Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-11-25 / 95. szám

Az üvegházi zöldségtermesztés néhány kérdése Hazánkban évente mintegy 10 hek­tárral növekszik az üvegházi termő­­terület, s ez jelentős beruházást igé­nyel. Az üvegházak teljes kihaszná­lása érdekében fordítsunk fokozott figyelmet a hajtatott zöldség ter­mesztésére. Gondosan és szakszerűen műveljük az üvegházi termőterületet. Ugyanakkor az egyes zöldségfélék és fajták megválasztására is nagyon ügyeljünk. A FAJOK ÉS FAJTÁK MEGVÁLASZTÁSA Az üvegházban termesztendő zöld­ségfajok és fajták megválasztása az üvegház jó kihasználásának alapfel­tétele. Így, késő őszidőben salátatermesz­tésen kívül az üvegházat kései kar­fiol utőtermesztésére is jól használ­hatjuk. A be nem érett karfiolt gyö­kerestől az üvegházba helyezzük át, ahol sűrűn elültetjük. Hideg időjárás esetén be is fűthetünk. Ilyen viszo­nyok között a karfiol továbbfejlődik és akkor lesz kész eladásra, amikor az már keresett áru. llymődon a fél­érett karfiolt egész december végéig is tárolhatjuk. Ennél a módszernél — a salátához hasonlóan — a hőmér­sékletet alacsonyan tartjuk. Őszi idény zárultával az üvegházban csiperkegombát vagy zöldhagymát ^termeszthetünk. A többi zöldségfélét a fűtés költségessége és napsütés hiánya miatt — decemberben és ja­nuárban termeszteni nem kifizetődő. Ha az üvegházat nem üzemeltetjük, a talajt ajánlatos durván felásni és kifagyasztani. A tavaszi ültetés előtt szükséges a talaj trágyázása, főleg szervestrágyá­val. Tavasszal ugyancsak salátát aján­latos termeszteni, amelynek ültetési ideje január vége és február első fe­le. Karalábé termesztésénél számol­ni kell azzal, hogy nagyon érzékeny a meghűlésre, s emiatt gyakran mag­­bamegy. Ezidőtájt főleg a Kamyk vagy az új Dobrá salátafajtákat ter­meszthetjük, melyek jobbak a volt Böttner fajtától. Karalábéból a Mo­­rávia fajta a legmegfelelőbb, amely alakra nagyon hasonlít a hajtatásra használt Prágai fehér fajtához. Az üvegházak fő terményei: a sa­látauborka, paprika, esetleg paradi­csom. Ezek közül a salátauborka a legigényesebb, amely nagy munkará­fordítást és gondos ápolást követel, rendes termés esetén azonban a leg­kifizetődőbb üvegházi növény. Ez évben a nyugatszlovákiai kerü­letben az üvegházi uborka nagy ré­szét gombabetegségek és takácsatka károsították. Ezek ellen nehéz az egyidejű védekezés, mivel a gomba­betegségeknek a páradús levegő ked­vez, míg a takácsatka magasabb hő­mérséklet és száraz levegő közepette szaporodik a legjobban. A takácsatka irtására legjobban az angol gyárt­mányú Phosdrin vált be, valamint a fosfotion magasabb koncentráció (1—3%) mellett. A közeljövőben új hazai gyártmányú vegyszer kerül for­galomba Parafosfotion néven, melyet célszerű lenne kipróbálni a takácsat­ka üvegházi Irtására. A paprikát üvegházban legtöbbször a levéltetű károsítja, amely ellen Fosfotionnal vagy más szerves fosz­fáttal, s rendszeres permetezéssel vé­dekezünk. Hajtatásra kitűnően meg-Szója a háztartásban (III) Az összes szójakészítmények közül a szójaolaj a legfontosabb. Ez a finom olaj vetekszik az olívaolajjal. Ugyanis a zsír minőségét az dönti el, hogy a zsírféleségek milyen arányban szere­pelnek benne. Igen fontos a zsír ko­leszterin tartalma. Ez az anyag a zsír­ban van és fokozott zsiradékfogyasz­tásnál emeli a vér koleszterin tartal­mát. Ha ez a vérben felhalmozódik és az érfalakra lerakódik, érszükülés áll be, ami azután kiválthatja az érelme­szesedést és a koszorúérmegbetege­dést, különösen ha már az erek fala bizonyos mérgektől, mint pl. a niko­tin, meg van támadva. Míg az állati zsiradék, mint disznózsír, szalonna, sőt a vaj, tojás, de bizonyos növényi olajak is, mint a pálmaolaj, vagy kó­kuszolaj, emelik a vér koleszterin tartalmát, addig a szójaolaj, sem a többi szójakészítmény nem tartalmaz koleszterint, s igy nem idézi elő ezen betegségeket, vagy e betegségeknél gyógyithatólag hat. A szójaolaj házi használatra oda­haza is előállítható. Azon a vidéken, ahol n§m is olyan régen divatban volt a kender vagy napraforgóolajjal való főzés, ott még felfedezhetők a régi olajprések. E présekkel a szójabab kipréselhető. A préselés előtt a szó­jababot megmossuk, utána megszárít­juk, mert nyersen a szójabab nem préselhető. A kicsurgott olajat sűrű szitán átszűrjük és üvegekbe önt­jük. Az üvegeket a felhasználásig hű­vös helyen tároljuk. Ahol nincs olaj­prés, ott úgy segíthetünk, hogy a megszárított szóját a kávédarálón durvára megdaráljuk és a gyümölcs­présen (a húsdarálóhoz hasonló da­ráló a ribizlibor készítésénél) átpré­­seljük. Ha a préselés nehezen menne, akkor kevés vízzel öntjük fel a masz­­szát. Szója mint takarmány. E cikk ke­retében csak néhány sorban kívánom ismertetni a fennálló lehetőségeket háziállataink takarmányozásánál. A préselésnél visszamaradt pogácsát, amely még jelentős zsírtartalommal bír, mert házilag nem tudjuk maradék nélkül az olajat kisajtolni, mint az iparban, amíg nyers, összedaraboljuk, majd megdaráljuk, ha lehet a kala­pácsos darálón és háziállataink abrak­takarmányozásánál felhasználjuk. A szójában lévő lecitin és egyéb anya­gok, valamint a magas fehérjetarta­lom kedvezően hat a növekedésre, ezért apró állatainkkal sikerrel fel­használhatjuk. Különösen előnyös a tojóstyúkokat szójával etetni. Napi 2 — 3 deka szó­jabab, vagy dara egy vagy kétéves tyúknál az évi tojáshozamot évi 200 darabra emeli fel. A kotlás időtarta­ma azonban lecsökken 7—8 napra, ezután újra tojni kezdenek. Tehát to­jásokra ültetett kotlósnak ne adjunk szóját, mert otthagyja a tojásokat; ugyanis a szója serkentőleg hat az ivarzásra. Kochanovszky Edgár mérnök, (Cabaj) RU-4,0 típusú műtrágyaszórógép felel a PCR paprika-fajta, valamint a Cseh korai fajta is. A paprika üveg­házi termesztése a szokásos ápolási eljárások betartása mellett kifizető­dő, mivel minden évben biztos ter­mést hoz. A paradicsom hajtatásánál nem rendelkezünk megfelelő hazai üveg­házi fajtákkal. Az egyetlen hajtatás­ra alkalmas hazai fajta a Stupnicei, kis terméshozamot ad, az általa elért bevétel elmarad a paprika és az uborka mögött. A külföldi Nox-bizon fajtával kétannyi termés érhető el, mint a saját fajtáinkkal, s így a ter­mesztése kifizetőbb. Azért is indokolt a paradicsom üvegházi termesztése, mert a növényi sorrend kibővítésével megakadályoz­zuk a talaj egyoldalú kimerülését és a két fő hajtatott zöldségfélével — a salátauborkával és a paradicsommal. A TALAJ ÁPOLÁSA Az üvegházak talaja a szokásos ter­mesztési módok mellett rövid időn belül elveszti termőképességét. Leg­jobb lenne a talajt minden 8. évben 25—30 cm rétegben kicserélni. A ta­laj megfelelő kezelésével a talajcse­rét el lehet odázni. A talaj kimerülése az üvegházak­ban főleg a következő okok miatt áll be: 1. A káros baktériumok és gyomok elszaporodnak és kedvezőtlenül hat­nak a növények fejlődésére. Ez ellen a talaj csírátlanításával védekezünk gőzkezelés, vagy vegyi anyagok — például Nematin — által. 2. A talaj leromlását az üvegházban a rossz minőségű öntözővíz is okoz­hatja, amely némely vidékeken nagy mértékben tartalmaz ásványi sókat, és ha ezek a talajban nagyobb tö­ménységben vannak jelen, károsan befolyásolják a talaj szerkezetét és a növények fejlődését. A talaj elszi­geteléséhez hozzájárul a műtrágyák túladagolása, ezért az üvegházban fo­kozottan alkalmazzunk szervestrá­gyát. Az üvegházi talaj elszikesedése a növényeken úgy mutatkozik meg, hogy, nem fejlődnek rendesen, leve­leik összezsugorodnak és gyakran az egész növény rothadásnak indul. A sók talajból való eltávolítására jól bevált az üvegházi talaj kiadós öntözése a tenyészidény után (augusztus) 50—60 mm víznormával. Ezt az öntözést 2— 3-szor megismételjük. Az öntözés előtt a talajt fellazítjuk, hogy lehe­tővé tegyük a víz egyenletes leszi­­várgását a talajba. Üvegházi talaj szikesedésének meg­akadályozása céljából fontos a talajt és az öntözővizet vizsgálatnak alá­vetni és az eredménynek megfelelően az üvegház talaját kicserélni, vagy jóminűségű vizet biztosítani. Takács Miklós Az NH-100 jegyű hidraulikus rakodódaru keretének módosítása SVARC JOZEF, VELIMI EFSZ Eddigi állapot: Az NH-100 jegyű hidraulikus rako­dódaru markoló­villái szalagacélból készültek. Ilyen kivitel esetén a markoló kereke gyakran meggör­bül. Javasolt megoldás: Az újító csőszer­kezetű keretet ja­vasol (lásd a raj­zot), amely nem görbül meg. A mar­kolófogakat csavar rögzíti a keret al­só részéhez. Ökonómiai elemzés: A velimi EFSZ- ben az újítás beve­zetésével a megta­karítás összesen 1200 koronát tett ki. Az újító ja vaslat szerinti módosítás 378 koronába ke­rült. Az újítójavaslatot a Mezőgazda­­sági Technika Kerületi Üzeménél Prágai TÜJ osztálya készítette. Az Antarktisz állatvilága Fehér vérű halak Obr. 4. Cprava Ronscrukce rámu drapákn n&kládaCe NH-100. A szovjet kutatók az Antarktisz állatvilágá­nak kutatása során több mint száz új gerinctelen állatot és halfajt fedez­tek fel és sok érdekes jelenségre bukkantak. Különösen érdekesek az úgynevezett fekete szemű rákokkal vég­zett kutatások eredmé­nyei. Ezek a 3—6 cm hosszú állatok az Ant­arktisz vizeiben igen elterjedtek. A viz fel­színének minden négy­zetmérföldjére kb. 14 millió ilyen feketeszemű rák jut. Sokmillió mázsa fehérje nyersanyag ké­szíthető belőlük, s ez a mezőgazdaságban ka­lóriadús készítmények és takarmányliszt for­májában igen eredmé­nyesen felhasználható. Biológiai szempontból igen érdekesek a fehér vérű halak. Ezek onnan kapták nevüket, hogy vérükben nincs hemo­globin. A vörös vértes­tek majdnem teljesen hiányoznak vérükből és a vér vastartalma a kö­zönséges halakénak csu­pán 25 %-át éri el. A kutatók a fehér vé­rű halak 7 fajtáját vizs­gálták meg, s arra a feltételezésre jutottak, hogy ezéknélc a tíafafr= nak a szervezetében az oxigéncsere hemoglobin híján a plazmában fel-1 oldott oxigén útján tör-1 ténik erősen fejlett bőr­légzés mellett. Ez a faj semmiképpen sem tekinthető kivesző­iéiben lévőnek. Tizenhat fajuk ismeretes, s ezek mind nagy halak s egy kivételével mind az Antarktiszon élnek hi­deg, oxigénben dús vi­zekben. A fehér vérű halak oxigéncseréjének problémáját és a fehér vér képződésének okait még nem sikerült tisz­tázni. (fdn) M Pótoljuk-e télen ■ hugyannyal és ammóniával a fehérjehiányt? A Vinnjicai Népgazdasági Tanács (Szovjetunió) hmelnyicki mezőgazda­­sági gépgyára megkezdte az RU—4,0 típusú, műtrágya és zöldtrágya-nö­­vények magjának együttes talajba­­juttatására szolgáló gépek sorozat­­gyártását. A gép rendeltetése: gra­nulált műtrágya és zöldtrágya­­növények magjának a szántóföldeken és gyümölcsösökben való felületi szó­rása. Az SzNT—2,8 műtrágyaszóróhoz vi­szonyítva a RU—4,0 típusú műtrágya­szórógépnek számos előnye van: az elméleti adatok szerint teljesítménye 1,43-szor nagyobb az egységnyi mun­kára eső ráfordítás viszont 40,8 Vo­kal, az egységnyi munkára eső köz­vetlen kiadások 31,5 Vo-kal, a folyamat fémigénye 39,6 %-kal, energiaigénye pedig 29,6 %-kal kevesebb. A gép munkaszélességé por alakú mútrágyaféleségek szórásakor 8 m, granulált műtrágya és zöldtrágyamag szórásakor 12 m (szeles időben vég­zett munka során viszont csak 4—5 m). Teljesítménye 4,5—12 m munka­szélesség esetén és a traktor 8,5 km/ óra haladási sebessége mellett 3,8— 10 ha/óra. A műtrágyaszórás hektá­ronkénti normája 50—1165 kg, zöld­trágyamag szórása esetén 5,2—38 kg. A tartály befogadóképessége 325 dm5. A műtrágya-adagoló szerkezet négypálcás, a magszóró szerkezet há­rompálcás típusú. A hajtószerkezet lánc-fogaskerék rendszerű, melyet a traktor erőleadó tengelycsonkja hajt; a szórótárcsa percenkénti fordulat­száma 810. Az RU—4,0 típusú műtrágyaszöró­­gép függesztett, 0,0—1,4 t osztályú traktorokkal üzemeltethető, a trak­torvezető kezeli. A gép hossza 1700 mm, szélessége 1170 mm, magassága 1509 mnatn, súlya 220 kg. A tehenek féli takarmányadagja nagy erőfeszítések ellenére Is szű­­kölködik emészthető fehérjében. A fehéqjehiányt azonban, ha nem is tel­jes mértékben, de részben pótolhat­juk szintetikusan, vegyileg előállított fehérjét’ és nitrogént' tartalmazó anyagokkal, elsősorban hugyannyal és ammóniával. A tehenek előgyomrában lévő mikroflóra ugyanis nagyon jól tudja értékesíteni ezeknek az anya­goknak a nitrogénjét, persze csak abban az esetben, ha a takarmány­­adagok kevés növényi eredetű ami­­'dokat és ún. készenléti energiát (ke­ményítő és cukordús takarmányokat) tartalmaznak. A hugyanyf — tehenenként naponta 50—1000 grammot — legajánlatosabb kukoricasilóval keverten etetni, mely­hez a silózásnál 1 q zöldanyagra 0,5 kg-ot adagoljunk. Ajánlatos azonban az egyszeri etetésre eső hugyany­­mennyiség (1:2 arányban) meleg víz­zel történő feloldása, s a nyert ké-' szítmény azonos mennyiségű melasz­­szaf való összekeverése is. A keve­rékből a különböző takarmányokat ugyanolyan mennyiségben öntözzük meg, mint a silőzásnál. A napi hugyanyadag anyagot reg­geli és esti etetésre osztjuk fel. Hugyaoyt vízben pl. folyékony élesz­tősített takarmányokban, korpás mbs-1 lékban stb. feloldva nem adagolhat tunk a teheneknek, mivel így közvet­lenül a mirigyes gyomorba kerül, ahol mérgezést idéz elő. Igaz azonban, hogy bizonyos idő elteltével a meg­­engedett 50—100 grammnál nagyobb mennyiségben is adagolhatjuk, de csak abban az esetben, ha fokozato­­san 3—4 nap alatt térünk át a na­gyobb mennyiség adagolására. Nem ajánlatos ezt az anyagot az előreha­ladott vemhességű és a laktáció első hónapjában lévő teheneknek adni. A 25 % ammóniát tartalmazó am­­móniás vízből 1 q kukoricaszilázsra és más takarmányra általában 1—1,2 li­tert szoktunk felhasználni. A szén­­hidrátos takarmányok ammóniás víz-’ zel való kezelése kellemetlen szagúvá teszi a takarmányt. Ez és más káros hatása miatt az ammónia használata csak ideiglenes megoldás. Milyen jelentősége van a takarmánycukorrépa etetésnek és a melegvíz itatásnak ? Azt, hogy mekkora hatással van a tehenek hasznosságának fokozására a takarmánycukorrépa, eddig még nem tudjuk. Tény azonban, hogy szeletel­­ten nagyon szeretik a tehenek s íz­letesebbé tehetjük általa a kukorica­­silót, de más kevert takarmányt’ is. Sőt a kukoricasilót 4:5,6 súlyarányban kitűnően kiegészítheti. A szovjet szakemberek egyébként' ajánlják, hogy a takarmánycukorrépát télen a le­hetőség szerint mindig, de legalább a legnagyobb hasznosságú és a laktáció 2—3 hónapjában lévő teheneknek na-; ponta adjuk 10—20 kg-os mennyi­ségben. A takarmánycukorrépával vi­szonyaink közt feltétlenül számolni kell, mint' kiegészítő anyaggal az íze­sített takarmányok előkészítésénél. Mivel a tehenek az erős telek al­kalmával a takarmánnyal felvett ener­gia egy részét arra használják fel, hogy testük hőfokának megfelelően melegítsék fel a takarmányt, olyan megoldás keresésére szorultunk, mellyel ezt az energiaveszteséget' pó­tolni lehet’. Szakembereink a megol­dást a meleg víz — 20 °-os — itatá­sában látják. De annak ellenére, hogy a gyakorlatban számos ilyen kísérletet hajtottunk végre, nem ismerjük azt a hatást, melyet a meleg víz gyakorol a tehenek hasznosságára. így pl. a Rapotíni Szarvasmarhatenyésztési Ku­tató Intézetben 1962. év első ne­gyedében végrehajtott kísérletek so­rán bebizonyosodott, hogy az önitatő­­nyújtotta vízzel szemben szívesebben isznak az állatok 30 fokra melegített vizet. Lényegesebb javulást azonban hasznosságukban csak a kísérletek kezdetén és az erős fagyok idején észleltek. A kísérleti állatok hasznos­ságát azonban 0,3 kg tejjel, takar­mányadagjuk 0,3 kg széna vagy 0,12 kg szemeskeverék megtoldásával, te­hát anélkül is elérhetjük, hogy költ­séges és nagymennyiségű villanyára­mot igénylő vízmelegítőt építenénk. Ezért felvetődött az a kérdés, hogy az amúgy is túlterhelt' villanyáram hálózatra való tekintettel nem "volna-e előnyösebb, ha vízmelegítő építése helyett a takarmányelőkészítőben és az istállókban lévő vízvezeték szige­telésének tökéletesítését tűznénk ma­gunk elé. Az NH-100 jegyű hidraulikus ra­kodódaru keretének módosítása 1964. november 25.

Next

/
Thumbnails
Contents