Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-02 / 97. szám
Kultúrnövényeink nagy részét ivarosán, azaz magvetéssel szaporítjuk. A magból fejlődő növény azonban nem teljesen azonos azzal a növénnyel, amelyről származik, nem örökli az anyanövény sajátos tulajdonságait. Ezért a gyümölcsészetben rendszerint a magról növesztett növény csak az alany szerepét tölti be, amelyhez szemzéssel vagy más oltási eljárásokkal hozzánövesztjiik a kívánt fajtát- Ha oltunk vagy szemzőnk, akkor már nem beszélünk ivaros, hanem ivartalan szaporításról. Ennek a szaporítási módnak az a nagy előnye, hogy az utódok változatlanul megtartják (hasonló körülmények között) annak az anyanövénynek eredeti tulajdonságait, amelyről az oltó- és szemzőanyagot vettük. Az ivartalan szaporítási eljárások közé tartozik még az oltáson és szemzésen kívül a dugványozás, bujtás, sarjról történő szaporítás, valamint a tőosz (s. Ezek közül a szemzés és oltás •ok gyakorlatot és kézügyességet kíván, ezt a szaporítási módot a faiskolák végzik sikeresen. A dugványozás, bujtás, tőosztás, lényegében egyszerű eljárás, amit minden kertészkedni szerető egyén könnyen elsajátíthat, hasznosíthat. A dugványozást és bujtást közös néven gyökereztetési eljárásnak nevezzük, mert vagy hajtásrészt vagy gyökérrészt gyökereztetünk. Ezzel gyakorlatilag új növényt hozunk létre. Ha a szaporító tenyészrészt még gyökereztetés előtt választjuk el az anyanövényytől, akkor dugványozunk, ha a leválasztás csak gyökereztetés után történik, akkor bujtást végzünk. DUGVÁNYOZÁS Ezzel a szaporítási móddal az anyanövényről vesszőt vagy. hajtást szedünk azzal a céllal, hogy ezek független gyökereztetésével új növényeket neveljünk. Legelterjedtebb a fásdugványozás. Ezzel a módszerrel szaporíthatjuk a birset, a köszmétét (egrest), a ribiszkét, a fügét, a szőlőt és a szederféléket. A fásdugványhoz szükséges vesszőket még az ősz folyamán szedjük meg, bogyósgyümölcsűeknél ez egybeköthető az őszi hajtásritkítással. Az egészséges, kiválogatott vesszőket 20—25 cm-es darabokra vágjuk és kötegekbe kötjük, utána pedig a pincében vagy a szabadtéri veremben homokba helyezzük és elvermeljük. Vermelés előtt az alsó rügyek alatt közvetlenül sima metszlapot készítünk, míg a legfelső rügy felett 1 cm-nyi csonkot hagyunk. A kötegeket kétharmad részig függőlegesen nyirkos homokba állítjuk. A szabadtéri vermelés során a vermet 20—30 cm vastag földréteggel fedjük. Az áttelelés ideje alatt a tnetszlapokon, főleg az alsón, koszorú alakban kallusz képződik, belőle sokszor már a veremben megindul a gyökérképződés. Kora tavasszal a kötegeket leszedjük és a beteg hajtások eltávolítása után az egészségeseket kiültetjük a dugványiskolába. Az így kezelt és vermelt vesszők az egyszerű vagy sima dugványok. Ezzel az eljárással a birset, a köszmétét, a ribiszkét, a fügét és a szőlőt gyökereztetjük. Az utolsónál ezt a Egyszerű és kalapácsos fásdugvány gyökereztetési módot csak az amerikai vadszőlő esetén alkalmazzuk. Ezt később be kell oltani. Nemes szőlőt csak akkor gyökereztetünk, ha a kiültetésre választott talaj úgynevezett immunis homok. Más talajban a nemesgyökerű szőlőt támadja a filoxéra. Talpas vagy szakított dugványt a nehezebben gyökerező fajtákon alkalmazunk. Itt a vesszőt nem metszszülc, hanem úgy szakítjuk le, miközben a gallyról is leszakad egy darab. Kalapácsos dugvány esetében a vesszöszedéskor még 2—3 cm-es darabot a gallyrészből hozzámetsszünk. Ezt alkalmazhatjuk a nehezeb-Egyes gyümölcsnemek Félfás köszmétedugvúny ben gyökeresedő köszmémétén. A talpas- és kalapácsos dugványt hasonlóan vermeljük, kezeljük mint az egyszerű és sima dugványt. Köszméte gyökereztetéses szaporítására félfás dugványt is sikerrel használhatunk. Augusztus— szeptember folyamán jól fejlett, harmattól mentes hajtásokat szedünk. Ezeket 10—15 cm-és darabokra vágjuk és a felső kettő kivételével a leveleket eltávolítjuk. A dugványokat homokkal és lombfölddel kevert laza talajba ültetjük. Kezdetben árnyékoljuk és rendszeresen öntözzük. A gyökérdugványozás ritkábban előforduló szaporítási mód, de eredményesen alkalmazható egyes szeder és málnafajták esetén. A felszedett növények gyökerét 4—G cm hosszúságú darabokra vágjuk, majd langyos melegágyba egymás mellé fektetjük. Körülbelül ujjnyi vastag aprómorzsás, laza földdel betakarjuk és öntözzük. A hajtásképzödés erős megindulásakor fokozatosan feltöltögetjük, így ősszel már erős gyökeres dugványokat kaphatunk. Ehhez az eljáráshoz hasonló a szőlő egyrügyes dugványozása, amelyet szintén langyos ágyban laza, homokos talajban gyökereztetünk. Előfordul olyan eset, hogy valaki vadalany, típusalany és oltási gyakorlat hiányában szeretné valamilyen jó alma- vagy körfefajtát elszaporítani kertjében. Ezeknek ajánljuk a Brabec I. féle gyökereztetési módszert. ősszel a kiválasztott anyanövényről vesszőt szedünk, majd tavaszig hasonlóan járunk él vele, mint azt a simavessző esetében vázoltuk. Szintén őszszel vagy tavasszal, faiskolákból a fakitermelés idején jól élágazó gyökérdarabokat szerzünk. (Típusalanyok gyökere alma, birsalany gyökere pedig körte gyökerezteteséhez.) Faiskola hiányában a környezetünkben élő alma- és körtefákról is szedhetünk néhány ilyen gyökérrészt a fák károsodása nélkül. Az összegyűjtött' gyökérrészeket tavaszig kissé nyirkos homokban vermeljük. Kora tavasszal a sima dugványok oldalába bemetszést végzünk és ide erősítjük az ékre megvágott gyökérrészeket. Utána, hasonlóan, mint az oltás alkalmával, bekötjük. Az így elkészített dugványok felső metszlapját oltóviasszal vonjuk be, majd kiültetjük a dugványiskolába. A gyökeresedő alanyról a következő év tavaszán kibontás után levágjuk a segédgyökereket és az alsó részen kialakult gyökerek erősödése miatt még egy évig az eredeti helyen hagyjuk, s csak később kerülnek a dugványiskolába. Itt kisfává neveljük őket. BUJTÁS A gyökereztetés ideje alatt a bujtatott földfeletti szárrész mindaddig összefüggésben van az anyanövénnyel, amíg az újonnan kialakult gyökerek nem * képesek önálló táplálkozásra. Utána a bujtványokat levágjuk az anyanövényről. Legismertebb bujtási módok a közönséges vagy körbujlás, sugaras vagy kínai bujtás; fejbújtás és a feltöltéses bujtás. A közönséges vagy körbujtást alkalmazhatjuk a ribiszke, a köszméte, a vad szőlő esetében. Leginkább faiskolai használat-A szülő egyrügyes dugványa Gyökérdugvány 1964. december 2.
