Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-10-31 / 88. szám
c Ä szűzföldek Wl r • r onasa A Volgán-túli végeláthatatlan síkságon barangoltunk már negyedik napja, amikor az egyik útkereszteződésnél egy veszteglő gépkocsira és a körülötte ácsorgó emberekre lettem figyelmes. Gondoltam, valami baj történt kocsijukkal és kényszerpihenőt tartanak. Arra, hogy célunktól a Trud nevet viselő szovhoztól több mint harminc kilométernyi távolságra az új vendéglátóimmal találkozom, mégcsak gondolni sem mertem. Ilyen messzemenő előzékenységre igazán nem számítottam. Amikor megálltunk és a várakozó emberek barátságosan mosolyogva közeledtek hozzánk, már kezdett gyanússá válni a dolog. A kölcsönös bemutatkozások után fény derült mindenre. Megtudtam, hogy a pereljubszkei termelési körzet határára érkeztünk, ahol a hagyományokhoz hűen a körzet pártszervezetének és a szovhoznak küldöttsége várakozott ream. Iván Andrejevics Naigyonov a körzet pártbizottságának titkára, a „Trudig“ tartó harminc kilométeres útszakaszon elmondta: — Körzetünk nyolc szovhoza és hét kolhoza, amely összesen 400 ezer hektár földön gazdálkodik, gabonatermesztésre van szakosítva. Ebben az » évben huszonhatezer vagon kenyérgabonát csépeltünk. Már megszoktam, hogy a szovjet földön nagy számokban kell gondolkodni, mégis a titkár bejelentésére eléggé csodálkozó arcot vághattam, mert ahogy végignézett rajtam, részletesebb magyarázkodásba kezdett. — Ne gondold, hogy ez mindig így volt — mondta borúsra vált arccal. — Tíz évvel ezelőtt csak ötezer vagon kenyérgabonánk termett. Változás csak azután történt, amikor a szűzföldeket is gondozásba vettük. 1954- től napjainkig 150 ezer hektárral növeltük a szántónk területét. Itt egy kis szünetet tartott, mintha arra várt volna, hogy átgondoljam a hallottakat, majd így folytatta: — A körzetünk tizenkétezer személyt számláló lakossága nem tudott volna megbirkózni ezekkel a feladatokkal. Segítségben azonban nem volt hiány. Csak úgy özönlöttek a fiatalok Szaratovból, Kujbisevből és az eléggé népes kurszki területről. Segíteni jöttek, de a legtöbbje megszerette vidékünket és letelepedett nálunk. Az ötvenes évek folyamán szinte gomba módjára szaporodtak a szovhoz- és kolhoz-falvak. A körzetünk lakosainak száma ma már meghaladja a 34 ezret. A nagy beszélgetés közben észre sem vettük, hogy egy látványosságokban gazdag helyre érkeztünk. Jurij Nyikolajevics Nyckraszov. a hetvenkétezer hektáros szovhoz fiatal igazgatója udvariasan kitárta gépkocsink ajtaját és egy nagyterületű mesterséges tó partjára léptünk. — A múlt évben fejeztük be építését — tájékoztatott a fiatal igazgató. — Ez a kis patak, amelynek a múltban nem sok hasznát vettük, a tó vizét mindig a szükséges szinten tartja. Igaz, a tó elkészítése sok munkába és sok pénzbe került, de megérte, mert vizével többezer hektáros területet öntözhetünk Kertészetünk csak azóta van, amióta öntözni tudunk. S persze, a haltenyésztés is jó jövedelemforrásnak bizonyult. A tó után terepszemlét tartottunk a hatalmas határban. Arra nem volt időnk, hogy ezt a nagy gazdaságot, amelynek ötvenkétezer Hektár szántója, nyolc gazdasági részlege és ebben az évben harminchétezer hektár gabonavetése volt, végignézzük. Ettől függetlenül, a látottak alapján meggyőződtem róla, hogy érdemes volt a szűzföldeket gondozásba venni, mert hektáronként huszonöt mázsa köles, tizenkilenc mázsa búza termett ott, ahol pár évvel ezelőtt még végeláthatatlan, értéktelennek tűnő sztyeppe terült el. nevet viselő szovhoz a Volgán túli síkság jóhírű gazdaságává izmosodott. A sátor és a vagontáboroknak már csak az emléke él, és egy vagont látunk a hatalmas határ közepén, amely mint a szovhoz történelmi műemléke idézi az elmúlt évek hősi küzdelmeit. Ma ötezer lakosa van a szovhoznak és számuk állandóan új emberekkel szaporodik. Nyolc városi jellegű szovhozfalut építettek maguknak. A központi községben általában kétemeletes, míg a többi helyen egyemeletes házak vannak túlsúlyban. Egytől egyig korszerű téglaházak és a lakások összkomfortosak. A községekben megtalálható a kultúrház, az iskola, az óvoda, a bölcsőde és persze a gondozott park is. Futja az építkezésre, mert a termelés szünet nélkül emelkedik. Az 1954. évi negyvenkilencezer rubel értékű össztermékkel szemben, a múlt évben 3 millió 200 ezer rubel értékű terményt termeltek. Kenyérgabonát 5240 vagonnal. Gazdag szovhoz a „Trud“ és gazdagok dolgozói is. A divatos bútor, a televízió és a rádió már nem jelent újdonságot. Az emberek öltözéke és viselkedése is kulturált, városi jellegű. A házak előtt ebédidőben sok motorkerékpárt és néhány személygépkocsit láttam. Érdeklődésemre tájékoztattak, hogy háromszázötven motorkerékpárt és tizennyolc személygépkocsit tartanak nyilván, de számuk napról napra emelkedik. Jurij Nyikolajevics igazgató látva. Kölescséplés a szűzföldeken — Ezerkilencszázötvenkettőben, amikor a természetformálő emberek első kis csoportja letelepedett, itt egy talpalatnyi szántó sem volt — tájékoztatott az igazgató. Majd beszélt a hősies munkáról, amely egy gazdag szovhozt eredményezett. Nem titkolták el a rendkívül nehéz körülményeket, amelyeket átéltek, s melyeket meg kellett változtatniok. Sőt mi több, büszkén emlegetik a sátor és a vagontábort, amelyben évekig meghúzódtak. Istállókat és egyéb gazdasági épületeket építettek először, hogy az állattenyésztési' termelést megkezdhessék. Nemcsak ma, hanem az első években sem panaszkodtak. Önként vállalták, hazafias kötelességként a kezdeti nehézségeket, mert bíztak erejükben és bíztak a szovjet haza segítségében, sokoldalú gondoskodásában. Nem csalatkoztak. Mert a „Trud" Novemberi vadásznaptár hogy nagy érdeklődést mutatok az emberek életkörülménye: iránt, javasolta, hogy látogassunk meg egyes családokat. Nem vonakodtam, s így több házba betekintettünk. Meglepetésemre a legtöbb helyen zongorát is láttam. Nem hivalkodtak vele. Természetesnek vették, hogy nekik van, de én ösztönösen felfigyeltem rá, és arra is, hogy a gyermek, akit megkértem játsszon el valamit kedvemért, rendes hallgatója a helybeli zeneiskolának. Jól, otthonosan éreztem magam a szorgalmas és kulturált körülmények között élő szovhozparasztoknál, akik előtt a kommunizmus építésének útján még felmérhetetlen távlati lehetőség van. Meggyőződésem, hogy ezeket a lehetőségeket is teljes egészében kihasználják. Következik: „A kezdők csehek voltak“ Akkor se hanyagoljuk el a vadvédelmet, amikor a vadászidény kellős közepén tartunk. Főleg a kóbor kutyák és macskák irtásáról ne feledkezzünk meg. A fácánosokban folytassuk az etetést. Zord időjárás esetén megkezdhetjük a nagyvad etetését is. A póttakarmányozást az időjárás és a természetadta táplálékforrások bősége határozza meg. A fácáneleségbe finom homokot is keverjünk. A mezőn állítsunk fel a foglyok számára búvóhelyeket, s készítsünk további etetőket, mesterséges csendereseket kisvadak részére. A Mezőgazdasági Minisztérium 25/1962 Zb. számú hirdetménye alapján a következő vad lőhető novemberben a szlovákiai kerületekben: szarvas, szarvastehén és szarvasünő, dámszarvas, annak tehene és ünöje. muflon, muflontehén és muflonünö, őzsuta és gidája, nyúl, farkas, hiúz, borz, róka, vadmacska, üreginyúl, görény, menyét és hölgymenyét, vadkacsa, vadlúd, szárcsa, erdei szalonka, gerlice. héja, szarka, varjú, szajkó, csóka és a nagy kárókatona. Elismert fácánosokban fácánkakasra, erdei és hegyi nyestre is engedélyezik a vadászást, halastavakon és egvéb víztárolókon pedig szürkegém is lőhető. Nyúl, fácán és vadkacsa vadászata szólóban tilos. Vadászásukban legalább három lövőnek kell részt vennie. Mezei revírben évenként egyszer, erdei revírben kétszer szabad nyúlra vadászni egy és ugyanazon a területen. A nyulak élve fogására tervezett revírekben tilos nyúlra vadászni. Fácánt legfeljebb háromszor szabad lőni egy és ugyanazon a területen. A vadászatok számának arányban kell állnia a revír vadászterületének nagyságával, a lelövési tervvel és a vadállomány tényleges számával. Úgyszintén a vadászatokon résztvevő lövők és hajtők száma idomuljon a vadászterület nagyságához. Az eqész vadászterület egyötödét meg kell hagyni védterületnek. Természetes ott tilos a vadászás. Vadászat csak szombaton vagy munkaszüneti napon rendezhető, amely szabály alól csupán az illetékes járási nemzeti bizottság engedélyezhet kivételt bizonyos okokból. Mindennemű vadászatot 5 nappal előbb köteles a vadászgazda az illetékes JNB-nek, valamint a Csehszlovákiai Vadászok Szövetsége járási bizottságának bejelenteni. Jelentésében meg kell adnia a résztvevő lövök számát, a revír azon részlegének elnevezését és kiterjedését, amelyen vadászni szándékoznak. Továbbá fel kell tüntetnie a lelőni szándékolt vadak és a hajtásban résztvevő kutyák számát is. A vadászat megkezdése előtt a vadászgazda köteles meggyőződni arról, vajon a jelenlevőknek van-e vadászengedélyük, helyesen bejegyezték-e azokba fegyverük márkáját és gyártási számát. Akinek nincs vadászengedélye, vagy fegyverének bejegyzett adatai nem fedik a valóságot, azt a vadászgazda távozásra köteles felszólítani, az esetet pedig jelentenie kell a közbiztonsági szerveknek. Ugyanakkor köteles a résztvevőket a lőfegyverek használatára vonatkozó biztonsági előírásokról kioktatni. Tizennyolc éven aluli személyek, mint lövők nem vehetnek részt vadászaton. Tizenöt évnél fiatalabbak, mint hajtők sem szerepelhetnek. Az első három, valamint minden további öt lövő után egy-egy alkalmas vadászkutya bevetése kötelező. A hajtóvadászatot az elejtett zsákmány sorbarakásával és számontartásával kell befejezni. A vadászatot követő napon szemlét kell tartani ugyancsak alkalmas vadászkutya kíséretében. Ilyenkor kizárólag a vadászgazda és a vadőr hordhatnak fegyvert. A vadászrevírek bérlői 5 nappal előbb kötelesek a felvásárló üzemnek bejelenteni a társasvadászat napját és heiyét. Egyúttal meg kell jelölniük a közellátás céljaira szánt hozzávetőleges vadmennyiséget az átvétel zökkenőmentes lebonyolításának céljából. Az erre vonatkozó bővebb részleteket a 122/1964 Zb. számú hirdetmény tartalmazza. Vadkacsára legkorábban egy órával napkelte előtt és legkésőbben egy órával napnyugta után — húzás közben is — lehet vadászni, de legalább egy vadászkutya részvételével. Szarvas-, muflon- és dámvadra, őzsutára és gidára csak az illetékes járási nemzeti bizottság által jóváhagyott lelövési terv szerint lehet vadászni. (A vadászás tiltott módját az említett nagyvadra lapunk régebbi számaiban már ismertettük.) Fakó pézsmapockot (ondatrát) csak élve szabad fogni, lőni nem. \z erre vonatkozó részletes utasítást a Csehszlovákiai Vadászok Szövetsége központi bizottságának irányvonala tartalmazza. Előkészítő iskoláztatásra november 30-ig lehet jelentkezni. Az írásbeli bejelentést a Csehszlovákiai Vadászok- Szövetségének azon járási bizottságához kell benyújtani, amely erre a vadászjelölt állandó lakhelye szerint illetékes. Méhészértekezletet tartottak Budapesten Ilyen házakban laknak a „Trud“ dolgozói Köztársaságunk méhészeit bizonyára érdekli, hogy a szocialista államok küldöttei augusztus utolsó napjaiban konferenciára ültek össze Budapestén, amely szeptember 1-én ért véget. Az ügyes rendezésért dicséret illeti a Magyarországi Méhészszövetséget. Az értekezleten megjelentek a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia képviselői. Napirendre tűzték a kölcsönös együttműködést a dokumentáció összehangolásában, az anyaméhtenyésztés terén kifejtett munkálatok értékelését és a fertőző méhbetegségek továbbterjedésének, valamint megelőzésének módjait. Megállapodtak abban, melyik állam melyik városában létesítenek méhészeti dokumentációs központot. Csehszlovákiában 1966-ban szándékoznak tájékoztató konferenciát rendezni az anyaméhek mesterséges megter-HELYREIGAZtTÄS Lapunk 86. számának 5. oldalán, A virágzó rogyina című cikk második hasábja, negyedik bekezdésének a végén — a nyomda hibájából helytelen, félreértésre okot adó mondat jelent meg. Az eredeti, vagyis a helyes szöveg ez: „De nem feledkezr tek meg a brigádközpontokról sem. Ott két klubhelyiséget és két bölcsődét építettek“. Egy anyásítás meglepetései Méheim munkahelyemtől nagyon távol vannak, ritkán juthatok hozzájuk Július elején vizsgálat közben anyátlen családra találtam. Sietve készítettem elő anyásításhoz. Mivel népességét keveseltem, egy erős családtól két fias léppel segítettem, népestől adva. . de 10 órakor. (Természetesen a meg^ vámolt család anyját előzőleg megkerestem.) Alkonyat felé kapott fiatal termékeny anyát, kirágósra állított dugóval, kísérő nélkül. Másnap reggel az anyásított család rostás keretfedőjét és a bőrlemez takarót felemelve, kivettem a zárkát a keretlécekröl. Meglepődve láttam hogy több élettelen méh hever a zárkában. Rosszat sejtve, kiütöttem a tartalmát a kezemügyében levő bőrlemezre. A második meglepetés volt a 14 méhhulla között fürgén mozgó anya. Még magamhoz sem térhettem, amikor felrepülve eltávozott. Egy-két perces várakozás után a kárvallott töprengésével raktam össze a kaptárt. A tető lezárása pillanatában nagy zúgással megérkezett a szökevény, csak úgy ragyogott torán a jelzés. A rostás keretet egy mozdulattal fölemeltem, az anya berepülve besétált az egyik léputcába. A zárkában talált méhek pusztulására nem találtam magyarázatot. Beretvás Béla mékenyítéséről. A szocialista államok kölcsönös tapasztalatcserét vezetnek be olyképpen, hogy a szomszédos országok 10 km széles határövezetében lakó méhészek állandóan tájékoztassák egymást a méhfertőzésről. annak terjedéséről és felszámolásának lehetőségeiről. A méhészküldöttek ugyancsak megegyeztek abban, hogy meggyorsítják a nagyüzemi méhészetek ellátását g'épi felszerelésekkel és kölcsönösen tájékoztatják egymást a többkeretes mézpergetó. valamint a mézeslép fedelezése körül szerzett tapasztalataikról. A konferencia lezajlása után a küldöttek meglátogatták a gödöllői Méhészeti Kísérleti Intézetet és néhány szövetkezeti méhészetet, amelynek dolgozói idén ismét jelentős eredményeket értek el a napraforgó- és akácméz-gyűjtésében. Ezek a mézfajták fontos kiviteli cikket képeznek a magyar külkereskedelemben, Bazler mérnök mezőgazdasági minisztériumi főigazgató szavai szerint a méz ugyanolyan jő csengésű áru Magyarország kivitelében akár a világhírű magyar paprika. A színvonalas értekezletet Keserű János mezőgazdasági miniszterhelyettes rekesztette be. A résztvevők jogos reményüket fejezték ki a kölcsönös együttműködés elmélyítésére azzal, hogy a következő összejövetelt Belgrádban tartják meg 1966-ban. Dr. Jaroslav Svoboda 1964, október 31.
