Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-07-18 / 58. szám

Hozzászólások a „Sok takarmány, kevés tej?" Az ok legtöbbször: » helytelen takarmányozás Bár fpolyvteken jelenleg nem es *z « hifco, de okulásképp nem árt elhozni, hogy eok helyen még nyá­rin is kevés a fehérjedús takarmány. Még mindig sokan nem veszik figye­­erobc, hogy a tehén szervezete osak lövényi fehérjéből (vagy a gyomor­­»aktériumok révén a fehérje előanya­­jaibó!) képes tejfehérjét előállítani. Ez annyit jelent, hogy a tehén csak annyi tejfehérjét képezhet, amennyi a takarmányban fellelhető — ha kevés a takarmány fehérjetartalma, ala­csony lesz a tejhozam is. Ott követik el a legnagyobb hibát, hol nyáron tiszta kukoricacsalamá­­■;val, télen silókukoricával, répával, ■paszelettel, vagy akér szemeskuko­­it'ával tömik teheneiket, s aztán csodálkoznak, hogy kevés a tej. Pedig tudhatnák, hogy fehérjeetetés nélkül tincs tejhozam! A kérődzőknek a pil­langósok a legolcsóbb fehérjetakar­­nányai. amelyeket saját magunk is itermelhetünk. Igaz, hogy a pillangó­­oknak (a lucernának, lóherének, bal­­acimnak, bükkönynek, borsónak stb.) kisebb a hozama, mint a szénhidrát­­ilüs tömegtakarmányoknak, de éppen ezért úgy kell adagolni, mint a drága patikaszert. fsak annyit, amennyi szükséges igenám, de ezt ki kell számítani, S szabványnak megfelelően, ehhez azonban sokan nem értenek. Márpedig minden zootechnikusnak állandóan ellenőrizni kellene az adagok helyes összeállítását, s már most, aratás után közölnie kellene ez agronómussal, üogy takarmányozásra mennyi pillan­­gósvetésre lesz szükség. A jó zootech­­nikusnak gondja van arra is, hogy az ehhez szükséges vetőmagot tényleg tartalékolják. Amelyik zootechnikus a fentieket elmulasztja, az pazarol, drá­gán termel, s elóbb-utóbb hozzáértőbb szakemberrel kell helyettesíteni. A vetéstervet pedig nyáron kell össze­állítani, s nem januárban! A tejhuzamot emelni lehetne, he ,.. Igen! A tejhozamot a legtöbb he­yen emelni lehetne, ha a teheneket •gyedileg takarmányoznák, ha a te­­.eneknek átlagsúlyuk fenntartásához es 8 liter tej termeléséhez elégséges alaptakarmányt adnánk; ezen felül minden tehénnek a tejtermeléséhez megfelelő mennyiségű pótabrakot. A henet nem szükséges erőtakarmány­­.yal tömni! Egy liter tej termelésé­hez elég 30 deka lucernaliszt, 17 deka i ukoricadara (nyári), vagy 28 deka iucernaliszt és 20 deka árpadara ke­veréke. ’* Az egyedi takarmányozáshoz termé­szetesen pontos nyilvántartás és pró­*9 tette Kovács György, m ipalyviskt JRMi Lobogó* agronémusa, hogy a Szabod Földművé» 90. «rámában lelvetette ezt a kérdést. Gyakori probléma ez, s hasznos hsa, ha a tejtermelés sflmrtsli »épeinek okait több oUbHvól aaegvfMgMjtAL hatejések végzése szükséges. Az egye­dileg helyesen takarmányozott tehén nem kényszerül a tejtermelésnél mu­tatkozó tápanyaghiányt saját testéből pótolni, erőnléte nem romlik, s mégis képes tejtermelési képességét teljes mértékben kifejteni. Takarmányváltoztatás ■= étvágycsökkenés, emésztési zavar Minden takarmányváltoztatás bizo­nyos fokú étvágycsökkenéssel és emésztési zavarokkal jár. Különösen sokszor változik a zöldtakarmány jú­lius közepéig, a csalamádéetetés meg­kezdéséig. Tehát annyi silótakarmányt termeljünk, hogy jövő év júliusáig ál­landóan keverhessünk a zöld közé sHőtakarmányt Is. Ez rendszeresen egyforma Ízt, szagot ad a takarmány­­keveréknek, az állat nem veszi úgy észre a zöldtakarmány változását, s azonkívül ezáltal elkerüljük a május­júniusi általános fehérjepazarlást. A tejtermelést egyéb tényezők is befolyásolják, így elsősorban a tehenek egészségi állapota Az egészséges tehén szervezete sok­kal több energiát fordíthat a tej kép­zésére, mint a beteg tehéné, melynek anyagcseréjéből sok energiát köt le a kórokozókkal folytatott küzdelem és amelynek szervei is rosszabbul mű­ködnek. A tejhozamot tehát lényege­sen befolyásolja, hogy a tehenészet­ben milyen mértékben elterjedt pél­dául a gümőkór és a fertőző elveté­lés. Az a megállapítás, hogy a gümőkó­­ros tehenek általában jobban tejelnek, felületes és téves. Az 'gazság az, hogy éppen a jól tejelő, tehát erősebben igénybevett szervezet könnyebben fertőződik TBC-vel. ezért több közöt­tük a jól tejelő egyed. A tejhozam függ a tehenek korától is Az első tejelési időszakban az átla­gos tejhozamnak csak mintegy 70 szá­zalékát termeli a tehén, de az elöre­gedett tehén még ennél sokkal keve­sebbet. Ne legyen hát sok öreg tehe­nünk, hanem főleg javakorabeli. A ki­­vénhedt tehenek tartása — csupán azért, hogy meglegyen a tervezett létszám — drága mulatság; fölösle­ges munkaerőket köt le. s ugyanakkor haszontalanul kidobott pénz, valamint takarmánypocsékolás. A létszámot ne így akarjuk biztosí­tani, hanem idejekorán végzett mes­terséges megtermékenyítéssel, gondos neveléssel, egészséges környezet te­remtésével, stb. A tehén által termelt tej mennyi­sége a borjazás után 1—2 hónapig emelkedik, majd fokozatosan csökken, a laktácfó végén vagy magától elapad a tej, vagy úgy kell elapasztani. hosszabbra nyúlik a tejelési időszak, aránylag annál több a ids tejhozamú napok száma. Gondoskodnunk kell tehát, hogy a borjazás utáni két hó­napon belül a tehén mesterségesen megtermékenyüljön, hogy a tejelési idő ne legyen hosszabb 300 napnál. Régen ismeretes, hogy sok üres tehén létszáma alacsony lstállóátlaggal jár. Ahol ez az ok fennáll, ott a fertőző elvetélés, a gümőkór, a tehenek táp­láltság! állapota, rossz tartása, a te­­hénápolők és az inszeminátor hanyag­sága, a rossz nyilvántartás, az ellen­őrzés hiánya, tehát maga a zootech­nikus is ludas lehet az alacsony tej­hozam elérésében. Borjazás előtt két hónappal szárazra kell állítani a tehenet A magzat mind rohamosabb fejlő­dése, a borjazás és ezt követő bő (eleinte zsírosabb föccs-) tej képzése oly erősen igénybeveszi a tehén szer­vezetét, hogy ehhez a szervezetnek erőt (fehérjét ■= húst, vitaminokat) kell gyűjtenie, ezalatt más megter­heléstől mentesülnie kell, máskülön­ben borjazás után pusztán csak a mindenkori takarmányfelvétel nem képesítené a nagy követelmények tel­jesítésére. Ezért a borjazás előtt már két hónappal szárazra kell állítani a tehenet, majd kellőleg le kell tőgyel­­tetni. E tekintetben sok mulasztás törté­nik. Nem tőgyeltetik ki a teheneket egyedileg, a kelleténél később állítják szárazra és nem adják meg a kellő adaciot. aminek rendes körülményé között az életfenntartó takarmányon felül IS—17 liter tejhez szükséges emészthető fehérjét és 10—12 liter tej képzéséhez szükséges keményítőérté­ket kellene tartalmaznia, tgy például egy 3250 liter tejhozamű tehénnél „ietőgyeltetési pótlékként“ az élet­fenntartó adag + 8 liter tej termelé­séhez adott alaptakarmányon felül elegendő napi másfél kilő átlagos mi­nőségű lucernaszéna (de nem kuko­ricadara, melynek tág a fehérjeará­nya, a tehén hízik tőle, ami szintén csökkenőleg hat a tejhozamra!) Sokszor elkövetik azt a hibát is, hogy a tehenet borjazás előtt egy hét­tőn nem fogják sovány kosztra, hanem a Ietőgyeltetési adagot adják egészen a borjazásig. Ilyenkor a túl intenzív tejképződés következtében a tehén tőgygyulladást kap, jó tejelőképessé­gét elveszíti. Zavaró körülmények nélkül Izgalmaktól mentes környezetben a tehén nyugodtabban kérődzik, emészt, tökéletesebb a tápanyagfelvétele. Ha nem zavarjuk, többet pihen. így a szervezetben a felvett kémiai ener­giából aránylag több jut a tej képzé­sére, nagyobb lesz a tejhozam. Bár mérsékelt, jó levegőn való mozgás emeli az anyagcserét, ezért előnyös — de a túl sok mozgás sok energiát vesz igénybe és csökkenti a tejhozamot. Ahol a tehenek távoli, vagy kopár legelőre járnak, ahol csak gyalogol­nak, de táplálékot nem találnak, ott nem lehet magas tejhozam. Irtani keß a legyeket is, melyek sokat nyugtala­nítják az állatokat, s így zavarásuk­kal sok energiát vonnak el a tejter­meléstől. Felesleges zavaró körül­mény, izgató az etetési idő be nem tartása, de ha etetési idő után emész­tési pihenőt adunk a teheneknek, ak­kor vérkeringésük teljes egészében az emésztést szolgálhatja, ami gyara­pítja a tejhozamot. Bágyasztó déli napsütésben ne legeltessünk! Az Istál­lóban ne változtassuk a tehén meg­szokott helyét, idegen helyen fél ■ szomszédoktól, nem eszik. A tőgyben mindaddig képződhet tej, amíg meg nem telik, amikor a tej feszítésétől a légköri nyomásnál ma­gasabb benne a nyomás, a tejképződés megszűnik. A fejéskor a nyomás csökken, a tejképződés újra megindul. A gyakoribb fejéssel tehát emelhető a tejhozam, de együttjár vele az álla­tok többszöri nyugtalanltása, emelke­dik a költség is, ezért csak a 12—14 literen felüli tejhozamnál érdemes naponta háromszor fejni. A tőgy­masszázs, fájdalommentes, gyors fe­­jés, utőcsepegtetés is hozzájárul a tejhozam emeléséhez. A mezőgazdasági termelésnek talán egy ága sincs, amely oly érzékenyen, csattanósan válaszolna az elkövetett hibákra, a szakértelem hiányára, mint a tejtermelés. A tejhozam könnyen és hirtelen csökkenhet, de nehezen és lassan emelhető. Schuster György, mezőgazdasági mérnök (Béke) Tariómélyszántási tapasztalataink - előhántós ekével A TECHNOLÓGIA mai fejlődése nemegyszer gondolkodásra késztet bennünket; Gyakran meg kell változ­tatni a hagyományos agrotechnika egy-egy műveletét. Ma már a gabona aratását kétme­­netesen végezzük. így a tarlómagas­ság nem lehet kisebb 10 centinél, s az ilyen magas tarló a hagyományos se­kély tarlóhántással nem fordítható alá tökéletesen. Ebből az elvből kiindulva alkalmaz­kodtunk mi is a tarlószántás új elvé­hez. A tarlóhántást előhántós ekével végeztük, 25—30 centi mélységben. TAVALY 30 HEKTÁROS TÁBLÁN végeztünk tarlómélyszántást, árpatar­lón, előhántós ekét használva. A talaj nedvességtartalma megfelelő volt, az előhántók tökéletes munkát végeztek, s a területen nem lehetett észrevenni, hogy gabonatarló volt. A felszántott területet gondosan le­zártuk fogasboronával és hanttörővei. Célunk természetesen az volt, hogy a meglévő talajnedvességet megőriz­zük, a tarló elbomlását biztosítsuk és a talaj beérését elősegítsük. Az Így elvégzett szántás többször kiadós esőt kapott, esők után fogasboronát járat­tunk a talajon, majd elvégeztük a mű­trágyaszórást. A vetés előtti talaj­előkészítést egyirányú tárcsával, si­mító + fogasboronával végeztük, majd elvetettük az őszi búzát. E FORDÍTOTT AGROTECHNIKÁ­VAL végzett talajmúvelés esetében azt tapasztaltunk, hogy a talaj beérése elsőrangú volt, s ezzel természetesen jó feltételeket teremtettünk a talaj­élőlények (mikroorganizmusok) elsza­porodására és a táplálóanyagok fel­­táródására. Éppen a nyári időszakban, amikor a kellő hőmérséklet és talajnedvesség áll rendelkezésünkre, tudjuk megte­remteni a tápanyagfeltáródáshoz a legjobb feltételeket. Igaz, hogy. a ta­valyi év aratás utáni időszaka elég esősnek bizonyult — tehát könnyeb­ben tudtuk biztosítani a talaj jó be­­érésének feltételeit, mint bármikor máskor —, de a lehullott csapadékot a mélyebben megszántott talaj sokkal jobban tudta értékesíteni, mint a se­kély tarlóhántás. Természetesen, ez a talajművelési mód még széleskörű vitára vár, egy azonban biztos, hogy a növényvédelem terén pozitív jelenségeket tapasztal­tunk: ugyanis a kártevők száma ezen a területen alaposan megfogyatkozott. EGY ÉV TAPASZTALATA áll a ren­delkezésünkre — amit a Szabad Föld­műves tapasztalatcsere-rovatában má­ris a szocialista mezőgazdasági üze­mek rendelkezésére bocsátunk —; ha csupán szervezési szempontból érté­keljük is a nyári mélyszántást s fi­gyelembe vesszük a lánctalpas trak­torok nyári kihasználását, elke­rüljük az őszi munkatorlódásokat. Mert a nyáron mélyszántott tarlóíöl­­dek ősszel már csak tárcsázásra szo­rulnak, s ha esetleg nagyobb méretű az elgyomosodás, 10—15 centis keve­rőszántás is megfelel, amit lényegesen gyorsabban tudunk elvégezni, mint a mélyszántást. A~ TARLÖMÉLYSZANTAS előhántós ekével, természetesen eltérés attól a szabálytól, hogy a sekély tarlőhántás biztosítja a gyomnövények gyors ki­kelését. De viszont az is igaz, hogy egyes gyomnövények több évig meg­tartják a talajban csíraképességüket, máskor viszont előfordulhat, hogy a sekélyen végzett tarlóhántás kiszá­rad a nyári melegekben, s az utána következő mélyszántásnál nem ka­punk kellően beérett talajt. TŐTH PÁL a vághosszúfalusl EFSZ agronómusa Gazdaságunkban a lucerna alapta- M'mány. Jelenleg 120 hektáron ter­­esztjük ezt az értékes fehérjedús ■ teséget , A nagy lucernatermés érdekében számos agrotechnikai intézkedést al­kalmazunk. Gondosan megtrágyázzuk^ műveljük, öntözzUk a földet. Aszályállősága ellenére a lucerna vizigényes, s minthogy a mi vidé­künk éghajlata nem elégíti ki elegen­dő mértékben ezt a követelményt, 40 hektárnyi lucemaföldet öntözhetővé tettünk. A lucerna öntözését nem öt­letszerűen végezzük. Pontosan meg­határozzuk az öntözés időpontját és a talaj víztartalékának, az esömeny­­nyiségnek, a talajszerkezetnek és a alajvíz mélységének figyelembevéte­lével minden öntözéses parcella szá­mára külön állapítjuk meg a szüksé­ges vízmennyiséget. Az eddigi gya­korlattól eltérően az idén 21 nappal korábban kezdtük meg a lucerna ön­tözését, mert a talaj víztartalma ke­vés volt. Az első öntözésnél 750 köb­méter vizet használtunk fel hektáron­ként. az első kaszálást kővetően megboronáltuk és ismét megöntöztük a lucernát. Ezúttal csupán 550 köb­méter vizet adtunk hektáronként, mert az utóbbi időben hullott esők kiegészítették a talaj víztartalékát. Később még négyszer fogunk öntözni összesen hatszor, a tavalyi őt helyett. Minden öntözés alkalmáhó) a szük­ségletnek megfelelően állapítjuk meg a vízmennyiséget, úgyhogy az egész év folyamán hektáronként összesen 1000 köbméter víz kerüljön a talajba. Az utolsó öntözésre az ötödik kaszá­lás után kerül sor. Ez az öntözés téli tartalékul szolgál. 1 A hektáronként meghatározott víz­­mennyiség egyenletes elosztása érde­kében állandóan figyelemmel kísérjük üzemben maradhat. A szabad vezeté­keket viszont már este helyezzük el, hogy kora hajnalban működésbe he­lyezhessük ezeket. A berendezés ke­zelői állandóan gondoskodnak a meg­felelő vízellátásról, megtisztítják a csatornákat, kiszedik a víz alatt fej­lődő növényeket és kiküszöbölik a szivárgás következtében keletkező vízveszteséget. A munka ésszerű megszervezésével egyetlen öntözőberendezéssel, 7—8 nap alatt kifogástalanul meg tudjuk öntözni az erre a célra berendezett 40 hektárnyi területet. A föld fellazítása és a gyomnövé­nyek kiirtása érdekében, valamint a víz behatolásának megkönnyítésére kora tavasszal, valamint minden ka­szálás után megboronáljuk vagy for­­gőkapával lazítjuk a lucernás talaját. Az idei körülmények között a március végén végzett boronálás után a gaz­daság egész lucernaföldjét április 5-én küllőskapával dolgoztuk meg. Az eredmény nem maradt el. A lucernás idei első növedéke átlag 23 500 kilogramm zöldtakarmányt adott hektáronként; 3500 kilóval töb­bet, mint a tavalyi első kaszálásnál. 1984. július 18.. a permetező öntözőberendezés műkö­dését. Ha ismerjük a berendezés tel­jesítményét és az öntözendő terület nagyságát pontosan meghatározhat­juk, hogy milyen időközökben kell továbbköltöztetni a szórófejeket, hogy naponta a lehető legjobb körülmények közöt öntözhessék meg a kijelölt te­rületet. A berendezést kezelő szövet­­kezetesek teljesítményét nem az ön­tözött terület, hanem az öntözés tar­tama szerint határozzuk meg. nymo­don érdekelve vannak, hogy a nap folyamán minél hosszabb ideig műkö­désben tartsák a berendezést. A csö­vek átköltöztetését az egyik helyről a másikra ugyancsak minden idővesz­teség nélkül végzik el s így minimá­lisra csökken az az idő, amikor a be­rendezés működésen kívül van. Az egyes pontokban eszközölt öntözés tartalmának megállapítása lehetővé teszi a munka olyan beosztását, hogy az illető napra kijelölt utolsó pontban heesteledéskor helyezzük el a szóró­fejeket s így a berendezés késő estig A kaszálás után a növényeknek több vízre van szükségük. Ezért az öntö­zött 40 hektár kaszálását úgy osztjuk be, hogy az — épúgy mint az öntözés — 8—10 napot vegyen Igénybe, lly­­mődon az öntözésre legfeljebb 4—5 nappal a kaszálás után kerülhet sor. A TRÁGYÁZÁS és növényápolás Csupán néhány éve vezettük be a lucerna öntözéses termesztését, az eddigi tapasztalatok azonban kétség­­bevonhatatlanul bebizonyították, hogy a trágyázás és bizonyos talajmüvelési munkálatok rendkívül előnyösen be­folyásolják a zöldtömeg hozamot. A tavalyi eredmény alapján az ősszel, valamint télen a hótakaróra 400 kiló szuperfoszfátot szórtunk el hektáron­ként, egy 20 hektáros területen pedig, ahol gyengébben fejlődött a lucerna, hektáronként 10—18 tonna aprótrá­gyát is elszórtunk. Most, a második öntözésnél, az öntözésre használt víz­hez hektáronként 1500 liter trágya­­levte Is kevertünk. Ez a terméshozam, a tavalyinál mos­tohább körülmények között jött létre, amely arra enged következtetni, hogy az 1964-es évben lucernásunk átlagos termése eléri, Illetve meghaladja majd a 80 000 kilót hektáronként, vagyis a múlt évitől 5000 kilóval több lucernára számítunk. Hangsúlyozzuk, hogy a lucerna ön­tözésének gazdasági hatékonysága teljesen nyilvánvaló. Tavaly például a zöldtakarmány kilója az öntözött területen mindössze 0,02 lejbe került, mfg az öntözetlen földeken termett lucerna önköltsége 0,07 lej volt ki­lónként. Számításaink azt bizonyítják, hogy az öntözéssel termesztett lu­cerna ugyanakkor minden más takar­mánynövénynél előnyösebb. így pél­dául az öntözött lucerna termeszté­sére hektáronként 1759 lejt költöt­tünk, míg ugyanakkor a silókukorica termesztése (60 000 kilő hektárhozam mellett) valamint a takarmányrépa (80 000" kiló hektói orvként) 2824, illetve 5104 lejbe került hektáronként. A LUCERNA BETAKARÍTÁSA ÉS TÄROLÄSA Annak érdekében, hogy fehérjében gazdag, alacsony rosttartalmú és mi­nél nagyobb tápértékű takarmányt nyerjünk, Igen fontos, hogy helyesen állapítsuk meg a betakarítás időpont­ját, és kellő figyelmet fordítsunk a lucerna-széna szárítására és tárolá­sára. Megállapítottuk, hogy kiváló minőségű takarmány akkor lesz, ha a lucernát a bimbózás szakaszában vágjuk. Ezért úgy szervezzük meg a kaszálást, hogy azt a virágzás kezde­téig befejezzük. A növények sarjad­­zásának megkönnyítésére a kaszálást a talaj felületétől 6—8 cm magasság­ban végezzük, az utolsó kaszálást pe­dig még magasabban. Lehetőséget te­remtünk a növényeknek, hogy a gyö­kerükben és szárukban több tartalék táplálékot halmozzanak fel. így job­ban áttelelnek és tavasszal korábban indulnak fejlődésnek. A levelek elhullásának megelőzése érdekében a lekaszált lucernát 6—8 őrára a kaszálás után kis boglyákba gyűjtjük, ahol víztartalmának egy része elpárolog anélkül, hogy a ta­karmány elvesztené tápértékét, vagy a színe megváltoznék. További 24—30 óra múlva a szénát összegyűjtjük és az elraktározás helyére szállítjuk. A széna tárolásánál eddig a réte­­gezés módszerét alkalmaztuk, vagyis felváltva lucernát és szalmát raktunk a kazalba. Amióta azonban a rajo­­nunkban fekvő Stlntu-Gheorghc köz­ségi kollektivisták módszeréről érte­sültünk, elhatároztuk, hogy a lucerna egy részét példájukra tartósítjuk mi is, vagyis minden tonna lucerna közé 15—16 kiló sőt keverünk. Nicolae -orga, a movilitani kollektív gazdaság mérnöke (Románia)

Next

/
Thumbnails
Contents