Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-23 / 68. szám
Hozzászólás a „Sok takarmány, kevés tej“ című íráshoz Az érem harmadik oldala A Szabad Földműves 50. és 58. számában megjelent bírálócikkek, valamint Schuster György gazdasági mérnöknek a témához való hozzászólása után engedjék meg, hogy én is véleményt nyilvánítsak. Elsősorban is mindenben egyetértek Schúszter mérnökkel. Ő azonban nem látja a mi ipolyviski sajátos adottságainkat és ennek hiányában csak tapogatózni lehet. Kovács György agronómussal 1953 óta dolgozunk együtt, mégis azt állítja, „nem tudja“ mi az oka annak, hogy alacsony a tejhozam. Megpróbálom felfrissíteni emlékezőképességét. Az érem első oldalát bemutatta az agronómus, a másik oldalát Schuster mérnök jó körültekintéssel tálalta. Marad tehát az érem harmadik oldala. 1957-ben az egy tehénre eső évi tejtermelésünk 2310 liter volt. Ez sem volt valami túlságosan sok, de ilyen hozam mellett már maradt valamenynyi jövedelem is. Ebben az időben állandóan emelkedő irányzatot mutatott tejtermelésünk Ez nem véletlen. A tehenek egyedenként a tejhozamnak megfelelően pótabrakot kaptak, mert volt miből. Szálastakarmány, beleértve a pillangósokat ts, elegendő jutott az állatoknak, mert akkoriban még alacsony volt az állatállomány száma. Az üszők közül a legjobbakat választottuk a tehénállomány feltöltésére és ezeknek is jutott abrak. Ebben az időben Gyuri bácsi még nem nagyon számította hány mázsa termett hektáronként, mert az állami készletből évente 25—30 vagon abraktakarmányt kaptunk. De mióta az állami alapból csak 6—7 vagon jut évente, megszűnt a tehenek pótabrakja és az egy évesnél ’dősebb üszők sem kapnak szemesfélét. Igaz, ha van ellegendő pillangós takarmány, 8—9 literes napi tejhozamot is el lehet érni abraktakarmány nélkül. Sajnos, takarmányalapunk hullámzó volt és a borjak nem kapták meg kiskoruktól a nekik járó adagot. Pedig enélkül nem tenyészthető ki egészséges, jóhozamú állomány. Az abrakhiányt betetőzte, hogy több éven át kevés volt a szálastakarmány. A tejelékenység tehát főleg takarmányhiány miatt csökkent. Írásomban közlöm egy tehén napi takarmányadagját az 1964. január 1-i és május 1-i közötti időszakban. (Megjegyzem, hogy az 1963-as évben az előző évnél jobb voit a szénatermés.),.Csak annyit, amennyi szükséges a szabványnak megfelelően“ — így írja Schuszter mérnök. így is volna ez rendjén, ha lenne miből. A mi viszonyainkból kiindulva, sajnos, Így kellett megfogalmazni: csak annyit, amennyi jut és csak abból, ami van. Tehát ideálisnak éppen nem mondható helyzetből próbálom szemléltetni, hogy a feltüntetett takarmány tápértékéből mi jutott a tejtermelésre. A fejadagot a következőképpen állítottuk össze: Takarmányféleség Mennyiség Szárazanyag Kém. érték Em. fehérje ______________________________kg_____________________ ________ gr _ rétiszéna 3,50 2,99 1,15 140 lucerna 0,62 0,52 0,16 44 árpaszalma 3,50 2,97 0,70 35 siló 16,— 3,20 1,44 80 répa 8,50 0,93 0,63 25 kukoricadara 0,58 0,49 0,46 40 árpadara 0,32 0,27 11,37 20_ összesen 0,22 4,76 384 Tehát, ha a feltüntetett takarmányok tápanyagtartalmát nem túlozzuk és nem becsüljük le, így állt a helyzet. A feltüntetett időszakban teheneink átlagos súlya 500 kg volt, és a fejés átlag 3,92 litert tett ki naponta. Nézzük meg tehát, hogy ennyi tápanyagból futná-e többre. Amint kimutattuk a napi takarmányadagból 4,76 kg volt a keményítőérték, az emészthető fehérje pedig 384 gramm. Az ilyen súlyú állatoknak viszont napi 13—14 kg szárazanyaga, 2,50 kg keményítőre és 250 gramm emészthető fehérjére van szüksége az életfenntartáshoz. Tehát tejtermelésre csak 2,28 kg keményítőérték és 134 gramm emészthető fehérje jut. Ha figyelembe vesszük, hogy egy liter tej előállításához 250 gramm keményítőérték és 50 gramm fehérje szükséges, azt látjuk, hogy a keményítőérték elég 9 liter tej termelésére is, az emészthető fehérje pedig csak 2,68 liter tej termeléséhez fedezi a szükségletet. Tehát keményítőérték pazarlásával termeljük a tejet és elég drágán. Visszaesett a tejtermelés a tehénállomány gümőkóros megbetegedése miatt is. A legtöbb tejet adó egyedek fertőződtek meg. Ezeket igyekeztünk eladni, viszont, hogy a létszám megmaradjon, kevés hozamú, öreg tehenek fogyasztották a takarmányt. így néhány év alatt elöregedett az állomány. Jogos a kérdés, vajon miért nem frissítettük fel ' az állományt üszőkkel. Itt következik a harmadik tényező, amire szintén igyekszem válaszolni. A sok szó helyett beszéljenek a számok, amelyek megmutatják a fedeztetésre kerülő üszők napi adagját. Takarmányféleség Mennyiség Szárazanyag Kern. érték Em. fehérje______________________________kg____________________________________gr____ rétiszéna 2,50 2,12 0,82 100 lucerna 0,24 0,20 0,06 17 árpaszalma 2,50 2,12 0.50 siló 9,— 1,80 0.81 45 kukoricadara 0.25 0.23 0,22 20 rozsdara 0,15 0.12 0,11 12 összesen 6,59 2,52 219 Ez a mennyiség egy darab 300 kg-os üszőnek jóformán csak az életfenntartáshoz elég. Ezek után érthető, hogy a gyönge takarmányon tartott állat nehezen termékenyült meg. Négyéves korában leellett az üsző, de a várt tejelékenység elmaradt, bár az előd jó tejelő volt. Meg kell még említenem, hogy a szabadistálló, ahogy mi alkalmaztuk nem segítette elő az állatok öröklődő jótulajdonságe/T*<k átültetését. Az alomszalmát •iíiennjvzetnek használtuk, az állatok pedig térdigérő trágyában, félig megdermedve vészelték át a telet. Schuszter mérnök szerint az ellés előtti két hónap folyamán az életfenntartó takarmány szükségleten felül 15—17 liter tej képződéséhez szükséges fehérje és 10—12 literhez szükséges keményítőérték kell naponta. Ez így is van rendjén, ahol ilyen bő takarmányozásra van lehetőség. De az agronómusunk valószínűleg ezt sem tudta. Mi megelégedtünk volna, ha ennek a mennyiségnek csak a felét, juttatjuk a teheneknek, mondjuk 8 liter tej előállításához szükséges tápanyagszükségletet Egy liter tej előállításához szükséges tápanyagszükségletet Egy liter tej előállításához 30 dko lucernaliszt 17 dg kukoricadara szükséges. Eszerint egy évre egy tehénre 876 kg lucerna és 496 kg kukoricadara kellett volna. Átlagosan évente 210 tehenet tartottunk. Az állománynak tehát lucernából 1839 mázsa, abrakból pedig 1041 mázsa kellett volna. Ezzel szemben lucernából mindössze 1480 mázsát kaptunk, az egész állomány számára, tehát a tehenek részére sem lett volna elég. Az abraktakarmánynak pedig egyharmadát kellett volna feletetni a tehenekkel. De vajon mi lett volna a közel 400 db szarvasmarhával és 800 db körül mozgó sertés. — valamint a 2500 darabot számláló tojótyúkállománnyal ? Gyuri bácsi a tejkicsepegtetést is hiányolja Állítom hogy a tehenek csak csepegtettek, mert fejni nem volt mit. Nem lennénk tárgyilagosak, ha a felsorolt hiányosságok mellett nem említenénk meg a mindennapi nehézségeket. az állatok ellátása és gondozása körül. Fejőink túlságosan meg voltak terhelve. Szerintem egy fejőre 20—22 tehén gondozása és fejese sok. Az itt-ott előforduló érzéketlen bánásmód. valamint a reggeli hidegvíz fürdő sem járul a tejelékenység emeléséhez. (Ez alatt az állatok tőgyének hideg vízzel való lemosását értem.) De vajon az állatgondozók a ludasak, hogy nincs elég alomszalma? Űk a hibásak azért, hogy több éven keresztül elmaradt a takarmányszükségletből 20—25 vagon szemestakarmány, 20—25 vagon pillangósféle és 7—8 vagon rétiszéna? Csupán az állattenyésztőkön múlott-e, hogy kiszáradt szénatarlón kellett legeltetni az állatokat? Pedig öntözhettünk volna, hiszen rétjeinket körülöleli az Ipoly. Tévednek, akik azt hiszik, hogy mindezeket a hiányosságokat karbatett kézzel szemléltük. A teheneket átcsoportosítottuk, több fejőt helyeztünk az állattenyésztésbe és egy személyre ma 14—15 tehén gondozása és fejése jut. így jobb munkát tudnak kifejteni. Az üszőket máris külön tögyeltetjük. Az eredmények mutatkoznak. Az utóbbi vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy sikerült, a gümőkór fertőzések továbbterjedését megállítani és megvan a feltétel arra, hogy még ebben az évben megtisztítsuk az állományt a TBC-től. Befejezzük és módosítjuk a szabadistállót, ami nagyban hozzájárul majd a sikeresebb üszőneveléshez. Kovács György agronómus, mivel az idén bő termés volt szálastakarmányból, nem szalasztotta el, hogy az alacsony tejhozamot szóvátegye. De figyelembe kell venni, hogy amit kazalba raktunk, abból csak akkor lesz tej, ha feltakarmányozzuk. Tehát adni is kell az állatoknak, mihelyt csak lehet a jó, fehérjedús takarmányból, ha több tejet akarunk. A cikk megjelenéséig pedig csak 100 mázsát takarmányoztunk fel, ami máris megmutatta hatását. Azóta a csalamádé mellé rendszeresen adagoljuk a hereféléket is és ma ugyanannyi abraktakarmánnyal 7 liter fölé emeltük az átlagos tejhozamot, amihez természetesen nagyban hozzájárult a jó legelő is. Tehát bizonyítást nyert, hogy csakis a kielégítő és egyenletes takarmányozás mellett lehet tejet termelni. Szerintem kicsit korai volt a bírálat, mint a lucerna és szarvaskerep kazalozása. Ha egy kicsit várnak vele, nem emelkedik a kazlak hőmérséklete a 60 fok fölé, ami nincs jó hatással a takarmány fehérjetartalmára. Sajnos, penész is akad ittott. Pedig nagyon várjuk már, hogy újra bővelkedhessünk fehérjedús takarmányokban, mert a legutóbbi takarmánymérleg szerint a fehérjeszükséglet csak 50,18 %-ra volt fedezve. Éreztette is a hatását. A herefélék begyűjtésekor jó idő volt és az állattenyésztők is segítettek. A víztartalommal kapcsolatban viszont jó lett volna kikérni a szakemberek véleményét. (Igaz, minél nedvesebben hordjuk be a takarmányt, annál magasabb a hektárhozam.) A pillangósokból még jóval többet kellene begyűjteni a kora reggeli és esti órákban. A tűző napon pedig egyáltalán nem'kellene gépeket alkalmazni, hogy necsak sok, de jó takarmányunk is legyen. Idézem Schuszter mérnök egyik mondatát: „Pedig tudhatnánk, hogy fehérjeetetés nélkül nincs tejhozam“. Schuszter György mérnök helyesen tette, hogy ennyire kiemelte a fehérjék jelentőségét és a kielégítő takarmányozás nélkülözhetetlenségét a tejtermeléshez, mert a múltban . efféle megjegyzésem nem talált megértésre. Végezetül még annyit, hogy az állattenyésztési termékek előállítása elsősorban is a növénytermesztőktől kapott takarmány mennyiségétől és minőségétől függ. Tóth Ignác, az ipolyviski Vörös Lobogó EFSZ zootechnikusa Aratási eredmények A Kosúti Magtermesztő Állami Gazdaságban az aratási szemveszteségek általában a vártnál alacsonyabbak. A kombájnosok munkájával tehát elégedettek. A rendvágóknál azonban a szemveszteség a megengedettnél 1 %-kal nagyobb volt. Ez azzal magyarázható, hogy a gabona nagy része ledűlt, s így a vágásnál fél és egész kalászok maradtak a tarlón. A hektárhozamok különbözők. Búzából és lencséből a legszebb eredményt a feketenyéki részleg ért el. A búzatermelési tervüket 98,4 °/o-ra, a lencsét pedig 348,5 %-ra teljesítette. Tavaszi árpából és bükkönyből a kosúti részleg jár elöl, árpából 98,3 %-ra, bükkönyből pedig 160,2 %-ra teljesítették a tervet. A kombájnosok közül legjobban dolgozott Polacsek István. A rendvágók közül dicséretet érdemel Gelnicky Ferdinánd és Srajner János. György Elek, Kosúti Ha az ember Zernográdba utazik, Verbljud állomásig kell vasúti jegyet váltania. Miért éppen Verbljud („Teve“) a neve, senki sem tudná pontosan megmondani. Talán azért, mert amikor felépült a Donon túl elterülő sztyeppevidéken, a szűzföldeken még szabadon kószáltak a „sivatag hajói". A kis állomásépület most- egy város központjában áll, a város pedig olyan körzetnek a centrumában terül el, ahol vajmi bajosan lehet akár egy talpalatnyi elhanyagolt földet találni. Madártávlatból nézve köröskörül olyan az egész vidék, mint egy gondosan elkészített makett: mindenütt mértani szabályossággal elrendezett szántóföldek és kertek, mezővédö erdősávok finom hálózata, játékkockának tűnő épületek, közelükben pedig legelésző állatok. Zernográdot harmincöt éve alapították. Mint minden fiatal városban, itt is féltő gonddal őrzik a még rövidke múlt emlékeit: a sztyeppéi kísérleti- és tanközpont megszervezésére vonatkozó kormányrendelet szövegét, az első barakktelepről készült fényképfelvételeket, az újszülött Zernográd statisztikai adatait. Akkoriban 6661 ló, 14 296 ökör, 226 teve volt az egész körzetben. Ma ugyanazon a területen 1743 traktor, 1236 kombájn, 1000 teherautó működik. A város még- nem is szerepelt a térképen. amikor már megkezdte benne működését az első, Azovi-Feketetengeri Mezőgazdaság-gépesítési és Villamosítási Főiskola A tanítás 1930. április 15-én indult. Mint egy helyi krónikás írja: „az előadások kezdetét nagy fémkorong megölésével jelezte a jelenleg nyugdíjas kapus. Grigorij Ivanovics Zamoruhov.“ Azóta nagyon-nagyon sokszor kondult meg a gong, a főiskola falai közül eddig már 4160 mérnök került ki, jelenleg két kar működik, majdnem húsz tanszékkel; 1500 diákját 136 előadó oktatja. A főiskola a főutcán helyezkedik el. Olyan ez az utca, mint valami erdei ösvény, — a házakat teljesen eltakarják a fák. A város lakói nem csodálkoznak, amikor ezen az utcán traktorok, önjáró gépek, kombájnok haladnak végig: az Azovi-Fekete-tengeri Főiskola tőszomszédságában van ugyanis az Országos Mezőgazdasággépesítési és Villamosítási Tudományos Kutató Intézet, továbbá egy gépesítő állomás, meg egy növénynemesítő állomás is. A zernográdi diákkollégiumban szálltunk meg. Lakói, mint minden diákotthonban, itt is korán kelnek és későn térnek nyugovóra. Esténként szinte minden ablak mögött könyvek vagy rajztáblák fölé hajló fejeket látni. A főiskola könyvtára tavaly 225 430 művet kölcsönzött ki. Ám Zernográd mezők között elterülőváros, s a diákok legfőbb taneszköze, tudományos laboratóriuma, kísérleti anyaga maga a föld. Az Azovi-Fekete-tengeri Főiskola tangazdasága 22 ezer hektár területet foglal el. A hallgatók itt szántanak, vetnek, aratnak, az állattenyésztő farmokon és a különféle műhelyekben tevékenykednek. Mielőtt megkapják a mérnöki diplomát mindegyikük legalább négy szakmát sajátít el: képzett lakatos, esztergályos, traktorkezelö, sofőr lesz valamennyi. Ugyancsak itt. a földeken próbálják ki a tudósok által ajánlott új módszereket és az új gépszerkezeteket is. Ha valakinek netán eszébe jutna, hogy megtervezze a város címerét, ezt a jelszót írhatná bele: „A tudomány a termelésért“. Itt a kettőt nem választják el egymástól. Amit a tangazdaságban kísérleteznek, azt „bevetik“ az ország kolhozaiban és szovhozaiban. A főiskoláról kikerülő mérnökök egy része abban a tudományágban dolgozik tovább, amely közvetlenül a termelést segíti elő. A Mezőgazdaság-gépesítési és Villamosítási Tudományos Kutató Intézet munkatársainak nagy része is Zernográdban szerezte meg a diplomáját. A mezőgazdaságban sok olyan gépet találunk, melyeknek első tervrajzait az itteni tervezőirodában készítették el. Ilyen például a „Herszonyec“ kukoricabetakarító kombájn, a kombinált szántó-agregát, az állattenyésztő farmokon használt takarmányadagoló. A körzet egyik szovhozában láttunk egy sertéstenyésztő farmot, amelyet az intézet segítségével és tervei szerint automatizáltak. Tízezer állatot tartanak a farmon, s gondozásukhoz mindössze 11 ember szükséges. A Tudományos Kutató Intézet minden egyes osztályának megvannak a maga tervei, feladatai. De nem tévesztik szem elöl azt a szabályt, hogy nem elég jó gépeket szerkeszteni és ésszerű munkamódszereket kidolgozni: népszerűvé is kell tenni őket. Ezért a főiskola a közelmúltban 40 szemináriumot rendezett a környékbeli gazdaságok dolgozói számára (1659 hallgatóval) 35 tanulmányi kirándulást szervezett (900 résztvevővel), tudósai számos cikket írtak, sőt a rádióban és a televízióban is tartottak ismeretterjesztő előadásokat. Ha az ember ellátogat egy városba, gyárba, tudományos intézetbe, gyakran mondják neki: „Jöjjön el hozzánk öt év múlva, majd meglátja, mi lesz akkor itt!“ Megszoktuk már az ilyen invitálásokat, melyeket a jövőbe vetett hit sugall. De hol kezdődik a jövő? Természetesen Zernográdban is mondták nekünk, hogy látogassunk el hozzájuk öt év múlva. De azt is mondták, jöjjünk vissza még az idén, ősz felé. amikor a gyümölcsösökben érik az alma. Zernográdban is elmélkedtek a jövőről, csakhogy ezek az elmélkedések kissé szokatlan módon visszaemlékezésekkel kezdődtek. A gépkísérleti állomás gépésze például azt idézte fel emlékezetében, hogyan kezdett itt dolgozni 1950-ben. — Akkoriban háromféle traktort próbáltunk ki. Most meg annyi fajta van belőlük, hogy két kezemen sem tudnám összeszámolni. Egészen más gépek ezek. A teljesítmény fokozása — ez itt a legfőbb jelszó. Ez határozza meg leginkább azt az utat, amelyen Zernográd a jövő felé halad Ez az út évről évre szélesebb, és tudósok, mérnökök, diákok segítenek építésében. És ez az út közvetlenül a főiskola épülettömbje mellett kezdődik. J. Apencsenko A gulyalegeltetés is hozzátartozik a tantárgyhoz. Főiskolás, pásztorkodás közben — lóháton. 1964. augusztus 25.
