Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-09 / 73. szám
Az Ipoly-mentén nagyon sok ludat tenyésztenek a háztáji gazdaságokban. A lúd nagyüzemi tenyésztésén elgondolkodhatnának azok a mezőgazdasági üzemek is, amelyek sok vízzel rendelkeznek. Képünkön jól megtermett ludak az Ipoly partján. (Balta felv.) Heliotechnikai berendezések A napenergia maximálás kihasználásával egyszerű heliotechnikai berendezéseket használnak Szovjet-Üzbegisztáraban a melegházakban a zöldségfélék termesztéséhez. Az üvegházakat átlátszó szintetikus fóliákkal borítják be s ezáltal a zöldségfélék érési idejét egy hónappal előrehozzák. Évente négyszer-ötször tudják a termést leszedni. Kenyér hallisztből A jövő évben Svédországban halliszttel kevert kenyeret hoznak forgalomba. Minthogy a halliszt rendkívül gazdag fehérjékben, egy Astra nevű svéd társaság hosszas kísérletezés Elsősorban tudatosítanunk kell, hogy mit jelent számunkra a lúdtenyésztés. Már csak azért is, mivel számunkra sokkal nagyobb jelentőségű jelenleg a tolla, mint a húsa. A toll ugyanis nemcsak a belföldi, hanem a külföldi piacokon is igen keresett, tehát kitűnő exportcikk. Ezért nem árt, ha néhány szót szólunk a toll hazai értékéről. 2 millió 360 ezer libát Hazánkban egy állampolgár jelenleg körülbelül 6 kg fosztott lúdtollat mondhat magáénak. Ez szorozva az ország lakosságának számával, vagyis 13 millióval, 52 ezer tonna fosztott, illetve 66 ezer tonna nem fosztott tollat jelent. A takarók rendszeres karbantartásával, szakszerű tisztításával a toll élettartama negyVen év. Az évi „tolifogyasztásunk" tehát 1650 tonna, ami más szóval azt jelenti, hogy legalább ennyi utánpótlásról kell gondoskodnunk. Ha a ludakat évente háromszor kopasztjuk és ha az ebből származó tollhoz még a lúd levágásával nyert tollat is hozzászámítjuk, tehát a negyedszeri kopasztást, ludanként évente 70 dekagramm tollhoz jutunk. Ahhoz, hogy biztosíthassuk az évi 1650 tonna fogyasztást, legalább 2 millió 360 ezer libát kell évente felnevelni. A lúd azonban kitűnő zsírt és májat is szolgáltat, melyen iránt ugyancsak nő a kereslet. A lúdtenyésztés azért is előnyös, mert a lúd fűevő, így tavasztól őszig legelőn tarthatjuk és ezalatt minimális mennyiségű szemestakarmányt fogyaszt. De a szemestakarmány 30—40 százalékét télen is helyettesíthetjük, például burgonyával, répával, silóval, sárgarépával, szénával stb. A lúd előnye mellett szól az is, hogy gyorsan nő. Tízhetes intenzív tartás alatt könnyen eléri a 4—5 kg élősúlyt. Tudnunk kell továbbá, hogy tartásukat és Mennyi folyadékot fogyasszon az ember ? A dolgozó ember élelmezési problémáival foglalkozó párizsi konferencián dr. Metz, a strassbourgi egyetem professzora nagy érdeklődésre számottartő jelentést terjesztett elő az ember folyadékfogyasztásával kapcsolatban. A jelentés megállapítja, hogy a szomjas dolgozó ember számára nem jelent veszélyt nagy mennyiségű folyadék fogyasztása. Az emberi szervezet szomjat oltó mechanizmusa elégtelen ugyanis a folyadékveszteség pótlására. A nagy melegben, mint például az olvasztókemencéknél, öntödékben, vagy a mezőn forró napsütésben dolgozók, nem fogyasztanak elegendő mennyiségű folyadékot, ami csökkenti a munkalendületet, és megbetegedést is okozhat. Egy ember vízszükséglete ülőmunkától, vagy meleg környezetben végzett munkától függően, óránként 100 köbcentiméter és egy liter , között váltakozik. A szomj oltására a legjobb a tiszta ivóvíz, a hideg tea és a vízzel hígított narancslé. A nagy mennyiségben fogyasztott tejet, szénsavas vizet, a kevés vízzel hígított gyümölcslevet az emberi szervezet roszszul tűri. A folyadékot legjobban ha —10—15 Celsius fokra hűtve fogyasztjuk. szerint a következő hőfokot kell biztosítanunk: 1—10 napos korukig 28— 27, 11—20 napos korukig 26—24 és 21—30 napos korukig pedig 23—18 C fokos környezetet. A hőforrásnak a libáktól körülbelül 30 cm-re kell lenni az alomvastagság 7—8 cm. Hathetes korukig finomra darált kevert takarmánnyal etetjük őket. Eledelük az első napokban száraz, később nedves. Eleinte naponta 6—8-szor, a negyedik héttől naponta ötször, később pedig 4—3-szor etetjük őket. A darát vágott csalánnal, lucernával, herével, spenót- és salátalevéllel, sárgarépával stb. ízesítjük. Amint azt koruk és az időjárás megengedi, azonnal rétre, legelőre hajtjuk őket, ahol árnyékot és sok vizet biztosítunk számukra. RN (ford. Ke) Milyen a munkarend a 100 férőhelyes, kétsoros tehénistáilóban ? A tehénistálló a terimés takarmány szállítására szolgáló pályával, trágyakiszállító futószalaggal, fejőgépekkel, villannyal hajtott fedett szennylevezető csatornával rendelkezik, padlásterülete széna és szalma elraktározására alkalmas. A. Egyműszakos üzemeltetés (téli időszak) Az istállóban négy állandó fejőnő, egy helyettesítő és két takarmányozó dolgozik. A fejőnő minden ötödik napon szabad. Egy fejőnőre 25, ebből 21 fejőstehén gondozása esik. Vasárnap mindig csak egy takarmányozó tart szolgálatot. Mindkét takarmányozó szakképzett, akik egyszersmind ellátják a borjazás körüli teendőket is. Az egyműszakos üzemeltetésnél egy dolgozóra átlag 14,3 tehén jut. A munka idősorrendje: A FEJŐK MUNKABEOSZTÁSA 4 fejő esetében: 4 órától fél 5-ig: az ürülék összehordása a trágyakiszállító futószalagra, az abrak-eleség elosztása. Fél 5-től fél 7-ig: az első fejes, a fejőgépek rendberakása. Fél 7-tól fél 8-ig: a tehenek tisztogatása. Fél 8-tól 8-ig. almozás, az istálló rendbehozása. 2 fejő esetében: Fél 11-től 11-ig: az ürülék összehordása a trágyakiszállító futószalagra. az alom megigazítása. 11-től 12-ig: azoknak a teheneknek másodszori fejese, amelyek a borjazás utáni első három hónapban napi tíz literen felül adnak tejet. 12-től 12,30-ig: a munkahely rendbehozása. 4 fejő esetében: 16-tól 16,30-ig: az ürülék összehordása a trágyakiszállító futószalagra, az abrak elosztása. 16.30- tól 18,30-ig: a harmadik fejés, a fejőgépek rendberakása. 18.30- tól 19-ig: az alom megigazítása, az istálló kitakarítása. Az éjjeli őr szolgálata 19-től hajnali 3-ig tart. A TAKARMÄNYOZÖK MUNKABEOSZTÁSA 1 takarmányozó esetében: 4- től negyed 5-ig: a jászlak tisztogatása. Negyed 5-től 5-ig: a trágyakiszállító futószalag megindítása, a takarmányhulladék elrendezése a pótkocsin, a trágyatelep környékének tisztogatása. 5- től fél 7-ig: az eleség előkészítése (silótakarmányrépa, széna, árpaszalma). 2 takarmányozó esetében: Fél 7-től 8-ig: tehenek etetése terimés takarmánnyal, az eleségelőkészítő helyiség kitisztítása. 8- tól 9-ig: a keverékek előkészítése, 1 takarmányozó esetében: 9- től fél 11-ig: az alom megigazítása, az ürülék eltávolítása. Fél 11-től 11-ig: a trágyakiszállítő futószalag megindítása, a takarmányhulladék elrendezése a pótkocsin, a trágyatelep környékének tisztogatása. 2 takarmányozó esetében: 15-től 16,30-ig: a tehenek etetése terimés takarmánnyal, a trágyát szál-32a után arra a megállapításra jutott, hogy hallisztből, más anyagok hozzáadásával kenyeret és száraztésztát lehet készíteni. A legnagyobb akadályt a halliszt szaga képezte, de hosszabb kísérletezés után sikerült olyan hallisztet előállítani, amelynek szagát közömbösítették. Kísérletek új libafajta kitenyésztésére A bonchidai-zsuki Állattenyésztési Kísérleti Állomáson (Románia) számos nagyjelentőségű kísérletet végeznek. Ezek közé taptozik többek között a kutatók azon fáradozása, hogy egy új, az eddiginél sokkal értékesebb tenyésztulajdonságokkal rendelkező libafajtát tenyésszenek ki. Az első eredmények máris kecsegtetőek. A kísérleti állomás szakemberei a romárnál lúdfajtát Guineái fajtával keresztezték. A keresztezésből származó első utódok több mint 30 százalékkal nagyobb tojáshozamot biztosítanak. Mérgeskígyók versenykúszása Sirala indiai település lakosai kobrát tartanak a háznál. A kígyóbarátok évente egyszer hagyományos ünnepet ülnek. Az ünnep legérdekesebb része a kígyóverseny. A kobrák kosarait elhelyezik a rajtnál. A versenybíró által megadott jelre a mérgeskígyók kimásznak kosarukból, s gazdáik pálcikájának engedelmeskedve megteszik a meghatározott távot, megfordulnak és visszakúsznak a kosarukba. A svájci falvakban megszokott látványosság az ilyen kisebb gyárkéményhez hasonlító aprítottja-torony. A schwendimatti Sigrist nevű földműves udvarában hét méter magas a házigazda készítette két „remekmű“. (Foto: CTK - Hl) lító futószalag megindítása, a takarmányhulladék elrendezése a pótkocsin. Az éjjeliőr az ürüléket az automatikus trágyakiszállítő berendezésbe rakja, majd 21, 24 és 3 órakor megindítja. Működése ellenőrzésével megelőzhetjük a fagy-okozta üzemzavarokat. Vasárnap a tehenek lekefélése és az eleség előkészítése elmarad. A vasárnapra szóló eleséget már szombaton elkészítik. A tehenek lekefélése helyett minden kedd reggel a fejőgépek rendszeres heti karbantartását végzik. Minden negyedév első keddjén egyúttal kiöblögetik a nyomás alatti csővezetékeket. A hónap első csütörtökén a tehenek lekefélése helyett rendbeteszik az istállót. Ugyanezen a napon este, műszak után termelési értekezletet tartanak az istállóban. A fejők heti munkaideje 46, a takarmámyozóké 44 óra. A takarmányozók munkaideje borjazás esetében meghosszabbodik. Nyáron a teheneket reggel fél 8-kor kihajtják a legelőre, majd fél 11-kor beterelik. Mindkét etető kezeli, karbantartja és a követelményeknek megfelelően áthelyezi a „villanypásztort“. A teheneket csak egy takarmányozó legelteti, ősszel a szaba3 legelőn a tehenek mindkét takarmányozó felügyelete alatt legelnek. A tej kezelése és a tejház esetében hetente mindig két fejő váltogatja egymást. (ford.: H.) A juhtenyésztés történetéből A juh, bár a szarvasmarha-tenyésztés kiterjedésével jelentősége csökkent — a legfontosabb haszonállataink közé tartozik. Gyapjú, bőr, hús és tejszolgéltatás mellett jóminőségű trágyát biztosít, legeltetéskor szilárdítja a talaj összetételét, s az év 120—150 napja alatt nem fogyasztja a takarmánykészletet. Gazdaságosságát már az ókorban is felismerték. Az ásatások által feltárt csontmaradványokból arra követketzettünk, hogy tenyésztését még időszámításunk előtt kezdték meg Mezopotámia (Tigris és Eufrátesz közti termékeny terület) földművesei. Európában a juh csak 4000 évvel később jelent meg. Odüsszeusz görög mondából arra következtethetünk, hogy Görögországban és Spanyolországban is felismerték a juhtenyésztés gazdaságosságát. Spanyolországon keresztül folyamatosan elterjedt Európa többi országában is. Hazánk területén az V. században letelepedett szlávok már ismerték a juhot, A legfontosabb háziállatuk volt. amely gyapjút, tejet és húst adott. A juh nagyobb tenyésztése azonban csak a XIII.— XIV. század folyamán kezdődött, a vallah pásztortörzsek bevándorlása után. A vallahok (román néptörzs) Morvaország területéről vándoroltak — a Szlovákia északi és középső részén telepedtek le juhnyájaikkal. A juhtenyésztéssel kapcsolatos meghonosult szlovák kifejezések, mint pl. baca vatra, salas, zincica is román eredetűek. A vallah telepítés után a juhtenyésztés gyorsan fejlődött. 1775- ben jelentek meg nálunk az első merinói (gyapjűtermelő) juhok. A merinói juhok megjelenésével egyidőben hazánk területén megalakultak az első manufaktúrák (textilmanufaktúrák) s II. József rendeletével — a hazai juhtenyésztés kiterjesztése érdekében — megtiltotta a vászon behozatalát külföldről. A juhtenyésztés gyors fejlődésével a XVIII. század második felében megindult a sajtkészítés is. A világszerte híres, szlovák juhsajtkészítés úttörője a Stará Turá-i születésű Ján Vagaü volt. Gyakran felkereste a Detva környéki juhászokat, akik őt ízletes juhtúrőval vendégelték meg. Hogyan lehetne ezt tartósítani? — foglalkoztatta őt a gondolat s több évig tartó kísérletezésre ösztönözte. Végre — 1780-ban felfedte a titkot, s lelkes munkájának eredményeként 1787- ben Detván megalakult az első „sajtgyár“. A sajtkészités azonban csak az első világháború után indult gyors fejlődésnek. 1925-ben Szlovákiában már 29 sajtgyár működött. A jóminőségű szlovák juhsajt fokozatosan Ausztriában, Magyarországon, Jugoszláviában, Hollandiában, Németországban, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is keresett cikk lett. Az utóbbi időben annak a szomorú jelenségnek lehetünk szemtanúi, hogy a szlovákiai juhsajt iránt a külföldi piacokon kisebb az érdeklődés. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: Mi az oka ennek? A felelet egyszerű. A tehéntúró keverése juhtúrőval 1:1 arányban bár több „juhsajtot“ eredményez, de csökkenti az érdeklődést a múltban annyira keresett piaci termékünk iránt. Sajnos, a juhtenyésztésnek sem tulajdonítunk kellő figyelmet. A műfonálgyártás fejlesztésével úgymond csökken a gyapjú jelentősége. (Tudvalevő, hogy a műfonálból készült anyag nem melegít.) Reméljük, az illetékesek felfigyelnek erre a káros jelenségre, s a nagyszerű hagyományokkal rendelkező juhtenyésztésünket, sajttermelésünket újra felvirágoztatjuk. Budai Ernő (Szécsénke) Féltonnás szív Az utóbbi időben a tudósok a legújabb lehallgató készülékkel — hidrofonokkal — felfegyverezve észrevették, hogy a tenger néma világa tele van hangokkal, zörejekkel. Csakhogy még nem mindig sikerül megállapítani, hogy honnan erednek ezek a hangok. Az egyik hidrográfiai hajóról az Atlanti-óceán vizébe merített tengeri hidrofonban a kutatók ütemes, tompa dobbanásokat hallottak. Hatalmas kettős dobbanásokat, percenként pontosan háromszor. Kiderült hogy — bálna. A gigantikus kékbálna szíve úgy dolgozik, mint egy 10 lóerős motor! E szív súlya fél tonna. Nos, a bálna szívverését, pulzusát fogták fel a hidrofonok. Kiderült, hogy a bálna pulzusa csak akkor hallható, amikor az óriás állát kinyitja a száját, hogy egyetlen nyelésre óriási mennyiségű táplálékot vegyen magához. Egyébként a több tíz tonnányi élő bálnahús teljesen elnyeli a hangot. Ennélfogva, ha a bálna pulzusa hallható, akkor az óriásemlös — ebédek Érdekességek tenyésztésüket elősegítő épületek és egyéb berendezések szempontjából a liba igen igénytelen állat. Hogyan gondoskodjunk a ludakról? A kisliba, de általában a lúdtenyésztésre legalább akkora gondot kell fordítanunk. mint a kacsatenyésztésre, bár a hőre igénytelenebbek. A háztáji tenyésztésnél olyan ólban helyezzük el a kislibákat, melyekben nem áll fenn a huzat veszélye. Egy négyzetméter területre, — mivel a kisliba igen könynyen megfullad — tíznél többet semmi esetre ne helyezzünk. Az egyenletes hőmérséklet fenntartására infravörös lámpát vagy más melegítő testet használhatunk. A kislibáknak korosztály Muzsikáló homok Jő régen történt, hogy egy expedíció visszatértekor a francia akadémián hihetetlen dologról szólt a beszámoló. Nagy homokosláda állt az előadóasztal mellett s az expedícióról beszámoló tudós kimarkolván a ládából jobb- és balkézzel cgy-egy marokra való homokot, egymáshoz ütötte a levegőben. Azután egy másik adagot labdává gyúrva, nagy erővel visszavágta a ládába. Minden esetben jellegzetes, kemény hang hallatszott. Mi volna ez: zengő homok? Igen. A homok egy csendesóceáni sziget partjáról származott. A tudós elmondta, hogy amikor felhágtak az ötven-hatvan méter magas, hosszan elhúzódó homokgátra, egyszerre döngeni kezdett alattuk és körülöttük nagy távolságra a talaj. lobban megvizsgálva a helyet, rájöttek arra, hogy a homok rétegei messze távolságokig úgyszólván deszkamódjára összefüggő részeket alkotnak. A szemek ágas-bogos nyúlványai egybekapcsolódva nagy homokterületek szilárd összefüggését eredményezik. Ha az ember rálép erre a homokra, akkor az egész összefüggő területe megzendül, — mintha lazán egymásra dobált deszkákon járnának. Nagyon érdekesek a sivatagok zengő homokjai is. Magától szól sokhelyen a homok, mintha hárfa zengene a légben. Hajnalban és alkonyaikor hangzik fel a különös bús hang, amely a hőmérsékletváltozással függ össze, mint a távíródrótok zengése is. (sző) 1964. szeptember 9.