Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-07-14 / 56. szám

Szakosítás a komáromi járásban

I Csehszlovákia Kommunista Pirtja XII. kongresszusának határozata kimondja, hogy mezőgazdasági termelésünk színvonalát az ipari termelés színvonalára kell emelni. E feladat teljesítése többek között megkívánja a gazdálkodás haladó rendszerének mielőbbi és következetes érvényesítését amelyet nem valósíthatunk meg a mezőgazdasági termelés okszerű összpontosítása és szakosítása nélkül.

A komáromi járásban már 1963- ban hozzáláttak elsősorban az állattenyésztés összpontosításának és szakosításának megvalósításához. A növénytermesztésben a tervjavaslat főként a zöldségtermesztésben, szőlőtermesztésben és gyümölcstermesztésben számol az összpontosítás és szakosítás érvényesítésével, amely 17 mezőgazdasági üzemet ölel fel.

Az 1962-es évben a takarmánynövények igen alacsony terméshozama következtében a komáromi járásban rendkívüli intézkedéseket kellett foganatosítani annak érdekében, hogy biztosítsák a gazdasági állatok sikeres átteleltetését (az állatok átcsoportosítása, állománycsökentés stb.). A feladat megoldását összekötötték • tenyészetek egészségi állapotának feljavításával és az állattenyésztés összetételének módosításával.

Tehát az állattenyésztés összetételének módosításához a járás hozzálátott anélkül hogy előzőleg kidolgozta volna a mezőgazdasági termelés fejlesztésének távlati tervezetét. Az említett tények bizonyos mértékben megnehezítették a szakosítást és bonyolultabbá tették a szakosítás elmélyítését és kiterjesztését a többi mezőgazdasági üzemre.

Ettől eltekintve előfeltételeket teremtettek ezzel az állattenyésztésben az összpontosítás és szakosítás fokozatos bevezetésére és 1962 végén a járás néhány üzemében bevezették a szarvasmarha-tenyészetek bizonyos mértékig nyitott állományforgóját. A járás 31 szövetkezete közül 23 szövetkezetben hozzáláttak a termelés összpontosításához és szakosításához. Ebből 7 szövetkezet a tehéntenyésztésre és üszőnevelésre, 7 szövetkezet a ""szarvasmarha-hizlalásra, 9 szövetkezet pedig a tyúktenyésztésre szakosította magát.

A szakosítás bevezetésével kapcsolatban már 1962 végén és 1963 elején megvalósították főként a szarvasmarhák és tehenek nagyobbarányú átcsoportosítását, amelynek az volt a célja, hogy a szakosításra kiválasztott szövetkezetekben csökkentsék az állatcsoportok számát.

Azokból a szövetkezetekből, amelyek a szarvasmarha-hizlalást választották fő termelési ágazatként, a tehe. neket más szövetkezetekbe szállították. Ezekben a szövetkezetekben a szarvasmarha-sűrüség 41 darabról 46-ra növekedett, miközben a srobárovoi szövetkezet 100 hektárra eső szarvasmarha-állománya 12 darabbal, a cserháti szövetkezeté pedig 9 darabbal növekedett. Átütöbb eredményeket értek el a vágómarha árutermelésében. Az 1962-es évvel összehasonlítva 2332 mázsával, vagyis 80 százalékkal fokozták a termelést. Amíg 1962-ben ezek a szövetkezetek egy hektár mezőgazdasági talajterületről 48 kg marhahúst adtak el,

1963- ban már több mint 90 kg-ot, és

1964- ben a terv szerint 130 kg-ot kell beadniok. így ezek a szövetkezetek a járás marhahús-eladási tervének

1962-ben csupán a 9,4 %-át, 1963-ban már a 18,3 %-át, 1964-ben pedig több mint a Vf -ét teljesítik. Ugyanakkor a sertéshús és a tojás eladási terve változatlan maradt.

A tejtermelésre szakosított szövetkezetekben elsősorban abbahagyták a szarvasmarha-hizlalást és a hízó szarvasmarhákat a szarvasmarhahizlalásra szakosítót szövetkezetekbe szállították. Csupán a perbetei szövetkezetben szüntették meg a sertéshizlalást — egyedül a bővített kocatenyészetet hagyták meg — mivel ebben a szövetkezetben jelentős mértékben összpontosították a tyúkokat.

A tehéntenyésztés terén ez ideig csupán részleges összpontosításra került sor. A 100 hektárra eső állatsűrűség 19 tehénről 22 tehénre fokozódott, s csupán a kávái, patincei és perbetei szövetkezetben fokozódott a tehénsürűség átlagban 7 tehénnel. A tehéntenyésztés nagyobb arányú összpontosítását fékezi:

— A szövetkezetek saját tenyészeteinek kicsi újratermelési képessége. Például a 7 szakosított szövetkezet tervezett tehénállományának biztosítása érdekében 310 üszőt kell beszerezni.

— Igen kis lehetőség nyílik arra, hogy ezeket az üszőket a járás többi szövetkezetében szerezzék be.

— Az istállók és a melléképületek építéséhez kevés beruházási eszköz áll a rendelkzéesükre.

A vágómarhák összpontosítása nem okoz nagyobb gondot, mivel kisebb átalakítás után felhasználhatják csaknem az összes istállózási térséget, hiszen a hízásba fogott szarvasmarhák között megtaláljuk az összes szarvasmarha-kategóriákat. A tehéntenyésztés nagyobb arányú összpontosítása azonban megkívánja, hogy új tehénistállókat építsenek (mivel a már meglévő istállók zsúfoltak). Ugyanis az összpontosított nagytenyészetek csak megfelelő istállókban valósíthatók meg, ahol előfeltételeket találunk a nagyüzemi technika és technológia érvényesítésére.

A tejtermelésre szakosított szövetkezetek, tekintettel a már felsorolt tényekre, valamint a takarmányhiányra, a szakosítás után nem értek el jobb termelési eredményeket mint a szakosítás előtt, sőt a tejtermelésben csökkenés tapasztalható. A szakosítás bevezetése előtt a 14 szakosított szövetkezet árutermelése átlagban 3,5 millió liter tej volt (a 14 szövetkezetből most hetet tejtermelésre, hetet pedig a szarvasmarha-hizlalásra szakosítottak), ezzel szemben 1963-ban a 7 tejtermelésre szakosított szövetkezet 2,7 millió liter tejet adott el. Természetesen az ilyen szakosítás nem kívánatos, hiszen nem lehet öncélú és csakis a termelés javítását és fokozását szolgálhatja. A cikk elején azonban megemlítettük, miért láttak hozzá a Komáromi Járási Termelési Igazgatóság dolgozói előzetes előkészítő munka nélkül a szakosítás bevezetéséhez.

Mezőgazdasági termelésünk fokozatos összpontosítás útján történő szakosítása hosszú lejáratú folyamat, amely megköveteli az anyagi befektetéseken kívül a termelési viszonyok egész rendszerének átépítését is stb. Ezt a célt szolgálják majd azok a kerületi és járási átfogó tervek, amelyeken a jelenlegi időszakban dolgozunk és amelyeket később aprólékosan1 részletezünk majd az egyes mezőgazdasági üzemekre.

Imrich Jakubicka mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Főosztályának dolgozója

A szarvasmarha-hizlalásra szakosított szövetkezetek kis alakítással a sertésistállókat is felhasználhatják a hízó növendékmarhák elszállásolására.

Gyümölcstermesztés Csallóközben

\/ alaha mostohagyerekként ke' zelték a gyümölcstermesztést a dunaszerdahelyi járásban. Ha mégis rászánták magukat, a gyümölcsfákat éppen a legrosszabb talajba — rendszerint kiszárított mocsarak fenekére — ültették. Hasznot ez senkinek sem hajtott.

Mindenütt, ahol meggyőződtek a szakszerű gyümölcstermesztés előnyeiről, ott egyszeriben lelkesen népszerűsíteni kezdték.

A gyümölcstermesztés jelenleg nagy léptekkel halad előre. Becsületére szolgál ez a vásárvámosiaknak, akiknek 17 hektár gyümölcsösük van. A régebbi 11 hektáron cseresznyefák helyett fokozatosan barackfákat ültettek. A nyitrai faiskolából még az idén 500 gyümölcsfacsemetét kapnak, de odahaza is megkezdik a faiskola telepítését. A gyümölcsös egész területét rendezik, így a talajt Jonathán, Delicious, Reddelicious és Starkingfajtájú alma termesztésére készítik elő. Amennyiben megfelelő talajra találnak, megpróbálkoznak őszibarack termesztésével is. Erre a célra a Csallóköz területén jól megfogamzó, rajonizált, magas termelőképességű Redhawen és Southhawen fajtákat választják ki.

Csallóköz képe a közeljövőben megváltozik. Itt bármely gyümölcsfa kedvező feltételekre talál. Rangadó azonban az alma-, sárga- és őszibarack lesz. A nyárasdi szövetkezetesek 2500 darab, a Dunatőkési Állami Gazdaságban 200 hektáron ültettek őszibarackfát. Pozsonyeperjes 100 hektár gyümölcsösében főleg almát termesztenek, Aranykalász községben 94 hektárt sárgabarackkal ültettek be.

Ha a dunaszerdahelyi járás a gyümölcstermesztés terén lépést akar tartani, akkor ez az idősebb fák kicserélését vonja maga után. Ezek ugyanis több gondot okoznak, mint hasznot hajtanak.

Ahol az emberek meggyőződtek a gyümölcstermesztés hasznosságáról és a társadalomnak származó előnyeiről, ott agitáció nem szükséges. Dunaszerdahelyen előadássorozatot tartottak az őszi- és sárgabarack termesztéséről. Ezeken kétszerannyi hallgató jelent meg, mint amennyire számítottak. Örvendetes az ifjúság kezdeményezése: alig találunk diákot a járásban, aki legalább egy gyümölcsfát nem ültetett volna.

KILÁTÁSOK és feltételek

A törpegyümclcsfákat illetően nehézség mutatkozik. Kevés áll rendelkezésünkre, ezért el kell terjesztenünk a magas törzsüek és a félmagas törzsüek ültetését is. Az almánál EM—IV és EM—II fajtájú altörzsekről beszélünk. Elhatározták, hogy a szükséglet 20 %-át vadalma és magról nyert csemetékből fedezik. Az Elbei c I és a Halle őszibarackfajták termesztésére is gondolnak. A sárgabaracknál félmagás törzsüek jönnek számításba és a fajták közül a legjobb magyar, Rakovsky ananász és trnavai bevezetését tervezik.

A gyümölcsfák kiültetése sok munkával jár. Négyszázezer fa elültetése nem is csekélység. Ugyanis ennyit irányoz elő a terv 1970-ig, Addigra már 860 hektáron gyümölcsliget zölden. Ebből a barack 100 hektárt foglal majd el. Háromszázkilencven hektár régi gyümölcsöst hoznak rendbe, 91 hektár kiöregedett gyümölcsöst felszámolnak. Mindenütt, ahol a talajviszonyok ezt megengedik, barackfákat ültetnek. Az utak mentén, patakok, folyók partján, szabad térségeken 2C ezer gyümölcsfát akarnak ültetni, 325 hektár almából 940 vagon, 75 hektár körtéből 90 vagon, továbbá 60 vagon őszibarackra és 30 vagon sárgabarackra számítanak. Gyümölcsből 18—19 millió korona bevételt terveznek.

GYÜMÖLCSÉRT ARANYÉREM

Az egészséges és jó minőségű gyümölcsért elismerés, megbecsülés jár. Erről a nyárasdiak is meggyőződhettek, mert az I. Országos Gyümölcs- és Zöldség-kiállításon Jonathán és Delicious almafajtákért két aranyérmet nyertek. Érdemes tehát gyümölcsfákkal bibelődni, gonddal ápolni. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nálunk az egy főre eső gyümölcsfogyasztás igen alacsony. A követelmények szerint ezt évi 50—60 kilóra kell emelnünk.

Milan Maloch mérnök

(lord. H. TLj

Védjük az őzgidákat

A berlini „Die Welt“ érdekes cikkben foglalta össze az őzgidákat fenyegető halálos veszedelmek széles skáláját. Miután a fiatal özsuta egy vagy két gidát hozott a világra, a barna-fehéren tarkázott „köntös“ úgyszólván egyedüli védelme az őzcsecsemőknek, ha történetesen egy hasonló színű földiszeder-bokor mélyén lapulnak meg. Az anyaállat már csak azért is hamar magára hagyja őket, hogy jelenlétével ne árulja el a kicsinyek rejtekhelyét és ne vezesse nyomra ellenségeiket. Ragadozók, kóbor kutyák és macskák alakjában ilyenkor máris előreveti árnyékát a halál, ha azok kiszimatolják a fiatal állatok búvóhelyét. A gldák panaszos sírására idejében visszatérő suta ugyan elriasztja a rókát vagy a macskát, de a kutyával szemben tehetetlen. Minden becsületes vadász kötelessége tehát a kóbor állatokat tűz alá venni!

További veszélyt jelent az őzgidákra, ha tudatlan gyermekek — vagy még tudatlanabb felnőttek — felveszik a „kedves játékszert“ és elcipelik. Az anyaállat Ilyenkor vagy elhagyja kicsinyeit, vagy nem találja meg őket új állomáshelyükön. Ha a felelős vadászgazda előzőleg nem pásztázza végig kutyájával a határt és nem helyezi biztonságba a „fészeklakókat“, halál vár rájuk a kaszálóvagy aratógép részéröl, hiszen a kombájnvezető csak az utolsó pillanatban veheti észre a kis jószágot. Számos őzgida autógázolás áldozatává válik főleg éjszaka, amikor a tapasztalatlan állat megriad a fénycsóva vakító világosságától. Mivel sem a természet, sem az anyaállat nem képes kellő védelmet nyújtani az őzgidának, egyedül az ember lehet a védelmezője. K. E.

Nyári tennivalók a méhészetben

Július második fele és egész augusztus már a nyár második felére esik. A méhész munkájának ilyenkor kettős célja van: kihasználni az esetleg kínálkozó mézelést és megalapozni a jó telelést. Nézzük, milyen fontosabb tennivalók várnak reánk.

4 Általában többször okoz gondot * • a hordástalanság mint a jő gyűjtés még július-augusztusban is. Július második felében számolhatunk még az apadással, mert az idén az aratás eltolódott egy kissé. A tisztesfü mézelésének ideje különben is augusztusban van. Ha nincs hordás, serkenteni kell, mert a méhcsalád a hordástalanságban elképesztően gyorsan leromolhat. Az augusztusi népes család nemcsak a telelés szempontjából ér sokat, hanem a gyengébb őszi mézelést is ki tudja használni, legalább annyira, hogy téli élelmének nagy részét behordja.

A serkentésnek sokféle módja ismeretes. Legáltalánosabb az 1:1, vagy 1:2 arányú cukoroldattal való naponkénti etetés, 2—3 dl-es adagokkal. A sűrűbb szörp hatásosabb, amit még a mennyiség emelése javíthat. Akik méhészetüktől távol vannak, a serkentést legtöbbször elhagyják. Pedig az ilyen méhészetben is megoldható. Végezhető hetenként nagy adagokban, vagy szilárd eleségekkel. A kristálycukrot a fészek, rakodó kaptárban a mézkamra kereteire fektetett bőrlemezre önhetjük. Első nap kissé meg kell locsolni vízzel. Népes családnak 2 kg-ot számíthatunk egy hétre. Enynyit fel tudnak dolgozni. Híg eleséggel csak napnyugtakor etessünk, a szilárd eleség rablást nem okoz.

Jó gyűjtéskor gyakran az olyan család is megszorul, melynek terjeszkedéséhez a helyet megadtuk. A nyár második felében a méhek minden begyűlő nektárt a fészekben iparkodnak elhelyezni. Körülbástyázzák a fészket tele mézes keretekkel, az anya nem talál helyet a petézéshez. Különösen fekvő kaptárakban fenyeget ez az állapot. Tegyünk tehát üres

Segítségre szükség lenne

Az utóbbi hónapokban sok szó esett a földalap gazdaságos kihasználásáról, a kevés hozamú és a vizenyős területek följavításáról. A csűzi szövetkezetnek is van egy öt hektáros mocsaras területe, amelyet lecsapolással hasznossá lehetne tenni. Évekkel ezelőtt ugyanis itt értékes fű termett, de ahogyan a Bárca patak medre megtelt hordalékkal (mert senki sem gondozta), a medréből kiszorított víz a rétre folydogált, s mivel nem talált magának utat, a régebben hasznos rét mocsárrá változott.

Szövetkezetünk már többször tervbevette a lecsapolást, de sajnos, saját erőből ez a törekvés sikertelen volt, mivel elsősorban a patakot kellene kimélyíteni. Segítségre lenne szükségünk. A járási szervek bizonyom san támogatni fogják törekvéseinket, hiszen megérné, mert az említett területről évente 9050 kg keményítőegységet és 1125 kg emészthető fehérjét magába foglaló takarmányt nyernénk, amely mintegy 20 000 liter tej előállítására lenne elegendő.

Csiszár István (Csíz)

lépet a megszorult család fészkébe. Júliusban még mülépet is adhatunk, később az építtetést már ne erőltessük. Rendszerint hibásan, félig-meddig épülnek a lépek, de ide-oda helyezésük közben tönkre is mennek.

A fészek tűzdelése mellett legyen gondunk arra is, hogy a hibás vagy öreg lépek már most kerüljenek ki a fészekből. Tegyük a fészek szélére, ahonnan a fiasítás kikelése után végleg eltávolíthatók. Egyébként a fészket hagyjuk érintetlenül. Ne bolygassuk és ne cserélgessük ok nélkül a telelő fészek jó lépjeit azzal, hogy a kisajtolt mézet majd cukorral pótoljuk. Legyen meg a telelő méhcsaládban a helyes arány a méz- és a virágnorkészlet között is.

Minden méhcsaládot a nyár fo• lyamán legalább 3—4 hetenként tanácsos tüzetesebben is megnézni. Milyen hibák adódhatnak?

Rosszul petéző anya. Leváltásával iparkodnunk kell, hogy a család őszre legalább népességben behozhassa még a lemaradást. A késő őszig megtűrt gyenge anyák elnéptelenítik a családot. A jó anyához is megfelelő népesség kell, hogy munkabírását majd tavasszal kifejthesse.

Július második felére az anyaneve!és már megtörtént, vagy folyamatban van. Még nem éppen késő az anyanevelés megkezdése sem, különösen ha a gyűjtés következtében a méhcsaládokban eleven a rajzás! ösztön. Ne hanyagoljuk el az anyák mentését sem. Egy-egy csöndesen anyát váltó, rajzásra készülő, vagy már lerajzott család érett bölcsőinek vagy terméketlen anyáinak a felhasználása különösen kívánatos ott, ahol ugyancsak kevés, ismeretlen korú vagy öreg anya kerül leváltásra. Minden esetre ügyeljünk arra, hogy ezek az anyák jó családból származzanak. Helyes tehát, ha még nem dobjuk sutba a pároztatókat, mindig akadhat egyegy jó bölcső. A bölcsös család több részre osztásával is szaporíthatjuk az idei anyák számát. Az új anyákat jelöljük meg.

Nagyobb méhészetekben gyakori hiba az anyátlanság vagy éppen álanyaság. Nagyobb számú előfordulása általában arra vall, hogy a méhész ugyancsak keveset nyitogatta a kaptárakat. Különösen a mesterséges rajokban vagy anyásítás után tanácsos a párzásről vagy az anyaelfogadásáról meggyőződnünk. Az anyásítás sikerét főképp a család hangulata szabja meg. A A nyár folyamán igyekezzünk a rajokat telelőképes családokká fejleszteni. Ha nincs elegendő élelmünk, azt mielőbb pótoljuk. Törekedjünk arra, hogy az új család telelőfürtje legalább 4—5 léputcányi legyen. Csak az ilyennek vesszük hasznát a jövő tavasszal. Az egy-két léputcányi telelő népre zsugorodott anyatartalékolónak sok értelme nincs. Az anya átmentésén kívül más segítséget nem ad.

C Nyári gondjaink közé sorolható még a rablás Felléphet anélkül, hogy előidéztük volna. Különösen olyan méhészetben, ahol sok az anyátlan, álanyás és gyenge család.

1964. július ÍL