Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-05 / 98. szám

Negyvenhárom víztároló — terméstöbbletből évente 20 millió korona Ahhoz, hogy az érsekújvári járás mezőgazdasági üzemei miként hasz­nosítják vízforrásaikat, valamint ön­tözési lehetőségeiket, fejlődésében kell felmérni a helyzetet. Ez a fejlő­dés két szakaszra osztható. Az egyik: harc a víz ellen: a másik: harc a vízért! Mindjárt az elején meg kell mon­dani, kevés járás területén folyik át annyi folyó, patak és csatorna, mint az érsekújvárin. Egy darabon a vén Duna határol, s hozza vizét a Vág, a Garam, Ipoly, Nyitra, Zsitva, a Pá­­ris-patak és a belvízlevezető csator­nák. Ebből minden jel arra mutat, vízben bővelkedik a járás. Ez a fel­­tételezés azonban csalóka, mert van is vize a járásnak, meg nincs is. Kora tavasszal folyammá dagadnak még a helyi csatornák is; a patakok, folyók pedig a kész árvízveszély hor­dozói — csak kárt okoznak, annál ke­vesebb hasznot. A mederszabályozá­sok, csatornázások meggyorsították a lezúduló víztömegek elfolyását, a folyók alsó folyásánál a víz nem egy­szer ki is lépett... Az egyik veszély alighogy elmúlt, jött a másik — a több hónapos szárazság: esőért só­várgott a szomjas föld ... Ez az áldatlan helyzet sok gondot okozott az illetékes járási és helyi szerveknek. Annál is inkább, mert a mederszabályozások egy kilométere annyi költségbe került, hogy azon víztárolót létesíthettek volna. AZ „ELSŐ FECSKÉK“... Negyvenkilencben, valamint öivén­­ben megkezdték Búcson egy tizen­nyolc, s Muzslán egy tizenegy hektá­ros Víztároló építését. Ezek elkészülte után hamarosan tapasztalhatták, mily negjelentöségüek. Felfogták az árhul­lámokat, s így 3000 hektárnyi föld mentesült az elöntéstői. Azon kívül a tárolók vizét nemcsak víziszárnyasok, s halak tenyésztésére hasznosítot­ták, hanem öntözésre is. A jó tapasztalatokat széleskörűb­­ben hasznosították. így került sor a vízgazdálkodás átfogó tervének elké­szítésére, amely a vízügyet a terme­léssel köti össze. Ez a sokoldalú, egész járásra kiterjedő vízgazdálko­dási program — Joz'ef Pumán, a Já­rási Vízügyi Igazgatóság igazgatója és Sima Alajos, a Járási, Nemzeti Bi­zottság vízgazdálkodási szakosztályá­nak vezetője szerint — minden köz­séget érint. Figyelembe veszi ez a terv a talajviszonyokat', a vízfutotta területek lecsapolását, az öntözés ki­vitelezését, a talajjavítást (szikes, homokos területek), a községek ivó­vízszükségletét. az erdősítés lehető­ségeit és másegyebet. A vízgazdálkodás valamennyi épít­kezéséhez alapul szolgáló terv elké­szítéséhez hozzájárultak: a Vízügyi Igazgatóság, a Mezőgazdasági Beru­házási Építkezéseket Előkészítő Bi­zottság, az erdészet, a párkányi és a surányi meliorációs szövetkezet. E r*agyjelentőségű vízgazdálkodási prog­ram elkészítéséhez sok jótanáccsal Valódi, hoszsantartó idén az ősz. Jobbat kívánni sem lehetne. Az őszi kalászosok vetésének sikeres befeje­zése után a mélyszántás elvégzésére is megvan á lehetőség. Mezőgazdasá­gi dolgozóink körében viszont más szempontból van meg az öröm. A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy a szarvasmarha egészen november végéig a legelőn, réteken, a cukor­répa- és kukorica-földeken találta meg az eleségét, s a tehenek kivéte­lével nem volt szükség a takarmány­készlet megkezdésére. Egyes szövet­kezetek vezetői bíznak abban, hogy az aránylag kevés takarmánnyal na­gyobb nehézségek nélkül átvészelik a telet. Az* irodában találtam meg Kiss Bálintot, a vajáni szövetkezet elnökét. Előtte papiros, kezében ceruza, s szá­molt valamit. A számok rengetegéből felocsúdva nagyokat sóhajtott, majd fejét csóválva megjegyezte: — Sehogy se stimmel. Akárhogy számolom, mindenféleképpen kevés. Alig több a létfenntartási adagnál. A keményítőérték mégcsak megvol­na, de a fehérje... Fogalmam sincs, hogy bírjuk megtartani az állatok hasznosságát. A vezetőség az évi termelési-pénz­ügyi tervből kiindulva megállapította, hogy a növénytermesztésben csak­nem másfél millió korona kárt okozott idén a szá­razság. Gabonafélékből alig egy­­harmadát érték el a tervezett hek­tárhozamoknak. Pillangós takarmány­­növényekből is jóval kevesebbet taka­rítottak be a szokottnál. A rét és le­gelő is silány volt egész nyáron. Nem szolgált Sucha elvtárs, a Járási Párt­­bizottság vezető titkára is, ügyelve legfőképp arra, hogy a maximális terméshozamok előfeltételei megte­remtődjenek. a terv megvalósításával a járás mezőgazdasága ugrásszerű fejlődést eredményezzen. eddig 13 víztároló üzemel Az „első fecskéket“ évről évre újabbak követték. A víztárolók száma jelenleg tizenhárom. Ezek közül a legnagyobbak: a szőgyéni I., ez 14 hektáros, továbbá a csúzi és a barti, amelynek vízfelülete 18—18 hektárnyi. A járás illetékes szerveit az a cél vezérli, hogy a víztárolók sokoldalúan legyenek .^kihasználva. Fogják fel a lezúduló víztömegeket, s tartalékol­ják azt öntözésre, ezáltal gyarapítva a vízmennyiséget, növeljék a talaj vízkészletét, ameljék a talajvíz szint­jét az egész környéken, a víztárolók hektárnyi területén legalább 3—4 má­zsa értékes hal tenyésztödjék évente (rendszeres etetéssel 7 mázsa is el­érhető), a víziszárnyas-tenyésztés fejlesztésével több fehérhús kerüljön a, piacra, s javítsa a dolgozók szóra­kozási, üdülési lehetőségeit (főleg a kispénzűekét), szépítsék a falvak kör­nyezetét, dúsítsák a levegő páratar­talmát, a mikroklíma összekötődjék a makroklimávai, s így jobbá váljék a csapadékképződés. a jó hasznosítás példái Az idén a csúziak 52 hektárnyi te­rületet öntöztek, s cukorrépából 400 mázsás hektárhozamoí elértek 15 hektáron. A fűszerpaprikájuk 15 má­zsát, burgonyájuk 185 mázsát, a lu­cerna 55—65 mázsát adott hektáron­ként. Az átlagos termésemelkedés az öntözött területeken mintegy 20 szá­zalékot mutat. A garamkövesdiek — a Garam vizét felhasználva — 23 hektár cukorrépát öntöztek, s 24-et nem. Az eredmény: az előbbi 380 mázsával, az utóbbi 219 mázsával fizetett átlagosan. Nagyon kritikus helyzetben vannak a tardoskeddiek, ami a vízforrásaikat illeti. Háromezer hektárosnál is na­gyobb határuk az ún. „Száraz sziget­re esik, amely mintegy 15 kilométer­nyi széles és huszonöt kilométer hosszú. A Nyitra folyó 13 kilométerre, a Vág pedig 8—10 kilométerre esik tőlük. Itt a legszárazabb hónapokban, csapadék híján, a Nap kiperzseli a növénykultúrák javarészét. Hogy mit jelent számukra a 11 hek­táros víztároló? Ezt bizonyítják ön­tözési eredményeik! Korai burgonyá­juk (5 ha) átlag 225 mázsát adott', s így hektárja 30 000 koronát hozott a közösnek. Ugyanakkor ötvén hek­tár cukorrépát is öntözték — az eredmény 45 q/ha. A nem öntözött cukorrépájuk, 150 hektáron átlag 290 mázsát termett. Tehát, az öntözés 166 mázsa terméstöbbletet' eredmé­nyezett. Ha ceruzát veszünk a kézbe, könnyen kiszámíthatjuk: a tiszta ha­biztosította az állatok eledelét. A kárt azonban nem lehet teljesen a mostoha időjárásra fogni. A szélesnyomtávú vasút építésénél és a hőerőműnél dolgozó jármüvek vezetői kényük-kedvük szerint, ke­­resztül-kasul tiporták a szántófölde­ket Csaknem minden talpalatnyi földet úttá változtattak. A többszöri figyelmeztetés sem használt. Most viszont, amikor a kár megtérítéséről lenne szó, nincs ember, aki meghall­gatná a vajáni szövetkezetesek pana­szát. Veszélyben forog a jövő évi ta­karmánytermés is. A lóhere- és lu­cernaföldek tönkre vannak téve. A vezetőség és a tagság egyaránt bizal­matlanul tekint a jövő esztendei ter­més kimenetetléré. A kezdet kezdetén tisztában voltak azzal, hogy idén gyenge lesz a teri­­més takarmánytermés. Figyelmük ki­terjedt ugyan a takarmány vásárlásá­ra is, de mikor el kellett volna utaz­­niok ebből a célból, visszariadtak. Nem voltak tisztában a baráti segít­ség sokoldalú formájával. Vajánban úgy értelmezték az egészet, hogy szalmáért szemestakarmányt kell adni cserébe. Csodálatos dolog, hogy ezzel érvelnek. Szinte érthetetlen. Ezt az érvelésüket azonban csak kifogásnak lehet tekinteni. Azt hiszem, hogy a vajáni szövetkezetesek is egyetérte­nek ezzel. De hogy valóban tisztázzuk a dol­got, nézzük meg közelebbről milyen segítségben is részesültek az aszály­sújtotta mezőgazdasági üzemek. Amikor — a felsőbb szervek köz­benjárásával — szóba került a baráti segítség, Kelet-Szlovákiából a mező­szon megközelíti a negyedmillió ko­ronát. Ügy-e, érdemes öntözni? Ez csak néhány p.élda, csupán a terméshozam-emelkedés lehetőségeit példázza. Hát még a többi...? Ha még a víztároló nyújtotta egyéb hasz­not is számbavennénk, akkor döbben­nének rá csak igazán — főleg ott, ahol nem élnek az adott lehetőségek­kel —, mily nagy jövedelemtől men­tesítik magukat. SOK MÉG A LEHETŐSÉG Bár jelentős lépést tettek előre az érsekújvári járásban, a helyes víz­­gazdálkodás útján, ez még csak a kezdet. A dimbes-dombos határú cse­hi szövetkezet önsegéllyel 86 hektáros trágyalés öntözést létesít; ennek üzembehelyezési próbájára a napok­ban kerül sor. Ez a járás első ilyen öntözőműve. (Más kérdés az, hogy a szövetkezetiek nem bíznak az 'az­besztcsövek szilárdságában!) A víz­forrást egy 8 hektáros halastó szol­gáltatja. A kihasználatlan lehetőségek közé sorolható, hogy az idén — a nagy szárazság ellenére — az öntözőberen­dezéseket a járás mezőgazdasági üzemei csak mintegy 65—70 száza­lékra működtették. Ugyancsak „tálcán kínálja“ magát a Páris-patak nyújtotta nagy lehető­ség. Ennek a vizét a szövetkezetek alíg-alíg hasznosították. Végre ebben a kérdésben is dűlőre jutottak: Kürt és Kisújfalu között épül majd a já­rás legnagyobb víztárolója, amelynek felülete 60 hektár lesz, s nem keve­sebb, mint 700 ezer köbméter vizet tárol a száraz, csapadékszegény idő­szakra. Ez a felfogott víz nagyon szű­kösen számítva is 600—800 hektárnyi terület növénykultúrájának öntözését teszi lehetővé. További lehetőségek: A Liszka­patakon 3 víztároló épülhet. Ugyan­csak nagyon kifizetődne a Szőgyén II. víztároló megépítése. S Fürön, Bar­ton, Dedinkán és Jatón is sor kerül­het ilyen irányú munka elvégzésére. A járás vízgazdálkodási programja összesen 43 víztárolóval számol, az üzembenlévőket is beleszámítva. Ez nem kevesebb, mint félezer hektárnyi vízfelület, vagyis öt-hat millió köb­méter többhasznosítású víz, amely hozzávetőleges számítások szerint' 5—4 ezer hektár föld öntözhetöségét eredményezi. Ha ezt az egészet a fardoskeddi cukorrépa-terméstöbblet idei példá­ján keresztül számítgatjuk (456 q/ha öntözéssel), akkor az évi jövedelem­­többlet — négyezer hektár öntözé­sével számolva — húsz millió koro­nával gazdagítja a mezőgazdasági üzemek anyagi alapját. Tehát, míg a folyó- és patakmed­rek szabályozására fordított beruhá­zások összege 25 év múlva térülne vissza, addig a víztárolók sokoldalú hasznosítás mellett öt év alatt meg­térítik a ráfordítási költséget. N. Kovács István gazdasági termelési igazgatóságok dolgozói a Csallóközbe utaztak. Kap­csolatot teremtettek az ottani terme­lési igazgatóságokkal, majd ellátogat­tak az egyes szövetkezetekhez. Nem volt semmi szükség a sok magyaráz­kodásra, mert Nyugat-Szlovákia me­zőgazdasági dolgozói belátták, hogy a bajba kerülteken segíteni kell. Ezután tudtára adták minden szövetkezetnek és állami gazdaságnak, hogy a Csalló­közből beszerezhetik a szükséges ta­karmányt. Ezek szerint nem képezett kivételt a vajáni szövetkezet sem, csak éppen kimagyarázkodásra talál­tak okot. Éppúgy, mint a szentesi, leleszi és más szövetkezetek, vásá­rolhattak volna két-három vagon szalmát és szénát. S most nem főne a fejük, volna miből pótolni a hiányt. Olyan eset is történt, hogy néhány csallóközi szövetkezet tagjai maguk rakták vagonba a szalmát, szénát, ku­­koricakórót és küldték el az illető szövetkezeteknek. Közel 30 vagon répaszeletet kap a cukorgyártól a vajáni szövetkezet. Nagymennyiségű takarmány ez. — Milyen jó volna, ha elegendő szalmánk lenne — mondják a szövet­kezetesek. — A répaszelettel keverve kiváló takarmánykeveréket adhatnánk az állatoknak. így azonban gondot okoz a répaszelet etetése, mert tisz­tán adagolva káros hatást vált ki az állatoknál. Talán még most sem lenne kcsó szalma után nézni. A Csallóközben bó termés volt. Bizonyosan akad még a tájon olyan szövetkezet, mely segít a bajukon. Ne sajnálják az idővesz­teséget! Még két-három vagon szal­mával bővíthetik takarmánykészletü­ket, s így nem okoz nagyobb gondot állataik átteleltetése. Jablonci Lajos Szabó Irma és Szatmári Zsófia a madari szövetkezetben 1700 pulykát ne­vel. Amikor a pulykák elérik a 6-7 kg-os élősúlyt, akkor a baromfifel­dolgozó üzembe kerülnek és onnan az emberek karácsonyi és újévi aszta­lára. (Fényképezte B. Dusek) Előrelátóan cselekvő gömöriek Arf tarifa égy régi közmondás: „Ki mint vet, úgy arat“. A termelési gyakorlat viszont arra figyelmeztet', hogy a fenti közmondást nem vehet­jük dogmának, mégpedig azért nem, mert a terméseredmény nemcsak a vetés minőségétől, hanem elsősorban a szerves és az ipari trágyákkal való ellátástól függ. A legtöbb mezőgazda­­sági üzemben azonban kevés az istál­lótrágya, mert az alomszalmát ta­karmányhiány esetén féletétik. Ilyen« formán aztán az istállótrágya nem« csak kevés, de minőségét is kétségbe kel! vonni. Ha a kedvező körülménye-­­két vesszük, elegendő alomszalmát adunk az állatok alá és emellett S takarmányozás is megfelelő, úgy 10* kg szarvasmarha-trágyában a táp­anyag és a szérvésanyag a követkézé százalékarányban oszlik még: Szervesanyag N_kg pj0ä.kg K„o_kí, Ca_kg 20 0,45 0,25 0,55 0,45 Márpedig ha az állatok tápanyag­­ellátása nem kielégítő, annak az a velejárója, hogy az istállótrágya szer­­vejsanyag és tápanyagaránya a fönti táblázatban megjelölt számadatoknál jóval alacsonyabb. A termőtalaj táp­­anyagellátásában — hacsak nem pó­toljuk ipari trágyákkal — zavar áll­hat be, ami terméscsökkenést ered­ményezhet. Leginkább ez okozza azt, hogy egyes szövetkezetekben nem érnek el kedvező termésátlagot'. Ebből az a tanulság, hogy a szer­vesanyagot tudatosan kell termelni, úgy, mint a gömöri szövetkezetben teszik, ahol különös gondot' fordíta­nak az istálló- és a komposzttrágya előállítására. De lássuk csak, mi itt a írágyaíer­­melés lényege? Mindenekelőtt szer­vezés kérdése az egész. Ugyanis a hét istállóból kikerülő trágyát rend­szeresen pótkocsikra rakják és Istók István traktoros — akit az istálló­­trágya gondozásával és kihordásával bíztak meg —’ napontS kihordja a mezei trágyafelepekre, amelyeket rendszeresen a trágyázásra kerülő földek végében létesítenek. Idén pél­dául már 72 vagon istállótrágyát szál­lítottak ki, amelynek már 80 %-a, azaz 58 vagonnyi érett. Ezenkívül készítet­tek 1-700 m3 komposztoí is. A fölfo­gott trágyalé pedig több mint 90 000 literre tehető. S ennek nagy részét háromnaponként — 7500 litert — ugyancsak a mézei trágya- és kom­­poszf-telépékre hordják. A trágyáié mázsánként 3 kg szervesanyagot, 1 kg nitrogént, 0,10 kg foszfort, 1,5 kg káliumot és 0,10 kg gieszef tartalmaz, s tán mondani sem kell, milyen mér­tékben gazdagítja a komposzt és az istállótrágya tápanyagértékét. így á gömöri szövetkezetben a szántó 25 %-át szervesanyaggal lát­ják el minden esztendőben. Persze, ebben a községben is sújtott a szá­razság, de annak ellenére jó termés­­eredménnyel dicsekedhetnek. A 27 vagon szálastakarmánynak 2/3-a ki­váló minőségű pillangós széna. pönt'a darabonként 1,70 kg abrakot te adnak. Az ez évi íéjéladási tervüket márr szeptember közepéig teljesítették, db vállalást tettek további 50 000 liter értékesítésére, s ezt is megtoldottak 20 000 literrel. A jó takarmánytól szépen tejelnek a tehenek. Az abrak adagot persze nem az egyenlösdi alapján, hanem egyedenként nyújtják az állatoknak. Minden esetre a szára­­zonálló teheneknek is megadják a napi darabonkénti 0,75 kg abrakot. A sértések részére 12 m3 fehérje­dús szilázst készítettek párolt bur­gonyából és tarlóheréből. így érthető, hogy az istállótrágya minőségé is ki­váló. De ez még nem minden. A fön­­tebbi táblázat megmutatja, hogy a talajnak több tápanyagra van szük­ségé, s a legjobb istállótrágya mellé is szükséges az ipari trágya adago­lása. Ezért a műtrágyafélék fő cso­portjaiból (NPK) 506 tonnát’ alkal­maznak, de emellett 100 tonna meszéí, 180 fonna Vitahumof és 120 tonna tőzeget' is a talajba juttatnak. A sértések Ie'gelőjét hat hektáron rendszeresen trágyalevezik, s a lege­lők hátralévő részét 150 kg Thomas­­liszttél és 100 kg mészsalétrommal trágyázzák. A tehenek legelője viszont ennék dupláját kapja két adagban. Nem véletlen tehát, hogy az állat­tenyésztésből származó bevétel fejé­ben október végéig 1 862 329 koronát könyveltek el a szövetkezet bevételi számlájára, de hátra van még a 70 000 liter fejtöbbletért' és az 50 má­zsa terven felüli húsért járó összeg is. Azt mondhatjuk, hogy ebből bi­zony bővén futja majd a munkaegy­ségekre, de' az alapokra is. Jól fizetett idén a kukorica is, amelyből 78 hektáron 38 mázsás át­lagtermést takarítottak be, pedig 15 hektárt elvert a jég, ahol 21 mázsa lett a termésátlag, viszont egy 10 hektáros parcella megadta a 88 má­zsát. A 45 hektár cukorrépa átlag 338 mázsát adott. Itt' 20 hektárt vért el a jég és 26 %-os kárt tett a növény­ben. Ezenkívül silókukoricából 50 hek­táron 520 mázsás átlagtermést értek el. A fönti adatok azt bizonyítják, hogy a szövetkezet jó takarmányaiappal rendelkezik. A téli időszakban szá­mosállatonként, naponta 4,5 kg széna és 48 kg silózott viaszérésű kukorica jut. Nincs tehát szükség a kukorica­szár etetésére. Ezt alomnak használ­ják. A tehenek számára persze na-Orbán élvtárs, a szövetkezét elnöke a következőket mondotta: — Idén úgy gazdálkodtunk, hogy a jövő évi húseladás háromnegyedévi tervét már az első negyedévben tel­jesítsük. Ez aztán a beszéd! Látszik, hogy a gömöri szövetkezetben előrelátóan gondolkoznak, s nem egyik napról a másikra élnek. Ezt bizonyítja minden eddigi cselekedetük. Hoksza István 1964. december 5.

Next

/
Thumbnails
Contents