Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-02 / 97. szám

A DIÓSZEGI VASÚTI ÄLLOMÄS egyemeletes, aránylag tiszta, tágas épület. Azt hinnéd, valódi kisváros „fedezéke“ gyanánt állt ide a sínek mentére. Hát nem egészen így van! Diószeg inkább nagy falu, mint kis­város — a földszintes házak túlzott elszaporodása is ezt bizonyítja. A diószegi főutca igen hosszú és egyenes. Olyannyira egyenes ; még a házak sora is, hogy az ember önkény­telenül a német rend- és szabálysze­­retetre gondol, s még az a mondás is eszébe jut, hogy „Inkább igazságta­lanságot, mint rendetlenséget". S ekkor még nem is tudod, hogy Diószeg egykori lakosságának jelentős hányada németekből tevődött össze. De visszatérek az állomásra: Ritka látvány. A váróterem kövezetén het­ven év körüli koldus ül, fehér bádog táblával a nyakában: „Világtalan va­gyok“. Nemigen tudsz ellépni mel­lette anélkül, hogy meg ne forduljon valami ilyesmi a fejedben: Ki a fele­lős azért, hogy ez a gyámoltalan öreg a váróterem kövezetére jutott? Hisz a vakok állami támogatásban része­sülnek ... Nem szorulnak koldulásra! Az elnök A diószegi EESZ elnöke' — fiatal ember. Mindössze harminc éves. Készséges, szerény, s amennyire azt néhányórás ismerkedés után meg le­het ítélni, — közkedvelt. Elődje idő­sebb mérnök volt, s amint megtud­tam az állatállomány leromlásán bu­kott el. S ha már így van, akkor mindenek­előtt azt akarom tudni, mi a helyzet jelenleg az állatállománnyal?... Ondrej Pribelsky, a fiatal elnök el­mondja, hogy már csak négy mázsa van hátra ahhoz, hogy marhahús el­adásában az egész évi tervet teljesít­sék. Ha meggondoljuk, hogy csak november végén járunk, akkor ezt sikerként kell elkönyvelni!; De az elnök még más meglepetést is tartogat számomra: — A sertéshússal sincs baj! — mondja. — Pedig saját tervünket nem tudjuk elérni! Hanem a felvá­sárló üzemet kielégítettük, sőt, na­­gvonis kielégítettük. Mármost miként értse ezt a laikus? Egyszerű a magyarázat. A szövet­kezet önmaga is készít tervét. S ez csaknem független a felvásárló üzem tervétől, — jobbára magasabb annál. A diószegi EFSZ ebben az évben több mint 17 vagon húst ad el a közellátásnak, holott 15 vagon a terve. Az elnök e téren is megállta a sa­rat — túltett elődjén! Mottónak beillő idézet „A mezőgazdasági termékek növe­lése lassúbb folyamat mint a világ lakosságának szaporodása.“ Ezt ol­vastam a szövetkezeti irodában egy szaklapból, amit csak úgy, találomra felütöttem. Eme mottónak is beillő idézet árnyékában mindent más szem­mel kell nézned. A hibák, problémák és cgyálalán minden negatívum — óriássá nő. A diószegi szövetkezetnek mind­össze 17 kerekes — és három lánc­talpas traktora van, — de tető alá ezek sem férnek el mind. Hát még a többi gép! Sárba tapadva, „ázva­­fázva“ ott eszi a rozsda őket kint a mezőn, vagy a szövetkezet udvarán, ahol még nagyobb a sár. Az a rend- és szabályszeretet ami a faluban szembe tűnik, azt itt hiába keresnéd. Az elnök ugyan azt állítja, hogy télire alaposan kitisztítják, illetve konzer­válják a gépeket, s. így aztán sem a hideg, sem a hó nem árt nekik. Üj, egységes rendszer a takarmánykeverék-ellátásban 1965-ben mind a szövetkezetek, mind az állami gazdaságok takar­mánykeverék-ellátását új élvek sze­rint szervezik meg és elvégezték a takarmánykeverékekért cserébe átlőtt' takarmányfélék egységes koeficiens szerint történő mennyiségi átszámí­tását is. Igény jogosultságuk csupán azoknak a mezőgazdasági üzemeknek van ta­karmánykeverékre, amelyek szemes­­takarmányokat vagy egyéb takar­­ményfélét szállítanak a keverőüzembe a következő arányban: A 100 kg takarmányféléért A takarmány járó takarmány­fajtája keverék mennyisége (kg) Szárított fölözött tej 400 Szárított élesztő 400 Takarmányhüvelyesek 200 Vitaminos I. osztályú lucernaliszt 140 Burgonyapehely, vitaminos II. osztályú lucernaliszt 150 Kukorica 125 Búza, árpa, zab, szárított cukorrépa, szénaliszt 115 Rozs 105 Az egyes főbb takarmányfélék fel­­vásárlási feladatait a kerületek szá­mára a Mező-, Erdő- és Vízgazdálko­dásügyi Minisztérium szabta meg az egyes takarmánykeverő üzemek ter­melési feladatainak megállapításával egyidejűleg. A takarmányfélék be­adási feladatait az említett miniszté­rium úgy állapította meg, hogy annak 60 %-át az idei termésből, további 40 %-át pedig a jövő évi termésből kell biztosítani. Ha a mezőgazdasági üzem nem adja át a takarmánykeverő üzemnek a takarmánykeverékért járó előírt mennyiségű szemestakarmányt vagy más takarmányfélét, akkor en­nek megfelelően csökkentik a mező­­gazdasági üzemnek leszállítandó ta­karmánykeverék mennyiségét is. A mezőgazdasági termelési igazgatósá­gok a takarmánykeverékre való igény­jogosultság megállapításakor a kö­vetkező elvekből indulnak ki: Az állami gazdaságóknak kiutalják a malacok, süldők és kocák takar­mányozásához szükséges takarmány­keverék-mennyiséget (a vágósertések 'tervezett eladási mennyiségének, az anyasertések tervezett állománya és a tervezett malacnevelés biztosításá­ra). Azoknak a szövetkezeteknek utalnak ki elsődlegesen takarmány­­keverékeket, amelyek automatikus etetőkkel ellátott nagy befogadóké­pességű sertéshizlaldával rendelkez­nek. Ezeknek azonban kötelezniük kell magukat arra, hogy kizárólag ta­karmánykeverékkel etetik majd az egész turnust vagy az egész sertés­­állományt és időközben nem térnek át más takarmányok etetésére. A takarmánykeverékekkel etetett sertéseknek naponta 43 dg-os súly­­gyarapodást kell elérniük. A mező­­gazdasági termelési igazgatóságok a Mezőgazdasági Terményfelvásárló Vállalattal kötött megegyezés alapján negyedévenként egyszer ellenőrzést hajtanak végre. Azokban az üzemek­ben, ahol az előírt súlygyarapodást nem érik el, megfelelő intézkedése­ket foganatosítanak a hiányosságok kiküszöbölésére. Komoly esetekben a további takarmánykeverék-szállítmá­nyokat olyan mezőgazdasági üze­mekbe irányítják, ahol biztosítva lát­ják a takarmánykeverék eredményes felhasználásának feltételeit. Persze, a tető sem ártana ...! Tejprémium Tasszal országszerte bevezették a tej-prémiumot. Természetesen ennek nagy jelentősége van — az érdekelt­ség serkentően hat. Ennek ellenére sem sikerült rendbejönni a tejeladás­sal. Kevés a tej. Az átlagos tejhozam egy tehénre csak öt liter. S ha meg­gondoljuk, hogy a fejőstehenek 40 százaléka tüdőbeteg, akkor már meg is vakarja az ember a fejét. Persze, folyamatban van a beteg tehenek kiselejtezése, felcserélésé. Csakhogy 19.66-nál előbb ezt nem vi­szik véghez. Mégegyszer az elnökről Megkérdem, milyen végzettsége van. Kissé zavarba jön: — Gépész vagyok! — mondja. — Ne vegye rossznéven, hogy min­dent tudni szeretnék, de ha már itt vagyok, mégsem érhetem be azzal, amit csak önszántából mond el... Gépész...! A mezőgazdaságnak egyre több géphez értő emberre van szük­sége — mondom kissé megnyugta­tóan, s nyomban észreveszem, hogy ez amit mondtam — ez már közhely. És ha a megfigyelésre is lehet építeni, akkor azt mondom, hogy én megbíznék ebben a fiatal elnökben... A vonat jósokára indul, így hát komótosan lépkedek. Jobbkézre, a drótháló mögött jól fejlett pulykák. Ahogy ellépkedek mellettük, megbá­mulnak, és hangoskodásuk gúnyoló­dásra emlékeztet. Balkézre friss szántás. Letérek az útról s egy maréknyi földet a ke­zembe veszek. Sötétbarna és könnyen morzsolódik. Szödy Viktor A tojótápot elsősorban a nagy ba­­.romfitenyészetek és a tenyészállomá­­nyok kapják (ezek szükségletét tel­jes mértékben fedezni kell). A többi mezőgazdasági üzem csak akkor kap­hat takarmánykeverékeket a baromfi­­állomány számára, ha előzőleg az egész kerület nagyüzemi tenyészetei­nek és tenyészállományainak szük­ségletét teljes mértékben fedezték. A többi állatfajták (hízómarha, ka­csa, csirke, pulyka stb.) takarmányo­zására szolgáló takarmánykeverékeket szemestakarmány (esetleg más ta­karmányféle) ellenében adják ki a fenti táblázatban feltüntetett átszá­mítás szerint. Ezeket olyan mezőgaz­dasági üzemek kapják, amelyek a ta­karmánykeverékeket a leggazdaságo­sabban használják fel, s amelyekben a takarmánykeverékekre az egyes állatfajták takarmányozása szem­pontjából a legnagyobb szükség mu­tatkozik. A takarmánykeverékeket a Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodásügyi Minisz­térium által meghatározott áron vá­sárolják a mezőgazdasági üzemek. Abban az esetben, ha a takarmány­­keverék összetételét felsőbb enge­dély alapján megváltoztatják, vagy pedig olcsóbb nyersanyagokat (csírá­zott gabonát stb.) használnak fel, akkor a takarmánykeverék árát is módosítják. Speciális takarmánykeve­rék készítése esetén a takarmány­keverő üzemek csupán a felhasznált takarmányféléket és a keverési díjat számlázzák (ebben az esetben nem lehet meghatározni az állandó el­adási árat). A szemestakarmányokat és más takarmányféléket a mezőgaz­dasági üzemektől az érvény.es felvá­sárlási áron veszik át. Kivételt képez az árpa, amelyet minden esetben ipari árpaként értékelünk. A gépállomásokra bízták Az 503/63 sz. kormányhatározat értelmében a hűtő­­berendezések javításával a helyi gazdálkodás ipari vál­lalatait bízták meg, amelyeket a helyi gazdálkodás irá­nyításával megbízott kerületi szervezetek irányítanak. Az említett vállalatok működésében sok hiányosságot találunk. Az új hűtőberendezések szerelését, főként a T—174-es típusú tehénistállókban nem végzik el a kellő időben. A legnagyobb gondot azonban az okozza, hogy ezek az üzentek nem végzik el rugalmasan a hűtőberen­dezések javítását és karbantartását, annak ellenére, hogy a hűtőberendezések zavartalan üzemeltetésének biztosítása érdekében az egyes kerületekben tanácsko­zásra gyűltek össze a felelős szervezetek képviselői. A helyi gazdálkodás üzemeiben az új technika beveze­tésével és fejlesztésével megbízott kerületi szerveze­teknek a tanácskozás határozatai értelmében ez év má­jusáig ki kellett vglna dolgozniuk a kerület hűtőberen­dezéseinek állapotáról és üzemképességéről szóló átte­kintéseket. Ezenkívül biztosítaniuk kellett az új hűtő­­berendezések szerelését is, méghozzá a mezőgazdasági üzem bejelentésétől számított hét napon belül. Az emlí­tett határozatok értelmében a hűtőberendezések összes hibáit az üzemzavar bejelentésétől számított 24 órán belül ki kellett volna küszöbölniük. Ez azonban nem történt meg. A legtöbb panasz a Banská Bystriea-i kerületi szer­vezetre érkezett. A kivizsgálás megmutatta, hogy a hibák okát a kerületi szervek dolgozóinak felületes munkájá­ban kell keresnünk. A helyi gazdálkodás üzemeinek üko­­nomikája a prémiumrendszeren alapul, tehát a lakos­ságnak nyújtott szolgálatokért folyó bevétel alapján. így természetesen az üzem számára sokkal előnyösebb a városban lévő berendezések javítása, mint a mezőgazda­­sági üzemek távoli gazdasági udvaraiban lévő hűtő­­berendezések karbantartása, mivel ilyenkor a szerelők sok időt veszítenek az utazással. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva a 559 64-es számú kormányhatározat a hűtőberendezések javításával a gép­állomásokat bízta meg, amelyek a mezőgazdasági üze­mekben szükséges gépjavító és szerelömunkák lényeges részét végzik. A hűtőberendezések javítását 1965-től fokozatosan veszik át. Az említett kormányhatározat alapján a Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodásügyi Minisz­térium illetékes osztálya ez év téli időszakában a szere­lőket iskoláztatásra küldi, hogy megtanulják a hűtő­­berendezések szerelését és javítását. Ennek alapján remélhetjük, hogy a jövőben a mezőgazdasági üzemek és tejfeldolgozó vállalatok, valamint a tejfogyasztók teljes megelégedésére a gépállomások dolgozói bizto­sítják a hűtőberendezések zavartalan működését. Drahomíra M a r k o v á mérnöknő, az SZNT dolgozója A Tilalmas dűlő bőven fizetett. Az első kör zsákmánya 270 darab hosszúfüiü Seres István biztos kézzel céloz 1'Yöldkalapos, micisapkás embe­^ rek gyülekeznek az alsószeli szövetkezet irodájában. Vállukon puska csüng, mellettük vadászeb sündörög. Vadászat van készülőben. Nyúlvadászat a javából. Tudja a környék, hosszú éveken híre ment, az alsószeli határ a nyúlok Eldorá­­dója. A zsíros, fekete föld melegét keresi télen a vad, nyáron pedig kiváló legelőt, élelmet nyújt szá­mára. Az udvaron várakozók az eget szemlélik: felszakad-e a mindent átfogó felhőtenger. Már hagyomá­nyossá vált a rossz id'p, évről-évre esik vadászat napján. Kora reggel nekizúdult egyszer-kétszer az eső, de a reggeli vendég legtöbbször ha­mar elköszön. így történt most is. Nagy az öröm, amikor a „Tilalmas“ díílö déli csücskén megáll a teher­autó. A felhő sűrűségét a nap su­garai szét szaggatták. A vadászok türelmetlenkednek. Nincs idő tétovázásra, nincs türe­lem a várakozásra. A peredi határ peremén indul a kör, két irány­ban. C-zafik Jenő — az éllovas, hosszú léptekkel szeli a dűlőt, há­romszáz hektárnak keresi a végét. Szeme belefúr a végtelenbe, a va­dak mozgását figyeli. ‘ Már száguld, méteres ugrásokkal szökell egy-egy nagyfülű. Néhány perc múlva máris eldördül az első lövés. A durranás felveri a csendet. Biztató a jel, lesz itt vad-rengeteg. A csapat szétoszlik, elfoglalja he­lyét -puskás, hajtó egyaránt. Alig zár a kör, az alvó határ megeleve­nedik. Jobbról, balról fut a halálra­ítélt pára, keresztezik egymás út­ját, majd együtt rohannak vesztük­be. A puskások töltenek, lőnek, a sok nyúl láttán idegeskednek. Egy, kettő, tíz, húsz, ötven. Ki tudja meolvasni mennyi tapsifüles. Mint akolbái kiengedett birkák, egymást taposva vágtatnak körbe­­körbe. Különösen az alsó részen szorul a kapca. Pattog a huszas, mint ágyú dörög a tizenkettes. A sok lövedéktől puskaporos a levegő. Görcs György állóhelyből tizen­kilencet leterít, többnyire egy-egy 'övéssel. P e t r ik János sem adja Tálaláshoz fogtak a vadászfelesé­gek: ToncSko Rudolfné, Virág Nelli, Dobry Imréné és Gerhárt Józsefné kitettek magukért. Nyúlpapríká­­sukkal egyesre vizsgáztak. A szerző felvételei Mézes Endre a hajtők napi fize­téseként a nyulakat osztogatja alább. Húszig olvassa az áldozatok számát. Seres István kutyája vackából ugrat ki egy nyuszit. Pár pillanat, marii elköltözik az élők sorából. Nagy Alajosnak is jó a szeme, puskája Ritkán téveszt... bukfenceznek a nyulak kettesével. Mézes Endre beleizzad a nagy hajrába, míg T o n'c sk ó Rudolf, a vadásztársaság gazdája a tizen­egyediket célozza Polák István, a járási vadászegyesület titkára ugyancsak szaporán töltöget. Vadásznak, hajtónak akad dolga. ■Nem bírják cipelni a nyulakat, ra­kásokba hányják, nyomukban a ko­csi, annak hátára dobálják. Bö, nagyon bő a vadállomány. Három körben 530 nyúl kerül pus­kavégre. A határ javarésze érin­tetlen marad. Jut élvefogásra, ma­rad telelőbe. Jó gazdák az alsószeliek, jó sza­kácsnők a vadászfeleségek. A si­keres vadászat után mindenki ked­vére falatozik az ízletes nyúlpapri­­kásból, öblögeti torkát a finom bo­rocskával. Sándor Gábor Nyúlvadászat Alsószelin

Next

/
Thumbnails
Contents