Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-05 / 98. szám
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 19. közgyűlése, amely kedden nyílt meg New Yorkban, több szempontból is a nemzetközi helyzet érdeklődési középpontjába került. Ez a tény már önmagában is abból adódik, hogy a közgyűlés kezdete a szokásos szeptemberi időszak helyett ilyen későre tolódott el. ft A szocialista országok közt folyó párt- és államközi tárgyalások kiemelkedő eseménye a Novotny elvtárs vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség szovjetunióbeli látogatása, amelynek jelentős nemzetközi visszhangja is van. E két, úgymond, újabb keletű esemény árnyékában persze tovább bonyolódik a kongói és dél-vietnami válság. szerint egyelőre elhalasztják az e kérdés feletti vitát, miközben az érdekelt felek tovább folytatják megbeszéléseiket a kérdést illetően. Gro-i miko szovjet és Rusk amerikai külügyminiszter közt folyó megbeszélő-1 sek is ezt a célt szolgálják. Barátságunk Kompromisszummal kezdődött az ENSZ-közgyűlés A világszervezet New York-i üvegpalotájában ismét ülésezik az ENSZ közgyűlése. Az első napon felvett Máltával, Malawival és Zambiával, és az újonnan függetlenné vált országokkal együtt már összesen 115 állam képviselői ülnek a tárgyaló asztalnál, hogy megvitassák napjaink legfontosabb nemzetközi kérdéseit; a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósításának további lehetőségeit, az általános és teljes leszerelés, valamint a gyarmaturalom elleni harc időszerű kérdéseit, a gazdaságilag kevésbé fejlett országok megsegítésének módját —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ha e négy kérdéscsoportot különkülön is megvizsgáljuk, mindjárt kitűnik, hogy valamennyi a szocialista tábor országai külpolitikájának alapját képezi. így hát természetes is, hogy az idei közgyűlés különböző albizottságaiban is ezek az égetően szükséges kérdések szabják meg a szocialista országok küldöttségei tevékenységének fő irányvonalát. Most pedig a címben említett kompromisszumot illetően. Említettük, hogy az ENSZ-közgyűlés december elejére történt eltolódásának több oka is van. Kronológiai sorrendben a szeptemberben Kairóban megtartott, úgynevezett el nem kötelezett országok II. csúcskonferenciáját kel! említenünk, amelynek tárgysorozati pontjai és határozatai jelentős mértékben érintik a közgyűlésen szereplő napirendi pontokat is. Nem lett volna tehát ésszerű, hogy egy ilyen jelentős nemzetközi konferencia időpontja egybe esik az ENSZ-közgyűlés vitájával. Másrészt pedig éppen a Kairóban résztvett állam- és kormányfők által elfogadót irányelvek kiinduló pontként szolgálnak az említett országok küldöttségei számára New York-ban. Most pedig a második kérdés, a sokat vitatott 19. cikkely. Elöljáróban azonban egy rövid visszapillantás; emlékezzünk csak vissza arra, hogy az amerikaiak által irányított nyugati propaganda-gépezet szinte évről-évre előhozakodik valami politikai zsarolással, amely gátolja az ENSZ fő küldetését. Hosszú időn át az úgynevezett magyar kérdés volt e hadjárat „slágere". A Kínai Népköztársaság jogos ENSZ-tagsága biztosításának ellenzése pedig vörös fonalként húzódik végig az amerikai ENSZ-küIdöttség többéves tevékenységén. Az idei közgyűlés „politikai slágere“ az ENSZ alapokmányának 19. cikkelye, melynek lényege a következő: A közgyűlés megfoszthatja szavazati jogától azokat az országokat, amelyek két évig nem fizetik ki a rájuk eső világszervezeti kiadások részét. Előző számainkban már részletesebben foglalkoztunk a kérdéssel, így most csak a fő gondolatot ismételjük meg. A Szovjetunió és más szocialista országok, köztük hazánk is, nem hajlandó hozzájárulni azoknak az ENSZ- műveleteknek pénzügyi — persze politikai támogatásához sem, — anlelyek annak idején Közép-Keleten és Kongóban játszódtak le, s természetesen imperialista célokat követtek. Az amerikai propaganda nyomást gyakorolt egyes ENSZ-tagállamokra, hogy a Szovjetuniót és a többi szocialista államot fosszák meg szavazati jogától, mert nem hajlandó rendezni „adósságait". Persze semmiféle „adósságról" nem lehet szó, mert a Szovjetunió, mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, nem járult hozzá az említett ENSZ-müveletekhez, amelyek lényegében a világszervezet alapokmányának megsértését is jelentik. A közgyűlés keddi megnyitását megelőzve U Thant főtitkár javaslatára kompromisszum jött létre, mely és együttműködésünk újabb határköve A Novotny elvtárs vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség szovjetunióbeli hivatalos baráti látogatása élénk érdeklődést vált ki a világsajtóban is. A szocialista orszá-1 gok sajtószervei terjedelmes tudósításokban számoltak be küldöttségünlt szívélyes fogadtatásáról Moszkvában, ismertették az ott elhangzott beszédek jelentős részét, s kiemelik, hogy a hagyományos barátságon alapuló szovjet—csehszlovák kapcsolatokat új szálakkal erősíti meg ez a baráti látogatás. A moszkvai Pravda prágai tudósítójának tollából több érdekes cikket közölt hazánk életéből, üzemeinkben, gyárainkban és egyéb munkahelyeken tapasztalt munkalendületről, kulturális életünk időszerű eseményeiről. Számos szovjet lap foglalkozott népgazdaságunk irányításának tervezett új irányelveivel is. Csehszlovák állásfoglalás Kongó ügyében Tekintve, hogy a kongói kérdéssel külön cikkben foglalkozunk és az ott megállapított tények lapzártáig lényegében nem változtak, ennek az imperialista cselszövésnek nemzetközi visszhangját tekintjük át, amelyhez szervesen hozzátartozik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának ezzel kapcsolatos nyilatkozata is. Napjainkban a nemzetközi hírügynökségek az újabb Kongó ellenes agresszió okozta világméretű tiltakozás hullámairól számolnak be. Jelentések szerint Izrael városaiban tüntetők vonultak fel a belga diplomáciai kirendeltség épülete előtt és elítélték a kongói fegyveres beavatkozást. Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke nagygyűlésen követelte a kongói imperialista támadás azonnali megszüntetését. Hasonló tartalmú tiltakozást juttatott el Sekou Toure Az Egyesült Nemzetek Szervezete 19. közgyűlésével egyidőben a világszervezet Biztonsági Tanácsa a ciprusi kérdésről is tárgyalt. Felvételünkön Fedorenko szovjet, Dean angol, Stevenson amerikai, továbbá Brazília képviselői láthatók. Az előtérben a görög és a ciprusi külügyminiszter. (Foto: CTK) guinea! elnök U Thanf ENSZ-főtif-1 kárhoz és közölte, hogy Guinea küldöttsége utasítást kapott, kérje a Biztonsági Tanács azonnali összehívását. Az Üj Kína hírügynökség jelentése szerint közel egymillió ember részvételével hatalmas tömegtüntetés zajlott le, amelyet a Kínai Békebizottság megbélyegezte az amerikai és belga intervenciót Kongóban. Tiltakozott továbbá Ghana és több afrikai ország is. Ben Bella algériai elnök bejelentette, hogy hazája fegyvereket szándékozik bocsátani a kongói szabadságharcosok rendelkezésére. Hazánk kormánya külön nyilatkozatban foglalt állást a kongói fegyveres incidenssel kapcsolatban, és Csehszlovákia népének mélységes megbotránkozását kifejezve, a leghatározottabban elítéli az USA és Belgium kongói támadását. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya — hangzik a nyilatkozat — teljes mértékben támogatja az Afrikai Egység Szervezetébe tömörült afrikai országok igyekezetét az idegen beavatkozás meggátlására Kongó belügyeibe, és kifejezi meggyőződését, hogy semmilyen hadműveletekkel, sem pedig fegyveres intervencióval nem lehet elnyomni a nemzetek szabadságvágyát, sem pedig meggátolni a kongói vagy más afrikai, illetve ázsiai és latin-amerikai országok nemzeti felszabadító mozgalmának győzelmét. Veszélyes döntést kínálnák A kongói dráma Johnsonnak Egy héttel ezelőtt már említést tettünk róla, hogy a nagy választási többséggel megválasztott Johnson első jelentős külpolitikai vizsgája előtt áll; vajon hogyan birkózik meg az elődeitől örökölt dél-vietnami problémával, amely az ottani szabadságharcosok egyre erőteljesebb sikerei következtében egyre kényelmetlenebb helyzetbe hozza a Fehér Házat. Johnsonnak tehát választania kell, hogy enged-e a saigoni rezsimet elsöpörni kívánó erőknek és ezzel pontot tesz a ’.feneketlen háború végére", vagy újabb bonyodalmakba sodródik, amelyeknek következményeit talán még Washingtonban sem mérlegelték komolyan. Hiszen a Szovjetunió kormánya éppen e napokban szögezte le, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen elkövetett agresszió esetén nem nézné tétlenül a fejleményeket. Johnson tanácsadói pedig, élükön Taylor tábornokkal, az USA saigoni nagykövetével éppen ezt a veszélyes döntést akarják rákényszeríteni az elnökre. A kérdés egyszerű és világos. Bebizonyítja-e Johnson elnök józanságát, amely a választási kampány során oly erősségeként tűnt ki Goldwaterrel szemben? A választ csak ő maga adhatja meg. —tg— Idestova nSgy esztendeje, hogy egy Henry Chalmers nevű angol megjelent az akkori kongói ENSZ-hatóságok előtt és fantasztikus történet kíséretében előadta: ő ölte meg Patrice Lumumbát. A faggatás hamarosan tisztázta, hogy a kongói politikus gyilkosa nem Chalmers volt, őt csak eszközként használták fel, elterelni a gyanút Csombéról és minisztereiről. Az angol feltűnése mégsem volt haszontalan ,mert megismertette a világot azzal a politikai kloákával, amelynek akkor is és azóta is a szerencsétlen sorsú Kongó a gyűjtőhelye. Ez a Chalmers korábban az idegen légióban szolgált, majd bevetették Kubában, mígnem Katangában Csőmbe fehér zsoldosainak seregében kapaszkodott fel pályafutásának csúcsára. Mindenütt ott volt, ahol igényt tartottak az alvilág politikai szerepére, ahol ■ az aljas ösztönök diplomáciai eszközökké léptek elő, gyilkolni lehetett, s érte még jelentős pénzt is adtak. Miután a Lumumba-ügyben „tisztázta magát“, eltűnt és Angolában bukkant fel Salazar gyarmati hadseregében. Mentőakció“ Kongóban, avagy az amerikai repülőgépekből kiszálló belga ejtőernyősök a karikaturista szemével. Ennék az angol zsoldosnak a sorsa azért tipikus és jellemző, mert a „Chalmers-korszak" négy év óta, megszakítás nélkül tart Kongóban, sőt, a legutóbbi napok eseményeinek fényében, most tombolja ki magát igazán. Stanleyville utcáin ezek a zsoldosok a belga királyi hadsereg ejtőernyőseivel együtt lövik vaktában halomra a kongóiakat, miközben amerikai repülőgépek zúgnak el a fejük felett. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a „büntető expedíció" az angol birtokban levő Ascension szigetéről indult el akciójára. Ilyen formán bontakozik ki az a neokolonialista koalíció, amely Csombetól az Egyesült Államokon és Belgiumon át, az angol munkáspárti kormányig terjed. Ennek ellenére a kongói drámában a felelősség nem egyforma fokú és arányú. A nyugati kommentátorok is felhívják a figyelmet arra a feltűnő tényre, hogy a beavatkozást elsőként az amerikai külügyminisztérium közölte a világgal. Az állítólagos fehér túszokról terjesztett propagandát is az amerikai sajtó fújta fel a legjobban. A Fehér Ház súlyos következményekkel fenyegető kalandra vállalkozott, amikor a „humanitás" álarca mögé bújva, újabb világpolitikai válságot indított el útjára. A fehérek veszélyeztetettségének meséjét komoly ember nem hiszi el, olyannyira, hogy még az angol munkáspárti Tribune is ezt írta: „Akaratlanul is felvetődik az a csúnya hátsó gondolat, hogy a nyugati katonai-pénzügyi vegyespáros (Amerika és Belgium) egyszerűen felhasználta a Stanleyville-ben élő fehéreket arra, hogy maga mellé állítsa a hazai közvéleménynek azt a részét, amely borzalmasabbnak találja az afrikai gárdát, mint a nyugati napalm-bombát. Kongóban, akárhonnan nézzük is a dolgokat, világpolitikai méretű dráma konfliktusai bonyolódnak le. A gyarmati rendszer felszámolásának folyamata ütközik a régi kolonializmus fenntartásának kísérletével és az új gyarmatosítás megteremtésének próbálkozásaival. Washington először a régi Kaszavubu—Adoula párost használta fel, hogy teljésén kézbe kaparintsa a belga tulajdonban volt gazdag réz- és gyémántmezőket, majd amikor ez az akciója imperialista ellentéteket is szült, megalkudott Brüsszellel Csőmbe személyében. Hamarosan azonban azt kellett tapasztania, hogy ismét rossz lapot tart a kezében, mert amilyen mértékben Csőmbe „paciflkálni" törekedett, úgy csúszott ki kezéből az ország, kincseivel együtt. A Gbénye—Mulele felszabodítő mozgalom kezdetleges fegyvereivel és primitív törzsi harcosaival lassan-lassan ura lett Kongó nagy részének, mégnem újra bevetették ellene az amerikai fegyverekkel ellátott katangai fehér csendőröket és a Chalmers-féle bűnöző elemekből toborzott zsoldosokat. Ezek is csak úgy tudtak ismét pert nyerni, hogy amerikai repülőgépekkel szállították őket a harcok színhelyére. Mert abban az afrikai országban, amely a világ egyik legnagyobb réz- és ipari-gyémánt szállítója, utak és vasutak hiányában azé a stratégiai fölény, akinek repülőgépei vannak. Ennek ellenére Stanleyville Lumumba mozgalmának hagyományos fővárosa, mindaddig bátran tartotta magát, amíg belga ejtőernyősöket nem dobtak le a repülőtérre. Ekkor már a fizikai és fegyveres túlerő törvénye érvényesült, noha a neokolonialista csapatok létszáma néhány száz fő. Több példa volt már rá a legutóbbi idők gyarmati kalandjaiban, hogy néhány száz terror-legény vérengzéseinek és gyilkolás: mámorának megfélemlítő erejével nagyobb ellenfelet visszaszoríthat. Az amerikai—belga hadjárat hazugságát —. mert a történtek tanulsága szerint arról van szó —, mi sem bi-' zonyítja jobban, minthogy előzetesen azt mondották, nem Stanleyvillet kívánják visszafoglalni, csak a fehér „túszokat" kiszabadítani. „Nem katonai műveletet kezdtünk el" — mondotta álszenten kenetteljes rádióbeszédében Spaak belga szociáldemokra külügyminiszter és megígérte, hogy a fehérek elszállítása után kivonulnak a városból. Nemrég a hóhér hadsereg átkelt a Kongó folyó bal partjára és nyomában 'Csőmbe zsoldosai tartós rémuralomra rendezkednek be. A tett megcáfolja a mégoly ünnepélyes és „megrendült" szavakat is, hiszen józan ember számára hogyan is lehetett egyetlen pillanatig kétséges az akció neokolonialista, távolabbi célokat kitűző jellege. És éppen itt ugrik élő a kongói válság súlyos világpolitikai vonatkozása. Ami Stanleyvilleben megkezdődött, hosszú folyamat lesz, hiszen a szabadságharcos erők — a legfrissebb jelentések szerint — a dzsungelekből kiindulva folytatják harcaikat. Eszméiket követve nem is tehetnek másként. De a válságnak nem ez az oka. Kongó — Gbenye és Mulele partizánjainak saját országa, hazájuk, ahol joguk van a maguk igénye és elképzelései szerint berendezni életüket'. A betolakodók az idegenek, az ameriakaiak és a belgák és mindazok a kongói zugpolitikusok, akik az országban születtek ugyan, de dollárért és frankért eladják lelkűk üdvösségét is. Ebből az ellentmondásból fakad, hogy a Nyugat — elsősorban Johnson Amerikája —, ugyanolyan kalandba bo-nyolódik bele, amilyet elődeitől örökségként vett át Dél-Vietnamban, de hozzájuk hasonló rövidlátással folytat. Dél-Vietnam már régen megszűnt helyi konfliktus lenni, a világ biztonságát fenyegető tűzfészekké vált. Kongóval Afrikában most valami hasonló történik, hiszen nemcsak ennek a tragikus sorsú országnak a szuverenitását sértették meg négy esztendő alatt immár ki tudja hányadízben, hanem kesztyűt dobtak az egész kontinensnek a békés rendezést még most is kereső Afrikai Egységszervezetnek. Éppen ezért Stanleyville szomorú esete ismételten arra figyelmeztet, hogy addig lesznek béke felforgató törekvések a világban, amíg végérvényesen és visszavonhatatlanul le nem zárul a gyarmati rendszer korszaka. Ez pedig nemcsak a még elnyomott népek dolga. Egyetemes nemzetközi probléma, amely mindenkit állásfoglalásra késztet. Ezért vagyunk teljes támogatásunkkal Kongó nemzeti ügye mellett, a bevatkozók eljen. V. T. © Az egyesült Nyugat-Európa csak vágyálom? A Washington Post című lap cikket közölt azzal kapcsolatban, hogy de Gaulle, francia elnök a NATO védelmi rendszerének megváltoztatására törekszik. Ennek az lenne a célja, hogy a NATO-ban teljesen egyenrangúvá válna Nyugat-Európa és az Egyesült Államok. A lap megjegyzi, hogy jelenleg nincs remény az egyesült Nyugat-Európa kialakítására, amelyben Franciaország vezető szerepet akarna játszani. ® A pápa Indiában. VI. Pál pápa szerdán a délutáni órákban Indiába érkezett. A bombay repülőtéren India alelnöke és Sasztrl miniszterelnök üdvözölte a római katolikus egyház fejét, aki részt vesz a XXXVIII. eucharisztikus kongresszuson. Átkeresztelték az MLF-et. A Nyu-1 gat-Európai Unió párizsi ülésén hatá-^ rozatot fogadott el, amely jóváhagyja a sokoldalú atomütőerő kialakítását. Az ülés ügy döntött, hogy a sokoldalú atomerő helyett az angol küldöttség által javasolt atlanti atomerő elnevezést használják. 9 Peron elnök Brazíliában. Jelentések szerint Juan Domingo Peron tábornok, volt argentin elnök vissza akar térni Argentíniába. Peron egy spanyol repülőgépen Rio de Janeiroba érkezett, de eddig még nem kapott engedélyt arra, hogy Argentíniába repüljön. , 9 Csőmbe villámlátogatása Párizsban. A kongói miniszterelnök de Gaulle elnökkel folytatott megbeszélése után újságíróknak csak annyit mondott, hogy „nagyon fontos kérdésekről tárgyaltak". Vajon Franciaország Kongóban is az amerikai befolyás meggyöngítésére törekszik? $ Bonn kompromisszumot ajánl a gabona-kérdésben. Nyugatnémet kormányszóvivők szerint a bonni küN döttség Brüsszelben azt az álláspontot fogja képviselni, hogy a nyugatnémet gabonaárak a jelenlegi tonnánkénti 475 márkáról 450 márkára csökkentenék az eredetileg előirányzott 425 márka helyett. 1964. december 5.
