Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-08 / 55. szám
Herefélék vetőmag-termesztésének nyári teendői Az eredményes herevetömag-termesztés előfeltétele az állati, főleg a rovarkártevők elleni sikeres védekezés. A maghozó táblát állandóan figyeljük s szükség esetén vegyi védekezést — porozást — bogárfogást is végezzünk. A helyes védekezési mód és megfelelő idő megválasztása érdekében ajánlatos a magtermés átvételére szerződő vállalat szaktanácsát kikérni. A magnak hagyott lucernásokban legnagyobb kárt a lucernabimbó-gubacslégy és a lucernapoloska okozza. A kártevők ellen ajánlatos hektáronként 60 kg Gamacid készítményt a talajba dolgoztatni tavasszal és az első kaszálás után. Bimbókötés idején használt DDT és HCH tartalmú idegméreg a vadméheket és katicabogarakat is irtja, ezért a vegyszeres védekezést lehetőleg kerüljük. A vöröshere-magtermesztést nagyban veszélyezteti a cickánybogár vagy ápion károsítása. A védekezés bevált módszere az, hogy a vörösherét első ízben korán — virágzás előtt — lekaszáljuk, s így meggátoljuk az ápion elszaporodását. A cickánybogár ellen továbbá hektáronként 1,6 kg Dykol (200—300 víz oldatában) vagy DDT tartalmú szer hatásos. A fehérhere állati kártevői megegyeznek a vöröshere kártevőivel, a bíborherének pedig számottevő állati kártevője nincs. A virágot pusztító rovarok kártételének csökkentése érdekében eredményesnek mutatkozik az a módszer, hogy a nyár végén vagy tavasszal védőnövény nélkül vetett lucerna növedékéről fogunk magot, amikor a kártevők még nem szaporodtak el benne. Ilyenkor a ritka, fiatal lucernán rendszerint igen jó a magkötés és megdőléstől nem kell tartani. Az első növedéket azonban csak akkor hagyhatjuk meg magnak, ha az a lucernás gyomoktól tiszta. A magfogásra kijelölt idősebb lucernásokon idejekorán tegyük meg az eredményes magfogás érdekében szükséges Intézkedéseket. Ilyen első fontos intézkedés a lucernának lehetőleg május 15-ig való lekaszálása, hogy a maglucerna fővirágzási Ideje június végére, július elejére essék. Nagyobb lueernatáblákon a lucernát eLs Sírben ajánlatos szakaszosan kaszáim (ha a harmadik növedéket hagyjuk meg magnak, akkor a második kaszálást is), ami által elérhető, hogy a virágzás is szakaszos lesz. Legegyszerűbb a kijelölt tábla 3—4 szakaszos, tíznapos időközökben végzet kaszálásával ún. virágos futószalag létesítése. A magfogásra szánt lucerna virágzás! idejét tehát megnyújtjuk, ami egyrészt a vadtnéhek termékenyítő munkájának hatásfokát növeli, másrészt, amelynek a virágzása kedvezőtlen időszakra esik és emiatt jó magkötésre nincs remény, takarmánynak kaszálhatjuk le. A magtermésre kijelölt területen kívül egyaránt fontos követelmény a herefélék veszteségmentes aratása, behordása és cséplése. KÖZÖNSÉGES LUCERNA A maglucernát akkor aratjuk, amikor a hüvelyek háromnegyed része sötétbarna színű és bennük a mag sárga, viaszérett. A rendre kaszált lucernát 1—3 napi száradás után kis petrencékbe rakjuk, további 1—2 napig szárítjuk, majd ponyvás szekereken behordjuk. Tekintettel arra, hogy a cséplés ideje a gépek elégtelen száma vagy a kedvezőtlen időjárás miatt általában elhúzódik, a behordott lucernát gondosan rakjuk kazalba, mert esetleges tartós eső az egész magtermést tönkre teheti. Alapvető követelmény, hogy a cséplésre kerülő lucerna termése száraz legyen. A lucernamagot herefejtével felszerelt cséplőgéppel csépeljük el. Cséplés után a magot a legnagyobb gondossággal tisztítsuk meg. KOMLÖS LUCERNA Ha a második évben hagyjuk meg magnak, akkor kb. június második felében aratható. Nagyon egyenlőtlenül érik, mert a fürt felső végén még virágzik, amikor alső hüvelyei már érettek. Az érett hüvelyek könnyen lehullanak a szárról, ezért óvatosan kell kaszálni és ponyvás szekéren behordani. Akkor kaszáljuk, ha a hüvelyek nagyobb része érett. Közönséges cséplőgéppel csépeljük, utána herefejtőn engedjük át. VÖRÖSHERE A másodéves vörösheréből magfogásra a második kaszálást tanácsos meghagyni. Jobb a magtermés ha a magtermésre kijelölt gyom- és arankamentes területen az első kaszálást a bimbózás idején végezzük mert sarjadzása erőteljesebb lesz. A mézelő méhek sikeresen elősegítik a vöröshere magkötését. A méhkapíáraknak — az érdemes virágzás idején — a vörösherevetés szélére helyezésével a hektárhozamot megsokszorozhatjuk. A virágzás időtartama kb. 4 nap. A méheket előzetesen hozzászoktatjuk a vörösherevirág illatához úgy, hogy a kaptárokban vörösherevirág kivonatot helyezünk el. A magnak hagyott vörösherét akkor arassuk, ha valamennyi gubó sötétbarna és bennük a mag élénksárga, kemény. Marokrakó aratógéppel és villás kaszával arathatjuk. Aztán petrencébe gyűjtjük és ha jól megszáradt, kazalba hordjuk. Ha jó száraz, egyenesen a cséplőgépbe is hordhatjuk. Csak száraz időben csépeljük, mert a nyirkos gübóból a magot nehéz kifejteni. Előbb a szalmából, azután a gubóból dörzsöltetjük a magot. Ügyeljünk arra, hogy a koptató ne törje a magot. KORCSHERE Magtermésének javát a második esztendőben hozza. Magnak minden esetben az első kaszálást hagyjuk meg. A magja akkor érett ha gubői sötétbarna színűek és viaszszerűek. Az aratását és behordását óvatosan végezzük mert a gubők könnyen letöredeznek. A mag kidörzsöléséve! várni kell, míg a gubők kiszáradnak, mert a puha magvak a cséplés alkalmával szétnyomődnak. BlBORHERE Magtermesztésre a takarmánynak vetett bíborhere ritkább állományú részét hagyjuk meg. Magját általában június^ derekára beérleli. Bőven köt magot, de könnyen pereg. Ezért ne engedjük túlérni, hanem amint a mag keményednt kezd, kaszáljuk. Aratását célszerű harmatos időben végezni. Villahegyekbe rakottan kell megszárítani és ponyvás szekereken behordani. Ha gubői jól kiszáradtad:, csépelhető. Csépléskor a herefejtő kosarat tágabbra állítjuk, hogy ne törje a magot. A biborheremag a zúzódásra nagyon kényes és a mag belsejében a csira könnyen leötrik. A bíborheremagot úgy is csépelhetjük, hogy előbb közönséges cséplőgéppel legubózzuk, majd megöntözzük és átengedjük a herefejtőn. A megöntözött gubó magját nem töri a gép. Az öntözéskor azonban nagyon ügyeljünk, nehogy a gubők befülledjenek. NYÜLSZAPUKA Magfogásra a gabonasorba vetett állomány ritkább részét hagyjuk. Magja egyenetlenül érik, éretten pereg, viszont a félérett hüvelyek magját nehéz kidörzsölni. Akkor arassuk, ha a főhajtások gubóin a hüvelyek fele fekete és a másik fele sötétzöld. Harmattal vágjuk és aratás után' néhány napig villahegyekben szárítsuk. Azután petrencébe gyűjtötten érleljük. Ha megszáradt, ponyvás szekéren behordjuk és asztagba rakjuk. Cséplését a vörösheréhez hasonlóan végezzük. SZARVASKEREP Hüvelyei könnyen felpattannak, ezért amint a hüvelyek bámulni kezdenek, aratni kell. Harmattal kaszáljuk, és mielőbb hordjuk be, mert a hüvelyek önmaguktól is gyorsan felnyílnak. Cséplése könnyen végezhető, a magját nem kell hüvelyéből külön kidörzsölni. . Akár herefejtő- akár kiegészítő berendezéssel felszerelt közönséges cséplőgéppel történik a herefélék cséplése, az elcsépelt mag rendszerint földet, polyvát, szár- és levéltörmeléket, gyommagot és egyéb szennyező anyagot tartalmaz. Ezek nedvességtartalma rendesen a heremagnál nagyobb és növeli annak nedvességtartalmát. A nyirkos mag könnyen befülled, sokat veszít csírák épess égéből és dohos lesz. Evégből a hereféléket cséplés után vékony — 3—4 ujjnyi — rétegben teregessük el száraz, szellős helyen és naponta magasra dobálással forgassuk, szellőztessük, s amennyiben szükséges, naponta még rostálással is szeleljük. Ha a heremag eléggé szárazon kerül a magtárba napi 1—2-szeri forgatással 5—6 nap alatt annyira megszárad, hogy az eredetileg 20—25 cm-es rétegbe rakott heremag már rendszerint egy méteres rétegbe is összelapátolható, illetőleg igy tárolható. A herenövénymagvak végleges raktározása előtt gondoskodjunk a cséplés után visszamaradt idegen gyommagvak és egyéb szennyező anyagok eltávolításáról. A magtisztítás legmegfelelőbb eszköze a szükséges számú és méretű lemezrostával felszerelt, közönséges szeleié rosta és a cséplőgépekre felszerelhető ún. herefejtődob. E kettő segítségével a legtöbb heremag a gazdaságtól megkívánt tisztaságúra alakítható. De tökéletesen csak jól felszerelt magtísztítótelepeken, különleges eljárásokkal tisztíthatók. Hazai herevetömag — termesztésünkben a csíraképesség tekintetében általában nincsen hiba. De annál több a tennivaló a tisztaságot illetően. Miután mind a hazai felhasználás, mind pedig az exportálás során a heremag értékét a használati értéke adja meg, aminek a tisztaság ugyanolyan értékű komponense, mint a csíraképesség, ezért a heremagvavnk tisztítására, de méginkább az Idegenelésére és faitagyomlálására igen nagy gondot fordítsunk. Bartha Miklós, okleveles gazda 1964. július 8.
