Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-08 / 55. szám
Növendékmarhák takarmányozása nyáron IA növendékmarha takarmányozására minden évszakban nagy gondot kell fordítanunk. Jó növekedésüket és fejlődésüket csak akkor érjük el, ha teljes értékű takarmányadagokkal etetjük őket, s hasonlóképpen csak ebben az esetben nyilvánul meg náluk a jó tenyészmunka eredménye, a nagy termelékenység. Bármily jól végezzük is a tenyészmunkát, a fiatal állatoktól, főképpen az üszőborjaktól nem várhatunk jó tejelékenységet, s egészségi állapotuk sem lehet a legjobb, ha nem biztosítjuk számukra a megfelelő táplálást. A növendékmarha jó takarmányozására már a tejtáplálás időszakában kell ügyelnünk. Gyakran megtörténik, hogy ebben az időszakban helytelenül takarmányozzuk őket. korlátozzuk takarmányadagjukat, főleg a fehérjetartalmúakat (tej, abraktakarmány-keverékek), s ezeket szénhidrátos takarmányokkal vagy egyéb kevésbé értékes takarmányokkal helyettesítjük, amelyek nem nyújtják a fehérje-, ásványianyag- és vitamintartalmú takarmányok táplálóértékét. Következésképpen kezdetben ugyan csökken a takarmányozás költsége, de csak relatíve, mert az ilyképpen felnevelt üszőből sohasem lesz jó fejőállat. A takarmányok értékesítése ebben az esetben 10—20 Vokal csökken, 2—3 évvel előbb kell ezeket az állatokat a tenyészetből kiselejteznünk, s az amortizációs költségek a tej minden egyes li’terét 15—30 %-kal növelik. Ezért a növendékmarha takarmányozáeában a tudomány és technika legújabb ismereteit kell érvényesítenünk, amelyektől teljes mértékben függ a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezősége. A kutatás eddigi eredményei szerint a borjak teljes-tej fogyasztását csökkenthetjük, s az egalizált tejjel helyettesíthetjük, de ebben az esetben Galacidol, vagyis koncentrált antibiotikum-vitamin készítményt kell nekik adagolnunk. Az egészséges tehenek borjait születésüktől 10—12 napig teljes tejjel etetjük, naponta és darabonként 6—7 liier adagolásával, majd megkezdjük az egalizált tej adagolását. A gümőkóros tehenek borjait 3—4 napig föcstejjel itatjuk, s ezután 10—12 naDos korukio eaészséges tehenek teljes tejével etetjük őket. A 12. naptól kezdődően hasonlóképpen áttérhetünk az egalizált tej adagolására. Ebben az esetben az adag naponta és darabonként 8 liter. Amikor a borjak elérték a 20—25 napos kort, takarmányadagjukat fölözött tejjel egészítjük ki. természetesen egalizált tejjel történő kombinációban, mégpedig úgy, hogy 7 liter egalizált és 1 liter fölözött tejet adunk. Közben a fölözött tej adagját naponta egy literrel növeljük, s az egalizált tejét egy literrel csökkentjük, 60 napos korban egalizált tejet már nem adunk, s 90 napos korig csak fölözött tejjel takarmányozunk, miközben ennek a tejnek az adagját is fokozatosan csökkentjük. Amikor a borjakat egalizált tejjel kezdtük itatni, takarmányadagjukba naponta és darabonként 20 g Galacidot adunk. A Galacid vitamintartalmú koncentrált antibiotikum, amely A-, D-, E- és K-vitaminnal, valamint ásványi anyagokkal. uvomelemekkel s egyéb hatóanyagokkal látja el az állatokat. Ezt a készítményt 110—120 napos korukig adtuk az állatoknak, miközben egy borjú 2 kn-nt kovászt el belőle. M»o kell méo említenem, hoav az első pánikban nanonta ötször Itatduk a boriakat k*«;Al>h, b$»nm hét leforgása alatt Atta-ünk a nanl r*nvszerl Itatásra, maid kló idő ni'ilv-. n bí-omszort itatásra. Az első négy hé+ben a tej hőmérsékletének nem szabad 25 C° alá süllyednie, mert ellenkező esetben emésztési zavarok lépnének fel. A folyadéknak a borjak 3 hónapos koráig naponta 8—10 litert szabad kitennie, 6 hónapos korukig 12 litert. Csakis állott vízzel és nem hideggel itatjuk őket. A terimés takarmányra már 16—20 napos koruktól szoktatjuk a borjakat, mégpedig olyképpen, hogy abraktakarmánykeverékeket és kitűnő réti szénát adunk nekik, korlátlan mennyiségben. Naponta és darabonként rendszerint 0,20 kg abrakkal és 0,10 kg szénával kezdjük az etetést, úgyhogy 60 napos korukban az abrakkeverék napi adagja már 0,50 kg-ot, a szénáé pedig 0,80 kg-ot tesz ki. 4—8 hetes korukban a borjakat kezdjük rászoktatni a zöldtakarmányra, amelyből korlátlan mennyiséget adunk nekik. A tejtáplálás egész időszakában, valamint ezután is, egészen 6 hónapos korig a borjaknak nagy mennyiségben adjuk a zöldtakarmányt, szénából csak kevesebbet adunk, hogy biztosítsuk lehető legjobb növekedésüket, s emésztőszervüket előkészítsük a nagy mennyiségű terimés takarmány befogadására. A borjak akkor fejlődnek és növekednek a legjobban, ha rendszeresen kihajtjuk őket a legelőre. A legelőn tartás igen kedvezően hat a borjak egészségi állapotára, egyes testtájaik részarányosán fejlődnek, az állatok ellenállók a betegségekkel szemben, s megkívánt termelékenységüek lesznek. A legeltetés elsősorban szabad mozgást biztosít a borjaknak a napon és a friss levegőn, s hozzájárul a csontvázuk, izomzatúk és belső szerveik, főleg a szívük és tüdejük jó kifejlődéséhez. A szabad mozgás elősegíti a jó anyagcserét, s növeli a takarmány értékesítését. A nap sugarai aktiválják a D-vitamint, amely igen fontos a csontváz felépítése, valamint az ásványi anyagokkal való jobb gazdálkodás szempontjából. A legeltetés, a szabad mozgás, a nap és egyáltalán a kedvező éghajlati viszonyok továbbá hatással vannak az állatok edzettségére, növekedik az ellenállóképességük a betegségekkel szemben, hozzájárulnak nemiszervek és az egész idegrendszer jó kifejlődéséhez. A legelők növényállományának nagy a takarmányértéke, mert úgyszólván valamennyi aminosav, valamint vitamin és ásványi anyag megtalálható benne, kivéve a nátriumot, amelyet takarmánysóval kell helyettesíteni. Igen előnyös a borjak felnevelése áthelyezhető szállásokban, amelyek lehetővé teszik a fűállomány jó kihasználását. Ebben az esetben célszerű, ha a borjakat ■abraktakarmánnyal és a fűállomány összetétele szerint szemestakarmánnyal is póttakarmányozzuk. Ha a fűállomány öregebb, szénát már nem kell adagolnunk. Napi és darabonkénti 1 kg abraktakarmány és 8-10 kg réti füves növényzet fogyasztása esetén 0,80 kg-os napi és darabonkénti súlygyarapodás érhető el, miközben a növendékállatok felnevelésére eső költségek az istállóban történő tartással szemben 30—35 %-kal csökkennek. Amikor az állatok elérték a 6—7 hónapos kort, besoroljuk őket az állományba és. sávos legeltetést alkalmazunk. Ott, ahol a növendékmarhának nem nyújthatunk legeltetést 200—300 kg-os mennyiségben, naponta és darabonként 1—1,5 kg szénát, 10—15 kg zöldtakarmányt, 1 kg abraktakarmányt, 20 g ásványi takarmánykiegszítőt és 10 g takarmánysót adunk neki. A 300—400 kg-os növendékmarhának például naponta és darabonként 1—1,5 kg szénát, 10—15 kg lucernát, illetőleg herét, 10—13 kg szénhidráttartalmú szilázst, 2—3 kg takarmányszalmát, 30 g ásványi takarmánykiegészítőt és 20 g takarmánysót adunk. A 9—10 hónapos kortól kezdődően egészen a vemhesség 3—4. hónapjáig a fiatal szarvasmarhának csak terimés takarmányt adunk pótabrak nélkül. Az ásványi takarmánykiegészítőt naponta és darabonként 30—40 g-os a takarmánysót 20—25 g-os mennyiségben adjuk. Ha az állatokat istállókban tartjuk ki kell őket terelnünk a kifutókba, hogy szabadon mozoghassanak a napon és a friss levegőn, s így edzéssel jő egészségi állapotúak legyenek. A növendékmarhák takarmányozására főképpen ebben az időszakban kell nagy gondot fordítanunk, nehogy tápanyaghiányban szenvedjenek, vagy ellenkezőleg, túltápláltak legyenek, főleg az üszőborjakat, mert ebben az esetben meghíznának és csökkenne mind termeiékenvséoük. mind termelőképességük. Kalisky Daniel mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Főosztályának dolgozója Lengővályú használata gabonaszállításkor A lengövályút a mezőgazdaságban még alig használják, jóllehet megfelelő elrendezés mellett pl. vízszintes gabonaszállításra igen jól beválik. A lengővályú mozgását forgattyus mechanizmustól vagy excentertől kapja. A mozgás a mechanizmus megfelelő kialakításával a vályúba került anyag egyirányú haladását idézi elő. A szállításra több tényező gyakarol befolyást, amelyek alapján történik a löket, fordulatszám és vályúméret megválasztása. A vályú szállítóteljesUmcnye, valamint munkaszükséglete a fenti tényezők függvénye. A vályú periodikus mozgása az épületre lengéseket vihet át, ezek megfelelő berendezéssel csökkenthetők. (Eandtechn. Forschung.) Felszedő bálázó A New Holland gyár nagyteljesítmé-. nyü új gépei között szerepel. A korábbi típusokhoz képest növelték a présdugattyú és az etetöberendezés hajtásának jordulatszámát és ezzel a gép kapacitását. Érdekessége, hogy a bálázót a traktoriilésb'ól lehet szállítási helyzetbe hozni. Másik új konstrukciójuk a báladobóberendezés, melyet at előbbi gépre lehet jelszerelni. A 20 kg átlagsúlyú bálákat a gép kb. 3,6 m magasra és legfeljebb 6 m-re hátradobja a bálázó mögé kapcsolt pótkocsiba, llymódon feleslegessé válik a bálákat rendező dolgozók beállítása, ha elegendő nagy raktérfogatú, magasított oldalfalakkal bíró pótkocsit használnak. (Farm Impl. and Mach. Rev, Essex) 1964. július 8.
