Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-11-07 / 90. szám
6. A kezdők csehek voltak Jersovban, a Volgántúli síkság egyik termelési körzetének központjában hallottam először, amikor latolgattuk, melyik kolhozt vagy szovhozt látogassuk me^ és a sok közül nehezen tudtam választani. — Ne törd a fejed, és ne válogass — mondták kollégáim. — Látogasd meg honfitársaidat, legalább hazai környezetben ünnepelheted a Szlovák Nemzeti Felkelés 20 évfordulóját. kolhozának, ha csehül senki nem beszél, amikor megnyugtatólag figyelmeztetett, hogy honfitársaim is azonnal itt lesznek. Valóban nem várakoztattak magukra sokáig. Szinte egyszerre jötték mind az öten: Hluch^ Karel, volt prágai, Dusková-Vuchová Alíbeta volt tábori, Svarc Václav volt nymburki, Hudec Libor volt olomouci és Duáková-Tejbalová volt drazicei lakos, ök aztán elmondták, hogy a „Reflektort“ miért hívják a csehek kolhozának. — A Kommintern IV. kongresszusának felhíváséra 1924—1925-ben százhat cseh család kelt útra, hogy munkájával segítse a fiatal szovjet hatagazdaságot mondhattak magukénak. Az élet azonban azt bizonyította, hogy az önellátásra épülő és az anyagi érdekeltség elvének gyakorlati érvényesülését kizáró mezőgazdasági kommúna nincs összhangban a mezőgazdasági termelés fejlesztését szolgáló törekvésekkel, s a fejlődés említett szakaszában fékezte a dolgozók alkotókészségének kibontakozását. Egyrészt tehát ezért másrészt pedig azért, hogy a környéken létesült új települések lakóinak kívánságát is teljesítsék, 1957-ben a kommunát kolhozzá szervezték át. A megalakult kolhoz, amely szinte egyik napról a másikra 15 ezer 600 hektár föld birtokosa lett. felvette a „Reflektor“ nevet. Időközben a kezdők közül sokan kiöregedtek. Mások visszatértek Csehszlovákiába, vagy a Szovjetunió más vidékére költöztek. Jelenleg 11 cseh él a „Reflektorában. Többségük nyugdíjas, mégis a hagyományok tisztelete jeléül a csehek kolhozának nevezik. — Megérte! — mondták az új otthonra talált honfitársaim. — Nem azért, mert jó nevet szereztünk magunknak, hanem mert öröm nézni ezt — Ezt megkaptam — gondoltam magamban. Nagyon unalmas fickó lehetek, ha ilyen ta/pintatlanul adják tudtomra, hogy szedjem a sátorfám és menjek oda. ahonnan jöttem. De azért sértődöttséget nem mutattam. Csak nyeltem egy nagyot, mint az ilyenkor általában lenni szokott, majd az orosz nyelvtudásom legjavát adva kijelentettem, hogy még akkor sem megyek haza, ha bottal kergetnek Erre aztán kitört a nevetés. Egyesek még a hasukat is fogták. Csak én nem nevettem. Elfogultan néztem hol az egyikre, hol a másikra, mintha arcukról akartam volna leolvasni megváltozott hangulatuk okát. — Azt gondolod, hogy haza küldünk? — mondták nevetéssel küszködve. — Dehogy haza! Csak ide a szomszédba, a csehek kolhozába. Részletesebb érdeklődésre nem adott időt egy feketehajú, napbarnított arcú fiatalember, aki az ajtó felöl hangzó kopogtatással egy időben közénk csöppent. Mintha első pillanatban meglepődött volna a népes társaság láttán, majd hangosan, hogy mindenki hallja, elnézésünket kérte késése miatt. Aztán felém közeledett. Ügy istenigazában megszorította feléje nyújtott kezemet, és elmondta, hogy őt Nyikolaj Fjedorovics Kosztyelnyikovnak hívják, s jelenleg a „Reflektor“ nevet viselő kolhoznak az elnöke. Azután már nem tágított mellőlem. Utitársamul szegődött. Biztos kézzel kormányozta a Nap tűzető! áthevült kocsit, óvatosan elkerülte az előbukkanó kisebb-nagyobb gödröket és egyegy barátságos pillantást néha reám is vetett, ö nem beszélt és én sem szóltam. Gondoltam, lesz még elég időnk a beszélgetésre. A kolhoziroda előtt emberek kisebb csoportja várakozott. Barátjukként fogadtak. Nagy csalódásomra azonban mindenki oroszul beszélt. Már éppen kérdezni akartam az elnöktől, hogy gazdaságukat miért nevezik a csehek képen látható áruház építése azóta már befejeződött. lom megszilárdulását — tájékoztatott Hluchy Karel. — Persze voltak köztünk olyanok is, gkik azzal a szándékkal jöttek, hogy megszedik magukat, aztán hazamennek. De a többség becsületes szándékkal jött és mér elindulás előtt annak is tudatéban volt, hogy a kezdeti időszak nem les? könnyű. Mégis örömmel jöttünk, azzal a tudattal, hogy örök időkre megszabadulunk a munkanélküliség következményétől, az elviselhetetlen nyomortól és megalázottságtól. Kezdetben sátrakban és földbe vájt kunyhókban laktak. De becsületesen dolgoztak, s Így évről évre gyarapodtak. Kedvüket az sem szegte, hogy a termelő és gépjavító szövetkezetről — a kellő előfeltételek hiányában le kellett mondaniuk. Átalakultak mezőgazdasági kommúnávé, és erejüket a mezőgazdasági termelés fejlesztésének szolgálatába állították. Munkájukat siker koronázta. A harmincas évek elején, amikor nálunk a kapitalizmus gazdasági válsága következtében nyomor és nélkülözés lett úrrá a kisemberek széles tömegein, ők már nem féltek a holnaptól, mert egy 2100 hektáros Jól jövedelmező Még nem kész, de annyit már látni, ▼ hogy igényes kultúrház épül. a gyorsan gyarapodó hatalmas gazdaságot, amelynek fáradságos munkával mi raktuk le alapjait. Büszkék lehetnek nemcsak a kezdők, hanem azok is, akik a „Reflektor“-t a jersovi termelési körzet legfejlettebb kolhozai közé emelték. Akik saját erejükből korszerű gazdasági udvart és egy új falut építettek. Az utóbbi nyolc évben épült 320 lakóház, a brigádközpontokban épített három művelődési otthon és két iskola szorgalmas munkájukról beszél. Az igények azonban a „Reflektorban is gyorsan növekszenek. A kicsinek bizonyult kultúrházat rövidesen egy hatalmas kultúrpalota, a sötét üzlethelyiséget pedig korszerű áruház váltja fel. Á lakásigénylők száma is növekszik. És a kolhoz épít. Az idén 45 kolhozcsalád költözik új lakásba és a jövő évben ugyanennyit építenek. Amikor ezt a nagyszabású építkezést és a sok mezőgazdasági gépet megláttam, annak is megtaláltam a magyarázatát, hogy mért emelkedett a kolhoz összvagyonának értéke az utóbbi tíz év folyamán 1318 000 rubellel. A „Reflektor“ kolhozfalu lakosai mindannyian tagjai a Szovjet—Csehszlovák Barátok Szövetségének. S ml örülhetünk, és örülünk is annak, hogy Ilyen nagyszerű, az épltőmunkában is példásan helytálló barátaink vannak. Következik: „Jersov büszkesége“. A vadeladás új rendszere Az eddig érvényben lévő, de gyakorlatilag már régebben meghaladott 162/1959 Zb. számú hirdetmény helyett a vad árára vonatkozóan most új Irányvonalakat dolgozott ki a Mező-, Erdő és Vízgazdasági Minisztérium. Nemcsak a mezőgazdasági termékek, hanem a közellátásra szánt vadeladás feltételeit is újjárendezi a 122/1964 Zb. számú hirdetmény. A szerződéskötés új módja A revfrek haszonélvezői olyan mennyiségű vad eladására kötnek szerződést a felvásárló üzemekkel, amilyet a JNB határozott meg súlv szerint a közellátás céljaira. Azelőtt darabszámra, az elejtett vad mennyiségének 50 %-ára kötöttek szerződést, a gyakorlatban azonban nem alkalmazták mér ezt a módszert. Vadszállításra általában nem kötnek szerződést azokban a revlrekben, amelyek a minisztérium határozata alapján különleges célokat szolgálnak. Ugyanakkor azonban a minisztérium ezen vadászrevírek haszonélvezőinek is meghagyhatja, hogy bizonyos mennyiségű vadat felkínáljanak eladásra. A terven felül engedélyezett rendkívüli vadlelövésból származó egész mennyiséget viszont maradéktalanul fel kell kínálni közellátási célokra. | A szállítási határidők nem változtak Nagyvadat két napon belül, nyáron 24 óra alatt, nyulat 2 napon belül, fácánt és foglyot a lelövés utáni 24 órán belül kell beszállítani rendeltetési helyére. A társasvadászatot 5 nappal korábban kell bejelenteni a felvásárló szervezetnek. (A jelentésben ne feledjük feltüntetni az előreláthatólag terítékre kerülő és eladásra szánt vad fajtáját és mennyiségét.) Minőségi feltételek Ezek a feltételek csak részben változtak. Csak egészsége« nem szétroncsolt és nem befülledt vadat lehet eladni. A nagyvadat kibelezve, agancsa nélkül kell eladni romlatlan állapotban. A szarvasvadnak legalább 45 kilósnak, a vaddisznónak 40 kilósnak, az őznek legalább 8 kilósnak kell lennie. Fiatal és egészséges példányok kevesebbet is nyomhatnak. Kisebb súlyú idősebb példányokat csak akkor vesz át a felvásárló üzem, ha közvetlen fogyasztásra vagy feldolgozásra alkalmasak. Az egyenként legalább 3 kiló súlyú nyulakból előzőleg ki kell nyomni a vizeletet, a 18 deka súlyú foglyokat pedig ki kell belezni. Hetven dekán felüli fácán első osztályúnak számít. A második osztályba sorolják a 70 dekán aluli és mindazokat a fácánokat, amelyek a lövés, vagy a kutya által látszólagos kárt szenvedtek. A felvásárló üzemek az említett feltételeknek meg nem felelő vadat csak akkor vehetik át, ha előzőleg megegyeztek az eladóval a levonás öszszegére vonatkozólag. Az elejtett vad szállítása Nagyobb társasvadászatok zsákmányát a felvásárló üzemek közvetlenül a helyszínen veszik át, ha az eladott vad súlya legalább 150 kg-ra tehető. Kisebb mennyiség esetén, vagy ha a felvásárlók nem tudják átvenni a zsákmányt a helyszínen, a revír bérlőjének kell a vadat a megbeszélt átvételi helyre szállítania. Ilyenkor 20—20 fillért térít meg a felvásárló üzem a nyúl darabjáért éppúgy, mint a nagyvad kilójáért. Az új hirdetmény ugyancsak meghatározza a „nagy vadászat“ fogalmát. Peres esetekben a felek alávetik magukat az Állami Döntőbíróság (Státna arbitráz) illetékességének. Méhek segítsége a növények beporzásában A legújabb kísérletek és megfigyelések szerint a méhcsaládokat a beporoztatni szándékolt növények virágzása előtt kell minél közelebb elhelyezni. Nagyobb tábla esetén a kaptárakat több csoportban helyezzük el úgy, hogy a növény által elfoglalt terület egy része sem legyen 500 méternél nagyobb távolságra a méhcsaládoktól. Ezt a követelményt Levcsenko, a Kijevi Egyetem dolgozójának megfigyelései igazolják. Ugyanis Levcsenko kísérlete szerint a növényhez szállított méhcsaládok méhei az új helyen az első napon csupán 200 méteres körzetet repültek be. A következő napon 300 métert, míg a negyedik napon 800 méteres kövzetben repültek. Gyengébb családoknál a jelzett terület berepülése még több napot vett igénybe. Ha a kaptárak a virágzó növény közvetlen közelében helyezkednek el, úgy a kijáró méhek zöme 200—250 méteres körzetben gyűjti a nektárt. A megfigyelések szerint a méhek 65 százaléka a 800 méterig terjedő területről gyújt. Azoknak a méheknek, amelyek 1500—2000 méter távolságban gyűjtöttek, csak 4 %-a tért viszsza a kaptárba. Az elmondottak szerint tehát a beporzást erős méhcsaládokkal a kultúrnövény teljes közelségben lehet eredményesen végeztetni. Ha azt akarjuk, hogy méhelnk nagyobb hányada a kiszemelt kultúrnövényt látogassa, Irányított repülést kell alkalmaznunk. Ez főleg ott szükséges, ahol a megporzandö növény nem nyújt nektárt vagy keveset, illetve, ahol egyidejűleg a környéken egyéb növény bő nektárt ad. Irányított repülés alkalmából a méhcsaládoknak a hajnali klrepülés előtt 30—40 perccel Illatosított cukorszörpöt adunk 2—3 dl mennyiségben. Figyeljük a növény virágzását, hogy már az első virágokat összegyűjthetjük, s zöld részük eltávolítása után langyos cukoroldatban áztatjuk legalább egy éjjelen keresztül. Ezzel elérjük, hogy a cukorszörp átveszi a virág illatát. A méhek a szörp fogyasztása közben felveszik a virág illatát, s kirepülésük után azonos illatú virágokat keresnek fel élelemszerzés céljából. Ezek után túlnyomórészt azoknak a növényeknek virágait látogatják, amelyekre a beporzás céljából szükségünk van. A méh a gyűjtés alkalmával a virágba bújik, miközben szőrzetére virágpor-szemecskék tapadnak. Ezeket hordják azután egyik virágról a másikra, miáltal a beporzás megtörténik. Irányított repüléskor az illatosított cukorszörp adagolását naponként ismételjük. Később, ha a kultúrnövény nem mézel, a szörpöt a tábla bizonyos részein tálacskákban helyezzük el. Az edényeket minden nap más és más helyre állítjuk. A fent leírt eljárás mellett a növények beporzásának sikere nem marad el. Ezáltal lehetővé válik a maghozam növelése és minőségének javítása. A munka nem nagy fáradsággal jár, tehát minden mezőgazdasági üzemben megvalósítható. L. Svancer A Kaöími Mezőgazdasági Múzeumban számos érdekességgel találkozhat az érdeklődő. Ilyen például a képen látható fatönkbe épített méhkaptárak sokasága is. Ez persze nem csupán muzeális érték, hanem még ma is a szorgos jószágok lakóhelyéül szolgál.-hai—
