Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-07-15 / 57. szám

Ahol az ipar és a mezőgazdaság kezetfog

Ödön varjúfészek. Ablakszemei hiányosak, vakolata sok helyen levált és olyan magányosan, elhagyatottan áll a surányi cukorgyár udvarának egyik néptelen sarkában, mint ismeretlen sziget az óceán közepén. Környékét felverte a gyom és az épület vadszőlővel befuttatott furcsa, fagerendákból összetákolt homlokzata körül egy

Hányszor követeljük, hogy a mezőgazdaságban is olyan munkafeltételeket teremtsünk, mint az iparban! Számtalan ipari üzemben jártam. Ellátogattam a kohászati üzemekbe, ahol 60—70 fokos hőségben, izzó vas- és acéltömegekkel dolgoznak az emberek. A vegyiüzemekbe, ahol a vegyszerek fojtó gázait lélegzik be. A bálit készül a lucernaliszt

lélek sem mozdult. Csak amikor a közelébe! értünk, akkor vált el néhány ember-alak a felhalmozott vascsövek tömegétől.

— Ez már valóban csak arra vár, hogy könyörületből lebontsák — jegyeztem meg önkénytelenül.

Július Kmet, a surányi cukorgyár termelési műszaki osztályának vezetője helyeslőén bólintott.

— Már 1961-ben le kellett volna bontanunk, s lám, még most is szolgál!

De mennyire szolgál! Az utóbbi hónapokban több újságíró látogatott el Surányba a rozzant bagolyvár működése miatt, mint a cukorgyári termelés miatt az utóbbi néhány évben öszszesen.

Amikor átlépjük az épület küszöbét, szinte meghökkentő kép tárul elénk. A kintről elhagyatottnak látszó épületben lángokat lövell a hőfejlesztő gép. A dübörögve forgó szárítódobokban, lángoló, vérvörös háttér előtt mágikus körtáncot jár a rövidre szecskázott, aranyos napfényben virágba szökkent lucerna. S amikor 30— 35 perc múlva a lucerna ismét a napvilágra kerül, szinte el sem hiszi az ember, hogy száraz; olyan üde, haragoszöld színe van, mintha abban a pillanatban került volna ki a kasza alól. Csak a levélkéi merevek, holtak. Ujjaink között lemorzsolódva, erőtlenül hullanak a padlóra.

— Kisebb a víztartalma, mint amennyit a szabvány előír, vagyis jobb minőségű az előírtnál — magyarázza Kmet elvtárs. — Igaz, hogy ezért a jobb áruért nem kapunk magasabb árat, de legalább a lucernaliszt készítésénél jobban megy az őrölés.

A levegő tele van porral, lucernatörmelékkel. Rendkívül poros a levegő, szinte lélegzeni sem lehet. Hasonló, mint nyáron a cséplőgép mellett, azzal a különbséggel, hogy ide még a szellő sem jut el.

— Miért nem hordanak itt az emberek védőálarcot? Hiszen lélegzeni sem lehet!

nyákba, ahol a föld alatt a bányászok napfény nélkül dolgozzák le munkaidejüket és csak az állandóan működő hatalmas ventillátoroknak köszönhetik, hogy friss levegőt szívnak.

A surányi cukorgyárban, ahol az ipar és a mezőgazdaság találkozik, ismét arra gondoltam, hogy a mezőgazdasági munkának mégis nagyon sok előnye van. Többek között az is, hogy nem holt anyaggal, hanem élő. fejlődő és lélegző növényi és állati szervezettel dolgozik. S a természet mint egy nagy varázsló, szemünk előtt változtatja a növényi és állatvilágot. Mi csak segédkezet nyújtunk neki ebben a hatalmas alkotómunkában.

— Mégis inkább a mezőgazdasági munkát választanám — mondom ki

végül hangosan, amit gondolok. Kísérőim elmosolyodtak.

— A mi gyárunk száz évvel ezelőtt épült. Nem csoda, ha korszerűsítésre szorul. Amint látja, már hozzá is láttunk a gyár korszerűsítéséhez. Egyelőre még csak az új vasútvonalat építettük fel. A gépi berendezés cukorrépaszeletek szárítására készült. Csak szükségből szárítunk benne lucernát. Járásunkban szép lucernatermés volt idén, az első kaszálást a szövetkezetek nem is győzték volna idejében, tehát jó minőségben betakarítani. Az aratás is a nyakukba szakadt, hát legalább egy kissé tehermentesítjük őket. Elvégre a mi járásunk hirdetett versenyt arra vonatkozóan, hogy minden hektárnyi földről a lehető legnagyobb mennyiségű táplálóanyagot takarítsuk be!

íme, a mezőgazdasági dolgozók munkafelajánlását a surányi cukorgyár is magáévá tette. Az a „kis“ segítség, amelyet • csak úgy mellesleg említettek, annyit jelent, hogy már eddig is több mint 1000 tonna lucernát szárítottak meg. A földművesek minden mázsa lucernalisztért 140 kg takarmánykeveréket kaptak a mezőgazdasági terményfelvásárló vállalattól. így két learet ütöttek egy csapásra: megoldódott a szövetkezet takarmánykérdése és az első kaszálású lucerna tápanyagtartalma csaknem maradéktalanul a takarmánykeverékekbe került,

— Csak az időjárás ne szólna bele állandóan a munkánkba — panaszkodnak a cukorpváriak. — Most is éjjel esett az eső. Délig ki sem lehet menni a földekre, s így a lucerna folvamatos szállításáról, tehát a szállítóberendezés folvamatos, teljes kihasználásáról szó sem lehet.

íme, még a gondjaik is azonosak a mezőgazdasági dolgozók gondjaival! Sajnos, az időjárás még nem készül megrendelésre. Gajdács Irén

A felhalmozott lucernából gözfelhök távoznak el. így van ez, ha eső miatt a szállítás üteme megbomlik, egyszerre sok lucernát szállítanak a cukorgyárba, s így reggelig egy halomba rakva befül&ed.

A talajjavítás _ még nem minden

A jánoki szövetkezet (kassai járás) másfél évtizedes múltra tekint vissza. Mint másutt, náluk is megvoltak a kezdeti nehézségek, de csakhamar megbirkóztak vele, s rövid időn belül a járás legjobbjai közé kerültek. Az öröm azonban nem sokáig tartott. Jött egy „hullám“, mely sodorta őket lefelé a lejtőn. Munkaerőhiánnyal küzdöttek, még traktorosuk sem volt elegendő. A munka halomra gyűlt, nem volt, aki elvégezze. Az előleget is nehezen fizették, nem beszélve az osztalékról ...

így teltek, múltak az évek egymás után, s a helyzet egyre rosszabb lett. Ez végül gondolkodóba ejtette a szövetkezeteseket. Valamit tenni kell, valami okosat — mondogatták az emberek egymás között. — Tovább így nem mehet. — Alaposan szemügyre vették mindazt, ami a szövetkezet életében történt, s leszűrték a következtetéseket. Első dolguk volt néhány fiatalt a traktor nyergébe ültetni. Ezzel párhuzamosan átdolgozták a fizetési rendszert, mely most már az anyagi érdekeltségen alapul. A vezetőség és a tagság között szorosabb kapcsolat alakult ki, melynek következtében lényegesen javult a munkaszervezés.

De nem ezt az elferdülést fájlalják legjobban a jánokiak. Egy egészen más jellegű probléma vár itt tisztázásra. A kezdettől fogva nem tudtak belenyugodni, hogy szövetkezetüket a répatermelő körzetbe sorolták. A dimbes-dombos területen a munka elvégzése naovobb nehézséq elé állít.la az embereket és népeket, mint például a pederi, boriollói vaov a somodi határban, akikkel eov kalap alá tették őket, hoov csak néhányat említettünk meg a sok közül. Míg a néden' földeken eov kerekes traktor 30—35 mázsa trágyával megrakott pótkocsit könynyen vontat, addig a jánoki határ naovobb részében két traktorral bonyolítják le ezt a munkát. A szántásnál, talaielőkészítésnél, vetésnél és egyéb munkálatoknál jóvá' kisebb teljesítményt érnek el a gépek, mint a sík területen. Ezáltal a munkaköltség csaknem kétszeresére emelkedik.

Egv másik ilyen különbség a talajnemek változásában rejlik, ami minden tekintetben rosszul hat a vetésforgó beállítására. Az 1100 hektár szántóföld 80 °/o-a erdei, sekély rétegű kavicsos és vadvizes talaj, melyen gyéren terem a kuokrica, cukorrépa, burgonya, lucerna, lóhere, a gabonafélék, a zab kivételével és a zöldségfélék. Inkább a fűfélék, mint a mohar, mustár, szudánifű stb. honosodott meg ezen a talajon. A hiba az, hogy a szövetkezet éppen abból a növényből vet a legtöbbet, amely alacsony hozamot ad. S ez főleg akkor van, ha a vetésforgó betartására törekszenek.

A jánoki szövetkezetesek körében több esetben felmerült egy okos gondolat, melynek megvalósítására azonban még mai napig nem került sor. Pedig ez mindenféleképpen hasznára válna a szövetkezetnek. Talajjavításról lenne itt szó, mellyel elejét vennék a tápanyagpazarlásnak. Az erdei sárga agyagos és a sekély rétegű kavicsos talajon altalajlazítás jönne számításba, s a domboldalon fakadó vadvizet pedig alagcsövezéssel szeretnék levezetni. További tervük dűlőutakat építeni, hogy könyen megközelíthessenek minden parcellát. Ezt viszont saját erejükből képtelenek megvalósítani.

Tizenöt év alatt sok olyan ember látogatott el a jánokiakhoz, akiknek kötelessége lett volna orvosolni a hibákat, de mindenki csak elnézett a dolgok felett. Leginkább a talajjavító szövetkezet segítségére lenne szükség. Reméljük, az illetékesek helyes szemszögből ítélik meg majd a dolgot és mihamarabb a jánokiak segítségére sietnek.

Végezetül még annyit: az eredmény leginkább a jánokiaktól függ. Amint megtudtuk, egyes parcellák az utóbbi tíz év alatt nem kaptak istállótrágyát. Ezek szerint a sikertelenség egyik oka éppen a tápanyagellátás hiányosságában rejlik. Tehát ne ringassák magukat abban a reményben, hogy a talajjavítás befejezésével minden rendbejön. Csak akkor terem a határ, ha megadják a földnek, amire szüksége van. Jablonci Lajos

AZ EFSZ-ek egyesítésének kérdései

iü.anyi szövetkezet is itt száríttatja az első kaszálású lucernát

Köhögünk, fuldoklunk és amikor kikerülünk a friss levegőre, szinte élvezettel mélyet szippantunk a friss levegőből.

— Nem akarják hordani a védőálarcot. Beleizzadnának és kellemetlenül rátapadna az arcukra.

Közben egy másik alacsony épületbe értünk. Itt két daráló készíti a lucernalisztet. A levegő még porosabb, mint a szárítóban. Pár perc múlva kimenekültünk. A földeken dolgozó emberekre gondoltam, akik friss levegőt szívnak és nem is tudják, milyen nagy kincs a tiszta, szennyezetten levegő.

A mezőgazdasági termelés gazdaságosabbá tételének és mezőgazdaságunk ipari színvonalra történő felemelésének egyik alapvető feltétele a célszerű szakosítás bevezetése.

A szakosítás fokozatos megvalósítása a termelőerők helyes elosztásának és a termelés összpontosításának növelése alapján az egyes termelési szakaszokon megkívánja a nagyobb gazdasági egységek kialakítását s így a szövetkezetek egyesítését is.

Az EFSZ-ek egyesítése alapjában véve a termelési alapeszközök összpontosításának törvényszerű gazdasági folyamata, amely a termelés növekedéséhez és hatékonyságának emeléséhez vezet. Ezért az EFSZ-ek IV. országos kongresszusa ebben a kérdésben világos álláspontot foglalt el, és ez az álláspont a határozatban a következőképpen öltött formát: „...ott, ahol az egyesítés feltételei kialakultak, ahol bizonyos, hogy az új, egyesített szövetkezet jó gazdasági egységgé válik és ahol az egyesítés a főcélhoz — a termelés emeléséhez — vezet, megvalósították az egyesítést.“

Az EFSZ-ek egyesítése nemcsak azt jelenti, hogy növekszik az üzem földjének terjedelme. Mivel az egyesítést a termelőerők fejlődése váltotta ki, a nagyobb gazdasági egységek kialakítása lehetővé teszi a legkorszerűbb technika és a gazdasági épületek jobb kihasználását, az űj termelési és irányítási tapasztalatok érvényesítését. Másrészt azonban az egyesítés új problémákat vet fel és megkívánja a termelőerők gyorsabb ütemű fejlesztését. Éppen ezért e folyamat megköveteli a munka termelékenységének gyors növekedését, a termelési költségek csökkentését és a mezőgazdasági termelés intenzitásának emelkedését. Mindezek a követelmények azonban az egyesítési folyamatban nem mindig valósulnak meg.

Ebből az következik, hogy az egyesítési folyamatot tervszerűen kell irányítani. Aa: útmutatások, melyeket az egyesítés önkéntessége figyelembe vételének szellemében adtak ki még 1959-ben,-a termelés összpontosításának és szakosításának elveiből indultak ki. Éspedig azért, hogy az egyesítésnél elkerüljük az ösztönösséget. Az útmutatásoknak és a párt által 1959-ben kiadott irányvonalnak helyességét — mely a kis szövetkezetek egyesítésiét és egészközségi EFSZ-ek kialakítását ajánlja — igazolja elsősorban ac: a tény, hogy kezdetben, főleg 1960 májusában, gyors ütemben egyesültök a szövetkezetek. Ez megfelelt a 'termelőerők akkori fejlődési fokának.

A kongresszus kitűzte azt az elvet, hogy az egyesítés a mezőgazdasági termelés járási távlati terveivel teljes összhangban történjék, az önkéntesség elvével figyelembevételével. A kongresszus felhívta az összes szövetkezeteket, minden tapasztalt funkcionáriust és a termelési igazgatóságok dolgozóit, a tervek kidolgozásákor oly módon érvényesítsék tapasztalataikat, hogy a járási távlati fejlesztési tervek minden járásban és szövetkezetben a legviláigosabban tükrözzék a mezőgazdasáfiri termelés fejlesztésének koncepcióját, hogy ezáltal létrejöjjön az összhang a szövetkezet és az állam érdekei között.

Ha ösiszehasonlítjuk néhány egyesített és nem egyesített EFSZ gazdálkodásának elemzését, akkor ezekre a következtetésekre jutunk:

9 az egyesített szövetkezetek egy hektár .mezőgazdasági talajra számítva több alapeszközzel bírnak, mint a nem egyesített szövetkezetek; az egyes kerületekben a különbséget még növeli ai hegyvidéki szövetkezetek jobb ellátottsága is. Ezekben a szövetkezetekben az alapeszközökkel való ellátottság egy hektárra számítva kétszer akkora, mint a nem egyesített szövetkezetekben;

9 egy állandó dolgozónak termelőeszközökkel való ellátása az egyesített EFSZ-ekben magasabb. A termelőeszközökkel való nagyobb ellátottság az egyesített EFSZ-ekben magasabb munkatermelékenységet eredményezett egy állandó dolgozóra eső nyerstermelés értékében kifejezve. Egyes kerületek egyesített szövetkezeteiben a zegy dolgozóra jutó kisebb méretű terület ellenére is, a termelés olyan mértékben emelkedett, hogy ezekben a dolgozók nagyobb létszáma ellenére az egy dolgozóra eső termelékenység lényegesen magasabb volt, mint a többi EFSZ-ben;

9 a termelés intenzitása az egyes termelési körzetek szerint az egyesített EFSZ-ekben lényegesen magasabb, mint a többi szövetkezetekben;

9 ba összehasonlítjuk a termelési költségeket az egyes termelési körzetek egyesített és a nem egyesített EFSZ-eiben, kitűnik, hogy az egyesítéssel általában a termelési költségek terén méo nem következett be lényeges javulás.

Ez részben némely szövetkezetben a zegyesítésnél alkalmazott helytelen eljárás következménye, másrészt pedig az okozta, hogy az azóta eltelt

2—3 év folyamán nem használták ki eléggé azokat az előnyöket, melyeket az egyesítésnél alkalmazott helytelen konvsáoának emelésére.

Az egyesítésnek voltak hiányosságai is. melyek az egyesített szövetkezetek gazdálkodásában merültek fel, és voltak helytelen irányzatok, amelyek még ma is megnyilvánulnak;

9 néhány üzemet előzetes, alapos politikai munka, ökonómiai és szervezési előkészületek nélkül egyesítettek. Többször megsértették az önkéntesség elvét is. Ott, ahol a termelés és az irányítás párhuzamos minőségi javításával nem törődtek, jelentős nehézségek merültek fel az új szövetkezetekben.

Némely járásban az egyesítéssel igyekeztek teltételeket kialakítani az elmaradt szövetkezetek megszüntetésére. Ez úgy történt, hogy a gyenge szövetkezeteket egyesítették a jól gazdálkodó EFSZ-ekkel, tekintet nélkül a feltételekre és az alkalmas gazdasági egységek kialakítására.

Sok esetben túlzottan nagy egységeket alakítottak ki, hogy ezáltal minél kevesebb szövetkezet legyen a járásban. Egymástól messzefekvö szövetkezeteket egyesítettek, ezzel megnehezítették a termelést és akadályozták a szövtekezeti demokrácia érvényesülését.

Azokban az esetekben, amikor év közben hajtották végre az egyesítést, nem maradt elég idő a földrendezés elvégzésére, a termelés helyes szétosztására, a tervek átdolgozására, ami aztán akadályozta egyes szövetkezetek megszilárdulását.

Az egyesített szövetkezetek gazdálkodását az egyesítés előtt nem figyelték eléggé, így némely szövetkezet mérlege nem tükrözte híven a szövetkezet helyzetét. Ezzel alaptalanul emelkedett a munkaegység értéke és az egyesítés utáni évben meggyöngült a gazdálkodás.

A felsorolt hibákat a jövőben el kell kerülni. A hiányosságok elemzésekor abból kell kiindulnunk, hogy az egyesített szövetkezetek túlnyomó többsége megjavította a nagvüzemi termelés szervezésének feltételeit az egyesítés előtt fennálló feltételekkel szemben. Végülis ez a döntő a termelés fejlesztésének szempontjából.

Ottó M o r á v e k, közgazdász

Káros

az árpa gépi forgatása

Az utóbbi időben egyre gyakrabban halljuk, hogy rosszul ke4 ki az árpa. Annak ellenére — teszik hozzá a panaszkodók —, hogy gyönyörű vetőmagjuk volt. Vajon mi az oka ennek? — tették fel a kérdést a lengyel szakemberek, majd munkához láttak. A munka nem volt könnyű de aránylag rövid idő alatt sikerült megállapítaniuk a rossz csíraképesség okát.

Vizsgálataik során bebizonyosodott, hogy csíraképességüket a géppel végzett forgatás során vesztik el. Mindebből világos, hogy a vetőmagnak szánt árpával kíméletesen kell bánni a tárolás során. A gépi forgatást, amely a vetőmagnak mintegy 30 teszi tönkre, minimumra kell csökkenteni. Sót, ajánlatos volna teljesen felhagyni vele, és pótlására más módszert kidolgozni.

1964. júttus 15.