Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-26 / 69. szám
A komáromi járás baromfitenyésztéséről Négyévi munka eredménye A komáromi járásban még 1960- ban kidolgozták a baromfitenyésztés távlati fejlesztési tervét. A cél nagy intenzív tenyészetek létesítése, valamint a járás tojás- és baromfihús termelésének növelése volt. Az elmúlt négy év alatt a járás állattenyésztői igyekeztek is ezt megvalósítani, és komoly munkájuk eredményeképpen a termékek mind minőségileg, mind mennyiségileg sokat javultak. E javulás első fő feltétele a baromfiállomány ésszerű csoportosítása, összpontosítása és a jó egyedi kiválasztás volt. Nagy haladást jelentett, hogy tavaly hat szövetkezetben Hetényben, Naszvadon, Káván, Paton, Vyken és Bogyaréten megszüntették, felszámolták a gazdaságosnak egyáltalán nem mondható baromfitenyésztést. A következő lépést a korszerű tojócsarnokok építése jelentette. E téren történt ugyan lemaradás, mert a tervezett 13, összesen 90 ezer férőhelyes épület helyett az elmúlt év végéig csak nyolc darab 48 ezer férőhelyes tojócsarnok készült el. Ennek ellenére a tojócsarnokokban elért eredményekből arra következtetnek a járás szakemberei, hogy további építésükkel, fejlesztésükkel 1970—80-ban már ezekben termelik ki az eladásra szánt tojásmennyiséget. Ez a vélemény számos ellenőrzés, ökonómiai elemzés alapján alakult ki. Megállapították például, hogy Búcson a tojócsarnokokban egy tojást 0,67 koronáért termelnek, Alsópéteren pedig 0,59-ért. Négy év alatt elérték, hogy a járás baromfitenyésztésre szakosított nyolc szövetkezetében — a kilencedikben, Csallóközaranyoson csak 1967-ben kezdik meg a szakosítást — a tyúkállomány 30 690-ről közel 52 ezerre, a tojástermelés pedig ezzel arányban 1 millió 968 ezerről 4 millió 399 ezerre emelkedett. A fejlődés még teljesebb érzékeltetésére Kraváriková elvtársnő, a termelési igazgatóság baromfitenyésztő zootechnikusa az említett 8 szövetkezet — az ímelyi, a zöldállási, a perbetei, az alsópéteri, a bátorkeszi, a gútai, a búcsi és a csicsói — közül néhány jellemző példát hozott fel: Imelyen 1961-ben 137,5 volt az egy tyúkra eső évi átlagos tojáshozam. Az idén viszont a félévi eredmény 82,6 darab. Gútán még rosszabb, 97,7 volt az átlag, és most félévig 75,9-et értek el. A további TÁVLATI TERV 1980-IG határozza meg a teendőket. Ennek részletes kidolgozását most végzik a termelési igazgatóság dolgozói. Az új terv szorosan összefügg az 1960-ban kidolgozottal, és a következő pontokat tartalmazza: a) a tojóállomány még szorosabb összpontosítása és a kis, nem gazdaságos tenyészetek megszüntetése; b) megvalósítani, hogy a járás önellátó legyen jóminőségü keltető tojásokból. c) nagy befogadóképességű tojócsarnokok építése; d) a csibék szakszerű kiválogatása nemek szerint. Jelenleg 40 szövetkezetben foglalkoznak baromfitenyésztéssel. 1970-re ezekből csak 18 marad és 1980-ra kilencre csökkentik számukat. Előreláthatólag az üzemek mindegyikébe 20 ezer tyúkot összpontosítanak. Ehhez még 9 darab hatezer férőhelyes tojócsarnok építése szükséges, melyről az építkezés megkezdése előtt még részletesen tárgyalnak a szövetkezetek vezetőivel. 1970-ig a tojóállományt járási méretben fokozatosan csökkentik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tojástermelés is csökken, sőt emelkedik, és gazdaságosabbá, olcsóbbá válik. Az idén 115 tojásra számítanak tyúkonként, de hat év múlva el akarják érni a 150 -et. A számokból arra következtethetünk, hogy a járás baromfitenyésztése gyors fejlődésen megy keresztül. Kravárikova elvtársnő csak a takarmánykeverék-ellátás miatt aggódik. Ez érthető is, hiszen, ha egy napig nem kapnak, a másnapi tojáshozam már majdnem a felére csökken. Ha felépítik a nemrég jóváhagyott nagy kapacitású takarmánykeverő üzemet, megszűnik ez a veszély. Egy másik fontos probléma, melynek megoldása égetően sürgős, a kiscsibék kétnapos korban történő kiválogatása nemek szerint. Ennek eléréséhez szükséges, hogy még ebben az évben tanfolyamon képezzenek ki néhány gondozót.' Eddig nagy hátrányt jelentett, hogy a vásárolt csibéknek majdnem a fele kakas volt, és ezek feleslegesen fogyasztották a takarmányt, addig amíg küllem szerint meg lehetett különböztetni őket egymástól. Ha ezt kiküszöbölik, az egy tojó felneveléséhez szükséges három csirkét a felére csökkenthetik. A tojócsarnokokban főleg Leghorn és New Hampsire fajtákat tartanak majd. A járás a húseladás tervét kiselejtezett tojókkal, kakasokkal, pulykákkal, kacsákkal és részben ludakkal fedezi. Itt is bizonyos javulást várnak. 1980-ra a jelenlegi 4226 mázsáról 5000 mázsára emelik az eladást. A felsorolt tervfeladatokat nem lesz könnyű valóra váltani. Az állattenyésztők ezért az egész járásban megfeszített erővel dolgoznak az eddig kihasználatlan tartalékok feltárásán. Elhatározták többek közt, hogy minden baromfitelepnek egy középiskolai végzettségű és egy baromfitenyésztő szakiskolát végzett emberrel kell rendelkeznie. A továbbiakban pedig fokozatosan főiskolát végzett emberekkel töltik be a vezető állásokat. A HELYSZÍNEN A nyolc szakosított szövetkezet közül kettőben jártunk: Zöldálláson és Csicsón. A zöldállási zootechnikus helyettese, Jelenciak elvtárs szerint náluk minden feltétel megvan a jó baromfitenyészet megteremtésére. A tojócsarnokban elért eredmények azonban gyengébbek a vártnál. Igaz, tapasztalataik sem kielégítőek, hisz csak tavaly építették fel a tojócsarnokokat. Az átlageredmények azonban szépek. Tavaly 144 tojást termeltek egy tyúktól, és az idei év első felében 89-et. A csicsói szövetkezetnek összesen 5000 tojótyúkja van. Ennek egy részét az 1961-ben épült ketreces tojócsarnokban tartják, a többit pedig vándorőlazzák. Az idén kiselejtezik az öreg tyúkokat. Az év végéig 8000-re emelik az állományt. Habernicht János, a szövetkezet elnöke csak a csibenevelő építésével elégedetlen. Már régen át kellett volna az építőknek adniuk, de ha ilyen lassan haladnak vele, az idén aligha kerül rá sor. A tojócsarnokban két ember dolgozik, Beke Károly és Fehérvári László. A munkát úgy osztják be, hogy reggél közösen megetetnek, elvégzik a nehezebb munkákat, és napközben csak egyikük marad a tojócsarnokban felügyelni a vályúk mozgására és arra, hogy mindig legyen bennük elég takarmány, víz. Következő nap a másik tart szolgálatot. Az utolsó csoportból, mely 11 hónapig volt, a ketrecekben 360 000 tojást termeltek ki. Egy tojás előállítási költsége átlag 0,65 korona. Beke Károly gondozó minden tekintetben előnyösnek tartja a ketreces tojócsarnokot. A tyúkok ezekben nem mozoghatnak, s csak a tojástermelésre fordítják energiájukat. Tojásaik többsége alkalmas exportálásra, mivel eléri, vagy meghaladja a 6 dekagrammot. Az ólakban és vándorólakban tartottaknál viszont az utolsó 16 láda tojásból csak két láda volt I. osztályú. Ez bizony nagy különbség. A következő hónapokban még szebb eredményre számítanak, mert egészséges, fiatal tojókat telepítenek a ketrecekbe. * * * Ilyen az általános helyzet a járás baromfitenyésztésében. A központi egységes irányítás, a szövetkezetek állandó támogatása, a szaktanácsok meghozták az eredményt. Keres Éva- Vajon melyik a nehezebb? - kérdezik egymástól a fjüjj (St. Barcák felvételei) Számos szövetkezetünkben még ma is azt állítják, hogy nem érdemes a kertészettel foglalkozni. Hogy ez az állítás nem éppen helytálló, azt az alábbiak bizonyítják. . Pinc községet (losonci járás) hegyek övezik. Szántóterülete nagy részét lecsapolás révén nyerték. Cukorrépa termesztésével próbálkoztak. Az eredmény nem volt kielégítő. Bármilyen mennyiségű trágyát, műtrágyát adagoltak a talajba, legfeljebb 150 mázsa termett hektáronként. A kertészet viszont évről-évre teljesíti, sót túlteljesíti tervét. Már évek óta sikerrel termesztenek dinnyét. Tavaly három hektáron termeltek, 70 000 korona bevételre számítottak.. Azonban 160 000 korona jövedelemre tettek szert. A dinnye termesztését hét év óta Benyös Dezső irányítja nagy hozzáértéssel. Beszélgetésünk folyamán megtudtam, ö a kertészet mindenese. Nappal a dinnye ápolását, szedését, éjjel pedig őrzését végzi. Ottjártunkkor elbeszélgettünk Dezső bácsival. Elmondta, Látogátás egy hegyaljai szövetkezetben hogy a tavalyi termés nagyon jó volt. Ugyanis 6 kilón aluli dinnye alig akadt, de nem volt ritkaság a 22 kilós sem. — Abból bizony könnyű volt eladni egy mázsát — mondta nevetve —, az ember öt-hat darabot leszakított, s máris megvolt. így a pénzügy tervet is könnyen teljesítettük. Dezső bácsi most sem unatkozik. Malát András, Juhász Imre és Salamon László — mind a hárman diákok — szívesen segítenek a víg kedélyű dinnyetermesztőnek. Ő csak leszakítja a szállításra valót, a fiúk pedig kihordják a föld szélére. Néha azonban csinálnak egy kis „mellékutat“ is: szívesen lakmároznak a finom dinnyéből. Utána aztán még fürgébben megy a munka. Dezső bácsi nem haragszik ezért, sőt még viccelődik is velük. Az uborkát sok helyen szóra sem méltatják. Pincén azonban más a helyzet. Nagyon is szívesen termesztik, kitűnő hektárhozamokat érnek el. Tavaly például 70 000 koronát terveztek hektáronként, de kellemesen csalódtak, ugyanis az uborka 96 000 koronát jövedelmezett. Idén azonban nagyon megdézsmálták az ürgék. Az agronómus kissé elmosolyodik és az egyik kipusztított rész felé mutat. — Hamarább kellett volna jönni pár héttel, s szemtanúi lehettek volna egy ürgevadászatnak. A szövetkezet minden darabért két koronát fizetett. Volt olyan, aki délutánonként huszonötöt is fogott. Jó „napszám" volt. A burgonya termesztésében is sikereket értek el. Hektáronként 100—110 mázsa volt a termés. Minden három évben cserélik az ültetőanyagot és így elkerülik a fajtaelromlás veszélyét. Ezután az állattenyésztés felől érdeklődtem. Tamási elvtárs szívesen tájékoztatott, hiszen nincs mit szégyelleniük. Az álattenyésztési termékek teljesítését az első félévben magasan túllépték. Marhahúsból 156 százalékra, sertéshúsból 110, tojásból 120, míg tejből 142 százalékra teljesítették eladási feladataikat. Az utóbbival kapcsolatban szükséges megjegyeznünk, hogy a fejőstehenek száma állandóan változik. Jelenleg 180 db tehénnel rendelkeznek, melynek a fele gümőkóros. Az idei tél elé bizakodással tekintenek. Van rá okuk. Már most annyi takarmánnyal rendelkeznek, amennyi a tavalyi év össztermése volt. Nagy András A bögellői szövetkezetben minden évben növelik a vegyszerrel kezelt terület nagyságát. Idén az 50 hektárnyi silókukoricát is vegyszerrel kezelték. Hogy mit ér a vegyszer, azt a kép is mutatja. K á z m é r Ernő agronómus jobb oldalán a kukorica tiszta, sehol gyom nem látható, míg a bal kezénél —a traktoros nem nézte az előző sort, s így egy 5 méteres sáv nem kapott Zeazint — feienagyságúra sem nőtt meg, mert a gyom elvette tőle a tápanyagot s a napfényt. Máskor jobban ügyeljen a traktoros, mert figyelmetlensége, esetleg hanyagsága előbb-utóbb úgyis kiderül. (Kép és szöveg: Zsebik S.) Podhoranyban Több mint három éve annak, hogy nagy gazdaság lett a három kis szövetkezetből. Nem javult a helyzet az összevonás által, sőt még rosszabbul gazdálkodtak a szövetkezet tagjai. A vezetőségben nem akadt felelős ember, hiányzott az erős kéz. > Ezt többször szóvátették a járás mezőgazdasági osztályán, majd később a Nyitrai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságon. Végül is Ernest Konecny elvtárs lett a szövetkezet elnöke Podhoranyban, akit dolgos embernek és tapasztalt szervezőnek ismertek. Ugyancsak új emberek kerültek az agronómus, a zootechnikus és a gépesítő helyébe. Ezek után alaposan munkához láttak, s azóta szemlátomást tollasodik, terebélyesedik a szövetkezet. Számottevő haladás észlelhető mindenekelőtt az állattenyésztésben. Kevés olyan szövetkezet működik a nyitrai járásban, amelynek istállóiban olyan rend és tisztaság uralkodna, mint a Podhoranyban. Az állatokon nyoma sincs a piszoknak; fehérek, frissen meszeltek az épületek, klórmésszel fertőtlenítik a folyosókat. Nem csoda, ha az ilyen környezetben ember és állat egyaránt jól érzi magát, örömteljesebben halad a munka. Módunkban állott meggyőződni róla, hogy az állatgondozók valóban nagyobb kedvvel látják el a teendőket a tiszta környezetben. A legyengült marhaállomány erőre kapott. Összehasonlíthatatlanul javult a szövetkezet takarmányalapja. A higiéniai előírások szigorú betartásán kívül gondosan ügyelnek arra, hogy a jószág naponta háromszor kapjon eleséget, a takarmányadagok helyes összeállítására és elosztására a haszonhozam arányában. A növendékállatokat rendszeresen legeltetik, fokozott gondot fordítanak a takarmányfélékre, amelyeket az egész terület 23,5 %-án termesztenek. Silózás alkalmával nem feledkeztek meg az új technológia alkalmazásáról. Már 23 vagont készítettek az őszi keverékből, amelyhez lucernát kevertek kénsav adagolásával. Az állatok haszonhozama? Amíg tavaly ugyanabban az időszakban csak 4 litert tett ki az átlagos fejéshozam, idén már 6,6 litert értek el a podhoranyí szövetkezetben. Tavaly 2,3 darabot, idén 6 malacot választottak el az első félévben anyakocánként. A sertéshizlaldában 0,23 kg-ról 0,57 kg-ra emelkedett az átlagos súlygyarapodás hízónként, a hízómarháknál pedig 0,57-ről 0,96 kg-ra. Ezek az eredmények persze megnyilvánulnak az állattenyésztési termékek eladási tervének teljesítésében is. Az év első hét hónapja alatt globálisan 105,5 °/ora teljesítették a húseladás tervét, a tejét 115,3 és a tojásét 147 °/o-ra. Ez azt jelenti, hogy 22 190 liter tejjel és 50 760 darab tojással gazdagították terven felül a piacot. A teljesítményekért külön dicséret illeti Ernest Konecny elnököt. Szabó Imre mérnök zootechnikust, Vojtech Lyziaciar gépesítöt és Fülöp Mihály agronómust, mint a termelés törekvő szervezőit és nem utolsósorban a szövetkezet dolgozóit. Marián Takác (Nyitra) Ha jó a vezetés... A komáromi EFSZ két évvel ezelőtt még a járás leggyengébb szövetkezetei közé tartozott. A tagság kedvetlenül dolgozott, rossz volt az anyagi ösztönzés. A járás illetékes szervei látták, hogy ez így nem mehet tovább. Valamit tenni kell. Ekkor került a szövetkezet élére GLUCH Augusztin mérnök. Gluch elvtárs első teendője volt rendet teremteni a munkaszervezésben és ezáltal javítani a munkaerkölcsöt is. A vezető állásokba új, szakképzett embereket állítottak. A tagságnak lassan visszatért a bizalma a szövetkezetben, megszilárdult a munkafegyelem és emelkedett a jövedelem. A tehenészetben például az átlagos havi bér 1263 korona, az anyasertéseknél 1876 korona, a hízósertéseknél 1500, a növénytermesztésben 900, és a kertészetben 804 korona. Ehhez jön még a fél hektár háztáji termése és a természetbeni juttatás. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a komáromi EFSZ ma már a járás legjobb közös gazdaságai közé tartozik. Holczer László (Komárom) Az alsószecsei EFSZ nemrég fejezte be egy kétrészes 750 m3-es silógödör építését. A képen jól látható a betonjárda, mely a silógödörhöz vezet. A két gödör közötti területet szintén kibetonozták, hogy esős időben is tiszta legyen a környéke. így a siló sem szennyeződhet. Kúcs Gyula (Alsószecse)
