Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-11-07 / 90. szám
Ä kukoricatermesztés gépesítése, az Amerikai Egyesült Államokban Az ikerkerekes sorművelő traktorok többsége 50—60 LE motortelje6ltményű, az utóbbi 1—2 évben azonban a farmerek által vásárolt ilyen traktorok már általában 80—95 LE-sek. A mezőgazdasági gépgyárak általában teljes gépsort gyártanak. Minden motorhoz megvan az összes szükséges munkagép. A munkagépeket mindig a traktorokhoz szerkesztik úgy. hogy a vásárló a traktor megvételekor már kötve van a gyár munkagépeihez is. Ez természetesen elsősorban a rászerelt és a függesztett gépekre érvényes. A korszerű traktoroktól megkívánják. hogv kényelmes munkakörülményeket teremtsen, ezért a gyárak a nagyobb traktorokat már szervokormánnyal és könnyén, kényelmesen működtethető vezérlő szerkezetekkel látják el. A korszerű kukoricavetőgépek kétsoros szekciókból állnak melyekből négy- vagy hatsoros gépeket alakítanak ki. de a termelékenység növelése érdekében kapcsolnak két néqvmotoros gépet is. A kukoricavetőgépek újabban már hidraulikus kiemelőszerkezettel, függesztett kivitelben készülnek. bár a termelékenység fokozása érdekében, az* újabban szokásos aéokapcsolásokhoz megfelelőbbek a hidraulikus működtetésű vontatott vetőgéneV. A vontatott kombinált ku- 1 koricavetőgéoekhez a gyárak hidraulikus működtetésű kiemelő keretet szállítanak, amivel a vetőgépet tulajdonképpen félig függesztette teszik. A korszerű kukoricavetőgépeket komplett vetőtárcsa készlettel szállítják. A farmer a vásárolt vetőmag csomagolásáról leolvashatja, hogy a kí: vént növényállomány eléréséhez me- 1 lyik vetőtárcsát kell használnia. 1 A vetőgépek haladási sebességét igyekeznek fokozni. A ma szokásos haladási sebesség 6—8 km/ó. Annak 1 érdekében, hogy a nagyobb haladási | sebességnél is egyenletes legyen a “ vetés, az egyszerű ejtőcső helyett ‘ olyat használnak, melyben külön láncszerkezet juttatja el a magot a talajszintig. A modern kukoricavetőgépeken szi' lárd vagy folyékony műtrágya kiszó: rására alkalmas szerkezet is van, továbbá talajfertőtlenítő szer és gyomirtó szer kiszórására alkalmas berendezés. : A kukoricafarmokon általában csak- sávosan, a növénysorokba szórnak > gyomirtó szert, a sorközöket mecha■ nikai módszerekkel gyomtalanítják. Ez ■ szerintük olcsóbb és a szűkén specializált farmer a növényápolás idősza-A kukorica vetésterülete az USA-ban 1.961-ben körülbelül 24,7 millió ha, a hektáronkénti termésátlag 38— 40 q volt, de a fő kukoricatermelő államokban elérte a 45—50 mázsát is. A fő kukoricatermesztö övezetekben a kukorica vetésterülete eléri a szántóterület felét, sőt túl is haladja ezt. A kukoricaövezetekben az évi csapadék 700—1000 mm és a csapadék 55— 60 %-a a tenyészidőre esik. A tenyészidő hossza azonos a miénkkel, ▼iszont magasabb a hőmérséklet. Egy mázsa szemeskukorica előállítására 1960—1961 évben az említett 38—40 q/ha átlagtermés mellett mintegy 50 perc élőmunkát fordítottak, de egyes farmerek adatai szerint az élőmunka ráfordítás még ennél is kevesebb. A termelékenység ilyen fajú javulása elsősorban a céltudatos gépesítésnek, valamint a vegyszerek, műtrágya mind nagyobb mérvű használatának volt köszönhető, A gépesítés nemcsak a termesztés fő műveleteinek gépi hajtóerővel és megfelelő munkaeszközökkel való elvégzésére terjed ki hanem gépesítették az előkészítő és a csatlakozó munkafolyamatokat is. beleértve a szállítást és anyagmozgatást. A farmok nagysága növekedőben van. A nagyobb farmok nagyobb teljesítményű gépeket szerelnek be, ezért folyamatosan növekszik a traktorok motorteljesítménye és az egy gép által megművelhető terület nagysága. A gépek korszerűsítése folytán megnövekedett a munkaszélesség és munkasebesség. A gépek területteljesítményének növelése lehetővé tette a munkaerő-létszám folyamatos csökkentése mellett azt is, hogy a különböző műveleteket az agrotechnikai optimumhoz közel eső időpontban, lehetőleg rövid időközön belül, végezzék el. A farmerek csaknem kizárólag hibrid vetőmagot veinek, amit különböző Wtőmagtermelő — kereskedelmi — cégektől szereznek be. Ezek a cégek korszerű hibridüzemekben dolgozzák fel és készítik elő a vetőmagot. A vetőmagot zsákokban hozzák forgalomba. A zsákokon ízléses címkén tüntetik fel a fontosabb adatokat, sőt agrotechnikai utasításokat is adnak, pl. az optimális vetési időpontra, a különböző vetőgépeken alkalmazandó vetőtárcsára stb. vonatkozóan. A kukoricaövezetben a farmok csak kevésszámú növény termelésére rendezkednek be és a kukorica, mint fő növény, a szántóterület több mint felét foglalja el. A talajművelést hasonló módon végzik, mint nálunk. A A kukorica legnagyobb részét csőtörő géppel takarítják be az Amerikai Egyesült Államokban. ekék többsége kormánylemezes, tárcsás ekét ritkán használnak. Az újabb ekék függesztettek, mindjobban terjednek a hidraulikus működtetésű véltóforgó ekék sík terepen is, a fordulók időveszteségének, a forgók szélességének és a szántási hibák csökkentésének érdekében. A kisebb farmokon külön szántótraktort nem tartanak, minden munkát, így a talajmunkát is univerzális traktorral végeznek. Csak a nagy farmokon, főleg ahol öntözéses gazdálkodást folytatnak, tartanak nagy, 200 LE körüli lánctalpas és kerekes traktorokat. Az univerzális traktorok többsége mellső ikerkerekes sormüvelő traktor, ami megkönnyíti a traktor járását növényápoláskor és betakarításkor. kábán rá is ér a kapálásra. A kultivátorok nagyobb része a traktorok elejére vagy hasa alá szerelt, kisebb része hátul függesztett. A vontatott kivitelű kultivátort csak elvétve használják, de semmiképpen sem olyat, melynek kormányzásához külön személyre van szükség. Legkorszerűbbnek a traktor elejére szerelt és csuklós szerkezetek segítségével könnyen szállító helyzetbe hozható kultivátor-kereket tartják. Az Amerikában szokásos 1 méteres sortáv biztonságosabbá teszi a növényápolást. mint a keskenyebb sortáv, mert változatlan védősáv mellett kevesebb a kivágás. Vetéskor nem tesznek különbséget abban, hogy a kukoricát silótakarmánykértt, vagy szemes terményként takarítják-e be. Mindkét esetben azonos sortávot és növényszámot alkalmaznak. Különbség csak a betakarítás időpontjában és a célnak megfelelő gépben van. A silókukoricát túlnyomórészt egy vagy kétsoros speciális kukorica silókombájnokkal takarítják be. Ezen utóbbiak igen hasonlítanak a csőtörő gépekhez, a növényt kétoldalról lánc fogja közre, alul elvágja, majd a gépben tárcsás szecskázó szerkezet aprítja és dobóventillátor vagy mechanikus szerkezet a gép mögé kapcsolt pótkocsiba juttatja. Nagyobb farmokon használnak két- és négysoros magajáró kukorica silókombájnokat is. A csöves kukoricát kivétel nélkül két menetben takarítják be. Ehhez nagyobbrészt speciális kukoricabetakarító gépeket, kisebbrészt adapterrel ellátott gabonakombájnokat használnak. Utóbbi megoldást ott használják, ahol szemes terményeket is termelnek és gazdaságos a magajáró aratócséplőgép kétcélú használata. Gabonakombájnnal csak ott takarítják be a kukoricát, ahol be vannak rendezkedve a morzsolt szem szárítására. A csöves kukorica betakarítására elsősorban csőtörő-fosztógépeket használnak. A régebbi gépek egy- vagy kétsorosak, vontatottan. Az utóbbi 8—10 évben már traktorra szerelt kivitel használatos. Ez természetesen feltételezi a gyár által tervezett, illetőleg gyártott mellső ikerkerekes traktor használatét. A kukoricacső-törő adapterek gyártása gabonakombájnokhoz csak az 1950-es évek közepén kezdődött. Az adapterek két- vagy négysorosak. A csövet törik, fosztják és bejuttatják a morzsolővá átalakított cséplődobba, de a kukoricaszárat nem vágják le. Olyan adaptert a gabonakombájnokra nem gyártanak, mely a kukoricát csövestől és szárastól juttatná a kombájnba. Az adapter lényegében megegyezik a speciális csőtörőíosztógéppel és a gabonakombájn csak a járószerkezetet képviseli, miközben csökkentett fordulatszámú dobja elvégzi a morzsolást. A meglátogatott farmerek felvilágosítása szerint a speciális csőtörőgépek egyszerűbbek és üzembiztosabbak, kevesebb kieső idővel dolgoznak, mint az adapterrel felszerelt gabonakombájnok. Sem a csőtörőgépek, sem az adapterrel ellátott gabonakombájnok nem takarítják be a kukoricaszárat. Ezt a munkát második menetben, külön gép végzi. Legelterjedtebb a függőleges tengely körül forgó késekkel eilátott 2—4-soros szárzúzó szecskázógép, mely a csöbetakaritás után a táblán végighaladva, az ottmaradt töredezett rendezetlen szársorokat felaprítva maga után hagyja. A felszecskázott szárat kivétel nélkül beszántjék. Mivel istállótrágyát a kukorica alá a kukoricaövezetben nem használnak, a szár- és gyökérmaradvényok fedezik — nagyadagú műtrágyával együtt — a szerves tápanyag visszapótlását. Kataszteri holdanként kb. 9—9,5 q műtrágyát használnak (20 %-os hatóanyag tartalommal számolva). Illinoisban pl. a farmerek mintegy 10 %-a takarítja be a kukoricát közvetlenül morzsoló eljárással. Az ottani egyetem megállapítása szerint ez az eljárás terjedőben van. A nagy nedvességtartalmú morzsolt szemet általában toronysilókban (harvestorokban) silózzák, de az árukukoricát mindenképpen száritaniok kell. A kukorica szárítására a farmok csaknem kizárólag meleglevegős eljárást alkalmaznak. A nagyobb farmokon stabil szárítóberendezés juttatja el váltakozva az egyes tárolóegységekbe a meleg levegőt a kisebb farmokon mozgó szárítókat használnak. A betakarítási munkát a szomszédos farmerek többnyire .kalákában“ végzik. Négy-öt farmer összeáll és gépeikkel egymás után takarítják be egymás kukoricatábláit. Itt nem is annyira a gép kölcsönadása a döntő, hanem a több gép egyidejű munkájából adódó korszerűbb munkaszervezés. A kukoricatáblákat eleve olyan méretűre készítik, hogy a betakarítás egy oda-visszamenetben megdöntse a mögéje kapcsolt pótkocsit. A tábla végén a pótkocsit a gépkezelő lekapcsolja, rááll az ott készenlétben álló üres pótkocsira és egy újabb oda-visszamenetet végez. Közben egy másik traktor a megtelt pótkocsit bevontatja a farmközpontba vagy átrakóhelyre. A pótkocsis szállítást csak rövid távra használják, a terményt nagyobb távolságra kizárólag csak teherautón szállítják. Az átrakodóhelyen a billenő pótkocsi rakományát bedöntik a rakodó elevátor garatjába és a felhorlő szerkezet a terményt a teherautóba rakja. (Magyar Mezőgazdaság, 1964/12) idén Romániában jelentősen kiszélesedett a szőlőtermesztés területe, t új borászati központok létesültek. A raktárak befogadóképessége 3600 vagonról 5400 vagonra növekedett. A borászati központok egyike a Recast Állami Gazdaság központja, mely a szölősajtolásra tökéletes gépi felszereléssel rendelkezik. Innen a bor a bortároló raktárakba kerül. A képen: a Recast Állami Gazdaság szüretelő aszszonyai. Silótípusú magtár üzemeltetése Lengyelországba n A „Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle“ 1961. évi 3. számában cikk jelent meg „Silótípusú magtár a mezőgazdasági üzemekben“ címmel. Ilyen magtár épült a Zakrzowi Állami Gazdaságban. A magtár két éven át folytatott üzemeltetési műszaki vizsgálatai azt mutatják, hogy a magtár megfelel a gazdaságok követelményeinek. A Zakrzowi Állami Gazdaság 514 ha mezőgazdasági haszonterülettel rendelkezik, amiből a gabonafélék vetésterülete kb 216 ha. A silótipusú magtárt 1962-ben a betakarítás előtt adták át használatra. A betakarítás során két kombájntól és egy cséplőberendezéstől áramlott a gabona a magtárba. Összesen 277 tonna gabonát vettek át, szárítottak meg, tisztítottak és tároltak. Az átvétel után a gabonát szellőzőrostán bocsátották keresztül, automatikus mérlegen mérték le és a silóba irányították, ahol mesterséges szellőztetés révén ment végbe a gabona szárítása. A gabona csekély hányadát fluidizáló hőszárítóban szárították meg. A vetőmagnak szánt szem tisztítására triőrt használtak. A két éven át tartő üzemeltetés során a magtár valamennyi berendezése kifogástalanul működött. Az átvétel és előtisztítás szalagjainak teljesítménye 5 tonna/óra volt, ami a Zakrzowi Állami Gazdasághoz tartozó üzemek számára megfelelő. Fentinél nagyobb gazdaságok ese-» tében az átvétel és előtisztítás szalagjainak áteresztőképessége könynyüszerrel növelhető, éspedig 10 tonna/őra teljesítőképességű szalagok alkalmazásával. A vizsgálatok során különös figyelmet fordítottak a farostlemezből készült falakkal rendelkező silókra, minthogy egyes szakemberek véleménye szerint ez az anyag nem alkalmas a magtárak számára. A lefolytatott vizsgálatok eredményei ahhoz a megállapításhoz vezettek, hogy a kemény, zsíros anyaggal átitatott farostlemezek teljes mértékben megfelelnek a fenti célnak, gyenge szorbciós képességük nem befolyásolja károsan a tárolt gabona minőségét. Azt is megállapították, hogy a lemezek higrosszkópsáfa alacsonyabb, mint a gabonáé. A lemeznek a gabonával való érintkezésekor tulajdonságai nem változnak. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a gabona és a silófalak száradása gyorsabban ment végbe, mint a levegőből történt vlzelnyelésük. A Zakrzowi Állami Gazdaság magtárának nyolc silója van. Ezek közül hatnál (PP-1) Lengyelországban készült farost-lemezeket használtak, két siló pedig („Petkus“) az NDK-ban készült. A magtárban mesterséges szellőztetéssel átlagosan 3 °/o-kal csökkentették 177 tonna gabona nedvességtartalmát. A „Petkus" silókban a gabona nedvességtartalmát 250 őrén át való szellőztetéssel 205 %-kal csökkentették. azaz óránként átlagosan 0,82 0/oo-kel, a lengyel gyártmányú silókban pedig 490 órán át tartott szellőztetéssel 332,5 %o-kel, azaz óránként átlagosan 0,68 %o-kel. A gabona mesterséges szellőztetése jól bevált mind a gabona szárításánál, mind pedig annak tárolásánál, különösen a vetőmag és a sörárpa esetében, ebben az esetben ugyanis a szellőztetett termény betakarítás utáni utőérlelésének folyamata gyorsan és szabályosan megy végbe, ami kedvezően nyilvánul meg a mag megnövekedett csírázási erélyében. Az elmúlt évben a sörárpának mesterséges szellőztetéssel 14,5 %-os nedvességtartalomra történt szárításakor a magvak csírázási erélye elérte a 98 %-ot. A gabona mesterséges szellőztetéssel történő szárításának folyamata viszonylag lassan megy végbe. Mivel azonban a szárítás egyidőben történik valamennyi silóban, ezért a gazdaság magtárában, kedvező időjárás esetén, az óránkénti teljesítmény elérheti az 5 %o-et. A magtár építési költsége meglehetősen magasnak bizonyult, és a felszereléssel együtt 15 %-kal meghaladta — 1 tonna befogadóképességre számítva — a közönséges magtér felépítési költségét. Minthogy azonban a gabona szárításával kapcsolatos munka- és eszköz ráfordítások jóval csekélyebbek, mint a közönséges magtárak esetében, az ilyen típusú magtárakban tárolt gabona tárolási költségei 6 %-kal kisebbek. Ezzel kapcsolatban figyelembe vették a nagyobb értékcsökkenési leírást, mivel a silók amortizálódásának időtartamét csupán negyedére állapították meg, mint a közönséges magtárak esetében. N. M. SZ. Elektronikus dohánynedvességmérő Pár perc alatt meghatározza a vágott- és levelesdohány nedvességtartalmát a PVTK—1 elektronikus nedvességmérő, amelyet Grúziában szerkesztettek. A műszer működési elvének alapja a nedvességtartalom és a dohány dtelektromos állandója közötti összefüggés. A készülék jől helyettesíti a munkaigényes laboratóriumi vizsgálatokat. A grúz tudósok PVTT-1 néven egy másik elektronikus nedvességmérőt is szerkesztettek, amely már a bálázott dohány nedvességének a mérésére is alkalmas. A nedvességtartalom megállapítása ezzel a műszerrel mindössze két-három perc. K-s. 1964. november 7.
