Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-08 / 55. szám
TARTALOM TALAJMÜVELÉS Dr. Frideczky Akos mérnök: A tarlóhántás legjobban bevált módjai.........................................105 NÖVÉNYVÉDELEM V a n ek Gáspárné mérnök: Harcoljunk a gyümölcsfákat károsító levéltetvek ellen . . . 108 TAKARMÁNYOZÁS Kalisky Dániel mérnök: Növendékmarhák takarmányozása nyáron.........................................107 NÖVÉNYTERMESZTÉS Bart ha Béla: Herefélék vetőmag-termesztésének nyári teendői..........................................108 V_____________J A megkésett tarlóhántás káros hatása továbbá abban is megnyilvánul, hogy a talaj kiszárad, nehezen, vagy egyáltalán nem szántható, rögös szántást ad ős a gyommagvak már csak mélyebb talajrétegbe kerülnek. a tarlőhantAs mélysége Itt tárul fel a tarlóhántás másik, talán még fontosabb és az előbbivel szorosan összefüggő kérdés, a tarlóhántás mélysége. Amint már jeleztem, e téren a hazai és külföldi szakemberek véleménye Igán eltérő, ami elsősorban az éghajlati- ét a talajviszonyok különbözőségéből származik. Ennek hatására jött létre a tarlőhántást szabályozó csehszlovák állami norma is, amely ugyan csupán tájékod tató jellegű, de eltérő mélység megjelölése folytán sok félreértésre ad okot, s nagymértékben hozzájárul talajaink elgyomosodásához. Kétségtelenül igaz, hogy a talajok neme (agyag-, homok-, vályogtalajok) szerint a tarlóhántás mélysége a biológiai követelményeknek megfelelően változtatható, de csakis azon mélységi ha> tárón belül, ahol a talajparányok életfeltételeit módunkban áll Irányítani. Fiziológiai határmélységen túl beszántott gyommag levegőhiány miatt már nem csírázik. A homoktalajok fiziológiai mélysége nagyobb, mint a vályog- és agyagtalajoké, ezért leszántásuk során eltérő mélységet alkalmazhatunk. Középnehéz jellegű talajok esetén a szántási mélység 6 cm körüli, nehéz agyagtalajok vonatkozásában pedig ennél sekélyebb, könnyű jellegű homoktalajok értelmezésében viszont ennél valamivel mélyebb. (Folytatás a következő oldalon) Tárcsa rögtörő bevágással A rög törő bevágással ellátott tárcsák nehéz terepen kultivátor helyett és tarlóhántás végzésére használhatók. Csehszlovákiában ilyen talajművelő eszközt 16-BDN-120 jelzéssel kezdtek gyártani, amely az első sorban 8 rög törő bevágású, a második sorban pedig 8 sima tárcsával rendelkezik. Az első tárcsasor 0—27 °-os szögben, a hátsó tárcsasor pedig 0—30 °-os szögben állítható be. A tárcsasorok felett nyomtatékládákat helyeztek el. —ksz— A tarlóhántás legjobban bevált módjai MIMIIM A tarlőhántás ez Ideig még mindig nyitott problémának tekinthető. Ami a munka időbeni végzését — vagyis az agrotechnikai határidők betartását — Illeti, e téren nincs véleménykülönbség a szakemberek felfogása tekintetében. A „kassza után eke“ jelsző általános agrotechnikai követelmény és hű kifejezője a víztartalom-megóvás módjának. A késedelem a talaj vízkészletének csökkenésével jár, ami a gyommagvak kikeléséhez szükséges nedvesség hiányát jelentheti. Aratás idején a talaj felszíni nedvessége a teljes vízbefogadó képesség mintegy 16 %át teszi ki A napi veszteség — napsütéses és szeles időjárás esetén — meghaladja a 3 %-ot, vagyis egy hét alatt a holtvíz szintig kiszárad, mely ala‘t a vizet a növények már hasznosítani nem tudják, s a gyomok így nem csíráznak. A kiszáradt talaj felütelén fekvő gyommagvak maghurka a légköri tényezők hatására megkeményedik és a magvakat későbbi beszántásuk alkalmával ellenállóvá teszik minden külső behatással szemben. Itt hasonló eset következik be, mint amikor a baktériumok kedvezőtlen életkörülmények hatására spórákká alakulnak, .melyek igen ellenállnak és átsegítik a baktériumokat a részükre kedvezőtlen életkörülményeken. A megvastagodott maghéjjal bíró gyommagvak azután természetüknek megfelelően évtizedekig is elvannak a talajban anélkül, hogy csírázóképességüket elveszítenék. Németországi kísérletek beigazolták, hogy pl. a fehér mustár és a repcemag száz évig is megmarad a talajban csíraképességének elvesztése nélkül, feltéve, ha leszántása előtt a magburok megvastagodott. Természetesen nem minden gyommag tartja meg ilyen sokáig csírázóképességéit. Sok közülük már az első évben elpusztult, továbbiak a következő években, de igen sok gyomfaj magja évtizedekig megőrzi csírázóképességét a talaj mélyebb és a hőváltozásnak ki nem tett rétegében. A magvak megacélosodása, vagyis ellen állóképességük fokozása a faji jellegen kívül az éghajlati hatások egyenes függvénye. Emiatt szükséges a gyors leszántás. Az elmondottakból nyilvánvalóvá válik, hogy a gyors leszántás Is csak akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha a magvak olyan felszíni talajrétegbe kerülnek, ahol hőingadozás s ennek folytán a maghéjon keletkeze hajszálnyi repedés veszélye fenyegeti. A hajszálvékony repedéseken át a baktériumok behatolnak a mag belsejébe és annak tápanyagtartalmát (ún. endosperjét) elpusztítják. Így könnyen -érthetővé válik az, hogy a talaj felszíni rétegében szántott, vagy mesterségesen bevitt gyommagvak ott egyszerűen eltűnnek, áldozatául esnek a talaj mlkroflőrájtnak és csírázás nélkül Is veszélytelenné válnak. Ez a tény Is meggyőzhet mindenkit a sekély tarlőhántás gyomirtó hatásáról annál Is Inkább, mivel ugyanezen magvak mélyebb rétegbe történő leszántás után (ahol a nappali és éjjeli hőingadozás hatása nem érvényesül] nem csíráznak, d® cslrázőképességüket megőrzik, évekig el fekszenek és fokozatosan elgyom-osítják a talajt. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE vm. ÉVFOLYAM • 27. SZÄM. 1964. július 8.
