Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-07-04 / 54. szám

Kiváló kokoricatermesztök HfUHiil Idén már nem vertünk nagy port a kukorica vetésterületének bővítése érdekében, mert rájöttünk, hogy a szénhidrátban gazdag takarmánynövény mellett fehérjékben gazdag hüvelyesekre is nagy szükség van. Csak együttesen, egymást kiegészítve adnak jő minőségű takarmányt, amely az áilatok növekedéséhez, hizlalásához feltétlenül szükséges. A kukorica vetésterületét tehát nem növeljük, hanem azt akarjuk, hogy az agrotech­nika, az új technológia latbavetésével a meglévő területeken érjünk el ki­magasló eredményeket. Köztudomású, a kukorica legértéke­sebb takarmányaink egyike. Hiszen, amíg egy mázsa zab 100 kg és egy mázsa árpa 115 zabegységet tartalmaz, addig egy mázsa kukorica zabegysé­gének száma a 136-ot is eléri. A ku­­koricakőrő is, melyét a csövek szedé­se után nyerünk zöldes állapotban, felér a gyenge minőségű szénával, és mégegyszer annyi zabegységet tartal­maz, mint a zab, vagy az árpaszalma. Míg egy mázsa zabbal körülbelül 18 kg súlygyarapodást érünk el, ugyanennyi kukoricával 20—22 kg is elérhető. További előnye, hogy a kukorica hektárhozama könnyebben, biztosab­ban növelhető, hunt a többi gabona­félék hektárhozama. Amíg az utóbbi három év időszakában a búza és árpa csúcshozama 35—40 mázsát mutatott, addig kukoricából számos mezőgazda­­sági üzem egy-egy jól kezelt parcel­láról 50—60 mázsás szemeskukorica­termést is betakarított hektáronként. Ezen jótulajdonságainál fogva nem csoda, hogy az utóbbi években tért hódított a termesztése. Szlovákiában a nyugat-szlovákiai kerületben terem legjobban a kuko­rica. Termesztésének feltételei révén a kerület járásainak túlnyomó több­sége a kukoricatermesztő körzetbe tartozik. Ezért érthető, hogy ezt a növényt mintegy 170 000 hektár föl­dön termesztik. Eddigi eredményeink alapján a kukorica termesztésére leg­alkalmasabb szántóföldek a dunaszer­­dahelyi, galántai, érsekújvári és a ko­máromi járásokban terülnek el. Ez tetie indokolttá a galántai járás me­zőgazdasági üzemeinek felhívásét, amikor szlovákiai méretben mozgal­mat indítottak: hektáronként 50 mázsa szemeskukorica elérését tűzték ki cé­lul. tunk, mert a kikelő 3—4 növényből két tövet- hagytunk egy-egy fészek­ben. Tapasztalataink mutatják, ez a módszer bevált. 1957 óta minden év­ben 50 mázsa körül ingadozik a ter­més hektáronként. Valami rejlik a két tő körül, hiszen kettesével könnyebb biztosítani a hek­táronkénti 40—42 ezer növényegyedet, de véleményünk szerint a magas hek­tárhozam titka főként a talaj termő­erejében rejlik. Mert erre igazán nagy súlyt fektetnek a javorinkaiak. Az istálló- és műtrágyaadagokon kívül — amit dukál a kukoricának megadni — tavasszal vetés előtt az egész talajt ammóniákozzák. Kelés után első saraboláskor 80 kg ostravai salétromot, a másik saraboláskor pe­dig 150 kg nitrogén, foszfor és káli műtrágyát juttattak a talajba. A fel­sorolt tápanyagmennyiség már a ke­léstől éreztette jótékony hatását. Gyors, erőteljes a gyökérverés, ki­kelése után pedig ugrásszerűen növe­kedik, haragoszöld a növény. A pa­rasztember ilyenkor ezt mondja: „Ej, de gyönyörű a kukorica!“ A szövetkezet 70 hektáron termeli ezt az értékes takarmányt. A gyom­talanításra Zeazint használnak. Kézi kapálásra csak egyszer, ritkítás ked­véért kerül sor. Az egész területen kombájnnal végzik a betakarítást, ami azt jelenti, hogy a termesztést telje­sen gépesítették. Hatvanszor 60-as sortávolság terméshozamra. Idén a galántai járás­ban nagymérvű kárt okozott a patta­nóbogár lárvája, a drótféreg. Számos gazdaságban, különösen a könnyebb talajokon a növényállomány egyhar­­mada, fele a drótférgek martaléka lett. Ennek következtében többek közt a sopornyai EFSZ-nek 50 hektár ku­koricát ki kellett szántani. Érdekes, annak ellenére, hogy a drótféreg évről évre tetemes' károkat okoz, nem teszünk kellő intézkedése­ket pusztítására. Pedig- a Szupergam, vagy a Gamacid védelmet nyújt a drótférgek ellen. Ezeket a készítmé­nyeket a vetés előtt a műtrágyákkal együtt dolgozzuk a talajba. Tehát a kiszórást nem kell külön díjazni. Tóth Pál a vághosszúfalusi szövet­kezet agronómusa új receptet ajánl a drótférgek kártételének megelőzé­sére. Szerinte ha a kalászost kukorica követi, a tarlót előhántós ekével 26— 28 cm mélyre kell szántani, hogy a tarlón és a közötte burjánzó gyom­növényeken élősködő kártevők, azok tojásai mélyre kerüljenek, ahol ked­vezőtlen életkörülmények közé kerül­nek. Állításának helytállóságát azzal indokolja, hogy azokon a táblákon, ahol tavaly nyáron a tarlót mélyszán­tással buktatták, ott idén nem tett kárt a drótféreg. A tarlóhántást nyomon követi a hanttörő, hogy a talaj zárt legyen. Majd később, amikor a szántás zöl­dülni kezd, tárcsával lazítják, gyom­­talanitják a talajt. 36,7 mázsás járási átlag A járás szövetkezetei tavaly 12 743 hektárról átlagosan 36,7 mázsa kuko­ricát takarítottak be hektáronként szemesen. A járásban a javorinkai EFSZ vitte a prímet. 52,6 mázsa sze­meskukoricát értek el hektáronként. A vághosszúfalusi EFSZ 48, a deáki 43, míg a nádszegi EFSZ 41 mázsát takarított be átlagosan 341 hektár kukoricaföldjéről. Az élenjárók ered­ményei bizonyítják: a kukorica termő­­képessége igen nagy. Az egyes üze­mek közti hektárhozam-ingadozás pe­dig arra mutat, hogy még távolról sem közelítettük meg termőképessé­gének legfelső határát. Am nézzünk körül néhány szövetkezetben, milyen agrotechnikai eljárást alkalmaznak a versenyre-hívók, hogy hektáronként 50 mázsa termést betakaríthassanak. Két tő egy fészekben Michalik Antal, az éllovas javorin­kai EFSZ elnöke nem sokat törte a fejét, amikor megkértük, mondjon valamit kukoricatermesztési módsze­reikről. — Nálunk a négyzetes vetés hozta meg a fordulatot. Pontos gépek híján azonban a négyzetbevetés elmaradt, de a fészkes vetés mellett kitartot-Amíg a javorinkai EFSZ-ben 70X70 a sor, illetve növénytávolság, és két tő foglal helyet fészkenként, addig Vágújhosszúfalun 60X60 a sor és nö­vénytávolság. Simkó Mihály, a szövet­kezet e^iöke elmondja, erre azért ke­rült sor, hogy a tenyészterületet meg­osztva biztosítsák a 38—40 ezer tő­számot hektáronként. A föld tápanya­ga bírja, miért ne lehetne sűrűbb a növényállomány 7 Azelőtt, amikor 70 cm-es volt a sortávolság, egy-egy tő kivágása vagy pusztulása már kiesést jelentett. Mészáros János, mechanizátor a föld termöerejének tudja be a magas hektárhozamot. Ezt érvekkel alá is támasztja. •— Az évelő takarmányok után min­dig sikerült a termés. Tavaly például Takács József 1,25 hektárról 128 má­zsát takarított be csövesen. A lucer­natörés kitett magáért. Bárcsak ösz­­szes kukoricánkat pillangósok után vethetnénk. Természetes, az előveteményen kí­vül az istálló- és műtrágyázás is elő­feltétele a jó térmésnek. Erről a hosz­­szúfalusiak szintén gondoskodnak, az alaptrágyázáson kívül fejtrágyázást is végeznek. A gyomirtást is fontos té­nyezőnek tartják. Ezért a kelőfélben lévő kukoricát bizonyos időközönként kétízben fogasolják, a tenyészidő alatt háromszor sarabolják és kétszer ka­pálják. Ilyen gondoskodás mellett, vegyszer nélkül is megszabadul a nö­vény az élősködő gyomoktól. Láthatatlan kártevők Am a legjobb agrotechnika mellett is akad valami, mely fékezőleg hat a Volkovics Béla, az Ipolysági Állami Gazdaság magyaradi részlegének ve­zetője a jó minőségű légáramlásosan szárított lucernában gyönyörködik. Eddig még nem volt ilyen sok és jó minőségű takarmányuk. A műszárított takarmányhoz még 18 vagon fehérje­dús silót is készítettek. Már megkezd­ték a herefélék második kaszálását, amelynek nagy részét szintén műszá­rítják (Balia J. felv.) Megközelítik a világszínvonalat a csirketenyésztésben A baromfitenyésztés jelentősége közismert. Enélkül nehéz lenne elképzelni a húsfogyasztás igényeinek ki­elégítését. Ezért nálunk a baromfitenyésztésben a tojá­son kívül a pecsenye-csirke termelést helyezik előtérbe, így van ez a Komáromi Állami Gazdaság Bástya-5 üzem­részlegén is. A baromfitelep régi félig-meddig düledező épületekben van elhelyezve. Most is építkeznek a telepen, ami a to­vábbfejlesztésre enged következtetni. Magas, régi épüle­tekben. emeletszerűen oldják meg a pecsenyecsirkék istállózását. így nagyobbfokú az épületek kihasználása, olcsóbbá válik az üzemköltség. Jelenleg többezernyi állományból ál! a tenyészet, de a további fejlesztési tervek szerint milliós állományú baromfifarm létesül itt — tájékoztat ölveczky Vilma, az üzemrészleg vezetője. Nem mondhatjuk, hogy a jelen időszakban még kezdeti állapotok uralkodnak a tenyészetben. Viszont még a technika minden vívmányával sem szerelték még fel, mert mint említettük, még csak most folynak az épít­kezések. Ennek ellenére mind a súlygyarapodás, mind a takarmányfelhasználás terén megközelítik a világszín­vonalat. A részleg dolgozói valóban mindent megtesznek a jó eredményekért. Az idei tójáshozam egy tojótyúkot számítva 91,13 to­jás. Az évi terv 164 darab. Tehát nem egész fél év alatt lényegesen túlteljesítették az első félévi tervet, ami a tojáshozamot illeti. Tizenhárom ezer tojóstyúkkal ren­delkezik a Bástya-5 üzemrészleg és az idei tojáshozam 1 millió 314 ezer darab. A pecsenye-csirkék nevelésével kapcsolatban pedig ■ következőképpen áH a helyzet: Egy kg húst 2,53 kg speciális takarmány-felhasználással nyernek. A csirke átlagsúlya 11 hét alatt eléri az 1.75 kg-ot. Vajkai Margit, aki érti a mesterségét, több mint 2000 pecsenyecsirkét gondoz. A nevelést úgyszólván teljesen gépesítették. Etetésre csak kizárólag speciális takar­mánykeveréket használnak. Ezt kiegészítik még zöld lucernával, vagy más zöldtakarmánnyal. Nem árt néhány összehasonlítás. Dániában az országos átlagadatok szerint 2,55 kg ta­karmányt használnak fel egy kg pecsenye-csirkehús elő­állításához. A csirkék 10 hét alatt 1,40 kg-os átlagsúlyt érnek el. Angliában 2,50 kg takarmányt használnak fel 1 kg hús kitermeléséhez és 9 hét alatt 1,60 kg-ot nyom a pecsenyecsírke. Kanadában és az Egyesült Államokban az átlagos adatok szerint tíz hét alatt 1,84 kg-ra neve­lik a pecsenyecsirkéket és 2,32 kg takarmányt használ­nak fel 1 kg hús előállítására. A fenti adatokból látjuk, hogy a Bástya-5 üzemrészle­gének baromfitenyésztése az 1 kg hús előállításhoz szük­séges takarmányfogyasztás terén a világszínvonal felé közeledik. Ami a hústermelést illeti, az eredmények ki­elégítően, a tojáshozamnál azonban még lemaradás mu­tatkozik. Például az Egyesült Államokban az évi tojás­hozam 254 egy tojótyúkra számítva, a Bástya-5 üzem­részlegen pedig 164. A lemaradás a tojóstyúkok elhe­lyezésének korszerűsítésével a fajta-kiválasztással és helyesebb takarmányozással hozható be. A baromfitenyészet dolgozói szakmunkások. Nemcsak foglalkozásként űzik munkájukat, de érdekli őket a ba­romfitenyésztés biológiája, mélyebb ismerete is. Szak­lapokat és szakkönyveket tanulmányoznak, s ez lesz to­vábbi eredményeik biztosítéka. Bogota István Júliusi vadásznaptár Igyekezzünk továbbra is gondos­kodni a vadvédelemről és a tökéletes csönd megőrzéséről a vadászrevírben, különös tekintettel a fácánosokra. Kí­méletlenül lőjük a kártékony vadat, irtsuk a kóborló kutyákat és macská­kat. Rendszeresen elíenőrizzük a kár­tékony vad fogására szolgáló csapdá­kat és egyéb berendezéseket. Folytatjuk a lombgyűjtést, a széna kaszálását, egyszóval most igyekez­zünk a takarmánybegyűjtéssel, hogy vadállományunk a téli hónapokban élelemben ne szűkölködjön. Az elmondottakat és további észre­vételeinket összegezve, a galántai já­rás élenjáró kukoricatermesztői a ma­gas hektárhozamot a következőkben látják: alkalmas elővetefnény (pillan­gósok), a talajerő biztosítása szerves és szervetlen trágyákkal, tőszám­­mennyiség (38—42 ezer/ha), gyomta­lanítás vegyszerrel, kézi erővel, fej­trágyázás, végül a kártevők elleni védekezés. Ha mindehhez hozzávesszük a be­csületes munkát, amit mezőgazdá­szaink a termelés érdekében kifejte­nek, a kukorica terméshozama olyan szintre emelkedhet, amilyenre nem lesz példa a többi szemestakarmány között. Méltán nevezhetjük a kukori­cát a takarmányok királyának, mező­­gazdaságunk sárga aranyának. Sándor Gábor Felkérjük a vadásztársaságok tag­jait, hogy önkéntes brigádosokként vegyenek részt az aratási és cséplési munkálatokban. Ezen segítségükért az EFSZ-ek és állami gazdaságok vezető­sége bizonyéra készségesen ad majd vadeleséget, ocsút, gabonahulladékot, gyommagvat stb. ☆ Az etetőket, vadászlakokat és a vad befogásához szükséges eszközöket ki­javítjuk és rendbe hozzuk. Kitisztít­juk a sózókat és feltöltjük az őzek, szarvasok részére elhelyezett nyalósó­készleteket, gondoskodunk a csapák tisztántartásáról. ☆ Szlovákia kerületeiben júliusban a következő vadakra vadászhatunk: őz­bak, vaddisznó (az anyák és malacok kivételével), farkas, hiúz, róka, üregi nyúl, görény, közönséges és hölgy­menyét, héja, hamvas varjú, szarka, szajkó és csóka. Az elismert fácánosokban nyestre, egerésző ölyvre, vadmacskára stb. vadászhatunk. Halastavakon és ka­vicsgödrökben gémre is. ☆ Őzvadat csakis az illetékes járási nemzeti bizottság által jóváhagyott lelövésl terv alapján ejthetünk el. A lelövés alkalmával be kell tartanunk a nagyvad lelövésére vonatkozó elő­írásokat és a tenyészetnek megfele­lően válogatjuk a golyóra érett példá­nyokat; a tenyészetre nem alkalmas, testileg gyenge, rövid, szabálytalan, vagy visszarakott agancsú, parökás, beteg vagy súlyosan sebzett őzeket. A kilövésnek mindig az állomány mi­nőségi javulást kell szolgálnia, őzekre lesből vadászunk. Tilos a terelés, a hajtóvadászat vagy hajtatás kutyával. Ugyancsak tilos özekre söréttel, vá­gott ólommal stb. lőni, még a kegye­lemlövést sem szabad ily módon meg­adni. Nem szabad továbbá őzre va­dászni éjjel (egy órával napkelte előtt, egy órával napnyugta után), sem villanyfény segítségével, sem 100 méternél közelebb a szomszédos va­­dászrevírtől. P. Ralbovsky Mezőgazdaságunk ingyenes napszámosai A fogoly és a fácán táplálkozása során na­gyon sok olyan állati kártevőt és növényma­got fogyaszt* amelyek a mező- és erdőgazda­sági kultúrnövényeket károsítják. Az említett két szárnyas apróvad például különféle gyom­magvakat, burgonyabo­garakat, lucernabogara­kat, répabarkót, ormá­nyosokat stb. fogyaszt. A kultúrnövényeink éle­tét és növekedését biz­tosító egyik fontos el­járás a biológiai nö­vényvédelem, amikor a természet erőit is szol­gálatunkba állítjuk. A kultúrnövények károsí­­tóit pusztító fogoly és fácán valósággal „in­gyenes napszámosa a mező- és erdőgazda­ságnak. Éppen ezért a szor­galmas gyom- és rovar­pusztító madarakat min­denkinek védenie, óvnia kell. Azt, hogy eäy-egy állatfaj a táplálkozása során milyen mértékben befolyásolja a mező- és erdőgazdaságot, f rend­szerint gyomortartalom­vizsgálatokkal állapít­ják meg. A fogoly és a fácán rovarpusztítására jellemző az is, hogy egy-egy madár hihetet­lenül nagy mennyiséget fogyaszt. Egyetlen fá­cán gyomrában például 1366 darab drótféreg, egyetlen fogolyban 3914 bársonylégy maradvá­nyát találták. Megálla­pították, hogy minél több fogoly tartózkodott a burgonyabogárral fer­tőzött táblákon, annál kevésbé szaporodtak el a kártékony rovarok. Azt is megfigyelték, hogy ahol kipusztult a fogoly- és fácánállo­mány, ott a szántóföl­deket előbb-utóbb tö­megesen ellepték a bur­gonyabogarak. A fogoly és a fácán mező- és erdőgazdasági haszna általánosan is­mert, kívánatos tehát, hogy ezt a két értékes vadfajunkat nemcsak hogy óvjuk, hanem sza­porítsuk is, • Főhordás utáni teendők Amíg az új anyák bepárosodnak, illetve a petézést elkezdik, kísérjük figyelemmel a rajokat és a lerajzott családokat. De azután is nézzünk még utána, hogy a fiasítás dolgozóméh­­fiasítás-e, s hogy kielégítő terjede­lemben, tömören fiasít-e az új anya. Ezek elhanyagolása sokszor hozott már kellemetlen meglepetéseket. Előfordul, hogy a párzásra kirepülő anya nem tér vissza a kaptárba. Ha a méhcsalád feltétlenül állanyássá lesz, hiszen nincs fiasítás, nem nevel­het más anyát. Ezt a bajt pedig arány­lag igen könnyű megelőzni. Ha gyanítjuk, hogy a fiatal anyával baj történt, adjunk be a méhcsalád­hoz egy keret friss, dolgozóméh-fia­­sitást. Ha nincs anya, úgy ezen a ke­reten nevelik az anyát. Ha mégis meglenne az anya, akkor ezt a fiasítást szépen tovább neveli a család. Ha meggyőződtünk, hogy a család tényleg anyátlan, vagyis ha látjuk, hogy anyabölcsőket épít, akkor mégis vegyük el tőle a beadott keretfiasí­­tást. Egy napig hagyjuk így, hogy a család érezze anyátlanságát, azután adjunk zárkában egy termékeny anyát vagy fedett anyabölcsőt. Rajjal, lerajzott, vagy anyátlan csa­láddal anyát neveltetni nem helyes, mert körülbelül egy hónap is eltelhet, amire az anya petézni kezd. Mivel a főhordás elmúlt, de még mindig rengeteg virág akad a mezőn, erdőn, réten, s az időjárás sokszor akadályozza a méheket a hordásban, a méhek rajzási ösztöne most még jobban felébred, mint főhordás előtt. Bíznak a hordási lehetőségekben, s a fiatal méhek ereje pedig nincs eléggé kihasználva az építőmunkában, ha nem adunk a költőtérbe múlépes, il­letve építtető keretet. Ilyenkor lehet a legkönnyebben mesterséges rajokat készíteni. A méhcsaládok duzzadnak az erőtől, pár keret fiasítás elvételét nem síny­­lik meg, sőt még javukra is válik, mert visszatartja őket a természetes rajzástól. Benépesítendő kaptárainkba rakjunk össze 5—6 keret fiasítást, amelyet több kaptárból szedjünk ösz­­sze, s adjunk hozzá kisebb mennyiségű mézet és virágport, Ajánlatos a mes­terséges rajt itatni, mert a kijáró mé­hek elvesznek és így nincsenek méz­hordóik Az anyanevelést elvégzik ugyan, de ez nem helyes, mert anyát mindig teljes értékű, nagy néptömeg­gel rendelkező méhcsaládjainkkal ne­veltessünk. A rajnak viszont lehetőleg kész anyát adjunk. Ebben a hónapban kell az öreg, hi­bás méhanyákat kicserélni. Erre az anyapáróztatók termékeny anyáit hasz­náljuk föl. Hozzunk rendbe minden méhcsaládot és ne halasszuk el a na­gyobb méhészeti munkákat a későbbi időre. Ahol élelemhiány mutatkozik, etessünk. M84. július 4.

Next

/
Thumbnails
Contents