Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-11-25 / 95. szám

r ^ i AP TAiOM GÉPESÍTÉS Ligeti György gépészmérnök: Korszerű szállítási technika a mezőgazdaságban .... 185 NÖVÉNYTERMESZTÉS Kucsera Szilárd- Ingyenes zöldtrágyázás pillangósok gyö­kérgümőjével ... ... 186 ÜZEMSZERVEZÉS Gedai Sándor: Színezzünk ta­nulmányutat a gyümölcsészet és szőlészet fejlesztése érdeké­ben ............................ . . 187 Állatéqészsé Ü'Y Dr B e r é n y i Tibor A sertések gyomor- és bélgyulladásával kapcsolatos gyakorlati tapasz­talatok .....................................188 L_______________J Korszerű szállítási technika mádé felszedésére, szállítására és rakodására, minden további munkaerő b-állítása nélkül. Aszerint, hogv milyen takar­mányfajta felszedése és szállí­tása történik kell a felhordd henger és a továbbító szalag sebességét h' állítani. Cél hogv a lekaszált takarmánynakvaló felett a traktor még a felszedő szerkezet teljesítőképességének kihasználásához szükséges se­bességgel haladhasson. Ha a traktor kellő vonóerejü, i takarmány felszedése 12 km óra sebességgel :s történhet általában azonban már 6 km/óra sebességgel is jó eredményt lehet elérni. Ekkor 500 m befutása csupán 5 percet kíván és ezen a hosszon felsze­dett takarmány egy teljes pót­kocsi rakományt ad. Feltéve, hogy a gazdasági udvar a föl­dektől (például) 1 km távolság­ban van, 20—25 percenként te­het a traktor a pótkocsival egy fordulót. Ez az idő elegendő arra, hogy egy rakomány takar­mányt egy másik dolgozó « felszecskázzon és — fúvóval ellátott szecskavágógép eseté­ben — a tárolóhelyre fuvasson. Ha nagyteljesítményű szecská­zógép áll rendelkezésre, akkor két fő óránként 50—75 q siló­­takarmányt hordhat be és silóz­hat. Ez óránként 10—12 köb­méter teljesítménynek fele! meg. Sorolhatnánk tovább azokat az előnyöket, amelyeket az ön­­rakodó pótkocsik a munkaerő­­megtakarításban és behordás meggyorsításában nyújtanak. LIGETI GYÖRGY, gépészmérnök (Bp) Önkiürítő pótkocsi , A sninai Vihorlat n. v. univer­zális önkiürítő pótkocsit gyárt, UV-2 jelzéssel. Előnye, hogy ki­lenc különböző munka elvégzé­sére alkalmazható. A kiürítést a kocsi rakodófelületén lassú mozgást végző futószalag hajtja végre hátrafelé, amelyet a kocsi végén keresztben elhelyezett ol­dalürítő futószalag egészít ki. Képünkön a pótkocsit oldalürí­tővel és trügyaszóró tengellyel felszerelten látjuk. Takarmány, vagy szalma szállításkor fém­keretes, dróthálós magasítóval szerelhető fel. -ksz-A belterjes és jövedelmező mezőgazdasági üzemben az ál­latállomány növelésének leg­fontosabb előfeltétele a meg­felelő takarmánybázis és a ta­karmányok gazdaságos kezelé­se. A szálas- és silótakarmá­­nyok betakarítása, behordása és az Istállókba vagy tároló­helyekre juttatása a gazdasá­gokban az egyik legmunkaigé­nyesebb szállítási és rakodási feladat. A technika fejlődése e téren is új lehetőségeket kí­nál: alig néhány éve jelent meg, és külföldi gazdaságokban ro­hamosan hódít az úgynevezett önrakodó traktor pótkocsi. Ez a megoldás a közönséges pótkocsi és a gépi hajtású ra­kod ószerkezetek egyesítéséből jött létre. Először még az 1960. évi kölni mezőgazdasági kiállí­táson mutatták be, azóta ál­landóan továbbfejlesztették és ma már többfelé gyártják, egy- és kéttengelyes kivitelben egy­aránt. Ha oldalait megfelelő magasító léckerettel látják el, alkalmassá válik nemegyszer 15—25 köbméter takarmány befogadására. A gyakorlatban használt önrakodó pótkocsikat felszerelik a levágott takar­mányt földről felemelő és a pótkocsiba továbbító szerkezet­tel. A takarmányfelhordó szer­kezet rendszerint fogazott for­a mezőgazdaságban gó henger. A fogashengertől a takarmányt a kocsi rakfelületé­be épített lánc-vonóelemes fo­gas-szalagok, újabban pedig a bálapréseknél használatos len­gőkaros további tó szerkezetek szállítják. Abból a célból, hogy a továbbító szerkezet által ál­landóan tovább nyomott takar­mány a kocsi oldalfalain túl­emelkedve ki ne hulljon, a kocsi fölé hálót, léckeretet vagy köteleket feszítenek. A gyakor­latban legjobban a kis távolsá­gokban kifeszített kötelek, pányvák váltak be. Mind a kétkerekű, mind a négykerekű pótkocsiknak egy­aránt vannak előnyeik és hátrányaik. A négykerekű pótkocsi stabi­labb, nehezebben borul fel és lejtős terepen is könnyen lehet a kívánt irányban vezetni. Hát­ránya viszont, hogy a nedves, csúszós talajon a traktor hát­só. hajtott kerekei a pótkocsi­val (és annak gépi szerkezeté­vel) terhelve nem lévén, köny­­nyen megcsúsznak és kisebb vonóerőt tudnak csak kifejteni. Ezzel szemben a kétkerekű pót­kocsinál a súly részben a trak­tor vonóhorgára és azon ke­resztül a hátsó kerekekre ne­hezedik. A négykerekű önrako­dó pótkocsi esetén a rakodó­szerkezetet akár a jármű ele­jére. akár a végére lehet sze­relni. A kezelés és ellenőrzés szempontjából előnyösebb az elöl felszerelt felhordó henger, mert azt a traktorvezető szem­mel tarthatja és így működését jobban irányíthatja. Kétkerekű pótkocsira a felhordó henger csak hátul szerelhető fel. Az önrakodá pótkocsi olyan kivitelben is készül, hogy a felhordó henger helyett trágya­szóró szerkezet Is szerelhető rá, és akkor ezzel a csekély átalakítással az istállótrágya szántóföldi kiszórására Is fel­használható. A megrakott kocsi ürítése mindig a kocsi hátsó részén történik. A kocsi hátsó részét lezáró, legtöbbször bil­lenthető léces ajtaját kinvitják majd a szállítógéppel a takar­mányt a kocsiból egyenletesen kiürítik. Ha az ürítés a földre történik, a kihordó láncot meg­felelő sebességűre állítva a le­rakás 1—3 perc alatt elvégezhető. Az önrakodó pótkocsi egy­formán alkalmas a széna, szal­ma, zöldtakarmány, répaleve­lek, silótakarmány, préselt szal­ma, sőt sorban levágott csala-A SZABAD FÖLDMŰVÉ) iZAKMELLÉKLFTE VII! ÉVFOLYAM ® 47. SZÁM. 1964. november 25.

Next

/
Thumbnails
Contents