Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-19 / 67. szám

[ó minőségű üszők előállítása legyen

Amíg a víz megteszi az öt kilométeres utat a vágkirályfai szakaszon, bőven akad idő gondolkodásra, visszaemlékezésre. Hogyan is volt 1961- ben, amikor a nagyjelentőségű vágsellye—gútai nagyarányú öntözőmü építése kezdődött? Bizony sok nehéz percre emlékeznek a Doprastav dolgozói, akik az öntözöművet építik. Akkoriban kevés tapasztalattal rendelkeztek, így sok volt a nehézség, az akadály. Számos helyen az országúton kellett átvezetni a csatornát, új hidakat készíteniük. A sok megpróbáltatás, kitartó munka után végre elérkezett a nap, amikor a 90 millió korona értékű művet próbaüzemeltették.

Azon a bizonyos napon mindent előkészítettek. A villanyközponton kígyóit piros lámpák jelezték: a szivattyúk működésbe léptek. Ekkor a kanálisban folyni kezdett a víz.

Ha az ember megáll a hídon és körülnéz a csatorna mentén, látja az öntözőberendezéseket, melyek segítségével langyos víz hull a cukorrépára, kukoricaföldekre, mesterséges esőt kapnak az évelő takarmányok és a tarlókeverékek. Nagyon örülnek ennek a deáki EFSZ tagjai, akik már idén 582 hektárt öntöznek a Sellye— gútai csatornából. Csupán cukorrépából 115 hektárt öntöznek. Ez azt

jelenti, hogy hektáronként legalább 100—120 mázsával nagyobb hozammal számolnak. A tarlókeverékek öntözését is szorgalmazzák, s eredményeképpen már 15—20 cm magas a növény. így minden feltétel adva van, hogy hektáronként 150—200 mázsás hozamot elérnek a másodvetésű zöldtakarmányhól.

Az öntözőcsoport tagjai kilenc óránként szétszerelik a csöveket s átállítják újabb szakaszra. Ennyi idő alatt körülbelül 30 mm-t kitevő csapadékot kap a növény.

Amíg az egyik részen már öntöznek, a másikon tovább építik a kanálist. A Doprastav dolgozói már nagyobb tapasztalatokkal rendelkeznek. Sőt elsőként az országban félgömb alakban végzik a kanális aljának betonozását. Eddig a kanális feneke szögletes volt, de mivel számítások szerint a szögletes fenéknél nagyobb a vízvesztesége (hajlásoknál folyik el) félkörbe betonozzák a kanális alját. Ezt a módszert csak július végétől alkalmazzák, s máris észrevehetően csökkent a vízveszteség. Ha a jövőben a kanális második részét átadják, a peredi szövetkezet 1500 hektár földön megvalósíthatja az öntözött-gazdálkodást.

Krajcsovics Ferdinand (Galánta)

Ömlik az éltető víz a csatornába, a deáki határban

Tisztaság - egészséges állomány

Rada István, a bajanyi EFSZ (michalovcei járás) sertésondozóját szorgalmas, becsületes emberként emlegetik a faluban. Rászolgált-e erre? Bizonyára, hiszen, bár csak két éve dolgozik az anyasertéseknél, az alaposan elhanyagolt állománynál mégis jelentős javulást ért el. Sok munkájába került ez, de a 65 éves ember nem sajnálta a fáradságot. Állatait minden nap órapontossággal eteti, és az ólat tisztán tartja: Ezért nincs a malacok közt soha fertőzés, betegség.

A szövetkezet nem is szenved hizóhiányban. A Rada bácsi gondjaira bízott anyakocák bőven ellátják malaccal a hizlaldákat. Sőt, még a tagok udvarába is innen kerül hizónakvaló.

Rada bácsi célja idén az, hogy a tervezett évi 12 malac elválasztását túlszárnyalja. Ez az igyekezete előreláthatólag sikerrel is jár, mert fél év alatt 6,4 malacot választott el anyánként. A terv teljesítése és túlteljesítése előnyös számára, mert a szövetkezet minden tizenegyedik malac után 20 és minden további után 40 korona prémiumot fizet.

Szalay Gyula (Bajany)

Mezőgazdasági termelésünk egyetlen ágában sem tapasztalunk olyan hiányosságokat, mint a szarvasmarhatenyésztésben, s mindenekelőtt a tejtermelésben. Ezt a tényt még az idei fokozott tejtermelés sem tudja feledtetni. A tehenek tejprodukciója az elmúlt években csökkenő irányzatot mutatott, melynek meggyőző bizonyítéka a tavalyi, tehenenkénti 1700 literes fejési átlag.

A magyarázat könnyű, hiszen ismert tényezők okozzák: a tehéntenyésztés általános lebecsülése, a tejtermelés iránti csekély érdeklődés összehasonlítva az állattenyésztés egyéb termékeivel, és főleg a téli hónapokban állandóan ismétlődő takarmányhiány, amely aláássa a szarvasmarha-állomány egészségi állapotát és tenyészszínvonalát.

Az alacsony tejhozamban^ nagy mértékben hibás tehát az elégtelen takarmánytermesztés. Ez kétségtelenül igaz, éppúgy mint az, amit egy szövetkezeti agronómus sem tagadhat, hogy nemcsak azért szenvedünk takarmányhiányban, mert nem termelünk eleget, hanem mert nem takarítjuk azt be időben és megfelelő minőségben. Erről meggyőződhettünk az idei szénakaszálásnál is, amikor a kedvező időjárás ellenére a füvet hagyták megöregedni és több gazdaságban csak silány minőségű szénát hordtak be.

De hagyjuk most ezeket az ismert hiányosságokat. Nézzünk be az istállókba. Innen az idén már nagymértékben eltűntek a terméketlen, kevés tejet adó, és alacsony tenyész-színvonalú tehenek. Ez helyes is. De ez az egyetlen megoldás? Bizony nem. Hiszen manapság az országos tehénállomány 2 millió alá süllyedt és tovább már nem selejtezhetik ki a teheneket anélkül, hogy ne pótolják hasas üszőkkel.

A tehénállomány további csökkenése nemcsak a tejtermelés terén állítana bennünket nehéz helyzet elé, hanem fékezné az, utánpótlást és az elkövetkező 2—5 évben veszélyeztetné a hústermelést is. Mindenütt érvényre kellene juttatni a következő alapelvet: minden vágóhídra adott tehenet hasas üszővel pótolni.

Itt nem használ semmiféle adminisztrációs intézkedés, célravezetőbb, ha a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, de főleg az EFSZ-ek zootechnikusai minden szövetkezetben konkrét tervet dolgoznak ki a tehénállomány gyarapítására. A tehenek kiselejtezését aszerint szabályozzák, hány üszőt képes a szövetkezet helyettük beállítani.

Ahol nem veszik figyelembe az üszők helyes kiválogatását, ott a csordába alacsonyabb tejhozamü tehenek is kerülhetnek. Istállóinkban találhatunk elég ilyen tehenet, ha nincs is mindig selejtállatról szó. Azért van ez így, mert nem is oly régen inkább a nagyszámú állományra és nem a tehenek hasznosságára törekedtek.

A tenyésztők igyekezete főleg arra irányuljon, hogy a borjak kiválasztásában és nevelésében az üszők gondos előkészítésében gyökeres változást érjenek el. Hogyan javulhat tehénállományunk, ha nem is egy gazdaságban az üszőket hároméves korukban folyatják be? Egy másik komoly tenyésztési hiba: a törzskönyvezett

állatok 40 %-át nálunk borjazás után több mint 75 nap elmúltával folvatják be. A közbeeső 400—500 nap feleslegesen hosszú. Itt csak a nagyobb tenyésztői gondosság, jobb nyilvántartás és a zootechnikusok következetesebb ellenőrzése használ.

Szakembereink részéről gyakran hangzik el olyan nézet is, hogy külföldi tenyészállatokkal javítsuk meg a tehenek hasznosságát. A mezőgazdaságilag fejlett országokban a tejtermelés nem probléma. Ci tenvészállatokkal kísérleteznek, főleg hústermelés szempontjából. Nekünk mindkét kérdést meg kell oldanunk. Ezért fő célunk a vöröstarka szarvasmarha minőségének javítása. 11a az utóbbi időben a külföldi tejtermelő fajtákkal való keresztezéshez is folyamodtunk, azt csak azért tettük, hogy helyenként gyorsabban fejlesszük a tejhozamot. A lényeges azonban az a fajta, amellyel mi rendelkezünk, s amely természeti feltételeinknek legjobban megfelel.

A fajta javítása nagyon fontos, de ennél még fontosabb, hogy visszatérjünk tenyésztői hagyományainkhoz: a legjobb egyedek kiválasztása, nagyobb gondosság a tenyésztésben és a tehénállomány átgondolt felfrissítése.

Oldrich Tulach

ford.: Hornyánszky

A Doprastav bratislavai vállalatának CSISZ tagjai segítenek a kanális építésénél, s először alkalmazzák a félkörű betonozást.

Egyikben plusz, másikban mínusz

Az idei időjárás nemcsak a kelet- és közép-szlovákiai kerület szövetkezeteiben csökkentette a termények, de főleg a gabonaneműek hektárhozamát, hanem a Csallóközben Is alaposan meg vámolta a termést. Míg a keleti szövetkezetekben a növény a fejlődési időszakban nem kapta meg a szükséges nedvességet, s ezáltal a fejlődésben lemaradt gabonanemüek nem adták meg a várt hektárhozamot — addig Csallóközben éppen a fordítottja történt, hasonló eredménnyel. Az itteni szövetkezetek legnagyobb részében rekordtermés Ígérkezett, sajnos, az aratás előtti nagy hőség beszorította a kalászokba a magot, s így hiába ígérkezett gazdag aratás, a szépen kifejlődött kalászok a vártnál gyengébben fizettek.

A nagymegyeri

szövetkezetesek még igy sem panaszkodhatnak. Igaz, az aratás megkezdése előtti reményük nem valósult meg — de azért panaszra nincs okuk. A tervezett hektárhozamot minden gabonaféléből túllépték. Őszi árpából 31 mázsa helyett 34 mázsa, tavaszi árpából 26 helyett 28,5; búzából pedig 28 helyett 29 mázsa termett hektáronként.

— A reggelenként!' nagy köd, s az utána szinte az egyik óráról a másikra beálló hőség minket is megcsonkítot hektáronként legalább 4—5 mázsával — mondja Zsoldos József, a szövetkezet elnöke.

Pedig annak idején minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy gabonaneműekből maximális hektárhozamot érjenek ej. Az őszi és a tavaszi talajelőkészítés kifogástalan volt. A munkákat agrotechnikai határidőben, s a kívánt minőségben végezték el. Az időjárás úgy az ősziek, mint a tavasziak vetésénél kedvező volt. A föld elegendő nedvességet kapott, s a jó! előkészített talajba kerülő mag biztos termést ígért. A trágyázással sem volt semmi baj. A fejtrágyát két részben adták a növénynek. A káli- és foszfortartalmú műtrágyák 40 %-át beszántották. a 60 °/o-át pedig vetés előtt kapta a növény.

Az istállótrágyával már takarékosabban bántak. A szövetkezetben évek óta szűkén van istállótrágya. Az egyes parcellákat csak 4—5 évenként, sőt némelyiket még ritkábban trágyázhatják. Áz előző években kevés volt a szalmatermés, s a meglévőt ugyancsak be kellett osztani, hogy almozásra

elegendő legyen. Természetesen, ez a nagy takarékosság aztán a trágya mennyiségében is megmutatkozott. A következő években ezen a téren javulást várnak, mert a szalmakészletük növekedett, s a trágya kezelésére is nagyobb gondot fordítanak.

A 629 hektár gabonából 300 hektáron végeztek vegyszeres gyomirtást. A múlt évben ez a szám is jóval kisebb volt, de a vezetőség látva a vegyszeres gyomirtás előnyét, idén majdnem kétszeresére emelte a vegyszerezett területet.

Az aratást négy kombájnnal végezték. A gépek teljesítményével azonban elégedetlenek. A négy közül csak egy nagyteljesítményű SK—4-es jelzésű, a három kiöregedett, régi kombájn. Ez idézte elő azt is, hogy aratás közben többször kiestek a munkából, s habár alkatrészből nem volt hiány, a megjavítása mégis órákat, sót napokat követelt. S természetes, ezeknél a szemveszteség is nagyobb volt, mint az SK—4-es kombájnnál.

— Az idei terméssel mindezek ellenére elégedettek vagyunk, sőt nyugodtan állíthatjuk, hogy az előző évekhez viszonyítva, most értünk el gabonaneműekből a legjobb eredményt, — mondja a szövetkezet agronómusa. Morvái József.

A kicsépelt terményt egyenesen a felvásárló üzembe szállították. Különösen a 2,2 vagon árpa visszaadásával siettek, mert nem akartak sokáig adósak maradni. Ugyanis ennyi árpát kaptak a felvásárló üzemtől kölcsön takarmányozás céljára. A keverékekért 650 mázsa gabonát adtak. A szerződéses eladást is 100 %-on felül teljesítették. Búzából 38,5 vagonnal, árpából pedig 30 vagonnal tettek eleget a szerződés teljesítésének. Terven felül eladtak még 288 mázsa búzát, melyért felárat kapnak.

Ha mérlegre tesszük a tervezett és a valóságban elért hektárhozamot valamint a szerződéses eladás teljesítését, akkor egy bizonyos mennyiségű plusz értéket kapunk. Vagyis, a tervezettnél több szemestermény maradt a szövetkezet saját felhasználásúm Ennek csak örülni lehet, mert ezáltal biztosíthatják az állatállomány részére az elegendő szemestakarmányt, s amellett, hogy a tagság pontosan megkapja a munkaegységekre

járó természetbenit, még egy bizonyos mennyiségű tartalékuk is marad, így van ez rendjén. Mert a jó gazda arra törekszik, hogy az előre nem látott nehézségek kiküszöbölésére tartalékot teremtsen magának. S a nagymegyeriek eszerint cselekednek.

Bögellő

Nagymegyertől csak pár kilométerre fekszik. A természeti feltételek, a föld minősége majdnem ugyanaz. A szövetkezeti tagok szorgalma, igyekezete is hasonló. A munkaszervezés kifogástalan. A gabonaneműek vetés előtti előkészületét, a növényápolást éppen olyan példásan, jó minőségben végezték el, mint Nagymegyeren. Az eredmény — a hektárhozamok mégis nagyban eltérőek egymástól. Gabonaneműekből a tervezett mennyiséget nem érték el. Búzából nem sok hiányzott a tervezetthez — 28 mázsa helyett 27,55 mázsa termett hektáronként. A különbség az árpánál és a zabnál nagyabb. Az előbbiből 28 mázsa helyett 22 mázsát, az utóbbiból

pedig 19 mázsát értek el. Ha ezt öszszehasonlítjuk a nagymegyeriek terméshozamával, akkor láthatjuk, hogy ugyanolyan feltételek mellett a megyeieknek sokkal több termett, mint a bögellöieknek.

Kázmér Ernővel, a szövetkezet elnök-agronómusával és Dömény Ernő instruktorral próbáljuk az alacsonyabb hektárhozam okát megtalálni. Akármelyik oldalról vizsgáljuk a kérdést, az eredmény egyforma. Csakis a reggeli nagy köd, s az utána következő hőség okozta a tervezettnél alacsonyabb hektárhozamot. Mert ahogy már említettem, a munkát minőségben és időben végezték el. A termés szépnek Ígérkezett. Volt egy 40 hektáros parcella, meiyről mindenki 40 mázsás hozamot várt. Az aratás előtt egy héttel senki sem mondta volna, hogy idén gabonaneműekből nem rekordtermés lesz. S egy hét múlva megváltozott a vélemény. Három-négy nap alatt úgy beszorult a szem a kalászba, hogy a 40 mázsás hektárhozamból is csak 35 mázsa lett.

Egy másik ok, mely szorosan összefügg ae időjárással — a vetőmag. A tavalyi időjárás mellett nagyon jől bevált a Kosút búzafajta. A vezetőség ezt látva, ez évre csupán ebből a fajtából vetett. A számításuk azonban nem vált be. Azokban a szövetkezetekben, ahol nagyobbrészt Bezovszkaja búza termett — ennek rövidebb a vegetációs ideje, mint a Kosút fajtának — magasabb hektárhozamokat értek el. Ebből az a tanulság, hogy nem jó csupán egyfajta vetőmagot vetni, mert ha az véletlenül nem sikerül, akkor az összes termés kevesebb lesz a számításunknál. A vezetőség le is szűrte belőle a tanulságot, s jövőre a vetőmag felét Bezovszkája fajtára cseréli ki.

Annak ellenére, hogy a gabonanemüekből a tervezett mennyiséget nem érték el, a szerződéses eladást mégis 109 %-ra teljesítették. Vagyis a tervezett 9 vagon helyett 10,5 vagonnal adtak el. Felmerül a kérdés; miért és miből? A válasz; 1,5 vagon búzát adtak el a zempléni szövetkezet kisegitésére. A pénzt ezért megkapják, de ezzel közvetlen még nem tudják az állatállomány takarmányalapját biztosítani. Ugyanis ez a terven felül eladott mennyiség elsősorban is a takarmányalap rovására megy. Ahogy azt megállapítottuk, az állatállomány szemestakarmány szükséglete csak 83 %-ra van biztosítva, vagyis több mint 5 vagon terménnyel kevesebb. Hogyan pótolják majd a hiányzó mennyiséget? A kérdés nem egyszerű, de megoldható. Három vagon lucernát akarnak ledarálni, s részben majd ezzel pótolják a hiányt, ha pedig nagyon „szorít a kapca“ akkor azért a pénzért, amit a terven felül adott búzáért kaptak, szemestakarmány vásárolnak. Tehát úgy segítenek a bajon, ahogy éppen lehetséges.

A két szövetkezet terméseredményét vizsgálgatva megállapítottuk, hogy a végeredmény az egyikben plusz, a másikban mínusz tényezőkben mutatkozik meg. A veszély azonban még így sem nagy, s egy kis jóakarattal, pontos beosztással, helyes felhasználással a hiány pótolható. Minden esetre azt le keli szögeznünk, hogy a 40 mázsás hektárhozam elérése egyik községben sem a szövetkezeti tagságon múlott.

Zsebik Sarolta

\ bögellöi szövetkezetnek idén kétszer annyi szalmakészletp van, mint tava’y. A Katonás sorrendben álló bálozott szalmakazlakat alig győzi megszámolni az arra járó.

1*964. augusztus 19.