Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-11-25 / 95. szám
Ä sertések gyomor- és bélgyulladásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok ■ Gyakorlati munkánk során nap mint nap találkozunk a I * sertések gyomor- és bélgyulladásával, azaz az állattenyésztés és az állatorvosi gyakorlat egyik jelentős problémájával. A sertések tömegesen előforduló gyomor- és bélgyulladá. sait gyakorlatilag két nagy csoportba oszthatjuk. Egyik részük Sa fertőző gyomor- és bélgyulladás fogalomkörébe tartozik, túl— • nyomó többségük azonban étrendi, takarmányozási vagy tar- S tási hibák következtében keletkezik. Míg a háztáji gazdasá- I gokban ritkán fordulnak elő és úgyszólván alig jelentenek 5 problémát, addig az egyes EFSZ-ek sertésállományaiban igen S gyakoriak és nem ritkán rendkívül komoly veszteségeket okoz! nak. Mivel sem az egészséges gyomor- és -bélgyulladásban • beteg malacok vizsgálatával, sem a fertőző gyomor- és -bél■ gyulladásos betegséggel kapcsolatban összefoglaló leírás nem 3 jelent meg — tekintettel a betegség előidézésének különböző ■ okaira — kívánatosnak látszik a megelőzés és a gyógykezelés S legjobban bevált módszereit összefoglalni. séget is. Ezért az utódok csak abban az esetben tudják nagy termelésüket, gyors növekedésüket, jó takarmányértékesítésüket realizálni, ha ugyanolyan tartási és takarmányozási körülmények közé kerülnek, mint amelyek mellett ezek a tulajdonságok kialakultak. Ha ezt az igényt nem tudjuk számukra kellőképpen biztosítani, akkor az állatok különböző, termelésükre és egészségükre egyaránt károsan ható környezeti megterhelések alatt állnak. Márpedig éppen az egy helyen elhelyezett állatok nagy száma miatt az elhelyezéssel és takarmányozással összefüggő kis hibák is veszélyeztetik az állatok egészségét, a durvább hibáknak pedig katasztrofális következményei lehetnek. Ezeket a káros hatásokat kizárólag gyógyító munkával nem tudjuk ellensúlyozni, ezért szükséges azok megismerése és megelőzése. A rossz elhelyezésből a szakszerűtlen tartásból és takarmányozásból stb. eredő bántalmak megelőzése komplex feladat, melyet az üzemek vezetőivel és a többi szakemberrel együtt közös erőfeszítéssel lehet csak megoldani. A mezőgazdasági építészetben, azaz az istállók tekintetében gyökeres változást észlelhetünk. Ezen a téren a következő években az állatorvosok és az építészek szoros együttműködésére lesz szükség. Az istállóépületek tervezésében az állatok igényei kerültek központi helyre. Mai felfogásunk szerint az állattartási épületekkel szemben a legfontosabb követelmény, hogy az állatok és az épületben foglalatoskodó emberek összes igényeit a legmesszebbmenően kielégítsék. Minthogy kétségtelenül olyan betegségekről van szó, amelyek kialakulásában diszpozíciós körülmények is döntő szerepet játszanak, jelenlegi oktani ismereteink után sem szabad a védekezésben ezeknek a kiküszöböléséről megfeledkezni. Ami a szóban forgó betegség orvoslását illeti a kiváltó okok megszüntetésével egyidejűleg szigorú diétát is alkalmazunk. A sertések között tömegesen Jelentkező gyomor- és bélgyulladásos megbetegedések többségét olyan étrendi zavarok, takarmányozási és tartási hibák váltják ki, amelyek hol önmagukban idézik elő a bántalmat, hol pedig mint hajlamosító körülmények játszanak közre a fertőző gyomor- és bélgyulladás előfordulásában. így a takarmány összetételének és a takarmányozás módjának hirtelen, átmenet nélküli megváltoztatása, a malacok túletetése az elválasztás idején, penésszel vagy földdel szennyezett takarmányok, fagyos burgonya és répa ’etetése, szennyezett ívóvíz stb. okozhatják. Ami az állatok anyagforgalmának ellátását illeti (vitamin-, ásványi só- és nyomelemszükséglet biztosítása), szinten nem lehet közömbös, mivel az angolkór, vérszegénység és az egyes vitaminok hiánya igen kedvezőtlenül befolyásolják akár a fertőzéséből eredő, akár az egyéb ok hatására kifejlődött gyomor- és bélgyulladások kimenetelét. Továbbá nem kevésbé befolyásolják a szóbanforgó betegség 'előidézését az állat elhelyezése, az állattartás hibái sem. Kürtösen veszélyes a betegség fellépése, ha a sertések szállása beázik, vagy a tartózkodási helyükön a trágyalé, a vizelet és áz esővíz tócsákban összegyűlik. Mindezek a körülmények súlyosabb következményekkel Járnak a fiatalkorú állatok, főlég szopós malacok esetében, de még az elválasztás utáni he- Tokben is. Az állatok tar' ,zkojíási helye legyen száraz, tiszta, könnyen tisztítható és fertőtleníthető. Gondoskodjunk arról, hogy a trágyalé-, a vizelet- és Jfsővíztócsákat necsak a szállás fedett részében, hanem a kifutókban is megszüntessék. Köztudomású, hogy az intently kultúrfajták nemcsak a nagy termelés genetikai lehetőségeit' {pgzítik utódaikban, hanem a környezettel szembeni igényes-A beteg állatok kiválogatását nem lehet csak az étvágytalanság alapján végezni. Figyelembe kell vennünk, hogy a fertőző gyomor- és bélgyulladásban beteg sertések megbetegedésük után is egy bizonyos ideig, esetleg napokig is esznek. A hasmenésen és a bágyadtságon kívül a beteg egyedeket arról is fel lehet ismerni, hogy a megszokottnál nagyobb mértékben fogyasztják társaik bélsarát és vizeletét. Ha a szóbanforgó megbetegedés valamely falkában több-kevesebb állaton egyszerre jelentkezik, akkor a diétás kezelésnek egyszerre minden betegre kiterjedő alkalmazása, és a még nem betegek preventív diétázása sem okoz különösebb gondot. A gyakorlatban azonban sokszor előfordul az az eset, hogy a betegség fokozatosan terjed. Ilyen esetekben a naponta megbetegedő állatok szükséges diétás kezelését a betegek szokásos egyszerű elkülönítésével nem lehet megoldani. A folyamatosan megbetegedő állatok egyedenként ugyanazt a diétás kezelést igénylik, amelyen társaik már napokkal vagy talán hetekkel korábban átestek. Ha mindezt a szokásos egyetlen elkülönítő ólban próbáljuk megvalósítani, az elkülönített betegek egy része túl hosszú ideig fog koplalni, és emiatt súlyából sokat veszíthet, másik része pedig a szükségesnél rövidebb ideig, vagy egyáltalán nem koplal, aminek következtében ezek nagyobb része elhullik. Gyakorlati tapasztalataink szerint ez a veszteségek leggyakoribb forrása. Javulás csak szakaszos étrendi kezeléssel érhető el, amire azért van szükség, hogy a naponként újonnan megbetegedő állatok is egyedenként, hasonló mértékben részesülhessenek az előírt koplaltatásban és diétában. Ennek megvalósításához szükség van legalább két elkülönítő ólra. Az első az ún. koplaló vagy teázó 61, ahová az újonnan megbetegedett sertések kerülnek. A betegeket addig koplaltatjuk, ameddig hasmenésük teljesen meg nem szűnik kb. 2—3 napig), s állapotuk javulni kezd. A szigorú koplaltatás nem jelenthet azonban szomjaztatást is. Ellenkezőleg: az éheztetett sertések ivóvízszükségletét legcélszerűbben langyos kamillatea vagy forralt víz formájában rendkívül fontos biztosítani. Emellett szükség esetén természetesen állatorvos által rendelt gyógyszeres kezelésben is részesülnek. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az elkülönítés és a higiéniai viszonyok szigorú betartása nélkül csupán a beteg állatok gyógykezelésével nem érünk célt. A frissen főzött kamillateát (esetleg 0,8 % konyhasó hozzáadásával) lehetőleg 3—4 óránként öntsük a vályúba, de mindig csak annyit, amennyi!! a sertések éppen elfogyasztanak. A koplaltatás után a sertések átkerülnek a második, azaz az ún. diétázó ólba. ahol lehetőleg diétás hatású takarmányok etetésére kell törekedni. Jó diétetikus hatású takarmányok a főtt vagy forrázott zab- és árpalisztes ivós és a híg pürészerűen elkészített főtt burgonya. A diétás hatású eleség adagját is az állatok kora és fejlettsége szerint szabjuk meg naponként 10—30 dkg-ban, amit fokozatosan napi 5—10 dekával úgy emelünk, hogy kb. 7—14 nap múlva érjük el a rendes fejadagot. Miután az állomány egészségi állapota helyreállt, fokozatosan lehet változtatni a takarmány összetételét, miközben mindig figyelemmel kell kísérni az állomány egészségi állapotának alakulását. Dr. Berényi Tibor körállatorvos (Zselíz). Fertőtlenítéshez a burgonyát Hollandiában drótkosárba helyezve, az előírt időtartamra fertőtlenítő oldatba süllyesztik. Ezt a munkát, melyet eddig kizárólag kézi munkával végeztek most lényegesen megkönnyíti egy egyszerű gépi berendezés, mellyel a kosarak be- és k'e-relését és ürítését gyorsan el lehet végezni. Egy ember egy óra alatt az 50 kg űrtartalmú drótkosárral mintegy 600 kg burgonya fertőtlenítését tudja megerőltetés nélkül elvégezni. A merítőtankkal összeszereli gépet kerekeken lehet a megfelelő helyre tolni. (Landbouvv mech.) Üj burgonyafertőtlenítő gép frittlégy-fertőzöttség. A porozás alkalmával optimális a 30— 40 km/óra gyorsaság. Különösen a Ka—15 helikopter vált be 5—10 m magasságú repülés esetén, mivel ekkor a földra irányuló légnyomás elősegíti a levelek minden oldalról való beporzását. (Kukuruza) A Ka—15, a Mi—INH helikopterek és az AN—2 repülőgép felhasználásával HCH és DDT kiszórását végezték. A porozást akkor eszközölték, amikor a növények 15—20 cm magasak voltak. A kukorica-vetésterületekre 15—20 kg/ha vegyszert szórtak. A megporzás következtében erősen csökkent a Vetések porozása levegőből 1964. november 25.
