Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-08 / 55. szám
HENGEREZßS « Minden tarlóhántást azonnal, vagy 24 érán bálül (amennyiben esőtől nem nedves) meg kell hengerezni. Le nem hengerezett tarlóhántás esetén a talaj néhány nap alatt elveszíti meglévő vízkészletét és kiszárad Ennek magyarázata az, hogy a szántott talaj térfogata nagyobb, mint a nem szántotté, továbbá a benne levő levegő meleg, s a napfény könnyebben behatol és kiszárítja; de nemcsak a szántott, de a kapilláris hajszálcsövesség felújításával az alatta lévők nem szántott talajréteg is. Ilyenkor fordul elő az, hogy termelőink tévesen azt állítják, hogy a sekély tarlóhántásban részesített talaj nem jó, mert rögös szántást eredményez, holott nem a hántás volta, de annak ápolási hiánya okozta a talaj káros és alsóbb rétegekre is kiterjedő kiszáradását. A hengerezés csökkenti a talaj szántással nagyobbított térfogatát, oda szorítja a gyommagvakhoz s ezzel sietteti azok kikelését Téves az a hit, hogy a hengerezett talaj kiszárad, mert a hajszálcsövesség helyreállításával a víz elpárolog. Ez osakis az ősszel szántott és tavasszal hengerezett egyöntetű (homogén) összetételű talajra vonatkozik, de nem a tarlóhántásban részesített és a szántott, valamint szántatlan talajréteget egymástól a leszántott szervesanyaggal elválasztó talajra, mert ez esetben a szervesanyag elkorhadásáig nem állhat elő a két talajréteg közötti hajszálcsöves összeköttetés. Szerintem a tarlóhántás mélységének szakszerű megállapítása nem sablonszerűén, de az elmondottak mindenkori figyelembevételével kell hogy megtörténjék a biológiai mélység határán belül. A TARLÓHANTÁS ESZKÖZEI A tarlóhántás történhet tárcsás tarlóhántóval, ekével, tárcsás boronával, fogasboronával és kultivátorral, Illetőleg lejtős területe sajáiságos, a talaj felszínével párhuzamosan haladó sara bolókésekkel, szárnyas tarlóhántóval. Az eszköz megválasztásakor a talaj Jellege, domborzati viszonyai a rendelkezésre álló munkaeszközök neme, a munkaerő és a kívánt cél játssza a dön tő szerepet. Fontos a tarlóhántás gyors kivitele, mert ez mindig rohammunka és sikere keresztülvitelének rövidségétől függ. Ha az aratás kévekötő aratógépekkel történik úgy a „nappal arass, éjjel szánts“ elv kell hogy érvényesüljön. Kcmbájnaratáskor, mégpedig úgy a közvetlen, valamint a kétmenetes kombájnaratás során a szalmabetakarítás gyorsasága határozza meg a tarlóhántás gyorsaságának lehetőségét. Ez a kérdés ez ideig, sajnos, agrotechnikai szempontból még nem megoldott, s tekintettel a cél fontosságára, sürgős megoldást kíván. Ahol a tarlómaradványok leszántása a talaj szervesanyagának növelése szempontjából szükséges, előnyben részesítjük a többtestű tarlóhántó traktorekéket. Ahol a növényi maradványok leszántása nem annyira lényeges, ott a gyorsabb és minőségi kivitelű munka tekintetében épp annyira jó a tárcsás tarlóhántó alkalmazása. Futóhomokon a szélerózió (szélhordás) megakadályozására a nehéz fogasbarena, a kultivátor vagy a lejtős területek tarlóhántásakor alkalmazott szárnyas tarlóhántó alkalmazható Igen eredményesen akalmazható a Nyitral Mezőgazdasági Főiskola talajművelési tanszéke által szerkesztett, talajpcirhanyítöval kombinált tarlóhántó eke, amely egy üzemmenetben írtja a magról kelő és a gyöktörzsek útján szaporodó gyomokat, amit eddig csak kétüzemű eljárással valósíthattak meg. Az eke a gyonwnagvakat * nem szántja a csírázási határon alul fekvő mélyebb rétegekbe, viszont az eke alatt járó porhanyítőkés elvágja a vegetatív úton szaporodó gyomokat és mélyebb rétegig (15 cin-ig) terjedő porhamyítással növeli a vízelpárolgást akadályozó felszíni réteget. Tekintettel a tarióhántás agrotechnikai jelentőségére, annak végrehajtásakor a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel kell eljárnunk és azt az elmondott agrotechnikai elveknek megfelelően a mindenkori helyzethez történő alkalmazkodással kell végrehajtanunk. Minél tökéletesebben és gyakrabban végezzük el, annál jobb hatást érünk el. — Még néhány szót a tarlóhántás minőségi keresztülviteléről. A gyakorlat általában lebecsüli a tarlőhántást (talán éppen sekély mélysége miatt) s ezáltal minőségi keresztülvitelére nem fektet különösebb súlyt. Ez nagy hiba, mert a tarlóhántás éppoly fontos agrotechnikai beavatkozás, mint bármely más szántás, s feladatát csakis a minőségi kivitelezés elveinek betartásával lehet biztosítani. Ez arra intsen bennünket, hogy necsak gyorsan, de jó minőségben is végezzük a tarlőhántást. Ott, ahol a tarlóhántás jő minőségét mellőzik, gyakran a beálló káros következményeket a javasolt tarlóhántás módjának és nem rossz keresztülvitelének tulajdonítják. Már kasza alá kerültek a kalászosok, s ha nem akarunk abba a hibába esni, mint 1962 őszén (amikoris a nyugatszlovákiai kerületben az elmulasztott tarlóhántás miatt 100 000 hektár szántóföld mardt ősz! szántás nélkül), akkor haladék nélkül, jól hántsuk meg tarlóinkat. Dr. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitral Mezőgazdasági Főiska tanára Harcoljunk a levéltetvek ellen A levéltetvek jelenlétét a gyümölcsfákon nemegyszer a lefelé és felfelé igyekvő hangyák árulják el, mert a levéltetvek cukortartalmú ürüléke, az ún. „mézharmat“ kedvenc csemegéjük. Kedvező időjárás során az egymást gyorsan követő nemzedékek hihetetlen módon elszaporodhatnak. Az említett mézharmatban a korompenész nevű gomba telepszik meg, ennek fekete bevonata a fák lélegzését és asszimilációját megnehezíti, a gyümölcsöt pedig bemocskolja. A levéltetvek különböző gyümölcsfák levélfonákjain, fiatal hajtásain szivogatnak. Színük zöld, fekete, sárgás-zöld. Testük egészen apró. A növénybe bocsájtott nyáluk mérgező hatására a sejtek működése megváltozik, a növény szövetei rendellenesen fejlődnek, torzulás, zsugorodás, sokszor pedig színváltozás figyelhető meg. A hajtások elnyomorodásával és a levelek elpusztulásával a fiatal gyümölcsök növekedésében is zavar állhat be. Különösen súlyos lehet a levéltetű kártétel az őszibarackfákon, melyeken az egész termés megsemmisülhet. A közvetlen kártételen kívül a levéltetvek gyümölcsfáink számos vírusbetegségének hordozói. A levéltetvekhez nagyon hasonló a vértetű. Fehér gyapjas viaszszál-izzadmányuk, amelynek vattás tömege jelenlétüket messziről elárulja takarja a tetveket és védi őket a különböző permetezőszerekkel szemben A vértetű testének vöröses színű festékanyagáról nyerte nevét, amely akkor válik láthatóvá, ha összemorzsoljuk. Ha az említett kártevő az ágak sebeiben, repedéseiben vagy nyár közepén a fiatal hajtásokon nagy tömegekben telepednek meg és szívogatják a növény nedvét. Nyáluk mérgező hatására rákosodáshoz hasonló daganatok keletkeznek, amelyek különböző gombák és rothadások tanyájává válnak. A fa termése elmarad, a megtámadott ágrészek fokozatosan elszáradnak, végül pedig a fa elpusztul. Hasonló duzzanatok a gyökereken is felléphetnek. A megtámadott fák fejlődése lelassul, ezek alig adnak termést. A levéltetvek és a vértetvek ellen igen eredményesen permetezünk 0,3 %-os (Vanek Gáspár mérnök tusrajza) Fosfotionnal (tehát 3 del Fosfotiont használunk 100 liter vízben. A készítményt először ugyanannyi vízzel hígítjuk és csak azután öntjük a permetlének megfelelő mennyiségű vízbe). A Fosfotiont kombinálhatjuk DDT vagy Novozir N—50 készítményekkel is. Ilyenkor a hígításhoz a már kész Fosfotion permetlevet használjuk tiszta víz helyett. Vanek Gáspárné mérnök, a J. Dimitrov Vegyi Művek A vértetű 1964. július 8.