Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-10-21 / 85. szám
Talajvizsgálat - talajfMpezés Ä talajtani vizsgálatok célja, hogy adatokat nyerjünk a talaj tulájdonságairól. Az adatok a itiezőgazdasági üzemeknek és igazgatási szerveknek elsősorban arra szolgálnak, hogy munkájukat a megállapított feltételekkel összhangban végezhessék. Itt elsősorban a földalap helyes kihasználásáról, a megfelelő agrotechnikáról, a talaj termékenységének rendszeres növeléséről, a szegényebb talajob termékennyé tételéről, a talaj kémhatásának módosításáról, a trágyázásról stb. van szó. A mezőgazdasági termelés belterjessé tétele során valamennyi intézkedésünket a talaj követelményeihez mérten kell megválasztanunk, s ennek természetes előfeltétele, hogy ismerjük a talajt. A gyakorlat és a mezőgazdasági termelés igazgatása szempontjából fontos a talajtani vizsgálatok eredménye. E vizsgálatok során nemcsak a talaj felszínét (a szántott réteget) értékelik, hanem a talaj egész fiziológiai szelvényét 1,5 m mélységig, vagyis azokat a rétegeket, amelyek jelentőséggel bírnak a mezőgazdasági termé.nyek gyökérrendszerének működése szempontjából. A továbbiakban legalább röviden vázolom, mire irányulnak a talajtani vizsgálatok, milyen a jelentőségük. Amint ismeretes, a talajokat genetikai talajtípusok és a talajfélék szerint osztályozzuk. Genetikai talajtípus például a csernozjom, barnatalaj stb., s e fogalom alatt a tulajdonságok összességét értjük, míg a talajféle, vagyis mechanikai összetétele a talaj szemcsenagysági összetételét adja meg (homokos talaj, vályogos talaj, agyagtalaj stb.). A talaj szemcsenagysági összetétele egyike a talaj legfontosabb tulajdonságainak, s mivel a talajtípus bizonyos mértékig a többi tulajdonságokat is magában foglalja, mondhatjuk, hogy a talajt a talajtípus és a talaj mechanikai összetétele jellemzi. Ám ez a jellemzés csupán általános jellegű, a talaj jó kihasználása céljából sokkal pontosabb adatok szükségesek. A talajtani vizsgálatok a talajszelvény mélységén, a talaj szemcsenagysági összetételén és típusán kívül a talajnak még egész sor egyéb tulajdonságát is megállapítják. E tulajdonságok közül legalább azokat a legfontosabbakat említeni meg, amelyeket az EFSZ-eknek, állami gazdaságoknak és a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságoknak átadott anyagok leggyakrabban tartalmaznak. A terep tagoltsága és a mutatkozó szükség szerint körülbelül 10—18 hektáron végzett Köztársaságunkban 1961-től komplex talajtani vizsgálatokat végeznek. Szlovákia területén ezeket a vizsgálatokat a trnavai, a szenei, a dunaszerdahelyi, a komáromi, a michalovcei és a trebisovi járásokban már elvégezték, s idén a galántai, a bratislavai és a kassai járások mezőgazdasági talajának vizsgálatát is befejezik. szondázással elsősorban a talaj szemcsenagysági összetételét és a szántott réteg (feltalaj) kémhatását állapítják meg (ahol a viszonyok megkövetelik, 60 cm mélységig). A talaj kémhatása igen fontos tényezőként szerepel, mert ez határozza meg, mennyire alkalmas környezetet biztosít a talaj az egyes növények számára. Tudjuk, hogy egyes növények lúgos, mások meg semleges vagy savanyú talajkémhatást követelnek. Azt is tudjuk, hogy a savanyú talajok elvesztik szerkezetességüket, tömötté válnak s egyéb kedvezőtlen fizikai tulajdonságokkal tűnnek ki (csekély átszellőződés, rossz vízháztartás, nehéz műveibe tőség). A túlságosan lúgos talajok bizonyos fokú elszikesedésre mutatnak, s hasonlóképpen egész sor kedvezőtlen tulajdonsággal bírnak. A talaj további igen fontos tulajdonsága a humusztartalom. A talaj humusztartalmát talajvizsgálatokkal rendszerint a nagyobb (80—150 ha), összefüggő talajterületekem állapítják meg. A humusz-szint mélységétől (például 30, 50, 80 cm) és a humusz százalékos mennyiségétől függ a talaj termékenysége. Ám ha a talajnak nagy a humusztartalma, még nem jelenti azt, hogy a talaj kiválóan termékeny is. A hideg, nedves, szerkezet nélküli, kevésbé átlevegőzött biológiailag csekély tevékenységű talajok gyakran nagy mennyiségű (4—5 %) humuszt tartalmaznak, s mégis kevésbé termékenyek. S fordítva, vannak igen termékeny talajok, amelyekben csupán 2— 2,5 % humusz található. Ebből láthatjuk, hogy a talaj termékenységére nem csupán egyetlen tulajdonsága, hanem tulajdonságainak összessége utal. Nagy jelentőséggel bír a talaj megkötő, vagyis adszorpciós képessége. A talajnak ez a tulajdonsága adja meg, milyen mértékben képes a talaj a legfinomabb részecskék felületén a tápanyagokat megkötni. A kis adszorpciós képességű (könynyű) talajok nem kötnek meg nagyobb mennyiségű tápanyagot, ezért nem trágyázhatjuk őket nagyobb adagokban ásványi trágyákkal. Ellenkező esetben az a veszély fenyeget, hogy a tápanyagok az altalajba mosódnak. A nagy adszorpciós képességgel rendelkező talajok jól megkötik a tápanyagokat, ezért tartalékba is trágyázhatok. A talaj adszorpciós képességét természetesen az egész talajszelvényben kell megállapítani, nemcsak a feltalajban. Az adszorpciós képesség azonban csak a talaj megkötőképességének mértékéről ad tása az egész szelvényben igen fontos jelentőséggel bír a talaj termékennyé tételéhez és optimális kihasználásához vezető intézkedések helyes megválasztásában. A talajtani vizsgálatok a talaj vízháztartását is szemmel kísérik. A talajvíz mélysége, á talaj vízáteresztő képessége éá a talajszelvény szemcsenagy-' ság-összetétele szerint állapít» ható meg a talaj vízháztartása és a növények ellátása nedvességgel. Tudjuk, hogy az egyfor« ma mennyiségű víz nem egyfor* mán nedvesíti át a különböző: talajokat, vagyis a talaj víztartó képessége igen különbőz^. Némely talajok a víznek csak 10 %-át -képesek megőrizni, mások 20, sőt 30 %-át is felfogják. A vízemelés, a viz felhal» mozodása a feltalaj alatti rétegben vagy a gravitációs víz átszivárgása a talaj felszínéről az altalajba, ezek mind olyan fontos tulajdonságai a talajnak melyeket okvetlenül ismernünk kell, ha a legnagyobb mértékbe!) és tudományos alapon akarjuk kihasználni a talajt. A talaj mindezen tulajdonságait a talajtani vizsgálatok értékelik ki. Ezeket a vizsgálato* kát körzetenként végzik, s a szakvélemény az egyes körzeteit talaj- és éghajlati viszonyaid tartalmazza. Ezenkívül talaj* körzetenként a vizsgálatok ered» menyeit térképezik is. A talajtérképezésen kívül a talaj szemcsenagysági összetételének, elvizesedésének, humusztartalmának, kémhatásának és szubsztrátumának grafikus ábrázolását is kidolgozzák. Mindezekről az adatokról a mezőgazdasági üzemek írásbeli jelentést kapnak a talaj termékennyé tételére irányuló javasolt intézkedések kartogramjával. Ha tehát jelenleg az a feladatunk, hogy a belterjes talajművelésre és az ipari munka'módszerekre térjünk át, okvetlenül ismernünk kell azokat a feltételeket, amelyek közt munkánkat végeznünk szükséges. S a talajviszonyok ismerete bizonyára a legalapvetőbb előfeltételét képezi ezen eljárásunknak. Kúdela Jozef mérnök, a. Bratislavas Talajvizsgáló Laboratórium dolgozója felvilágosítást, a kationok megkötéséről a tevékeny talajrészecskék felületén nem szól semmit. Igen fontos, hogy az adszorpciós komplexum a lehető legkevesebb (legfeljebb 20 %) hidrogént, s főként kalciumot, káliufhot, magnéziumot, nátriumot, NH-.-et stb. tartalmazzon. Aszerint, hogy milyen a talajban jelenlevő hidrogénionok és az adszorpciós komplexumtól megkötött bázisos sajátságú kationok aránya, telített és telítetlen talajokat különböztetünk meg A jó talajnak telítettnek kell lennie, ami annyit jelent, hogy a hidrogén-ionokkal szemben a bázisos jellegű kicserélhető kationoknak kell . túlsúlyban lenniük. Ha a talajoldatnak nagy a hidrogén-ion koncentrációja, túlsúlyba kerülnek a savképző elemek, s a talaj savanyú kémhatású lesz. Ezen az állapoton meszezéssel segíthetünk. Igen fontos az anyakőzet geológiai eredetének a megállapítása is. A legjobb talajképző málladék (szubsztrátum) a mészben gazdag löszszerű vályog. A mi csernozjomaink és barnatalajaink túlnyomó része löszön keletkezett, ezért a legtermékenyebb talajok közé tartoznak. A természetben igen sokféle szubsztrátum fordul elő. A talajszelvény sokszor már az altalajban kavicsot, kavicsos homokot, máskor meg szilárd anyakőzetet tartalmaz, vagy az egész szelvény homokos talajképző málladék. Néha a homok a 60—100 cm mélységtől található, s fölötte lösz helyezkedik el, máskor néhány méter mély kötött agyagos hordalékról van szó, vagy pedig ennek kombinációjáról úgy, hogy például egy méterig agyag, azután kavicsos homokon fekvő homokréteg található. Látjuk tehát, hogy a talajképző anyakőzet geológiai eredetének megállapí-Már telepítéskor gondoskodjunk a szőlő és a gyümölcsös kő terméséről (Befejezés a 165. oldalról.) ahogy azt a szőlőtelepítéskor említettük). Ősszel, kb. 25 cm mélységben, hektáronként 160 q istállótrágyát juttatunk a talajba, amibe 2 q szuperfoszfátol és 2 q káiisót keverünk. Ezt a koronacsurgón kívül árokba helyezzük, hogy a gyökereket a terület behálózására neveljük. Ha tavasszal sok a termőrügy, a koronacsurgókra 120 kg Ostrava! salétromot adunk hektáronként. Május végén minden év-1964. október 21. ben 2—3 q/ha ostravai salétromot tárcsázunk be az egész felületen, hogy a következő évi hajtások fejlődését elősegítsük. A mélytrágyázáshoz 2 %-os műtrágyaoldatot használunk, amelyet kb. 35 cm mélyre fecskendezünk. Jó táperőben levő idős gyümölcsös termésére legjobban erősen trágyázott zöldtrágyanövényekkel gyakorolhatunk hatást. VANEK GÁSPÁRNÉ, mérnök
