Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-05 / 98. szám

Decemberi vadásznaptár Elsőrangú feladatunk a haszonvad szakadatlan védelme. Egyúttal lőjük a kártékonyokat vagy csapdát állítunk számukra. Főleg a kóbor kutyák és macskák irtásáról nem szabad meg­feledkeznünk. Vadorzók és pecsenye­vadászok nem kívánatos garázdálko­dását igyekszünk megakadályozni. Decemberben már rendszeresen hozzá kell látnunk a vad etetéséhez. Az egyes takarmányféléket kellőkép­pen váltogatjuk. Tördeljünk fiatal hajtásokat, hogy a vadnak legyen mit rágcsálnia. Egészítsük ki a nyalósó­készleteket és tegyük lehetővé az erdőlakók számára, hogy nehézség nélkül tiszta vízhez férkőzhessenek. Decemberben a következő vad lő­hető a szlovákiai kerületekben: dám­szarvas, annak tehene és ünője, muf­lon, muflontehén és muflonünő, nyúl, szarvas, szarvastehén és borjú, far­kas, hiúz, róka, vadmacska, üreginyúl, görény, menyét és hölgymenyét, fá­cánkakas, vadiúd, gerlice, egerészölyv, holló, héja, varjú, szarka, szajkó, csó­ka és nagy kárókatona. December 15-től kezdve erdei és hegyi nyestre is lehet vadászni. Elismert és önálló fácánosokban az említett nyeátféléken kívül fácán­tyúkra is engedélyezik a vadászást, ha ott az utolsó két év alatt nem tör­tént fácánkitelepítés, ha legalább 100 darabra szól a jóváhagyott lelövési terv és ha a fácántyúkok jelenlegi állománya meghaladja a nembeli kü­lönbözet kívánt arányszámát. Emellett nem szabad több fácántyúkot lőni, mint az egész fácánvad lelövési ter­vének 20 százalékát. A lelőtt fácán­tyúkok és kakasok összmennyisége ugyancsak nem haladhatja meg a va­dászgazdálkodás jóváhagyott tervét. A nyúlra és fácánra történő vadá­szás fe1 ételeit és módozatait lapunk múlt hc.vi rovatában ismertettük. Eze­ken a vadászatokon feltétlenül be kell tartanunk a rendet, a fegyelmet és a lőfegyverek használatáról szóló biz­tonsági intézkedéseket. Mindenben á vadászgazda vagy az általa megbízott vadászvezetö utasításaihoz kell iga­zodnunk. A vadászatot követő társas összejöveteleken viselkedjünk fegyel­mezetten, vadászhoz méltóan! December a szarvas-, dám- és mu­flon elejtésére engedélyezett utolsó hónap. A vadászás tiltott módszereit már októberben ismertettük, de ismé­telten felhívjuk rájuk vadásztársaink figyelmét. Fakó pézsmapockot csak élve sza­bad fogni, lőni nem. Figyelmeztetjük vadásztársainkat, akiknek vadászjegye a naptári év vé­gén érvényt veszti, hogy december 31-ig annak meghosszabbítását kell kérvényezniük az illetékes JNB-n. Ugyancsak december 31-ig a Cseh­szlovákiai Vadászok Szövetségének valamennyi tagja köteles megfizetni tagsági díját. Aki nem fizeti meg ide­jében tagdíját, megszűnik a szövetség tagja lenni. Aki továbbra is meg akar­ja tartani tagságát, a záros határidőn túl beiratási illetéket is köteles még egyszer fizetni a tagsági díjon kívül. Évzártával a vadászgazda előkészíti a statisztikai jelentéshez szükséges adatokat, hogy kimutathassa a lelőtt és élvefogott vad számát. December 31-ig kell beterjeszteni kérvényüket a lakhely szerint illeté­kes JNB-hez a vadászgazda-vizsgát letenni szándékozóknak. Ugyanaddig a határidőig kötelesek a Csehszlová­kiai Vadászok Szövetségének járási bizottságai bejelenteni az 1965-ös év­re tervezett vadászkutya-vizsgákat a szövetség kerületi bizottságának. A kaptárak védése kukoricaszárral Több évig üres szobában teleltettem méheimet. Kez­detben nem is volt nagy dolog öt-hat kaptárom ki- és behordása. Az állomány növekedésével azonban ez mind több gondot okozott helyszűke miatt. Tavaly ősszel el­határoztam, hogy a kaptáraimat helyükön hagyom és kukoricaszárral takarom a tél idejére. A családokat utoljára szeptember végén, október ele­jén vizsgáltam át. Ugyanakkor a kijáró nyílásokra anya­rácsot szereztem egér ellen. A keretek tetejét többré­tegű újságpapírral és föléje rakott ócska zsákokkal ta­kartam. Erre helyeztem a rostszövetes keretfedőket bakháttal fölfelé. Ez a fedési mód a tető lecsukását nem akadályozta. A keretfedők tetejére — 5—6 g-nyi egér­­irtát helyeztem konzerves dobozban. November végén, amikor a méhek nem röpködtek, és erősebb fagyokra lehetett számítani, a kaptárak szárral való teljes befödése következett. A kaptárakat tartó gerenda és minden ötödik kaptár tetejére konzerves dobozban 1 dkg Arvalint tettem ki. A középső kaptár falára hőmérőt függesztettem. Kellően megszáradt és kis kévékben zsineggel összekötözött kukoricaszárat használtam. Az egymástól 5 cm távolságra levő és észak-dél irányban sorakozó nagy Boczonádi kaptárak­­nak először a keleti oldalához raktam végig a kévéket, kissé megdöntve, hogy a kaptár fölött a nyugati oldalá­ról hozzádöntött szár végével összeérjenek. így a kévék csapszerúan, tetőalakban erősítették egymást. A gyako­ribb nyugati szél sem dönthette el azokat, mert a kévék a keleti oldalra nézőkre nyomódtak. Ha a kaptár 20—30 cm-re van a földtől és a szár 180—200 cm hosszú, ak­kor a kévék oldala nem fekszik a fedelek éléhez. Arra is figyelemmel kell lenni azonban, hogy a kévék töve ne legyen túlságosan széttárva, mert nagyobb és huzamo­­sab havazás a tetejét összenyomhatja. A kijáró nyílások helyét a kévék közt fél méter hosszú vesszőkkel jelöl­tem meg. Ez a téli hallgatózást könnyítette, mert a ki­húzott vesszők helyén a két kévét ellenkező irányban széthúzva a gumicső végét könnyen a kaptár kijáróiához illeszthettem. A hőmérőkkel szemben a kukoricakévék közé szalmacsomót dugtam. Ezt a hőmérő leolvasásakor kihúztam. Végezetül a szárakat kétszer olyan hosszú zsineggel rögzítettem, mint a kaptárak hossza. A zsineg végét hurkoltam és a szárrakás élétől számítva 60 cm­­re kötöttem. A zsineget helyettesítheti nem túlságos kemény drót is. Az is jó, ha hosszú, nem nagyon vastag rudakat fektetünk szintén az előbbi magasságban a ké­vékre keresztirányban mindkét oldalon egymással szem­ben, aztán dróttal a két végükön és középen rögzítjük. !gy csomagoltam be 22 nagy Boczonádi fekvőkaptárt. Mondhatom, hogy soha nem izgultam annyit a méhek miatt, mint a múlt télen. Mindenkinek az volt a véle­ménye, hogy a sok kis egér kirágja a kaptárt is. A csa­ládoknál meghallgatáskor semmiféle rendellenes visel­kedést nem tapasztaltam. A szabadban elhelyezett hő­mérő télen 5—6 C°-kal mutatott kevesebbet, mint a szár alatt. Az első kibontást március 2-án végeztem. A zsi­nórt eloldva csak a kijáró felőli oldalról döntögettem le a kévéket úgy, hogy merőlegesen feküdjenek a kaptárak hosszirányára. A kévék külső felét hó borította, ez fe­küdt be a hóba. Az egerekre voltam kíváncsi. A kaptá­rak tetején és a gerendán elhelyezett edényekből az arvalinos kukorica eltűnt. A tető és a gerenda tele volt elhullajtott arvaiinos kukoricadara szemekkel. Ebből még a kévékben levő egérfészkekben is találtam. A kaptáron sehol sem láttam rágás nyomait. Élő egeret sem talál­tam. A nyugati oldalon a szárat nem bontottam le, mi­vel azt láttam, hogy egér nem hatolhatott be a kaptár­ba. Ez a hátsó sor kéve a megolvadt, majd ráfagyott hóval páncélként védte a maró szél ellen a méheimet. A tisztuló kirepüléssel kapcsolatban az előző évekből szomorú tapasztalataim maradtak. A méhek sokszor J tömegével jöttek ki, amikor még a földet hg borította. I Sokszor a kora délutáni órákban arra lettem figyelmes, hogy a kaptárak előtt és a kaptártetőn levő hó rostsze­­rűen lyukacsos. Csupa kíváncsiságból a havat öt cm i vastagságban bádog lemezzel levágtam; minden lyuk egy-egy méh temetője volt. Most azonban ez nem for­dulhat elő. mert a kaptárak szárazon maradtak. A kap­tárak előtt a lebontott kévék belső fele került fölfelé. Ez teljesen száraz még akkor is, ha külső felét hó borítja. A naptól úgy átmelegszik, hogy a leszálló méhek meg­pihenve akkor is visza tudnak szállni a kaptárba, ha a levegő hűvös. Ha látom, hogy még tartós hidegre vagy huzamosabb havazásra van kilátás, a kukoricaszár kévék visszahelyezésével továbbra is védhetem méheimet a hidegtől, illetve korlátozhatom a kirepülésüket. Mivel a szár a kévékben nem vizesedik úgy ét, vastagsága miatt a hó nem olvad úgy alatta, mint a szalma vagy törek alatt, sokkal alkalmasab a fentiek helyett a kaptárak előtt tisztuló repüléskor. így rakosgattam a kévéket le-fel április közepéig. Ek­kor a hátsó kévesort is lebontottam és gyors fogásokkal a kaptárak tetejét felnyitottam. Örömmel tapasztaltam, hogy az Arvalin egy edényből sem hiányzott és egy kap­tár belsejében sem találtam egérnyomot. A teljes átvizs­gáláskor megállapítottam, hogy a kaptárak alján kevés a hulla, még a szobai teleltetéshez viszonyítva is egész csekély, legtöbb 2 dl-es pohárnyi, de nagyon sok csa­ládnál csak néhány méh. A kaptárakban penészedést, pá­ralecsapódást nem észleltem. A mézfogyasztás is kevés volt. Számot nem közölhetek, de még áprilisban is fölül­ről nézve középen ült a család. A fiasítás ugyanolyan terjedelmű volt családonként, mint a szobai telepítéskor szokott. Amikor úgy láttam, hogy a szélfogóra és a hófogóra már szükség nincs, a szárat a kert sarkában elégettem. Az idei télen már 31 családot teleltetek így. Kellő vigyázattal most már nyugodtan merem ajánlani. 1. Elmarad a behordáskor gyakori felzúdulás vagy a méhek felbomlása. 2. Baleset nem lehet, mint a kaptárak hurcolgatásakor. 3. A kaptár hőingadozása kisebb. 4. A téli ellenőrzés (meghallgatás) bármilyen iddben lehetséges. 5. A tavaszi tisztuló kirepülést az időjárásnak meg­felelően szabályozhatjuk. 6. A takarás madarak és háziállatok ellen véd. 7. A szélvédőt helyettesíti télen és tavasszal minden oldalról. 8. Nagyon jó hótakaró tisztuló kirepüléskor. 9. Szárazon tartja a kaptárt. 10. A takaró házilag kevés munkával előállítható. Hátrányát abban látom, hogy nagy óvatosságot igé­nyel, és a megkészítése talán több munkát kíván, bár a zárthelyi teleltetéskor behordásra fordított időből kite­lik ez. Nem tapasztaltam, hogy a szár csörgése zavarná a méheket. V a rg a Pál Megfigyelések HULLÁMOS papír MÉHFÜSTÖLÉSRE (Die Biene, Német Szövets. Köz­társ.) — Wahl a hullámos papírt kb. 12 cm széles és a füstölő- mélységé­hez igazodó darabokra nyírja, s össze­­tekervé alulról meggyújtja a füstölő­ben. A bordákon csak féloldalon sza­bad papírlapnak lennie. A hullámos papír könnyen gyullad, Izzva ég. A KIJÄRÖ TÉLI VÉDELME (deutsche Bienen Wirtschaft, Némej; Szövets. Köztárs.) — Büdel szerint a méhek a nyári kijárós kaptárban a téli fiasítás nélküli szakaszán legfel­jebb 200 g cukorral többet fogyaszta­nak, mint szűkített kijáróval. A fia­sítás megindulásától azonban több melegre van szükségük és nő a fo­­nyasztásuk. A kijárőt fölösleges szél eilen védővel fölszerelni. A szél ha­tása csak kevéssé érvényesül a kaptár belsejében. Már a kijáróban gyengül, a kaptár levegője pedig ellensúlyoz­za. Az ellensúlyozás csak akkor hiányzik, ha a kaptár huzatos. Ilyen­kor nincs meg a belső rugalmas „lég­párna“: a szél átsüvölthet a kaptáron. Büdel a szél megtörésének erejét a kijárőban következőképpen szemlél­teti. Égő gyertya elé olyan kemény papirost tartunk, melyre a Németor­szágban használt kijárőnak megfelelő 10 cm széles és 0,6 cm, magas nyílást vágunk. Kb. 1 méterről, de legalább kartávolságról a nyílás felé fújunk. A gyertya lángja alig mozdul meg. Ha közelről fújjuk a nyílásba, a lángot elolthatjuk. Csakhogy a szél it tá­volról éri a kijárót A Volga balpartján hosszú időkig szerényen meghúzódó, de az utóbbi években szüntelenül terebélyesedő város 204 éves múltra tekinthet vissza. A cárizmus idején semmilyen ipari üzeme nem volt. A lakosság a primitív módszerekkel müveit föld csekély jövedelméből tengette életét. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelmével azonban korlátlan lehetőségek nyíltak Balakovo sokoldalú fejlődéséhez is. A dieselmotorgyár és a hajójavító üzem felépítésével párhuzamosan meg­változott a város arculata is. A szegénységet jelképező düledező faházak helyét a forradalom utáni időszak ízlését tükröző lakóházak foglalták el. Az alábbi kép Balakovo egyik utcáját mutatja be, amely a huszas évek elején épült. A város iparosítása azonban az utóbbi években érte el tetőfokát. Itt épült fel a Szovjetunió és a világ egyik legnagyobb és legkorszerűbb vegyi kom­binátja. De épül a volgai vízierőművek hetedik lépcsője is, melynek első turbinája 1966-ban kezdi meg működését. Képünkön a hatalmas vegyi kombinát egy része, a levegótisztító beren­dezés látható. Az iparosítás szükségszerű következményeként előtérbe került az iskolák és a kulturális intézmények hálózatának kibővítése. A városnak a forrada­lom előtt nem volt középiskolája. Most öt középiskola és két vegyipari szakiskola működik. Pár évvel ezelőtt megnyílt a szaratovi egyetem vegy­ipari tagozata is, amely 1963 végéig 70 vegyészmérnököt nevelt a kombinát részére. Az egykori kisváros, amelynek mindössze harmincezer lakosa volt, a je­lenlegi hetvenezer lakosával már beilleszkedett a korszerű ipari városok sorába. És 1970-ben, amikor a város lakosainak száma ISO ezer lesz, a múlt itt-ott látható maradványai is eltűnnek. Erre hagy következtetni az a lelkes építő munka, melynek eredményeként az utóbbi hét év folyamán 10 000 laká$egység épült, s mely biztosíték arra is, hogy 1980-ig, minden évben 2000 új lakásegységet kapnak a város dolgozói. Az új lakásokról nem hiányoznak a televíziós antennák sem. Ez érthető — hinszen a városban több mint tízezer televíziós készülék van. A korszerű ipari üzemekben dolgozó és a kényelmes lakásokban élő dol­gozók igénye a vendéglátó üzemekkel szemben is megnövekedett. A város új étterme és kávéháza, amely az alábbi képen látható - kielégíti a leg­nagyobb igényekét is. Képek és szöveg: PATHÖ KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents