Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-09-09 / 73. szám

A vetőmagot idejében kell leszállítanunk Magasan túlteljesített tervek Az udvardi szövetkezet aránylag jól gazdálkodik. Nagy a határ, s ezért a kézi munkák elvégzésére öt csoportot szerveztek. Az első csoportnak a ve­zetője Kovács József a másodiknak Káplóczky József, s mindkét csoport­nak 250 tagja van A harmadiknak Dé­­kány Ferenc a vezetője. Ez a legki­sebb, 150 tagból álló csoport, s ők vég­zik a falutól legtávolabb eső földeken a munkát. Ide a lehetőségekhez mér­ten a szövetkezet vezetősége olvan növényeket vet vagy ültet, amelyek kevesebb kézi munkát igényelnek. A negyedik csoport vezetője Skirnár Já­nos, s a csoportban 250 tan dolnozik. A kertészeti csoport vezetője Mackó Ferenc, az ő csoportjában dolnozik a legtöbb ember, szám szerint 300 Ez érthető is, hiszen az ő keze alá tarto­zik a szövetkezet zöldség-kertészete, virágkertészete és szőlészete. Ez a csoport mindig teljesíti a tervét. A zöldséneladásban eddig már elérték a 120 %-ot. Gabonából az eladási tervet telje­sítették, de a tervezett 25 mázsás hektárhozam helyett csak 22 mázsa termett. A szövetkezet jó vezetését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy idén már 50 fiatal jött a szövet­kezetbe dolgozni. A szövetkezet nagy aratási ünne­pélyt rendezett, melyre a magyaror­szági lovasberényi TSZ-ből 56-an jöt­tek látogatóba. Másnap tíz udvardi szövetkezeti tag elkísérte őket a Ma­gas Tátrába, majd onnan szlovákiai körutazásra mentek. Jelenleg az ud­vardi szövetkezetből 54-en látogattak el Lovasberénybe, ahol az ottani szö­vetkezet vezetősége látja őket vendé­gül egy hétig a Balaton partján HOFFER LAJOS Helena Bednári­­ková, a podluzany szövetkezet kitün­tetett ökonómusa Bozóki Jánosnéval, a ceglédi szövet­kezet könyvelőjé­vel a csehszlovák —magyar barátság­ra koccintja poha­rát. ízlik a Ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet bora Nem mindenütt bővelkednek jó minőségű vetőmagban. Ezért a Zemédél­­ské noviny szerkesztősége felkérte Frantisek Lipa elvtársat, a Termény­felvásárló Központ szakosztályvezetőjét, mondjon néhány szót mezőgazda­­sági üzemeink vetőmagellátásáról. — A Terményfelvásárló Központ vállalatai és üzemei úgyszólván ki­zárólagos szállítói a gabonavetőmag­nak. Hogyan készültek fel idén en­nek a feladatnak teljesítésére? — Elsőrendű feladatunk, hogy min­den évben jó minőségű vetőmagot szállítsunk a mezőgazdasági üzemek­nek a gabonatermö földterület egy­­harmada számára. Ezt a feladatot az előbbi évekhez hasonlóan idén is tel­jes mértékben biztosítjuk. A földte­rület hátralevő kétharmada számára maguknak a mezőgazdasági üzemek­nek kell a szükséges vetőmagot kiter­meszteniük. — Már július elején híre járt, hogy sok körzetben nem lesz a mezőgazda­­sági üzemeknek saját vetőmagalapjuk a kívánt biológiai értékben. Ennek kö­vetkeztében vállalatainkkal és a me­zőgazdasági termelési igazgatóságok­kal karöltve széleskörű szervezési in­tézkedéseket foganatosítottunk, hogy több mint 3000 vagon gabonavetöma­­got átdiszponáljanak a hiányban szen­vedő körzetekbe. — Erre vonatkozó tervünk elkészült. Nézetem szerint köszönetét érdemel­nek elsősorban a dél- és észak-morva­­országi kerületek, valamint a dél- és észak-csehországi kerületek, amelyék tervteljesítés tekintetében legmesz­­szebb tartanak. Arról is meg vagyok győződve, hogy a kikötött határidőket be is tartjuk, feltéve, hogy egyes já­rásokban és kerületekben felhagynak a vetőmag-felvásárlás jelentőségének lekicsinylésével. — Meg tudná-e nevezni azokat a helyeket, ahol ezt a feladatot nem értékelik kellőképpen? A Ceglédi Kossuth Termelőszövet­kezetben nagy meglepetés várta a lé­vai járás ökonómusait. Az egyik kis szobában Tarkó Istvánná két rendkí­vüli nagy számológép-félével bajló­dott. Mindenki érdeklődéssel figyelte a munkáját. Néhány gombnyomás után máris kiugrott a gépből a hajszál pon­tosan elkészített „tartozik“ könyve­lési tétel. Ekkor a könyvelőnő a má­sik géphez állt, és szintén néhány billentyű lenyomása után az ökonó­­musok maguk előtt láthatták a „kö­vetel“ tételt. A gépek, bár még csak kísérleti célból dolgoznak, máris meg­gyorsítják a könyvelők munkáját. Mindkét gép kilenc tétel könyvelésére alkalmas. Egyelőre még csak a fő­­könyvvitelt rögzítik, de a Földműve­lésügyi Minisztérium tovább tökélete­síti őket, úgyhogy a közeljövőben az „anyagkönyvvitelt“ is ezekkel a gé­pekkel végzik. Tarkóné minden fárad­ság nélkül mosolyogva dolgozott. — Kartársak, nem is hiszik, milyen jók ezek a gépek. Azelőtt főleg a hó­­végi, negyedévi és félévi hajrá idején minden nap keményen kellett dolgoz­ni. Most meg... hetente két napot könyvelek és a szövetkezetünkön kí­vül még hat szövetkezet főikönyvelési tételeit rögzítem. A könyvelés korszerűsítése, gépesí­tése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az önköltséget pontosan számíthassák A 6200 holdas szövetkezetben, amely­ből 3800 hold a szántó és 800 munkás dolgozik, bizony van dolga a könyve­lőnek. Ennek ellenére az önköltséget pontosan számolják és az egyes ter­melési szakaszokon figyelembe veszik az amortizációs költségeket is. nafc maja, az Opörrwe KTas kimutatja a „tartozik“ tételen hány pohárral csúszott le a garaton. Ilyen meghívás ellen senki sem til­takozott. A pincemester is sok meg­lepetést tartogatott. Itt a bortermés­ről száz hektókban beszélnek. Csak a tagság között 1600 hektoliter jó ceg­lédi bort osztottak ki és még meg­toldottak 39 hektó pálinkával. — Hát kedves vendégek, ezért van ennyi nótaszó Cegléden — mondotta mosolyogva a pincemester. — No, de kóstolgassák, mert nem lesz rá idejük. Először is a hat hektoliteres gyü­mölcspálinkába mártotta lopőtökjét. A jó ízű bemelegítő megoldotta a nyelveket. — Tyhű, az áldóját, ez aztán tüzel! — jelentette ki kipirult arccal Kon­­dacs elvtárs nagysallói ökonőfnus. — Meghiszem azt! — hagyta hely­ben a pincemester. — Jó anyagból készült ez. Mi ezt szeretjük. Egybe­­gyűjtjük a körtét, almát, barackot, szilvát és ebből főzzük ezt a jó italt. Kár, hogy nem jöttek előbb, mert ak­kor ihattak volna sárgadinnyéből ké­szült pálinkát. — Azt meg hogyan készítik? — kí­váncsiskodott valaki. — Hát ez bizony nagyon okos gép — állapította meg Kazlov elvtárs, a Lévai Járási Termelési Igazgatóság ökonómiai osztályának vezetője. — Jó lenne nálunk is több szövetkezetben alkalmazni. Még pontosabban mutat­hatnánk ki az önköltséget. Néhányan alaposabban megnézték a gépet, mert már a lévai járásban is kísérleteznek a könyvelés korszerűsí­tésével. A számok tengerébe elmélyült öko­­nómusokat egy jókedvű ember, még­pedig Gyöngyösi Mihály pincemester rázta fel elmélkedésükből. — Hagyják már békében azt a fura gépet. Inkább látogassák meg az én birodalmamat, ott aztán felvidulhat­— Hát elsősorban is gerezdes sár­gadinnye kell hozzá, mert az adja a zamatot. A magot ki kell szedni és mázsánként 20—25 kg cukorral er­jeszteni. A jó ceglédi bor veszélyes gyorsa­sággal csúszott le garatokon. Még az volt a szerencse, hogy kint az udva­ron bő árnyékot adtak a fák és alatta nyugodtan lehetett borozgatni. A bor tüzelő hatására a Ceglédi Kossúth Termelőszövetkezet könyvelőivel ösz­­szemelegedtek az ökonómusok. Ki tudja kinek hány pohárral csúszott le a torkán. Ezt bízzuk az Optimac Kiás­ná, az majd — amint Gyöngyösi bácsi mondotta — kimutatja a „tartozik“ tételen. Bállá József Az Optimac Kiás 900-as Cegléden Jártam a Sajó völgyében. Láttam a Mátyás-monda színhelyét. Meg­ismerkedtem a falu új történelmével, amelyet már nem a jöurak kró­nikásai, hanem a hétköznapok egyszerű emberei írószerszám helyett ekével „írtak". A mezsgyék fölszántásával ezeréves szokásokat döntöttek meg, új­szerű nagybirtokot létesítettek, formára hasonlót, mint a régiek vol­tak, de más céllal és főleg más tartalommal, ahol a gazda már nem a hajdani földesúr, hanem a nép, a gömöri földműves lett. Nem szándékszom az olvasót a kezdetre visszavezetni, csupán a leg­utóbbi évek eredményeit szeretném érzékeltetni, bemutatni. Csak az 1962-es évtől mérem az időt. Ekkor jött a gömöri szövetkezetbe egy ember, aki a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában fejezte be tanulmányait. Ő állt az élre, hogy a már jól kipróbált útra vissza­vezesse a szövetkezet kátyúba jutott szekerét. 1962. Amikor Orbán Ferenc 1962. június elején átvette az elnöki tisztséget, a szövetkezetben bizony nem volt ró­zsás a helyzet. A legnagyobb bökkenő éppen a munkaszervezés körül ural­kodott. Első dolga volt, hogy rendet teremtsen a portán, de alaposabb üzemszervezést már csak az új gazda­sági év kezdetén érvényesíthetett, mert bizony nagyon nehéz helyrehozni azt, amit mások előzőleg elrontottak. Az elődök nagyon hiányos elsődleges nyilvántartást vezettek, amire csak kis mértékben lehetett támaszkodni. Az új vezetőnek minden erejét meg kellett feszítenie, hogy valamennyire az év végére rendbetegye a nyilván­tartást, hogy alapul szolgáljon az 1962- es év gazdasági eredményeinek érté­kelésére. Talán a növénytermesztésben nem is voltak annyira szembetűnők a hi­bák, de annál kirívóbban mutatkoztak az állattenyésztés minden szakaszán. Az állatsúrúséggel ugyan nem volt baj, csupán a hatékonyság körül sántított valami. Az előző évhez viszonyítva aránytalanul nagy volt a visszaesés. Ezt a következőkből is érzékelhetjük. Amíg 1961-ben összesen 79, addig 1962-ben már csak 57 kg húst termel­tek hektáronként. Ilyen körülmények mellett a nyerstermelés értéke 3572 s ebből az összjövedelem 2970, a ter­melési költség pedig 1380 koronát tett ki a földterület hektárjaként. Szükség lett volna továbbá a szarvas­marha-állomány egészségi állapotának megjavítására, ami szorosan össze­függ a hasznosság emelésével, s ezt bizony nem végezhették egyik napról a másikra, hanem célul tűzték ki az elkövetkező évekre. 1963. Egy esztendő múlva arányosan emel­kedett a termelés, s vele együtt a be­vétel is. így például a nyersbevétel kereken 927 011 koronával emelkedett az előző évhez viszonyítva. Szembe­ötlően növekedett az állattenyésztés­ből származó összjövedelem, ami több mint 600 000 korona erejéig gazdagí­totta a közöst. Érdemes azonban meg­említeni, hogy az eredményesebb ter­melékenység mellett 120 259 koroná­val csökkentették a termelési költ­séget. Ezt eredményezte a tudatos, átgondolt üzemszervezés. Ha párhuzamot vonunk az 1962-es és az 1963-as évek közt, azt láthat­juk, hogy amig az előbbi évben 868 214, addig az utóbbiban 1 millió 268 684 ko­ronát osztották ki a tagság közt a ledolgozott munkaegységekre. Ez a dolgozók életszínvonala emelkedésé­nek legfényesebb bizonyítéka. Sze­mélyenként több mint 1000 korona többletre tettek szert, mint egy évnek előtte. Érthető, hogy a megváltozott fizetőképesség elősegítette a munka­ütem és a munkakedv elmélyülését. Az emberek párhuzamot tudtak vonni a régi és az új között, s maguk látták, hogy egyetlen rövid esztendő alatt mire képes a jó vezetés, ha az ő tá­mogatásuk mellett erősen kezében tartja a kormánykereket. Az ilyen gazdálkodás aztán az államnak is, de a tagságnak is hasznára volt. 1964. Idei termelési tervükben további emelkedéssel számoltak, azonban köz­bejött valami, amire nem számítottak, a szárazság. Ez kissé megbontotta a tervet, de a jó gazda minden körülmé­nyek közt föltalálja magát. Űk is kény­telenek voltak 67 hektáron kiszántani a növényt, amely a szárazság követ­keztében tönkrement, de helyébe azonnyomban másodnövényt vetettek, hogy ne károsodjon a takarmányalap. Igaz, hogy a szárazságokozía kár több mint 200 000 koronára tehető, ezek azonban csupán relatív számok az említett terület tervezett nyersterme­lését érzékeltetik, de reménykednek, hogy ennek ellenére teljesíteni fog­ják a pénzügyi tervet, mert számol­nak olyan bevételekkel, amelyek nem szerepeltek az évi termelési tervben. Az előző esztendőben megtanulták, hogy mit jelent a saját takarmány­alap megteremtése. Ennek érdekében idén is minden lehetőt megtettek. A legkritikusabb szárazságban 40 hek­tár rétet öntöztek, továbbá 160 hek­tár rétet és legelőt háromszor műtrá­gyáztak, de most meg is van a látsza­ta. Szénafélékből 821 mázsával többet takarítottak be, mint eredetileg ter­vezték. A legutóbbi bő esőzés követ­kezményeképpen a kapások és a siló­növények rohamos fejlődésnek indul­tak. A tápanyagokkal feljavított réte­ken és legelőkön egészen a fagyok beálltáig lehetőségük nyílik a legelte­tésre, s már magában ez a raktáron lévő készletekkel való takarékosságot segíti elő. Silófélékbol hatalmas tömegre van kilátás. Az 1500 m3 befogadóképességű épített silóteret tisztán kiváló minő­ségű silókukoricával töltik meg, s hát­ra van még a 78 hektárról lekerülő kukoricaszár és a 45 hektár cukorrépa koronarésze és a visszaszármaztatott répaszelet silózása is. A rimaszombati járásban bizony ke­vés mezőgazdasági üzemben dicseked­hetnek ilyen bőven feltöltött takar­mányalappal. De a gömöriek nemcsak a saját érdekeiket nézik, hanem segí­tenek a rászorultakon. Abafaláról 20, Recskéből 34, Lenkéből pedig 26 db szarvasmarha legel a gömöri réteken, a szövetkezet pásztorainak őrizete mellett. A gömöri szövetkezet az ál­latok egészségi állapotáért és a vem­­hesség nyilvántartásáért felelős. A pásztor saját szövetkezetétől (a gö­­möritől) minden vemhes állat után 15, a tulajdonos szövetkezettől hason­lóan 15 korona jutalékot kap. Az álla­tok gondozásáért és a legelő haszná­latáért az említett szövetkezetek két mázsa gabonát adnak állatonként egész idényre. Ez a megoldás számuk­ra nagyon előnyös, hiszen egész esz­tendőn keresztül nincs gondjuk a le­gelőre hajtott állatokra, s télre jó erő­ben lévő vemhes állatokat kapnak vissza. Ajánlatos lenne, ha ilyen együttműködést másutt is megkísé­relnének. Tény, hogy a gömöri szövetkezet­ben idén alaposan rákapcsoltak az ál­lattenyésztésre. Kereken 136 szarvas­­marhával tartanak többet terven fe­lül. Persze, ez nem a véletlen műve. Nagyonis tudatosan cselekednek. Már most készülődnek a jövő évi húsela­dásra, Ügy tervezik, hogy januárban piacra adják az 1965-ös évre tervezett hüsmennyiség nagy rész’ét. Ez lenne a gazdálkodás helyes módja. Gömör­­ben tehát nem máról holnapra élnek Mennyivel másabb itt az élet most, mint hajdanában, mennyivel embersé­gesebb, mint 1962-ben volt. Hoksza István — Tudomásunk van azokról a ne­hézségekről, amelyet az esőzés idézett elő az utóbbi időben. így történt ez például a kelet-csehországi kerület­ben. Mindazonáltal azt a nézetet vall­juk, hogy például a Hradec Králové-i járásban több vetőmag felvásárlására kerülhetett volna sor a kimutatott 50 százaléknál, amikor már teljesítették a piaci fogyasztásra szánt gabona fel­­vásárlási tervét. Sopánkodássa! és tét­lenséggel persze semmire se megyünk. Mindössze még 1108 vagon őszi rozst és 1774 vagon őszi búzát kell felvásá­rolnunk. Vajon milyen gyorsan tehe­tünk erre szert, attól függ, milyen gyorsan kerül sor kiadására. — Mit tegyen az olyan szövetke­zeti elnök, akinek a tervezettnél több vetőmagra van szüksége? — Mindenütt, ahol bebizonyíthatóan kevés vetőmag termett, vagy ahol si­lány a saját vetőmag minősége, egyez­séget lehet kötni a mezőgazdasági ter­melési igazgatósággal és a felvásárló üzemmel vetőmag kicserélésére szál­lítás ellenében egy az egyhez arány­ban. Ezt az ellenértékűi szolgáló szál­lítást csak egészséges gabonával lehet kiegyenlíteni. Rendkívüli esetekben azonban más fajta terményre is be lehet cserélni a vetőmagot. Silány mi­nőségű gabonát csak akkor vesznek át vetőmag szállítása ellenében, ha a szövetkezet elnöke vagy az állami gazdaság igazgatósága nyilatkozatot terjeszt elő arról, hogy egészséges gabonával nem rendelkezik. További feltétele ennek a cserének, hogy egészséges gabonát még természet­beni juttatásokra sem fordított az üzem. — Mit üzen a mezőgazdasági üze­meknek és mit saját vállalatai dol­gozóinak? — A mezőgazdasági üzemeket arra kérem, teljesítsék szerződéses köte­lezettségeiket. kínáljanak fel terven felüli gabonavetömag-mennyiséget a felvásárló szerveknek amelyet azok a rendesnél előnyösebb feltételek mel­lett vesznek át tőlük A mezőgazda­sági üzemeknek csak akkor szabadna hozzánk fordulniuk rendkívüli vető­magkiutalás iránt egy az egyhez arányban, ha saját vetőmagalapjuk csakugyan kimerült már és semmilyen más módon nem képesek vetőmag­szükségletüket fedezni, (pa) Űj történelmet írnak Gömörben

Next

/
Thumbnails
Contents