Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-10-17 / 84. szám

Miért csökken a mozik látogatottsága Az utóbbi időben nagyon sok szó esik a mozik látogatottságáról. A fil­mek elosztásában várható problé­mákra a filmekkel foglalkozó sajtó már évekkel ezelőtt rámutatott, a filmelosztás azonban ezt nem vette figyelembe. A mozik látogatottságá­nak csökkenése időközben valósággá vált, s erre a jelenségre a jelenlegi helyzet alapján ítélve, a filmelosztás nem tud megfelelően reagálni. A mozik látogatottságának csökke­nése nem egyedülálló és nemcsak ná­lunk tapasztalható jelenség. Erre nem csupán a filmelosztás múltbeli hibái miatt került sor. A látogatottság csökkenésének komoly társadalmi okai vannak. Ezt nagyon leegyszerű­sítve a következőkben foglalhatjuk össze: az emberek ma már nem mo­ziba járnak, hanem filmet nézni men­nek. Az indokok teljes mértékben érthetőek: A munkaidő hosszától füg­getlenül valahogy kevesebb szabad idővel rendelkeznek az emberek. A dolgozók tetemes része ugyanis rend­szeres továbbtanulással növeli kép­zettségét. A kulturális tényezőket figyelembe véve rá kell mutatni, hogy a mozik látogatottsága más kulturális lehetőségek növekedésének arányában csökken. Itt egyrészt a színházak sűrű hálózatára gondolunk, elsősorban és mindenekelőtt azonban a televízióra, amely kényelmesen „házhoz szállítja“ a kultúrát. Az említettek természete­sen csak néhány, a filmelosztás gya­korlatától független tényezői a mozik látogatottsága csökkenésének. Az elmondottak alapján úgy tűn­hetne, mintha minden intézkedés hiá­bavaló lenne. Az ilyen defetista néze­teket a leghatározottabban vissza kell utasítani. A mozik látogatottsága mé­lyen a világszínvonal alá süllyedhet, ha radikálisan meg nem változik a filmelosztás gyakorlata és a filmeket továbbra is ösztönösen, sőt dilletáns módon tűzik programra, anélkül, hogy figyelembe vennék a lakosság, ponto­sabban a közönség egyes csoportjai­nak és rétegeinek igényeit. Az eddig végrehajtott egyedüli intézkedés pénz­ügyi-adminisztratív jellegű volt, amely természetesen semmit sem old meg. A szóban forgó kérdés körül zajló vita az említetteken kívül számos to­vábbi, a mozik látogatottságára ked­vezőtlen hatást gyakorló tényezőt is felvetett. Ezek közül meg kell emlí­tenünk az elavult technikai felszere­lést, a művészileg igényes alkotások elégtelen propagálását, a mozik kör­nyezetének alacsony kulturális szín­vonalát stb. A vita legtöbb részvevője az elosztás gyakorlatában látja a lá­togatottság csökkenésének legfőbb okát. Véleményünk szerint ezen a té­ren lehet a leghatékonyabban harcol­ni az érdeklődés hiánya ellen. Az egyedüli helyes előfeltételből, a mozi­látogató közönség differenciálásából (ízlésből és érdeklődésből) indulnak ki. Ez feltételezi a mozik specializá­­lását. Természetesnek tartjuk, sőt iro­dalmi fejlettségnek tekintjük, hogy a komoly könyvolvasók válogatnak a megjelent könyvek között, és ki tud­ják választani az ízlésüknek, igé­nyeiknek megfelelő művet. Nem lehet tehát csodálkozni azon sem, ha ugyan­az az ember a filmek között is válo­gat, vagy legalábbis válogatni akar. Foglaljuk össze ezt a kérdést: a mozilátogató közönség nem homogén tömeg. Ellenkezőleg: egyre jobban kialakulnak az emberek különféle érdeklődési körrel, igénnyel és művé­szi ízléssel rendelkező csoportjai. El­sősorban is ezt a folyamatot kell meg­ismernünk, s ehhez kell hozzáidomí­tanunk a filmek elosztását is. Konkré­tan ez azt jelentené (itt csak azt ismételjük, amit már többször han­goztattak), hogy néhány elosztási körzet létesülne, lehetőség szerint specializált mozikkal. Számos tapasz­talat, például a lengyelországi tapasz­talatok azt mutatják, hogy ez a helyes út. A statisztikai adatokból kiderül, hogy művészi szempontból értékes, de a vetítéseken megbukó filmek iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg a szakosított mozikban, vagyis ott, ahol a néző tudja, mit várhat. Ezzel kapcsolatban nem mehetünk el szó nélkül néhány múltbeli hiba mellett. Ezek elsősorban is a hazai filmek jórészének egyhangúsága; a külföldi filmek egyoldalú, szűk látó­körű, gyakran helytelen kiválasztása; az a tény, hogy a kritika gyakran, a nézők tapasztalataival ellentétben, fi­gyelemre méltónak tüntetett fel egyes filmeket. Mindez az évek folyamán bizalmatlanságot keltett a nézőkben a filmelosztás és a filmkritika iránt. Ennek hatása néha még ma is érző­dik olyan kijelentésekben, hogy „az újságok bírálják, tehát biztosan jó“, vagy pedig ellenkezőleg. A múltat nem felhánytorgatásként emlegetjük. Sajnos, a filmelosztás gyakorlata még nem vetkezte le teljesen a múlt fogyatékosságait. A szűk látókörű filmelosztás még ma is a legkülönbö­zőbb nézőket akarja rávenni a legkü­lönfélébb (a minőséget értve) filmek megnézésére. Szokatlanul hangzik számunkra, de a mozik üzemeltetése helyett a jövőben a mozik dramatur­giájáról kell beszélnünk. P. H. • Szüreti ünnepély Lédecen. Léde­­cen, a még vakolatlan, ablak, ajtó nélküli művelődési otthonban tartot­ták meg a szüreti ünnepélyt. Este a falu ifjúsága és. a nyitrai tanítóképző diákjai kultúrműsorral szórakoztatták a közönséget. A község lakossága azt reméli, hogy az illetékesek elgondolkodnak majd a félig kész művelődési otthon befejezéséről és lépéseket tesznek, hogy az a téli hónapokban is hasz­nálható legyen. (Garai János, Nyitra) •Felelevenítették a régi hagyomá­nyokat. A kürti CSEMADOK ebben az évben a szokottnál érdekesebb szü­reti ünnepséget rendezett. Több da­rab sípolát készítettek tehénszarvból és felvonulás után a szőlőhegyen síp­versenyt rendeztek. A vetélkedőre húsz idősebb lakos jelentkezett. Ezek közül öten helyezést értek el. (Hofer Lajos, Érsekújvár) M iért csak két hónap múlva? Imely községben az elmúlt év no­vemberében kezdték meg a kilenc tantermes iskola Ns a tanítói lakás építését. A vállalát és a község ve­zetősége annak idején megállapodott, hogy az iskola épületét ez év szep­tember 1-re átadják rendeltetésének. Erre azonban nem került sor, mert a vállalkozó „megfeledkezett“ a víz­tároló medence építéséről, valamint a szennvíz-levezető csatornahálózat­ról is. így az átadás időpontját két hónappal el kellett halasztani. Akarat­lanul is feltevődik a kérdés: miért csak két hónappal később kerülhet sor az átadásra? Andriskin József Művelődési otthont avattak Kovács Józsefet, az oroszkai cu­korgyár dolgozóját ma már sokan is­merik az ottani körzet répafelvásár­ló központjában. Nehéz vele munka közben szót váltani. — Majd később, ha vége lesz a ré­pakampánynak, most nincs idő — mondotta. Munkájáról mindenki el­ismeréssel beszél, hiszen naponta át­lag 20 vagon répa berakása, valóban szép teljesítmény! — Fiatal, de nagyon tapasztalt munkás — jellemzi őt Vojácek mér­nök elvtárs, a Trnavai Cukorgyár Tár­sulásának igazgatója és azonos néze­tet vall Ladislav Franz agronómus is, az oroszkai cukorgyárból. Maga Ko­vács elvtárs azonban szerénykedik: — Lehetne a teljesítményem jobb is. Tervbe vettem, hogy legalább öt vagonnal többet rakok be naponta. Ha kell, szívesen dolgozom hosszab­bított műszakban is — persze „Pog­­rascík“-rakodóval. Az említett gépet mindig példás rendben tartja és ezt a gépe iránti szocialista gondosságot elismeréssel nyugtázzák az oroszkai cukorgyárnak mind a 25 felvásárló központjában. Munkakedvét az egyre rosszabbodó és gyakran esős időjárás sem csökkenti és ha sok a munka sohasem lesi az óráját, lejárt-e már a munkaidő. — Rá kell kapcsolnunk, Hiszen a cukorgyáraknak ebben az idényben !>4150Ó tonna répát kell feldolgoz­niuk — mondja Kovács elvtárs, szin­te búcsúzásképpen, mintha e szava­kat is tapintatos figyelmeztetésnek szánta volna. Ilyen példásan dolgozó CSISZ-tag több is akad a Cukorgyárak Trnavai Társulása igazgatóságának körzeté­ben. Közöttük említhetjük Ján Bara­­novskyt HON-típusú réparakodójával. Az utóbbi napokban Malzenicében és Jasiovské Bohunicében dolgozott. Ba­ranovsky elvtárs rakodója korszerűbb, tehát nagyobb teljesítményre képes mint a Kovács Józsefé; naponta átlag 30—35 tonnát rak a vagonokra. — A gépekkel dolgozó fiatalok igen szép munkát végeznek, nem lehet okunk panaszra — dicséri őket Ján Psurny, az igazgatóság agronómusa. Ezek a fiúk, ha kell, szívesen dol­goznak éjszaka is. Elsajátítják a leg­jobb rakodó, Ladislav Inglich mód­szerét. Vele a cíferi állomáson talál­koztunk. Mindmáig nem akadt méltó versenytársa. HON-rakodóval dolgozik és napi teljesítménye gyakran 40 vagonnál is több. — A főidényben, a kampány alatt a legcsekélyebb fennakadás is veszteségeket okozhat. Néhány perc­nyi gépjavítás rakodás közben, vagy az üzemben, s máris hiányzik egy pár tonna cukor — jegyzi meg Inglich elvtárs. Beszélgetés közben meg sem látszik rajta, hogy ma már 18 órai A nagykürtösi bányász-lakótelepen egy korszerű szállót és éttermet adnak át rendeltetésének a közeljövőben. Szüreti parádé Százdon munka van mögötte. Meg is említettük ezt. — Dolgoztam már többet is. Ta­valy megtörtént egyszer, hogy egy szuszban 36 óráig raktam a répát, csakhogy a vagonok ne vesztegeljenek — emlékszik vissza a múlt évi kam­pányra. Tavaly kiváló- munkája el­ismeréséül az élelmiszeripari minisz­ter ki is tüntette Inglich elvtársat. — De szüksége is van a Cukorgyá­rak Trnavai Társulásának ilyen dol­gozókra, mert '56 774 hektárnyi répa szedése, szállítása és berakása szor­galmas, kezdeményező embereket kö­vetel— jegyezte meg beszélgetésünk végén Vojácek igazgató. — Eddig akadálymentesen, jól halad minden. A vasúti kocsik és a CSAD autók ki­használása oda-vissza százszázalékos. Beszállítják hozzánk a répát, mi meg küldjük a répaszeletet. S mindebből a fiatalok is alaposan kiveszik részü­ket a rakadógépeikkel. Jozef Krátky Dél-Szlovákia községeiben évről-év­­re felelevenítik a hagyományos szü­reti parádékat. A lévai járásban lévő Százdon a szüret előtti tarka felvonu­lásnak immár hároméves múltja van. Duhony Sándor, az akkori szövetke­zeti elnök indítványára 1961-ben ren­dezték meg először. Ebben az évben is jól megszerve­zett, magasszínvonalú szüreti parádét láthattak a község lakói. Nagy tet­széssel nézték a népviseletbe öltözött lovasok vezette tarka sort. A kisbíró (Ozsvald János) művészi dobperge­­tése a vastagbajszú bíró (Frenke Jó­zsef) feleségével (Belányi Júlianna) az énekelő-szüretelö leánycsoport, az ökrösszekéren vidáman mulató legé­nyek, a zenészek, a rajkókkal körül­vett vajda (Kis Antal) dohányzó fe­leségével (Seress Ilonka) s a köszörűs (Kis Árpád) szüntelenül mekegő kecs­kéjével páratlan sikert arattak. A tarka felvonulást vidám műsor követte. A CSISZ helyi szervezetének esztrádcsoportja másfél órán át szebbnél-szebb számokkal szórakoz­tatta a közönséget. Nagy sikert ara­tott a Skrinyiár Tibor vezette tánccso­port is, amely a szüretet felelevenítő tánektmpozíciójával a kellemes dél­után fénypontja volt. Budai Ernő (Szécsénke) A Zobor alatt újra benépesült a város fiatalokkal. Szeptember végén megkezdődtek az előadások a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. A növény­­termesztési szakra 283 új hallgató iratkozott be, 202 pedig az üzemgaz­dasági fakultásra. A hároméves tan­folyamon, amelyre gyakorlattal bíró szakemberek jelentkezhetnek, 130-an iratkoztak be. A főiskolának jelenleg 2800 rendes hallgatója van, a távta­nulók száma ezer körül mozog. Sajnos, ez évben aránylag kevés magyar-ajkú diák érkezett a főisko­lára. A hivatalos kimutatás összesen Ián igazán nem teszünk különbséget szlovák és magyar hallgatók között és dr. Spaldon rektorunk se győzi eléggé hangoztatni, milyen szeretet­tel várja főiskolánk a magyar nem­zetiségű diákokat. Igyekszünk köny­­nyíteni a magyar diákok helyzetén. Már a felvételi beszélgetések során tekintettel voltunk nyelvi nehézsé­geikre. Emellett dr. Fridecky tanár vezetésével külön pedagógus-csoport is foglalkozik a magyar főiskolások­kal. Minden évfolyamban állandó kap­csolatot tartunk fenn egy-egy kép­zettebb hallgatóval, aki alapos isme­rője a magyar főiskolások helyzeté­nek. A tanulást szlovák nyelvtanfo­lyamokkal is igyekszünk részükre könnyebbé tenni. Azt hiszem, hogy jobb agitációs munkával a középisko­lákról a jövőben lényegesen több ma­gyar hallgató iratkozhatna be főisko­lánkra. A magyar hallgatók előmenetelét különben Tomovcík elvtárs általában •jónak tartja. — A magam részéről Loksa László, kelet-szlovákiai származású hallga­tónkat példaképnek említhetném. Traktorosként kezdte, majd kitűnő képességei folytán egy gépállomás igazgatója lett. Beiratkozott a három­éves tanfolyamra és csak a legjobba­kat mondhatom róla. Diplommunkájá­­ban értékes újításokkal foglalkozott. Szeptemberben promováltuk. Szeretnénk, ha a következő tanév­ben több magyar hallgatót fogadnánk a főiskola új épületébe — fejezte be a beszélgetést a Nyitrai Mezőgazda­­sági Főiskola rektor helyettese. Dr. Spaldon professzor a főiskola rektora az új épületben Mártonvölgyi László Az elmúlt napokban Csilizradványon a falu apraja-nagyja összesereglett a rég várt ünnepélyre, a művelődési otthon avatására. Együtt örültek a közös munka eredményének, az új háromszáz férőhelyes kultúrháznak. Az ünnepséget a HNB elnöke Száméi Pál nyitotta meg. A helybeli alapfokú kilencéves iskola énekkara, valamint tánccsoportja szórakoztatta a meg­jelenteket. Tehát a megfelelő helyiség már megvan, s most már csak kell igye­kezni, hogy minél jobban ki legyen használva. Matus Gábor Az eredmények beszélnek Az Ipolysági Mezőgazdasági Műsza­ki Középiskola mellett működő CSISZ- szervezet az elmúlt napokban tartotta évzáró közgyűlését. A beszámoló le­szögezte, hogy a CSISZ-szervezet az elmúlt évben sokat tett, a gazdag kul­turális és sporttevékenység érdeké­ben. A színjátszó-csoportjuk az Elve­szett útlevél című vígjátékkal szere­pelt sikeresen. Ezenkívül a táncze­nekarok munkája is dicsérhető. Sokat tettek azért is, hogy az iskola fiataljai rendszeresen sportoljanak. Megrendezték az osztályok közötti labdarúg:-, röplabda- és jégkorong­tornát. Ezenkívül részt vettek külön­böző sportnapokon, ahol már az em­lített sportszámokon kívül atlétikai számokban is versenyeztek. A tanári kar küldöttje Danis elv­társ elismerte, hogy az ifjúsági szer­vezet komoly segítséget jelent a jó tanulmányi eredmények elérésében. Kádek Gábor.- (SPTS, Sahy) Már nem porosodik az újság az irodában Pupava József naponta utazik AIsó­­szemerédről Felsőszemerédre, hogy az olvasóknak eljuttassa az újságot. Az újságterjesztésben nagy érdeme van még munkatársának, Menyhárt János kézbesítőnek is. Ketten hord­ják Felső- és Alsószemerédnek, Tom­pa községnek a postát. Működésük alatt jóval bővült a Szabad Földműves olvasótábora. Eddig a szövetkezet iro­dájában porosodtak a szaklapok, de most már ez nem így van. A szövet­kezeti tagoknak egyenesen a kezébe juttatják a Szabad Földművest. Belányi János SM Segítenek a tűzoltók. Bárca köz­ség tűzoltói bekapcsolódnak a község­szépítésbe. Az óvoda részére 100 mé­ter hosszúságban kerítettek be terü­letet játszótérnek és egyúttal a vil­lanyt is bevezették. Ezenkívül a tűz­védelmi kutak környékét is parkosít­ják, így szebbé teszik községüket. (MPÍC) 36 magyar jelentkezőről számol be, amelyek közül 16-an növénytermesz­tési, húszán pedig az üzemgazdasági tanszékre iratkoztak be. E kérdéssel kapcsolatban ing. Ján Tomovcík rek­tor helyettes, a gépészeti tanszék ve­zetője a következőket mondta: — Magunk is azon a nézeten va­gyunk, hogy sokkal nagyobb lehetne a magyar nemzetiségű hallgatók szá­ma. Szerintünk a legnagyobb hiba e téren talán az, hogy a középiskolák nem teljesítik kellő mértékben fel­adatukat a magyar ajkú diákok elő­készítésében. Mi itt Nyitrán a főisko-1964. október 17-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents