Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-10-17 / 84. szám
Szlovákia legrégibb gesztenyésében... Ki ne szeretné télen a szelídgesztenyét, melyet frissen sütve árulnak az utcasarkon? Ki ne enné meg jóízűen a gesztenyepürét tejszínhabbal a cukrászdák duruzsoló csendjében? Azt hiszem, mindenki. Azt azönban már kevesen tudják, hogy ez az ízletes gyümölcs Szlovákiában is jól megterem, s csak tőlünk függ, hogy mikor leszünk önellátók gesztenyéből. Erről nemrég tett látogatásunk során is meggyőződhettünk. Szlovákia legrégibb gesztenyése festői, romantikus tájon, a gímesi várrom alatt, — melyről a történelemben is olvashattunk — pontosabban a tribecsi hegyláncban a Duií hegység nyugati oldalán fekszik. Két részből áll, a régi vagy a felső gesztenyésből és az új gesztenyésből. A régi 3,5 hektárnyi területet foglal el és a fák 94,5 °/o-a gesztenyefa. Az új gesztenyés területen sokkal nagyobb, 20 hektár, de ezen a gesztenyefák a terület fáinak csak 30—60 százalékát teszik ki. Ha nem jártam volna a gesztenyeerdőben és nem nézegettem volna a tüskéshéjú pompás gyümölcsöt, a vastagtörzsú fákat, talán el sem hinném, hogy itt 400 éves faóriás is van, mely évente átlag 1000 kg gesztenyét ad. Ez keltette fel érdeklődésemet és csakhamar ott ültem Milan Petrovskynál, a Nyitrai Erdészeti Hivatal főmérnökénél és érdeklődtem Szlovákia legrégibb gesztenyése felöl. — A gesztenyés már a 13. században létezett, — mondta Petrovsky főmérnök. — Ezt igazolják a régi feljegyzések is, például Bltany és Fekete erdészek írásai. Persze, akkor nem ezek a fák álltak. A mai fák már a második, illetve harmadik genarációi azoknak. A mai gesztenyés alapját a 18. század ültetvénye képezi, amely akkoriban a Forgách grófok tulajdona volt. Petrovsky főmérnök 1953 óta dolgozik a pezinoki erdöigazgatóság nyitrai részlegén. Mindig szívügye volt a gímesi gesztenyés és 1961-ben, amikor a hivatalt Nitrianská Stredá-ról Nyitrára helyezték, a gesztenyéshez is közelebb került. Az erdő 430—460 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, és igen jól aklimatizálódott a környék természeti viszonyaihoz. A felső gesztenyésben a fák életkora 250—400 év, és található olyan törzs is, melynek kerülete 608 cm. Tavaly igen jó termés volt, a régi telepítésről 10 744 kg gesztenyét szüreteltek le, a fiatal telepítésből pedig 500—800 kg-ot. Több is lett volna, ha Fenyőkosztolány és a többi falu lakói közt nem akadnak olyanok, akik megdézsmálják a termést. — Milyen lesz az idei szüret? — kérdeztük Petrovsky mérnököt. — A jelek szerint az idén alacsonyabb lesz a termés — mondta —, de reméljük, hogy a cukortartalom nem csökken. Tavaly a gímesi gesztenye 25 °/o cukrot és 45 % keményítőt tartalmazott. Bár a termés kevesebb, az érdeklődés egyre nő. A nyitrai cukrászüzemek is kérték, hogy adjuk el nekik a termést. Ezt persze nem tehetjük meg, mert az összes magot gesztenyések telepítésére használjuk fel. Ezenkívül segítünk a Vel'ké Záluzie-i és a Dőlné Lefantovce-i erdészeknek is. Célunk az. hogy minél több gesztenyét ültessünk el. Az utóbbi időben a földművesek is követik példánkat, mivel látják, hogy jól meghonosodott hazánkban. — Mit üzen Dél-Szlovákia földműveseinek a gesztenyeszüret alkalmával? — Azt, hogy termesszenek mindenütt gesztenyét, ahol erre lehetőség van. Az igaz, hogy a gesztenyefa nem A szőlőt termő homokon Négyszáz éves fa a gesztenyeerdőben bírja a meszes talajt, de különösebb igényei a földdel szemben nincsenek. Másrészt jól mézelő akkor, amikor az akác már rég elvirágzott. Fája a tölggyel is felveszi a versenyt, gyümölcse pedig ízletes és keresett cikk. Mártonvölgyi László (Nyitra) Ha az EFSZ irodájából a szólő felé bandukolsz, homokkal telik meg a cipőd, szemed és a füled is. Ezen a homokon a két sorba épített présházak közt szőlővel megrakott kosarakat szállítanak a vidám asszonyok. Az a monda járja, hogy síén a tájon azóta termeltek szőlőt, amióta födél alá helyezték az első házat. Dunaradvány közelében mindenütt szőlőskertek találhatók. Ügy beszélik, hogy valamikor a nagyapák vagy azok elődjei ültették az első tőkéket. Az „Eperjes“ dűlőben már nagyüzemi művelésű szövetkezeti szőlőskert található. Az eddigi 19 hektárhoz tavasszal további 24 hektár új telepítésű szőlő, 5 hektár őszibarack, valamint 11 hektár kajsziültetvény kerül, s ebből még az idén 5 hektárt telepítenek. Parajzs Lajos, akit nemrégen bíztak meg a vincellér]' teendőkkel, órákat tudna beszélni a gyümölcsészetről és a szőlészetről. Már eddig is sok újat honosított meg a szövetkezet javára. Ismeretes, hogy a szőlő kapálása éppen azon időszakra esik, amikor más mezőgazdasági munka is sürgős a szövetkezetben. Emellett a dunaradványi szövetkezetnek nincs fölösleges munkaereje. A leleményes vincellér a Zeazint hívta segítségül. Először csak kis területen kísérletezett, majd amikor megbizonyosodott a szőlőre vonatkozó ártalmatlanságáról, nagy területen alkalmazta jó eredménnyel. A dunaradványiak majdnem minden kiültetésre kerülő szőlótövet maguk nevelnek. Fél hektáros területen 70 000 eredeti ültetőanyagot gyökereztetnek. Ezt a területet a Duna vizével öntözik, hogy az ültetőanyag jól meggyökeresedjék; de 1966-tól kezdődően tervbevették egy földalatti öntözőrendszer létesítését. Jelenleg 110 hektárt tesz ki az öntözött területük, de az új öntözőrendszer üzembe helyezése után 500 hektár kap mesterséges úton éltető vizet. Ez az összterületnek mintegy 80 %-át képezi. Természetesen számolnak a szőlők árasztásos öntözésével is. Az új telepítéseket már úgy létesítik, hogy géppel művelhessék. A terv szerint a szőlők és a gyümölcsösök gondozására öt-hattagú munkacsapatot létesítenek. A legnagyobb gondot okozza majd a termés betakarítása, amit brigádosok bevonásával kívánnak megoldani. — Az 1968-as évben 100 hektár új szőlőtelepítésünk és 50 hektár gyümölcsösünk lesz — jegyzi meg Kruzsliak József elnök. Ez nem más, mint a termelés jól átgondolt szakosítása. A dunaradványi földeken mostanáig rozsot és kukoricát termeltek. A rozs hektárja 8—10 mázsát nyújtott, s nem különben a kukorica. Néhány év múlva ezeken a földeken értékes borszőlő terem majd, s így jobban hasznosítják a homokos talajt. Buda Ferenc, (Komárom-Kava) Istállót a teheneknek! A kéri szövetkezetesek (losonci járás) az állatenyésztés termelési feladataira nagy gondot fordítanak, mert pénzügyi tervükben jelentős tételt képez. Marha- és sertéshúsból 623 mázsát, tejből 80 000 litert és tojásból 48 000 darabot kell eladniuk. Az első félévben, bár igyekeztek, 100 mázsa hússal kevesebb húst adtak el a tervezettnél. Ennek az volt az oka, hogy kevés a szemestakarmányuk. A tejtermelésben már jobb a helyzet. Az első félévben 11 251 liter tejjel többet fejtek a tervezettnél. Leskó József zootechnikus szerint ennél még jobb eredményeket is elérhetnének, ha az öreg, gümökóros teheneket fiatalokkal cserélnék ki. A tejtermelés növekedésének másik jelentős akadályozója, hogy kevés az istálló. Ez ugyan a nyári időszakban nem nagy probléma, de télen az állatok egy részét kénytelenek a tagoknak szétosztani elhelyezésre. így a takarmányozást nem tudják ellenőrizni, és ennek az a következménye, hogy tavaszra leromlanak az állatok. Ezen kelelne sürgősen változtatni a szövetkezet vezetőségének. Kertész Imre, Ilon néni és a cukorrépa A NAP MÁR ELTŰNT a Felsöhegy mögött, amikor abbahagyta a répa tisztítását. Tovább nem maradhat. Otthon nincs, aki az aprójószágot megetesse. Azt sem tudja, milyen vacsorával várja férjét. Gyorsan felkapta táskáját, kötényét — futólag végignézett a kiszedetlenül hagyott cukorrépán, s máris elvegyült a hazasietó asszonyok között. Még fél nap s végez a répával. Már a krumpliszedés is megkezdődött. Most a répa miatt azzal is lemaradt. De hát igy van az, akinek nincs segítsége. Mindent egyedül kell elvégezni. A férje nem segíthet, ö is csak este jár haza. A fia reggel megy, éjjel jön. Kire is támaszkodjon ? ... /kdjunk talán ízelítőt a losonci járás távlati tervében megfogalmazott leglényegesebb tételekből, amelyekben (1980-ig) éppen a szakosítás terén kívánnak szembetűnő változást eszközölni. A földalap gazdaságos kihasználásának lehetőségét különös gonddal mérlegelték. Ez érthető is, hiszen a szakosítás nem holmiféle adminisztratív intézkedés, hanem alapos, körültekintő munkát igényelt, mind a tudományos, mind pedig a gyakorlati szakemberektől, akik a tervek kidolgozásánál egy-egy járásban is különböző éghajlati és ökonómiai tényezőkkel találták magukat szemben. Amint tudjuk, a földterület nem változik, azaz nem szaporodik. Arról van tehát szó, hogy kihasználjunk minden rendelkezésre álló eszközt. Szó eshet a meglévő terület külső beavatkozással történő átminősítéséről, s ez az a lehetőség, amelyet a losonci járásban megragadnak. A mezőgazdasági és a szántóterület közt keresik a termelékenység emelésének rejtett tartalékait. Tervük alapján 1980-ig a szántót 6686 hektárral bővítik, viszont a mezőgazdasági területet 11876 hektárral csökkenteni kívánják. Amint látjuk, a különbség kereken 5190 hektár. E terület bizonyos részét erdősítik, s nagyobbik hányadán négy nagy víztárolót létesítenek. Ezt abból a célból teszik, hogy kiküszöböljék a mezőgazdasági termelésnek az időjárás szeszélyeitől való függőségét. Üjabb szántóterületeket főleg az Ipoly völgyében nyernek, ahol a tervek szerint 1970-ig elkészül a folyó új medre és a közelében elterülő részek szánthatóvá válnak, miután bekapcsolhatják a belterjes művelésbe. Törekvések a növénytermesztés szakosítására Tüzetes vizsgálat után a szakemberek a járás területén 47 termelőkörzet létesítését javasolták, amelyeket 8 alaptermelő körzetbe soroltak, s az éghajlattól függően minden körzetnek meghatározták a fönövényét. Ilyen például a kukoricaövezet vagy pedig átmenet a cukorrépa és a kukorica közt, aztán következik a cukorrépa föövezet, stb. stb. A termelés szakosításánál ügyeltek arra, hogy a gabonafélék méltó területet foglaljanak el a vetésforgóban. A gabonafélék termesztése 1970-ben foglalja el a legnagyobb területet, a szántó 58,38 °/o-át. A elkövetkező tíz esztendőben, azaz 1980-ig bezárólag, a hektárhozamok következetes eme-Előkészületek a szakosításra 1 Nagyüzemi mezőgazdasági termeli;ünk szakosítása napjainknak oly fontos feladata, amitől népgazdaságig szempontból igen sokat várunk. A szakosítást természetesen nem elvontan, hanem komplex módon, össztársa- J dalmi szempontból kell értékelnünk. A termelés szakosításának — termelés területi csoportosításán kívül — Q hovatovább a központosítás felé kell törekednie, mert így jobban kielégíthetjük a társadalom szükségleteit. m Járási szerveink jórészt már befejezték a több évre szóló összefoglaló távlati tervek készítését, amelyek- B ben megszabták a mezőgazdasági üzemek fejlődésének és egyben a termelésnek távlatait. A termelés területi | felosztásánál kiindulóként a járások éghajlati, valamint ökonómiai adottságait vették és velük együtt azon ^ tényezők sokaságát, amelyek befolyásolhatják a termelést. 9 Az összefoglaló terveket járásainkban az országos akció keretén belüljavaslat formájában készítették, amc- tt lyek kisebb pontosítás után az állami terv szerves részeivé válnak. * lésével évente arányosan csökkentik a gabonafélék vetésterületét, s irányt vesznek az öntözéses zöldség, valamint cukorrépa nagyobb méretű termesztésére. Már az 1965-ös évtől kezdődően növelik az évelő takarmánynövények részesedését a vetésforgóban, az egynyári takarmánynövények pedig egyre jobban háttérbe szorulnak. így teremtik meg az emészthető fehérjében gazdag takarmányalapot. Az erózió-veszélyes területeknek kereken 50 % -án termelnek évelő növényeket, hogy megakadályozzák a talaj elmosását. A FÖNÖVÉNYEK RÉSZESEDÉSE A VETÉSFORGÓBAN Főnövények 1964 % 1965 % 1970 % 1980 */» Gabonafélék 53,76 56,25 58,38 56,80 Ipari növények 4,94 5,22 4,84 5,51 Burgonya 8,01 5,81 3,12 3,09 Zöldségfélék 0,76 0,93 0,93 1,41 Takarmánynövények 31,36 31,79 32,73 ,33,19 A fentiekből látható, hogy a kezdeti évhez viszonyítva a burgonyán kívül minden egyes főnövénynél növelik a termesztőterületet, viszont a kései burgonya termelésétől, úgymond, teljesen eltekintenek. Ebből csupán saját használatra termelnek. Eladásra ellenben kizárólagosan korai burgonyát ültetnek. Fejlesztési tervükben a főnövények hektárátlagának emelkedésével számolnak. Ezt a szakszerű talajműveléssel, a betakarítási veszteségek csökkentésével, a vetésforgók, az agrotechnikai határidők és a tápanyagellátás pontos betartásával érik majd el. Lényeges javulásra számítanak a tápanyagellátás terén. Amíg például tavaly 73,4, addig 1980-ban már 215,5 kg műtrágyát adnak átlagban a földterület hektárjára. A jobb tápanyagellátás, valamint a szakosítás mellett, valóban kilátás van a termelés emelésére, ami közellátásunk számára nagyon üdvös lesz. Fejlesztik a gyümölcs-, szőlő- és a zöldségtermelést Ezek a tételek is méltó helyet kaptak a járási összefoglaló tervben, mert a losonci járásban a gyümölcs-, szőlő- és a zöldségfélék nagyobb arányú termesztésére különösen a szakosítás gyakorlati megvalósítása után, korlátlan lehetőség nyílik. Ha értékeljük a gyümölcsészet mostani állapotát azt kell mondanunk, hogy külterjes és szervezetlen. A szortimenteknek nincs meghatározott övezetük. Igaz ugyan, hogy a járás területén kereken 3380 hektárt foglalnak el a gyümölcsfaültetvények, s ha itt céltudatos termelést folytatnának, kétségtelen, hogy kevesebb behozatalra szorulnánk. A kedvező éghajlatú területeken, a közeljövőben újabb 1428 hektár gyümölcsöst telepítenek. Távlati szempontból tervbe vették a meglévő termőgyümölcsök felújítását is, hogy amíg az új telepítések termést nyújtanak, a régiekből fedezhessék a szükségletet. Hogy milyen a szőlészet jelenlegi állapota? Erre csak azt felelhetjük, hogy eléggé aggasztó. Jelenleg csupán 1082 hektáron termelnek szőlőt, de ennek csak 5 °/o-a az oltvány. A többi direkttermő. Pedig a járásban lehetőség nyílna a nemesszőlő telepítésére is. Eddig tán a kényelem szempontjából eltekintettek ettől, s helyében inkább az igénytelen direkttermöt részesítették előnyben. Az elkövetkező időszak azonban e téren is változást ígér. Jövőre 99. 1970-ig pedig 225 hektárral bővül a nemesszőlő-telepítés. Ugyanakkor a direkttermő 45 %-át kiszántják, s 1980-ig teljesen kiküszöbölik nagyüzemi termesztését. Az így felszabadult területekre újabb 514 hektár oltványszölő kerül. Ennek egy részét magas, másik részét pedig középmagas vezetéssel, gépekkel művelhető tőtávolságra ültetik. Zöldségféléket idén 542 hektáron főleg az Ipoly és más vízfelület térségében és csak kis területeken termelnek. A termelés nagyon fölaprózott. Távlati tervükben e téren is nagyarányú szakosítással számolnak. A víztárolók közelében kívánják a zöldségtermelést központosítani, s 1970-ben már 744, 1980-ban pedig 1041 hektárt foglal el a zöldségféle. Bizonyos, hogy a zöldség előállítására szakosított gazdaságokra nagy felelősség hárul a jövőben, de előny lesz számukra az, hogy a nagy területen jobban alkalmazhatják a gépeket, s megoldhatják egyes zöldségfélék komplex gépi művelését. Ha az idei évet vesszük kiindulópontul, úgy megállapíthatjuk, hogy amíg ez évben a járás egy lakosára csupán 69, addig 1970-ben már 102 kg zöldség jut, s ebből *18 kg-ot tesz majd ki a korai hajtatott zöldségféle. Viszont 1980-ban már 130 kg zöldség jut egy-egy lakosra, s az 50 000 mázsa terméstöbbletet a járáson kívüli ipari központokban értékesíthetik. Örvendetes tény, hogy a losonci járás összefoglaló távlati tervének növénytermesztési része lényeges fejlődéssel számol. Bizonyos, hogy a termelők, a tudományos dolgozók és a gyakorlati szakemberek jól átgondolták. mit kellene tenni a járás mezőgazdasági termelésének emelésére, s most már csupán a gyakorlaton múlik, hogy az egyes időszakokra kitűzött feladatokat valóra váltsák. Hoksz-a 1st v áa A munka nem várhat. A krumplit sem lehet egyik napról a másikra felszedetlenül a földön hagyni. Lemaradni nem akar — mit mondanának a többiek, ha nem takarítaná be időben a részét. Inkább nem alszik, mintsem megszólják. VACSORAFÖZÉS KÖZBEN észrevette, hogy a legjobb kése, ami a háztartásban nélkülözhetetlen — kint maradt a répaföldön. Ez aztán nem hagyott neki békét. Nagyon sajnálná, ha elveszne, az a jópengéjű kés. Míg ettek, a férjének is megemlítette. De ö csak legyintett — ,,holnap majd megtalálod". Ez azonban nem nyugtatta meg. Kilenc óra felé járt az idő, mikor végzett az esti munkával. Térültfordult, s már felöttözve szólt a férjének: — Hallod, apjuk! Engem nem hagy békén az a kés. Nagyon sajnálnám, ha holnap nem találnám meg. Inkább most kimegyek érte. — Míg beszél, észrevétlen mosoly surran át az arcán. Asszonyt ravaszság, nem tudni mit takar vele. — Ugyan, hová mennél ilyen későn?! Nem kell a késed senkinek, - holnap ott találod, ahol hagytad. — Nem úgy van az. Megyek és megkeresem. — Csak nem engedem, hogy éjnek idején magad járd a határt. Elkísérlek ... TELJES FÉNNYEL sütött a hold, amikor kiléptek az utcára. Csak a nagy csönd, az ablakokon kiszűrődő lámpafény árulta el, hogy este van. A táblán már csak itt-ott árvult néhány sor szedetlen répa. Mindenki igyekezett a maga részét rendbetenni. Megálltak a három félbenhagyott sornál. — Itt kell lennie - mutatja Ilon néni a helyet, ahol a táska volt. Hozzálátnak a kereséshez. Tisztán látni minden rögöt, mélyedést. Mintha nappal lenne, olyan világos van. De akárhogyan is keresik a kést, nincs sehol. — Attól már búcsút vehetsz! — dünnyögi Lajos bácsi. — Csak eltöltjük itt az időt. Ha már itt vagyunk, s ilyen gyönyörű este van — maradjunk egy kicsit. Hiszen oly rég volt, mikor holdvilágos estén kettesben kint lehettünk - kacsint huncutul Ilon néni, s hozzálát a répaszedéshez. A PÁRJA CSAK NÉZI nézi a hajladozó asszonyt, majd mosolyogva megszólal: — Te mit sem változtál. Még mindig az a régi, csalafinta asszony vagy, aki harminc évvel ezelőtt - s fiatalos erővel ö is hozzálát a cukorrépaszedéshez. Az óra már rég elütötte a tizenkettőt, mikor hazaértek. Fáradtan, de elégedetten nyitottak ajtót. Holnap, illetve még ma megkezdhetik a krumpliszedést. Mikor meggyújtják a konyhában a villanyt, Ilon néni meglepetten néz az asztalra. — Hogy én ezt nem vettem észre! itthon van a kés! 1964. október 17.
