerepekben Ko­vács József Bíróját, Király Dezső ta­nítóját, valamint Palotás Gabi kivá­lóan alakított házsártos sógorasszo­nyát dicsérhetjük. Az epizódszereplők közül a sógorok szerepében Gyurko­­vics Mihály, Holubek László, Rózsár Ferenc és Lengyel Ferenc, Pista sze­repében pedig Bugár Gáspár alakítása hívja magára-a figyelmei. Rajtuk kí­vül azonban a népes szereplőgárda többi tagja is jó alakítást nyújtott. Pavel Gábor díszletei, Bocsek Zsuzsa kosztümjei, valamint Tarics János aláfestő zenéje és Kvocsák József koreográfiája ugyancsak jó benyo­mást tett. A bemutató nagy közönségsikere feltételezhetően a további előadások során is kísérője lesz a darabnak. Fonod Zoltán ÍWR4. december 5.

Next

/
Thumbnails
Contents