Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-05 / 98. szám
EGY KÖZÉP-OROSZORSZÁGI SZOVHOZ TAPASZTALATAIBÓL Mázsa úián fizetnek Kevesebb szót — több ökonómiát ■ Miért nem aludna munkacsapat a tanfolyamon? új technológiájáról tanfolyamot rendeztek a részlegen, Alekszej Geraszimov csapatának tagjai nem akartak elmozdulni a bemutatott új gépektől, melyeken a legkisebb és iegelrejtettebb csavar is érdekelte őket, s amit csak lehetett, ki is próbáltak a gépeken. A tanfolyam résztvevői tehát nem aludták végig az előadásokat. Geraszimovék a burgonyaültetéskor semminemű segítséget nem fogadtak el és a két traktort is visszautasították, melyet az igazgatóság küldött kisegítésükre. Inkább hosszabbított műszakokban dolgoztak. Ültetés után a csapat az egész tenyészidő alatt példásan gondoskodott a veteményről, melyet többek közt hatszor művelt meg. — Az igazgatóság a betakarításkor is gondolt ránk — mesélte Vaszil Minajev, a csapat egyik tagja —, mert küldött egy kombájnt emberekkel. Örült ütemben dolgoztak. Mint mondani szokás, futottak a hektárok után. fejezi be elbeszélését Minajev. Szovhozaink a növénytermesztésben tevékenykedő gépesített csapatokról különböző nézeteket vallanak. Egyesek azt hangoztatják, hogy a jelenlegi mezőgazdasági viszonyaink között éppen olyan munkaszervezésre van szükség, mint amilyet a gépesített munkacsapatok valósítanak meg. Mások viszont azt tartják, hogy a gépesített csapatok munkaszervezése nem jó, mert eközben a munkaerők és eszközök szétforgácsolódnak, melyeket szerintük sokkal jobban ki lehetne használni a brigádok keretében. Nehéz bírónak lenni ebben a vitában, mert úgy tűnik, hogy hol a csapatok szószólóinak, hol az ellenzőinek van igaza. Vajon melyik fél oldalán áll az igazság, az nézetem szerint az egyes mezőgazdasági üzemek termelési körülményeitől függ. A sablonszerű megítélés, állásfoglalás mindkét félre nézve káros volna, Am ennek ellenére meggyőződésem, hogy közelebbről is megéri szemügyre venni a gépesített munkacsapatokat, mivel munkájuk elemzésekor több olyan problémával találhatjuk szembe magunkat, amelyek felett feltétlenül el kell gondolkodnunk. Egy ilyen probléma a sok közül az anyagi érdekeltség és érvényesítésének néhány új módszere. nyát bíztak, vagyis pontosan annyit, amennyit a gépesített csapatra. A versenyfelek földje azonos minőségű volt, a brigádé azonban mintha egy kicsivel jobb lett volna. Megjegyezzük, hogy mindkét munkacsapat azonos mennyiségű és összetételű műtrágyát kapott. Mégis a két tábla hektárhozamai közötti eltérések igen nagyok voltak. A Geraszimov gépesített csapatja hektáronként 179 mázsa burgonyát, míg szomszédjuk, a gépesítetlen munkacsoport csak 130 mázsát takarított be hektáronként. Geraszimovék munkájának eredménye azonban még szembeötlőbb, ha összehasonlítjuk a szovhoz eredményeivel. A gépesített munkacsapat termelési önköltsége mázsánként 3,49 rubel, a szovhoz át-* laga viszont 7,39 rubel. Munkaszerződéssel kezdődött A nagyonis szembeötlő különbség okát ebben az esetben valahol az anyagi érdekeltségben kell keresnünk, mely szinte forradalmasította az emberek munkához való viszonyát. Ezt bizonyítja, hogy a szezon ideje alatt egyszer sem kellett a gépesített munkacsapat tagjait figyelmeztetni, hogy ezt, vagy azt a munkát még nem végezték el stb. A szezon kezdetén a gépesített munkacsapat szerződést kötött a szovhoz igazgatóságával, melyben meghatározták, hogy az emberek jutalmazása, bérezése a betakarított mázsák után történik majd. Ezt megelőzően azonban kiszámították, hogy milyen volt a Zaborje részleg átlagos burgonya-hektárhozama az utóbbi öt évben. Mivel az átlag 90,6 mázsa volt, úgy döntöttek, hogy ezt az átlagot tervezik. Az igazgatóság és a csapat tagjai ezután összeírták a számításba jövő munkafolyamatokat. Majd az egyes munkafolyamatok mellé odaírták a szükséges munkaráfordítást, s ebből már könnyen kiszámították, hogy a gépesített csapat tagjai minden kitermelt mázsa burgonya után 0,82 rubelt kapnak jutalmul. A .terven Szervezés sablon nélkül Ha elemezzük a gépesített csapat-» ról a mondottakat, rájövünk, hogy munkaszervezésének alapját nem a szavak, hanem az ökonómia és az anyagi érdekeltség képezi. Ez volt tehát döntő befolyású az emberek mun-* kához való viszonyára, s így végső fokon, a kiváló gazdasági eredmé-* nyekre. Ezzel elérkeztünk a cikk elején fel-» vetett dolog lényegéhez, s leszögez-» hetjük: a siker nem azon múlik, hogy gépesített vagy gépesítetlen munka-* csapatok dolgoznak-e a növénytár» mesztésben. A szervezési forma má» sodlagos, s hogy milyen csapatot hozunk létre, az az adott gazdaság körülményeitől, termelési viszonyaitól függ. Az a fontos, hogy ügyeljünk az anyagi érdekeltség elvének betartására. Ha ezt az elvet helyesen érvé-* nyesítjük a gyakorlatban, akkor jó eredményeket várhatunk. A Szelszkaja Zsizny cikke nyomán A víz és a modern világ Azonos feltételek - eltérő hozamok A világtérképét' böngészve felfigyelt-e valamikor kedves olvasó, melyik szín található meg rajta a leggyakrabban?... Ügy van, a kék. A vizet jelzik ezzel a színnel. Földünk héttized részét víz borítja. A térképen az óriási felületű vízterületekből is csak mint masszív szigetek emelkednek ki a kontinensek, a szárazföld. Már évtizedekkel ezelőtt az embert komolyan foglalkoztatta a víz tárolása, irányítása, sőt a víz óriási erejének megszelídítése. Az egyiptomi civilizáció például nem virágzott volna már évezredekkel ezelőtt, ha a Nílus nem ajándékozta volna meg bőséges vízzel a partmenti területeket. A csapadékhiányon itt évezredek óta öntözéssel segítenek. Ez jellegzetes egyiptomi primitív eszközökkel és kézi munkával végzett öntöző kultúrát alakított ki, amely aránylag magas terméshozamot eredményez. A sokezer kilométeres öntözőcsatornák vízellátására a Nílus mentén több víztárolót építettek, köztük legnagyobb az asszuáni, 5,5 milliárd köbméter tárolókapacitással. (Mint ismeretes, a Szovjetunió segítségével mosi építik a második aszszuáni gátaí, amely méreteiben jóval meghaladja az elsőt.) A víznek csövekben való szállításának tudományát a babiloniaktól átvették a föníciaiak, ezektől pedig a görögök és a rómaiak. Róma környékén még ma is megtalálhatók az egykori vízvezetékek maradványai, amelyek 2000 évvel ezelőtt 18 és 87 kilométer között váltakozó távolságokról másodpercenként 13 000 köbméter vizet szállítottak Rómának. S ez azokban az időkben történt, amikor a hidraulika törvényei lényegében ismeretlenek voltak! Az ókori kultúra felvirágzásának egyik titka éppen abban rejlik, hogy az emberek megismerték a víz tárolási és elosztási tudományát. Gátakat', víztárolókat, öntözőcsatornákat építettek, amelyek segítségével a szárazságnyújtotta vidékek sem szenvedtek vízhiányban. Nyilván az évszázadok során, s á különböző társadalmi rendszerekben a víz kérdését különböző módon oldották meg. (XIII. Lajos uralkodása alatt például egy párizsi lakosra, egy liter víz és másfél liter bor jutott!) S bármennyire is különösnek tűnik, éppen századunkban, az óriási energiák felszabadulásának, az atomenergia és a bolygóközi repülés századában mind nagyobb nehézségekbe ütközik a víz kérdésének megoldása. Miért? Ha megvizsgáljuk Földünk összlakosságának növekedési dinamikáját, kitűnik, hogy az ősrégi időktől, a XIX. századig az összlakosság alig érte el az egymilliárdot, hogy ezután egyetlen század leforgása alatt' megháromszorozódjék. Előzetes számítások szerint' 2000-ig — vagyis kevesebb mint 40 év alatt' — a civilizáció fejlődése következtében — amely természetszerűleg magával hozza az átlagos életkor meghosszabbodását' — a Föld összlakossága 6 milliárdra emelkedik. Ezek a számok még nem okoznak komoly gondokat'... Kiszámították ugyanis, hogy ésszerűen felhasználva a Föld tartalékai kielégítő életet tudnak biztosítani 30 milliárd ember számára is. Az energiatartalékok szempontjából sem fenyeget semmilyen veszély, hiszen századunk az óriási energiák százada. S ami az élelmet' illeti? Az agrotechnikában beállt gyorsütemű haladás mellett mér napjainkban széleskörű kutatások folynak: hogyan lehetne az óceánok mélyén rejtőző planktonokat felhasználni az élelmiszer ellátásban? Az ember azonban népi növelheti az óceánok, tengerek, folyók, jégóriások és földalatti vizek mennyiségét. A szükségletek pedig növekednek. Például egy korszerű vaskohászati üzemben első pillantásra úgy tűnhet, hogy a víznek nincs nagy szerepe. És mégis 300 tonna acél termeléséhez 1000 tonna vasérc, 350 tonna koksz és 45 000 tonna víz szükséges. A kohászati ipar azonban nem az egyetlen, amely 150—200 köbméter vízben ,,mossa" egy-egy tonna termékét. Hogy egy tonna papír napvilágot lásson 200—500 köbméter vízre van szükség. Egy tonna mesterséges textiltermék előállításához 500—700 köbméter vizet használnak fel. Az alumínium még igényesebb: tonnánként 1200 köbméter vizet követel, nem is szólva a múgumiről, amelynek tonnánkénti előállításához 2250 köbméter víz szükséges. Az iparban elhasznált vízmennyiség nem vész el teljes egészében, általában azonban olyannyira szennyezetten kerül ki a termelési folyamatból, hogy csak nagyon ritkán lehet ismét felhasználni. Érdekes, hogy a rjazanyi termelési körzetben egy fiatalokból álló gépesített munkacsapat a jutalmazás új módszerének úttörője, Az Alekszej Geraszimov vezette csapat Barszkije- Sumas szovhozban dolgozik csupán egy éve. A négytagú csapatnak burgonyatermesztésre szakosított géppark áll rendelkezésére, mely csaknem teljesen kizárja a kézi munkát. A Zaborje részlegen, ahol a csapat dolgozik, működik egy földmunkát végző (nem gépesített) jó hírben álló munkabrigád. A vezetője Ivan Sziluskin, tehetséges, tanult ember, nagyszerűen érti szakmáját. A brigád gondjaira az idén 150 hektár burgo-Nézzük most meg, milyen vízíaríalékokkal rendelkezik a Föld. A víz ossz volumenének 98 %-a sós, ami azt jelenti, hogy nem használható sem ivásra, sem az iparban, sem a mezőgazdaságban. A fennmaradt két százalék édesvíz, — de egyenlőtlen arányban oszlik meg. Egyes vidékek jóval több édesvízzel rendelkeznek, mint arpennyire szükség lenne az illető területek lakosainak ellátására (mint például Kanada, amely a világ édesvíz tartalékának egyharmadávaf rendelkezik), míg más területekn állandó hiánycikk a víz. A dél-amerikai Atacema sivatagban például 375 év óta egyetlen csepp eső sem esett! Felvetődik a kérdés: mi a teendő a vízhiány leküzdésére? Elsőrendű feladat a felszíni és a földalatti vizek alapos megismerése, s ezek gazdaságos és ésszerű felhasználása. A gyakorlat bebizonyította, hogy még a Szaharában is gazdag földalatti víztartalékok rejtőznek. Mélyfúrások segítségével felszínrS hozható a víz, gazdagon termő mezőgazdasági területek, fontos ipari központok jöhetnek létre a világnak azon a részein, ahol évezredek óta homoktenger uralkodott. A víz ésszerű felhasználásának egyik példája a szovjetunióbeli Kara-Kum csatorna. Az „élet ere", ahogy még nevezik az Amu-Darja folyamnak új mederbe való terelése nyomán jött létre. Nem kevesebb mint 100 millió köbméter homokot mozgattak meg az új csatorna ásásakor. A vízhiány leküzdéséérf folytatót? küzdelemben jelentős szerep hárul a hidroenergetikai célokra épített duzzasztógátakra és gyűjtőmedencékré, amelyek segítségével bizonyos ideig (főként csapadékban szűkös időszakban) biztosítani lehet a vízművek ellátását. Nem érdektelenek azok a tervek sem, amelyek a gyűjtőmedencék és víztartályok elszigetelését irányozzák elő a párolgások megakadályozására. Azokon a vidékeken azonban, ahol ezeknek a módszereknek az alkalmazása sem biztosítja a lakosság, vízellátását, nem marad más hátra, mint a tengervíz sótalanítása. A tengervíz sótalanítására a leggazdaságosabb és legcélravezetőbb az atomenergia felhasználása. Világszerte számos tudós és szakember foglalkozik ezzel a kérdéssel. S hogy mennyire jelentőségteljes ez a probléma, bizonyítja az is, hogy a múlt hónapban megtartott, az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó harmadik nemzetközi ENSZ-értekezleten is a legfontosabb kérdések között szerepelt. A tudományos kutatások, valamint egy távlati együttműködési terv kidolgozása érdekében szovjet—amerikai «tárgyalások folytak és vannak folyamatban. Ezeknek célja a leghatékonyabb módszerek tanulmányozása és kidolgozása. Görögországban a Dodekanezosz szigetcsoport egyik szigetén nemrégiben kezdte meg működését az első görög tengervíz sótalanító üzem. Delianisnak, az athéni politechnika professzorának vezetésével épített üzem a napenergiát használja fel a víz sótalanítására. Az üzem 14 óriási tartállyal dolgozik, amelyeket domború átlátszó műanyag tetőzettel láttak el, alsó részüket pedig sötét színű posztóval bélelték ki, hogy elnyeljék a napsugarakat. A tengervízzel megtöltött tartályokban a napsugarak hatására a víz felforrósodik, s párolgásnak indul. A sótalanított gőz felemelkedik a tartályok belső tetőzetéig, ahol a hirtelen lehűlés következtében a gőz vízcseppekké változik, amelyeket különleges tartályokban gyűjtenek öszsze. FDN Észak-Afrikában hosszú ideig, ismeretlen volt a gutaütés, 5—6 év óta azonban tömegesen jelentkezik Franciaországból importált fákon. Hasonló tapasztalataik vannak Olaszország régi termelőhelyein is. A vész kiküszöbölése érdekében ilyen ősi, háborítatlan körzetekből szelektálnak megfelelő fajtákat, és azokat izoláltan szaporítják el. Az alanykérdéssel kapcsolatosan elmondotta Scaramuzzi professzor, hogy az alanyszelekciót mindeddig elsősorban a gutaütés elleni nemesítés szolgálatába állították mert az volt a vélemény, hogy e baj megfelelő alanyokkal kiküszöbölhető. Ma már ez túlhaladott álláspont, ezért elsősorban a termőhelyi tűrésre és a jó összeférhetőségre fordítanak gondot. Véleménye szerint a könnyű talajokon legjobb alany a tengeri barack, bár ezt a faiskolások nem kedvelik, ezért nem nagyon terjedt el. Nedves, agyagos talajra a myrobalán alanyú fákat ültetik, a jó minőségű (őszibarack) talajokra az őszibarackalanyú fákat. Nyújtó Ferenc 1&64. december 5. r A bratislavai Hydrostav dolgozói nemrég adták át a Boleráz mellett épülő vízmű első két objektumát. A képen látható az egyik vasbeton építmény. Az egész vízmű építkezéseinek bejejezésére - terv szerint - a jövő évben kerül sor. Foto: K. Cích — CTK A kniszitermesztés Olaszországban következtében az olasz kajszifaállomány rendkívül sok fajtából áll. Ezek a változatok azonban lényegében két fajtacsoporthoz tartoznak: egy júniusban érő és egy júliusi fajtakörhöz. Üjabban több francia- és észak-olaszországi fajtát is szaporítanak, így a Luizet, a Paviot, a Del Vall’Venosta stb. fajtákat. Legfőbb gondjuk a gutaütés. Ez a vész évente a faállómány 5—10 százalékát viszi el. A kajszi pusztulásának több oka lehet: téli fagyás, gombák (Verticillium), rovarok (Capnodis). alany (Myrobalán), inkompatibilitás (összeférhetetlenség). Scaramuzzi professzor úgy foglalta össze a gutaütéssel kapcsolatos véleményét, hogy az olyan pusztulás az igazi gutaütés, amelynek kiváltásában az előbb említett okok egyike sem szerepel, hanem azt azoktól független és ismeretlen tényező váltja ki. Sok jelenségből arra lehet következtetni, hogy valamilyen vírusos megbetegedéssel állunk szemben, amelynek azonban mindeddig nem sikerült megtalálni az alkalmas teszt-növényét. Ezt a föltevést látszik igazolni az is, hogy A FAO nemrégiben Magyarországon tartotta Nemzetközi Gyümölcstermesztési Szemináriumát, amelyen többek között F. SCARAMUZZI professzor, a Pisai Egyetem Gyümölcstermesztési Intézetének igazgatója értékes előadást tarttftt. Az elhangzottak alapján mód nyílt az olaszországi kajszibaracktermesztés álla- ' potába és problémáiba is betekintést nyerni. , Olaszországban a kajszitermesztés az alma, körte, őszibarack és a déli gyümölcsök mellett másodrendű szerepet tölt be. Évi termésátlaga 3300 vagon körüli, ebből 1000—1000 vagonnyit exportálnak. Az évi terméshozamok erősen ingadozóak. Átlagosan minden második esztendő kihagyó év, a közbülsők nagytermőek. Az állomány zöme Nápoly környékén helyezkedik el, innen származik az export 92,75 százaléka. A fák kisparaszti gyümölcsöskertekben tenyésznek, s jelentős részüket magról nyerik. A megfelelő minőséget termő fákon oltás nélkül termelik a gyümölcsöt, az apró és hitvány gyümölcsű egyedeket pedig átoltják. Ennek felül termelt burgonyáért az igazgatóság — ezt külön szerződésben fektetté le — külön prémiumot biztosított a csapatnak. Lehetséges, hogy ebben az esetben alacsony volt a tervezett hektárhozasm. Lehetséges tOMpbbá, hogy a prémium százalékaránya is magas volt, de va dolog lényege az, hogy a díjazás mértéke a kitermelt burgonyamennyiség lett. A rubel volt a mozgatóerő A díjazásnak ez a módja, a szó szoros értelmében lázbahozta a munkacsapatot. Jól bizonyítja ezt, hogy tavasszal, amikor a burgonyatermesztés
