Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-11-25 / 95. szám

Ahol a prémium mozgatóerő

Ma már aligha találunk olyan mezőgazdasági üzemet, ahol a prémiumrendszert ne alkalmaznák a termelés valamelyik ágazatában,. Igaz ugyan, hogy a gyakorlatban üzemenként más- és másféleképpen érvényesítik. Ettől eltekintve sok olyan szövetkezetről és állami gazdaságról tudunk, ahol ezt az új jutalmazási formát alkotőan érvényesítik, és, valóban a termelés lendítőkereke. Általánosságban azonban nem mondhatunk ilyen véleményt, mert néhány szövetkezet vezetői azzal érvelnék, hogy a prémium ellentéteket vált ki a dolgozók körében. Ez a nézet semmiféleképpen sem helytálló, hiszen könnyen megállapíthatjuk, hogy nem a prémium juttatása szüli a dolgozók közötti nézeteltéréseket, hanem a helytelen elosztás.

Csak egy példát említünk a sok közül. A rozsnyói járás egyik szövetkezetében a nyár folyamán jóval magasabb íejési átlagot értek el a tervezettnél. A többletért megkapták a külön járadékot, ami a tejtermelésben dolgozókat illette meg. Sok huzavona után szétosztották, persze, igazságtalanul. Mindenki kapott belőle, csak éppen a tehénpásztor nem, akinek épp úgy járt volna, mint a többinek. Az egyik tehéngondozó megjegyezte:

— A pásztornak nagy érdeme van a magas tejhozam elérésében. Ö leronthatja, de növelheti is a tehenek hasznosságát. *

Tegyük hozzá: a tehéngondozónak igaza volt.

Több hasonló példát lehetne még említeni, hiszen akad belőle bőven.

Mindenki ismeri feladatát

Á zétényi szövetkezetben nem mindennapos dologról győződhetünk meg. Az irodában sorrendben kifüggesztették a munkanormákat. Minden dolgozó bármikor megtekintheti. Miért volt erre szükség ? A szövetkezet dolgozói nem elégedtek meg azzal, hogy csupán az évzáró gyűlésen elhangzottakból szerezzenek tudomást feladataikról, hanem hogy szükség szerint tekinthessenek bele a termelés folyamatába. így minden dolgozó igyekezett bővebb áttekintést nyerni, ellenőrizhette az agronómust vagy a csoportvezetőt, a munkaegységek jóváírásával kapcsolatban. Természetesen, ezáltal minden dolgozó ki tudta számolni az elvégzett munkáért járó összeget.

Minden héten prémiumosztás

A többéves tapasztalatból kiindulva arra a következtetésre jutottak a szövetkezetesek. hogy a havonkénti prémiumjuttatás nem hozott kellő rugalmasságot a termelésbe. Feltétlen változtatni kellett rajta. A közösség összedugta a fejét és elhatározta, hogy hetenként fizetik ki a prémiumot. a terv túlteljesítéséért, ami 1800-2000 koronát tesz ki. Illetve a munkaegység teljes értékének a 15— 20%-át.

A zétényi szövetkezetei ezelőtt is az elsők között emlegették, akik minden haladó módszert megragadva példát mutattak a többieknek. Aránylag nem nagy változásnak tűnik az említett dolog bevezetése, de mégis történt valami. A munkaerkölcs ezelőtt is jó volt, de most mintha minden dolgozó aktívabb lenne. Csak néhány apróságról beszélünk. Amikor megkezdődött a cukorrépakampány, nem nézte senki mikor virrad vagy esteledik. Kiszámolták azonban, hogy mennyi prémium üti a markukat szombaton, ha néhány mázsával több cukorrépát szólítanak be az állomásra naponta. Nemcsak a cukorrépa betakarításánál, de a többi őszi munkálatoknál is ez volt a helyzet.

Kezdetben ugyan akadt olyan ember is, aki helytelenítette ezt a prémiumosztást. A vezetőség azonban megmagyarázta az okát és az illető belátta, hogy követelése jogtalan. Itt aztán meglátszott a dolgozók teljesítményei közötti különbség és sokan beismerték, hogy nem tarthatnak egyformán igényt a prémiumra.

Zétényben minden dolgozó megtalálta számítását. Az átlagjövedelem 15—20 %-kal magasabb mint az iparban dolgozóké. És ez nem a véletlen dolga — jegyezte meg Szakxon Gyula könyvelő. — A kollektív munka eredménye. A szárazság sok kárt tett a termésükben, de a háromnegyedévi mérleg így is kedvezően alakult. Év végén 7—8 korona osztalékra számítanak. Jablonci Lajos

ígéretüket teljesítették

elcsitultak a ventilátorok, pi“* hennek a gépek a tompái dohányszárítóban. A csoport tagjainak azonban most is akad munkája. Az asszonyok a kukoricat'öréssel vannak elfoglalva, Jani bácsi pedig a cukorrépa szállításánál segédkezik.

A dohánytermesztő csoport befejezte munkáját. Az eredményekről Michalovics János csoportvezető tájékoztat. Jani bácsi rám emeli őszinteségtől sugárzó nyílt tekintetét, majd megjegyzi:

— Nem akarok valótlanságot mondani, elmegyek a jegyzetemért.

Nemsokára visszatér s elém helyezi r füzetlapokat.' Nem az az ember ö, aki dicséri magát. Nem teszi ezt még abban az esetben sem, ha minden joga megvan rá. Okleveles dohánytermesztő. Oklevelét több mint 30 évvei ezelőtt szerezte a komáromi szakiskolában. Bizonyítékul elém helyezi a 30 évvel ezelőtt készült tablófényképet.

— Huszonnégy éves voltam akkor, s ma már ötvennégy vagyok — teszi hozzá kissé szomorkásán.

Á 8,5 hektáron 152,16 mázsa dohányt termeltek, melyből több mint 50 mázsa I. osztályú volt, II. osztályú 70 mázsa. A tizenhattagú csoport az előkészítő munkákon kívül a törést is végezte. A teljesítmény kiváló munkájukat dicséri. A tervben 217 000 korona bevétel szerepelt, de ők 398 000 korona értékű dohányt termeltek, vagyis az ígért 100 000 korona többlet helyett .181000 koronát adtak a közös kasszába. Az átlagos hektárhozam 19 mázsa. Pénzben a hektáronkénti bevétel 49 849 koronát tesz ki. Tavaly csak 38 000-et értek el hektáronként.

Dicséret illeti a legjobban dolgozó

asszonyokat, így Piatrik Lászlónét, özv. Kovács Istvánnét, Kulich Jánosnét és Stigel Józsefnét. A szövetkezet vezetősége 500 koronával jutalmazta a legszorgalmasabbakat. A kiváló csoportvezető munkáját is értékelte a vezetőség. 8000 korona célprémium ütötte a markát. Rászolgált erre a jutalomra, hiszen minden gond az ő vállát nyomta. Ha segíteni kellett, Jani bácsira mindig lehetett számítani.

— Hogyan érték el ezt a szép eredményt ?

— Sok függött az előkészítő munkáktól, gondolok itt a komposztkészítésre, a palánták helyes nevelésére. A permetezésnél sikeresen alkalmaztuk a formaiint. Mindig időben kaptuk a szükséges szállítóeszközöket — ezt az új elnöknek Capás Istvánnak köszönhetjük. Természetesen a legtöbbet a 16 szorgalmas asszonynak köszönhető, akik mindig örömmel jöttek dolgozni. Nem képezett kivételt a vasárnap sem.

A szövetkezet vezetősége elégedett munkájukkal. Elhatározták, hogy jövőre 10 hektáron termesztenek dohányt. Hogy a dohánytermesztő csoport munkáját megkönnyítsék, egy óriáskatlan megvételét tervezték. Így a levelek puhítása az eddig nyolc óra helyett 2,5 órára rövidül. Jó lenne azonban, ha a szárító javítására is lehetőséget találnának, mert itt a padlásról néz be az ég.

Tóth László, (Tompa)

A dohánycsoport tagjai emelik poharukat' a jó termésre.

Lapunk szerkesztősége ez év november 20-i kezdettel ankétot indít, melynek keretében széleskörű lehetőséget nyújt mezőgazdasági dolgozóinknak termelési tapasztalataik népszerűsítésére.

1. Az EFSZ-ek és állami gazdaságok agronómusai írják meg, milyen intézkedéseket tettek az ősz folyamán, s mit tesznek a téli, tavaszi időszakban azért, hogy gabonafélékből nagy hektárhozamot érjenek el.

2. A zootechnikusok arról írjanak, milyen lehetőségeket teremtettek, s mit tesznek meg, hogy gazdaságuk állatállománya, a helyi adottságok teljes kihasználása mellett jól átteleljen.

3. Az etetők és fejók is fogjanak tollat, s vessék papírra, mit tesznek a téli és koratavaszi időszakban a tejhozamcsökkenés megakadályozása érdekében.

4. A hízómarha- és sertésgondozók se fukarkodjanak módszereik ismertetésével! írják meg. milyen módszerekkel értek el átlagonfeiülí, vagy kimagasló súlygyarapodást, vagy az alacsony, illetve átlag-súlygyarapodást a tél folyamán miként akarják fokozni.

5. A baromfifarmok dolgozói a

tojástermelésben elért kedvező eredményekről írhatnának, valamint arról, mit tesznek a tél folyamán a tojáshozamcsökkenés elkerülése céljából.

6. A szövetkezetek és állami gazdaságok ökonómusai, könyvelői

megírhatnák, milyen intézkedések vézőttek a termelési költség lényeges csökkenéséhez — a mezőgazdasági termelés valamelyik ágazatában —, s mit tesz gazdaságuk a költségráfordítások további csökkentése érdekében.

Szívesen vennénk, ho a felsorolt kérdésekről a legbeavatottabbak, a szövetkezeti elnökök, állami gazdasági igazgatók is írnának, valamint azok a mezőgazdasági dolgozók (növénytermesztési, állattenyésztési csoportvezetők, farmvezetők, inszeminátorok stb.), akiknek az említett szakaszokon alapos az áttekintésük.

A széleskörű vitára lehetőséget nyújtó ankétot 1965. február 28-án zárjuk.

A beérkezett írásokat elbírálás után sorrendben közöljük. Ankétünk 20 legtartalmasabb írásának szerzőit értéktárgyakkal jutalmazzuk. A jutalomtárgyak összértéke 8300 korona.

Jutalomtárgyak:

1 db EXA fényképezőgép

2 db ZORK1J VI. fényképezőgép

l db ADMIRA 8 filmezőgép

1 db ZORK1J F fényképezőgép

1 db PENT1 2 fényképezőgép

2 db karóra

1 db LJUBITEL fényképezőgép és további 10 értéktárgy

Az ankétra készített írásokat kérjük mielőbb az alábbi címre küldeni:

Redakcia SZABAD FÖLDMŰVES, Bratislava, Suvorovova 16. A boríték címoldalára írjuk rá: Ankét!

A földalap gazdaságom kihasználása napjainkban a növénytermesztés hatékony növelésének legfontosabb előfeltétele. Pártunk Központi Bizottsága ez év márciusi határozata alapján még idén be kell kapcsolnunk a belterjes termelésbe legalább 40 000 hektárnyi parlag és kevés termésátlagot nyújtó földterületet. Közeledik az év vége, de sokhelyütt még nem tettek eleget a fenti követelménynek. A rimaszombati járásban például több mint 400 hektár parlagföldnek nincs gazdája. A járási nemzeti bizottság illetékes szakosztályának dolgozói viszont mindent elkövetnek, hogy e téren rendet teremtsenek a járás északi részében, ahol még mindig az egyéni gazdálkodás van túlsúlyban, s ezen falvak közül Klenovecben 218,86, Ratkovské Bystrében pedig 104,77 hektárt zsaroltak ki és hagytak gondozás nélkül az egyéniek.

De lássuk közelebbről, milyen a helyzet Ratkovcé Bystrében? Maga a falu a 350 méteren felüli tengerszinti magasságban fekszik, miszerint a burgonyatermesztő körzetbe tartozik, viszont a földek nagy része 500—900 méter tengerszinti magasságban 15— 35 fokos lejtőkön helyezkedik el, vagyis a hegyi termelő körzetbe sorolandó, s megművelése, rendbentartása egyénileg gazdálkodó földműves számára meglehetősen körülményes, alig-alig megoldható. Ezalatt persze nemcsak a száz egynéhány hektárt értem, hanem a megközelítőleg 1000 hektárnyi, eddig többé-kevésbé megművelt területre is gondolok, mert itt hovatovább egyre jobban hanyatlik a mezőgazdasági termelés. Mi ennek az oka? Az, hogy az amúgy is szélsőséges, podzolos talajok már évtizedek óta nem kaptak szervestrágyát, de ipari trágyát és meszet is csak elvétve, minek következtében pH értékük (kémhatásuk) erősen savanyú lett. Tehát meszezésre lenne szükség. Ezt bizonyítja a réteknek és a legelőknek nagyarányú elmohásodása és silány fűállománya. A réteken és a legelőkön csak 8-10 mázsa hektárhozamot érnek el. Nem különb a helyzet a szántókon sem. A talaj mész- és tápanyagszegénysége a rozs hektárátlagából is látható. Mint ismeretes, a rozs sem a talajjal, sem az éghajlattal szemben nem támaszt különösebb igényeket, de az alapvető tápanyagok (NPK) hiányában csak kis hozamot nyújt. Kedveli a nitrogénben és a káliumban gazdag talajokat, de a foszfort és a meszet is fölveszi a talajból, vagyis 10 mázsa magtermés 24 kg N-t, 13 kg P20s-öt és 20 kg Kn0-t igényel.

Ilyen tápanyagkészlettel nem rendelkeznek ’a Ratkovské Bystréi szántóterületek és nem csoda, hogy a rozsból csupán 7—9 mázsás hektárátlagot nyújtanak. Ebből nem nehéz megállapítani, hogy ezeknek a talajoknak táplálóhumusz értékét legfeljebb csak századokban lehetne meghatározni, ami maga után vonja a talajparányok elhalását s végeredményben a talajszerkezet elporosodását. A terméseredmény pedig mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból évről évre zsugorodik.

Mivel lehetne ezt a gyakorlatban bebizonyítani? Nos, erre is sor kerül Vizsgálódás közben megállapítottam, hogy amíg 1956-ban a községben 556 szarvasmarhát, s ebből 209 tehenet tartottak, addig jelenleg 462 szarvasmarhát, s ebből 169 tehenet számlálnak. A csökkenés eléggé jelentős, de akadnak további bizonyító, elgondolkoztató adataim is, s itt bontakozik ki majd a miért. Elképesztő, hogy a szarvasmarha-állomány átlagsúlya nem haladja, meg a 180 kg-ot. Szlovák-tarka marháról lévén szó, amelynek testalkata kedvező takarmányozási feltételek mellett eléggé fejlett. A tehén súlya 500—700 kg közt mozog. Ugyanakkor az említett községben a takarmányok elégtelen foszfor és kalciumkészlete következtében ez a fajta annyira elkorcsosodott, csontozata clsilányosodott, hogy a tehenek átlagsúlya alig haladja meg a 5,5 mázsát. Másszóval a rög terméke rossz irányban befolyásolta az állattenyésztést, s így á község földművesei csak 50 vagy ennél is alacsonyabb százalékban teljesítik közellátási feladataikat. A nemzeti bizottság mezőgazdasági albizottságának elnöke, Ondrej Saliga idén például csak 18 liter tejet adott államunknak. A rossz példát, sajnos sokan követik, hiszen Saliga befolyásos ember a faluban.

Hiba továbbá az is, hogy a tipikus juhtenyésztő területen mindö$sze 60 juhot tartanak, holott 2500—5000 tartására nyílna lehetőség. Nem beszélve arról, hogy szakaszos legeltetéssel az állatok ürüléke befolyásolhatná a talaj tápanyagösszetételét, s ez a fűállomány minőségére is hatással lenne.

Fölvetődik a kérdés: mit kellene tenni ebben a faluban a földalap gazdaságos kihasználására? Én ezt a kérdést két időszakra bontanám, mégpedig:

1. Szükséges, hogy a járási- és a helyi szervek mindent elkövessenek, hogy a százegynéhány hektárnyi parlagterületet tagosítsák és átadják a közeli állami gazdaságnak megművelés céljából.

2. A járás távlati tervében gondoskodni kellene a község összes földterületének nagyüzemi módon történő megműveléséről, mert itt csak ennek föltételével javulhat a gazdálkodási eredmény. Ebben a határban lehetőség nyílna legkevesebb 100 hektár gyümölcsös, de leginkább almás telepítésére. Emellett évente növelhetnék a továbbtenyésztésre szánt szarvasmarhák létszámát, s erre legalkalmasabb lenne' a Pinzgaui marha. Testalkata lényegesen kisebb a Szlovák tarkáétól, de hasznossága az adott körülmények mellett igen jó. Jellegzatesen hegyimarha. Ajánlatos lenne továbbá a magasabb fekvéseken nyári, az alacsonyabbokon pedig téli szállások létesítésére törekedni, s be kellene vezetni a hígtrágyás gazdálkodást. A hegyi rétek és legelők elegendő vízkészlettel rendelkeznek, amelyet felhasználhatnának a trágya hígítására, és az állatok vízellátására egyaránt. Gondoskodni kellene továbbá a rétek és legelők fűállományának följavításáról is, amelyen szakaszos legeltetéssel jól értékesíthet- • nék a gyepszőnyeget. így a Ratkovské Bystré-i határ szakszerű legelö- és rétápolás mellett négyszer-ötször annyi állatot elláthatna, mint jelenleg.

Nos, ilyen előnnyel járna a szocialista nagyüzemi módszer bevezetése a földalappal való állandó törődés, ami végeredményben a falu dolgozóinak és egész társadalmunknak hasznára válna.

Hoksza István

1964. november 25.

Ä földalap gazdaságos kihasználás társadalmi érdek

Ütött-kopott, régi dicsőségről álmo-> dó szeszgyárat lát’latunk a képen.

A jobb időket látott épület belülről nincs is olyan rossz állapotban, mint ahogy az első pillantásra gondolnánk. A falak erősek és kis tatarozással megfelelne raktárnak. Egész nyáron, jsót most is, sokqf panaszkodnak a felvásárló üzemek, hogy nincs elég tároló helyiségük. Feltehetjük a kérdést, vajon mért nem hozzák rendbe ezf az épületet, Gora Gyula, a Zse- Üzi Felvásárlóüzem felsőszemerédi raktárosa elmondotta, hogy csak 200 vagonra van raktáruk és ha a szeszgyárat rendbehoznák, — újabb 200 vagon gabonát helyezhetnének el benne.

Bállá József