Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-23 / 68. szám

A sxóbodsóg hajnalán

I Az első par.tizánbrigád) harci egységei 1944. augusztus 21-én

‘ szabadították fel a martini {járáshoz tartozó Sklabinát. A parancsnokság épületére (az alábbi fényképen látható) kitűzték a csehszlovák állam zászlaját, hogy hirdesse a Szlovák Nemzeti Felkelés célját: a csehek és a szlovákok közös államának felújítását.

Szeptember 22-én a fasiszta túlerő támadó hadmozdulatai miatt a partizánok taktikai okokból visszavonultak a hegyekbe. A falu lakossága a partizánokhoz csatlakozott és több mint egy héten keresztül a fenyvesekben táborozott.

Amikor azonban a kiküldött megfigyelők hírül vitték, hogy a németek kitakarodtak a faluból, először az asszonyok és a gyermekek, majd az öregebb férfiak és végül a munkabíró férfiak is visszatértek. Szántani, vetni kellett, hogy a szabadság első évében ne legyen kenyérszűke.

Szeptember 29-én azonban a német fasiszták meglepetésszerűen rajtaütöttek a falun. Összeszedték a férfiakat és elhajtották még a 14—15 éves fiúgyermekeket is.

IA sklabinaiak drágán fizettek szabadságukért. A német fasiszták az elhajtott férfiak közül huszonkettőt meggyilkoltak, hatan pedig a német koncentrációs táborban, egy bombatámadás alkalmával vesztették életüket.

Az alábbi fénykép a fasiszták által meggyilkolt sklabinaiak emlékművét ábrázolja, amelyen a hősi halált halt hazafiak portréi láthatók.

A felszabadított sklábinai nép új, boldog életet épít. S bár kedvezőtlen éghajlati és talajviszonyok között gazdálkodik szövetkezetük, zz elért eredményeik miatt szégyenkezésre nincs okuk.

A kulturális élet is kibontakozásnak indult. A közelmúltban épült nüvelődési otthon megnyitásával (az alábbi képen látható) kedvező előfeltételek születtek a kulturális népnevelő munka különböző formáinak gyakorlásához. Szöveg: Pathó K. Foto: Tóth D.

A barátság ünnepsége

A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának tiszteletére Füleken dal- és táncfesztivált rendezett a CSEMADOK közép-szlovákiai szervezete. A nagyszabású ünnepség augusztus 15 — 16-án zajlott le, amely népeink testvéri barátságának megnyilvánulása volt. A magyar csoportokon kívül meghívtak szlovák együtteseket is. Mintegy húsz csoport vett részt 350 taggal.

A hazaiakon kívül még Magyarországról a Nógrád-megyei tánccsoport is jelen volt.

A Safarikovói Ciertazen-együttes nagyszerű teljesítményt nyújtott. Hogy tudását elismerik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hazánkat külföldön is képviselte, mégpedig: Franciaországban, az NDK-ban, Magyarországon és szeptemberben hónapos vendégszereplésre megy Olaszországba. A másik résztvevő a Hrochoían-együttes volt Banská Bystricáról, amely közép-szlovákiai dalokkal és táncokkal gazdagította a műsort. A látványosságban gazdag műsort a szlovák és a magyar együttesek népmulatsággal fejezték be.

Ez az ünnepség mintegy konkrét bizonyítéka volt a hazánkban és külföldön élő népekhez fűződő barátságunknak.

A gyümölcstermesztésnek "ősi haí gyománya van. Már a legrégibb időkben, amikor az ember a természet kénye-kedvére volt utalva, megkülönböztette és összehasonlította az egyes gyümölcsnemek termését. A legrégibb feljegyzésekre a fajták jó és rossz tulajdonságainak összehasonlításával kapcsolatban az egyiptomi, babiloni és asszíriai képírásokban bukkantak a régészek A gazdag római és görög irodalomban is megtalálhatjuk az egyes gyümölcsnemek ! fajtaleírását. így például Plinius 26 almafajtát ismertet. Azóta azonban már 2000 esztendő múlt el és ez idő alatt az ember műveltsége, különösen a természet törvényszerűségeinek felismerésében nagy előrehaladást árt el. A műveltséggel egyidejűleg arányosan növekedett az ember igénye is. Később már nem elégedett meg a meglévő gyümölcsfajtákkal, s rájött arra, hogyan javíthatja az egyes fajták minőségét, miképpen nemesíthet ki új, az addig termesztett fajtáknál jobb tulajdonsággal rendelkező fajtákat. Ez idő szerint csupán almából kb. 10 000 fajtát identifikáltak és írtak le. A többi gyümölcsnemből is már számos fajtaleírás létezik. A gyümölcsfajták e sokaságában azonban nem könnyű eligazodni, sőt megbízható szakirodalom nélkül ez lehetetlen. Ezért a gyümölcsfajták állandóan növekvő száma és a fajták egymáshoz való nagy hasonlósága szükségessé tette egy külön tudományág, a pomológia kifejlődését. A pomológiai irodalom fokozatosan tökéletesedett és nemcsak fajtaleírásokban gazdagodott, hanem a pomológiai ismeretek gyakorlati felhasználásának módjával is bővült.

Különösen napjainkban, amikor a gyümölcstermesztés fejlesztése távlati tervének megvalósítása küszöbén állunk, nagy segítségünkre szolgál a Szlovákiában termesztett körzetesített fajták leírása. A gyümölcsfajták kiválogatása és körzetesítése számos

szakemberünk és kiváló gyümölcsészünk áldozatkész munkájának az eredménye. Gyümölcstermesztőink célja, hogy az egyes termőtájakon azokat a gyümölcsnemeket és fajtákat termesszék, amelyek az adott viszonyok között a legjobban beválnak, s a legnagyobb és legjobb minőségű termést adják.

A szlovákiai szakirodalom eddig nélkülözte az engedélyezett gyümölcsfajtákat ismerő szakirodalmat. Az új gyümölcsösök telepítésének egyik fő feltétele a fajták helyes megválasztása, mégpedig nemcsak termesztési szempontból, hanem a szükséglet és az élelmiszeripar követelményeinek szempontjából is. Fontos tehát, hogy ismerjük az egyes fajták tulajdonságait, termelékenységét, ellenállóképességét a betegségekkel és kártevőkkel szemben, termőhely-, nedvesség- és tápanyagigényét, piaci és ipari értékét. A napokban megjelent, ízlésesen, tetszetősen kiállított, praktikus, műanyag borítólapú P o m o 1 ó g i a Dominik Pochyba és munkaközösségének feldolgozásában a legnagyobb mértékben pótolja az eddigi szakirodalomhiányt s jó, de méginkább nélkülözhetetlen segítőtársa lesz nemcsak a mezőgazdasági üzemek és faiskolák dolgozóinak, hanem a háztáji kertészeknek is. A kézikönyv küldetése az, hogy a gyümölcstermesztőket mindennapi munkájukban olyan gyümölcsfajták termesztéséhez vezesse, amelyek a

fáradságos munkát és gondosságot

megérdemlik.

A szerzők három részre osztották könyvüket. Az első rész — az almásgyümölcsűek — ismerteti a nálunk termeszthető legjobb alma és körte fajtákat. A második részben — csonthéjas gyümölcsűek — megtalálja az olvasó a cseresznye, meggy, kajszibarack, őszibarack és szilva talaj- és éghajlati viszonyainkban leggazdaságosabban termeszthető fajtáit. A bogyósgyümölcsűek leírását a harmadik rész tartalmazza. Az a rész a ribiszke (piros, fehér és fekete termésű), köszméte, málna, szeder, szamóca, mogyoró és mandula fajtáinak leírásával foglalkozik. Az egyes fajták leírása minden gyümölcsnél kiterjed az

egyes fajták származására és elterjedésére, biológiai és morfológiai tulajdonságaira, talaj- és éghajlati igényeire, megtermékenyülő és megtermékenyítő képességére, megfelelő tér. mőtájra, alanyra, a fajta előnyeire és hiányosságára, valamint gyakorlati felhasználhatóságára. A könyvet bőven ellátták szemléltető anyaggal. Az egyik oldal a fajta leírását tartalmazza, a szemben levő oldal pedig annak színes fényképét.

A pomológia ismerete előfeltétele a sikeres, jó eredményű gyümölcstermesztésnek. Az ismertetett könyv a gyakorlat számára készült és segédeszközül kíván lenni a jó és termékeny fajták felismerésében és az alkalmatlan fajták kiküszöbölésében. Küldetését gyümölcstermesztőink kezében bizonyára teljesíti majd. (Oldalszám 320, ára kötve 30.— Kcs.)

U

A népművelés új formái falun

A mezőgazdasági dolgozók általános és szakmai műveltségének jelentőségét szocialista öntudatuk fokozását, érdeklődésük fejlesztését a kulturális és társadalmi élet iránt, a mezőgazdasági termelés fejlődésének szempontjából, ma senki sem tagadja. Ezek helyes elvek, gyakorlati megvalósításuk körül azonban koránt sincs minden rendben. Ezen a téren még sok minden nem világos, s a helyes feladatok kitűzésétől gyakorlati megvalósításukig még hosszú az út.

A kivezető utat szövetkezeti klubok, vagyis olyan intézmények megalakításában kerestük, amelyek a művelődési, a politikai-nevelési és a kulturális-társadalmi tevékenységet falun összhangba hozták volna a termelés és a szövetkezeti dolgozók problémáival. A klubok megalakultak, az eredmények azonban elmaradtak, mert többé-kevésbé periférikus intézményekké váltak: a szövetkezeti vezetők közül senkinek sem jutott ugyanis eszébe, hogy ezek munkáját irányítani is kell.

Sokat vártunk e téren a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozóitól is. Az ő erejükből sem futotta arra, hogy segítséget nyújtsanak a kluboknak a propaganda, a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom stb. irányításában, szervezésében. A járási népművelési intézetek dolgozói — noha nagy igyekezetei fejtettek ki — ezért ritkán vagy egyáltalán nem találtak alkalmat arra, hogy megbeszéljék a termelési igazgatóságok illetékeseivel a klubok tevékenységének kérdését, a termelési propaganda egyes időszerű problémáit. A szövetkezeti falvakban senki sem képviselte a népművelési intézetet. Ennélfogva nem akadt ember, aki kiállt volna a klubok mellett, aki a vezetőséggel való állandó kapcsolata révén anyagi eszközöket is tudott volna biztosítani küldetésük teljesítéséhez.

Ezért örömmel fogadtuk a szövetkezetek új mintaalapszabályzata VI. fejezetének 29. bekezdését, amely leszögezi, hogy a szövetkezeteknek kulturális bizottságokat kell létrehozniuk. A jövőben ugyanis ezekre hárul majd a szövetkezetben folyó ideológiai és nevelési munka szervezése, irányítása. Szerepet kell vállalniuk azonban a falu kulturális és társadalmi életének irányításában is. Hasonló örömmel fogadtuk a kulturális bizottságok munkáját meghatározó javaslatot is, melyet a mezőgazdasági minisztérium dolgozott ki. E javaslatról most széleskörű vita folyik a termelési igazgatóságokon, a Szlovák Nemzeti Tanács Iskolaügyi Osztályán és a nemzeti bizottságok kulturális bizottságaiban.

Nem célom az aiapelv-javaslat kommentálása, a kulturális bizottságok küldetésének és munkájának ismertetése. Annyit azonban szükségesnek tartok megjegyezni, hogy egy kimondottan szövetkezeti szerv tevékenységének komplex munkatervezetéről van szó, melynek elsősorban a szövetkezetesek egyre növekvő nevelési, művelődési, kulturális, társadalmi és rekreációs igényeinek kielégítését kell biztosítania. Mindezt a szövetkezeti falu szükségleteivel összhangban.

A szövetkezetek kulturális bizottságainak mint szervező és irányító szerveknek, persze nem az a feladatuk, hogy önmaguk fejtsenek ki kulturális és egyéb tevékenységet, hanem az, hogy szervezzék és irányítsák a szövetkezet, valamint a nemzeti bizottság hatáskörébe tartozó klubok és más intézmények munkáját. A kulturális bizottságnak főleg eszmei szempontból kell segítenie a klubok tevékenységét, azaz szem előtt kell tartani a szövetkezeti tagok általános műveltségének és szakképzettségének növelését a politikai, a kulturális és a társadalmi nevelést, de mindenekelőtt a termelési feladatok teljesítésére való törékvést. Ez pedig azt hiszem, alapvető kötelességük. Egyébként az, hogy a szövetkezetben lesz egy szerv — a kulturális bizottság — amellyel megbeszélhetik tevékenységüket és összhangba hozhatják munkájukat a szövetkezet és a falu szükségleteivel, lényegesen megkönnyíti a népművelési intézet dolgozóinak helyzetét.

Az EFSZ kulturális bizottságai tehát valóban értékes, felelősségteljes munkát fejtenek majd ki a dolgozók szakképzettségének növelése, a nevelés problémáinak megoldása, a szövetkezeti tagok, a falu kulturális és társadalmi fejlődése feltételeinek megteremtésében, a haladó munkamódszerek és az élenjáró dolgozók tapasztalatainak terjesztésében, vagyis a mezőgazdasági termelési propaganda terén. Hogy a bizottság valóban teljesíthesse küldetését, rendelkezésére áll majd a kulturális alap, s ezt helyesen, célszerűen kell felhasználnia. Az említett javaslat egyébként e téren is útmutatással szolgál. Kétségtelen, hogy a kulturális alap célszerű felhasználásában pozitív szerepük Ieáz a kulturális bizottságoknak, márcsak azért is, mivel helytelen elosztásáért felelősségre vonhatja őket a tagság.

Nem tagadhatjuk, hogy amikor mindez szóba került, azt vártuk, a népművelési intézetek dolgozói örömmel fogadják. Ám csalódással kellett tudomásul vennünk, hogy nem így van. Ezt bizonyítja a martini és a

Liptovsky Mikulás-i járás között folyó mezőgazdasági propaganda-verseny szlovákiai értekezlete, ahol a népművelési intézet jelenlévő dolgozói közül sokan fenntartással, sőt negatívan fogadták a javaslatot. Magatartásukat azzal magyarázták, hogy a falu kulturális életének fellendítése végett korábban megalakult bizottságok szintén képtelenek voltak teljesíteni küldetésüket, sőt tehetetlenek voltak és megszűntek anélkül, hogy feloszlatták volna őket.

Meggyőződésem, hogy az EFSZ-ek leendő kulturális bizottságaival szemben alaptalan ez a szkeptikus álláspont, mivel nem formális szervezet megalakításáról van szó. Tehát olyan szervekről, amelyeknek lehetőségük nyílik majd arra, hogy jól irányítsák a minden segédeszközzel felszerelt klubokat.

Ehhez azonban szükséges, hogy a kulturális bizottság, melyben a szövetkezeti tagokon kívül a tömegszervezetek képviselői, kiváló kultúrmunkások stb. is helyet kapnak, már öszszetételénél fogva is biztosítsa a teljes sikert. Ezért a bizottság tagjainak kiválasztására a szövetkezetek vezetőségén és tagságán kívül, a falusi pártszervezeteknek és a helyi nemzeti bizottságoknak is nagy gondot kell fordítaniuk. Semmiképpen sem engedhető meg, hogy formálissá váljon a bizottságok megalapítása, és hogy olyan bizottságok jöjjenek létre, melyekről nem tudnak az emberek, melyek tevékenysége nem érződik majd a mindennapi munkán. Mindezt csak abban az esetben kerülhetjük el, ha az alapelv-javaslatot a mezőgazdasági termelési igazgatóságok munkatársain kívül a népművelési intézet dolgozói is alaposan átolvassák, áttanulmányozzák és még mielőtt életbe lépne, konkrét megfontolt, tapasztalataikból kiinduló javaslatokat tesznek kiegészítése, hatékonysága növelése érdekében.

Örvendetes, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium tervbevette az EFSZ-ek leendő kulturális bizottságai elnökeinek és tagjainak téli iskoláztatását, mivel ez jelentős lépés lehet sok nyílt és nagyon fontos kérdés tisztázásához, főleg olyanokhoz, mint amilyen a mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a népművelési intézetek közötti együttműködés, vagy a népművelési intézetek és a szövetkezetek közötti kapcsolat. Röviden szólva: sokat várunk az iskoláztatástól, mindenekelőtt azonban a népművelési munka ideológiai és tartalmi elmélyítését szövetkezeti faivainkban, ami bizonyára kedvező hatást gyakorol a szövetkezetek gazdasági megszilárdulására és a szövetkezeti parasztság szocialista életstílusának további elmélyítésére. j. H.

1964. augusztus 25.