Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-07-08 / 55. szám

HENGEREZßS « Minden tarlóhántást azonnal, vagy 24 érán bálül (amennyiben esőtől nem nedves) meg kell hengerezni. Le nem hengerezett tarlóhántás esetén a talaj néhány nap alatt elveszíti meglévő víz­készletét és kiszárad Ennek magyará­zata az, hogy a szántott talaj térfogata nagyobb, mint a nem szántotté, továbbá a benne levő levegő meleg, s a nap­fény könnyebben behatol és kiszárítja; de nemcsak a szántott, de a kapilláris hajszálcsövesség felújításával az alatta lévők nem szántott talajréteg is. Ilyen­kor fordul elő az, hogy termelőink té­vesen azt állítják, hogy a sekély tarló­­hántásban részesített talaj nem jó, mert rögös szántást eredményez, holott nem a hántás volta, de annak ápolási hiánya okozta a talaj káros és alsóbb réte­gekre is kiterjedő kiszáradását. A hen­­gerezés csökkenti a talaj szántással na­­gyobbított térfogatát, oda szorítja a gyommagvakhoz s ezzel sietteti azok kikelését Téves az a hit, hogy a hengerezett talaj kiszárad, mert a hajszálcsövesség helyreállításával a víz elpárolog. Ez osakis az ősszel szántott és tavasszal hengerezett egyöntetű (homogén) össze­tételű talajra vonatkozik, de nem a tar­lóhántásban részesített és a szántott, valamint szántatlan talajréteget egymás­tól a leszántott szervesanyaggal elvá­lasztó talajra, mert ez esetben a szer­vesanyag elkorhadásáig nem állhat elő a két talajréteg közötti hajszálcsöves összeköttetés. Szerintem a tarlóhántás mélységének szakszerű megállapítása nem sablon­szerűén, de az elmondottak mindenkori figyelembevételével kell hogy megtör­ténjék a biológiai mélység határán belül. A TARLÓHANTÁS ESZKÖZEI A tarlóhántás történhet tárcsás tarló­­hántóval, ekével, tárcsás boronával, fogasboronával és kultivátorral, Illető­leg lejtős területe sajáiságos, a talaj felszínével párhuzamosan haladó sara bolókésekkel, szárnyas tarlóhántóval. Az eszköz megválasztásakor a talaj Jellege, domborzati viszonyai a rendel­kezésre álló munkaeszközök neme, a munkaerő és a kívánt cél játssza a dön tő szerepet. Fontos a tarlóhántás gyors kivitele, mert ez mindig rohammunka és sikere keresztülvitelének rövidségétől függ. Ha az aratás kévekötő aratógépekkel történik úgy a „nappal arass, éjjel szánts“ elv kell hogy érvényesüljön. Kcmbájnaratáskor, mégpedig úgy a köz­vetlen, valamint a kétmenetes kombájn­aratás során a szalmabetakarítás gyor­sasága határozza meg a tarlóhántás gyorsaságának lehetőségét. Ez a kérdés ez ideig, sajnos, agrotechnikai szem­pontból még nem megoldott, s tekin­tettel a cél fontosságára, sürgős meg­oldást kíván. Ahol a tarlómaradványok leszántása a talaj szervesanyagának növelése szempontjából szükséges, előnyben ré­szesítjük a többtestű tarlóhántó trak­­torekéket. Ahol a növényi maradványok leszántása nem annyira lényeges, ott a gyorsabb és minőségi kivitelű munka tekintetében épp annyira jó a tárcsás tarlóhántó alkalmazása. Futóhomokon a szélerózió (szélhor­dás) megakadályozására a nehéz fogas­­barena, a kultivátor vagy a lejtős terü­letek tarlóhántásakor alkalmazott szár­nyas tarlóhántó alkalmazható Igen eredményesen akalmazható a Nyitral Mezőgazdasági Főiskola talaj­művelési tanszéke által szerkesztett, talajpcirhanyítöval kombinált tarlóhántó eke, amely egy üzemmenetben írtja a magról kelő és a gyöktörzsek útján szaporodó gyomokat, amit eddig csak kétüzemű eljárással valósíthattak meg. Az eke a gyonwnagvakat * nem szántja a csírázási határon alul fekvő mélyebb rétegekbe, viszont az eke alatt járó porhanyítőkés elvágja a vegetatív úton szaporodó gyomokat és mélyebb réte­gig (15 cin-ig) terjedő porhamyítással növeli a vízelpárolgást akadályozó fel­színi réteget. Tekintettel a tarióhántás agrotechni­kai jelentőségére, annak végrehajtása­kor a legnagyobb óvatossággal és kö­rültekintéssel kell eljárnunk és azt az elmondott agrotechnikai elveknek meg­felelően a mindenkori helyzethez tör­ténő alkalmazkodással kell végrehaj­tanunk. Minél tökéletesebben és gyakrabban végezzük el, annál jobb hatást érünk el. — Még néhány szót a tarlóhántás minőségi keresztülviteléről. A gyakorlat általában lebecsüli a tarlőhántást (talán éppen sekély mélysége miatt) s ezáltal minőségi keresztülvitelére nem fektet különösebb súlyt. Ez nagy hiba, mert a tarlóhántás éppoly fontos agrotechni­kai beavatkozás, mint bármely más szántás, s feladatát csakis a minőségi kivitelezés elveinek betartásával lehet biztosítani. Ez arra intsen bennünket, hogy necsak gyorsan, de jó minőségben is végezzük a tarlőhántást. Ott, ahol a tarlóhántás jő minőségét mellőzik, gyakran a beálló káros következmé­nyeket a javasolt tarlóhántás módjának és nem rossz keresztülvitelének tulaj­donítják. Már kasza alá kerültek a kalászosok, s ha nem akarunk abba a hibába esni, mint 1962 őszén (amikoris a nyugat­szlovákiai kerületben az elmulasztott tarlóhántás miatt 100 000 hektár szán­tóföld mardt ősz! szántás nélkül), akkor haladék nélkül, jól hántsuk meg tar­lóinkat. Dr. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitral Mezőgazdasági Főiska tanára Harcoljunk a levéltetvek ellen A levéltetvek jelenlétét a gyümölcs­fákon nemegyszer a lefelé és felfelé igyekvő hangyák árulják el, mert a levél­tetvek cukortartalmú ürüléke, az ún. „mézharmat“ kedvenc csemegéjük. Ked­vező időjárás során az egymást gyorsan követő nemzedékek hihetetlen módon elszaporodhatnak. Az említett mézhar­matban a korompenész nevű gomba te­lepszik meg, ennek fekete bevonata a fák lélegzését és asszimilációját megnehezíti, a gyümölcsöt pedig bemocskolja. A levéltetvek különböző gyümölcsfák levélfonákjain, fiatal hajtásain szivogat­­nak. Színük zöld, fekete, sárgás-zöld. Testük egészen ap­ró. A növénybe bocsájtott nyáluk mérgező hatására a sejtek működése megváltozik, a nö­vény szövetei rend­ellenesen fejlőd­nek, torzulás, zsu­gorodás, sokszor pedig színváltozás figyelhető meg. A hajtások elnyomo­­rodásával és a le­velek elpusztulásá­val a fiatal gyü­mölcsök növekedé­sében is zavar áll­hat be. Különösen súlyos lehet a le­véltetű kártétel az őszibarackfákon, melyeken az egész termés megsem­misülhet. A közvetlen kár­tételen kívül a le­véltetvek gyümölcsfáink számos vírus­betegségének hordozói. A levéltetvekhez nagyon hasonló a vértetű. Fehér gyapjas viaszszál-izzad­­mányuk, amelynek vattás tömege jelen­létüket messziről elárulja takarja a tet­­veket és védi őket a különböző perme­­tezőszerekkel szemben A vértetű testé­nek vöröses színű festékanyagáról nyerte nevét, amely akkor válik láthatóvá, ha összemorzsoljuk. Ha az említett kártevő az ágak sebeiben, repedéseiben vagy nyár közepén a fiatal hajtásokon nagy tömegekben telepednek meg és szívogat­­ják a növény nedvét. Nyáluk mérgező hatására rákosodáshoz hasonló daganatok keletkeznek, amelyek különböző gombák és rothadások tanyájává válnak. A fa termése elmarad, a megtámadott ágré­szek fokozatosan elszáradnak, végül pe­dig a fa elpusztul. Hasonló duzzanatok a gyökereken is felléphetnek. A megtáma­dott fák fejlődése lelassul, ezek alig adnak termést. A levéltetvek és a vértetvek ellen igen eredményesen permetezünk 0,3 %-os (Vanek Gáspár mérnök tusrajza) Fosfotionnal (tehát 3 del Fosfotiont használunk 100 liter vízben. A készít­ményt először ugyanannyi vízzel hígítjuk és csak azután öntjük a permetlének megfelelő mennyiségű vízbe). A Fosfo­tiont kombinálhatjuk DDT vagy Novozir N—50 készítményekkel is. Ilyenkor a hígításhoz a már kész Fosfotion permet­­levet használjuk tiszta víz helyett. Vanek Gáspárné mérnök, a J. Dimitrov Vegyi Művek A vértetű 1964. július 8.

Next

/
Thumbnails
Contents