Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-10-24 / 86. szám

Gazdagon fizet a szőlő Fő feladatunk: a tprvtplíP<£1 tP<S lll8lllMlilllilllWllií«l;II: w lU1 » luijuotivo A lévai járásban a nagyölvedi szö­vetkezet a legnagyobb. Az őszi mun­kákban elért eredményeink azt bizo­nyítják, hogy a terület nagysága ellenére is megbirkózunk a feladatok­kal. Az őszi munkák megkezdése előtt tervet dolgoztunk ki, melyet ismer­tettünk a tagsággal. így mindenki már előre megtudhatta, a reá váró feladatot. A tervek teljesítését mind a vezetőség, mind a tagság nagyon komolyan veszi. Részben ennek a kö­vetkezménye, hogy a cukorrépa beta­karítást október 10-én már befejez­tük. Az átlagos hektárhozam 322 má­zsa lett. Az eladott cukorrépáért a cukorgyártól szép összeg prémiumot is kaptunk. Egyúttal a répafej tartó­sítása is folyt, melyet kukorica­szárral keverve si­­lőztunk. Október 10-ig 2420 tonna jó minőségű silót ké­szítettünk. Csöveskukoricá­ból az átlagos hek­tárhozam 60 má­zsa lett. A beta­karítási munkákból a legjobban Né­meth András, Csö­mör Gyula, Báles Károly, Berényi Ernő és Kutla La­jos traktorosok vették ki a részü­ket. Az első őszi ve­téseink már szé­pen zöldellnek. A napokban vé­geztünk a búza vetésével is. Az öt lánctalpas traktor éjjel-nappal dol­gozott. Nappal a középszántást, éjjel pedig a mélyszántást végezték. No­vember 5-ig a mélyszántást is szeret­nénk befejezni. Ezen a téren a jó mun­kájáért dicséretet érdemel Berek La­jos, Berek István, Csömör Géza és Szalonnás Lajos traktoros. Az állattenyésztésben is teljesítjük a tervfeladatokat. Marhahúsból pél­dául 235,5 %-ot értünk el. A sertés­hús eladásával egy kicsit lemarad­tunk, de az év végéig ezt behozzuk. Tejből 401000 helyett 471000 litert adtunk el. A napi fejési átlag jelen­leg 6,6 liter tehenenként. A növen­dékállatoknál a tervezet 0,64 kg napi súlygyarapodás helyett 0,71 kg-ot érünk el. A sertéshizlaldában Vígh Ferenc, Macsadi János, Garai Gyula és Berek István dolgozik, akik ver­senyeznek a „Szocialista munkabri­gád“ cím elnyeréséért. Szövetkezetünkben két munkabri­gád van. Az egyikben a lánctalpas traktorosok dolgoznak, a másikban pedig az ezres hizlalda dolgozói. Mindkét brigád munkájában meglát­szik az igyekezet. A tervek rendszeres teljesítése mellett a háromnegyedévi pénzügyi bevételi tervünket több mint egymil­lió koronával túlteljesítettük. A ki­adásokra tervezett összeget nem me­rítettük ki teljes mértékben — így ezzel is megtakarítottunk néhány százezret. A szövetkezet 1960-ban megkezdte tálán voít, mikor tudomást szereztek a gazdag szőlőtermésről. A szüretre nagyszabású ünnepélyt rendezett a falu fiatalsága. így mindenki méltón megünnepelhette az első jól sikerült szőlőtermést, a gazdag bevételi for­rást. Urbán Ferenc segédkönyvelő, (Nagyölved) . Táncol az ifjúság a szüreti ünnepélyen a szőlőtelepítést. A tagság nem jó szemmel nézte a munkák menetét — nem hitt a sikerben. Azt állította, hogy nálunk a nemesített szőlőfajta nem válik be, nálunk csak a Nova szőlő terem meg. Az első termést te­hát mindenki nagyon kíváncsian vár­ta. Az eredmény meglepő volt. A Leányka, Tramin, Rizling, Zöld Vel­­telényi és a Müller Thurgau fajták kitettek magukért. A hét hektáros tábláról 200 mázsa termést tervez­tünk, de eddig már 490 mázsa szőlőt adtunk el a Lévai Borászati Üzemnek. A Leányka cukortartalma 19, a Tra­­miné pedig 22 fok. A tagság körében az öröm határ-A világ tejtermelése 1963-ban A világ tejtermelésének 85 °/o-át produkáló 35 ország 1963. évi tejter­melése az előző évi 280.7 millió t-ról 274,8 millió t-ra, kb. 2 %-kal csök­kent az előzetes becslések szerint. Ennek okai a kedvezőtlen időjárás, a tehénállomány csökkenése, a nagyobb takarmányozási költségek, amelyek főleg Dániát. Svédországot, Nagy- Britanniát, Hollandiát, Olaszországot érintették. Az NSZK-ban, Ausztriában, Svájcban, Norvégiában a tejtermelés kismértékben nőtt. míg Franciaor­szágban és Finnországban változatlan maradt. Ausztria és Üj-Zéland terme­lése a tehénállomány növekedése miatt lényegesen nőtt. Sokasodnak a cukorrépa­­piramisok A közép-szlová­kiai kerületben is teljes ütemben szál­lítják a cukorrépát. Kuzma Jurajnak, a szécsénkei lerakat minőségi becslójS- nek ugyancsak sok a munkája. Tíz me­zőgazdasági üzem szünet nélkül szál­lítja a répát. A ké­pen a 68 éves Ma­­jer Józsj bácsi « prizma l/örül tesz rendet. A nagpcsa­­lomijai szövetkezet­ből Kapuszta Jó­zsefjei együtt az oroszkai cukorgyár­nak segítenek. Kép és szöveg: Bállá Hiányossága munkaszervezés körül Azzal az elhatározással mentem a hárskúti szövetkezetbe, hogy a bur­gonya betakarításról, a termesztési módjáról, a hektárhozamról írok. Vi­lágosan emlékeztem rá — két évvel ezelőtt a rozsnyói járásban ők voltak a második helyen a 180 mázsás átla­gos hektárhozammal. Gondoltam, a tapasztalatok felhasználásával idén még ennél is magasabb hozamokat értek el. Elhatározásom megvalósítása azon­ban csak részben sikerült. A legna­gyobb meglepetésemre Hárskúton két év alatt nagyot fordult a „kerék“. Hogy milyen irányban — előre-e vagy hátrafelé — azon vitatkozni le­het. Minden esetre meg kell jegyez­nem, nincs minden a legnagyobb rendjén. Hogy miért? Ezt szeretném boncolgatni. Az első kiindulópont; a burgonya. Az egész országban teljes ütemben folyt a betakarítás, mikor e látoga­tást tettem. Gondoltam, itt már biz­tosan a végefelé járnak. De csalód­tam. A 21 hektár burgonya betakarí­tását csak előző nap kezdték meg. S a burgonyaföldön mindössze há­rom asszony szedegette a kiásott gumókat. Önkéntelenül is felmerült a kérdés: ilyen dologidőben mit csinál a többi szövetkezeti tag?! Ez sem maradt sokáig titok. A ház­táji földdel van elfoglalva. Míg a szövetkezet burgonyatábláján három asszony dolgozik, addig egy háztájiban 12 szövetkezeti tag ássa a burgonyát. Nem mondom, a háztájiról is be kell takarítani a burgonyát, kukoricát, gyümölcsöt, — de a munkák menetét másképpen is meg lehet szervezni, összehangolni az „enyémet" a „miénk­kel“. De itt éppen ebben a szervezés­ben, összehangolásban van valami hiba, valami érthetetlen tehetetlen­ség. A hárskúti szövetkezet látszatra olyan, mint a körülötte lévő többi sokszáz szövetkezet. De ha a mélyére nézünk a dolgoknak, rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű minden, mint ahogy azt az első látásra hittük. A határban nagyon sok a gyümöl­csös. Hogy ez kinek a tulajdonába tartozik, az még mindig vitás kérdés. Ha a gondozásról van szó, akkor a szövetkezeté, de ha a gyümölcssze­désre kerül a sor, akkor előkerül a régi tulajdonos, s valamilyen indok­kal a háztáji leple alatt leszedi a gyümölcsöt. S ez már így húzódik évek óta. A gyümölcs és a szőlő „his­tória" már többször a bíróság elé Fix fizetést kapnak. Nekik nem szá­mít a munkaegység értéke, lesz-e osztalék vagy sem, ők minden hónap­ban megkapják az 1000—2000 koronát, s a többivel már nem törődnek. Az állatgondozókon, traktorosokon és vezetőségen kívül nincs még egy em­ber, aki minden napos lenne a szö­vetkezetben. S ennek a következmé­nye, hogy van olyan tag is, aki az év elejétől mostanáig csak egy munka­egységet dolgozott le. A munkaszervezésben nagy a zűr­zavar, különösen most, az őszi beta­karításnál, amikor sok kézi erőre van szükség. Az „elnökváltoztatás“ sem oldotta meg ezt a problémát. Míg kicsiségeken apró-cseprő dolgokon vitatkoznak, elcsúszik a lényeg. A ve­zetőség nem azért van, hogy ha nincs munkaerő, ók vegyék kézbe a szer­számot. Nekik a munkát kell szer­vezni, nem pedig elvégezni. Nem elég az, ha az elnök veri a mellét, hogy „én lemondok a magaméról a szövet­kezet javára“. Ezzel még nem éri el, hogy a többi is követi a példáját. Olyan intézkedéseket kell tehát be­vezetni, amelyek hathatósan változtat­nak a jelenlegi helyzeten. Előkészületek a szakosításra £ 3 Fő tényező: az ember Bizonyos, hogy a mezőgazdasági termelés fő tényezője a legkorszerűbb gépesítés és a legtökéletesebb szako­sítás időszakában is az ember ma­rad. Minél tovább jutunk a termelés szakosítása és gazdaságossá tétele terén, ez az ember számára is új föl­tételt szab majd. A jövőben — per­sze távlatokról lévén szó — sokolda­lúan képzett elméleti és szakmai­gyakorlati tudással rendelkező embe­rekre lesz szükségünk, mert csak így teljesíthetjük célkitűzéseinket. Pél­dául a növénytermesztésben dolgozó traktorosoknak föltétlenül ismerniük kell majd az agrotechnika alapjait, a növényvédelem gyakorlati részét, s a gépesítésben teljesen otthonosnak kell lenniük, ami annyit jelent, hogy a jövő traktorosa nemcsak vezetője, de javítója is lesz a rábízott gépek­nek. Viszont az agronómusnak és a növénytermesztő csoport vezetőjének ismernie kell a gépesítés fortélyait, mert csak így ellenőrizheti felelős­séggel a munkát. Most azonban olyan emberekkel kell együtt dolgozni, amilyenek vannak. De ennek ellenére bátran kijelenthetjük, hogy már nincs messze az idő, amikor a mezőgazda­ságban is bekövetkezik — mint az ipar egyes ágazataiban —, hogy tel­jesen megszűnik a munkaeröhullám­­zás, mert az ember becsületes mun­kája révén ott is megtalálja számí­tását. A legutóbbi megállapítás szerint a losonci járás mezőgazdaságában több mint 17 000, s ebből az egyéni terme­lésben 5000-nél több ember dolgozik. Megjegyzendő, hogy a foglalkoztatot­tak létszámát csak 60 éves korig vet­ték. Ellenben a termelés szakosítása és gépesítése eredményeképpen 1970- ben csökkenteni fogják a munkaerőt. A termelési technológia tökéletesí­tése következtében több mint 2000 dolgozó fölszabadul akiket a nemzet­­gazdaság más szakaszán foglalkoztat­hatnak. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági dolgozók legtöbbje a tökéletesített szakosítás időszakában is a növény­termesztésben nyer majd elhelyezést. Mivel magyarázható ez? Egyszerűen azzal, hogy a növénytermesztést nem automatizálhatják, vagyis • a növény­­termesztésben egy ember ugyanabban az időszakban csak egyetlen gépet — traktort — vezethet, amíg az állat­­tenyésztésben — az automatizált is­tállókban — egyetlen ember képes lesz többezer állat ellátására. Ilyenformán a losonci járás állat­­tenyésztésében (1970-ben) a dolgo­zóknak 1/3-a a növénytermesztésben, viszont 2/3-a kap munkát, s a fiatalok nagyarányú bevonásával mindkét ter­melési ágban emelkedik majd a ter­melékenység. A jelenlegi időszak még csak kezdet. Mo£t születnek, formálódnak a távlati tervek. Megszabják milyen lesz a munkaerő-ellátottság és ezt követő­­leg a termelékenység. Amíg idén 100 hektár mezőgazda­­sági földterületre 14.12 addig 1970- ben már csak 14 dolgozó esik. A csök­kenés nem jelentős, azonban figye­lembe kell vennünk, hogy a járásban fejleszteni kívánják a gyümölcsésze­­tet, a szőlészetet, valamint a zöldség­félék termesztését. Ezeknek mind­egyike nagymennyiségű munkaerőt igényel, s ha valóban szakszerű és hatékony termelést kívánnak folytat­ni a jövőben, úgy ezeket a munka­­szakaszokat a lehető legjobban el kell látniuk munkaerővel. Másként alakul a helyzet a szántó­­területre eső dolgozók létszámánál. Ez évben például egy állandó dolgo­zóra 4,1, 1970-ben pedig már 5 hek­tár szántó jut. Azonban a tökéletes szakosítás mellett ez nem nagy emel­kedés, hiszen az említett időszakra a növénytermesztést a lehető legjobban gépesítik és kemizálják miáltal az emberek fölszabadulnak a nehéz kézi munka alól. Az igényes termelés tökéletes ellátó, raktározó és földolgozó hálózat létesítését teszi szükségessé A már említett tényezők következ­ményeképpen ha ákonyabbá válik a termelés. A termékek jobb minőségé­re, s egyben az eddiginél jóval na­gyobb mennyiségére van kilátás. Ezeknek egy részét egyenesen a fo­gyasztó rendelkezésére bocsátják, más részét pedig raktározzák, földol­gozzák vagy tartósítják. Ezek egyen­ként is igényes feladatok. Hiszen nem szabad megengedni, hogy a fáradsá­gos munkával előállított termékeknek egy kicsiny része is kárba vesszen. A losonci járásban ezt is szeretnék megelőzni. Ezért olyan javaslatot dolgoztak ki, amelyben korszerű rak­tározási terek földolgozó, szárító és előállító üzemek építésére hívják föl a felsőbb szervek figyelmét. Föntebb említettük már a termelé­kenység emelkedését. Nos, ez új ga­bonaraktárak és klimatizációs beren­dezésű gyümölcstárolók építését sür­geti. Ezenkívül szükség mutatkozik egy gyümölcskonzerváló üzem létesí­tésére, mert nem lenne gazdaságos, ha a járásban kitermelt többezer ton­na gyümölcsöt máshová küldenek tar­tósításra. A járási távlati terv szerint a je­lenlegi állapothoz mérten a tej piaci termelése 1980-ban 2,85-ször nagyobb lesz. Ez szükségessé teszi egy tejfel­­dolgozó kombinát építését, mert a környező tejfeldolgozó üzemek — a zvoleni, a rimaszombati és az Ipoly­sági — több műszak bevezetése után sem lesznek képesek a többlet föl­dolgozására. Annál inkább sem, mert a távlatok szerint az említett körze­tekben is emelkedik majd a tejter­melés. Tudjuk, hogy korszerűsített állat­­tenyésztést el sem képzelhetünk ha­sonlóan korszerű takarmányföldolgozó és előállító, valamint takarmányszá­rító üzemek nélkül. A távlati tervben ilyen üzemek építésével is számolnak, amelyeknek évi termelése jóval túl­haladja majd a 100 000 tonnát. A fontieken kívül még ?ok más üzem építésére sor kerül, amelyek szoros tartozékai lesznek a járás jól átgondolt, szakosított mezőgazdasági termelésének. Hoksza István A kevés munkaerő következtében az adminisztratív munkaerők gyűjtik a lucernát került, de a kérdés végleges tisztá­zására még nem került sor. A tagságnak a gyümölcsös arany­bánya. így tehát érthető, ha meg­kezdődik a gyümölcsszedés, otthagy­nak csapot-papot, míg le nem szedik az almát. Felé sem néznek a szövet­kezetnek. Mert az itteni tagság na­gyobb részének a fő megélhetőségi forrást nem a szövetkezet nyújtja. A belépési nyilatkozaton a feleség, anyós vagy após neve szerepel. Tehát a fiatal férfiak „nem kötelesek" a szövetkezetben dolgozni, hiszen ők nem tagok. Aki pedig aláírta, az dol­gozik. Azt a párszáz munkaegységet, amit a háztáji földért kell ledolgozni, könnyen megszerzik az asszonyok. így aztán jön a pénz az iparból, a háztáji földről — gazdag a tagság, csak ép­pen a szövetkezet botorkál. A munkanormák lazák. A tervek készítésénél, jóváhagyásánál a tagság elsősorban az egyéni előnyöket nézi. így történik meg aztán, hogy a nor­mák szándékosan lazák maradnak. Mert nekik nem az a fontos, hogy osztalékra is maradjon pénz. Az sem baj, ha az év utolsó hónapjaiban elő­leget sem fizetnek Hiszen a 500 munkaegységet — ennyi kell az 50 ár háztáji földért. — tavasszal és nyá­ron ledolgozzák. Több munkaegy­ségre aztán nincs szükségük. S mi van az állatgondozókkal, trak­torosokkal, akik egész évben a szö­vetkezetben dolgoznak?... Ezt a kérdést is „ügyesen“ megoldották. Legelőszöris tanácsos lenne ha a szövetkezetben rendeznék a fizetést. Mert az, hogy az egyik fix fizetést, a másik a munkaegység 90 %-át, a harmadik csak a munkaegységre ter­vezett előleget kapja, széthúzásra ad okot. (S ez a széthúzás meg is van.) Legjobb lenne a szilárd jutalmazás bevezetése, mert így könnyen meg­oldódna ez a probléma. S aztán a gyümölcsössel kell rendet teremteni. A vezetőség már kidolgo­zott erre vonatkozólag egy határoza­tot, melyet majd a taggyűlés hagy jóvá. Csak félő, hogy itt megint a rosszul értelmezett egyéni érdekek miatt háttérbe szorul a szövetkezet érdeke. A vezetőség éljen a jogával, s végre ne diktátorkodással, de szép szóval teremtsen rendet a szövetke­zetben. Mindezek előtt azonban fontos a vezetőségen belül az egyetértést meg­teremteni. Mert ha ott széthúzás, meg nem értés uralkodik, akkor a kol­lektív vezetés szóba sem jöhet. Enél­­kül hiába is erőlködünk, a munka­­szervezés, a szövetkezeti tagság he­lyes irányítása nem sikerül. Ez pedig azt eredményezi, hogy nincs munka­erő, vontatottan halad a munka, egy helyben topog a szövetkezet. Zsebik Sarolta 1964. október 24.

Next

/
Thumbnails
Contents