Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-10-17 / 84. szám

Ä növényházak olajfűtésének tapasztalatai Nyugat-németországi és ausztriai tanuimányutam alkalmával különös figyelmet fordítottam a növényházak fűtésénél alkalmazott különböző be­rendezésekre és anyagokra, ezek kö­zött is elsősorban az olajfűtésre. A növényházak fűtése — a ter­mesztett növényektől függően — az összes termesztési költségeknek mint­egy 20—22 %-át emészti fel, tehát a kérdés a termesztés gazdaságossága szempontjából elsőrendű fontosságú. A különböző fűtőberendezések és fűtőanyagok gazdaságosságát többré­tűén kell vizsgálni, így magának a berendezésnek beruházási és amorti­zációs költségeit, a fűtőanyag be­szerzési árát, az üzemelés és a mun­kaerőszükséglet költségeit is. Az olajfűtés gazdaságossága minden országban elsősorban az olaj helyileg kialakult árán múlik. Egyes ottani vélemények szerint az olajfűtés olcsóbb mint a kokszfűtés, mások szerint a költségek nagyjából egyenlőek, míg van, aki azt állítja, hogy drágább. Azonban mindhárom vélemény megegyezik, hogy a növény­házak fűtésénél az olajé a jövő. A kokszfűtés, nemkülönben a sala­kolás munkája — még bizonyos mér­tékig automatizált berendezés mellett is — igen nagymennyiségű és ezen belül sok kényelmetlen kézi munkát igényel. Ezzel szemben az olajfűtés beleilleszkedik abba a ma már szinte általános irányzatba, hogy a ter­mesztésnek, az értékesítésnek és az ügyvitelnek minden folyamatát, még­pedig elsősorban a legfárasztóbb és legkényelmetlenebb műveleteket, a lehető legnagyobb mértékig igyekez­nek mechanizálni. A megfelelő olajfűtő berendezés automatikus irányító és szabályozó készülékkel kiegészítve minimális em­beri közreműködéssel egyenletesen, ingadozás nélkül biztosítja a növény­ház kívánt hőfokát. Míg a kokszfűtés szabályozásával nem lehet elég gyor­san követni az időjárás — a külső hő­mérséklet, a napsütés és borultság változásait, ami vagy elégtelen nö­vényház hőmérsékletet vagy felesle­ges kokszfelhasználást jelent —, ad­dig az automatizált olajfűtésnél min­dig annyi üzemanyag használódik fel, mint amennyi az igényelt hőmennyi­ség biztosításához szükséges. Emel­lett szinte laboratóriumi tisztaság mellett, kényelmesen üzemeltethető. A teljesség kedvéért meg kell mon­dani, hogy az NSZK-ban és Ausztriá­ban gyors elterjedését az is előmoz­dítja, hogy mindkét ország kertésze­tei munkaerőhiánnyal küzdenek s e réven is igyekeznek ennek kihatását ellensúlyozni. Az pttani kereskedelem sokféle ola­jat hoz forgalomba, amelyek könnyű, középnehéz és nehéz jellegük szerint térnek el egymástól. A lényeges kü­lönbség a különféle olajok viszkozitá­sában, nyúlóságában rejlik. Ezt a tulajdonságukat Engler-fokkal (°E) fejezik ki. A fokok megadják az olaj kifolyási idejének tartalmát, mégpe­dig ahhoz az időhöz viszonyítva, amennyi idő alatt a víz az erre a célra szolgáló speciális berendezésből kifolyik. Egy 20 C° hőmérsékleten 80 °E-t tartalmazó fűtőolaj például nyolcvanszor annyi idő alatt folyik ki a viszkoziméterből, mint a víz. A köny­­nyű olajok viszkozitása 1,1—2,5 °E közötti, a középnehezeké átlagosan 10 °E, a nehezeké pedig 90 °E. Ennek a nyúlóképességnek az elégetésnél igen nagy a jelentősége. A legtöbb könnyű olaj előzetes fel­­melegítés nélkül eredeti állapotban is felhasználható tüzelésre. Más a hely­zet a középnehéz és a nehéz olajoknál. Ezek csak magasabb hőmérsékleten válnak hígfolyóssá és csak így por­­laszthatók. A középnehéz olajokat ezért kb. 90 C°-ra kell felmelegíteni. A felmelegítés különböző módokon gőzzel, meleg víz útján villanyáram­mal történhet. A fűtőolajok porlasz­tásához, illetve elégetéséhez az olaj viszkozitásának megfelelő porlasztó­kat használnak: a könnyű olajokhoz leginkább sűrített levegővel, míg a nehezebb olajokhoz gőznyomással mű­ködőket. Az egyes (könnyű vagy nehezebb) olajok használatához arra megfelel», meghatározott berendezésre van szük­ség, így már a tervezésnél el kell dön­teni, hogy milyen olajjal akarnak fűteni. A könnyű olaj felhasználására alkalmas berendezések jóval olcsób­bak, viszont az olaj ára kb. 25 %-kal drágább, mint a középnehéz olajé. A nehéz olaj, pedig még olcsóbb. Arra az esetre, ha a berendezésben, illetve a készülékek valamelyikében a legkisebb zavar állna elő, azonnal — éjjel is — önműködően működésbe lép egy riasztó szerkezet, amely biz­tosan felébreszti az egyébként alvó üzemvezetőt vagy az ügyelettel meg­bízott dolgozót. Az olajfütőberendezéselc gyártásá­val ma már igen sok cég foglalkozik. Ezek között ismertebbek az Otto Bäcker (Bad-Kreuznach), a Körting A. G. (Hannover) és a Fa. Wahodag' (Hamburg). Az olajfűtésű kazánok különböző méretűek és kapacitásúak. 500 000 kgcaltól 2 000 000 kgcal-ig terjedő teljesítményűek. A német kertészek olajfűtésén kí­vül bevált a bécsi városi kertészet olajfűtőberendezése. Azok a szakem­berek, akik megtekintették az októ­ber elején kapuit bezáró bécsi nem­zetközi kertészeti kiállítást, bizonyára megnézték az 1960-ban létesült új, nagy, korszerű, alumíniumvázú nö­vényházakkal felszerelt elsőrendű kertészeti üzemet, ahol egyebek mel­lett a fűtőberendezés kivételes él­ményt nyújtott az érdeklődők részére. Izsák Károly Eredményes talajkihasználás Hektáronként 70 q siló + 20 q széna Nagy teljesítmé­nyű gabonaosztá­lyozó- és tisztító­gép a szoljanszki szovhozban. Mun­kateljesítménye óránként: ha osz­tályoz és tisztit, 100 q, ha csak tisz­tít, úgy 200 mázsa. A gabonatisztító- és osztályozógép alatt hatalmas tar­tály van, melybe állandóan hordják a tisztítandó magot a tehergépkocsik. Majd a kitisztított magot a teherautó­ba ömlesztik és el­szállítják a rendel­tetési helyére. (Foto: Pathó Károly) Szovjetunióban, a Kulszki Növény­­termesztési Kutatóintézet kísérleti te­lepén 1963-ban három különböző nö­vényt ültettek egy parcellára. A cél annak megállapítása volt, mennyire lehet a tenyészidőszakban kihasználni a talajt. A három növényt — borsót, lóbabot és baltacimot — egyszerre vetették, mintegy 10 hektáros területen. Az eljárás a következő volt: négy sor borsó, négy sor lóbab, majd e két nö­vény közé alávetésként a baltacím következett. A lóbab, mint a borsó támasznövénye jól bevált s a soros vetés ugyanakkor kizárta a növények szárainak összekeverését. Mindez vi­szont lehetővé tette a kombájnbeta­karítást. A két növény alávetéseként sze­replő baltacím nemcsak a talaj nitro­géntartalmát gazdagította, hanem a fejőstehenek részére magas fehérje­értékű takarmányt is biztosított. A növények első betakarítására augusztusban került sor. A hektár­hozam meghaladta — zöld állapotban Mi mellett döntésiek Az 1958-as statisztika szerint az USA tehénállományának 51 %-át já­szolhoz kötve, 35 °/o-át szabadon, 6 %-át legelőkön. 5 %-át zárt istál­lókban és 3 %-át más módszerekkel tátották. Mint érdekességet megem­lítjük, hogy a szabad istállózás a ha­gyományos tejtermelő vidékeken a legkevésbé elterjedt A tudományos dolgozók szerint Iowa állam farmárainak többsége ma­radi nézetet vall éspedig azért, mert nem hajlandók az istállókat az amor­tizálódás előtt átalakítani. Az állam egyetemén Hady professzor nézete szerint a kisfarmokon — 25 tehénig, mivel ezek vannak túlsúlyban — nem kifizetődők a szarvasmarhatenyésztés leghaladóbb módszerei. A professzor abban az esetben, ha a farmár az istálló átalakítása vagy új építése mellett dönt, a szabadistállózást ajánlja. Hetöburgonyafepraesztés Romániában A háború után jelentős mennyiségű, sokfajta vetőburgonyát szállítottak más országokból Romániába. Néhány év múlva azonban megindult a fajták leromlása. Ezért a szuperelit vetőburgonyát a Mezőgazdasági Tudományos Intézet kísérleti telepei és gazdaságai terme­lik. Az elit vetőgumót és az első sza­porítást állami és szövetkezeti cél­gazdaságok végzik. Az első szaporítás továbbszaporítását az étkezési bur­gonyát termesztő gazdaságok vető­gumótermesztő parcelláin bonyolít­ják le. A szuperelit, elit és elsőszaporítású vetőgumót természeti és éghajlati szempontból kedvező hegyvidéki öve­zetben termesztik, ahol a levéltetvek elterjedtsége nem nagymérvű. E ve­tőburgonya termesztését a Mezőgaz­dasági Tudományos Kutató Intézet központja és a kísérleti állomások szakemberei irányítják. Szakosított gazdaságokban a vető­burgonya (első szaporítás) tovább­szaporítását az étkezési burgonyát termelő gazdaságok a fajtafelújítási időszakoktól függően differenciáltan végzik. A felújítási időpontokat az ország különböző körzeteiben ter­mesztett vetőburgonya leromlásának állapotát figyelembevéve állapítják meg. Evégett az ország területét há­rom nagy övezetre osztják. Az első övezet a kisebb leromlási intenzivitású vetőburgonyát termő területeket öleli fel. Itt a szocialista mezőgazdasági üzemek négyévenként egyszer kapnak első szaporítású vető­burgonyát parcelláik beültetésére. A másik övezetben a vetőgumó fel­újítása háromévenként, a harmadik övezetben pedig — ahol a leromlás a legerősebb — kétévenként történik. A szocialista mezőgazdasági üzemek a szakosított vetőgumótermesztő gaz­daságoktól kapják az ültető anyagot. Szuperelit anyagot az étkezési bur­gonyát termelő gazdaságok a szako­sított gazdaságoktól kapják. Az első szaporítást ugyanazon körzeten belül egyik gazdaságból a másikba, illetve egyik körzetből a másikba az „AGRO­­SEM“-en (vetőmagtermeltető vállalat) keresztül szállítják át. Átmenetileg a vetőburgonya köz­­termesztésbe vételéig a szükséges vetőgumóalapot a burgonyatermesztés szempontjából kedvező övezetben le­vő állami és szövetkezeti gazdaságok­ban ellenőrzött fajtiszta burgonyából biztosítják. A szuperelit vetőburgonya klón­­szelekciós nemesítése négy évig tart, ezen belül az első két évben egyedi szelekciós módszert, az utolsó két évben pedig negatív tömegszelekciós módszert alkalmaznak. Azokat a nö­vényeket, amelyek nagyobb vagy ki­sebb vírusfertőzöttséget mutatnak, eltávolítják. Az X- és St-vírusoknak a nemesítési anyagokból történő ki­­szürftése A és B klónszérummal sze­­rológiai vizsgálatokat végeznek. A ne­gatív szelekciót 2—3 alkalommal szokták elvégezni. A levéltetvek által terjesztett ve­szélyesebb vírusbetegségek elleni vé­dekezés érdekében a negatív szelek­ció mellett 2,5 % koncentrációjú rovarölőszerekkel (Sytox, Tetasytox, Pestox) végeznek ismételt permete­zéseket. A vetőburgonya vírusfertőzöttségé­­nek ellenőrzését télen szerológiai vizsgálattal, nyáron (Románia déli részein) ún. előneveléssel végzik. A fajták biológiai tisztaságának el­lenőrzésére a tenyészidőszakokban ellenőrzik és tisztogatják a táblát. A termékenyebb talajú vetőgumó­termesztő parcellákat térbelileg is szigetelik. Különös gondot fordítanak az optimális talajviszonyok megte­remtésére, a talaj termőerejétől füg­gően. A legszigorúbban védekeznek a burgonyavész és a burgonyabogár ellen. Az érés előtt 10—14 nappal Dibutox kipermetezésével megfony­­nyasztják a burgonya levélzetét. A betakarítás időpontját a levéltetvek rajzásától, illetőleg a termés várható nagyságától függően állapítják meg. A betakarításig a burgonyagumók leg­alább 5 %-ának el kell érnie a 40 grammos súlyt. A Román Népköztársaságban jelen­leg a következő külföldi rajonozott és helyi fajtákat termesztik vetőgu­móra: Viola, Erstilng, Sirtema, Ur­­genta, Bintje, Bucur, Carpatin, Bra­­sovian, Magúra, Colina, Merkur, Ar­­deljan, Voran, Ora. Szántóföldi szem­lékkel háromszoros ellenőrzést haj­tanak végre, két ízben a teljes virágzás idején (kapálás előtt és után), harmadszor pedig közvetlenül betakarítás előtt Ahhoz, hogy a vetőburgonya a szántóföldi szemle során megfeleljen, az alábbiakban közölt biológiai tiszta­sági fokot kell elérnie: szuperelit............... 100,00 % elit........................... 99,75 % első szaporítás . . . 99,00 % egyéb szaporítási fokok 95,00 % A tisztogatás után végzett máso­dik ellenőrzésnél a szuperelit és elit burgonyánál egyetlen növény sem maradhat vírusfertőzött, a különböző szaporítási fokú vetőburgonyákná! pedig a vlrusfertőzött növények meg­engedett mennyisége nem lehet több 2 %-nál. Köztermesztésbe történő átadás előtt a vetőburgonyát megvizsgálják fertőzöttség szempontjából és meg­állapítják nemesítési minőségét. Köz­termesztésbe csupán elismert egész­séges burgonya kerülhet. A szuperelit és elit vetőburgonya előállításához felhasznált alapanyagot számos laboratóriumi vizsgálattal el­lenőrzik. F. Zémann motoros yacht fedélzetéről is könnyen megfigyelhető, hogyan próbálkozik a Humboldt áramlat hir­telen északi iránybq. fordulni. Az áramlat hideg hátán összesürüsödik, aztán eső formájában lecsapódik a légréteg minden nedvessége. Chile északi vidékére ezért nagyon kevés csapadék hűti. Sajama vidékén, mint mondani szokás, csak halottak napján esik. Az itt levő salétrombányák és kikötők végeláthatatlan vezetéken jut­nak vízhez. ...Az 1700-as évek elején történt. A skót származású Alexandr Selkirk jóformán még 24 esztendős sem volt, amikor matrózként ezen a tájon vi­torlázott. Atakama tengeri medence vidékén azonban, egyszerre teljes szél­csend állt be s a vitorlást elragadta és messze nyugatra sodorta a Hum­boldt áramlat. Teltek, múltak a na­pok, az élelmiszer tartalék elfogyott, csak rum akadt még bőven. Selkirket ez csöppet sem szomorította el. A skót tengerész lassacskán verekedő szenvedélyét is felfedezte. Matróz tár­sainak, de még a hajó kapitányának is sok borsot tört az orra alá, főleg az öklével. Ez a lélekvesztő legénységét és kapitányt arra késztette, hogy egy szép napon Selkirket, a jövő Robin­sonját, Chile partjaitól mintegy 600 kilométerre áttelepítsék egy mentő­­csónakba és otthagyják a nyílt tenge-' ren egy muskétával és kevés élelem­mel. A hullámok s a tengeri áramla­tok, az akkor még lakatlan Juan- Fernandez szigetvilágba sodorták csó­nakját, és Selkirk nemsokára Santa Clara szigetén partraszállhatott. Aztán lassanként a valóságra éb­redt: nincs más hátra, mint a benn­szülött indiánra, Péntekre várni, aki azonban soha sem jelentkezett. m gy élt négy esztendőt egyes­­egyedül. ezen a bizarr szikla­­csúcsokkal, sötét, kénbűzös szakadé­kokkal tele szigeten. Halászott, kezdetleges eszközöket eszkábált, vadbogyót gyűjtött, s egy 1650 méteres sziklacsúcson éjjel-nap­pal szította a lángoló tüzet, ebben látva szabadulásának reményét. A szi­get csodálatos növényvilága már nem érdekelte. Honnan tudhatta volna ak­kor, hogy 1719-ben egy bizonyos Daniel Defoe nevű egyén élményeiről faggatja majd a század legkeresettebb regénye számára. Telt, múlt az idő, Selkirknek a sza­kálla és a honvágya nőttön nőtt. No meg az alkohol iránti dühe is, belát­ván, hogy a rum miatt vetődött a világnak abba az isten háta mögötti sarkába. Egy arra vetődött hajó végülis fedélzetére szedte. ■ Robinson-Selkirk 1709-ben hagyta el a szigetet, s a világ azóta sem tisztázta, hogy ő, vagy pedig Defoe volt az, aki a rumos po­harak ürítgetése közötti ritka szüne­tekben remekbe véste Robinson ka­landjait. M g r M a Juan-Fernandez szigeteken mintegy 400 ember él, chilei állampolgárok, akikhez a kontinens hajói csak akkor látogatnak el, ha a szigetről elszállítani való akad. Miután a gyarmattartó ország kiirtotta szan­tálfa erdőket — a vulkánikus sziget­világ legnagyobb kincsét', Santigo de Chiie kevés érdeklődést mutat az or­szágrész sorsa iránt. Lakói nagyszerű halászmesterek. Languszta zsákmányaikból a világ leg­­ízleteseb falatjai kerülnek terítékre. Sokszor félméter nagyságú 8 kilós languszták is hálóba rekednek. A vi­lág különböző részéről ide vezető gaz­dag turisták, akik luxuslokálokat láto­gatják, nehéz pénzeket pengetnek le egy-egy languszta adagért. A jövevénynek a szigetvilág lakói­nak árujáért konzervet, ruhaneműt és gyógyszert ajánlanak fel. A legkere­settebb áru azonban a chilei bor, amelynek a Juan-Fernandez-i férfiak „a tigris mosolya“ gúnynevet adták. Nem egyébért, csak mint Osvelio Novas mondja, elég ha megízleled ezt a sa­vanyú levet, s arcod úgy elfintorodik, mint a felbőszült tigrisé. Amint a kereskedők hajói a láthatár mögött, kelet felé lassan eltünedez­nek, a négyszáz szorgalmas Robinson élete ismét visszazökken előbbi egy­hangúságába, és lassan, unalmasan, az időre számot sem vetve, pereg tova. (fiDNj — a 350 mázsát. A baltacím a beta­karítás idejéig elérte a 30 cm magas­ságot: a kéthónapos tenyészidő alatt 70 mázsa silót felszárítva 20 mázsa jó minőségű szénát adott. 1964. október 17-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents