Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-11-21 / 94. szám
A felsőszemerédí növényvédelmi brigád több mint 100 000 gyümölcsfát permetez kellő permet összeállítására. A brigád nemrég kapott egy SO 50/3 jelzésű permetező gépet a Német Demokratikus Köztársaságból. Nagyszerű gép. Egyenként két 100 méter hosszú csőrendszere van, amellyel minden háztáji kertbe bejuthatnak. Most már csak a nemzeti bizottságokon a sor, hogy minden községben a termelőkkel együtt elkészítsék a háztáji gyümölcsösök névsorát és beadják az igénylést a permetezésre. Stefanik elvtárs szerint örömmel permetezik a háztáji gyümölcsösöket is, ha a helyi nemzeti bizottságok a munkáért járó összeget a termelőktől beszedik és azt átutalják a növényvédelmi brigádnak. A brigád részéről tehát megvan a kezdeményezés, a nemzeti bizottságoktól függ, milyen sikerrel jár az akció. Bállá József nyeik is. A legtöbbet bizonyító szám, f hogy tavaly tehenenként 2714 liter te- f jet termeltek. Bár az idén nem érnek? el annyit — szeptember végéig 2081 f liternél tartottak — de a szlovákiai * átlaghoz viszonyítva ez is nagyon szép \ eredmény. A tehenenkénti napi teje- jí lékenység az év elejétől 7,52 liter, s' a jó takarmányozás következtében ? minden reményük megvan arra, hogy » a téli hónapokban sem csökken. Befejezésül csak annyit, hogy a ‘ karvai szövetkezetben megértették a J legfontosabbat, azt, hogy lényegében , a téli takarmányozáson múlik a tej- J termelés sikere. -kév- \ í A jó juhász addig legeltet, amíg m [ idő engedi. Ezt teszi Dolenszki Lajos is. 1 Legelteti az Ipoly mentén a jó erőben f lévő nyájat, hogy jövőre az ideihez ha- Q sonlóan túlteljesíthessék a tervet. Az * ipolyviski juhászat jó eredményekkel Kdicsekedhet. A tervezett 1855 kg gyap\jú helyett 2115 kg-ot adtak el, és ?ezenfelül darabonként még 15,83 kg , juhtúrót. A 247 anyajuhtól 355 db hátrányt választottak el. Fotó: Ball« Ä nagyüzemi szőlőtermesztés fejlesztése Kelei-Szlovákiábon A kelet-szlovákiai síkság lankáin végétért a szüret, a pincékben már tisztul a kipréselt szőlőlé. Vidámabbak a falusi emberek. Gyakoribbak a szomszédlátogatások, gondüzö borkóstolók... A fék már elhullatták leveleiket, kezdődik a téli vegetáció ideje. A felsoszemerédi növényvédelmi brigád ilyenkor sem tétlenkedik, hisz kezdődik az év végén a téli hajrá. Ennek a kis brigádnak is mozgalmas az élete. Sok a feladat, pedig csak öt kultivátoros, egy Super, két Major és két lánctalpas traktoruk van. De ki kérdezi, mennyi a gép. A mezőgazdasági üzemeknek szükségük van a segítségre. Mit lehet tenni? Kielégítik a szükségletet, míg bírják. Tesmagon 10 hektár földet tesznek termővé Stefanik József a brigád vezetője hamarjában azt sem tudja, merre dolgoznak a traktorok. Az egyik lánctalpas a tesmagi szövetkezetben végez talajjavító munkát. Betemeti a régi lyukakat, elsimítja a mezsgyéket, a vízmosásokat. Nem könnyű munka. Összesen 10 000 m3 földet kell megmozgatni, amíg 10 hektár föld lesz megművelhető. Utána Alsószemeréden kerül sor újabb négy hektárra. Ha nehéz is a munka megéri, hisz új termőterületet nyerünk. Baráti segítség a szalatnyai szövetkezetnek A másik lánctalpassal Lukács János és még néhány kerekes traktor a szalatnyai szövetkezetnek segít. Egy hektár földet 157,60 koronáért szántanak, ebből a szövetkezet csak 78,80 koronát térít, a többit a Lévai Járási Termelési Igazgatóság szárazsági segély fejében fizeti. A segítség jól jön a gyenge lábakon álló szövetkezetnek. De nem jelenti azt, hogy megpihenjenek babérjaikon. A műtrágyájuk a szabad ég alatt ázik. Ilyesminek nem szabadna előfordulnia. Még mindig gondot okoznak az egerek Az egerek, mivel az Endrin irtószer későn érkezett, nagyon elszaporodtak. Az esős idő alatt sok elpusztult, de még mindig számottevő e káros rágcsálók száma. Későn kezdték az irtást, mert nem volt vegyszer. A csehországrészekből hosszabb utánjárás után tudták csak beszerezni. A szárazság alatt a mezei pockok pedig zavartalanul pusztították a hereféléket és a vetést is. Alsószemeréden és C sorok közvetlenül népgazdasá~ gunk irányításának új alapelvei életbeléptetése előtt kerültek papírra. Már a bevezetőben hangsúlyozni szeretnénk, hogy hasonló jellegű és fontosságú változásokra ökonómiánkban az államosítás idejétől még nem került sor. Jelenleg ugyanis nem a megszokott átszervezésről van szó, hanem igen komoly fordulatról, melynek messzemenő következményei lesznek minden egyes vállalat, üzem és egyén életében. Tudnunk kell még, hogy mindezzel párhuzamosan sok ökonómiai kifejezést és nézetet is átértékelünk. Megszoktuk már, hogy a saját és a körülöttünk dolgozó kollektívákat a termelt áru mennyisége, a terv teljesítése vagy nem teljesítése szerint értékeljük, s ehhez igazítottuk a bérezést, a jutalmazást is. Sérthetetlen, megváltozhatatlan irányelv volt, hogy hasonló munkafeltételek között dolgozó embereknek azonos bér jár. Ugyancsak ilyen elv volt — bár ökonómiánk minden területére nem általánosítottuk — a tervek utasításszerű szétírása, melyek alapját gyakran szubjektív nézetek, elképzelések alkották. Arról is meg voltunk győződve, hogy helyes, ha az egész ország területére azonos szilárd árakat vezetünk be. Más irányelvünk nem volt és így azt hittük, hogy minden úgy helyes, ahogy csináljuk. Magas szinten álló népgazdaságunk szükségszerű fejlődése azonban elkerülhetetlenül megkövetelte azt, ami neki jár, — vagyis a fejlettebb irányítási formát. Mindezt a CSKP XII. kongresszusa után lezajlott gazdasági vita is kihangsúlyozta. A jövőben tehát nagyobb jelentőséget kapnak egyes közgazdasági fogalmak, melyek ugyan nem ismeretlenek előttünk, de eddig kevés fontosságot tulajdonítottunk nekik. Ilyen fogalom például a szocialista vállalkozás, a szocialista konkurrencia, a Déméndpusztán már ki is szántották a heretáblákat. A tavasz pockok most az erdők melletti dűlőkbe húzódtak és az utolsó napokban ezeken a táblákon permeteztek a brigád tagjai. A helyi nemzeti bizottságok többet törődjenek a háztáji gyümölcsösök permetezésével A növényvédelmi fcrigád a vegetációs időszakban több mint 100 000 gyümölcsfát permetez, de ebből igen kis százalék esik a nagyüzemi gyümölcsösökre. Főleg az útmenti fákat szokták permetezni. A háztáji gyümölcsösök permetezésének problémája még mindig nem oldódott meg. Sokan maguk is permetezik a gyümölcsfákat, de néha csak azért nem kerül sor a permetezésre, mert nincs hozzá felszerelés, vagy nincs idejük Szövetkezeteinkre az elmúlt hónapokban az őszi munkák, a kapások betakarítása és a mélyszántás mellett mégegy igen fontos feladat vár: megteremteni az állatállomány téli takarmányszükségletét. Karván Nágel József zootcchnikus beszámolójából az első, ami meglepett, hogy egy tehén napi luccrnaszéna-adagja 7 kg. Ez igazán kevés szövetkezetben tapasztalható. Ha figyelembe vesszük, hogy a karvai szövetkezet 430 hektár szántóföldön gazdálkodik, és ebből 100 hektáron termeszt lucernát, mindjárt érthetőbb a dolog. Hozzá kell még tennünk, hogy a szövetkezetnek 120 tehene van. A jókora lucernás tehát bőven ellátja az állatokat fehérjedús takarmánnyal. A szövetkezetnek még öt hektár tavaszi keveréke is volt, de mivel megfelelő legelő nem állt rendelkezésükre, ezt — és még 10 hektár zsenge kukoricát — a nyár folyamán feletettek az állatokkal. — Viszonyaink közt ezt találtuk a legolcsóbbnak és leggazdaságosabbnak — mondja a zootechnikus — előnye, hogy a takarmányozást pontosabban tudjuk az állatok hozámához idomítani, vagyis így jobban szabályozható a tejtermelés, mint legeltetéssel. A téli takarmányadag fontos tételé a takarmányrépa, mely kis fehérjetartalma ellenére is igen kedvező hatású a tejtermelésre. A szövetkezetnek az idén hat hektár takarmányrépája volt, melyről átlag 600 mázsát takarított be hektáronként. Egy tehén napi adagja ebből 25 kg. A szövetkezet a szarvasmarhák készére összesen 500 m3 silót készített, melynek fele tejes-érésű silókukoricából, a másik fele pedig silókukorica és lucerna keverékéből áll. A szemesszocialista rizikó — hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Mindez nagy jogkörrel és önállósággal ruházza fel az üzemeket a tervezésben, termékeik árának megállapításában és rugalmassá tételében, de arra is feljogosítja őket, hogy elért gazdasági eredményeiknek megfelelően jutalmazzák a dolgozókat. Döntő tényezővé válik tehát a következő elv: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, ami másszóval annyit jelent, hogy ha több, jobb és olcsóbb árut akarunk termelni és nagyobb jövedelemre akarunk szert tenni, akkor úgy kell gazdálkodnunk, hogy minimális befektetés mellett maximális mennyiségű árut termelhessünk. Fontos kérdés, hogy mennyit kerestünk, most azonban ennél is fontosabb lesz, hogy mennyiért, vagyis mekkora befektetéssel termelünk ki egy bizonyos árucikket, mert ez szabja majd meg fizetésünk magasságát. Pénzünket, tehát a bért a múltban arra való tekintet nélkül kaptuk meg, hogy volt-e keletje a piacon az általunk termelt árunak. Ezután ez másképp lesz, mivel az üzemeknek dolgozóik bérét saját maguknak kell megkeresniük a piacon. Az üzemek, végeredményben tehát a munkások jövedelmének magassága a gyártott termékek minőségétől függ majd. A minőségileg kifogásolható áruért a jövőben az eddigi gyakorlattal szemben nem az egész társadalom, hanem a selejtet gyártó üzemek lesznek pénzbelileg megrövidítve. Felszámoljuk a dolgozók számán alapuló merev béralapokat is. Ha egy vállalat vagy üzem a mostanival szemben kisebb munkaerő-létszámmal is biztosítani tudja a folyamatos munkát, a munkaerő megtakarítással íeltakarmányreilátottság terén nemrég még a karvaiak sem álltak valami jól. A szükségletnek csak 51 °/o-át tudták fedezni, azaz 22 vagont. Négy vagonnal azonban vásároltak, hattal pedig kaptak a szerződéses sertéshúseladás után. De arra is gondot kell fordítani, hogy a tehén minden évbon rendszeresen borjazzon, tehát újra és újra friss fejős legyen. Enélkiil nem lehet sok tejet termelni, akármilyen jól takarmányozzák, gondozzák is az állatokat. Ezt tartja Nágel elvtárs is. De mivel tavaly februárban lázas köhögést kaptak a tehenek, közülük 11, valamint négy előhasi üsző elvetélt, s ezért az idén 100 tehénre csak 82— 85 borjú elválasztását érik el. De így is kitűnik, hogy nem hagyják a tehén laktációs idejét 18—20 vagy még több hónapra is eltolódni. A szövetkezet nagy súlyt helyez a tehenészet anyagi érdekeltségének fokozására. A gondozó minden vemhes üsző után 20 koronát kap jutalmul, továbbá a vemhesség utolsó hónapjában lévő állatok után a rendes gondozási díjon — napi 1,10 koronán — kívül 75 koronát kap. Ezenkívül minden egészséges leválasztott borjú után súly szerint 15—25 korona jár. A tejtermelésben pedig 100 liter kifejt tejért 52,50 korona a jutalom. A vasárnapokért és ünnepnapokért 10 koronát ad a szövetkezet és év végén a fejők közt 7580 korona célprémiumot oszt szét. Nagy ösztönző hatással bír a tehenészet munkájára az állam által nyújtott tejprémium is. Amint az adatok mutatják, a szövetkezet megkapta a magáét és igyekezett minél jobban kihasználni, feltárni a tejtermelés növelésének lehetőségeit. Ezt tükrözik eddigi eredmészabadult anyagi eszközöket dolgozói fizetésének emelésére, vagy jutalmazásukra használhatja fel attól függően, hogy melyik kamatozik majd jobban. Egyszóval a jövőben a kollektívák és egyének bérezése, jutalmazása egyrészt az üzem tervezett bevételének magasságától, másrészt viszont attól függ majd, hogy milyen drágán dolgoznak, állítanak elő egy bizonyos terméket. A dolgozók bérének növekedésére a jövőben tehát az adott üzem bevételének és önköltségének nagysága lesz hatással. Mindez bizonyára a munkatermelékenység növekedéséhez, de a haladó munkamódszerek és technológia szélesebbkörű alkalmazásához is hozzájárul. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a jövőben nem az össztermelés, mint eddig, hanetp az üzem teljes bevétele (egyes esetekben pedig a nyereség) válik az üzem gazdálkodásának fő mutatójává. Ugyanez érvényes a tervezésben, a munkaversenyben, a jutalmazásban stb. is. Azok címére pedig, akik kételkedtek népgazdaságunk további fejlődésében, akik kárörvendtek az utóbbi években fennálló nehézségeinek felett, a következőket válaszoljuk: most aztán megmutatjuk, hogy mibe kerül Bratislavában a stollwerck. Elvégre az új irányítási rendszer bevezetésével az ökonómia területén is lényegesen növeljük majd a szocialista demokratizmust, hisz optimális lehetőséget kapnak a vállalatok és üzemek termelési programjuk megválasztására, a beruházó eszközök felhasználására, arról nem is beszélve, hogy az új intézkedésekkel a dolgozók érdeklődését is fokozzuk munkahelyük fontos megoldásra váró problémái iránt. Hangsúlyoznunk kell, hogy e problémákat A Nagyanihálytól Szobránc felé vezető országúton száguldó, szőlővel megpakolt tehergépkocsik arra utalnak. itt még szüretelnek. A Szobránci Állami Gazdaság tibavai részlegének 124 hektáros szőlejében még sürögnek-forognak a puttonyosok, egy-két napig eltart a szüret. Az „idényzárás“ befejező munkálatainak szervezésében Juhász igazgató és a gazdaság agrotechnikusa, Szalóka mérnök is résztvesz. Érdeklődésünkre mindjárt elöljáróban a fiatal agrotechnikus válaszol: — Nincs okunk panaszra. A jég és fagy okozta károk ellenére elég jó volt az idei termés. Már 46 vagonnyi szőlőt eladtunk a Slovenské Nővé Mesto-i Borértékesítő Vállalatnak. Ebből 34 vagonnyit éppen a tibavai részleg értékesített, ahol a kármentes területek hektárja átlag 70 mázsa jóminőségű szőlőt adott. Kelet-Szlovákia szőlőgazdasága fejlesztésének szinte központjává vált Szobránc és környéke. Ezzel kapcsolatban Juhász igazgató tájékoztatott. gyorsan, de nem elsietve fogjuk megoldani. Az új elveket több üzemben már jövő évben kipróbáljuk, hogy a szerzett tapasztalatokra 196'6-ban az 1970-ig szóló távlati terveink készítése közben népgazdaságunk valamennyi ágában támaszkodhassunk. A politikai-ökonómiai történetében nincs arra példa, hogy ilyen, vagy olyan gazdasági intézkedések sora csak kimondottan pozitív eredményeket hozott volna. Ezért az ilyen következtetések a romantika területére valók. A gazdasági változásokat csak abból a szemszögből értékelhetjük, hogy mennyire gyors az ökonómia fejlődése, mennyire járul hozzá a legérzékenyebb helyen fellépő nehézségek leküzdéséhez a munkatermelékenység és az életszínvonal növekedése területén. Nem félünk kimondani, hogy az új irányítási elvek életbeléptetésével azt a célt követjük, hogy általa épp e két mutató növekedése érdekében új és stabil erőforrásokra tehessünk szert. De tudjuk, hogy nem minden munkahelyen lesz könnyű a dolog, hisz a technológiában, vagy a befutott termelési programban nélkülözhetetlenül szükséges változások a maradi erők ellenállásába ütköznek. Ám az ökonómiai manőverezésnek a tessék-lássék intézkedéseknek olyan szilárd ökonómiai viszonyok között, mint a miénk, nincs sok jelentősége, de nem is lehet. Pártunk ezért az irányításban alapvető változtatásokra törekszik. mert csak ebben az esetben biztosítható a lakosság igényei és az állam gazdasági lehetőségei között az összhang. Valamennyiünk feladata és kötelessége, hogy fáradságot nem kímélve támogassuk ebben a pártot. L Rubik — A Vihorlát alatt, Szobránc, Királyhelmec környékén, a tokaji körzetben nagyon kedvező talaj-, és ég-* hajlati viszonyok teszik lehetővé a nagyüzemi szőlőtermesztés fejlesztését. A nagyüzemi szőlőtermesztés ed-* dig közel 2200 hektáron terül el. To-* vábbi szőlőtelepítésre csupán Nagymihály és Terebes vidékén több mint 4,5 ezer hektár alkalmas. Ez többnyi-' re kevésbé kihasznált, egyéb nővé-* nyék termesztésére nem megfelelő, nagyobbrészt parlagon heverő föld. E területek betelepítése szőlővel, egy-* ben a mezőgazdasági termelés fej-* lesztésére vonatkozó irányelvek gyakorlati megvalósítását is jelenti. Juhász igazgató a továbbiakban megemlítette, hogy tapasztalataik szerint a talaj, amely fejlett agrotechnikai beavatkozások ellenére sem adna többet 10 mázsa búzánál hektáronként, 2000—2500 koronás költséggel párosuló rekultivációval ma már szőlőből 35—40 mázsás hektárhozamot eredményez, amely ha-ként 28—35 ezer korona jövedelem. — S a jövő terveik a szőlőtelepítéssel kapcsolatban ? A felvetett kérdésre Szalóka mérnök ad választ: — Tudomásom szerint 1970-ig Kelet-Szlovákiában 2500 hektárral bővül az eddigi terület majd az ezt követő öt esztendőben újabb 2000 hektárral. Gazdaságunkban az eddigi 239 hektárt. az említett időszak alatt/ 1432 hektárra szélesítjük . .. Mindez természetesen magával vonja speciális szőlő-gyümölcstermesztő gazdaságok létesítését, amivel a jelenleg már működő tibavain kívül Krcaván, Vysné Nemeckén és Orechován számolunk ... Egyéb igények is támadnak a szőlőtermesztés fejlesztésével kapcsolatban, konkrétan a pincegazdaságot’ illetően. Errpl a következőképpen nyilatkozott az igazgató: — Nagyüzemi szőlészet el sem képzelhető megfelelő pincegazdaság nélkül. Kiváló minőségű boraink elhelyezése, gondozása megfelelő pincéket követel, amivel nemigen dicsekedhetünk. Viszont még ebben az évben ötmillió koronás beruházási költséggel megkezdjük korszerű pincegazdaság építését... Jó boraink megérdemlik ezt a gondoskodást. Ehhez nem férhet kétség, hiszen a Szobránci Állami Gazdaság borai már nemegy elismerést vívtak ki. 1959- ben a hodonini országos borkiállításon öt borfajtából három — a Zöldszilváni, Müller Thurgau és a Szürke Burgundi első díjat nyert. A legutóbbi kerületi borkiállításon 23 közül 12 borfajta első díjat, 8 második és 1 harmadik díjat kapott. Az ide budapesti nemzetközi borvers»nvre kőt borfajtánk . elkerült, az eg iket aranyérem illette. Kézdy <éza Stefanik József, a növényvédelmi brigád vezetője Alapvető változások az ökonómiában A téli takarmányozástól függ... 1984. noveber 24.
